Szociopatákkal való bármilyen kapcsolat, legyen az szomszéd, főnök, munkatárs vagy akár családtag. Hogyan alkalmazkodjunk hozzájuk. Hova soroljuk őket ha a társadalomban egyre több van?
Meddig toleráljuk a betegségeiket főleg válságos időkben? Meddig terheljék az empatikus érzelmű embereket?
Ez egy fertőzés, ami gyógyítható vagy esetleg felvehetjük velük valahogy a harcot? Mit tegyünk?
Sziasztok...Én még új vagyok....Soha nem gondoltam volna, hogy ebben a csoportban fogok kikötni. Sajnos beengedtem magam és a lányom mellé egy súlyosan elmebeteg szociopatát. Persze sokan mondják ismerősök közül,hogy hülye vagy,nem vetted észre. De ezt csak ti tudjátok hogy 2 hét alatt nem derül ki....Pár hónap kellett mire észrevettem,hogy gondok vannak.Természetesen az elejétől voltak apróbb jelek.
A szociopata leírás 125%-ban igaz rá.Én minden hivatalos szervet megkerestem. Feljelentést tettem ellene...És ahogy a neten lévő írások is írják, menekülni kell tőle jó messzire.És a kommunikációt teljesen lezárni vele(pláne hogy azzal lehet idegesíteni is).:-)
A rendőrség milyen esetekben vizsgáltatja meg pszichológussal???
Kéne róla papír, hogy szociopata, bár lehet hogy már van is csak arról sem tudok,úgy ahogy arról sem tudtam hogy mindenféle rendőrségi ügye volt már. Lopás,zsarolás, sikkasztás stb.
Nekem sikerült kifogni egy szociopata barátnőt. Nemrég dobott egy másikért, pedig karácsonykor még dúlt a love. Amikből rájöttem utólag, hogy szociopata:
Manipulált, magába bolondított, amit mondott 2 hét múlva már az ellenkezőjét állította. Vega volt, mostani pasijával húst eszik. Khrisna hívő volt, most hallani sem akar róla. Nekem írkálja viberen, hogy milyen szerelmes az új párjába, milyen jó vele a szex, minden nap húst főz neki, körbeugrálja. Nem érdekli, hogy engem esetleg ez bánthat. Kényszeres hazudozó, nem édekli mások véleménye, csak neki lehet igaza. Kifosztott, mert úgy manipulált ahogy akart (én voltam a vak), hitegetett közös jövővel és hogy szeret, erre szakítás után benyögi, hogy már 3 hónapja nem is szeret. Csicskáztatott, persze én nem éreztem annak, mert szerettem, szívesen megcsináltam mindent. Ha vitára került a sor nagy ritkán, úgy csavarta a dolgokat, hogy csak neki lehetett igaza. Mindig ment volna mindenhová (benne volt a zabszem a fenekében), nem bírt unatkozni. Mindenkiről volt véleménye, főleg negatív, még akkor is ha nem ismerte annyira. Rasszista volt. A szemedbe egy bűbáj volt, elő tudta adni magát. Erőszakra való hajlama volt. A szexben az extrém perverzió izgatta, ilyen pornókat nézett. Nem volt bújós, csókolózni sem szeretett. Sokszor hozzá sem lehetett érni. Ő volt a főnök a kapcsolatban, el se tudta képzelni, hogy megmondják neki mit csináljon. Csak olyan munkára jelentkezett, olyan munkát csinált ahol dirigálhat. Szeretett mindenkit manipulálni, eljátszani az érzelmeit. Önbizalom romboló volt, csak az volt a jó amit ő csinált. Egyik pillanatról a másikra megváltozott teljesen (azt hittem megszállták) stb.
Azt hittem szeretem, és ez valószínű igaz is volt, mert tűrtem, elfogadtam.
Most mást boldogít, még minden happy, mert ez a beetetés időszaka. Majd kijön az igazi énje.
Nagyon higgadtan kezeled azt, hogy nőnek néztek, ráadásul pszihopatának :-) Gratula! Sőt, nem törölted magad, tehát feltételezem majd egyszer visszanézel ide... apud esetét sajnálom. Ekkora cikit a többiek részéről! Jó nevettem hónapokkal ezelőtt rajta, holott, inkább sírni kellett volna :-( vagyis, amolyan "sírvaröhögős" az egész...
Kihagytam néhány hónapot az írással, de vissza-vissza nézek...Döbbenetes a távolodás a témától és hogy az érzelmek, indulatok dominálnak. Fiúk (vagy Lányok? ) nem lehetne visszakanyarodni az eredeti topikhoz? Születésnaplemente és Smancs miatt olvastam eddig a fórumot...
