Keresés

Nem hittem a szememnek és a fülemnek. Csak erős idegzetűeknek. Rettenetes :)
http://www.videobomb.hu/video/A_televiziozas_alkonya_-_Lexike

Magyar Elekkel diétázni, egy nagyon gonosz, alávaló cselekedet. :)))

Nem véletlenül tartom én is ezt a könyvet a konyha bibliájának, ebből még rossz kaját sosem tudtam alkotni. Úgy írt, hogy már olvasáskor előre élveztem az ízeket és megtanított jónéhány olyan, ma már szinte kézenfekvőnek tűnő elkészítési módra, ami alapvetően megváltoztatta egy-egy étel ízvilágát. Ennek példázataként mindig a túrós csusza receptúráját szoktam emlegetni.

Kedves viricsi, picit megkésve, de: egészégedre! Az új Beaujolais tényleg nem áll el sokáig, picit aggódtam érte, de megnyugtattál. :-)

 

160 km/h szembeszél ellenére sikeresen - és időben! - landolt az aktuális járat Párizsban, azóta meg már itthon is vagyok. Itt kutya hideg van, mindent hó borít.

 

Diéta okából kifolyólag én még csak egy zöldséglevest főztem az új könyvemből, de az nagy sikert artatott. Utána - továbbra is a diéta jegyében - fölolvastam néhány sütemény receptet. Azóta tudok gyorsan futni asztal körül. ;-)

 

 

 

Köszönöm, megkaptam.
Reméltem, hogy te nem vagy az Illetékes elvtárs, aki érti ugyan a tréfát, csak nem szereti. :)))

Ha sértőnek érezném, itt kellene pitizned, hogy küldjem el a fotókat eredeti változatukban... :-)

Remélem nem érzitek sértőnek a "keresztnevet", nem bántó szándékkal írtam.

Egyébként pedig igen, így segítsetek nekem, minél több érdekes képpel. :))

Milyen gazdag fantáziával vagy megáldva. :-) Így segítsen az ember neked :D)

Never again!

Igen sok oldalú retyó volt... Be lehetett állítani, időre felmelegítette az ülőkét, sz***ás közben masszírozott, bizsergetett, utána kimosta, spriccelte, öblített, beparfűmözte a fürdőszobát és az alfelemet is...

puszt=puszit
Bocs.

Köszönöm.
Ahogy nézem, ez a tipus, miután végeztél, még egy lágy puszt is lehel a hátsódra. :))

Klozetgyűjtő szendvedélyednek adóznék még egy távol-keleti unicummal:

 

http://briko.hu/travel/pictures/2003/japan/tokio1/pages/Tokio%201-13_jpg.htm

 

(Ha normál eu méret lett volna, biz' isten hozok egyet haza, de sajnos ázsiai seggekre szabták...)

 

Brikkantás.

Tudod, hogy milyen nehéz csak nézegetni? Ez a pár üveg is állandóan remeg, hogy mikor lékelem meg valamelyiküket. De még csak nézegetem őket. :)))

Köszönöm, vérré válik bennem. :)

Látom, tényleg nem bírtad ki, hogy egy kicsit még csak nézegessed:-)

Bevetetted minden érzékszervedet?

Tartod az üveget, kiöntöd a tartalmát egy szép pohárba, gyönyörködsz a színében, megszagolod, hogy érezd az illatát, megkóstolod, hogy érezd az ízét és összekoccintod a poharad valakiével, hogy a füled, hallásod se maradjon ki.

Egészségedre!

Arcátlanságom nem előzmény nélküli, ugyanis azokat a képeket, amiket például tavaly Briko olvtárstól kaptam, elneveztem Briklotyónak. Olyan szépen csengő nevek. :)))))
Természetesen, mint azt nyilván az érintettek is jól tudják, az elnevezésekben csöppnyi bántó szándék sincs, ellenben engem azonnal emlékeztet arra, akitől kaptam. :)

Vattene a fanculo ! :)))))))))))))))))))))))))))) Nem vagy piskota. :)

Viricsi, Te naggyon hujjeeeeeeeee:))))))))))))))))))))))))

Jó utat kívánok a "Francia kapcsolat"-nak és csókolom a bozsoléját.
Nem hagytam túl hosszú érési időt neki. (bizonyíték mellélkelve) :))

Már el is kereszteltem őket: P.ISáldák. :)))
Bocs.

Köszönöm szépen, csak most nézem mit kaptam.

Megkaphatnám ezeket méretesebb verzióban is a mail címemre?

Repes az ember szive az örömtől, hogy íly távoli vidéken is gondolnak rá. :))

Köszönöm.

... és néhány ViRicsi gyűjteményébe! :-)

 

Sziasztok!

Végre sikerült összerendezgetnem a képeket. Íme néhány:

 

Köszi a beszámolót.

Hát a visszatérésed nem volt egyszerű. Egyszer én is úgy akartam SIN-ba repülni, hogy vagy hat helyen megáll a gép. Kiélvezni a repülést, leszállást, felszállást. Utólag már én is nagyon örültem,hogy végül mégis a "legegyszerűbb" variáció valósult meg.

vmartina: Én is köszönöm a segítséget mindenféle ügyben!

