Barom idegesítő félórás képernyőelsötéttülések. Minden cselekmény mint lassított felvétel. Emberi érzéssel rendelkező számítógép, amire a korabeli novellák 90%-a alapul. A látvány a 12 évvel későbbi Csillagok háborújával volt egyszinten, de gondolom nem ez a lényeg. Mitől volt ez akkora durranás?
Na tehát a Total Recall-t azért nem értettem, mert egyrészt általános iskolás voltam, viszont rossz élmény volt akkoriban látni, ezért újonnan nem biztos, hogy ismét meg akarom majd nézni. Viszont amit olvastam róla történetet az nagyon-nagyon tetszik.
A Matrixot éppen azért nem szeretem, amit te is leírsz. Azok a jelenetek nekem semmitmondóak. Csupán a film lényege az, ami megragadott. Azaz a világon belüli világ, és a kérdés, hogy vajon nem-e mi magunk is irányítottak vagyonk, és nem is a valóságot érzékeljük.
Még annyit, hogy az angol részeket nem igazán értettem, mivel nem tudok angolul.
A 2001-ről annyit, hogy én is csak a végét nem értettem, de azt egyáltalán. Pontosítva: Onnantól a fényáradattól nem értettem. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Az most nyilván nem fénysebbességgel való közlekedés volt. Vagy mégis? Ami pedig ez után történt az annyira nem tiszta, hogy egyenesen sötét. Nagyon nem jó érzés volt felkelni két és fél óra után úgy, hogy most akkor minek is néztem meg. Ismétlem mégegyszer, hogy nem a hosszával volt bajom, hiszen még a kétperces szünetet is végigültem, mert már említettem, hogy szeretem a filmzenéket és most is végighallgattam. Ligeti Györgyről még mindig nem tudom, hogy magyar-e.
Kedvenc SF filmjeimről: Nem igazán rajongok az SF filmekért. Van három kedvenc filmem, melyből kettő lehet, hogy ebbe a kategóriába sorolható, bár azokat is én inkább jobb szeretem kalandfilmeknek tekinteni.
1. Vissza a jövőbe (ez a mindenkori kedvenc filmem)
2. Jurassic Park (ez a mindenkori 2. kedvenc filmem)
(A 3. kedvencem az Indiana Jones, de az semmiképpen nem SF)
A Star Wars-szal nem tudom, hogy hogyan is állnak mások, mindenesetre én nem igazán rajongok érte. Talán a régi három rész tetszik, de azokat is inkább a kalandfilm kategóriába sorolnám, hiszen semmilyen tudományos alapja sincs (legalábbis nekem így tűnt).
Ami nagyon tetszett az a Mag (bár ezt nyilván ti is katasztrófa és kalandfilmnek tartjátok), valamint a Gömb (ezt most láttam nemrég, és nagyon tetszett).
Egyébként az, hogy egy film SF, az magával vonja azt, hogy az űrben vagy éppen a jövőben játszódik? Mert szerintem nem, csak éppen mindig ezt próbálják kiaknázni. Nagyjából emiatt is tetszett nagyon a Mag, hiszen abban egy teljesen kézenfekvőnek látszó helyszínen játszódik a története. Mégis ezidáig, nem készítettek filmet erről a témáról. Mindig csak az űrt szajkózták.
Szvsz a topikban is csak annyit irtak, hogy a film legvege (a "My God it's full of stars" utan) volt nem ertheto, az csak kis resze a tortenetnek.
Ligeti a "zummogos" reszeket csinalta; az elejen levo nyitany Richard Strauss, tobb mas resz ami szolt a filmben meg Johann Strauss.
A total Recall c. film szvsz teljesen ertheto ahogy van -- mondjuk azt nem ertettem, hogya "we can remember it for you wholesale"-t miert emlegetik mint alapjat, nem volt hozza sok koze.
A matrixnak meg szvsz nincs semmilyen megnevezheto cselekmenye, csak mutatnak gy rakas trukkfelvetelt meg kugfut. (A folytatasokban ez meg sokkal jobban kicsucsosodik foleg amikor Neo a szaporodo Smith ugynokot probalja agyonutni.) De az legalabb egyertelmuen kult. ;-)))
Ja annyit még kihagytam a ritmikusság esetében, hogy volt néhány jelenet, amit olyan sokáig mutattak, hogy azt alig győztem kivárni.
Olyan jelenetekre gondolok, melyben bemutatnak egy jelenséget, már rég megértettem(?), hogy miről van szó, de még mindig mutatják tovább.
