Nagyon jó a fénykép, én ilyeneket szeretek látni. Megőrzött egy pillanatot három fiatalember életéből. (A krumplihámozó gép viszont kisebb, mint a miénk volt a seregben - abba két zsák krumplit lehetett egy futamra betölteni.)
Én meg '68-tól '71-ig, három tél, határőrség. De a történet későbbi, a Kandó főiskola esti tagozatos sztorija.
Volt ott minden fő szakmai tárgy, kapitalizmus gazdasági ismérvei meg tudományos cucualizmus, ojjé. A kapitalizmuson már túl voltam, a szenderegni látszó vén hülye (tanszékvezető volt ráadásul) felriadva aszonta hogy Marx forogna a sírjában ha hallana és őszre randevút adott. :)
Azután a tudszoc kollokviumon szálltam harcba egy kettesért, de nem biztos hogy túl nagy sikerrel mert a fiatal tudszocos tanársegédnő mentőkérdést adott: - Mi a fontosabb az afrikai fejlődő országok esetében, az anyagi segítség vagy a politikai felvilágosító tevékenység? Erre persze minden hülye tudja a választ: természetesen az agitprop munka, ez ugyebár megérdemel egy elégségest.
- Az invesztáció - mondtam. Meghökkenve nézett rám. - Miért?! - Mert ott még nincs kialakult munkásosztály. Majd ha lesz ipar, lesz munkásosztály is akiket lehet politikailag nevelni. Beírta a jelest és soha többé nem kellett vizsgáznom, amikor meglátott már írta is be a kitűnőt.
Gondolkodtam később hogy miért. Az a legvalószínűbb hogy én tettem le neki azt az alapkövet amire egy tudszocos karriert építhetett. :))))
Akkor most elmesélem az én politika tantárgy vizsgám történetét, de hosszú lesz.
Azzal kezdődött, hogy behívtak katonának. Na jó! néhány bekezdést most kihagyok. De azt tudni kell, hogy akkor még nem volt szabad-szombat, csak vasárnap lehetett lazítani. De mit lehetett csinálni? A KISZ klubban pöcfocizni. Ami nekem nem állt kézre, inkább olvasgattam a hálókörletben az ágyamon. Az emeleten egy másik században volt egy hozzám hasonló féleszű, az is olvasgatott. Tudom a későbbi eseményekből.
Az emeleti - velünk egyívású - ügyeletes katona egyszer bejött a hálókörletbe így vasárnap délelőtt azzal, hogy ne basszatok ki velem, föltelefonált az ügyeletes tiszt, hogy kell két katona egy rövid kis munkára. Vállaljátok el, mert szarban leszek. Vagy ti fogtok haragudni rám, vagy az ügyeletes tiszt.
Én bevállaltam, de a másik féleszű is. Aztán ketten sorakoztunk fel egysoros vonalban az ezred ügyeletes tiszti irodájának ablaka alatt az aszfalton.
Az ÜTI eligazítást tartott nekünk. Talán szó szerint így: "Maguk ketten most elmennek a Szabó honvéddel, aki majd elmagyarázza, hogy mi lesz a dolguk."
A laktanya akkor még tartott disznókat és ezeknek a felügyelője volt a Szabó honvéd.
A munkánk tehát az lett, hogy a disznóólakat ki kell takarítani. Összeszámoltuk, harminckét disznóól volt. Rám jutott 16, a másik szerencsétlenre ugyanennyi. Én akkor megzavarodhattam volna mérgemben, de azzal csillapítottam le a dühömet, hogy nevetve sokkal egyszerűbb lesz ezen is túljutni.
Eddig tartott a bevezetés - mint egy szabályos irodalmi műnél. Most kezdődik a tárgyalás.
Az eseten okulva, a következő vasárnapokon már nem a hálókörletben olvasgattam, hanem a KISZ klubban, ahol pöcfociztak mások, meg szólt a világvevő rádió és jó zene jött ki belőle. Beatles, Searchers, Rolling Stones, Bee Gees. Később kiderült, hogy a BBC angol adását fogta a rádió. Főleg zene szólt, csak néha beszélt valaki valamit angolul.
Hárman-négyen hallgattuk a rádiót az odakészített széksorokban elszórtan. De azt nem tudtuk, hogy a Bugyi főhadnagy (ez volt a vezetékneve) benyitott a KISZ klubba, odaintette magához az egyik katonát és fölíratta vele a nevünket. Akik a rádiót hallgattuk.
Másnap kihallgatásra voltam rendelve a századparancsnokunkhoz. Gondoltam, hogy rendkívüli szabadságot kapok. Ezzel szemben a századparancsnokunk elmondta, hogy Bugyi főhadnagy elvtárs rendszerellenes tevékenységen kapott engem, mivel az ellenséges rádiót hallgattam vasárnap délelőtt a KISZ klubban. Ezért minimum futkosó jár és fölkészülhetek arra is, hogy az egyetemtől elköszönök.
Ez a kilátás nem esett jól.
Néhány nap múlva a századparancsnokom behívott az irodájába, hogy beszéljen a fejemmel. Azt mondta, hogy nemsokára jönnek a vizsgák és kimenthetem magam, ha a politika tantárgyból ötösre vizsgázok.
(Később vált világossá számomra, hogy a századparancsnokom elég nagy küzdelmek árán kiegyezett Bugyi főhadnaggyal, hogy ne legyen tönkretéve ennek a néhány suhancnak a jövője. Vizsgázzanak ötösre politikából és akkor kvittek lesznek.)
Attól kezdve én szorgalmasan tanultam a politikát és olyan hangzatos politikai frázisokat tudtam idézni és magamtól is megfogalmazni, hogy bármelyik politikai tiszt bepisált volna örömében ezek hallatán.
Aztán eljött a vizsga. Izgultam nagyon. A vizsgabiztos egy olyan kérdést tett fel nekem, hogy égnek állt tőle a hajam. Persze rázendítettem a frázisokra, viszont nem sokra jutottam vele, mert a vizsgabiztos lelőtt. Az volt a vizsgakérdésem ugyanis, hogy hol van az egyén és a közösség érdekazonossága a szocializmus építésében. Mondhatom, hogy fogalmam sem volt mi legyen a válasz. A vizsgabiztos azonban kisegített egy egyszerűbb megfogalmazással. Dolgozik-e apám valahol? Mi az érdeke?
Ezt értettem, tudtam is rá válaszolni. Apámnak az az érdeke, hogy minél többet keressen, vagyis jól dolgozzon.
Na és a közösségnek mi az érdeke - kérdezte a vizsgabiztos. Erre is tudtam a magam feje szerint válaszolni: az, hogy apám jól dolgozzon, mert akkor jól halad a szocializmus építése. (Ebben a válaszban azért már volt egy kis frázis.)
A vizsgabiztos az asztalra csapott. Ezt akartam hallani! Ötösre vizsgázott katona!
Én utólag azt gondoltam hogy a vizsgabiztost is beavatta a századparancsnokom a siker érdekében. Még valamit gondolok. Voltak ott is jólelkű emberek, mint ahogyan voltak vadak is. A századparancsnokom nevét megemlítem, mert nekem ez számít Sztanek hadnagy volt.
Hát így lettem én sikeres egy politikai vizsgán a seregben.
Már csak arra nem emlékszem, hogy miért meséltem ezt el.
Akkor én kétszer is sárgarigó voltam (bár akkor nem tudtam erről), ugyanis kétszer hívtak vissza 4÷4 hónapra.
Hogy miért szerettek engem ennyire a hadseregben? (Igaz, hogy még sorkatona koromban politika vizsgán ötöst kaptam. Egyszer majd elmesélem talán a rendszerellenes tevékenységemet. Ugyanis ez volt az oka, hogy ötöst akartak adni.)
Nem tudom, akkor nem így hívtak bennünket az öregek, hanem csak kopasznak.
Nekem több bajom akadt, mint másoknak. Túlságosan mosolygós voltam úgy gondolom. Biztosan nem hittem, hogy mindent komolyan kell venni.
Mikor kiosztották a gyakorló ruhánkat, nekem olyan nadrág jutott, amelyiken hiányzott két övbújtató pánt is. Mivel pedig nekem azt mondták a feljebbvalók, hogy minden gondunkkal jelentkezzünk a szakaszparancsnok elvtársnál, aki egy öregkatona tizedes volt.
Jelentkeztem a tizedesnél, hogy a nadrágomról hiányzik két övbújtató pánt, és legyen szíves segítsen a helyzeten.
Azt mondta, hogy jó helyen jelentettem be, mert ő azért van itt.
Ebbe én belenyugodtam.
Aztán eltelt több óra is, nem történt semmi. Viszont a nadrágomat az elején lévő szekcióban nem tartotta meg a derékszíj, slamposnak láttam magamat.
Megint jelentkeztem a tizedesnél, hogy mit sikerült intéznie a hiányzó derékszíjbújtató pántok kérdésében.
Ez a tizedes a kérdésem miatt olyan haragra gerjedt, amilyent én még nem láttam azelőtt. Vöröslött az arca. Azt gondoltam, hogy nyilván viccel, ehhez voltam szokva középiskolában.
Végül tettleg nem bántott engem, mert azért lecsukták volna, de ordítania szabad volt. Azt kiáltotta felém, hogy csapjam össze a zoknijaimat, ha vele beszélek. Mondtam neki (mosolyogva), hogy nincs is zoknim, kapcát kaptam a csizmához.
Szakács sajnos nem voltam, de egyszer konyhaszolgálatos voltam. Az volt a dolgom - többekkel együtt - hogy elmosogassuk az alumínium tányérok százait. Nem én voltam az ötletgazda, de a mosogatás úgy történt, hogy a mosogatószobában fölhalmoztuk az ötszáz darab alumínium tányért - jött ahogy jött.
Egy viszonylag nagynyomású slagvezetékből nyomtuk rá a tányérokra a hidegvizet a terem másik sarkából. Mikor megúntuk a mosogatást késznek gondoltuk a munkát. Másnap mi is ezekből a tányérokból ebédeztünk.
De ami érdekesebb, a krumlipucológép. Olyan, mint egy nagy forgódobos mosógép, csak a dob belseje rücskös és lekoptatja a krumpliról a héjat.
A gép kezelője elfelejtette figyelni a pucolást, talán elszívott egy cigarettát is kint a napsütésben, talán napozott is még egy keveset, de mire visszament a krumplipucológéphez hogy leállítsa, már csak cseresznye nagyságú krumpli gömböcskék voltak a mosógép dobjában.
