Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Jenő, mint céloztam rá, karatézott és abban szép fehér ruhában képes volt a telepen is flangálni.
elkövette azt a hibát, hogy kérdésünkre miszerint egy fekete /rózsaszín / öves mester, mint majd Ő is lesz, visszaélne-e a tudásával, azt válaszolta: - ők igazi sportemberek, türelem és jámborság jellemző rájuk!
ettől kezdve megpecsételődött a sorsa, mert egy igazi tüzérre pontosan ez a két tulajdonság nem jellemző, így aztán a Jenőt állandóan ütöttük és nyüstöltük, amolyan feszültség levezető lett, ha valaki felkapta a vizet akkor csak annyit mondtunk neki: rúgjál bele, huzogasd meg a fülét!
Jenő mindezt tűrte, kedvenc szavajárása volt: rohadékok!
/ megjegyzem, ez egy durvább változata volt a rakétás "humor"-nak, de sohasem fajult el, képzeljétek el, mikor Tirpák honvédnak / volt ilyen, csak tudnám akinek ilyen memóriája van, mér nem ír gyakrabban ide, kedves László! / mondtuk, hogy rúgjon bele a Jaki-ba, volt inkább simogatás mint rúgás, de a szituáció megérte, mert ilyenkor a Jenő, lehajolt mint lassított filmben és mondta: - jaj ne ám mán megint, mér kellett nekem rohadék rakétások közé kerülni, Ó anyám mér szültél meg? /
a humor a legveszélyesebb fegyver, azzal lehet a legnagyobb sebeket ejteni, sohasem sebeztünk.
Nem sokkal a megalakulás után imitáltak egy élesnek tűnő "kontakt" feladatot. Kivonult a tetthelyre a teljes Keszthely, akkor még volt karhatalmi zászlóalj, lezártak egy erdőt TBP- nek, jöttek a helikopterirányítók, stb. Egyszóval mindent úgy csináltak, mint élesben. Az elhárítók taroltak, az "alvó" kollégák kénytelenek voltak szolgálatba helyezni magukat kívülről is, meg belülről is. Más eredményes akciójukról nem tudok. Később abból éltek, hogy elhagyott menyasszonyok, elvált feleségek beszámoltak nekik arról, hogy milyen titkokat fecsegett el a szerető vagy a férj. A hadbíróság meg varrta be a szerencséleneket.
Én úgy emlékszem, hogy azt a 6-os kezelőt (harcjárművezetőt) Földesi Jenő örmesternek hívták. Budapesten gyalogosként egy zebrán elcsapták, súlyosan megsérült. Ő volt az aki a 4-es garázsban beálláskor meg tudta közölni a betonból készített ékekeket, amleyeket ha elért a hátsó kerék akkor megkellett állni , mert az állvány a helyén volt és a topo is elfért előtte. Nos a Jenő tolatott, tolatott mígnem egyszer az indítóasztal fizikai kapcsolatba került a garázs hátsó falával. Az eredmény: kb.2 méteres magasságban a falon 20-30 téglányi folytonossági hiány. Kérdezhetnétek hogy ki irányított? Én is kérdeztem Földesitől. " Tirpák honvéd." volt a válasz. Őróla azt kell tudni, hogy kb. 3 hónapos 4-es kezelő volt. 1-2 óra alatt misem látszott a balesetből. Mondjuk másfél év múlva, amikor a Sebők-Németh parancsnok váltás volt Németh Gy. és Hegedűs S. hogy hogynem az alakulótér felől betévedtek a 4-es garázs mögé. Ugye ez azért nem akármi. Hát persze hogy nem volt a fal kivülről rendbetéve. Könnyű volt kideríteni ,hogy melyik üteg állványa volt a tettes. Simó A. is éppenhogy átvette Nagy alez.-től az osztályt mindjárt ilyen helyzetbe került. Kaptunk egy napot a fal rendbetételére.
>a hadmérnökök a Szabó Jószi bácsival az élen helikopteres kiemelést javasoltak
Remélem utána visszaadták a diplomájukat. Közel 40 tonnát milyen helikopterrel emeltek volna ki? De remélem legalább elolvasták a Pc/38 -at, A HARC- ÉS GÉPJÁRMŰVEK MENTÉSE ÉS VONTATÁSA című segédletet.
aki az éles indításon mellettem dolgozik, Ő Tápai István örmester hatos kezelő, egy precíz, mindenre odafigyelelő igazi katona, a képen is remélem átérződik, hogy nem volt kapkodás, tudtuk és tettük a dolgunk.
ha visszagondolok, a rakéta elindulása után döbbentem meg: - atyaúristem megcsináltuk!
