Ezt sokféleképpen fel lehet fogni... ismerek olyan (nekem konkurens) céget, amelyik a kereskedők megvesztegetésén kívül évente egyszer meg is kurváztatta a fontosabb partnereket Budapesten.
Egy másik konkurens nemes egyszerűséggel azt terjesztette, hogy meghaltam, és ők veszik át az általam képviselt márkákat.
Tehát nem érdekel különösebben, ki miként vesz meg erre hajlamos (gizda) bloggereket, és hogy az egyik korrupciónál van még nagyobb is, sőt, annál is van nagyobb.
Ha csak sokféle szar között kell választani, én nem szoktam választani - ha egy boltban nincs egyetlen normális kifli se, elmegyek kiflit venni máshová. Ha máshol sincs, akkor meg nem eszem kiflit.
Nálam ez még mindig elegánsabb, mint amikor a Szent Tamás konkrétan lebuszoztatott egy kisbusznyi bloggert, és etette-itatta őket egész nap. Azokban a hetekben nem is nagyon olvashattál mást rajtuk kívül.
Nézd, van ugyebár a dolognak egy (egészséges) mértéke is. Valahogy úgy gondolom, hogy ebbe beleférhet alkalmanként 1-1 palack bor, vagy éppen ingyenborozás-kóstolgatás-eszegetés az írás tárgyát képező borásznál.
Ezek viszont jellemzően nem olcsó borok és nem is 1-2 palack.
Nem számolgatom, de nekem úgy tűnik, már a Borrajongón is dominál a nem vásárolt borokról írt tartalom.
A hobbi szerintem egy olyan dolog, amire az ember jellemzően költeni szokott, nem pedig pénzt keres vele...
Nekem továbbra sincsenek ellenérzéseim ezzel kapcsolatban. Ez egy (drága) hobbi, nagyrészt fizetésből finanszírozva, néha egy kis ajándékborral megfűszerezve. Nem közpénzből kistafírozott kamumédia. Bolond lenne visszautasítani egy ilyen csomagot. :)
Persze, leírja. A Laci ebből a szempontból már a felvilágosultabb új generációs bloggerek közé tartozik. Ezért neki jár is a respekt.
Ugyanakkor sokkal tökösebb lenne ha visszautasítaná az ingyébort, vagy megmondaná, hogy ő márpedig kifizeti a bor árát...de akkor benne lesz a pakliban, hogy nem marad az udvarias 5 pont körül az értékelése.
Az ingyenkosztért írt cikk nem étteremkritika, hanem PR-cikk.
Én egyébként nem gondolok a jelenségről annyira szigorúakat, mint BZoli, csak helyes nevén nevezni a dolgokat, akkor is, ha a szerzők pl. étteremkritikaként aposztrofálják önnön produktumukat.
Ennél mennyivel szimpatikusabb az ingyenkosztért irkált éttermi kritika? Kb. egy kutya. Ez a jelenség mindig is létezni fog. Milotta Laci egyébként korrekt módon le is írja, ha ajándékba kapja a borokat.
Nem tudom, hogy volt-e a régi művalkesznek központi modellje. Amennyiére én tudom ott az a fél tucat szerző mind a saját modellje alapján dolgozott. Volt aki rendesen megvette a bort amiről írt. Volt olyan aki látogatta a borászatokat és hol fizetett, hol nem. Volt aki rendezvényeken kóstolt hol ingyen, hol nem... és volt a "főszerkesztő" aki havi fizetésért kóstolt és írt... de erről a többi blogger nem tudott.
Nem tudom, hogy a Marcel Deiss birtok küld-e bloggereknek ingyébort. Azt viszont tudom, hogy bárki aki hozzájuk látogat az egy kifogástalan kóstolóhelységben, sok érdekes és izgalmas szemléltető dekoráció között, folyamatosan pörgő tájékoztató videókkal, egy öltönyös, nyakkendős sommelier által prezentált teljes kóstolót kap a 15 eurós boraiktól a 80 eurós grand cru géniuszokig ingyen. Ahogy egyébként ez Elzászban alapvetés.
Hogy Magyarországon hagyománya van egy karton borral megvenni kilóra az amúgy rendes szakmával és fizetéssel rendelkező borbloggereket azt nem értem.
A szöveget pedig nem olvasom el... tele van a világ reklámmal. Én amennyiben tehetem csökkentem azt a reklámmennyiséget aminek az érzékszerveim ki vannak téve.
Ne legyen illúziónk... a Kikelet pince éppen vásárolt 40 ezer forint értékben reklámfelületet a Borrajongó blogon. Az, hogy nem készpénzt adott át a bloggereknek, hanem egy karton bort ezen értéken az semmit nem változtat a lényegen. A kérdés az, hogy miért van erre szüksége a Borrajongónak és miért van erre szüksége a Kikeletnek. Elvileg a saját területükön mindketten az ország élvonalába tartoznak.