 

Én nem igazán szoktam a "Legnagyobb repülős élményem" topikba írni (már annyi topikot kellene olvasgatnom, hogy inkább tűrtőztetem magam...), ezért most itt jön egy kis élménybeszámoló:

 

BUD-AMS (MA):

Az odaút szuper volt. A kiszolgálást csak részben tudtam élvezni, mert az út második felét sikerült egy kisebb helységben töltenem (nem annak, aminek nincs ablaka) :-)))

Ezért nem is tudtam nagyon fényképezgetni, amikor a Sípolon autópályáról autópályára ugrándozott a nagy gép.

 

Ott egy kis szünet következett, indult a para. A transzfer c-in nem mondott semmit, csak hogy menjek vissza a c-in végén. Akkor sem mondtak semmit, csak hogy menjek a géthez. Ott sem mondtak semmit, csak hogy üljek le. Aztán amikor már csak hárman üldögéltünk, szóltak, hogy dzsámp szít. Mondtam, OK! (otthon fogadás elveszítve)

 

AMS-NBK (KLM):

Nem volt semmi extra. jó sokat tudtam aludni, úgy 15 felébredés után már nem számoltam... De a lényeg, hogy felfértem! A kiszolgálás azért korrekt volt.

Út után természetesen próbálkozás behatolni a kokpitba. Összejön!

De hisz próbálkozhattam volna a repülés alatt is, most már minden műszer ki van kapcsolva. Na, azért párat visszakapcsolnak nekem.

Persze ha ezt tudom, én akkor is megjelentem volna! Na, majd a vissza úton! Nem fognak tudni kituszkolni a kabinból!

Mondják, OK!

 

 

 

NBK-BUD:

Első próbálkozás: KLM gép túlbúkolva, sztendbájok tömkelege. Néhány órás várakozás után 5-6 szomorú tekintet maradt a földön. Én is köztük voltam.

Rohanás MA-hoz, a helyzet hasonló. Még rendes jegyes is izzad a pultnál.

Irány vissza a városba. Szálláskeresés (nem vót ecccerű), hajnal felé végre alvás.

 

Második próbálkozás: KLM gép túlbúkolva, sztendbájok száma nem nagyon csökkent. A végére most is maradt 3 :-( fej. Egy magyar is volt köztük...

Irány vissza a városba, ezúttal már minden előkészítve (taxi helyett busz, gagyi szálás helyett kevésbé gagyi szállás).

 

Harmadik próbálkozás: jó hírt csiripeltek itthonról a (Gal)werebek. Kezdetnek MA. Rögtön lelomboznak, hogy sok a sztáff (micsoda? hát délután még volt 20 hely a gépen?!) , menjek vissza c-in végén.

Irány KLM-hez is. Itt végre van még néhány hely, de van rájuk 18 szabadka is. Adjam le a jegyem.

De nem adom, mert előbb MA-t próbálom.

Akkor menjek vissza 22:50-re.

De akkor a MA még nem fog tudni semmit, hozzájuk 23:10-re kellene menjek!

Várok.

Pár óra után MA még nem tud semmit.

KLM-nél biztató mosoly, de az már tegnap is volt és szavak nem hagyják el a Hölgyike ajkait.

23-kor rohanás MA-hoz, most már mondjanak valamit! Na jó, úgy néz ki menni fog, de köllene a KLM-től a jegyre egy valamilyen endóz pecsét. Menjek hozzájuk.

És én ezt ki fogom tudni belőlük sajtolni?

Igen, ők tudják miről van szó.

Rohanás KLM-hez. Köllene egy pöcsét.

De a KLM-re is van helyem.

Dzsámp szít?

Nem, normál.

Da a MA-val direktben jöhetnék (két nappal előbb gondolkodás nélkül mentem volna a hosszabbik úton, most már valahogy tele volt, ami ilyenkor tele szokott lenni)! Csak egy pecsét kellene.

Hááát, azt nem is tudja, hogy rakhat-e rá.

Én: RAKHAT!

Kezd írogatni a jegyre. Kellene még egy pecsét is. Int a Kolleginának. Kolléga keresgél egy trolin. Látom messziről, megvan a pecsét. De nem pecsétel! Leheli a Kollegina. Odamegyek. Látom, a pecsét-kezdeményezést a papíron.

JÓ LESZ AZ!

Odaadja.

Rohanás MA-hoz. Nézi a pasi, mutatja a főnökének. Főnök csavarja a szája szélét, de bólint.

Mehet!

Egy bizniszt az ablak mellé. Persze csak vicceltem. Ha ez utóbbit nem mondom neki, lehet hogy komolyan vesz és nem a 26E re kapok helyet, hanem valahova 1-10 ig...

A lényeg, hogy végre rohanhatok tovább, még van szűk egy órám, hogy kifizessem az országból kilépés díját (jó ötlet, nekünk is be kellene vezetni, természetesen csak külföldieknek), leellenőrizzék az útlevelemet és végigvágtassak a vadiúj (3-4 hónapos) Suvaranavaranabanamanabumi (helyesen: Suvarnabhumi) terminálon.