árpapa
a kép egynappal az indítás előtt még a gyakorló rakétával készült, kettes készültségi fokozat, a rakéta emelkedik, lassan 90°!
,,lehet gondolkodni a dolgon, örömmel sétálok olyannal, akivel egyszer már kitűnően éreztem magamat"
Ha arra gondolsz, hogy bemennék-e mégegyszer az adott időpontban a laktanyába akkor én szíves-örömest! Sőt megtisztelenőnek érzem, hogy magamat is láthatom a képek között. Amikor ott jártam 31 év után először rekkenő hőség volt.
A téli időszak lehet, hogy előhozna újabb emlékeket.
többen figyelmeztettek, / senki sem / hogy a rakétaindítószakaszok kezelőinek bemutatása során legutóbb azt írtam, hogy a szakaszparancsnokok következnek, a hatos kezelők kimaradtak, ezt pótolom, aztán majd jön a befejező rész, és kezdődik a részletes! / nem usszátok meg /
árpapa
A rakétaindítószakaszok hatos kezelői!
1976 karácsony előtti állomány gyűlés a legénységi étkezdében, már több órája mondja a beszédjét Váradi Miklós vezérörnagy, egy pisszenés sem hallatszik, néha valaki ásít nagyokat, de az is lopva.
Hátralép a mikrofontól, helyére a törzsfőnök lép és felolvas: - kivonat az ötödik önálló rakétadandár parancsnokának 1976 december tizeni- deki 00278- számú parancsából, a személyi állományra vonatkozólag. A rakétadandár érdekében kifejtett huzamosabb ideig történő átlagon felüli munkájuk elismeréseként, dícséretben és pénzjutalomban részesítem:Bacsa Mihály zászlóstMagyar Ferenc főtörzsörmestertDunai József fötörzsörmestertFatalin Tibor törzsörmestertOrosz Ferenc örmestert ésDudás Csaba örmestert.A megdícsért és megjutalmazott elvtársakat példaképül állítom a személyi állomány elé. Tapolca 1976 december. Föl! Vigyázz! A parancsot aláírta, Váradi Miklós vezérörnagy, parancsnok! Pihenj! Ülj le!
Ekkor Váradi vezérörnagy visszalépett a mikorfonhoz: - elvtársak, akik itt állnak önök előtt, az Ő kezükre van bízva Magyarország legféltettebb fegyvere, Ők azok akik bármilyen időjárási körülmények között, bármilyen napszakban, bárhová biztonsággal vezetik a rájuk bízott technikát. Szerény lehetőségeinkhez képest, pártunk és kormányunk gondoskodásának köszönhetően, megköszönöm a munkájukat, és sok sikert kivánok nekik a munkájuk során és a magánéletben is.
A tábornok lejött a szinapadról, a személyügyi főnök által nyújtott borítékokat átnyujtatta és kezet fogott a 1480 állványsofőrjeivel. Mert Ők voltak azok.
Ez még a következő évben ismétlődött, aztán feledésbe merült, Váradi vezérörnagy nyugdíjba vonult.
A második osztály hatos kezelői kitartók voltak és a kezdetektől végig szolgálták az alakulat idejét.
Beugróként még időnként állványt is vezetett Német A. Károly, volt csotri vezető.
Az első osztálynál cserélődtek a vezetők, Dudás helyett hamarosan a Palásti László lett, aki egyik gyakorlaton a bemérők által földbevert egyméter magas pontjelölő gömbvasból készült karóba fenékkel beleugrott, szörnyű kínokat ált ki, sok műtéten kellett neki átesnie.
Volt még egy fiatal örmester hatos kezelő nálunk, a beceneve Jaki volt, / nyalJAKI / maradjon homályban a neve, rendes ember volt, a feleségem varrta neki a karate ruhát, aztán egyszer csak lesántult és lekerült a gépről.
