Nekem ez nem kerül sok energiámba. Rutinos vagyok. :-)
Mind a helyesírási hibák területén, mind a hazugságok felismerésében. Egy egyszerű "akkor-ha" logikai kapcsolat ebben az esetben. Nem kell hozzá nagyon okosnak lenni.
A mániás depresszió viszont érdekel, mert egy szerettem által érdekelt és olvasott vagyok vagyok a témában.Tapasztalataim és eddigi információim alapján megállapítottam, hogy halandzsázol. És ez ártalmas.
Plusz egy technikai jellegű megjegyzés: Aki kapkodva ír, az nyilván nem fog külön figyelmet fordítani arra, hogy lenyomja a shift gombot. Akkor teszi csak, ha úgy véli, ezeket a szavakat nagy betűvel kell írni.
Még egyszer leszögezem: nem a helyesíráson lovagolok, hanem utálom a hazudozást még virtuálisan is.
Arra jöttem rá sok utána olvasás, konzultáció után h a bipoláris zavarnak nincs egyértelmű megoldása, gyógykezelése, mindenki tanácstalan...nagyon nagyon különös és összetett mentális állapot. Arra gondoltam h leginkább a bipolárisok tudják h nekik mi használt, mi segített....ezért írtam ide....(Én nem pszichiáter vagyok, mindig is idegenkedtem a lelki betegségek gyógyszeres kezelésétől) Én az integrálpszichológiát gyakorlom, követem, jógázom és meditálok például, meggyőződésem h szándék esetén pl a jóga, meditáció segíthetne,mint magánember ezt vallom....(ha és amennyiben ezt furcsálltad)
1. kapkodva véletlenül nem lehet egy szót nagy betűvel írni
2. ez nem elírás, hanem szisztematikus helyesírási hiba.
Egy percig sem gondolom, hogy jellem hiba volna, ha valaki nem tudja, a foglalkozások neveit nem írjuk nagy betűvel. Épp csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy nem vagy pszichológus. Hazudni meg csúnya dolog.
Erre inkább nem reagálnék, ráadásul valakinek válaszoltam és az nem te voltál. Szted arra figyelek ebben a helyzetben....istenem no komment...mert egy ember végzettsége egyenesen arányos a fórumbeli helyesírásával, hát persze...:) A terapeuták csak helyesen írhatnak, az eszedbe se jut h kapkodva írtam, mert nincs időm....
Most nagyon piszok leszek, de nem bírom ki: Kétlem, hogy pszichológus volnál, mert a pszichológia szakra csak nagyon jó eredményekkel lehet bejutni. Nem hinném, hogy ötösöd volt magyar nyelv és irodalomból, ha a pszichológus és a pszichiátria közneveket nagy betűvel írod. Tudnék még mást is írni, de ez a kettő volt a leginkább kirívó.
Most olvasom a válaszod. Hálás köszönet. Sajnos a helyzet nagyon hasonló. A lányom betöltötte a 18-at és elment Pestre. Ott van most is....képzelheted....Anyukájának átküldtem a leveled, el se olvassa, ki se lehet ejteni h beteg a lányunk...mert h ne ezt erősítsük, meg őszintén mi más megoldás lehet, mint h vársz h lecseng...? (neki még nem volt ismétlődése, télen volt egy kb négy hónap depresszió és kb 15.ke körül telne le a 4 hónap mánia és aztán meg kéne látnunk h mi lesz....lecseng e, jön e a depresszió, jelenleg ezt nem tudni) A Pszichiátria, azt meg nem szeretnénk. Én Pszichológus, terapeuta vagyok, a lányom a szemem fénye és tehetetlen vagyok,mindenben hallgatott rám, most semmiben....és anyukájának is hiába mondom, h oké h ne erősítsük a mániát, de akkor is a tény az tény, ráadásul átlag felett bőven szép lányról van szó, a szívem szakad meg érte, hihetetlen ez az egész, felneveltük és a 18 szülinapján.....áh nem is ragozom...igazából én azt vallom h senkinek nem mondhatom meg h hogy kéne élnie illetve nem tudom azt mondani neki h lányom csak egy esélyt adj...és rendbe leszel. Egyébként én tudom mit kéne csinálni...jóga,meditáció, gondolatok kitisztítása....csak erre alkalmatlan és semmi szándéka nincs rá. Ő celeb és hagyjam békén a hülyeségemmel, max adjak neki pénzt és szeressem....Azt se tudom neki mondani h gyere lányom elmegyünk ide begipszelik a kisujjadat és miden oké lesz...ezzel azt akarom írni h a gondolatok kitisztításán kívül semmi nem megoldás, nincs megoldás.