Ja és még, amit kihagytam: Stanley Kubrick rendezte volna az A.I. c. filmet is? Úgy tudom igen. Egyébként ő is írta meg a forgatókönyvet, azaz az ő elképzelése alapján készítette Spielberg a filmet, vagy pedig csak a lényegét hagyta meg és sajátot alkotott?
Egyébként én nem szeretem Spielbergnek a Mesterséges értelem c. filmjét.
Tehát: Olvastam ennek a topicnak a címét és arra gondoltam, hogy ha valaki felteszi ezt a kérdést, akkor nyilván valaki így nevezte és ő ezt meghallotta.
Ezért arra gondoltam, hogy nekem is látnom kell a filmet (viszont most, hogy visszaolvastam egy kicsit, láttam, hogy ez igazából egy könyv lenne).
A továbbiakban csak a filmről kívánok szólni, bár nem tudom, hogy a "Mitől lett kult?" kérdés az valójában a könyvre vagy a filmre vonatkozik.
A filmet tegnap néztem meg és a TV-ből vettem fel, mert akkor éppen nem voltam otthon. A filmnek az eredeti, rendezői változatát sugározták.
Nos: Én az egészből nem értettem semmit, viszont erre már kaptam választ, hogy a könyv nélkül talán nem is lehet. Ez kár, ugyanis én a filmekért rajongok, és nem igazán szeretek olvasni. Ezért a továbbiakban a történetről nem is tudok elmondani semmi többet, viszont a kivitelezésről még szólnék.
A film nekem teljesen arányosnak tűnt, ami a történések darabolását jelenti. Igaz ezt a darabolást szinte lehetetlen megfigyelni. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy igaz, hogy hosszú a film (ez engem egyébként egyáltalán nem zavart), mégis minden egység kellő ideig zajlott.
A legnagyobb probléma számomra a számomra érthetetlen módon kihagyott ritmus. A film végig összefolyt. Szinte az összes alkalmazott elsötétítés és kivilágosítás az "Emberiség hajnalán" résznél volt csak, míg többször szinte elő se fordult.
Ekkor jöttem rá, hogy nekem nem való a ritmus és lendületesség nélküli film. Egész egyszerűen úgy hatott az egész, hogy a történet csupán két perc, míg a látvánnyal egész jól nyújtják ezt.
A szereplőkről csak annyit, hogy azt se tudtam, hogy ki-kicsoda. Nem értettem a film végi fényáradatot sem, valamint azt, hogy mire kellett volna rádöbbennem a végkifejletnél, mikor megjelent az a bizonyos csillagszemű gyermek. Ennek nyilván nagy hatásúnak kellett volna lenni, ha addig ugyanis nem mutatták.
Megjegyzem, hogy nekem van egy másik film is, amelyik egyáltalán nem tetszett, abból sem értettem semmit, meg a stílusa rettentően zavaró volt. Ez a film a Total Recall. Egyvalami azonban biztos: A napokban olvastam a film tartalmát és azt gondolom róla, hogy remek gondolat és ötlet. Csupán a film van elrontva. Ugyanez a bajom a Mátrix-szal is, csak a lényege tetszik.
Mondjátok csak: A 2001 - Űrodüsszeia is ilyen lenne?
Még egy kérdés: Imádom a filmzenéket. A 2001 - Űrodüsszeiai zenéje is már sokkal régebb óta megvan. Még a filmet se láttam egész tegnapig. A film végén láttam Ligeti György nevét, mint zeneszerző.
1. Ő magyar?
2. Ő szerezte a film elején hallható nyitányt? (mármint, amelyik a bolygók egy vonalban állásánál hallható)
Na egyenlőre ennyi, üdv mindenkinek, várom a válaszokat!
CLARKE, ARTHUR C. TELJES ŰRODÜSSZEIA UNIVERZUMA (kódszám:T168)
Honnan származik az emberi értelem? Közreműködhetett-e idegen intelligencia a Homo sapiens kialakulásában? Megismétlődhetett-e az értelem magvainak elültetése más bolygókon is? Megismétlődhet-e a jövőben is? E kérdések foglalkoztatják Arthur C. Clarke-ot világhírű regényében, a 2001. Űrodisszeiában és folytatásaiban. Jelen kötetben egységes magyar terminológiával ellátva, a regények közti ellentmondások gyűjteményével és kronológiával kiegészítve nyújtjuk át az Olvasónak Clarke négy Űrodisszeiáját: a 2001-et, a 2010-et, a 2061-et és a 3001-et. Külön meglepetésként elhelyeztük a könyvben a magyarul mindezidáig kiadatlan 2001 elveszett világai című kötetet is, mely számos érdekesség mellett a 2001-ből hiányzó regényfejezeteket is tartalmazza.