Én Díszelgőként kezdtem, Őrkatonaként folytattam, Metró építésnél voltam chuláger, majd gépkocsivezetőként szereltem le a Törzsből, 84-ben. Ott mög nem volt divatja az ilyen ceremóniáknak.
Most hogy mondod.... :-) Bizony-bizony. Mondjuk nálunk kézigránát biztosítószeg járta, asszem még meg is van valahol. Amikor levágtuk, bedobtuk az aktuális centit az olajkályhába, pont befért a kukucskálónyíláson, amiből ki volt törve a máriaüveg. A kopaszoknak meg közben kellő áhítattal kellett szemlélődni.
Amúgy ez egy dizájnos darab, mondhatnám: úgy teli van dizájnnal, mint Szergej tetűvel. Viszont egyet nem tud, nem lehet csattogtatni. Az is járta mifelénk, hogy a vászoncentit hidegindítóba, vagy mifenébe kellett áztatni, aztán összegumizva megszárítani. Utána olyan volt mint a spirálrugó, és a szépen be lehetett rázni a megfelelő kopaszoknak. :-)
Van egy barátom a bolhapiacon, akinek a nyakában egy láncon egy tucatnyi hasznos dolog lóg. Mágnes, mérőszalag, lupe, ezüstből készült pityke (mert ez a kedvence), meg egyéb sok más, ami a bolhapiacon nélkülözhetetlen kellék.
No ezek együtt nem könnyebbek, mint ez a kézigránát formájú szabócenti tartó készség. Húzza az emberfia nyakát, de csak 150 napot kell kibírni.
Voltam én öregkatona, de nem az igazi. Az igaziaknál láttam, hogy mindent kitaláltak a centi tartására. Néhányan a nyakukban viselték és naponta vágtak belőle egy centit.
Azt mondod?
Nem lehetetlen. Sőt!
Kicsit hasonlít egy kézigránátra, ámbár azt is csak messziről mutatták meg, nehogy kárt tegyünk egymásban.
Na ezt a kérdést nyugtázhatjuk, ügyesek vagytok. Nekem ez nem jutott eszembe.
Ezt azért vettem meg a bolhapiacon, hogy legyen min spekulálnunk, mire is készülhetett ez. Gondolom, hogy nem sorozatban készült, talán egy esztergályos készítette valamilyen célra. Rejtély.
Ebben sincs gömb, mert még nem voltam teljesen készen vele. Egyébként az armilláris régi, de nem annyira, mert ez a 19. században készült. Vagy a 20. század elején.
Ez egy egyszerű feladvány. De ne kelljen másik oldaláról is lefényképeznem, vagy lemennem a pincébe, vagy elmenni a postára ahol sorba kell állni a posta előtti parkban. Egyszóval: ne dolgoztassatok meg szükségtelenül.
(Elmondok egy történetet nektek. Volt nekem egy telefonzáram, ami elég ritka dolog lehet, mert a legismertebb magyar telefongyűjtőnek sem volt olyanja. Masszírozott engem, hogy adjam el neki. Aztán meguntam az állandó molesztálást, azt ígértem, hogy eladom neki azon az áron, ahogyan hozzájutottam. A döntésemet később megbántam, mert az illető telefongyűjtő még azt kérte, hogy adjam fel neki postán. Aztán még azt kérte, hogy az áráért menjek el valahová. A postán fél órát vártam a posta előtti parkban, mire rám került a sor, ugyanis a koronavírus járvány miatt arcmaszkban egymástól 2 méteres távolságban kellett sorakoznom.)
Én tehát meguntam, hogy nekem nem fontos dolgokért feleslegesen megdolgozzak.
Erről nem kérdezem meg, hogy micsoda, inkább leírom. Armilláris. Azt pedig, hogy mire használták, megtudhatjátok régi lexikonokból, vagy akár a Google segítségével.
(De ne dolgoztassatok meg például olyan kérdésekkel, hogy milyen trapézmenet van egy orsón, mert ha sikerül is pontosan megírnom, nem hiszem, hogy bárki is következtetésre tud jutni a menetes orsóról adott pontos adatokkal.
Pedig a legkomolyabban kérdeztem. Én ugyanis nem vagyok műszakilag képzett, csak érdekelnek a műszaki dolgok. (Szüleim akarata szerint történelemtanár lettem.)
Távolabbról nézve nem is tudom megkülönböztetni a trapézmenetet a laposmenettől.
Ha az elegendő információ számodra, hogy a menetes orsó külső átmérője 30mm körül van. Mondjuk 27mm és 33mm között talán. Le kellene mennem a pincébe megmérni, ha fontos a pontos érték.
Mélyen van a pincénk, ezért csak ritkán megyek le.
Ne idegesíts. Visszacsomagoltam, levittem a pincébe a megszokott állomáshelyére. Majdnem sérvet is kaptam miatta. Én onnan vissza nem hozom további képek miatt.
Ezt biztosan loptam, vagy örököltem. Legalább harminc éve került le a pincébe, azóta rá se néztem. (Olyan nehéz, hogy mégegyszer nem hozom fel ebben az életben. Az se biztos, hogy én vittem le.) Most is csak azért hoztam fel, hogy lefényképezhessem.
Azt látom, hogy legalább a 3 fázisú piskóta csatlakozó bekötése szakszerű.
A meggebedés ellen harcolok, de nem nagy sikerrel. Akartam adni magamnak egy mínuszt, de az Index Fórum nem engedi. (Pedig mostanában - akinek nincs elég mínusza, nem is igazi fórumozó.)
Azt még megérteném, hogy pluszt nem adhatok magamnak, de mínuszt miért nem?
A szomszédom, rokonom mérlegjavítóként dolgozott, tipikusan ezeket a mérlegeket javította. Egy-két éve elbontotta a kis műhelyét, utánfutóval vitte a MÉH-be a maradék alkatrészeit, nem követte a digitális technikát. Talán inaskorából maradt valami irodalma, holnap megkérdezem neked.
Elnézést , hogy nem topik témában szólok hozzá , de hátha tud valaki segíteni innét ....
Mérlegkészítő , mérlegjavító tankönyvet-szakkönyvet keresek amiben a képen látható mérlegfajtákat tárgyalják .
Fel szeretném újítani a képen látható mérleget , hogy újra eredeti pompájában láthassam .
Újonnan vásárolta a Nagyapám , eredetileg krómozott volt , de többször le lett festve . Rengeteg családi történet fűződik hozzá pl: ezzel tanítottak meg számolni gyerekkoromban . Nagyszülők halála után 1997-ben láttam utoljára , akkor egyik rokonhoz került , majd a rokon 2019-es halálát követően két évig szabad ég alatt volt egy deszkán , hogy ne süllyedjen be a földbe . Kb. két hete tudtam meg , hogy még megvan Balaton felvidéken és szerencsére vasárnap elutazhattam érte ....
Az üvegek betörve , az egyik oldali számlap felirata megsemmisülve , a libellája és két eredeti súly is eltűnt az eredeti készletből . Az elmúlt 80 év és a leromlott állapota ellenére még mindig pontosan mér !
Teljes mértékben igazad van. Amúgy a kémcsőfogó kifejezésre is érdemes ráképkeresőzni, az is tanulságos. Néztünk ilyesmiket annak idején eleget a kémia fakultáción. Arról nem is beszélve, hogy nyilván a kampónak is van funkciója, nem fektettek volna energiát a kialakításába, ha nem lenne konkrét oka.
Hát, a fúró elviszi, máramelyik. De az is lehet, hogy így öntötték, vagy a még forró, képlékeny üveget bökték át - én erre tippelnék, mert kb. ez lehet a legszaporább módja. Egyébként merőben gyakorlati oka volt ezeknek a csiricsáré üvegfüggőknek a lámpákon, csillárokon. Már a gyertyás korszakban is rájöttek, hogy sokkal célszerűbb és hatékonyabb, ha nem egy kupacban van egy csomó fényforrás, hanem ezeknek a fényét megpróbálják a lehető legjobban szétszórni a helyiségben.
Az ujjongás helyett tessék beírni a Googléba, hogy "lombikfogó". Hasonló sem lesz köztük.
Miért alkalmatlan arra?
A lombikok szája peremes (piros), azért is, hogy ne csússzon ki a befogóból. Ez a fogó a lombik nyakával párhuzamos részén levő valamivel (piros jelölés) bizonytalanná teszi a megfogást. Megfogáskor könnyen a gömbölyödő részhez (sárga jelzés) ütközhet ez a keresztrész, kilukasztva a lombikot. Minden lombikfogó valamivel (gumi, parafa, filc, műanyag) bélelve van, a fém-üveg megszorítás könnyen törést okoz. A bélelés másik szerepe, hogy a forró lombikot ne egy hideg fémmel fogjunk meg. (Törés!) Az ősi fogás, hogy egy gumicsődarabot (1,5 - 2 cm-es) hosszában felvágunk, ráhúzzuk az ujjainkra (hüvelyk és mutató), azzal megfogható a forró edény.
Kémcsőfogónak szintén alkalmatlan a fenti okokból, ráadásul nehéz, ormótlan. A kémcsövet könnyedén kell mozgatni. Az átlagos kémcső átmérője kisebb, kiesik belőle.
Csak azért van átfűzve hogy párban maradjon. A porcelán fali szigetelő szintén hasonló okból hogy ne vesszen el. Így együtt vesztek el..... majd lettek megtalálva.
Átmérője nem nagyobb mint a hüvelykujjam körme, és formálya hasonlít a hegyikristályra, De átlósan ki van fúrva és ott van átvezetve a cérna szigetölésű huzal.
Nekem is van egy erőteljes dezsavűm, biztosan láttam már ilyet, ráadásul használatban. Úgy rémlik, hogy talán villamoson, vagy buszon akasztotta valaki a csomagját ilyesmivel az alacsony vízszintes kapaszkodóra.
Amúgy az egy dolog, hogy ezt a dolgot egy ügyvédi irodában találták, az egyáltalán nem biztos, hogy valami speciális, odavalósi szerszám lenne, sőt. Iratokkal elég sokat dolgoztam egy időben, ez a cucc nem oda passzol. A méreténél, meg a kialakításánál fogva inkább táskát, vagy kabátot lehet vele felakasztani korlátra, esetleg a tárgyalóterem korlátjára, vagy akasztós szekrénybe, ilyesmi. Persze aztán lehet, hogy az ügyvéd úr már csak különcségből is ilyet használt gemkapocs helyett, esetleg a bicajozáshoz nadrágcsiptetőnek... :-)) Persze bármit lehet bármire használni, mondjuk azon kicsit gondolkodni kellene, hogy miként lehet ezzel a szerkezettel sörnyitni.