Sokáig vezette az állványt a Nemes István, Ő lett a Fatalin Tibor utódja, majd a két álványos ütegeknél belépett a Matlák Lajos törzsörmester a második osztálynál, és Vécsei Gábor az első osztálynál.
Volt még sofőr a kisorosz Orosz József, és a Bérdi Lajos, ha kihagytam valakit, elnézést.
A végén azért még egy számomra legjobb kollégáról majd ejtek szót.
A hatos kezelők a gépeik rabjai voltak, szerették és tisztelték, mindig találtak valami javítani valót rajta, indítóállvány a 1480 fennállásának idején nem robbant le.
Minkét osztálynak volt egy- egy legendás elsüllyedése, a második osztálynál az uzsai álláskörletben, a szomszéd laktanya bikája vonszolta ki.
Az első osztálynál a mihályfai tehén legelőn magam is részese voltam, mikor lápos mocsaras helyet jelöltek ki a Janzsó Gyuláék menetes feladatnak, az irányzók nem bírtak kiszállni a fülkéjükből, hasára ült az állvány és a sáros iszap jött fel, minden mozgott és hullámzott körülöttünk, nagyon megijedtünk, hogy az irányzóknak elfogy a levegőjük, mert a fülke hermetikusan zárt, aztán az operátor fülkénél felnyomva maradt a szellőző nyílás, esetleg még tulnyomást bírtunk volna csinálni.
Az állvány süllyedése megállt, de saját erőből nem bírt kijönni, a másik két állvány végzett a menetessel, és ekkor nőtt a Fatalin Tibi a szememben, mert a hadmérnökök a Szabó Jószi bácsival az élen helikopteres kiemelést javasoltak, a Tibor meg azt mondta, két állvány rácsatlakozik V alakban, és együttesen 1500 lóerőnek ki kell mozdítania.
Valóban így történt, a kerekeket leengedtük 0,5 atmoszférára, a gumik majdnem érintették a fülkét, a vonó gépek kerekeiből is engedtek, aztán adtak neki teljes gázzal, még ma is hallom a fülemben, iszonyatos dübörgés, hatalmas füstfelhők, és az állványunk centimétereként araszolt ki a mocsárból.
A falusiak még ma is ufóra gyanakodnak.
Az alakulat résztvett több diszszemlén, az állványok centiméter pontosan vonalban mentek.
Egy sajnálatos baleset volt, mikor halálra taposták a Györe Attilát.
A hatos kezelők feladata egyszerű volt a szakasznál, az APD-t kellett indítaniuk, négy darab éket helyeztek a harmadik tengely kerekei alá, felhelyezték a stoplámpára a védőburkot, hogy indításkor ne égjen el, az egyes és négyes kezelőnek odvitték a szélcsavarokat, a Tibor sosem felejtette el, hogy a bakancsomhoz üsse: - itt van te lóbaszó!
Irányzásnál a kábelekre ügyeltek, a kihelyezhető pultot kellett volna még az operátorhoz vinniük, de ezt elpasszolták az ötös kezelőknek.
A hatos kezelők sokat tudtak segíteni a szakaszparancsnoknak, olyan helyeken, ahová nem volt rálátás, a csavaros rögzítőket mindig ők világították meg és a keret elemelése nélkülük nem történhetett.
Jó volt velük dolgozni, mindegyik igazi egyéniség volt.
Az Én hatos kezelőm Tápai István volt, igazi barát, és segítő. Bármikor képes lett volna a szakaszt irányítani, és harctól tételnél egyedül dolgozott.
Ha nem jön közbe a rakéta leszerelés, meggyőződésem tiszt lett volna belőle és szakaszparancsnok.
Jó volt vele dolgozni.
Köszönöm Pista!
Jó volt veletek dolgozni!
Köszönet hatos kezelők!
