Gerháth Kincső és Varga Emőke két olyan játékos a fiatalok közül, aki potenciálisan számításba jöhet pár év múlva a felnőtt válogatott háromasvédő posztra. Testalkatilag alkalmasnak érzem a feladatra mindkettőjüket, mert nem csak magasak, hanem erősek és dinamikusak is. Meglátjuk, hogy mennyit tudnak fejlődni a Fehérvár csapatában..
Kincsőből egészen klassz zavaró védő lett három hónap alatt. (Mondjuk sejtettem h a magasságát hatosfalas védekezésben jól ki lehetne használni, róla nem lő gólt Mihajlicsenko olyan könnyen...de zavaró védőként is nagyon jó lesz.)
Ezen kívül szuper ha hetesekről van szó, az ETO ellen 6/6-ot tudott (és ott nem akármilyen kapusok vannak). A legjobb az h Kincső az ETO meccs előtt a felnőtt NBI-ben összesen kétszer állt be hetest lőni, és akkor is az egyiket kihagyta. Úgyhogy két hetes és aztán rögtön jött Solberg, Glauser és a 6/6.
Most már csak átlövőként kellene őt beindítani. Plízzz......
"...Külön örülök az átlövőink remek teljesítményének.."
Az első félidőben két átlövésgól volt csak (a tizenháromból). Bardi Fruzsi ugyanennyi idő alatt lőtt két gólt (meg egy harmadikat amit a jv-k nem adtak meg, mondván befújták a faultot, de miért...?). Plusz kiharcolt egy hetest, kétszer labdát szerzett amikor Gorilszkát meg akarták játszani, és a félidő végén ő blokkolta Bandelier lövését, amiből Májer Kiki aztán gólt tudott lőni.
A szünet után meg Varga Emőke három gólt lőtt négy perc alatt. Ezzel aztán végképp padlóra küldte az ellenfelet.
Volt ennek egy előzménye van_Persil részéről - arra nem tartottam fontosnak a reagálást, csak most, hogy nem tudott leszakadni róla... - nem véletlen az idézőjeles rész a kommentjében.
Nem egyszerű kérdés. A Szombathely nem játszott jól, de ehhez nekünk is volt némi közünk, azt hiszem. Fontos, hogy a fiatalok egyre jobbak, ez a mai, igazán önbizalom növelő játék volt részükre.
Erre azért nem számítottam, tartottam a Szombathelytől, de ez legyen a legnagyobb tévedésem. Bravó Csajok -így, nagybetűvel - klassz védekezés, támadásban pedig kitűnő játék. Külön örülök az átlövőink remek teljesítményének, de beállóból, és szélről is szép gólokat lőttünk. Ez ma nagyon rendben volt!
A " buta Elek" mennyien van, hogy közéjük engedni. A narancs....k is elviselték Szájerék életvitelét, a "Fradisták is elviselik Eleket és a Mádi úti f..rablót". Ez utóbbi félmondat mit látható idézet néhányuktól. Én úgy látom, hogy mind Misike, mind mások elég jól beilleszkedtek. Volt aki nem. A sport és az emberek már csak ilyenek.
Ja én sem úgy értettem hogy lemondanak. Ha nem hogy következő szezonban valahova szinten még kölcsönbe mivel rehab után harmadiknak a posztján nem lenne túl ideális. Békéscsabánál biztos jobbá fog menni mivel ők kiesnek majd. Fehérvár, Szombathely, Kisvárda jó lehet.
Az EB után Zácsikkal és vele is megjelent egy interjú a felvidéki sajtóban, és arról beszélt, hogy a jövőben gyakrabban szeretne hazalátogatni a szüleihez a pihenőnapjain. Mivel ez Debrecenből elég nehéz lett volna, lehetett sejteni, hogy kamu volt a vele kapcsolatos pletyka.
Akkor Borgyosra sérülése után sem számítanak. Kevesebb mint egy év alatt be lehet kerülne egy Debrecenben ha jó teljesítményt nyújt kisebb csapatban egy játékos.
A mai három bajnoki meccsen nem születtek váratlan eredmények és különösebb izgalomra sem volt ok (mondjuk nem is nagyon számítottunk ilyenekre).
ETO--Dunaújváros: 36-25 (22-12)
Az Újvárosból csak és kizárólag Bulath Anika pompás góljai érdemelnek említést: a vendégek az első hat gólból ötöt neki köszönhetnek, és utána még négyet (9/13 stat-tal fejezte be a meccset ami igazán klassz). Azt már kevésbé volt jó látni h az első negyedóra végén öt, a félidő végén már tíz góllal vezetett az ETO, a legkisebb megerőltetés nélkül. A DKKA ezt a meccset is feladta már a kezdő sipszónál, de ez nem is csoda mert az edzőjük maga mondta h a Liga-kupát fontosabbnak tartja ennél a "rangadónál".