ISBN
963 497 062 1
Oldalszám
684
na jó, tényleg túloztam egy kicsit de végülis csak annyiban tévedtem, hogy a technikai háttér már régóta meg van a minőségi kivitelezésre minden csak pénz és igényesség kérdése. Viszont a 2010 szerintem tökéletes lett ahhoz képest, hogy valószinűleg nem dollárhegyeket raktak a rendező segge alá. Még az olyan hardware-scifi mániás (műszaki cuccok részletes és igényes megjelenítésére finnyás) is mint én meg voltam vele elégedve.
"A technikai megvalósításra meg nem is érdemes a mai világban szót fecsérelni, mert már a legócskább filmek is hozzák a tökéletes illúziót és nincs ez másként a 2010-ben sem. "
Nemár, a 90-es /2000-es/ évek legtöbb ámítógépes animációja messzebb áll a tökéletes illúziótól, mint a kétezeregy 1968-as makettjei.
/A Holdfelszínről összedobott képeket akár Armstrong esetén is össze lehetett volna hozni egy évvel KÉSŐBB, addigra csak a Hold 1/6-os gravitációját kellett hozzá szimulálni ;>
a 2001-ben van mesterséges gravitáció az űrhajón, és nincs a világűrben; a Hold felszínén mégis úgy lépegetnek, mint a Földön ;>/
nem tudom melyikre gondolsz, én magyarul láttam - és az is van meg videón - de aon is nagyon frankó mindenkinek a hangja. HAL-é is természetesen. Sőt még a ruszkik is nagyon jók ahogy törik a magyart : )
abszurd ötlet volt ez a filmet szombat délután mónikás-balázsos idővallumban leadni. Ezt csak is este, a legnagyobb nyugalomban és csöndben szabad megnézni és akkor is csak annak akit még el tud varázsolni az végtelen űr és kellő alázatot érez mindazzal szemben ami benne foglaltatik.
amúgy nekem a 2010 is nagyon tetszett. Az már más kategória, mint az elődje de számomra még így is scifi alapfilm. Van benne egy-két lélekemelő izgalmas pillanat ami igen betalált (amikor kiküldik a szondát az Europára meg a végefelé is de inkább nem lövöm le a poént hátah valaki még nem látta ) A technikai megvalósításra meg nem is érdemes a mai világban szót fecsérelni, mert már a legócskább filmek is hozzák a tökéletes illúziót és nincs ez másként a 2010-ben sem.
A filmet nem ismertem,de mikor hallottam,hogy Kubrick rendezte már adott is volt,hogy megnézem.
Szerintem jó volt.
Amiket említettél filmeket azokat is láttam.Mind tetszett.Különösen a Full Metall Jacket.Nem értem,hogy az M1 miért nem adja le ezeket.Simán verné a gagyitévék
zs kategóriás filmjei nézettségét.Bár a VV-k óta,már semmin nem csodálkozom...