Árpapa
/ legközelebb a szakaszparancsnokokról írok /
a mellékelt képen a négy darab ék látható valamint alább hidraulika munkahengertől jobbra az irányzó asztal, vagy szék. köszönet a Cseh elvtársaknak a képért, sajnos ilyen már Magyarországon nem létezik, "kohóba" /egy nagy túrót/ mentek
adnék én tanácsot testsúly csökkentésre, sírjál sokat, a tévében most megy egy hasonló, még nem tudtam erőszakot tenni magamon, hogy nézzem, de állítólag a fogyókúra magyar módra az állandó sírás, még azt is megsiratják akit elötte ők szavaztak ki.
mivel tanácsot nem szoktunk megfogadni, nem mondom, hogy gyalogolj, magam hét éve teszem, öt évig futottam, a múlt hónapban 120 km-t mentem 21 nap alatt, leszoktam a bagóról, két kilót szedtem fel pluszba két év alatt.
a jótanács: a test nagyon hálás, és emlékezik, ha élsportoltál, akkor azt mondja majd ha nosztalgiázik- kösz gazdám, te egy fasza gyerek vagy, csak tudod mindjárt indulok egy ötöst gyalogloni, és semmi kedvem hozzá, viszont csak az első száz méteren szoktam ásítozni, aztán tök jó.
azér nem jó tanácsot adni, mer én csak a gyaloglást tudom, ha hegymászó lennék, akkor meg azt favorizálnám, ha lovam lenne, akkor lenne választásod, mert megehetnéd a lovat!
Árpapa! Azért végre valaki, aki egyből érti is, hogy mit mondok.. Amúgy nem véletlenül a mondásom, hogy mi van akkor, ha mit kérdek én És valóban, Ugyebár itt nem illik olyanokról cseverészni: Ahol meg igen, ott nem igen van, akkor, amikor tudna lenni, s mégsem, mert nincs közelébe laptop. Ezek amit mondok, bennem vannak eléggé rendezett formában, még akkor is ha ez nem az.
Igen a meggyőződésem, hogy add önmagad, senki nem fog megérteni. S ha már, akkor egy nem rég írt gondolatodra szeretnék itt válaszolni, hozzászólni: Azért milyen érdekes, vannak olyan helyek, épületek, ahol 2007.05.12.-én voltam először, és lehet, hogy utoljára. És mégis olyan volt, mint a többi emlék bennem ismerős-ismeretlen. Milyen jó volt tényleg megint a laktanyába járni, ott, ahol azt mondtuk, ide többet soha Emlék, része volt életünknek, és nem a rendszer, nem az elmélet, hanem ahogy van annak következménye. Hozzátartozik az életünk részéhez, sokan ezt eldobják, és letagadják. Értelme van? A látogatószobán, ha minden stimmel mind össze kétszer voltam, de sajnos nem, azért mert látogatom érkezett. Nem volt egyszerű, vasárnaponként úgy örültem a körletben a látogatók érkezésének, mintha hozzám jöttek volna. Aztán amikor már fájdalmas volt, hogy hozzám senki, akkor lementem futni, futottam, futottam, és kiváló lettem, akaratlanul. Látogató, nem jött, de a kilóim szépen mentek le. Ma már családom van, és szépen hízom, mintha kötelező lenne, mindig is élsportoló voltam, aztán abba hagytam, azóta vége, így jártam. Már nem én vagyok az aki akkor, már csak ködös másolata a régi önmagamnak. Említettem már a legjobban haza járók között voltam 13-szor voltam otthon, de kimaradáson csak egyszer kb. két órát, és utána többet soha. Mindig szerettem volna megnézni a Tapolcai tavasbarlangot, és lám hiába voltam 1992-ben ott, akkor sem volt nyítva. És lám csoda ide-oda, Májusban erre is sorkerült. Jól elhúztam a szövegem. Nem baj, "az írás, önmagunk felmérése".
lehet gondolkodni a dolgon, örömmel sétálok olyannal, akivel egyszer már kitűnően éreztem magamat, tavaly Papóval és fiával karácsony és szilveszter között voltunk egy egész délelöttöt, fantasztikus volt. ezzel adtam remélem tippet is indőpontilag. árpapa
kedves megtért! fércművem meg sem közelít egy eredeti "a- megtért" írást, leányom aki első olvasatra mindig tisztában az általad leírtakkal, értetlenkedve szokott reám nézni és megjegyzi: -mit nem értesz meg nem, meg ám!- / nagy rajongód hiányolja is írásaid / tudod, te ilyen voltál katonának is, és ez így van rendjén, az furcsa számomra, ha valaki ír a katona múltjáról és képes belekeverni mai dolgokat, pedig csak magunkat kellene mindig leírni. értve meg minek talán? / gyenge utánzat " a- megtért" stilusában, úgyis mondhatnám hamísítvány / árpapa
Kivétel vagyok, vagy mi, mert én arra gondoltam, hogy az éppen aktuális hangulatod mondod el ily módon, és már majdnem értettem is... És erre azt mondod, hogy "halandzsa"? úgysem hiszem el..