Végre a gépen!

Innen engem már nem tesznek ki!

Ajtó becsuk, huss fel az égbe.

Megkönnyebbülés! A két filmből kb. 10-10 másodpercet látok, a többi időt alfában töltöm.

Itthon jó hideg fogad, de mégis örülök neki.

Nagy út volt, ilyen is kell legyen ecccer az életben. De soha többé! Persze, most ezt mondom, de egy hét múlva már úgyis csak a szépre emlékezem... :-)))

 

Az infóban keresgélem az Ismerőst, a Kolleginák azonban mondják, nem dolgozik. Pedig személyesen is meg szerettem volna köszönni az előző heti segítséget. Ami késik, nem múlik!

 

Képek hamarosan!

Szép gyűjtemény! :-)

Be kell látnom, söröspohár téren labdába sem rughatok a 2 db Leffe-s poharammal, amelyekről most egyébkéntis legfeljebb egy leragasztott kartondoboz képét tudnám küldeni. Ezentúl nem kötözködöm, becsszó. :-)

A bartelhez haza kellene szállítanom a söröket, amit repülőn, feladott csomagban nem nagyon merek megkockáztatni a nyomáskülönbség esetleges következményei miatt (borokkal nincs gond). Vagy ez már nem az a kor?

No, majd bartelezünk, van még néhány Kozelem. :)
Gondoltam elfordítom a kriglit, de nem akartam csalni és különben is, a Fácánt sem tartom kevesebbre. Bár tény, hogy kissé disszonáns a dolog, de be kell hogy valljam, nem sikerült még minden sörhöz poharat, korsót szereznem, bár jónéhány tipushoz már rendelkezem megfelelő edényzettel.
Prágában szomorúan láttam, hogy k.rva drágák a korsók, 2,5-3 ezer forintnak megfelelő pénzecskét gombolnának le rólam, ezért inkább a beltartalom finanszírozására fordítottam szerény anyagi eszközeimet. :)

Ez igazán kedves, és már egyáltalán nem is vagyok nyűgös. :-)

 

A szadizmus most annyira nem hat, mert én meg éppen egy "Fou Allier" nevű sörfözdei műremeket kortyolgatok. :-) (bár a fekete Kozelt, azt tényleg nagyon szeretem!)

Egy darabig eltartott - sok fújolás és csalódás után -, míg fölfedeztem, hogy Franciaországban a jó söröket nem a nagy fényes boltok polcain, hanem a sokfelé megtalálható mikro-sörfőzdékben (itt így mondják) vagy vásárokon kell keresni (bár picit méregdrágák). Teljesen Sörgyári Capriccio érzés! :-)

A Fou Allier egy csapolászati remek, a neve pedig egy szójáték: a "fou" bolondot jelent, az "Allier" pedig vármegyénk valamint az azt keresztülszelő folyó neve is. A "Fou Allier" hangalakja pedig pontosan megegyezik a "fou à lier" azaz a "kötözni való bolond" kifejezéssel. Nos, szóval egyszerűen talán csak arról van szó, hogy magamra találtam sör-formában. :-)

...Ennél már csak a "Don de Dieu"-ben, azaz "isten adományában" találtam jobban magamra ( ;-) ) - de azt sajnos hónapok óta nem sikerül beszereznem.

 

Picit kötözködősen megjegyzem: hogy azért Kozelt inni Arany Fácános korsóból? Ejnye! ;-)

Bár az Arany Fácán sörhöz nekem kedves gyermekkori emlékeim fűződnek. Annak idején csillagász szakkörrel jártam Ógyallán, ahol az első magyar bemutató csillagvizsgáló található (Konkoly-Thege Miklós alapította) - csakúgy, mint az Arany Fácánt főző sörgyár. Emlékszem, eltöprengtem, hogy vajon melyik intézmény települt a másikra: a csillagászok a sörgyárra, vagy fordítva? Akkoriban viszont egyértelműen burjánzó szimbiózisban éltek egymással. :-))

 

A jellemző ruhadarab a söröskorsó lesz?...  - Menni fog! :-)

Azt hiszem, hogy ebben a pillanatban egy mocskos szadista alakká válok a szemedben, ugyanis éppen most kortyolgatom a képen látható krigli tartalmát, a te egészségedre (és az én vesefunkcióm javítására) :))

Sajna nem túl valószínű, hogy este ki tudnék menni a reptérre, pedig igazán szivesen megszabadítottam volna a Minibuszosokat egy nyűgös, morcos, fáradt és mogorva utastól. Ha mégis kinn lennék, azt hiszem meg fogsz ismerni valmelyik ruhadarabomról. :))

 

Üdv: viricsi

Akkor tessék igyekezni!:-)

Szép napokat kívánok!

Fent van a gépen, éppen most emelkedhetnek :))))))))))))))))))))))))

Igaz csak jump seat jutott, de nagyon rendes a KLM-től, hogy ilyen hosszú járatra elviszik jump seat-en.Éljen a KLM!

Már csak nekem kell összekapnom magam, hogy utána menjek :D)