Valószínűleg engem is "leterézanyáztatok", most akkor ezen én nem fogok megsértődni. Továbbra is az motivál, hogy értsek, megértsek. Lehet az, hogy valaki frusztrációból bánt, megaláz másokat? Kötekszik és agresszív lesz? Ennek intenzitása és mikéntje pedig függ az éppen aktuális önértékelési zavartól, önsajnálattól, frusztrációtól?
Bár valószínúleg nem nagyon emlékeztek a korábbi írásaimra, a barátom viselkedése nem állandó. A sok-sok negatív (re)akció, amit átélek mellette teljesen kiszámíthatatlanul érkezik. Vannak napok amikor odaadó, empatikus barát és vannak kifejezetten pszichotikus tünetei, melyek néhány perctől órákig tarthatnak. Betegesen féltékeny és volt, hogy egyszerűen nem tudta feldolgozni, hogy egy férfi barátommal találkoztam. "Bekattant", órákig csak ismételgette, amit gondolt és válaszomat meg sem hallotta. Ilyenkor már az első percben látom, hogy az elkövetkezendő min. 48 órát külön kell töltenünk, se telefon, se személyes találkozás. Azalatt csökken a kortizon szint is.
Vissza a frusztrációhoz. Valahol ennek feloldása lenne a megoldás, ez a megközelítés persze nélkülöz mindenféle tudomáynos alapot, nem vagyok pszichológus, pszichiáter, ez inkább ösztön vagy meglátás.
Egyébként már rég eljutottam a meneküléshez, és tanácsotokat is megfogadva (bár nem következetesen alkalmazva) a tudatos kitérést választottam, ha nem így lenne lemerülnék, tönkremennék. És félelemből is. Mert előttem van az üveges tekintete. Hiába jönnek másnap a szeretetteljes poénok, érzelmes üzenetek.
Ezt nem akartam, de még hozzátenném, az apám rejtett pszichopata, de szerencsére (?) afféle jól-szocializált, "pozitív" fajta, én születésemtől fogva ebben élek, egyszerűen ilyen környezetbe születtem bele, ez egy olyan dolog ami sokszor rosszabb a halálnál. Volt a családban egy szociopata is akinek a "kedvence" voltam kiskoromban egy ideig, ezzel megint csak szívtam, főleg hogy marakodtak fölöttem.
Volt később komolyabban dolgom két másik pszichopatával továbbá, miután az egyik teljesen átbaszott egy olyan helyzet alakult ki, ahol kb. egy éven keresztül tudtam faggatni arról, hogy "ő" hogyan éli meg a világot, valóságot. (Bár a fő célom az volt, hogy elpusztítsam valahogy, de végleg rájöttem, hogy eleve halott, így ez is teljesen értelmetlen, igazából csak a képzeletünkben léteznek és az összes normális emberi dolgunkat erőszakkal módosítani kell, ha ilyenekkel lépünk kapcsolatba.)
Volt továbbá szerencsém egy "pozitív" szociopatához is akit sokat tudtam faggatni, meg megpróbáltam elmagyarázni a számunkra természetes érzelmi dolgokat stb., "érdekes" volt, meg még néhány felületesebb ez meg az más szociopatákkal.
Sok éven át mindent elolvastam, amit találtam, hogy végre fel tudjam egyáltalán fogni, mi miért és hogyan történt és történik a saját életemben.
Ebben a topikban a korábban említett Sam Vaknin egyébként szerintem is a legjobb kezdőpont a témában, "ő" egy afféle "öntudatra ébredt" pszichopata, azt hiszem valami 160 feletti IQ-val, és döbbenetesen pontosak a meglátásai, de aki nem élt ebben az egyszerűen nem tudja helyesen értelmezni őket és csak legyinteni vagy rosszabb esetben nevetni fog.
Végül, a fő probléma a "hivatalos álláspontokkal", hogy elsősorban a börtönbe került szociopatákról meg pszichopatákról íródnak, de azok "szinte" nem is érdekesek a köztünk élő, valóban láthatatlanokhoz képest.
Nem hiszem, hogy írtam volna olyat, ami ne szerepelne valahol kutatásokban? Leszámítva talán ezt a speciális "meditáció" dolgot, szóval azt hogy megpróbálják összehuzalozni magukat az agyukon/tudatukon belül, ezt volt szociopaták írják sokfelé, meg ugye teljesen logikus is, miért pont ezt a fajta szakadást ne lehetne vele megoldani, ha egyébként biológiailag nincs akadálya.