újonc hadnagy első gyakorlaton Palugyai hadnagy, operátor. szünet volt és kint álltunk az állványtól távolabb, és az előbbihez hasonló szöveget mondtam neki megállás és levegő vétel nélkül.
újonc hadnagy hümmögött először, majd izgett- mozgott, később segítségkérően nézett körül, maj pánikszerűen lelépett és hallottam amint azt mondja:- basszátok meg ki ez az őrült, hülyék is vannak a szakaszban?
- az árpi halandzsált? ja akkor te még kopasz vagy!
később Gábor a parancsnokom lett, mikor az előbb olvastátok a szöveget hasonlót éreztetek mint a Gábor!
gyakran alkalmazom ma is trükköt, mikor értelmetlen egy vita, érdemes megnézni, milyen pofavágások követik, lehet az asszonnyal szemben is alkalmazni, ha pörlős kedve van.
aszongya nekem, hogy üljünk fel és menjünk át rajta, de nem jött fel a függöny, na akkor keresztbe tettük és átértünk, szép világos volt a sötétben, de csak lefele ment, majd beékeltük és letörtük a kukoricát, aztán még hordtunk rá téglát is, a deszka az kemény volt, de nem számított a hideg, csak szél fújjon, a konyhaasztalon szépen égett a gyertya, a lovak meg csak mentek és gőzmodony gurúlt a völgyben, a kánya fészek verebek martaléka lett, a csizmám meg sárga, na akkor azt mondtam, hogy most már elég!
ma jöttem haza a gyaloglásomból, és már lement a nap, de még nem volt egészen sötét, a bemérőmintakert melletti kapun belestem a latanyába, távol az úton a Baglyas fái látszottak, eszembe jutottak a komplex foglakozások, ilyenkor novemberben a beton állásokban gyakoroltunk és hat óra felé szokott lenni a vacsora, elsétáltunk a fák között a műszaki század telephelye mögötti erdőbe, ott volt egy kézmosóhordó törölközővel és langyos folyó vízzel.
kettes sátorban volt megterítve a hivatásos állománynak, sorkatonák fehér kabátban szolgálták fel a vacsorát, pásztortarhonyát, jó csúszós volt, nem sajnálták róla a zsiradékot, a tarhonya szépen megpirítva, a hagyma is érződött, pici szalonnadarabkák és kolbász, a krumpli is arányosan, inkább több tarhonya.
szerettem ezt a menüt, nagy púpozott tányérral faltam be, majd utána sárgabögrében teát iszogattunk és harapdáltuk hozzá azt az azóta sem érzett finom borsos enyhény csipős ízű T pogit, így neveztük.
Beszélgettünk és adomáztunk, sohasem a faladatról, hanem viccelődve nagyokat nevetve poénkodtunk.
Mikor mentünk vissza az állványhoz, a zsebembe mindig tettem a pogácsából, jól esett ilyenkor rágyújtani, lassan sétálva menni, a katonák is visszaértek, és csoportosultak a dohányzóhely körül, hátra volt még néhány feladat aztán este tíz órakor hazamehettünk, néha nem mentem haza, őrséget kellett adni, egy rakás kaját bekészítettek a törzsbuszba és ott bólogattam reggelig, a katonák egymást a fenti körletből váltották!
ez jutott eszembe, ma szép volt a naplemente, lassan eléri a nap a várvölgy- lesencefalu nyiladékot, aztán visszafordul, hogy elmenjen majdnem a feszenkó parkig ismét, járja az útját a két térítő között, az útja felénél mindig ott a baglyas!
" ...összeállított jelentésemet Fazekas szds (van-e a szakmában, aki nem ismeri?) "
a 1480- nál sok tiszthelyettesből lett tiszt szolgált és magas szakmai szinten dolgoztak, később magas beosztásokat láttak el néphadsereg szerte.
Közéjük tartozott
Fazekas György nyugállományú ezredes, aki a Kárpáti Béla bácsi feljegyzése alapján, nála kezdte örmesterként 1963-ban, hogy aztán legendás bemérő legyen.
