Paha!
Akkor is a legjobb sör, amit ott kinn ittam a Żywiec volt! :-))
Még egy korsót is kaptam, amikor hajnali kettőkor (zárórakor) elhagytam a Biliardowy Clubot! (Tényleg kaptam és nem loptam! :-))
Bár én azt mondom, hogy ezt a lengyel csapatot nekünk itthon nyolccal kell vernünk, azért nem árt nagyon odafigyelni rájuk. Ki tudja mire lehetnek képesek. Ráadásul nekünk sem lesz elég az a játék, amit Lublinban nyújtottunk!
De azért én azt mondom, ha esetleg nehezen is, de továbbjutunk!
Azért előlem nem mindig húzódtak le... Ráadásul a leglassabbak maradtak kinn, aki 100-110-zel ment az simán kihúzódott, amikor meglátta, hogy érkezek mögötte!
A nyelvtudás nagyon nem lehet divat a lengyeleknél... Én most egyetlen emberrel találkoztam, akivel kommunikálni is lehetett angolul - igaz azzal el is kommunikáltunk a meccs után hajnali kettőig, amíg bezárt a "Biliardowy club" a csarnok mellett! Még a hotel recepciósa is inkább csak makogott egy kicsit angolul, nem beszélt.
Paha!
Jól kinézegethettétek magatokat Lublinban, ha este 10 után értetek haza. :-) Bár én mondjuk nem igazán haladtam 90-nel, max. egy-egy faluban és a szerpentineken. Már ahol lehetett! :-)
Tetzsett a beszámolód. Én is írtam egyet, majd felteszem ide a linkjét, mert a www.fradidrukker.hu -n lesz fenn!
Németországban a szervezők közzétették a két hét múlva esedékes, neubrandenburgi Weise-kupa menetrendjét. A 32. alkalommal megrendezésre kerülő női tornán a házigazda németek mellett Franciaország, Norvégia és Magyarország is meghívást kapott. Újdonság, hogy idén győzelmi és helyezési prémiumként 10 ezer eurót osztanak ki a csapatok között.
A menetrend
Április 5., péntek:
Németország - Magyarország (18.30 óra) Franciaország - Norvégia (20.30 óra)
Április 6., szombat:
Magyarország - Norvégia (14.30 óra) Németország - Franciaország (16.30 óra)
Április 7., vasárnap:
Norvégia - Németország (12 óra)
Magyarország - Franciaország (14 óra)
Mivel pontosan vasárnap óta megy a találgatás, hogy mik az esélyeink vasárnap, gondoltam én is hozzászólnék valamit.
Nos, bár a szívem azt diktálja, hogy nyerünk, a tavalyi Viborg meccs után már semmiben sem vagyok biztos!!! Ez nem pesszimizmus, csak nagyon félek!
De mindegy, nem is érdekes, inkább már most a világba kiálltom, hogy megint a legjobb 4 között vagyunk!!!!
Kifelejtetted a vicces, pittyegő lámpákat. Meg a haldoklókat, az idegeskedőket valamint a halálfélelmüket élőket. Minden zebránál volt ilyen. Élvezet volt átmenni a másik oldalra.
Hát ha a válogatott kikéri a játékosait, nyilván el kell menniük. A Dunaferr nem arról híres, hogy belemegy a meccsek időpontjának tologatásába...de ettől még mindkét meccset meg fogjuk nyerni.
néztem az ehf honlapon az 2002 decemberi eb pótselejtezőinek párosítását. a mérkőzések a június 1-2 illetve a június 8-9 hétvégeken rendezik, és a Szlovénia - Szlovákia párharcban közvetve mi is érintettek vagyunk, 2 játékosunk révén. ugyanakkor az első hétvégén fogadjuk a Debrecent, a másodikon meg a Dunaferrt, a rájátszás utolsó két fordulójában...
Nekem azért lenne még egy-két észrevételem, remélem senkit nem untatok vele.