Csak vannak a kb. jelenlegi "hivatalos nemzetközi értelmezések", mint úgy általában a pszichiátria (-ipar) összes területén, aztán egyik orvos és pszichológus egyetért vele, másik nem, és folyamatosan változik. Annyira nagy és összetett a téma, hogy rengeteg féle képpen lehet felosztani és értelmezni, és hát a jelenlegi DSM-IV-es ASPD egy vicc.
Túl régóta írok és olvasok a neten, hogy ennyire egyszerűnek működjek, nyugi. Inkább arra válaszolj, hogy miért gondolod, hogy a te exkatedra okoskodásaidat kellene elfogadni mondjuk tízezer orvos és pszichológus kutatásaival szemben?
Nem kell bedőlni a hazudozásainak, nincs ezek között a nickek között összefüggés. Csak ugye Smancs egyszerre paranoid és rosszindulatú és bele akarja itt magyarázni a dolgokat, nehogy bármivel is szembe kelljen néznie. Neked meg születésnaplemente csak gratulálni tudok, hogy iszod minden szavát. :)
Mégis, mit vegyek szentírásnak? Amit te mondasz? Érvek nélkül, kutatási eredmények nélkül? Amikor a jóga szerinted nem spirituális út, hanem pszichológiai terápia, talán még testgyakorlás is? Ne haragudj, ez kevés.
majd mindjart jon hogy erre is kapkodjon be bogyot valaki oszt jonapot. pl pancsimancsi szomszedja .....
hivatalos orvostudomany :)))) ezen rohogni kell. a vilag joreszen a hivatalos orvostudomany egyaltalan nem is foglalkozik se a szocio se a pszichopatiaval...magyarorszagon pl siman belemossa az egeszet az antiszocialis kategoriaba es jonapot.
pancsimancsi. meg mintha sose lett volna.. pedig itt egy "szakerto" aki egyetert sajat magaval... evtizedes tapasztalatokkal.
ne haragudj. de talan ismered a mask of sanity kifejezest? ha mar mindenkepp nem magyar kell.... az hogy vannak akik kepesek ugycsinalni mintha az nem jelent tenylehes erzelmeket pl.... ha mar kulfoldi szakirodalom meg evtizedes tapasztalat....
"közmegegyezés azt a definíciót használja, hogy a pszichopata születik, a szociopata lesz"
És amit a többség állít az természetesen mindig igaz. Persze a pszichopátia jóval nagyobb eséllyel veleszületett probléma de mindkettőt okozza ez is az, vagy a kettő kombinációja. Pszichopátiát tudja továbbá okozni fejsérülés (kiüti a frontális lebenyt, ami összehangolta az agyterületeket és az agy alsó része veszi át az irányítást).
"Amiről te beszélsz, a szociopata, az nem feltétlenül empátiamentes, hanem megtanult dehumanizálni, pl. Ránem igaz, mivel nem pszichopata, hogy nem ismeri az érzelmeket, egyszerűen máshogy szocializálódott."
Erre a típusra használtam a szociopatikus személyiséget, vagy funckcionális szociopátiát, ezt néha akár terápiával is meg lehet oldani valóban. A valódi szociopaták viszont valóban nem tudják átélni azokat az érzelmeket, általában nem is tudnak a létezésükről.
"Eleve, a pszichopaták, és a szociopaták nem rendelkeznek betegségtudattal."
Pszichopaták általában valóban nem, de itt is akad kivétel, szociopaták viszont nagyon sokszor elég pontosan tudják a szitut, nem is értem hogy ilyet hogy írhatsz le.
"semmi diszfunkcionális működésük nincs pszichológiailag"
Úristen, valóban nem pszichotikusak, de hogy nincs semmi diszfunkcionális?
"bár a meditáció és a jóga nem gyógymódok, csak halkan jegyzem meg"
Meditációt sokszor lehet használni ilyen és ehhez hasonló klinikai jellegű agyi/tudati problémák megjavítására, csak halkan jegyzem meg. Jógán belül is az a rész ami kb. ugyanezt csinálja, összeköti a szétszakadt tudati elemeket, úgy általában bármilyen módszer ami ezt eléri. Semmi köze spiritualitáshoz.
Na jó bocs befejeztem itt, olyan állítások után hogy nincs érzelmi életük, sose rendelkeznek betegségtudattal, semmi diszfunkcionális működésük nincs stb. nincs értelme. Nem kéne a jelenlegi orvostudomány hivatalos állásfoglalásait ennyire szentírásnak venni.