Horovitz Ferenc nyugállomáyú ezredes, aki több alakulatnak is volt parancsnoka, a topicon is jelen volt egyidőben, és itt szeretném tisztázni, hogy pár tavaszi féreértés miatt, nem engedheti meg magának a topic és Ő sem, hogy figyelmen kivül hagyja az Ő tapasztalatait, többek között a dandár kezdeti időszakának szemtanujaként. katona volt világéletében, nem diplomata.
Brányi Ferenc, az előbbi utódja
Halász Lajos, akit már úgy illik írni, hogy dr Halász Lajos
Sulyok László, segédtiszt és ütegparancsok
Szabó János / a nyaki, tényleg ki látta őt? topic szökevény /
Fügedi István a nyakival legendás páros
Valkóczi Lajos / a legnagyobb irányzó ezer gigabájt belső memórivál és bárhol ötven méteres körzetben egy ismerőssel /
Janzsó Gyula, minden idők legnagyobb felderítője, bajuszrángató
és még sokan mások, akik végig járták a szamárlétrát és kiváló rakétás szakemberekké váltak,
egy embert még megemlítek.
Váradi Miklós, igen Ő is tiszthelyettesként kezdte, miatta van ez a topic is.
árpapa
/sok embert kihagytam, enézést kérek, majd segítsetek felsorolni./
mikor házaspár érkezik laktanyalátogatásra, mindig megkérdezem:- Kedves asszonyom, Önben tisztelhetem azt a személyt, aki egykoron a hétvégeken menyasszonyként szokott a kapunál megjelenni?
még egy esetben sem volt igen a válasz, sőt volt aki azt mondta jól fejbekólintva a megszeppent hadfit: - Én már a negyedik vagyok!
szóval kedves katonák, nem voltatok ti egy kissé kurafiak, úgy megyei szinten?
"Persze, ma azok már nem igen reagálnak ezekre a kérdésekre... "
nem csak ők, hanem mások sem, sajnos elfogy egy generácó és nem lesz aki emlékezzen.
ez a topic is csak egy nagyon kicsi szeletét mutatja be a 1480-nak, az 1970-es évektől, az az előtti időszakról szinte semmi információnk, akik akkor szolgáltak nem jutnak el a topicra, aki meg eljutott az nem sokáig volt itt.
a "csotris" korszakról keveset tudok, Kecelen láttam az elmúlt hónapban, próbáltam megérteni a működését, nehezen ment, amit láttam az arra volt jó, hogy ne irigyeljem azokat akik vele dolgoztak, kemény munka volt, és majdnem minden mechanikusan, nem voltak szintező motorok, a forgatás is kézi módszerrel történhetett, jó lenne ha valaki írna róla.
örülök a topic hangulatának, kevesen szólalnak, az ír ide akinek mondanivalója van, remélem senki nem érzi sértőnek, hogy mostanában a hivatásosok írnak többet, a szakmai rész őket érintette jobban.
azért a sorállomány is megírhatja élményeit!
megemlítem mert nem akarok mindent púder szinten leírni: a legutóbbi laktanya sétán hat sorkatona vett részt, és tényleg felemelő érzés volt, hogy 25-30 év után férfi emberek szükségesnek látják bejárni a volt laktanyájukat, aztán egyikőjük aki hozta a tizenéves fiát és asszonyát, a négyes őrhelynél annyit látott szükségesnek közölni velük, hogy Ő milyen sokat aludt akkoriban fennt az őrhelyen.
nem tudom miért kellett ezért kétszáz kilométert utazni?
"éjjel mindig belekeveredett az oszlopunba DT-s vagy "nyugati" rendszámú gépkocsi"
Mindenki tudta, hogy nem mindig véletlen volt a véletlen. Úgye a kettes, (HA JÓL EMLÉKSZEM) toronyban volt erre külön feladatunk, mint írni, mint orifonon jelenteni, nekünk is kötelességünk volt, mi is vamzeroltunk :). De azt gondolom, ezekről nyugodtan elmondhatná, ma már egy akkori elhárítós.