Egy élmény a lengyel autóutakon menni...A szlovák-lengyel határtól kb. 250 km-re van Lublin, ebből majd 180-at a 9-es úton kell megtenni. Az út érdekessége, hogy a kétszer egy sáv mellett (amik eleve szélesebbek, mint a magyar sávok) szinte mindig vezet egy kb. 1,5 méteres leállósáv is. (mindkét oldalon persze) A lengyeleknek természetes, hogy a lassabb jármű lehúzódik és így teszi könnyebbé az előzést. Szuper dolog!
Roppant kedvesek és barátságosak a lengyelek, akár egy üzletben, akár a szállodában. Viszont ami feltűnt: nem, vagy csak nagyon gyatrán beszélnek idegen nyelvet, elsősorban az angolt. De ez sosem volt gond, kézzel-lábbal mindent megbeszéltünk... :-)))
Ami még feltűnt: a falvak rendezettsége, tisztasága, ami Lublinra nem mondható el...
Nos, én remekül éreztem magam, ezúton is köszönet a szervezésért Pahának, Ildynek, Balaggio-nak pedig azért külön köszönet, hogy akkor is elviselt, amikor az anyósülésen ültem....
Azt mondta Kelon-Marcin, hogy ennél jobb a csapatuk, a sélsőik nem hozták a formájukat. Majerek, a jobbszélső pl. csak 3 gólt lőtt, pedig Ő volt a csoportmeccsek legjobbja. Mondjuk az is hozzájátszott, hogy éppen múlt szerdán sérült meg egy bajnokin. Éppen hogy tudott játszani vasárnap. Szóval ki kell szurkolnunk a továbbjutást, úgy érzem, de talán nem lesz nehéz. Olyan hangulatban...
Mit szóltatok ehhez a csarnokhoz? Ha egy méterre volt a fal, akkor túlzok. Lehet ilyenben egyáltalán nemzetközi meccset rendezni? Akkor már akár a faházban is.
Én is 8-9 gólos továbbjutásra számítok, de azért jó lenne már egyszer az ilyen meccseket megnyerni.
Ami az örökzöld témát illeti, én már lassan beletörődöm, hogy a Ferencvárosnál nem a szurkolókról szól az élet. Az egy szakma, hogy hogyan lehet egy kétmilliós városban öt-tízezres csarnokot gazdaságosan üzemeltetni. Jobb egyetemeken tanítják. Be kell iratkozni, el kell végezni. Nálunk más rendszer működött éveken keresztül. Idetettek az élet más területén sikertelen embereket, akik módszeresen, éveken keresztül lekoptatták a szurkolókat, most meg széttárják a karjukat, hogy "Hát úgyse jönnének."
Az új BS-ben egyetlen meccset nem fogunk játszani, mert a franciák üzleti alapon működtetik, a magyar állam meg 20 nappal rendelkezik majd évente. A BL-döntőre pedig nem tudjuk fél évre előre lefoglalni, hisz nem biztos, hogy bejutunk.
Figyelj nehogy már Pesten nem tudtok megtölteni egy 1500-as csarnokot, ez azért nevetséges. Akkor miért vagytok elájulva annyira Pesttől?
Jó megoldásnak tűnik, ha a fontos mérközésekre átköltöznétek egy nagyobb csarnokba.
De miért nem valósítjátok meg? Ez show-biznisz, ha még csak magyar szinten is, de az. A vállakozó szellem hiányzik, valaki olyan ember kellene aki felválalja az újat. Az hogy a lányok meg nem szokták meg azt a pályát hülyeség. Nem hazai pálya ahol 5-10 ezren biztatják?
Király! Remélhetőleg most sikeresebb lesz a szervezés, mint a mi korábbi próbálkozásunk! Én mindenestre jelentkezem egy fél cseresorral! :-))) Mél ment.
a kapusuk ennél jobb már nem lehet szerintem, a többieket nem tudom, 1 mérkőzés alapján nehéz kiismerni őket. én csak azért tartok a meccstől, mert ugye a Ljubljanát is megverték idegenben...