Megjegyzem hasonló elven működő konstrukcióval lehet találkozni fotós berkekben, negatív fellógatásához, vagy a sarkánál megfogva a kimosott fotópapír lecsöpögtetéséhez használták. Csak azok filigránabb szerkezetek. A bemutatott cuccon már a méreténél, meg a kialakításánál fogva is látszik, hogy nagyobb, néhány kilós súlyokra tervezték.
Talán egy táblacsipesz lehetett. Felülről rácsiptették egy falapra és az ívelt részt megfogva el lehetett emelni a laptól, majd képet stb aláhelyezni, elengedni és tartja. Elegánsabb mint a rajzszög.
Viccelsz? Ügyvédnél? Ha nem elég "nyakatekert" (mint az ügyvédi fogalmazás), akkor az már nem is megfelelő neki.... :)))
De most komolyan, valahol esküszöm láttam már hasonlót (még néztem is mi az a "kereszt" a hátulján), csak nem ugrik be hol és mire használták. Persze lehet már ott sem használták vagy nem az eredeti célra.
Iratcsipesznél nem igazán értem miért van az a "félkör" görbítés, illetve a "kampó" miért nincs teljesen visszahajlítva. Ezeknek csak van valami funkciója...
A kialakítása alapján arra tippelek, hogy ez az eszköz igen régen egy sok lapból álló, nagy terjedelmű (ebből adódóan vastag) iratanyag ideiglenes összecsíptetésére szolgálhatott, irodai használatra.
""amennyit nem szégyellnek" - de ez nem igaz, szégyenérzet itt nincs. :-((
Nem vagyok vállalkozó, nem tudom mennyibe fáj. 2 éve járt le a regisztrációm. Utolsó pillanatban még úgy döntöttem megcsinálom saját magam a 60-as években készült mérőhelyem szabványosítását (felújítását). Kb. 60 eFt-ba volt csak az anyag. Ha nem a szabványok szerint csinálom nem veszik át, nem kötnek vissza.
Az lehet. Szerencséje, hogy nem volt nálam a sörétes, mert lehet mandinerből kapott volna még pár új lyukat a valagába - pusztán önvédelemből... :)))
Még a tyúkjaim is elfelejtettek vagy 3 napig tojni ijedtükben. Ha meg kinn vannak a birkák és nekirohannak miatta a kerítésnek aztán pár ott marad, biztos megkeresem és utána a kártérítés már lehet érdekelte volna...
Drónokat "melegíteni" még jó lehet ez is. Na meg a frászt ránk hozó hőlégballonok ellen... :)
Pár éve egy hőlégballon úgy 20-25 m magasan a fejem fölött "gázt" adott, én meg ijedtemben majd berosáltam mert fogalmam sem volt mi van az udvarom fölött. Aztán jó hangosan emlegettem a nőági felmenőit, de még a jó édes apukáját is, aki csak ennyi észt pumpált bele - bár kétlem, hogy ebből hallott valamit a gázláng zúgásától... :)
Tegnap elalvás előtt, félálomban hallgattam a TV-ben valami hidegháborúról, meg fegyverkezési versenyről szóló műsort. A sok ismerős duma mellett azért egy megütötte a fülemet: aszonták, hogy bár nem reklámozták, a tovarisok rendesen rágyúrtak az űrfegyverkezésre. Aztán amikor megunták, hogy valamelyik űrrepülőgép már a többedik kört teszi fölöttük, akkor odapörköltek neki egy új lézerrel, és el is trafálták. Közelebbi infó nem volt róla, csak valami olyasmi, hogy ezt a bulit mindkét fél közmegegyezéssel agyonhallgatta. Azért ahhoz már kellett néhány amper, akárcsak ahhoz is, hogy odáig fölvilágítson, anélkül, hogy kárt okozna, már feltéve hogy van valóságalapja. Gondolom a tovarisok direktben ráköthettek egy atomerőművet.
Persze, a teljesítmény egy bizonyos tartományban szabályozható. Néha beüzemelem ugyan, de használni már nem akarom ezt a monstrumot.
Az indítása egyébként úgy zajlik, hogy ráküldöm a hűtővizet, amit a tápban elhelyezett áramlás és nyomásérzékelő szenzor figyel. Ha megvannak az előírt víznyomás és mennyiség minimumok, egy kontrol lámpa jelez, hogy " felfűthető" a lézert. Ez a folyamat 10-15 másodpercig tart, de már ilyenkor is közel 6 amper az áramfelvétel. Az üzemkész "gyujtható" állapotot szintén egy kontrol lámpa jelzi. A starthoz a teljesítmény szabályozó potméternek egy adott minimumon kell állnia, hogy sikeres legyen az indítás. Itt már közel 13 amper az áramfelvétel, amit a stabil működéshez fenn is kell tartani. A plafon 28A környezetében van.
Úgy láttam, a két kisebb lap van egy fázison, a két nagyobb pedig a megmaradó két fázison. Láttam olyat is, amit 2 fázisra is lehetett kötni, bár nem értem, hogy ez mire jó.
Megjegyzem, ennak is elég húzós ára volt. Az órához csak bejegyzett villanyszerelő nyúlhat és ők annyit kérnek, amennyit akarnak (már majdnem azt írtam, hogy "amennyit nem szégyellnek" - de ez nem igaz, szégyenérzet itt nincs. :-((
Persze, amikor kerestem a modern tűzhelyeket, mindegyiket lehetett 3 fázisról is táplálni. De azt bevezetni sokkal-sokkal többe került volna, mint az óráig amúgy is meglévő 35A-t tovább vezetni. A lakáson belüli vésést pedig úgy sem lehetett volna elkerülni.
Nagyon jól gondoltad. Olyan értelemben valóban nem csatlakozhat a hálózathoz, hogy csak úgy bedugom a konnektorba (ami terhelhetősége a háztartásiak esetében max 16A) és had szóljon. Ezen a tápon az eredeti kábel van, ami 3x4 mm2 keresztmetszetű, és 16mm külső átmérővel rendelkezik. Amikor intenzívebben használtam, egy ipari egy fázisú 32A dugaljról működött, ami 3x6 vezetékkel volt a mért fő vezetékre kötve. Egyébként egy C16A kismegszakítóval biztosított hálózatról elindítható a lézer, és minimális teljesítménnyel üzemeltethető is.
Mint említettem, tavaly cseréltük a gáztűzhelyt villanyra. Ehhez 1x35A csatlakozás kellett. (a négy lap összesen 6700W-ot fogyaszthat, 6700/230=29,13A) A drót az óráig megvolt, onnét lett a vezeték és a biztosíték tábla kicserélve. Akkor tanulmányoztam az érvényes előírásokat, amik azt állították, hogy a biztosíték tábla és a tűzhely között 6mm2-es vezeték kell és azt nem lehet megszakítani, toldani, egy darabból kell lennie. A főzőlapra pedig nem konnektorral ("dugaljjal") kell csatlakoznia, hanem a rajta lévő szorítócsavaros bemeneten. Legalábbis így értettem az előírást.
Emiatt gondolom, hogy a lézer-tápegységet nemigen lehet nálunk csatlakoztatni.
Amúgy hová dugnád be? Egy fázison 30 amper nem sok háztartásban van. Ahol van (főzőlap), nincs hozzá csatlakozás, mert azt direktben kell a drótra csavarozni (nemrég cseréltem a gáztűzhelyt villanyra).
Igen, ugyanis az argon lézerek - meg úgy általában a gáz lézerek - hatásfoka nagyon alacsony. Van egy kisebb léghűtéses argonom is. Ennek itt van az adattáblája. Látható milyen energia igénye van egy ilyen egységnek.
Itt nekem akkor fogalomzavar van.A lézer 1Wattját 6KW tápegységgel kell megtáplálni?Amikor én 50Wattról írzam azt a tápegységem fizikai méretei alápján mondtam.Valaha a hiradásipari suliban meg csöveket tanultunk.Ez a táp ugy kb 50 wattnyi csöves erősitő vagy akármi tápegysége.
Úgy bizony. Van egy tökéletes állapotban levő, és működő 1979 - gyártású Lexel 85 1W teljesítményű argon - kripton lézerem. Az 1bár nyomáson igényel közel 6 liter vizet percenként. Meg 1 fázisról 6kW energiát óránként.
Anno bedugtuk a tápot a villanyba,fényt nem adott.De nem volt mérve semmi.Biztositék ,áramfelvétel,anódfesz .De tulajdonképpen csak azért hoztam ,mert érdekelt,mi van benne.És igen a fekete cső amiben az ágyú van,az kb 1 méter.Persze nyilván nem azért került ócskavastelepre mert tip-topp használható.
nem a cső vége csinálja a lézert, hanem a cső maga. van benne egy üvegcső, abban gáz. a két végén tükör, az egyik kicsit áteresztő. nem párhuzamosítja a fényt, hanem csak az a fény jut ki, ami már megtett a két tükör között párszáz oda-vissza kört, így muszáj rájuk merőleges legyen.
Volt egy időszak, amikor teljesen általános volt a bnc antennacsatlakozó. pl a commodore64-emen is az volt. Van is még valahol bnc-antennakoax átalakítóm.
Ez egy öreg orosz He-Ne (hélium- neon) lézer. Ha működik, 632,8 nm hullámhosszú vörös fényt bocsát ki. Mivel az ilyenek teljesítményét milliwattokban mérik, így ne gondoljatok semmi féle gravírozásra. (max csak retina, ha nagyon közelről nézik) Ha a cső hossza 1m, akkor 30mW- nál biztosan nem nagyobb.
Előkotortam a tolómérőm, és tényleg a műanyag kupakok 29-30 milliméteresek.
Attól, hogy nem passzol a recézet még visszazárható lehet a sörösüveg ha rányomod vele a kupakot. (Úgy látom van annyi hézag mellette.)
Mondjuk én rézből esztergált "vakfuratos" hengert láttam amire tenyérrel ráütve visszazárta a kocsmáros az üveget. (Nem sumákolt, hanem ha kértél pl 2 dl pálinkát elvitelre, akkor azt egy kimosott sörösüvegbe mérte és így zárta le.)
Néha azért előfordulhat, hogy a sört kell visszazárni. Például ha épp felbontottad és belenyalnál mikor az asszony beront, hogy indítsd a kocsit mert lázas a gyerek...
Valóban sörnyitóként használják. A recés kör kicsi a műanyag kupakokhoz de az alumínium kupakokhoz is. Állítólag azzal vissza lehetne zárni (miért is tennénk?) egy felnyitottat,de nekem nem sikerült.