Nehéz a kedvedre tenni... ennek hagyománya van, hogy a Kikelet (és számos más cég) évente küld nekik egy karton bort, és akkor jól megkóstolják. :)
Ezt szakmailag úgy hívják, hogy évjárat(ingyen)kóstoló.
No de a beltartalom a lényeg (a pontokból nyugodtan le lehet vonni egyet, kb. annyi disszonancia is van a szöveges leírás és a pontszám között), meg hogy miként lehet odatenni az ilyen borokat a Marcel Deiss mellé.
Addig olvastam, hogy "és küldött egy kartonnal" ...
Eszembe is jut a Bëlga örök érvényűje:
"ingyen bornak jó újságíróknak, művészeknek jó"
Itt vagyunk 2020-ban és a magyar boros blogtér egyik legpatinásabb csapata, kiegészülve a tokajos blogtér egyértelműen legismertebb arccával leülnek és ingyébort elemeznek... Ahogy Tokaj kiemelten élvonalbeli sztárja pedig úgy gondolja, hogy a pincéjük PR és marketing munkájának szerves része, hogy bloggereknek ad cirka 40 ezer forint értékben ajándékot, hogy írjanak róluk.
Ha úgy kezdődött volna a cikk, hogy bementem a boltba és vettem tizenöt rugóért három Kikelet bort majd három haverral szétdobtuk a kőccségeket és frankón megkóstoltuk... akkor érdekelt volna. De így mind a borrajongó, mint a Kikelet nálam behúzott egy csúnya fekete-pontot.
Inkább arra utaltam, hogy ennek a pincének ez az alapbora. A komolyabb Marcel Deiss borok között bőséggel van olyan amitől én konkrétan elélveztem. Nem egy olcsó pince, de ne is legyen az!
Bizony. A poén pedig az, hogy Elzászban jóval ritkább az ilyen extrémül gáz bor. Nem mondom, hogy Pierre Frick-nek nicsenek megosztó borai, de nála lehet tudni, hogy mely tételei azok amikkel feszegeti a határokat. De ő egy külön kategória Elzászban is. Ilyen Loew meg Marecl Deiss és nem hagynám ki a Josmeyer birtokot sem. Ezeknél az évtizedek óta szertifikált biodinamikus birtokok (10-30 hektárosok, szóval nem garázscégek)
Magyarországon pedig mintha át akarnák sokan ugrani az organikus fejlődés jópár lépcsőfokát.
Ott kellene kezdődni a dolognak (a borász részéről), hogy durván hibás bort nem palackozok le, tehát nem nézem hülyének a drága fogyasztóimat, hanem kiöntöm.
Ez egyébként független az organikusságtól, biodinamózástól és a kéngyűlölő szektától, csak az utóbbinál nyilván nagyobb a kísértés.
A szövegkörnyezetben pedig olyan szavak, hogy Superior, Grand selection, Kovács de Bikafalva, Grand superior. A Kovács de Bikafalva szerintem mindent visz!
De azért a méterárunagykereskedés termékelhelyezése a bársonydrapéria későreneszánsz újragondolásával sem gyenge.
Látom valaki nagyon érzi, hogy hogyan kell megszabadítani a a borivást a blőd, modoros sznobériától.
Mostanában nekem nem volt szerencsém a moseli borokkal. De Loew mindenképpen és midnen szempontból a világ élvonalába tartozik. Értelem szerűen az ő birtoka is egy szertifikáltan biodinamikus birtok.
Szerintem érdemes befektetni ilyen borokba, gyorsan meginni és elgondolkodni, hogy az organikus, biodinamikus, természetes borok miért kötődnek Magyrországon a szar borokhoz.
Tegnap eszembe is jutott két (szándékodan meg nem nevezett) bortermelő akik néhány éve indultak. Kóstoltam mindkettőjük első 2-3 évjáratát. Teljesen konvencionális borászatként indultak lelkesen és nagy tervekkel. Minden bora, mindkettőnek minősíthetetlenül szar volt... aztán pár éve hallottam, hogy mindkettő biodinamikus (természetesen szertifikát nélkül) és mindkettő elkötelezett natúrboros (narancsbor meg fúj kén) lett. A boraik pedig pont ugyanolyan szarok.
Az ilyenek barmolták el szerintem Magyarországon ezeknek a vagány borkészítési és szőlészeti modellek jó hírét.
Ezért kell Marcel Deiss, Pierre Frick és Loew borokat kóstolni, hogy ők egy kicsit helyére tegyék a történetet. Hogy lehet objektív mércével mérve is jó minőségű, tiszta, finom bort csinálni szertifikáltan bio szőlőből és természetes módon.
Magyarországon nem tudnám kihez hasonlítani a Loew-et. Kristálytiszta, minden extremitástól mentes, kulturált, civilizált, jó ízű és pont jó bor. Olyan mintha Györgykovács Imre érettel szüretelt volna rendes fajtákat úgy 60 év gyakorlat után.