üdv,
lenne egy kérdésem a "lublini különítményhez": a lengyel csapat képes jobb játékra, mint amit most nyújtott vagy a tudásuk maximumát hozták? Magyarul van-e félnivalónk a visszavágón?! Egy picit aggódom, mert mindenki tutira veszi az elődöntőt, aztán tavaly se jött be a nagy optimizmus a VHK ellen!
zsu
elkészültem a Lublini út beszámolójával. Íme a cenzúrázatlan változat:
Hosszas előkészületek után végülis vasárnap hajnali 2 órakor indultunk el Lublinba. Végül hét embert sikerült beszervezni, mégpedig úgy, hogy Balaggio autójában négyen, míg Ildy kocsijában hárman utaztunk. Így összesen tehát heten vágtunk neki az útnak: Ildy, Balaggio, Bölcs, Orb-X, két nem internezező szurkolótársunk, valamit jómagam. Az indulás eredetileg hajnali négy órára volt kitűzve, ám szombat délután érkeztek olyan hírek, hogy a Csapat milyen sokat állt a szlovák-lengyel határon, így úgy döntöttünk, hogy a biztonság kedvéért elindulunk 2 órával előbb, nehogy lekéssük a meccset, inkább legyünk ott sokkal előbb. Így is lett, hajnali kettőkor az Oktogonon felvettük Orb-X-et, és elindultunk, én vezettem. Egyikünk sem volt frissnek nevezhető, hiszen mindannyian csak 2-3 órát aludtunk, és hát nem volt kellemes hajnali 1-kor kelni. Szerencsére a hajnali időpont és a hétvége miatt szinte üres volt az autópálya, így jól indult az út. Közben a másik autó is elindult, Balaggio vezetésével, velük telefonon vettük fel a kapcsolatot, illetve el is haladtunk egymás mellett. Sajnos kb 20 km után óriási ködbe futottunk bele, az orrunkig sem láttunk, így erősen vissza kellett venni a sebességből. Meg is ijedtem, mi lesz, ha hajnalig ilyen ködben kell haladni??? Szerencsére azonban 10 km után ismét tiszta volt a levegő és az út is viszonylag száraz volt, így rá lehetett kapcsolni. Az elfogyasztott bomba italnak köszönhetően teljesen felébredtem, tehát semmi akadálya nem volt a gyors haladásnak. (-; Hamar el is értük az autópálya végét, és Miskolc felé vettük az irányt. Ebben a tájban találkoztunk össze egy busszal, amiről még nem tudtuk, hogy a Fradi szurkolók busza, ennek majd a későbbiekben lesz jelentősége... A forgalom továbbra is nagyon gyér volt, így Miskolcon is hamar túljutottunk. Ezután álltunk meg először, egy benzinkútnál, itt találkoztunk Balaggioékkal is. Miután kishíjján felrobbantottuk a benzinkutat (igaz, hogy a kúttól távol álltunk le cigarettázni, ám mint a barátságos benzinkutas közölte, pont a tartályok szellőzőnyílásánál sikerült megállnunk)(-;, beszélgettünk egy keveset, majd haladtunk is tovább. Jót nevettünk a határ előtt 1-2 km-rel kirakott mszp plakáton, miszerint "Magyarország többet érdemel". Azt hiszem ezt a plakátot látva arrafelé sokan nem úgy értelmezik, ahogy azt a párt emberei eredetileg elképzelték. ((-; A határátkelőnél végülis semmi probléma nem volt, bár a megszokottól eltérően sokkal többet kérdezősködtek, illetve vizsgálták a papírjainkat. Azért érdekes, hogy pl. az osztrák határnál, ami ugye egyben EU határ is, nem szaroznak ennyit. Na mind1, a lényeg, hogy végül hamar bejutottunk Szlovákiába, ahol folytattuk utunkat. Hamar el is értük Kassát, ahol sajnos sikerült is picit eltévednünk. )-: Sajnos