Nos levettem a fejet a lézerről kidobozolta,.A 3 ketek azok tükrök,egy-egy villanymotor végén.Feltehetően nagy áttétellel a motoron belül.A kifúrt M10es meneten jön be a koherens lézerfény.
A ház magasföldszint + 13 emelet. Kitörött a nyaka, mire felnézett, valamint lehet, hogy én is lejjebb forgathattam volna prt screen előtt.
A lényeg, hogy nézték a papírt, amire felírtam a tipust. Mint tyúk a piros kukoricát. Kérdezték, hogy mibe lesz?
Mondtam, hogy a hátsó kerékbe. Azt sem értették hála Isten!
Elhárította a szerelő a gondot. Nem úgy, ahogy én szerettem volna, de le van sz......va. Egy gumicső szivárgott. Levágott belőle. Én azt szerettem volna, ha rendel és kicseréli.
Igen a Miki. (Amennyiben ugyanarra a személyre gondolunk.) Ő a saját hatalmas tudásából biztosan tudott volna segíteni. Ha esetleg mégsem, akkor az orosz ismerősei között keresett volna olyat akitől beszerzi a szükséges infót, hogy segíthessen...
Valami hidraulika olajat veszek e szomszéd benzinkútnál. Beleöntöm arra az 5, 6 kilométerre. Utána legyen a szerelő gondja. Ebből nem lesz baj. Ha igen, akkor vállvonogatás és egy sercintés.
Ahonnan a cső vége látszik van egy szerkezet amiben 2db tükör van,valami mozgatással.Majd ezt is szétszedem és lefényképezem.Feltételezem emiatt ,hogy ez egy gravírozó lézer,és nem vágásra használták.
A képen környezetet is nézve látható (sejthető), hogy nem egy lézertoll méret. Na de nem is max fél Wattos, mint azok.
Végül is ennek a csőnek a végében van a készülék "lelke", a fénykibocsájtó "valami" (oroszoknál ez akármi lehet) és a cső egy fénysugarakat koncentráló/párhuzamosító - szintén"valamit" takar. A többi "csak" egy tápegység...
(Volt egy ukrajnai magyar barátom aki biztosan tudott volna segíteni kapcsolási rajzzal, magyarázatokkal, stb, de sajnos ő pár éve már nincs közöttünk... ) :(((
Na itt a fénykép.A hosszu csőben van egy üveg valami szilóval beragasztva.A dobozon tipusszám felirat nincs.Majd szétszedem a dobozt és teszek fel képeket.Feltehetően csak egy gravírozó léser lehetett.Max :50 W-os
Лазеры-Оптика (10): гониометр Г5, ИМО-2Н Измеритель средней мощности и энергии лазерного излучения источник питания Не-Ne лазера, КВАНТ-15, ЛГ-75, ЛГИ 21, ЛГН-22, МДР-23 Монохроматор, СФ-26 Спектрофотометр, ФЭК-15КМ
Volt régen egy PC-be illeszthető videó-digitalizáló kártyám. Ahhoz is egy ilyen RCA végű dipolt (is) mellékeltek, lehetett vele rádiót hallgatni PC-n. Még bőven az online rádiózás előtt. Szóval nem feltétlen barkács megoldás.
Valaki valamiért ilyet szerelt (minden bizonnyal házilag) a végére. Nem sok helyen láttam én sem RCA antennacsatlakozót. A Commodore64-en mondjuk például ilyen van, de az kimenet, nem bemenet.
De hát RCA..... :-( Ja, és ahonnan van, nincs DVB-T, semmi olyan készség. És RCA... Ez a legvudubb benne, én még antennát RCA-val nem láttam (ohmok erre-arra, ugye). A tulajnak nincs semmi elképzelése, milyen kütyüjéhez tartozhat, csak megtalálta a "drótos fiókban", ezért raktam fel.
Hát RCA-csatlakozós antenna?! (ha antennadugó lett volna rajta, nyilván fel se teszem a kérdést. na de RCA?!) Na jóó, tudom, FM műsorrádiónál nem annyira kritikus az ohm, egy százas szög is tud vételt biztosítani. Egyébként biztos nem ezeréves cucilista ruszki cucc, valami mai időbeli (értsd 10 éven belüli) valaminek a valamije, olyan háztartásból származik, ahol nincs-nemvolt muzeális kütyü.
Nem vagyok nagy bicskás, nem is ismerek sokat, csak kettőt. Az egyik egy szegedi iparos (Sziráki uram) halas bicskája, amit meg is énekelt Mikszáth Kálmán. Érdemes elolvasni, nem hosszú. Ilyen bicskám nincs egyetlen darab sem. Egyszer egy Sziráki konyhakést láttam a régiségpiacon, de 20 ezer forint volt ára.
A másik a hordókés. Nem magyarul barrel knife. Ezt Svédországban (Eskilstuna városban) készíti több iparos egy olyan városban, ahol a finomacél árura nagyon rá vannak állva. Hasonlóan, mint Németországban Solingen városban, vagy Nagy Britanniában Sheffield városban. Ilyen hordó bicskám van 3÷4 darab. Kicsit körülményes ezeket kinyitni, de aki nem siet a körte meghámozásával, az ráérős.
Ez a te árjegyzéked mikori? Feltételezem akkoriban a rozsdamentes anyag aranyáron ment.Akkoriban szerintem nem csináltak védőkesztyűt.Ma meg nagyítóval kell keresni pl szénacél kést.Szinte nincs.Vagy 5 éve vettem meg Belencsák késes mestertől az utolsó szénacél bicskáit,és mondta ,hogy már nem is fog csinálni,mert nem eledhatóak a rozsdásodás miatt.
Neked is jár elismerés, megfejtetted a lánckesztyűt. Meglepő volt számomra, hogy pl. a Dick egyetlen lánckesztyűt se tett be az árjegyzékébe. Viszont fenővasból 309 db szerepel benne a 17. oldaltól az 54. oldalig.
Mikor ezt a két darab balkezes kesztyűt megvettem a bolhapiacon, október vége volt. Még jókor vettem, mert már közeledett a zord és hideg tél. (Sál, sapka, kesztyű - anyukámtól tudom.)
az úgy volt, hogy egy jóbarátom, aki jár lomizni, először csak a telefon ruhát vásárolta össze a piacon, természetesen ez Ausztriából való, tehát csak az osztrák rendszerkészülékre megy rá, úgyhogy kellett hozzá szereznem egyet az ebayről :-)
sőt, a kihangosító is tőle van, sok sok évvel későbbről.
(őt nem annyira a kütyük érdeklik, hanem maga a vásárlás, alkudozás. ha korábban születtünk volna, lókupec lenne)
Te félreérted az egész világot. Itt senki sem hibás, maximum te, aki nem akarja elfogadni a valóságot. És igen pár, államilag szabályzott cikken kívül, dohány, áram, stb. akkora árrést alkalmaz az árú tulajdonosa, amilyent akar.
Az hogy neked azért nem tetszik, mert nem tudod kifizetni, az azért nem törvénytelen, nem visszatetsző, nem helytelen, nem rossz.
Nem értem, miért akarsz te szabályzott adókulcsot. Volt ilyen, írtam is, az volt a bolsevizmus. Nem kell még egyszer. Tudom, hogy látszólag kényelmes volt, mert akár megérte akár nem, akkor is azon az áron kellett adni, mert különben jött a Pobeda, de most nem az van.
De mivel értetlenkedsz, leírok EGY példát, miért nem működik az, amit szeretnél. Van a beszerzési ár, erre általában rászámolják a működési költségeket, béreket, HASZNOT, ezek együttesen adják a végén az eladási árat, benne a te államilag kontrollált haszonnal.
De te hogyan állapítanád meg a működési költségeket? Azt is szabályoznád? Na látod, itt a baj. (az egyik, de a többit most hagyjuk is)
És igen a kereskedő saját tulajdona az, amit elad. Persze van bizományos értékesítés is, de most azt hagyjuk.
Te SEMMIKÉPPEN ne akard szabályozni az árakat, hogy neked jobb legyen, mert ahogy olvaslak, neked csak idáig terjed az igényed, mert azt sehol nem olvasom, ha ennyire akarod szabályozni, akkor te akkor is megveszed, ha nincs rá szükséged, hogy a kereskedő kintlévőségét csökkentsed. Tehát neked minden, ő meg vigye a balhét? Vagy a kereskedő hitelt vesz fel, hogy árut vegyen, de csak hónapok múlva fogy el és addig is csörög a kamat, téged az sem érdekel, hiszen majd a kereskedő fizeti a MAXIMÁLT haszonból, még ha a végén nullára fut, akkor is...
Neked sem kell eladni a tojást 15-ért. Mindamellett tudom, hogy van tisztességtelen kereskedelem, de az árrés megállapítása (talán a negatív tartományon kívül) szerintem nincs közötte.
Miért? Amit már többször leírtam. De a legfontosabb, ha hülye a kereskedő, akkor a nyakán marad, ennyire meg talán nem hülye.
Megint megkérdezem tőled: miért adjak el valamit X forintért, ha 2X forintot is kaphatok érte? Vagy 5X forintot? És ne emlegesd a te kiadásaidat, ő sem emlegeti neked.
Én - ha lenne is infrastruktúrám tojástermeléshez - akkor sem csinálnék saját fogyasztásra sem.
Nekünk a heti tojásfelhasználásunk 5-10 db. körül lehet. Mindenki dolgozik, napközben menüs helyen eszünk, este meg ki-mit, én pl. 90%-ban natúr joghurt, kefir, sajt.
Problémás lenne a nyaralás is, de tudom, amelyik családban ennek hagyománya van, ott ezt másképpen gondolják. Akit említettem, hogy behordja a felesleget a munkahelyre, azt látom, hogyan él. Nem rosszul, Isten ments, hogy ezt mondjam, de én nem ehhez vagyok szokva, de talán megszoknám, ha látnám, értelmét.
Nem tudom, hogy heti-havi hány tojásnál éri meg a csirketelep, hogy a haszon annyi legyen mint a mostani jövedelmem, annyi biztos, hogy sokkal többet kéne dolgoznom érte. Az alatt meg - ha így számolom - veszteséges. Itt jön, ami egyszer elhangzott, az életmód, az állatok szeretete, az íz nem forintosítható mennyisége lehet, hogy javít a végeredményen, de ezt csak gondolom.
Látom jól elvagytok ezen a témán. Annyira megy a félreértés és a ködösítés, hogy már minden és mindenki hibás, csak a "szegény kereskedő" ártatlan és a sarcok miatt kénytelen ekkora árréseket alkalmazni. És persze az árréshez sem beszállító sem vevőként senkinek semmi köze...