drogtesztet csináltattunk negatív lett, a terhességi teszt is, elképzelhetőnek tartom a füvet, az is a baj h nem tudjuk mi igaz és mi nem, pont úgy viselkedik nagyjából ahogy te is leírtad, magyarul követhetetlen....
bármilyen nyugtató, vagy stimuláló antidepresszánst, vagy méreganyagot (drog, nikotin) elvonunk az agytól, az kemény elvonási tünetekkel jár, aminek nem szabad bedőlni, folyatni kell az elvonást. Gyógyszer esetében az elvonási tünetre azt hiszi általában az illető, hogy vissza fog térni a betegsége. Nem igaz. Szenvedni és várni kell, elmúlik.
Nikotin, drog esetében sem könnyű a helyzet. Nagyon kellemetlen elvonási tüneteket produkál az agy. Nem szabad hinni neki, folytatni kell és elmúlik.
Tudom, hogy szinte lehetetlen a helyzet és könnyű róla beszélni, mégis mondom a véleményemet.
Nekem úgy tűnik, hogy a lányod egyszerűen drogfüggő. Teljesen felesleges orvosi véleményeket hallgatni, gyógyszereket tömni bele, nem fog használni.
A viselkedés, amit Ő mutat, nem más, mint egy leépült idegrendszer, agy tünetei. Az agy, mint testrész egészségi állapota felelős a gondolat, viselkedés minőségéért. Az okok tekintetében kutakodni biztosan nem kell. Leépítette az agyát. Ha leteszi a drogot, akár italt, nikotint, LASSAN normalizálódni fog a viselkedése. Ha nem, nagy baj lesz.
Az agy is csak egy testrész, melynek kapacitása van. Pont úgy működik, mint a tüdő ebből a szempontból. Napi 2 doboz cigi és csökken a tüdő kapacitása. Annyi, hogy agy esetében nem légzési kapacitásról beszélünk, hanem gondolkodási, viselkedési kapacitásról.
Valahogy meg kell próbálni a fűről, cigiről leszoktatni!!
hát mániás szakaszban nekem se volt betegségtudatom... sőt az is meggyőződésem volt, h nem fogok visszaesni többet (!).
viszont én bipolár II vagyok, szóval az én mániám nem durva.
amiért kénytelen voltam belemenni a pszichoterápiába, az a mélydepresszió volt. mert az viszont nagyon durva volt...
és így 20+ év betegség után felfogtam, h ha nem nyomjuk le a (hipo)mániát, akkor jön a depresszió.
ami az idővel egyre súlyosabb lett és egyre tovább tartott.
sok mindent kipróbáltam, de sajnos semmi más nem tudok mondani, mint pszichoterápia + gyógyszer. rajtam semmi más nem segített. (és a gyógyszert is nagyon nehéz volt eltalálni.)
illetve még egy: felelősségvállalás saját magamért. nekem nem voltak szüleim (mármint mellettem), én nem engedhettem meg magamnak, h befeküdjek akárhová, mert el kell tartanom magam. így utólag azt mondom, ez egy nagyon komoly hajtóerő...
szerintem a szex nem a legrosszabb dolog, ami mániában történhet az emberrel (sőt). de persze minden attól függ, h amúgy, mármint kvázi normálisan, mi fér bele az ember világképébe.
(azért a promiszkuitást megkülönböztetném a bárkinek bármit elhisz, ami az ő vágyainak megfeleltől. a gátlástalan szexualitás nem feltétlenül jár illúziókergetéssel.)
a karriert viszont nem értem, hogy jön ide, mármint a szexhez.
Neked szerencséd volt, volt betegségtudatod és úrrá lettél a betegségeden saját akaratodból.
Igen, ez a mánia.
A mániás depresszió egyik tünete a szélsőséges erotomán viselkedés is. A vége az lesz, hogy naponta más partnere lesz válogatás nélkül, esetleg több is. Valódi veszélyeket okoz ez, betegségeket szed össze, bárkinek bármit elhisz, ami az ő vágyainak megfelel. Történetesen, bárkivel elmegy bárhová, aki valamilyen karrierrel kecsegteti.