Szlovákiában az út menti táblák botrányosak, egyrészt legtöbb helyen nincs is semmi kiírás, ha meg van, akkor nehezen olvasható, logikátlan, stb, stb. Valószínű ennek köszönhettük, hogy Kassa előtt a tábla szerint Eperjes irányába fordultunk, ám hamarosan rájöttünk, hogy nem észak fele haladunk, hanem nyugatnak. Igazi egyszer egysávos mellékutakon, kis falukon keresztül visszajutottunk Kassára, sőt, megtaláltuk a nekünk kellő E50-es utat, ám még mindig nem voltunk sínen, hiszen rövid ideig az ellenkező irányba mentünk rajta. o-: Ennyi kitérő után végül sikerült megtalálni a helyes utat, és néhány trükkös kereszteződés után már a csodálatos autópályán találtuk magunkat, száguldva Eperjes felé. Az eltévedésünknek az az előnye megvolt, hogy Balaggioék jóval előttünk haladva felderítették az utat, így mobilon közölték velünk, hogy a hosszú (huszonakárhány km) autópálya után merre haladjunk. Így is volt, közben szerencsére teljesen kivilágosodott, ami nagyon jót tett a hangulatunknak. Egy hegyi parkolóban álltunk meg legközelebb egy kis pihenőre, itt készült az első fénykép is. Más szép élményünk Szlovákiáról nemigen maradt, a városok, falvak tök lepukkantak, tele óriási lakótelepekkel, elhagyott öreg gyárakkal... Nem egy felemelő látvány... Mivel a benzin errefelé lényegesen olcsóbb volt, mindenképp itt akartunk tankolni, persze minél közelebb a lengyel határhoz. Picit izgultunk, hogy nem találunk benzinkutat, illetve nem fogják elfogadni a bankkártyánkat, ám szerencsére Svidnik városában, kb 20 km-re a lengyel határtól találtunk egy megfelelőt, ahol gyorsan teletöltöttük az autót. Közben érkezett az sms, hogy Balaggioék sikeresen áthaladtak a határon, ami újabb lökést adott nekünk. Odaérve a határállomáshoz, láttuk, hogy nincsen sok autó, ám annyira nem gyors itt sem az ügyintézés. Hamarosan mi is sorra kerültünk, ám bonyolult tortúrán kellett keresztülmennünk. Kinyittatták a csomagtartónkat, hosszasan vizsgálták a papírjaink, kérdezősködtek (angolul), hogy hova megyünk, miért, és hány napig maradunk. Miután visszakaptuk a papírokat, még nem volt vége, egy újabb határőr, ezúttal egy hölgy kérte el őket vizsgálatra. Közben szerény magyar tudásával megkérdezte, hogy "Magas alkohol?" (-; és ő is belenézett a csomagtartóba, de amikor látta a dobjainkat, mosolyogva intett, hogy mehetünk tovább. Még egy érdekesség történt itt, az előttünk lévő autó egy idős lengyel rendszámú Merci volt, akinek a sofőrje megszólalásig hasonlított a Forma1-es Ferrari csapat főnökére, Jean Todt úrra. A fickó, amikor látta, hogy egy magyar autó áll mögötte, egyből odajött, "mesélte", hogy mennyire szereti Magyarországot, és már ő is volt, természetesen a Balatonnál. (-; Tovább haladva megváltozott körülöttünk minden, ismét Magyarországhoz hasonló tájon jártunk. Csodaszép fenyőerdők, szép falucskák jellemezték utunkat. Vasárnap lévén mindenki vagy templomba ment, vagy onnan jött, vagy templomot láttunk körülötte rengeteg autóval. Szerencsére a forgalom sem volt nagy, és akikkel találkoztunk, azok is kultúrált vezetők voltak. Nem sokkal a határ után az út szélén álló Mercire lettünk figyelmesek, ahogy közelebb értünk, láttuk, hogy a határon már megismert Todt úr áll mellette. Dudáltunk neki, de azt hitte, azért dudálunk, hogy útban van. Nemsokára azonban megjelent mögöttünk, sőt, meg is előzött, bőszen integetve, dudálva, mosolyogva. Igazolódni látszott, amit sokan mondtak korábban: a lengyelek nagyon barátságos emberek és szeretik a magyarokat... Ez a jelenet egyébként egész utunkon végigkísért minket, hol ő előzött, hol mi előztük őt, a végén már azt hittük, követ minket. (-;