Nos én kicsit másként látom a helyzetet.
A kereskedelem egy SZOLGÁLTATÁS, amihez normális országban tartozik egy nem feltétlenül törvényben előírt de többé-kevésbé elfogadott haszonkulcs.
Ezzel szemben nálunk ezen a téren is megy a "szabad rablás", mert a kereskedő saját tulajdonnak tekintik az árut (ami valahol érthető is, hisz benne áll a pénze), amit aztán annyiért adhat, amennyit nem szégyell kérni érte. (Igaz a termelőnek, gyártónak is pénze áll a nyersanyagban, termelésben sokszor hónapokig, de ez magasról le van tojva.) Az állam meg ehhez hallgatólagosan asszisztál, mert minél drágább valami, annál több az ÁFA bevétele rajta.
Aztán a tisztességtelen kereskedők ezen felbuzdulva a hirtelen meggazdagodás reményében egymást licitálják túl az áraikkal - röviden ennyi a lényeg...
Persze lehet magyarázkodni, hogy "elírás" a dupla árú gyalugép (érdekes, annál a webshopnál szinte minden 30-50%-al drágább mint a többinél) vagy úgy kevesebb a garanciális ügyintézés (nehogy szegénynek néha dolgozni is kelljen, mert ugye minden nap csak nem ad el 100 gyalugépet) meg sok járulékot, bérleti díjat, adót, egyebeket is ki kell gazdálkodni (mintha egy termelőnek vagy gyártónak nem lennének ilyen vagy hasonló kiadásai), stb...
Hogy miért venné át tőlem mint kistermelőtől 15 Ft-ért az ugyanolyan vagy jobb minőségű tojást, miközben a nagykertől 28-ért kapja - ugyanerre a tisztességtelen kereskedésre vezethető vissza. Annak a beszállítónak valahogy miért nem mondja, hogy ő csak 15-ért veszi át, mert drágábban "nem éri meg"? Pedig ott még a rakodásban is segítenie kell, én meg oda tenném ahová mondja. De a termelő hülye, pontosabban hülyének van nézve, csak a kereskedő okos...
(Mindegy, megoldottam, megoldom, sőt egyre jobban megoldom, mert július 1-től már törvényileg is szabadon kereskedhetnek a termelők a portékáikkal.)
De a tojás csak egy példa volt. Írhattam volna káposztát, diót, vagy akár cirokseprűt, bútort, gépet, bármit, mert mindennel ez a helyzet. Ha egy mai magyar kereskedő "s.ggen ülve" nem tud legalább 40% hasznot szerezni egy-egy árucikken akkor már sír, akik meg dolgoznak az áru előállításával sokszor örülhetnek ha az önköltségüket megkapják.
No de az árréshez ugye semmi közünk, hisz akkor már "szegény kereskedő zsebében turkálunk", miközben ő "pontosan tudja", hogy (szerinte) nekem "ingyen" tojnak a tyúkjaim és szintén "ingyen" hullik a dió, stb...
De a mennyiség itt is fontos! A bútorasztalos hiába adja el +50%-al drágábban a kézzel készített valamit, ha a mennyisége miatt a NYERESÉG még mindig nem elég.
Nem hiába mondja a közmondás, hogy jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint.
Hát pont arra céloztam, hogy akinek eladható tudása van, hogy a tudásában a legjobbat a tanultak szerint ekeresi, mert ha nem abban, hanem mondjuk földművelésben akkor megette a fene. Tehát egy szakember, legyen az kőműves vagy fogorvos, ha ledolgozza a napi munkáját, akkor amit utána csinál, az majdnem kizárólagosan hobby. Tehát a kőműves ne menjen el csirkézni este vagy a hétvégén ( ha csak nem kikapcsolódásként), mert ha marad ennyi energiája és ideje, akkor inkább az eredeti szakmáját folytassa.
Itt meg arra gondoltam, hogy paradicsomot akkor egye mindenki, amikor az szabad földön érik. Ha nem akkor, hanem fóliasátrast, akkor nem kell csodálkozni, ha nem az az íz köszön vissza. A többire meg csak azt akarom mondani, hogy meg kell nézni, mit vesz az ember a boltban. Tehát ha tejfölt, akkor ne "frissfölt", ha krumplipörét akarok, akkor krumpliból kell csinálni és nem valami porból. valakinek bejön és ennyi időt szán rá, akkor vegye azt (csak ne keresse belőle a krumplit).
Itt jön vissza az, ahol a topik kissé elkanyarodott, mindenből lehet jót venni, csak azt nem akarja senki kifizetni.
"A kisipari termeles szerintem a leheto legdragabb."
Ez így van. De ha az egyediségével valamely paraméter olyan hozzáadott érték ami egy szűk keresletet generál máris életképes.
Egy egyedi bútor elkészítése kisiparost igényel,a bolti bútornál legfeljebb a színét, kárpit anyagát változtathatod meg vagy hogy jobbos vagy balos legyen.Rugóval vagy szivaccsal. A méretet vagy egyedi elképzelést nem.
"Ha valakinek eladhato tudasa vagy szakmaja van..."
Aki földet művel,állatot tart annak nincs? Kérdezzük meg egy pesti villamosmérnököt hogy mikor kell krumplit vetni. Tudom addig nincs ezzel baja míg kapni a boltban, amit más a tudása szerint megtermel. Az egyik ehhez ért a másik ahhoz. Az elérhető jövedelem más lapra tartozik.
" ...mindent a maga idejeben kell enni,..." "... ha a izelmeny szubjektiv es nem igazan forintosithato..."
Az első bekezdés nagy igazság, de ha a túrós bukta túró helyett tejes grízt tartalmaz, a dió helyett mogyorót, a lekvár helyett ízt,alma helyett tököt,(de legalább is dúsítják) a menzán a krumplipürén át dereng a villa (amelyről majd le folyik). ATrappista gyerekkoromban likacsos volt és nem kenhető. A mai...
Én lehetőség szerint kerülöm eme termékeket. (a krumpli porból készült püré meg is hajt)
Azt mondják ezek a termékek azért olcsók (olcsó?!) mert ha a belevaló kerülne bele sokkal drágább lenne. Illetve a termés mennyiség nem fedezné az előállított mennyiséget.
A kisipari termeles szerintem a leheto legdragabb. Ha valakinek eladhato tudasa vagy szakmaja van, olcsobban is megoldja, de ennek is van fokozata, tomegtermelesbol vagy hazi termelesbol valo beszerzessel.
Raadasul sok a buktato, amig learatom a termest, legyen az barmi.
Aposnak van 2 hektar meretu foldje. Faternak valamivel kisebb volt, onnet is van tapasztalatom.
Az iz egy fontos kerdes, demeg kell tanulni, hogy mindent a maga idejeben kell enni, akkor nem lesz rossz. Nyilvan a csak kukorican nevelt diszno ize mas, mint a nagyuzemi, de az meg szubjektiv. Az adalekok az mar mas kerdes.
En mindezzel egyutt tovabbra sem tartom jo uzletnek a haztaji termelest, meg ha a izelmeny szubjektiv es nem igazan forintosithato erteket hozzaadom.
Legalább is a házi nevelés rendszerint saját használatra van. Ha képződik felesleg az készpénzért tehető. A baromfi (a takarmány mellett)elfogyassza az ételmaradék egy részét is,illetve a képződött gyomnövényt a kertből, az alom a bizonyos dombot szaporítja ami a tavasszal a kertbe megyen.a tyúk a kerti kártevőket is ritkítja. A letojt tyúk pedig a levesben végzi.
Régen a takarmányt is a gazda termelte meg,a learatott csöveket góréban tárolták (az egerek nagy örömére)TV helyett a kukorica morzsolót tekerte komótosan. Bár az életét nagyrészt lefoglalta ez a körforgás,egészségesen étkezett.
Amit a boltban vagy gyors étkezdében kapsz szabvány élelmiszert az(többnyire) mesterségesen előállított élelmiszer.Mivel van némi rálátásom a takarmány iparra, látom hogy a takarmány mellett az adalékok milyen befolyásoló tényezők. Mindez csak azért hogy a nevelt állat hétre pontosan vágó érett legyen. Legalább háromszor olyan gyorsan mint a természetes növekedés.
Ezért ízre megállapítom hogy házi vagy ipari a hús. Az utóbbit utólag (szintén mesterséges) színezékkel,ízfokozókkal tuningolják hogy élvezeti értéke legyen.
Ha a minőséget is értéknek vesszük már a billen a mérleg serpenyője.
Én nem értek hozzá, de a legyen mondjuk 3 tucatnál tuti nem éri meg.
36*4 * 30,-HUF az 4320,- HUF havonta.
Ennyiért ha nulla lenne az anyagköltsége, meg sem mozdulnék, nemhogy a csirkékkel foglalkoznék. Azt értem, hogy saját használatra termeli és ennyi a feleslege, de ez a mai világban még arra a kajára sem elég, amit egy hónapban elégetek aközben, amikor a csirkékkel vackolok.
Sőt, csak egyfajta terméket árulni annyira nem lehet nyereséges, ha csak nem nagybani kereskedelemről beszélünk, illetve egyes speciális árufajtákat, mint mondjuk a tűzifa.
Ha árulnia kell, máris dupla a munkabér költsége, míg ha eladja kereskedőnek, annak megvan minden feltétele.
"Miért nem adod el a tojásaidat háznál, vagy piacon?"
Ez lenne az egyetlen lehetősége. Csak meg kell találni azt a piaci rést ahol a házi tojásokért hajlandó valaki(-k) többet fizetni (de legalább a bolti árt) a tucat bolti helyett.
Mert jobb a minősége a boltban kapható tojásoknál hiába van rajta a vonalkód.
Az áramszolgáltató a villamos mérőhelyig dolgozik. A mérőhely és az első elosztó közti szakasz mérőhely felé eső végét a regisztrált szerelő kötheti be, mert ő tudja plombát felhelyezni, a másik végét bárki.
Azt sajnos látom, hogy az idősek nem értik a szolgáltató és a kivitelező közti különbséget, a mutter a vízcsap, vagy a gázkazán hibája miatt rendszeresen a szolgáltatót kínozza. A minap a televízió távirányítójában az elem lemerült, persze a kábeltévé szolgáltatóját hívta, és ahogy ismerem a telefonos kollégát a sírba vitte, aztán persze a munka után én is odaértem és kicseréltem az elemet...