Aztán, mikor észrevette, hogy nincs egyedül, elhallgatott. Kísérteties, csillogó négyszög képződött a levegőben. Kristályhasábbá szilárdult, megszűnt átlátszó lenni, s fakón derengett. Elmosódott, kínzón kivehetetlen árnyalakok úsztak a felszínén és a mélyében. Fény- és árnyékoszlopokká olvadt össze benne, egymást metsző küllős mintákká; ezek lassú forgásnak indultak, s ugyanakkor mintha lüktető ritmus töltötte volna be a világmindenséget. Olyan látvány volt ez, mely megragadta és lekötötte volna bárki gyermek - vagy bárki majomember figyelmét. De mint hárommillió évvel ezelőtt, most is csak olyan erők külső megnyilvánulása volt, amelyek finomabbak, mint hogy tudatosan észlelni lehetne őket. Puszta játékszer: célja, hogy lefoglalja az érzékeket, miközben a tudat mélyén lejátszódnak a valóságos folyamatok. A folyamat ez alkalommal, miközben új minta szövődött, gyors volt és biztos. Hisz az évmilliók alatt, mióta utoljára találkoztak, a mester is sokat tanult, és most végtelenül finomabb az anyag is, amelyen művészetét kifejtette. De azt csak a jövő mutatja meg, hogy végül részévé lesz-e az egyre növekvő szőnyegnek. A csecsemő máris több mint elmélyült emberi tekintettel bámult a kristályhasáb mélyére, s ha még nem is értette, de észrevette az ott rejtőző titkokat. Tudta, hogy hazaérkezett, hogy innét eredt nemcsak az ő fajtája, hanem sok más is; de azt is tudta, hogy nem maradhat itt. A pillanat elmúlik, s újabb lény születik, különösebb, mint a múltban bármelyik. És eljött az idő; a fénylő minták többé már nem sugározták a kristály mélyének titkait. Mikor a minták kialudtak, a védőfalak is a nemlétbe foszlottak, ahonnét oly rövid időre kiemelkedtek, s a vörös nap töltötte be megint az eget. A fém és plasztik, amelyből az elfeledett űrcsónak épült, s a ruha, amelyet a magát David Bowmannek nevező lény hordott, lángra lobbant. Elszakadt, alkotóatomjaira bomlott az utolsó láncszem is, amely őt a Földhöz kötötte. De a gyermek ezt alig vette észre, alkalmazkodott az őt körülvevő jóleső ragyogáshoz. Egy kis ideig még szüksége volt az anyag kagylójára, amelyben erői összpontosultak. Szelleme most romolhatatlan testében látta önmagát; és minden ereje ellenére tudta magáról, hogy gyermek. És az is marad, míg nem dönt új alakjáról, vagy túl nem jut az anyagi lét nélkülözhetetlenségén. És most itt volt az ideje, hogy menjen - bár bizonyos értelemben soha nem fogja otthagyni a helyet, ahol újjászületett, hisz örökre annak a lénynek részévé lett, amely az ikercsillagot fogta be kifürkészhetetlen céljaira. Sorsának irányát, ha jellegét nem is, tisztán látta, és tudta, hogy nem kell a fáradságos ösvényt, amelyen idejött, újra megjárnia. Hárommillió éves ösztönével felfogta, hogy itt, az űr háta mögött több út is van, nemcsak egy. A Csillagkapu ősi mechanizmusa jó szolgálatot tett, de többé nem szorul rá. A fénylő hasáb, amelyet valamikor nem látott többnek, csak közönséges kristályhasábnak, még ott lebegett előtte, éppúgy nem érintették a lenti inferno ártalmatlan lángjai, mint őt. Az idő és a tér számára még fölmérhetetlen mély titkait zárta magába, de néhányat már maga is ismert, és azoknak már hasznát is vette. Milyen nyilvánvaló - mennyire szükséges -, hogy éleinek aránya a négyzetsor 1: 4: 9 - legyen! S milyen gyerekség volt azt hinnie, hogy a sor itt, alig három dimenziónál véget ér. Ahogy figyelmét e geometriai alapigazságokra összpontosította, és gondolatai csak érintették is a kérdést, az üres kristály megtelt a csillagközi éjszaka sötétjével. A vörös nap izzása elhalványult - vagy inkább távolodni látszott, egyszerre minden irányban; és már ott is volt előtte a galaktika derengő örvénye. Ez lehetett volna szép, hihetetlenül részletes, plasztiktömbbe foglalt modell is. De maga volt a valóság, amelyet teljes egészében ragadtak meg a látásnál kifinomultabb érzékei. Ha kívánja, figyelmét a százmilliárd csillag bármelyikére összpontosíthatta volna; s ennél többet is tudott. Itt volt hát, sodródott a napok roppant folyamán, félúton a galaktika magjának zsúfolt tüzei s peremének magányos, szétszórt őrcsillagai közt. És épp ide kívánkozott, az ég e hasadékának túloldalára, e sötéten kanyargó szalagra, ahol semmi csillag nincsen. Tudta, hogy ez a formátlan káosz, amelyet csak