FTC--Érd: 35-18 (13-10)
Ez a bajnoki nagyjából húsz perc alatt eldőlt (11-8 25. perc), az Érd utána már nem tudott visszakapaszkodni. De az első húsz perc sem volt egyszerű, a Fradi szokás szerint (legalábbis az NBI-ben és a gyengébb csapatok ellen így szokták...) nagyon jól védekezett, az Érd képtelen volt középen helyzetet kialakítani: sem az egy-egyezések, sem a beállósnak szánt passzok nem sikerültek, utóbbiak rendre elakadtak a védőkben, akik így jobb- és balkettőbe tudták terelni a támadásokat, onnét meg kiszorított helyzetből Janurik Kinga könnyedén védte ezeket a lövéseket. Illetve védett ő ezen a meccsen szinte mindent (ma végig ő állt a Fradi kapujában). Átlövések az Érdtől alig voltak és az irányítójáték is komoly kívánnivalót hagyott maga után, néha egészen vacak passzokat láttunk - például beállóba - nagyon jó, sőt kiváló irányítóktól..... Király Réka meg miért van a jobbszélen ha hatvan perc alatt egy labdát kap helyzetbe és ezt a helyzetet is kihagyja....? A második félidőt nézni is alig volt érdemes, az Érd lehet h fáradt, de nekem valahogy taktikailag sem tűnt jól előkészítettnek ez a meccs (ami Horváth Rolandnál ritka).
Siófok--Kisvárda: 27-19 (11-9)
Itt egy érdekes első félidő után csak a szünet után lett egyértelmű h a Siófok gond nélkül nyerni tud majd. A várdaiak húsz perc után hosszabb ideig még egy-kétgólos előnyben is voltak, bár a zárt hatosfalas védekezéssel felálló Siófoknak egyre nehezebben tudtak gólokat lőni (plusz Szikora is egyre jobban védett, ő lett a meccs játékosa végül). Ezekből a védésekből lettek aztán gyors gólok és 6-8>13-9 tíz perc alatt a hazai csapatnak. Szabó Nina irányított végig (Bouti Fruzsi nem tudom hol lehet) és most először tűnt hosszú percekig tanácstalannak. A beállót nem lehetett megjátszani (Dombi Luca a siófoki védők között eltűnt, ha ők nem mozdultak előre), a váratlan lövések, betörések szinte reménytelennek számítottak, és az átlövők Kisvárdán valamiért nem igazán akarnak a távoli zónából lőni (Siska Pálma mondjuk felejthető kezdés után ma azért összeszedte magát...). És Mátéfi Dalmát is dicsérni lehet, ő is végig pályán volt és több klassz védést is láttunk tőle. A Kisvárda küzdött végig derekasan, nem úgy mint az Újváros, akik egyre inkább az "NBI lustái" lesznek, ha így folytatják.
Három hónap és hat nap után játszott újra bajnoki meccset a Fehérvár, és most debütált a csapat új edzője, Józsa Krisztián, akinek a szeptember végén lemondott Deli Rita utódjaként majdnem száz napig kellett várnia arra h új posztján bemutatkozhasson. Az Alba igazi meglepetéssel állt elő ebből az alkalomból: már a meccs elején nyitott védekezéssel várták a kisvárdai támadókat, zavaróban a majdnem kétméteres Gerháth Kincsővel. Kincsőt ezen a poszton még sosem láttam védekezni, de ügyesen megoldotta a feladatát, ráadásul mögötte a vonalon Töpfner Alexandra—Bardi Fruzsi—Boldizsár Bianka—Triscsuk Kriszta—Szarka Adrienn is igencsak összeszokottan mozgott, megfelelő ütemben és jókor zártak össze, látszott h ezt a védekezést az Alba ősszel nagyon jól begyakorolta. (Szeptember végén a NEKA ugyanilyen nyitott védekezéssel aprította miszlikbe őket, még az is lehet h onnét jött az ötlet….)
Ezzel egyben meg is ölték a Kisvárda támadójátékát, ami jórészt Szabó Nina pontosan helyezett passzaira épül (középről jobbra—balra—előre), de most ezekre - a tíz méterre kilépő Kincső mellett - nem volt lehetőség. Bal és jobboldalon átlövők játszanak a hazaiaknál (Siska, Mihálffy, Karnik), őket a távoli zónából Bakó Botond már amúgy sem engedi kapura lőni, ezért igyekeztek befutni középre és onnét átlőni a falat, de ezek vagy faultos lövések lettek vagy nem volt bennük elég erő (Siska első próbálkozását a fehérvári kapus például két kézzel egyszerűen lekapta a levegőből és kész [a három kisvárdai irányító összesített lövőstatja ezen a meccsen 4/12, nehezen hihető h ne lennének ennél sokkal többre képesek……]) A sikeres nyitott védekezés előbb-utóbb könnyű gólokra ad lehetőséget, ez most is így történt és a Fehérvár húsz perc után két- majd három góllal is el tudott menni (7-10>8-11>9-12 a félidőben). A hazaiak teljes elbizonytalanodását jól mutatja h a vendégek emberhátrányban fordítottak, amit Afentaler két nagyon jó asszisztjával 2-0-ra hoztak le (7-6>7-8 a 19. percben) és utána már náluk volt az előny a szünetig.