A probléma szerintem az, hogy itt megpróbálunk piaci versenyről, piaci árképzésről beszélni, pedig valójában nincs is piac. A mosógépekhez tudni kell, hogy az összes, nálunk kapható háztartási eszköz kb. 6 gyártól jön (Whirlpool, Electrolux, Bosch-Siemens, LG-Samsung, Miele, Gorenje - már kínai tulajdonban). Ezek között a kártyák már le vannak osztva. De ugyanez van a kéziszerszámoknál is azzal a különbséggel, hogy ott számtalan kínai márkát lehet találni - gyakran ugyanaz a termék, más cimkével.
A villanyszerelőket is volt alkalmam megfigyelni. Ott sincs igazi piaci verseny, mert a legfontosabb munkákhoz a Művek által jóváhagyott szakembert kell kihívni. Aki annyit kér, amennyit akar (pl. 2,5 órás munkáért 280e forintot)
Én általában célra veszek bármit, abszolút nem elsőrendű a típus. Utána olvasok, hogy mivel járok a legjobban, és azt megnézem, hol kapom meg leggazdaságosabban.
Itthoni esetleges munkára parkside a lidliből, vállalkozásba meg valami profi.
A legjobb biznisz úgy árulni egy terméket, hogy az még/már nincs is készleten (az eladó tulajdonában) ...
Amennyiben rendelne valaki belőle, hirtelen beszerzik valahonnan (akár kiskerből), ahol van raktáron, aztán már postázható is. Magas árral nincs kockázat, hirdetni szinte ingyen van, tájékozatlan vevőt meg elébb-utóbb találnak. Ha nem jönne össze, akad kibújó - átmeneti készlethiány, nem tudják mikor lesz, talán 2hét vagy hónap múlva :) - és a vásárló elállással él. Nemrég jártam így egy kütyüvel, spec. szolgáltatása miatt a konkrét típust szerettem volna, más típust azt kínáltak, meg vagy három hétig hitegettek, mire megállapodtunk, hogy akkor nem raboljuk egymás idejét.
Ha én csuda jó villanyszerelő vagyok (vállalkozó) és képes vagyok a havi egymilliós jövedelemre (mert ugye ha a tojást is annyiért adom emennyiért akarom, akkor a munkaerőmet meg pláne annyiért adom, amennyiért akarom), akkor azért ne keressek ennyit, mert te mondjuk egy állami cég irodájában minimálbérért dolgozol?
Az általános emberi gyarlóság, amikor mohósággal párosul, a legtöbbször úgy jelenik meg, hogy a fizetésem legyen nyugati (3-5000 euro), de a főzőkolbász meg a kenyér az megint legyen 3,60 FORINT.
Azt hittem, eddig arról beszélünk, hogy én ha akarom, kínálhatom-e az általam forgalmazott gyalut 932 ezerért?
A kérdés persze akkor lenne érdekes, ha tudnánk, hányat adtak el a drágábból. És nem a darabszám az érdekes, hanem mekkora volt a haszna egyiknek-másiknak.
Megvilágítok egy lehetőséget, tegyük fel ugyanannyi. Az olcsóbból kétszer annyit adtak fele árréssel mint a másiknál (ne számold, ez CSAK PÉLDA!!!!).
Ki járt jól?
Nyilván az, amelyik drágábbért adja, mert kevesebb a vele való munka, illetve kevesebb az esetleges garanciális reklamáció (-ból fakadó munka).
Az árréssel ne legyen bajod, mert nincs hozzá közöd. Ott a cuccos, ha kell és van rá pénzed akkor megveszed. Ha nem tetszik vagy drágállod, akkor keresel egy másikat és azt veszed meg. A jogod itt véget ér.
Ha kényszer miatt egyforma az ár, akkor az piactorzító.
A jégkrém esete az, a gyártó (most mint tulaj) meghatározza az árat és a megbízott kereskedők, mint egyféle speciális "bizományos" kereskedő árulja úgy.
A lényeg, hogy a jégkrém árát NEM a regnáló kormány határozza meg.
De.
Az árképzés mint olyan, az elméletileg olyan, hogy a tulajdonosa határozza meg az árat. A kormányok fenntartják maguknak a jogot, hogy bizonyos termékek esetében hatósági árat szabjanak meg. Hogy az mely áruk- vagy szolgáltatások, és hogyan határozza meg a kormány, az már egy másik kérdés.
Tehát az, hogy ma, Magyarországon százezernyi termék és szolgáltatás van, és ebből párat, esetleg pár tucatot szabályoznak, az ne zavarjon meg téged.
Te ettől függetlenül annyiért adod el a tojásodat és az autódat és a házadat, amennyiért akarod - ha annyiért el tudod adni. Ez a szép a szabadkereskedelemben, hogy a KERESLET határozza meg az árat.
"Sajnos tény az, hogy az eredendő szocializáció örökre elrontja az embert, a fater 82 éves, és még mindig nem tudja elfogadni, hogy a tojás nem annyi az egyik boltban mint a másikban."
Igen, anno én is ismertem egy idős embert, aki nem értette, hogy lehet az, hogy a fizetésekben nagyon nagy a különbség, és hogy miért nem lehet ezt korlátozni.
1) rosszul írták ki az árat és senki nem vette észre,
2) valami miatt a kínálatban kell tartani az árut de NEM akarják eladni (nem szállítja a gyár; sok a garanciális panasz; más márkát/típust akarnak helyette futtatni, amin több a haszon; és így tovább)
Senki nem akarja megmondani mennyiért add a portékádat és nem is azzal van bajom ha egyik boltban 3 vagy 5 Ft-al drágábban adják a tojást mint a másikban.
Az egyes kereskedők hozzáállásával, árképzésével van bajom.
Légy szíves magyarázd már el, mi indokolja (a pofátlan kapzsiságon kívül), hogy jelenleg például az egyik boltban 572 a másikban meg 932 ezer Ft ugyanaz a gyalugép?
Mert ekkora összegnél 10-20 vagy akár 50 ezres különbség még elmegy, de 360 ezer árkülönbözetre - azon kívül, hogy balekot remélnek - más értelmes magyarázatot nem találok...
Én nem ezt írtam. Lehetne amúgy, csak egy idős ember nem érti azt a világot, ami van, amelyben én, mint tulajdonos annyiért adom a portékámat, amennyiért akarom.
Van persze államilag korlátozott árú termék, de ez piactorzító hatású. Lehet mondani, hogy kellemes, meg jólesik, de akkor is piactorzító hatású.
És amikor egy ilyen idős ember kérdezi, hogy miért lépheti át valaki a "tisztes haszon"' sejtelmes határát, akkor tudnunk kell, hogy azért, amit feljebb leírtam.
Nagyon sok mindenben egyetértek az utánam szólókkal, sőt!
Ezeket vagy hasonlókat próbálok elmagyarázni anyáméknak meg a munkahelyen az örök elégedetlenkedő idősebb korosztálynak... hát, nem mindig sikerül, és amikor bólogatnak, akkor sem vagyok biztos abban, hogy elfogadják.
Sajnos tény az, hogy az eredendő szocializáció örökre elrontja az embert, a fater 82 éves, és még mindig nem tudja elfogadni, hogy a tojás nem annyi az egyik boltban mint a másikban.
Nem szeretem az ilyen összehasonlításokat. Egy olyan gépel aminek a fejlesztése igencsak lassú tempó volt,összehasonlítani olyan berendezéssel ami évente új funkciókkal rendelkezik. Persze az új funkciók miatt ki kell dobni a régit, de nem az új lehetőségek miatt hanem mert tönkrement.Vagy gazdaságtalan javítani.
Én magam is meg szoktam nyújtani a mosógépünk üzemidejét némi szervizeléssel. Ha végkép feladom az új gép sem tud többet,és ugyan azok a hibajelenségek jönnek elő mint a réginél.Hiába telt el ~8 év.
Érdekes, nekem is pünkt a mosógép jutott eszembe. Anyám '80-ban valami nagy célprémiumot kapott és vett belőle egy WVA511-es automata mosógépet. Máig emlékszem, 10350,- Ft volt, azaz a 4098,- Ft havi átlagkereset két és félszerese. Átlagbér-indexszel korosítva ez ma (a 2020-as nemzetgazdasági átlagot tekintve 403 616,- Ft bruttó átlagkeresetből számított) 269 077,- Ft nettó átlagkeresettel számolva 672 693,- Ft lenne. Egy AEG L6FBI48S elöltöltő mosógép (ami azért nem vacak) teljes áron ma 149 900,- Ft.
A lentebbi Szabad Nép-félórához: a fogyasztói társadalom a munkásosztály kiegyezése a tőkés gazdasági renddel. Ezt a szépen működő rendszert a globalizációból adódó gyártáskihelyezés alapjában fordította fel a kilencvenes-kétezres években. Mindenki örült ennek, mert a társadalom jobban szeretett fogyasztani, mint gondolkodni. Ebből adódott az a társadalmi paradoxon, hogy a nyugati proletariátus már nem volt hajlandó tovább a saját munkáját megfizetni, ha már valaki olcsóbban megcsinálta neki ugyanazt a Távol-keleten.
Valahol (valamikor ) olvastam, hogy annó Jászberény város hitelt akart felvenni. A tanácsnokok leszavazták, mert 7 %-os kamatra adta volna a fene tudja uzsorás, vagy bank.
Vehetsz te olyan villanymotort, ami bírja, csak annak az ára olyan is lesz, amit te meg nem akarsz kifizetni.
Erre jó példa a mosógép. Amikor megjelentek az első Hajdú felültöltősek, akkor szerintem több havi átlagkereset kellett hozzá. De nagylelkű leszek, legyen csak egy havi bér.
Keresd ki a VALÓBAN jó minőségű mosógépet és vedd meg azt, és bólogassál, hogy valóban, valóban...
A kereskedőket inkább hagyjuk, mert tőlük tényleg felmegy az agyvizem.
Mivel "ami nem kínai az mind hamisítvány" vagyis amit kapsz (műszaki cikket) nagyrészt onnan származik, nézd meg a neten, hogy nagy tételben mennyiért adnak valamit (és eddig ingyen postázták). Persze a nagy tétel már vám és ÁFA köteles, de mi indokolja például, hogy az 5 dolláros kisflex (ami vámmal, áfával sincs 10 dolcsi ~ 3000 Ft) 12-15 ezer Ft legyen a magyar boltban?
Vagy ha megnézed az árösszehasonlító oldalakat, sokszor a legolcsóbb és legdrágább bolti ár 80-100%-os eltérést mutat. Ilyenkor hol a kereskedelmi felügyelet?
Régen volt egy (talán írott) kereskedelmi alapszabály, miszerint a tisztes haszon 20%. Ma ha nem 3 számjegyű a százalékos haszon, már sírnak a kereskedők...