Az út ezen kívül nyugodtan és eseménymentesen telt, jól haladtunk, bár a vége felé már eléggé nyomott volt mindenki, Ildy a hátsó ülésekből próbált hálószobát gyártani, míg Orb-X az első ülésen szundikált, miközben szinte az összes magunkkal hozott kazettát végighallgattuk. Még egyszer megálltunk egy picit pihenni, ezután már Lublin volt a végállomás. A városba érve szép látvány fogadott, látszott, hogy Lublin elég nagy város. Bölcs útmutatása illetve az általam korábban készített térkép alapján könnyen megtaláltuk a szállásunkat is. Ez a város egyetemi negyedében volt, körülötte mindenhol egyetemi épületek és a hozzájuk kapcsolódó egyéb létesítmények (pl. kocsmák, bárok (-;) voltak. Kiugrottunk a kocsiból, fogtuk a cuccunkat, és felmentünk a szobánkba, amiket az előttünk érkező útitársaink már rutinosan kivettek. A szállásunk egy egyetemi kollégium volt, persze nem egy átlagos magyar kollégiumra kell gondolni, a szobák sokkal kultúráltabbak voltak, az egyikben pl. tv is volt, nem is beszélve a zuhanyzóról és a wc-ről. Az ár sem volt vészes, fejenként kb 60 lengyel zlotyt fizettünk, érte. (1 Zloty ~= 70 Forint). Ledobáltuk a cuccainkat, picit rendbeszedtük magunkat, majd a megérkezés örömére gyorsan megittunk egy-egy sört. Első elképzelésünk az volt, hogy csak a meccs előtt megyünk oda a csarnokhoz, addig meg pihenünk, de várható volt, hogyha most nekiállunk pihenni, akkor nagyon nehéz lesz felkelni. Így azt találtuk ki, hogy még 1 sör elfogyasztása után megkeressük a csarnokot, majd elmegyünk körülnézni. Azért Balaggio és Bölcs így is aludt 1 sort, de végül egész korán, kb délután 2 körül már a csarnoknál voltunk. Találkoztunk pár részeg szurkolóval, meg józanokkal is, sok fényképet csináltunk, körbejártuk a csarnokot. A csarnok - akárcsak a környéke - kívülről nem mutatott túl jól, eléggé romos állapotban van, körülötte építkezés, romos játszótér, stb. Miután láttuk, hogy rajtunk kívül más magyar szurkoló még nincs ott, elindultunk az egyik irányba, picit körülnézni. Ahogy elhagytuk a csarnokot, láttuk, hogy az oldalánál rengeteg ember várakozik bejutásra, nem tudtuk, hogy csak a jobb hely miatt állnak már ott, vagy még jegyük sincsen, mindenesetre nagyon sokan voltak. A csarnok utáni kereszteződésen átérve találtunk egy boltot, itt mindenki vásárolt magának valamit, például vettünk finom lengyel sört, aminek a neve PerŁa. (-; Rövid séta után visszatértünk a csarnokhoz, ahova épp abban a pillanatban érkezett meg a szurkolók busza. Mint később kiderült, ez volt az a busz, amelyikkel Miskolc előtt találkoztunk, és a mérkőzés előtt 2 órával értek Lublinba. Mesélték, hogy a határon rengeteget szivatták őket, és ahogy hallom, volt olyan, akit vissza is