Persze, ma azok már nem igen reagálnak ezekre a kérdésekre... sem.. sem
Az öngyilkos szimatról még annyit, hogy volt egy kitűnő elhárító tisztünk, BB, felesége Katika, klubkönyvtáros, később honvédségi főkönyvtáros, nejem elődje a klubban. Ez a Béla olyan elhárító volt, hogy teljesen együtt élt a nem elhárítókkal. Ha megjelent egy baráti társaságban, a hang nem szakadt meg, tudtuk, hogy előtte bármiről beszélgetünk, nem fog visszaélni vele. Az én 8-10 fős baráti társaságomnak (Recsetár, Nyilasi, Galicz, Kóbor, Fekete, stb) teljesen egyenrangú tagja volt, nem volt előtte titkunk.Bélám 71-ben elvesztett egy térképet, megfenyítették, karrierje jelentősen elakadt, áthelyezték a "sivatagi" hadtesthez. Tóth őrnagy öngyilkossága után előkerült Béla által elvesztett térkép is. Tóth őrgy felesége egy bűbájos aszony, itt szolgált nálunk Pécsett, nyáron találkoztam vele Hévizen, "Kocka" feleségével voltak cellatársak.
Annyit hozzátennék, hogy a Jóska is igen speciálisan járt el az ügybe. Azon a gyakorlaton csereberélték a bemérőrajokat, azzal a céllal, hogy az általuk készített bemérőjelentések alapján le tudják ellenőrizni munkájuk pontosságát. Tehát pl. az első nap után engem és a rajomat nem szűz területre, hanem egy másik raj által már bemért indítóállásba küldtek, ahol a mi feladatunk már nem a hely kiválasztása és bemérése volt, hanem az ott talált műszerállásokra felállva újra meghatározni a szükséges irányokat és a hely koordinátáit. Majd az itt összeállított jelentésemet Fazekas szds (van-e a szakmában, aki nem ismeri?) összehasonlította az előző raj eredményeivel, és mindenkit jól leb@szott érte.
Na én kaptam a Panyi Jóska indítóállását. Munka végeztével, ekkor már kb. 30-35 óra folyamatos ébrenlét után beájultunk a sátrunkba, hogy a rendelkezésre álló 3-4 óra alatt kipihenjük magunkat. Na kb. egy óra alvás után jött a Jóska (már éjjel volt), felkeltett, és szó szerint a következőket kérdezte:
- Te Sanyi, nem találtatok itt valami furcsát?
Kapott egy furcsa választ és aludtam tovább. Egy szóval nem mondta, hogy a fegyverét keresi, hiszen akkor ébresztő, és keresi mindenki. De nem, fogta magát és elment.
Mellesleg másnap reggel a gyakorlatot lefújták és a tervezett végéig azt a q. erdőt kajtattuk, sikertelenül.
tavaly augusztusban a 88. bejegyzés alatt írtam először a Váradi vezérörnagyról, nem várható el mindenkitől, hogy végig olvassa a topicot, ezért időnként célszerűnek tartom régebbi bejegyzések előhozását, ha a téma éppen megkívánja.
egy dolgot azért leszögeznék: a 1480 soha nem lett volna az amivé lett, a Váradi vezérörnagy nélkül, bárki mást neveznek ki parancsnokának, nem lettünk volna legenda, csak egy alakulat a sok közül.
igazi parancsnok volt, igazi egyszemélyi vezető, féltünk tőle, de alig vártuk, hogy ott legyen amikor dolgozunk, és ha valamire azt mondta, hogy elégedett, akkor a csillagot is lehoztuk volna neki, mindig neki akartunk bizonyítani, semmi nem számított, csak az Ő véleménye.
aztán mikor 1978-ban elment az alakulattól, még 12 évig elvoltunk az Ő alapjain!
büszke vagyok arra, hogy egy igazi kemény katona volt a parancsnokom, és két évig szolgálhattam alatta.
árpapa
részlet a 88-as számú topic bejegyzésből, 2006. augusztus. 26:
"ma inkább sztoriznák egy keveset.
a Váradi Miklós vezérörnagyról, a "Cár"- ról.