Miért van az, hogy például sok kisgép Szlovákiában és Romániában (ezek árait szokták mutatni az összehasonlító oldalak) gyakran sokkal olcsóbb mint nálunk? Pedig ők is annyiért kapják és a szállítás oda is annyi...
Vagy miért van, hogy én bő fél évig nevelem a csirkéket, etetem, itatom stb, majd a tojást beviszem a boltba ahol a boltos még azt is megmutatja hová tegyem, nehogy neki dolgozni kelljen vele, majd ad(na) darabonként 15 Ft-ot érte, de közben az árcédulán egy másik tálcán 48 Ft-ért van kitéve. Ő - munka nélkül ! - miért kereshet ezen 33 Ft-ot (ami 220% haszon) darabonként, miközben én fél évig kínlódtam a felneveléssel, plusz most is etetem és dolgozok vele ami mind benne van a 15 Ft-omban?
És akkor még a városi embereket a "parasztok" (értsd gazdálkodók) ellen hangolják, hogy azért drága minden mert drágán termelnek... Grrr!
(Na de teljes hülye /még/ nem vagyok, így visszahoztam a tojásokat és a kutyák is rántottát esznek. Olcsóbb mint kutyatápot venni és "jobban olajozza a hangszálaikat, mert azóta legalább nem nyikorognak annyira".) :-)
Ez így van, bár a papírpénzt meg lehet enni, ha nem is túl kalóriadús és egészséges. :-)
De már tervezik, hogy majd másik bolygó/ka/t is tönkreteszünk...
Ebben csak az a vicc, hogy az áttelepítendők minden bizonnyal nem a csóró kétkezi melósokból fognak állni.
Lelki szemeimmel látom és közben jókat röhögök amint elképzelem, hogy az öltönyös/nyakkendős gazdagok majd például a Marson egymás kezéből tépik ki a kapát krumpliültetés közben. Azok, akik addigi "nyomorúságos" életükben csak krumplipürét láttak mert úgy tette elébük a házvezetőnő... :-)))
De amíg a pénz papír és a bankbetét arany, addig legalább lehet vele fűteni, illetve beolvasztható valami hasznos tárgynak. Na de mit kezdenek majd a digitális valutákkal??? :-)
Egyébként a "több ember az több termék" elv nem azt kéne jelentse, hogy "több ember és több, egyre sz..rabb termék"... :-(
Minél több ember van a világon annál több terméket lehet eladni. A több termék több munkahely,ami több dolgozót igényel. Ez a kapitalista fejlődés egyenlete.
Idézet:
"Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni."
Fordította: Balázs Éva
Angol nyelven: "Only after the last tree has been cut down. Only after the last river has been poisoned. Only after the last fish has been caught. Only then will you find that money cannot be eaten."
Szerintem is jól látod, remekül összefoglaltad a dolgot.
Ez az út vezet a teljes csődhöz és összeomláshoz hamarosan, mert csak oda vezethet.
Nekünk papolnak a környezetvédelemről, takarékosságról, miközben pont azok építik a gátakat, falakat, akiknek a pazarlás az érdekük. Sajnos vannak erre napi példák is a munkahelyekön naponta több is, miközben hívatkoznak az átláthatóságra és a különböző mondvacsinált rendszerekre.
Persze filléres tétel 1-1 csavar, de ahol napi több tízezret betekernek és minden termékből csak egy csavart megspórolnak az havi és éves szinten már pénzt jelent a gyártulajdonosnak. Ráadásul még a munka is hatékonyabb ha nem csavart kell tekergetni hanem csak a műanyag burkolaton kialakított patentot összenyomni és ezzel máris naponta egy-két készülékkel többet tud összerakni egy melós, ami megint csak pénzt hoz a tőkésnek. A csavargyáros is a filléres csavarból gazdagodik meg és az összeszerelő üzem is abból - csak ő fordítva. De ez a bizonyos "csavar" csak egy szimbólum.
Nekünk kicsit furcsák az ilyen dolgok, de a "fillérb@szó" igazi kapitalista gyárakban ez van. Minél nagyobb haszonnal igyekeznek mindent gyártani és manapság nem cél, hogy tartós legyen a termék mert akkor sokáig nem veszel másikat...
Szinte naponta belefutok olyan hibás készülékbe ahol egyértelműen látszik, hogy az az anyagspórolás miatt ment tönkre egy-két év alatt.
Csak gondolj például egy régi IMI villanymotorra és egy papíron ugyanolyan teljesítményű ma kapható motorra. Az IMI motor 10 kg a mai csak 7. Áramot ugyanannyit zabál mindkettő, mert az adattáblájukon azonos Wattszám szerepel, mégis a jó öreg lényegesen "erősebb" - pontosabban nagyobb a nyomatéka.
No és melyik fog előbb leégni? Naná, hogy nem a 30-40 éves, hanem az új, mert ez a felvett elektromos teljesítménynek csak kb a 60-70%-át adja le mechanikus teljesítményként. És mindezt azért, mert így 2 régi motor nyersanyagából 3 újat lehet gyártani.
A gyártulaj folyamatosan "rugdossa" a tervezőket, hogy csökkentsék az előállítási költségeket mert úgy lesz nagyobb a profit.
Vagy ott a mosógép. Egy régivel betont is keverhettél mégis kibírt 20 évet, a mostani meg normál használat esetén is 1-2 év múlva 10-20 ezres alkatrészt/javítást igényel...
Ne érts félre, nem vagyok a haladás és a miniatürizálás ellen, de ahogy egy régi tanárom mondta: "a fizikát büntetlenül megb...szni nem lehet". Pedig sajnos manapság pont ezzel próbálkozunk. Halomra gyártjuk az eleve eldobásra szánt vackokat, közben feléljük a nyersanyagkészletet és csak a szeméthegyek szaporodnak. Ezt szépen el is nevezték "fogyasztói társadalomnak", pedig valójában egyáltalán nem a fogyasztók érdeke, hogy ez így legyen csak a hülye reklámokkal és egymás termékeinek támogatásával a "gazdasági elit" belekergette ebbe a népet.
Mert ugye évente kell egy új mobil, a "régi" helyett, ugyanis az már nem trendi és az új tud valami újat. Igaz arra nincs is szükséged mert jó esetben csak egyszer kipróbálod, de akkor is kell mert nem akarsz lemaradni a haveroktól, és mellesleg (szándékosan) a régebbihez már aksit sem kapsz.
Vagy ugyanígy venned kell egy új laptopot és nem azért mert a régi nem jó, hanem mert a Win10 már nem fut rajta és a Win7 támogatása megszűnt. A kutyát sem érdekli, hogy a felhasználók igen jelentős részének még az XP is totál kielégítené az igényeit, akkor is rákényszerítik a vásárlásra mert Billinek és a számítógépgyártóknak még több pénz kell...
Szóval gyártási oldalon megy a nagy takarékoskodás, hogy aztán a fogyasztói oldalon rákényszerítsenek a pazarlásra és ez igazán csak annak a bizonyos szűk rétegnek jó. Minket kisembereket meg meggyőznek a reklámok, hogy mindez értünk van és milyen jó nekünk mert állandóan új, modern cuccokat használhatunk...
Pedig a tömeggyártásnál sokat tud jelenteni az önköltségben egy-egy munkafázis sőt még egy kis csavar spórolás is...
Fordról volt egy olyan történet, hogy -állítólag- azzal sikerült még gazdaságosabbá tennie a T-modell
futószalagos tömeggyártását, hogy bárki (akár egyszerű munkás is) akinek a javaslatára a gyártási idő egy perccel, vagy az önköltség tíz centtel lecsökkenthető volt, az kapott egy autót ingyen...:-)
Ez egy körkötőgépnek a kezdő sorát megadó kampósor. Egy ismeretterjesztő filmben láttam néhány másodpercig. Sajnos a filmből nem tudtam a kérdéses részt kimásolni, mert a beltéri egység (amire föl volt véve a film) nem engedi meg a másolást.
A "csövesek" is ott spórolnak ahol tudnak. Először csak az addig kötelező "ajándékként" adott karmantyút spórolták le a csővégről, majd pár év múlva a meneteket is. A csövek ára meg ettől nem változott. Legalábbis lefelé nem.
Pedig a tömeggyártásnál sokat tud jelenteni az önköltségben egy-egy munkafázis sőt még egy kis csavar spórolás is...
A régi munkahelyemen volt egy hajtóműves menetmetsző gép. Miután elég okafogyottá vált,valószínűleg leselejtezték. Később egy régi düledező raktárat el bontottak de előtte kipakoltunk belőle. A metsző kép késeit megtaláltam benne ,így van néhány dobozzal belőle. Így önmagában nem sok mindenre jó, feláldoztam egyet menet késnek.
Vékony vágó tárcsával (hűtés mellett) leszeltem az utolsó készre vágó élt amit egy szárba fogtam.
Meglepően jól bevált.
A metsző pofa maradékából talán alak kés betét lehetne...
De van. A kettő nem függ össze nálunk. Elküldtem a tarifát egy kis plusszal és jött vissza a papír. Őszre viszont valamit ki kell találnom, mert az új dokinéni már nem csinálja meg így. Ráadásul közben már én is átléptem a "bűvös 60-at", így ha mást nem is, de azt tuti látni akarja , hogy én mit látok.
Már vagy az ötödik háziorvosunk van a faluban, akit még látásból sem ismerek. Még a TB kártyám is lejárt '94.08.31-én. (Legalábbis ez van rápecsételve.) Nem akarok én még meghalni, hogy dokihoz járkáljak...
Azt nem kér, de egyszer már majdnem a lábamra dőlt és tuti nem fütyörésztem volna vígan ha sípcsonton talál. (Semmi kedvem 26 év után megint orvoshoz menni.)
Igen - azért is írtam, hogy gyakran a 10 szorító is kevés ha nagyban dolgozik az ember. Nincs annál bosszantóbb ha azért nem tudsz haladni a melóval mert várni kell, hogy az előző ragasztásból, táblásításból felszabaduljon néhány szorító. Na akkor szokott előkerül a spárgától a faéken át a csörlőig minden... :-)
Egy kis Kerepes metszőt én is őrizgetek a tábori csősatuval. Az utóbbi időben nem sűrűn kell már használni, de azért 2-3 évente még ráakad egy-két csővégre, így eddig nem rozsdásodott be.