A szociopátia fenotipikus, a pszichopátia meg genotipikus, és nem ugyanazt a jelenséget írják le. Van ugyan hasonlóság, a pszichopata is megnyilvánulhat szociopataként, de a közmegegyezés azt a definíciót használja, hogy a pszichopata születik, a szociopata lesz. Nem minden pszichopata lesz szociopata, nagyon sokan, főleg a nők, nem erősek a pcl-r antiszociális faktorában. Amiről te beszélsz, a szociopata, az nem feltétlenül empátiamentes, hanem megtanult dehumanizálni, pl. Ránem igaz, mivel nem pszichopata, hogy nem ismeri az érzelmeket, egyszerűen máshogy szocializálódott. Ha van rá gyógymód, az nem a meditáció. A pszichopata meg nem gyógyítható.
Eleve, a pszichopaták, és a szociopaták nem rendelkeznek betegségtudattal. Nem hallucinálnak, nem pszichotikusak, semmi diszfunkcionális működésük nincs pszichológiailag. A meditáció, és minden autogén gyógymód (bár a meditáció és a jóga nem gyógymódok, csak halkan jegyzem meg) elképzelhetetlenek a betegségtudatból táplálkozó motivációk nélkül. Ezért hülyeség amit beszélsz, azon túl, hogy mit lehet egyáltalán elérni mondjuk jógával. Eleve, melyik jógával? A egy spirituális út, se nem torna, se nem szabadidős klub.
A szelektív olvasás ugye, mint írtam "nagyon ritkán" / "nem teljesen példa nélküli dolog". Nem hiszem hogy nagyobb sansz lenne rá 10-20%-nál még abban az esetben sem ha direkt ki akar jönni belőle a szociopata, ami ugye alapból ritka, de ez még mindig jóval sanszosabb mint a spontán gyógyulás. De azok akik így kijöttek belőle azok el szokták ismerni hogy jobbá vált az életük.
Tudom te azt olvastad hogy mindig lehetetlen kijönni szociopátiából, ami egy nyilvánvaló marhaság.
Hát igen, látszik hogy könyvekből ismered elsősorban a témát de nincs több évtizedes valódi tapasztalatod velük, meg mintha csak magyar nyelvű anyagot mondanál vissza az meg semmire nem elég, akkora döbbenetes blődségeket állítottál itt a topikban hogy a székről leestem. Egy igen nagy részét a témának semmilyen könyvben nem fogod megtalálni és nagyon sok mindent nem tudsz, hogyan kell valójában értelmezni.
Nézd, nem tudom, hogy ki az akinek hiszel, de mint írtam semmi közöm hozzátok, nem ismerlek titeket.
Inkább ezt a nagy energiádat, ami van, próbáld meg arra fordítani hogy kb. rájöjj mi az megvan a többi emberben és hiányzik belőled. Lehet, hogy csak szociopatikus személyiséged van, az a könnyebbik eset. De még konkrét szociopátiából is ki lehet azért nagyon ritkán jönni pl. meditációval vagy jógával, ilyesmi, nem teljesen példa nélküli dolog. Valszeg ebben az esetben össze kell kapcsolnod olyan agyi/tudati elemeket, amik másoknál össze vannak, ez valszeg az empátiával kapcsolatos agyterület lesz, utána elkezdesz majd átélni olyan érzelmeket stb. amiknek addig a létezéséről nem tudtál, csak használod rá a szavakat. Ezt nem tudod előre elképzelni, hogy ezek milyenek lesznek, mert nem lehet elképzelni. Téged leszarlak de láttam a honlapodon, hogy anya vagy, szóval azért írtam ezt mert a gyerekeknek szükségük van egy érzelmileg normális anyára.
Kikérdeztél egy szociopatát, hogy milyen egy pszichopata? :-)
Nézd, amit írsz, az nagyjából helyén van, de van pár újdonság is benne - legalábbis nekem. Amennyiben ez tényleg újdonság, javaslom publikálni, mert úgy tűnik, a pszichológiának szüksége van erre a tudásra. A többi meg csak felmondott lecke, de ez téged ne zavarjon :)
Az hogy neked beszóljak az kb. a legkisebb prioritás volt a komment megírásánál. Amúgy meg önmagáért beszél minden, amit most is írsz. Csak te létezel, mindenki veled foglalkozik, minden rólad szól, ez a topik is csak és kizárólag rólad szól. Az, hogy itt közben egy másik nő lehet, hogy az életéért küzd az lényegtelen, basszuk le minél jobban és röhögjünk rajta.