fordítottak... A szurkolókon látszott a hosszú út miatt elfogyasztott sok alkohol, ám az előzetes várakozásoknak megfelelően a két szurkolótábor barátságosan üdvözölte egymást, előbb mindkettő teljes hangerővel bíztatta a saját csapatát, majd a két tábor összekeveredett, mindenki üdvözölt mindenkit, kézfogás, ölelkezés és sálcsere vette kezdetét. Volt olyan, aki még a mezét is elcserélte! Volt közös éneklés, kiabálás, és a legérdekesebb jelenet: amikor valahogy szóba került a Dunaferr csapata, a lengyel szurkolók földre köpéssel fejezték ki véleményüket, amiben természetesen a Fradisták is egyetértettek. (-; Gyorsan született egy angol nyelvű nóta is: "Dunaferr is homosexual", mégpedig a "Budapesten mindenki király (-;" dallamára. (-; )Azt hiszem a Fradisták érzéseit a Dunaferr iránt nem kell ecsetelni, a lengyelekről meg annyit, hogy régebben a dunaújvárosi BL mérkőzésükön korántsem ilyen barátsággal fogadták őket a kohász szurkolók... A nagy énekelgetés közben megérkezett a Lányok busza is, amit persze óriási örömujjongás fogadott (természetesen mindkét részről), zúgott a Hajrá Fradi, a Szervusztok, és hasonló dallamok. Végül nekem is sikerült egy sálat cserélnem, egy kétségbeesett srác jött oda, hogy cserélnék-e, mivel már mindenki elcserélte, csak ő nem. (-; A Fradi sálamért egy zöld-fehér, az EHF kupa megnyerésére "kiadott" sál birtokosa lettem. Miután Maglódi Úr kihozta a jegyeinket, bementünk a csarnokba, ahol szépen gyülekeztek a szurkolók, a velünk átlóban lévő oldalon lévő helyi B közép már tele volt, tőlünk sokan maradtak még kint, illetve a csarnok melletti kocsmában. A pálya egyébként elég pici volt, az oldal- illetve az alapvonalak és a fal között kb. 30 cm hely volt, a kapuk bele vannak süllyesztve a pálya mögötti hirdetésekbe, a kispadok és a zsűriasztal pedig a nézőtér első soraiban van elhelyezve! Ennek ellenére szerintem hangulatos hely, és mivel nem olyan nagy, félelmetes a hangulat benne. A mérkőzés közeledtével egyre több Fradista jött be a csarnokba, ha nehezen is, de mindenféle félreeső helyekre, sarkokba kikerültek a különböző drapik: Hellish Greens, Green Blood, Greenternet illetve 7side. Ahogy közeledett a meccs, úgy fokozódott a hangulat, a hazaiak végig hangoltak, a saját nótáikon kívül többször felhangzott a már ismert dunaferres nóta, illetve a Budapest, Budapest is! Mi még ekkor csöndben voltunk, nem úgy a meccs alatt... Amikor megjelentek a csapatok, mindkét tábor tombolni kezdett, ünnepelve a sajátjait, és udvariasan köszöntve az ellenfelet. Természetesen a szokásos óriászászlónk sem maradt otthon, a Fradi lányok bemutatásánál húztuk ki, miközben a Lublin szurkolói szintén egy egész szektort megtöltő zöld-fehér lepedőt feszítettek ki. A melegítés után a játékosokat egyenként mutatták be, a Lublin bemutatásánál a szurkolók rengeteg pénztárgépszalagot dobtak a pályára, és minden egyes játékos óriási konfettiesőt váltott ki! (-; Eszméletlen jól nézett ki, bár a személyzetnek jó sok munkát adott a meccs előtt. Természetesen a Himnusz éneklés sem maradhatott el, a Lengyel himnuszt az egész csarnok ordítva énekelte, persze a rendezők nagyon ügyesen későn kapcsoltak, így