a távolabbi tűzködök fénye rajzol körül a peremén, a teremtés még fölhasználatlan eleme, a további fejlődés nyersanyaga. Itt még nem vette kezdetét az idő; a fény és élet csak akkor önti formába e semmit, ha a most égő csillagok már rég mind kialudtak. Egyszer már átkelt rajta, s maga se tudta, hol járt, most megint át fog kelni, de a maga akaratából. E gondolat hirtelen dermesztő félelemmel töltötte el; egy pillanatra teljesen elvesztette a tájékozódást, a világmindenségről alkotott új képe megrendült, s már-már ezernyi szilánkra hullott. De nem a galaktika szakadékainak feneketlen mélysége dermesztette meg a lelkét; hanem egy sokkal mélyebb, a még megszületetlen jövőből fakadó szorongás. Mert emberi eredetű időmértékeit már levetkőzte; most viszont, ahogy eltöprengett a csillagtalan éjszaka szalagján, egyszerre megsejtette az előtte ásító örökkévalóságot. Aztán eszébe jutott, hogy soha többé nem lesz egyedül, s lassan-lassan megnyugodott. Megint kristálytisztán állt előtte a világmindenség - és ez, tudta, nem teljesen az ő akaratából történt. Ha első, tétova lépteit irányítani kell, lesz, aki irányítsa. Önbizalmát, mint egy toronyugró a bátorságát, visszanyerve, nekivágott a csak fényévekben mérhető távolságnak. A galaktika kitört a szellemi keretből, amelybe belefoglalta; csillagok és csillagködök röpültek el mellette látszólag végtelen sebességgel. Kísértetnapok villantak föl és maradtak le, mikor mint az árnyék surrant át a magjukon; a hideg, sötét hulladék, a kozmikus por, amelytől annak idején annyira félt, most nem volt több, mint egy hollószárny suhanása a nap arca előtt. A csillagok gyérülni kezdtek; a Tejút jól ismert csillogása, amellyel, tudta, útja végén megint találkozik, önmaga fakó kísértetévé sápadt. És egyszerre ott volt, pontosan ott, ahova kívánkozott, az űrben, a térben, amelyet az ember valódinak tart.
47. A CSILLAGGYERMEK
És ott úszott előtte a Föld nevű bolygó és rajta a sok ember - csillogó játékszer, amelynek egyetlen Csillaggyermek sem tudott volna ellenállni. Épp jókor érkezett. Lenn a zsúfolt glóbuszon riadó villog a radarok képernyőjén, és nyomkövető teleszkópok firtatják az eget s amit az emberek történelemnek ismertek, véget ért. Rádöbbent, hogy ezermérföldnyire alant fölébred egy szendergő halálrakomány, s Föld körüli útján lustán megrázza magát. Benne nem tehetett kárt e gyöngécske energia; de jobban kedvelte a tiszta eget. Összeszedte hát az akaratát, a keringő megatonnák némán virágba szökkentek, s ettől az alvó földgömb felére hamis hajnal virradt. Aztán várt, rendbe szedte a gondolatait, és eddig még kipróbálatlan erőin töprengett. Most ő volt a világ ura, s nemigen tudta, mihez kezdjen legközelebb. De valamit majd csak kigondol.</i>
Igen, tehát ma. 15 óra 40-kor az m1-en. Sokszor láttam, nagyon sokszor, moziban, VHS-en. 1978-ban láttam először, nagy élmény volt. Aztán még megnéztem - nagyon sokszor. Életem meghatározó élménye, tényleg, ez nem túlzás. Nekem nem kult, mert szarom le, mi kult. A Kék Duna-keringő újraértelmezése. Ligeti György alapértelmezése. Kubrick szerintem néha Richard Wagnernek képzelte magát. Ebben a filmben nem énekelnek, de mégis az, ami az opera alapeszméje. Az egyesített műveszet. Nietzsche (nem szeretem Nietzschét) levizelte volna a bokáját, ha ezt láthatta volna. Most éppen az a kedvenc jelenetem, amikor Heywood Floyd az űrállomásról felhívja a lányát. A lány szülinapi ajándéka: egy telefon. Még egy telefon. Khm.
nekem van egy p4 -es számitogépem ami a mai napig tökéletesen müködött, de ma du. nem tudtam bekapcsolni mert egyszerüen éppen hogy halványan villan a gép lámpája egyböl le is áll, még else tud kezdeni erösen kivillanni mert egyszerüen nincs benne annyi szufla. ez mitöl lehet ?? és mit lehet vele kezdeni?? . a vezetékét néztem annak semmi baja a monitor müködik rola. még a monitor kábeljével is kiprobáltam de azzal se megy.
Amikor a filmet bemutatták, a történet sokban szempontból összhangban volt a valós történésekkel (holdraszállás, számítógépek terjedése, fejlődése), talán nem is tűnhetett annyira "elrugaszkodottnak" a sztori...
A könyv és a film is így tudományos alapvetésű ( vagy annak tűnik, ezt nem tudom igazán megítélni), azaz igazi science fiction, nem "űrmese" vagy fantasy...
