Négy éve árulták el Erdélyt Orbánék - felidézzük hazug ígéreteiket
2005. szeptember 26-a fekete hétfőként vonult be a magyar történelembe. Óriási lehetőséget szalasztott el a "politikai elit", amikor a dumaellenzék - Orbán korábbi ígéretét felrúgva - a kormánypártokkal karöltve, feltétel nélkül szavazta meg Románia EU-csatlakozását. A 2/3-os többséget igénylő hazaárulást sunyiban akarták elkövetni, de többek közt az MVSZ felhívásai, illetve különösen a Jobbik országgyűlési demonstrációja ráirányította a figyelmet. Novák Előd többek közt egy három méter széles, "Ne legyetek hazaárulók!" feliratú transzparenst lógatott le a parlamenti ülésterem karzatjáról a Románia uniós csatlakozási szerződésével kapcsolatos szavazáskor. A háttérben már egy kormányőr lohol
A váratlan demonstráció keretében egy tíz méteres, nemzeti színű szalag, valamint 386 piros, fehér és zöld színű röplap is hullott a képviselők nyakába, mely felhívta a figyelmet, hogy az EU számos feltételt állított a csatlakozó országok, így Románia elé is; a Jobbik szerint a magyar Országgyűlésnek is kell szabnia egyet: autonómiát az erdélyi magyarságnak! Az ülésterem karzatjáról a parlamenten kívüli párt egyik tagja, Novák Előd magához ragadta a szót. Fennhangon figyelmeztette a honatyákat, hogy a kezükben van Erdély jövője (hiszen egy ország vétója is elég), és lelkiismereti szavazásra kérte őket. Végül az Országgyűlés levezető elnökének tisztelettel megköszönve a szót, visszaült helyére. A karzatra felérő kormányőrök ezután elvezették Novákot, aki elmondta: azért kényszerült ilyen eszközökre, mert a Jobbik e nemzetstratégiai kérdésben megfogalmazott álláspontját szinte teljesen agyonhallgatta a média, pedig óriási hiba letenni a diplomácia legkomolyabb fegyverét a soviniszta román hatalommal szemben.
A mamelukok végül a függetlenek hat ellenszavazata és egy tartózkodása mellett óriási többséggel, 257 igennel Románia uniós integrációjának feltétel nélküli támogatása mellett foglalt állást. Bár a szavazás előtti napokban a Székely Nemzeti Tanács, az erdélyi Magyar Polgári Szövetség és számos közismert személyiség - köztük pl. Kárpátalja autonómiájának elpuskázója: Jeszenszky Géza volt külügyminiszter - is kérte, hogy csak az erdélyi magyarság kisebbségi jogainak törvényekben való biztosítása esetén járuljanak hozzá a román csatlakozáshoz, a Fideszből mégsem akadt egy képviselő sem, aki nemet mondott volna a nemzeti érdekek feladására. Orbán Viktor Tusnádfürdőn is sokat hangoztatott nemzetpolitikája tehát színjáték maradt; hangzatos szólamai után magyarok millióit köpték szembe. "Mit éreznek, kedves barátaim, azok a magyarok, akik székelyföldi autonómiát vagy kettős állampolgárságot szeretnének, de a sajátjaik nem támogatják őket Budapesten?!" - ezt a kérdést Orbán Viktor tette fel évértékelő beszédében, persze még 2004 februárjában.
A történtekre nem korrekt magyarázat az, hogy az ellenzék nem felelős semmiért. Egyrészt, mert kétharmados törvényeket, pl. az EU-alkotmányt is feltétel nélkül (és ugyanúgy idő előtt) szavazták meg, másrészt Románia uniós csatlakozásának feltétel nélküli magyar támogatása 175-173 arányban elutasításra került volna, ha az "ellenzéki" képviselők nemmel szavaznak. Ráadásul a magyar Országgyűlés nem volt döntéskényszerben, hiszen siető másodikként ratifikálta a csatlakozási egyezményt.
Csak ígéret maradt. Ők is hazudtak - Na és?Érdemes még felidéznünk a Demokrata 2004. augusztus 12-i számát. Ebben Szájer József arról beszélt, hogy vétót lehet alkalmazni Románia uniós felvételével szemben, amennyiben nem teljesíti az őshonos magyarság jogos autonómiakövetelését. Bencsik András - akkori - vezércikkébenkeményebben fogalmazott: "az erdélyi autonómia kérdésében alkalmazandó vétó sorsdöntő lesz a magyarság túlélési esélyeit illetően. (...) Nem túlzás tehát azt mondani, hogy a vétóhoz való viszony fehéren feketén megmutatja majd, hogy ki az, aki nemcsak üres közhelyekben, de a tettekben is hűséges a nemzetéhez és a hazájához. És ki az, aki beszéljen bármilyen tudálékosan vagy mézesmázosan, tulajdonképpen csak egy ócska nemzetáruló." Két év múlva kiderült, hogy bizony Orbán is csak egy ócska nemzetáruló. Ekkor persze Bencsik újabb pálfordulása következett, s így magyarázta bizonyítványát a Jobbik parlamenti akciójára reagálva: "
Figyu! Én sose kezdek germózni senkivel. Viszont, ha velem igen, akkor visszakapja, mint Döbrögi. A ténsasszony már futott is sírni.:) A saját szarát bezzeg elkussolja.
Nyilván igen fontos a feketeöves fideszfóbok véleménye is a témában, de én inkább az érdekeltek kifejezett akaratát fontolgatnám.
A vélemény természetéről nyilván ismered a nemzetközi konszenzust, de az erdélyiek adta kétharmadon sokat fogni még te sem tudsz. (Nem is akarsz persze, hiszen verte miatta a víz a ballikákat hónapokig (:-) )
Persze az is igaz, ha így haladnak a dolgok a "demokratikus ellenzék" oszladozó sátortáborában PLUSZ a fidesz ügyesen használja ki jó kormányzásának teljes potenciálját, akkor a külhoni magyarok nélkül is meglesz a döntő fölény.
Annyiban valóban on ebben a topikban, hogy ez 2-3 százalék plusz a fidesznek.
Minimum! :)))
Sokan voltunk úgy a szégyenletes 2002. december 1-i román-magyar (Adrian Nastase-Medgyessy Péter&Kovács László&Göncz Árpád) féle közös ünneplés óta most, hogy na végre! Éppen ideje volt ezt kifejezni világosan!
A szőröstalpúak, mióta a művelt nyugat felbátorította őket, mindig is leköptek bennünket. A különbség az, hogy a ballibák mosolyogva letörölték az arcukról a turhát, és farokcsóválva mentek pezsgőzni a Nemzetibe.
Mi meg azt mondjuk, hogy Erdély elcsatolása nekünk nem ünnep.
Annyiban valóban on ebben a topikban, hogy ez 2-3 százalék plusz a fidesznek.
Tehát akkor mivel te velem ellentétben szoktál "gondolni", biztos könnyedén megválaszolod, hogy a "megvárjátok a tragédiát?" kérdés a 144-ben milyen mulasztásunkra is vonatkozott, 4-es metró viszonylatban?