A nagyobb testvérét még időben sikerült eladnom. Van még egy ormótlan, 4 karú, "békebeli" 2-2,5 colos metszőm is, amit eddig nem kellett bevetnem sehol. Nincs is ilyen vascső a háznál, illetve ha esetleg mégis kellett egy kis darab (mondjuk a szivattyú csatlakozáshoz), akkor inkább vettem egy menetes csonkot, mint azért vegyek egy 6m-es szálat és még kínlódjak a metszéssel.
Gondolom valamikor a kútfúrók használhatták (talán ezért is van 4 karja), de már jó ideje ott is a műanyag cső dívik. Kacérkodtam már a gondolattal, hogy nem rakosgatom (van vagy 30 kiló) és szétszedem. Rögtön lenne 4 db 1m-es colos acélcsövem, a késeit meg talán át tudom köszörülni esztergakésnek, hogy legyen valami haszna. Eredeti funkciójában használva már úgysem lesz, műgyűjtőre várni meg felesleges vele. Nem az a "zsebbe rakom és mutogatom" kategória. :-)
Pedig amikor épitkeztem ,hogy szervedtünk a kerepes metszővel.Mostmeg van egy szép piros Rigid készletem.Vagy 10 éve nem volt rá szükségem.Bezzeg ha kellene!
10 az semmi.Én valaha hajójavitással foglalkoztam.Van vagy 50 ,de néha kevés volt.Olyankor sokat használtam spanifert..Meg van egy másik jól használható szerszám a kamiontető kitámasztó .Önellátó vidékinek ez is jól használható szerszám.Teszek fel képeket.
Valóban ügyes és jó szerkezet, csak az a baj, hogy egy szorító asztalos berkekben semmi. Sőt 2, 4, de gyakran még a 10 is kevés és azért elég rendesen megkérik az árát. Plusz még csövet is venni kell hozzá és ha nincs csőmenetmetsződ, még azt is valakivel vágatni kell rá...
Atyavilág! Hogy én mennyi szart(nejem szerint) vettem életemben?Tele a padlás ,pince,udvar ,a szobám! Csak mert tetszett!Isten hozott az elmeháborodottak között.Ma elmentem hajnalban reggelit venni.Nosztalgia kifli:88huf/db.Ugyanez teljes kiörlésűben:99 huf.Pénteken du .termelői piac: 70 dekás félbarna kenyér:800huf.Viszont egy hétig ehető.lnkább veszek valamit ami tetszik.De azért finom kenyeret is!(:-)))Örülni kell az Életnek mert olyan dolgokat tudunk venni ami tetszik!Hopp közben megettem egy doboz Diannás cukorkát!Jó éjszakát!
Különösebben nincs jelentősége. Azért vettem őket, mert tetszenek és olcsók is voltak, 350 ft/db. Csak kíváncsi voltam tényleg ezüstözöttek-e, mert annak hirdették őket. Sajnos abszolút nem értek a témához és vágtak már át.
Érdekes ez.Ha valaki azért veszi a dolgot mert tetszik az rendben van.Ha meg azért mert nyerészkedni akar rajta akkor bizony tanulni kell a dolgokat,hogy képben legyen mi mit jelent.És akkor a tudása van megfizetve,ha egy ezüstözött kanálról kiderül,hogy mégis ezüst.Megjegyzem én sem tudom.Nem gyüjtök ezüst kanalakat.A nejem az igen,de ő ugy vette az övéit,hogy tetszik,nem tetszik.Lelke rajta ő pucoválja! (:-))))
Talán jobban látható ezen a képen itt - a legalsó fűrészlap. A fűrészlapot képzeld el meghajlítva sarkosan, de nem merőlegesen a hosszára, hanem ferdén.
Hát, én visszanéztem vagy ötször-nyolcszor, de kivenni alig tudom, hogy kanyarítja be derékszögben azt a fűrészt. Utánacsinálni meg alighanem a büdös életben sem tudnám. Vagy legalábbis rámenne egy pár évem. A pontosságról meg nem is beszélve.
Ezt az Ofotért készítette. Mint említettem, a negatív előhíváskor lehetett rendelni csíkmásolatot is. Nem emlékszem, hogy láttam volna boltban ilyen, perforált csík papírt.
Köszi, megkaptam. No, akkor már ilyet is láttam. Gondolom a Forte gyárthatta nekik a papírt. Úgy tudom, hogy már egészen régtől a működésük legvégéig volt olyan szolgáltatásuk, hogy speciális méretre vágtak filmet és papírt. Gondolom volt azért egy minimális mennyiség, amit rendelni kellett.
Ezzel a fűrésszel készítették az asztalosok a csaprések oldalát. Beállította, hogy milyen mélységig vágja be a deszka végébe a csapokat, így csak a távolság jelölést kellett figyelni és minden csaprés egyforma mélységű lett.
Utána fogta a sarokfűrészt - ami egy normál keretes fűrész, de a fűrészlap hosszában átlósan 90 fokban meg van hajlítva (fentebb ez a "h" jelű), a végét beleillesztette minden második vágásba, és egy határozott toló vágással már kész is volt a csaprés feneke.
Manapság ezt már többnyire marógépekkel készítik...
Bár nem ismerem eme eszközt csak képről, a kés állíthatóság az egyik előnye a hagyományoshoz képest. Ezt bele lehetne képzelni,de miért lenne elfordítható?
Rákérdezek a forgácsolós fórumban is de csak ha végre rávágják a menetet a csapágyanyára.....
Amúgy én perforált papírra készített csíkmásolattal nemigen találkoztam, valószínűleg a nehezen kezelhető volta miatt nem terjedt el. A legegyszerűbb csík, vagy kontaktmásolat úgy készül, hogy a négyes, hatos, vagy nyolcas kockákra felvágott kisfilmet (egyébként is így kell szakszerűen tárolni, nem tekercsben) egymás mellett ráteszi az ember egy 18x24-es, vagy 24x30-as fotópapírra, és az egészet lenyomatja egy megfelelő méretű sima üveglappal, hogy ne kunkorodjanak a filmcsíkok. Ezt az egész cuccot megvilágítja az ember a nagyítógéppel, persze szórt fénnyel, úgy hogy nincs negatív a nagyítóban. Aztán előhívja a papírt, örül, és nekiáll jelölgetni a nagyításra kiválasztott kockákat.
Nyilván készítettek erre megfelelő cájgot is, de lényegében nem kell hozzá más, mint egy megfelelő méretű ablaküveg lap, minden más amúgy is van a laborban.
A jobb negatívtartó rendszerek olyan lefűzhető és lapozható olyan polietilén tartókból állnak, amikbe egyenként, vagy csíkban lehet lehet becsúsztatni a filmet, és olyan Halas dosszié szerű tárolóba lehet bekapcsozni. Volt ennek pergamenpapír szerű változata, meg víztiszta PE is, amire alkoholos filccel lehet írni. Ez utóbbiról úgy lehetett kontaktot készíteni, hogy az egész lapot rátette az ember a fotópapírra, és akkor egy füst alatt a tartó szélére írt adatok is másolódtak.
A fekete-fehér fényképezés idejében volt olyan lehetőség, hogy a negatív előhívásakor az Ofotértben meg lehetett rendelni egy "csíkmásolatot" is. Ez a negatívnak a kontakt-másolata volt, a fotopapír egy ugyanolyan, hosszú csík volt, mint a negatív film. Perforálás is volt rajta. Ez arra szolgált, hogy kevésbé gyakorlottak is meg tudták vele ítélni, hogy érdemes-e a negatív valamelyik kockáját kinagyíttatni. Mert az sok pénzbe került. Úgy gondolom, ezt a "csíkmásolatot" készítették ilyen szerkezettel.
Van itthon egy ilyen "csíkmásolatom", még a szüleim készíttették az 1960-as évek elején.
De persze az is lehetett, hogy a kazettában futott a másolandó filmszalag, és a mattüveg felől világították át. A piros üveg a beállításhoz szolgált, a fotópapírok, legalábbis a hagyományosak nem érzékenyek a vörös fényre. És az ortokromatikus filmek sem.
Vagy egy repró berendezés része, vagy negatív (dia) másolásához használták. Legvalószínűbb, hogy mindkettőre jó. Alighanem egy Leitz nagyítógépre kellett ráilleszteni, és annak az objektívjét, meg a kihuzatát használták a reprózáshoz (dokumentum fotózáshoz). A dia, vagy negatív másolását meg úgy lehetett megbütykölni, hogy a kazettában futott a film, és a másolandó képet meg belevetítették. De a Leica tartozékoknak nagy a gyűjtői köre és az irodalma, könnyen utána lehet nézni. Csak én most lusta meg dögfáradt vagyok hozzá.
Milyen alkatrész lehet ez? Nekem a gömb esztergáló jut eszembe,de ha be kellene fejeznem már nem biztos hogy ki tudnám egészíteni. Véleményem szerint ez egy el nem készített (nem befejezett) eszköz. Feltehetőleg valamin elforgott,(volna?) az oldalán van egy furat ami a sík alá fut ki,ami olajozásra utal.
Illetve. Van egy elképzelésem. A képen látható "h" jelű ábrán van két bevágás a deszkán. Azt gondolom ezek a bevágások lehetnek a hevederárok oldalai. (Egyébként a "h" jelű képen egy érdekes fűrész is van, amivel a hevederárok fenekét vágják ki. Ez a fűrész egy szakaszon függőleges lapú, aztán átvált fokozatosan vízszintes lapúvá.)
Mu Punk olvtárs ! Méret a lényeg! A fadoboz nincs már meg? Ha a tárgy a tied tégy már mellé valamit ami alkalmas a méret meghatározásra. (:-))).Nem megsértődni!
Uraim! A képeken látható kompas mágneses.Minden ilyen egy gömbben van ,mert ezek a viszonylag egyszerűek.A gömb meg folyadékban egy másik gömbben.A sikmágnses iránytűk meg kardánfelfüggesztésesek.A giroszkóposak meg :van valahol a hajón a giroszkóp és csak a müszer vezetéke jön ki belőle.Euért a kijelző bárhol lehet bármilyen helyzetben.A gömbmágneses nem annyira pontos ,viszont egyszerű nem hibásodik meg,nem kell neki vellany max a világításhoz.És jó a terepjáróba is.A képen bemutatott az nem a hobbykategória hanem abban a kategóriában a csúcs.
ez is /no nem kép formájában/ csak úgy a képhez került volna
Na ezt a kérdést nyugtázhatjuk, ügyesek vagytok. Nekem ez nem jutott eszembe.
ez se mai darab,de szeretem.
.Meg van egy másik jól használható szerszám a kamiontető kitámasztó .Önellátó vidékinek ez is jól használható szerszám.Teszek fel képeket.