Én nem beteg vagyok. Egy anya. Amit leírtál, a lányomnál kb. 15 éves korban kezdődött. Ma 28 éves és a poklok pokláig jutottunk. Mi sajnos ezt akkor nem ismertük fel időben, és mire nyilvánvalóvá vált, addigra teljesen kezelhetetlenné is. Teljesen a családja ellen fordult, elképzelhetetlen borzalmakon megyünk keresztül. Gyakorlatilag folyamatos életveszélyben van és veszélyezteti a testvérek életét is. Nem vagyok gyógyszerhívő én sem, sőt, de ennek valahogy megálljt kell parancsolni időben, mert a lefolyása beláthatatlan.
A mai napig nem tudom mi lett volna a helyes módszer, de egy tény: a beszélgetés nem elegendő, mivel nem jut el a tudatáig a mániás szakaszban!
Nehéz leírni annak, aki nem látott ilyet, vagy nem élt vele együtt. Egyfajta hullámvasút. Nálunk évek óta sohasem a valóság talaján.
Mániás szakaszban észvesztő aktivitás, viszont teljes sikertelenség, a kitartás hiánya, mivel semmit nem csinál végig, folyton csak tervez, szárnyal. Határtalan boldogság, az érzés, hogy csalhatatlan, mindentudó és mindenható, irrealitás a végletekig, eltorzult értékrend, érzelmi viharok a szeretethullámok és az agresszivitás között csapódva egyik percről a másikra. Határtalan szeretet és dühödt gyűlölet. Valóságos tébolyda. A mániás szakaszban egyszerűen NEM LEHET vele kommunikálni értelmesen, nem lehet rá észérvekkel hatni, mert olyan határtalan boldogságot érez és olyan magabiztosságot, amivel szemben tehetetlen vagy. Nem tehet róla. Ő TUDJA!, hogy neki van igaza.
A hullámok eleinte kisebbek, célszerű még ekkor elkapni, megpróbálni kialakítani a betegségtudatot. Az idők előrehaladtával egyre nagyobbak a végtelenségig.
Jelenleg a pszichiátrián van immár másodszorra. Rettegünk, hogy hamarosan hazaengedik, pedig nincs a valóság talaján.
Végső kétségbeesésemben minden megoldás érdekel! Merthogy az orvosokat nem nagyon. Egyszerűen nem értik, hogy miben élünk nap, mint nap?! Félmegoldással élnek csupán, hogy majd akkor jöjjünk, ha baj van. De akkor már nagyon nagy baj van és egyre nagyobb!
Figyelj oda, hogy van-e drogfogyasztás, a fű használata sajnos elég nehezen vehető észre, viszont nagyon komoly károkat tud okozni, erősíti a mániás szakaszt.
Nem vagyok orvos, de lehet, hogy jobban is jársz a véleményemmel. Szinte biztos, hogy alulműködik az idegrendszered abban az időszakban, amit leírtál. GYÓGYULÁS szempontjából teljesen mindegy hogy bipoláris, vagy akármilyen idegrendszeri terheltségről, sérülésről beszélünk. Két oka lehet:
örökletesen kicsi az idegrendszered tűrőképessége, így nagyobb eséllyel billen beteg állapotba, kisebb terheléstől akár
alkohol, drog, nikotin, fejsérülés, folyamatos monitor előtt ülés, folyamatos mobiltelefonálás, mobilinternetezés, egyéb elektromágneses sugárzás
Azt mondanám, hogy a gyógyszer, amit szeretnének majd adni Neked nagyon veszélyes, életveszélyes lehet. Erről nem fognak előre szólni. A legnagyobb jóindulatot tapasztalva elintézhetnek akár egy életre!
Ha az okot tekintve a fent említett 2. verzió miatt vagy beteg, vagy mindkét hatás egyszerre, akkor a gyógyszertől esetleg ha "jobban is leszel", meggyógyítani nem fog soha.
Ha meg szeretnél gyógyulni, véleményem szerint mindenképpen 2-3 éven keresztül drasztikusan csökkentsd az agyad terheltségét a 2. pontban említett hatások csökkentésével, várd meg hogy javul-e a helyzet és csak azután dönts ESETLEG orvos (gyógyszer) mellett.