Ekkor a Kisvárda egyetlen reménye az lehetett h az ellenfél mégsem bírja ötven percen át a zavaró védekezést, és előbb-utóbb visszaáll hatosfalra. Erre volt is esély, figyelembe véve h Kincsőt az első félidőben kétszer is kiállították és egy harmadikat aligha kockáztatott volna meg az Alba. De mindjárt a második játékrész elején váratlan fordulat történt: ballövőbe Triscsuk helyett beállt Utasi Linda. Tőle szeptemberben fantasztikus dolgokat láttunk, és most, három hónap után a fiatal játékosok közül igazából neki volt csak veszíteni valója. Ezért vagy másért, de rá nem jellemző módon kicsit lámpalázasan kezdett, ráadásul mindjárt az első kisvárdai támadásnál védekezésben sakk-matt helyzetbe került: két játékost kellett volna a hatosnál levédekeznie, ami 5:1-nél reménytelen feladat. Utána azonnal megindult előre gólt lőni: belemenés. Ezt a két hibát aztán minél előbb jóvá akarta tenni és a következő percekben megpróbált mindent: átlövést középről, passzt a beállósnak, asszisztot balszélre és a végén egy kompletten végigvitt betörést balkettőben – szeptemberben négy ilyen akcióból három sikerült neki, most egy sem. Ráadásul a Kisvárda közben egyre-másra lőtte a gólokat, négy perc alatt összesen négyet, átvették a vezetést (13-12 35. perc), időt kellett kérni és aztán Utasi Linda már nem jött vissza. Ez a balszerencsés „szezonkezdés” reméljük csak múló emlék lesz egy-két hét múlva…
Ezt követően húsz percen át küzdelmes, hektikus játékot láttunk a pályán, rengeteg ide-oda rohangálással, kevés góllal és mindkét oldalon egyre jobb kapusteljesítménnyel (szinte az egyetlen poszt volt ahol a második félidőben nem romlott, inkább javult a színvonal). Negyedórával a vége előtt az Alba feladta a zavaró védekezést, Kincső eltűnt a pályáról (támadásban ezen a meccsen egy percig nem volt fent), de a Kisvárdán már ez sem segített. Felállt fal ellen ugyanúgy nem tudtak helyzetbe kerülni (leginkább a beállót akarták megjátszani, de ez is csak ritkán sikerült).
A Fehérvár valamivel jobban bírta a végjátékot, védekezésben legalábbis, ráadásul négy perccel a vége előtt Triscsuk megrázta magát és egymás után két klassz gólt is lőtt: mindkettőt betörésből, az elsőt középről, a másikat kisebb felkanyarodás után jobbkettőből. Ezután a hazai csapat elcserélte magát, heten voltak a pályán, Bakó Botond valósággal tombolt a kispadnál – „…hát mit mondtam nektek…ott volt a kapus, te…megmondtam hogy figyeljünk..” – de hát nem figyeltek, Bouti Fruzsi két percet kapott és a labda is visszakerült a Fehérvárhoz (20-21 58. perc) „Passzívig, passzívig …” kiabálta mindenki a fehérvári kispadról, de ebből sem lett semmi, mert Afentáler Sára hamar észrevette a jobbszélen teljesen üresen álló szélsőt és középről visszaforgásból szuper labdát adott neki ziccerbe, amit Töpfner aztán a kapusba lőtt. Így nagyjából két perccel a meccs vége előtt, 20-21-nél ismét a Kisvárda támadhatott (emberhátrányban, de mégsem, mert lehozták a kapusukat). Szabó Nina középen passzolgatott a jobbátlövő Habánkovával: utóbbi az egész meccsen bizonytalannak tűnt, de középen a hatoson ekkor már öt fehérvári védő vigyázott a két várdai játékosra, így Ninának nem nagyon volt más választása, vissza kellett adnia Habánkovának a labdát, aki elejtette….egy méterrel arrébb, középen Boldizsár Bianka felvette, indította vele Háfra Lucát aki már a másik térfélen kapta és azt kilenc méterről az üres kapuba dobta. Ezzel egyben meg is nyerte a meccset az Albának, mert már csak egy perc maradt hátra (20-22).