én két évig szolgáltam alatta, 1976-78. 78 december 15-én ment nyugdíjba, ez majd lényeges lesz a sztori szempontjából.
fiatal örmesterkén kaptam szolgálati lakást és természetesen választhattam is kettő rossz közül, mint később kiderült, a legrosszabbat.
földszinti volt, a patak mellett, és esőben visszajött a szennyvíz, mert alacsonyabban volt a derítő szintjénél.
hónapokig panaszkodtam, nem volt eredménye.
december 13-án magán kihallgatást kértem a "cár"-tól, és akkor láttam dönteni.
berendelte a kommendáns fönököt, a polhelyettest, a század paracsnokomat, osztályparancsnokot, párttitkárt, és még egy rakás embert.
Én kellően betojtam, és azt is megbántam, hogy megszülettem, a végrendeletemet fogalmaztam magamban.
ebből a társaságból létrehozott egy háromfős bizottságot, még aznap a lakásomra kellett menni, megszemléztek/ továbbra is be voltam tojva /
még a pici lányom is mutatta hogyan jön fel a szar.
visszamentek, jelentettek.
berendeltek, és azt mondták, menjek lakást választani, egy akadémistának volt kifestve és félre téve, pofátlan módon azt választottam.
az öregnek jelentették, az pedig vissza üzent, másnap 14-n 16 órára jelentsem, hogy beköltöztem. kaptam vagy ötven katonát a hurcolkodáshoz, az öreg a Hm-ben volt, a nyugdíjazásával kapcsolatban tünttették ki.
a kapunál kellett várnom, és ott jelentettem.
a beköltözés gyors volt. majdnem tíz évig laktam abban a lakásban, soha nem rótta fel senki, a panaszomat
akkor így mentek a dolgok és én úgy fogtam fel, egy örmesternek is lehet igaza, ezért becsültem Váradi Miklós vezérörnagyot.
A 1480-nál elhárító alosztály volt, állam az államban, ritkán kerültem velük kapcsolatba, néha tartottak tájékoztatót a hivatásos állománynak a belső ellenségről, gyakorlatra is kijöttek néha, de inkáb csak kiváncsiságból, megnéztek egy-két feladatot, soha nem jöttek oda beszélgetni. konyhaügyeletes és kapuügyeletesként találkoztam az ott lévő sorkatonákkal, a kapun külön bilétával járkáltak ki és be, ha néha szóltam a hosszú hajukért és beírtam a jelentésbe, a főnökeik megnyiratták őket, lenyomtam őket ha nem tisztelegtek, szerintem ők voltak a pia beszerzők, mert akkor mentek ki a laktanyából amikor akartak, még az ÜTI sem mehetett a körletükbe, nagy tivornyás társulat lehetett, de erről semmi adatom nincsen. úgy voltam az elhárítókkal, mint napjainban egy hivatalos levéllel, összeszorúl a gyomrom, és egyből arra gondolok, mi a francot követtem el, egyszer hivattak, és közölték, hogy az egyik rokonom osztrák kapcsolata öngyilkos lett, ezzel a rokonság előtt tekintélyt szereztem, mert egy héttel előbb tudtam meg, mi történt a Heberttel. csak hogy világos legyen: Sümegen hétvégeken találkoztam egyik rokonommal, iszogattunk beszélgettünk és együtt dolgoztunk, a lányának udvarolt egy osztrák fazon, gusztustalan kövér zabagép, amolyan a pénzéért szeretem faszi. osztrák rendszámú kocsival járt sümegre, tuti hogy tudtak róla, amikor először találkoztam vele, másnap jelentettem a századparancsnokomnak, ennyi volt a teendőm, soha nem faggattak róla, a halálhírét közölték, szerintem azt is csak azért, hogy jólértesűltségüket fitogtassák. ne botránkozzatok meg a jelentésen, ilyen világ volt, katona voltam, az előírásokat betartottam, szerintem ha ma valakinek olyan kapcsolata van, azt is figyelemmel kisérik, nem akarok most semmilyen távoli vallási országokat emlegetni. amit leírtam természetesnek tartottam, és ma sem találok benne kivetni valót, higgyétek el harcászati gyakorlaton bármikor mentünk éjjel mindig belekeveredett az oszlopunba DT-s vagy "nyugati" rendszámú gépkocsi, egyszer a tüzóltó kocsival rátoltunk egyet az állványra, tíz kilométereken át, egy lebegő ponyvát és két hatalmas kereket látott maga előtt, szerintem rémálmában még ma is előjön. árpapa
