"Ha igaz lenne amit a kísérletről ír, akkor tényleg lehetne c-nél gyorsabban kommunikálni."
Nem biztos. Ha a kísérletben a detektor az antenna közelterében volt, akkor azt nem lehet fényéves távolságra (távoltérre) extrapolálni. Vagy lehet, de akkor fényév méretű antennára van szükség, viszont ez esetben a foton energiája észlelhetetlenül kicsi.
Az ejtési magasságból a következőket számíthatod ki: a talaj elérésekor a sebesség, impulzus, energia.
A továbbiak olyan paraméterektől függenek, amik nincsenek megadva. Ugyanis a fellépő erő attól függ, hogy milyen gyorsulással állítja meg a talaj a tárgyat. Az pedig mindenféle dologtól függ:
- a talaj keménysége
- a tárgy keménysége
- a tárgy alakja
stb.
Pl. teljesen más erő lép fel, ha:
- acél nyíl esik laza homokba (mélyen befúródik, hosszú úton, lassan fékeződik le, kicsi a gyorsulás, kicsi az erő)
- acél kocka esik lapjával acél tömbre (nagyon kis úton, nagyon rövid idő alatt megáll, nagyon nagy a gyorsulás, óriási erő lép fel)
Van még egy gondom ezzel a "kísérlettel". A foton nem csak egy energiacsomag, hanem van impulzusa is, amit vélhetőleg a születésekor kap és menet közben már nem változtatja meg. A gömbhullám egy makroszkopikus leírása az elektromágneses hullámnak, a foton esetében egy valószínűségi függvény, de a foton nem mehet akármerre, azaz olyan helyen nyelődik el, ami az impulzusának leadásához is megfelelő. Ezért nem lehetne detektálni a forrástól 180°-ban elhelyezett detektorokkal, pusztán a detektorok tologatásával úgy, hogy hol az egyik, hol a másik detektor szólaljon meg és ez a távolságtól függjön.
ezt a kísérletet sem tartom "borítékosnak", és én is valami hasonlót vetettem fel anno, ahol cselekednie kellett az egyik oldalnak, mint itt, mikor előre tolja a detektort.
tehát a nem olyan? kérdés csak az előre megbeszéltségre vonatkozik.
én már egyszer megkaptam egy relelm-es topikban, hogy az "előre megbeszéljük" típusú dolgok nem érnek. pedig nem is előre megírt boríték kibontása lett volna a kulcs két távoli megfigyelő között.
ez nem olyan?
miért nem?
mert most ezt nem mondja senki, teljesen más dolgokkal foglalkoztok.
Úgy tűnik, ezt a kísérletet nem publikálták (az ADS-en legalábbis nincs nyoma), az illetőt már nem lehet megkérdezni, a kísérlet (a részletek ismerete nélkül) nem ismételhető meg - innentől nincs miről beszélni.
Egy szó sincs arról, milyen kísérletet végzett el ténylegesen. Csak az eredményt adja meg, hozzá egy egy "magyarázatot", meg egy felhasználási lehetőséget. A "magyarázat" egy jellegzetes naiv, ismeretterjesztő cikkekből továbbgondolt hibás elképzelés a fotonok viselkedéséről.
Fotonokkal rengeteg kísérletet végeztek és végeznek, nem úgy viselkednek mint ebben a nem ismertetett kísérletben.ű
Erősen szkeptikus vagyok abban, hogy egyáltalán végzett-e ilyen kísérletet bárki. Antennáról ír, ami nagyon alacsony frekvenciára enged következtetni. Ebben a tartományban tömegesen keletkeznek és nyelődnek el a termikus sugárzás fotonjai, teljesen reménytelen egyfotonos kísérleteket végezni.
Ezzel a kísérlettel több gond is van. Egy foton energiája E=h*nű, ahol nű a frekvencia. Ez az energia már a mikrohullámok tartományában is olyan kicsi, hogy az egy foton kibocsájtása is komoly gond lehet, de a detektálása mindenképp. A detektor termikus zaja nagyságrendekkel nagyobb, mint amit detektálni akarsz. Ezért nagy valószínűséggel ennél a kísérletnél valami el volt rontva, valami nagyon rosszul lett "mérve".
Véleményem nincs, mert kevés az információ. Kérdésem viszont annál több, de most csak egyet kérdezek: miért nem a távolságarány számít? Fényéves távolságnál pár métert odébb mozdítani (a detektort) az olyan, mint méteres távolságnál protonátmérőnyit mozdítani. Arra viszont nyilván nem volt tesztelve a rendszer. Tehát a kérdés kicsit másképpen: mekkora az a minimális detektorelmozdulás a laborban, amelynél a foton a közelebbi antennát választja?
Mégis felteszem a második kérdésem: mekkora a blogban említett foton hullámhossza? Nagyobb, mint a kísérleti berendezésé?
üdv , láma kérdés : van ugyebár E=m•g•h képlet , talán ezt kell használni...
annyi a kérdés hogy 2m magasról leejtve / leesve egy 100kg tömegû test a leérkezéskor hány kg tömeggel nyomja meg a talajt/ becsapódási helyet? ott megakadok hogy J ban van az eredmény, abból hogyan lesz kg?
köszike
Nincs meg valakinek véletlenül a Budó Mechanika elektronikus formában? Én csak mindenféle gyanús oldalakat találtam ezzel kapcsolatban, amik egész mást akarnak velem letöltetni, mint ez a könyv. Papír formában ugyan megvan nekem, de teljesen elszoktam már a papír könyvek olvasásától.
valakinek esetleg nincs kontaktusa a BME szil. tan laborral? nemnagyon jön válasz mail re
okosba vagy butába kéne csinálni pár alaptesztet , karbon bicikli váz...villa... stb... köszi
Sok megoldása van. A légfúvós, a tapadókorongos, a pókhálós, az extralassú kinyitásos, a döntéses, a szivacséksoros és a gömbvillámos megoldásokat még nem is említettem.
téma : szakítási próba , Ugyebár van olyan hogy , először elasztikus majd egy bizonyos pont után plasztikus szakasz aztán szakadás, ez tisztasor,
adott 3 kül. anyag/alkatrész: vas , üvegszálas kompozit , gyurma.
kérdés: helyes- e az az értelmezés hogy a vasnak van elasztikus és plasztikus szakasza, a kompozitnak csak elasztikus , a gyurmának csak plasztikus szakasza a szakás előtt ? köszi előre is