A következő támadást Szabó Nina középről egy hosszú passzal szuperül kijátszotta jobbszélre, a jv-k befújták a hetest, az előző akció hősét Háfra Lucát kiállították (de ezt ő gondolom aligha bánta). A hetest Nina belőtte, fél perc volt hátra, a hazaiak kijöttek emberfogásra, Afentaler egy idő után megindult jobboldalról előre középre, faultolták és ezzel gyakorlatilag vége lett a meccsnek, a Fehérváré lett a két pont, megérdemelten (21-22). Bakó Botond utóbb azt mondta csapata „túlizgulta a játékot” és a mérkőzés „összes fordulópontjába belehibázott”: ez elképzelhető, de a tanácstalanság oka az ellenfél nyitott védekezése lehetett, amire a Kisvárdának nem volt ellenszere.
A hétvégi rangadón a hazai csapatban Tóth Gabi és Kiss Niki is komoly szerepet kapott, a saját posztjukon szinte végig pályán voltak. Ilyenre már régóta nem volt példa (Kiss Nikinek jobblövőben gyakorlatilag egyedül van, az irányító Niombla meg a teljes szezonban gyengén játszik, most is hamar lecserélték Tóth Gabira). Ketten együtt 13 gólt lőttek és adtak három asszisztot, ez így nagyjából kiteszi a siófoki gólok felét (46%) (Összehasonlításul: Kobetic csak háromszor talált be az egész meccsen, igaz kétszer a mérkőzés végjátékában, amivel aztán be is biztosította saját csapatának a győzelmet.) Így aztán TG és Kiss Niki játéka biztató a jövőre nézve, pláne ha hozzátesszük hogy negyven-negyvenöt perc alatt technikai hibájuk is csak egy volt, nem több.
Tóth Gabitól nemcsak öt gólt, hanem öt ziccerbe adott passzt is láthattunk, az egyikből Jezic betalált, a másikból hetest harcolt ki, a többi három viszont kimaradt (így aztán Tóth Gabinak a jegyzőkönyv szerint egy asszisztja volt csak, bár az az egy inkább öt). A nyolc sikertelen kapura lövésből három esetben a Siófoknál maradt a labda, kétszer gól is lett ezekből (egyszer Jezic, egyszer saját maga szerezte meg a kipattanót, utóbbit saját kihagyott hetese után). Így nézve a lövőstatja máris jobb, 5/10. Tóth Gabi góllövő repertoárja továbbra is meglehetősen behatárolt: négyszer rövid felkanyarodás után középről lőtt kapura, a kilépő védőt belülről kerülve (2/4), háromszor talpról (1/3), kétszer – a mérkőzés végén – a két baloldali védő között próbált egyenes befutás után betalálni (0/2). Viszont arról szó nincs h a végjátékban nem mert volna kapura lőni: az utolsó nyolc percben háromszor is próbálkozott ilyesmivel, de ezekből a lövésekből nem lett gól.
8 gól 2 assziszt (indítás, b2) 8(0)/13(1) lövőstat ebből 1 lmarad 1 labdaszerzés 1 TF (belemenés)+ 1 7es kapufa + 1 7es róla + 1x kiállítják
Kiss Niki első három lövéséből nem talált be, a következő ötből viszont igen, alig hat perc alatt (igaz, közte volt tizenöt perc szünet). És a végjátékban Kobetic két meccsdöntő gólja között ő lőtte a harmadik gólt, amit szintén nevezhetünk meccsdöntőnek, mert ezzel hét perccel a vége előtt újra kétgólos előnye lett a Siófoknak (34-32). Külön említést érdemel h öt gólt is felugrásból lőtt, 8-9 méterről, azok után h Érden gyakorlatilag leszokott erről (vagyis inkább leszoktatta őt Szabó Edina, aki szerette a játékosait mindenféle újfajta helyzetekben látni a pályán, a megszokott és jól bevált akciók helyett).
Talpról lövés szerintem az alap a kézilabdában és jól is működik egy zilált védelemmel szemben (Penától vagy Oftedaltól látjuk ezt). A talpról lövés ereje a ritmustalanság és a gyorsaság. A felugráshoz idő kell illetve egy mozdulatsorral elő kell készíteni. A probléma akkor van, amikor a játékosok lövőrepertoárja kimerül a talpról lövésben (lásd. Tóth Gabi) és akkor is erőltetik a talpról lövést, amikor rendezett a védelem előttük. Ilyenkor jó esély van a blokkolásra, illetve a meglepetés ereje is elvész - a kapus számít rá, hogy Tóth Gabi alulról lefelé fog lőni. Szerintem egy irányító játékos legfőbb erénye a cselezőképessége és azokból a mini előnyökből a társak megjátszása. Tóth Gabi játéka inkább balátlövő, mint irányító. Ha még lenne súlypontemelkedés is, akkor játszhatna is azon a poszton..