A depresszió testi betegség, az idegrendszer, mint testrész alulműködése az oka. Az idegrendszer felelős a gondolatainkért (depresszió), keringésünkért, vérnyomásunkért, cukorszintünkért, emésztésünkért, beszédünkért, járásunkért, viselkedésünkért, türelmünkért, pislogásunkért, féltékenységünkért stb. Az idegrendszer terhelésével mindezeket drasztikusan tönkre tudjuk vágni, míg a terhelés enyhítésével meg tudunk gyógyulni.
Szia! Csak annyit szeretnék hozzáfűzni ahhoz, amit írtál, hogy a helyedben nem itt keresném a választ a kérdéseimre. Ha úgy érezném, hogy problémáim vannak, és nem tudom őket megoldani, keresnék egy olyan pszichológust, segítőt, akiben megbízok, és tőle kérnék tanácsot, vele beszélgetnék ezekről. Én ezt tenném, még mielőtt vadidegenek látatlanban elkezdnének bármilyen diagnózist is adogatni nekem, amivel előrébb nem leszel, a problémáid nem fognak megszűnni, stb. de nagyon jól bekavarodhatsz majd a különböző tanácsokon. Sztem.
Én elég új vagyok, még sosem fórumoztam semmilyen témában. Nagypapámnak mániás depressziója volt,a napokban volt pont 10 éve,hogy öngyilkos lett. Tudom,hogy ez egy örökletes betegség,sokat olvastam mostanában a témában,de nem tudom eldönteni,hogy nekem ez a bajom,vagy csak szimplán hisztis vagyok vagy hipochonder vagy akár bármi más. Szóval én elég hangulatingadozásos vagyok és a szinte a semmiből rám tör egy mélypont és olyankor 3-5 napig alszom. Ez csak mostanában,úgy egy éve van így. Mindig alvászavaraim voltak,ezelőtt 3-5 óránál sosem bírtam többet aludni,most viszont egy átlagos napon is előfordul,hogy 16 órát alszom,mert nincs kedvem ébren lenni.November-december környékén volt egy 2 hetes mély pontom amibe azt hittem belehalok. Akkoriban le is fogytam 9 kilót. Sajnos nem emlékszem pontosan az egészre,mert szinte teljesen kiesett az az időszak. Nagyon durván paranóiás vagyok,erre már többen felhívták a figyelmem. Most éppen egészen tiszta a tudatállapotom,de folyamatosan azt hiszem mindenki utál,egy mondaton napokig,hetekig képes vagyok rágódni. Ha alkoholt iszom,ez csak fokozódik. Sokszor részegen rám jön egy hirtelen rosszkedv és órákig csak bámulok ki a fejemből. Nagyon rossz ez így,főleg,hogy régebben legalább arra tudtam koncentrálni ami érdekelt,de lassan egy éve egy könyvet nem bírtam kiolvasni. Holott anno 2-3 könyvet elolvastam egy hónap alatt.Mostanában már az emberekre is nehezemre esik figyelni. Ezzel szemben pedig folyamatosan beszélek,összevissza csapongok a témák között,erre is felhívták már a figyelmem. Idén háromszor is volt olyan,hogy iszonyatosan fel voltam pörögve,jó kedvem volt minden ok nélkül. Le se lehetett lőni,mindenbe belekezedtem,de semmit sem fejeztem be. Legutóbbi ilyennél 2 és fél napig egy huzmaban ébren voltam és meg se kottyant. Átrendeztem a könyves polcom,kitakarítottam ilyesmi. Pedig alapvetően borzasztó lusta vagyok. Szerintetek ez bipoláris zavar,vagy csak belemagyarázom ? Köszönöm!
köszönöm a leírást. Hogy földelés van-e sztem igen...viszonylag modern konnektorok.
Ugye a wifi azért van mert a másik szobába a bátyja is netezik, meg az anyuka is. A fiú is sokat netezik laptoppal, a lány, akiről szó van okos telefonnal mióta kijött rajta ez a mánia (szerű) állapot gyakorlatilag szinte megállás nélkül, de már előtte is össze volt nőve a telefonjával, (mint majdnem az összes kortársa)
Elektromágneses sugárzás méréssel, hatásaival foglalkozom. Folyamatosak a kutatások a wifi-vel, okostelefonnal kapcsolatban. Nem fogom tudni átadni a témát, Te dolgod, hogy mit kezdesz ezekkel az információkkal. A wifit azonnal cseréljétek ki kábelre, nem számít hogy néz ki, mennyibe kerül, azonnal! Folyamatosan olvasom a példákat rá, hogy családokat tesz tönkre, idegrendszer, emésztés, általános közérzet romlás, immunrendszer ... .
Az okostelefonba már nem is szívesen kezdek bele, mert tudom hogy kínai mindenkinek. Folyamatosak a kutatási eredmények, példák, hogy rákot okozhat, okozott, keringési problémákat, idegrendszeri sérülést például. A folyamatos mobilnetezés a legrosszabb. Nem fogja elhinni a lányod, tudom, előre sajnálom.
Nagyon fontos kérdésem, hogy van-e földelés a dugaljakban a szobákban??
Másik, amit már kérdeztem, hogy ezek szerint asztali géppel, laptoppal, netbookkal nem gépezik órákat, csak telefonnal?
neki ez az első megjelenés...mint írtam én is szakember vagyok, de az apja is egyben, van más is szexuálisan kritikátlanul közeledik, folyamatosan festi magát, csicsás ruhákba jár felelőtlen minden téren, celebnek képzeli magát...olyan gyökeres személyiségváltozáson ment keresztül h nincsenek rá szavak...(eddig a harmónia volt a kedvenc szava, a megbízhatóság mintája volt) gyakorlatilag a mánia összes tünete ráillik pluszban még van ez a pajzsmirigy alul működés amit lentebb írtam...plusz ami pénzt talál elszórja....a netre durván provokatív képeket tölt fel magáról, amit a kortársai, ismerősei lementenek egyből (képzelhetitek apaként ezt megélni) haját levágatta, kiszőkítette...1 hónapja nem volt suliban, senkire nem hallgat, csatangol, egy hete pl Kaposvárra szökött...mi ez ha nem mánia...? (a téli depresszív időszak után) betegségbelátása nincs, gyógyszert be sem szedné...jövő héten 18 éves lesz...de én nem ragaszkodom hozzá h mánia, hívhatjuk akárhogy is...
tudtommal akinek van, az örökölte vkitől. az nem biztos, h továbbadja, de az biztos, h örökölte.
amit még tudok, vagyis úgy emlékszem, h a legnagyobb az öngyilkossági arány az összes pszichiátriai kórkép közül.
de ha jól értem, nem diagnosztizálta orvos...
és amiket leírsz, az azért nem feltétlenül tűnik kórosnak egy tininél...
márpedig ha klinikai értelemben nem bipoláris, akkor valóban nem kéne (erre a betegségre) gyógyszerezni...
nekem a pszichoterápia és a gyógyszer együtt adja meg jelenleg az élhető életet. pontosabban annak a sok évnek az eredménye, amit a terápiába belefektettem, és az, h találtunk egy olyan gyógyszert, ami megakadályozza a mániát, és ezzel egyben (eddig) a depressziót is.
ha vkinek megy gyógyszer nélkül is, akkor gratulálok -- nekem nem ment.
és ha vkinek megy terápia nélkül is, annak is gratulálok -- nekem az se ment volna, de ezért így utólag nagyon hálás vagyok a sorsomnak (és az orvosomnak is:), mert nagyon hasznos volt az egész folyamat; sose gondoltam volna (pláne 17 évesen nem), h egyszer eljutok ide, ahol most vagyok (nevezetesen oda, h elhiszem, h meg tudom oldani a problémáimat, és derűsen, de legalábbis türelemmel tekintek a jövőm elébe, akármit is hozzon még).
h mit kell azzal csinálni, aki saját maga nem érzi szükségét semmiféle kezelésnek (márpedig ez mániában igen gyakori), azt nem tudom...
de talán azon is érdemes lenne elgondolkodni, ha ha őt ez nem zavarja, akkor titeket miért is?
nagyon pörög, nehéz kezelni, sokszor össze-vissza beszél, mintha nem is ő lenne, és egész nap megy, nem lehet otthon tartani, elszökik, az interneten lejáratja magát, a megbeszélteket nem tartja be, beszólogat, provokál, semmi belátása, szándéka nincs a változásra, minden téren kritikátlan, túlzó
ez szerinted betegség? miből gondolod? egyáltalán hogy merült fel, h bipoláris? ki mondta?