a Pádár Ildinek átadott ismeretlen eredetű szobrocska (-; átadása belecsúszott az éneklésükbe, és a mi himnuszunknak is csak a végét lehetett hallani, de addigra ismét felállt az egész csarnok és kultúráltan végighallgatta azt. Egyébként a bemondó roppant alapos volt, még a meccs előtt mindent elmesélt a csapatokról, bár nem sokat értettünk belőle. Amit értettem, hogy részletesen elmagyarázta a Herz-FTC név jelentését, beszélt a Fradi eddigi eredményeiről, a válogatottakról, külön megemlítve, hogy a két Katarina szlovák válogatott. Gondolom a hazai csapatról is sokat beszélt, de azt végleg nem fogtam. (-;
A játékról nem írok, a sport tudósítása jól visszaadja, mi történt, a bírók tényleg korrektek voltak, talán ha egyszer "reklamáltam" csak az ítéletük miatt, ha egy másik topicban olvasott szavakkal akarnám kifejezni: ha így fújtak volna a Győr-Fradin a "játékvezetők", akkor minimum 10-zel ütjük ki az ETO-t! (((-: A hangulat fergeteges volt, hazai oldalról zúgott az "MKS, MKS", "Montex Lublin", "Viva, viva, viva MKS" és hasonlók, de ránk sem lehetett panasz, mindent megtettünk, szerencsére a legtöbb Fradista végigszurkolta a meccset, volt három dobunk is, azok is jól szóltak, meg 1 ködkürt is segített. Szóval mi mindent megtettünk, sajnos ez nem volt elég, a Lányok nem tudták megtartani az előnyt, és a végén 1 góllal kikaptunk. Végülis az eredménnyel mindkét oldal elégedett lehetett, ám én személy szerint elég szomorú voltam, amit még az is erősített, hogy a Lányok arcán is nagy szomorúságot lehetett látni a lefújás után, még pacsizni sem jöttek oda. Nem úgy a lengyel szurkolók, akik átjöttek a pályán, és ismét kézfogás, pacsizás, ölelkezés jelezte a barátságot. A mérkőzés után visszamentünk a szállásra, majd kerestünk magunknak egy hangulatos éttermet, ahol mindenki megtöltötte a hasát pizzával, makarónival és egyéb finomságokkal. A nagy utazás és az izgalmas meccs annyira kimerített minket, hogy ezután mindenki mély álomba zuhant, és másnap reggel 8-ig fel sem keltünk.
Mivel a szobák árában reggeli is volt, miután magunkhoz tértünk, első dolgunk volt, hogy felkeressük a kollégium 7. (!) emeletén lévő éttermet. Mikor felértünk, kiderült, hogy azért ez mégiscsak egy kollégium, így az étterem egy teát főző és sonkát, jamet osztó néniből állt, aki barátságosan kimérte a kajánkat, amit végül a szobánkban fogyasztottunk el. Kaja után ismét felmentem a 7. emeletre, visszavittem a tálcáinkat, majd lőttem pár csodálatos fényképet a panorámáról. Gyorsan összeszedtük a cuccainkat, majd kijelentkeztünk szállásunkról. Eredetileg 10 órakor el akartunk indulni, ám úgy gondoltuk, ha már ennyit utaztunk, lássunk is valamit a városból, így a belváros felé vettük az utunkat. Sikerült is megállnunk közel egy sétálóutcához, így felkerekedtünk, hogy egy picit körülnézzünk, fényképezzünk. Azt hiszem erről írni felesleges, beszéljenek helyettem a képek! (-; Amit érdemes megemlíteni, az az, hogy amikor megláttunk egy internet kávézót, Balaggio ösztönzésére majdnem betértünk, csak az tartott vissza minket, hogy még nem volt nyitva. (-; Mivel nem állt szándékunkban zlotyt hazavinni, mindenki lázasan kereste a lehetőséget, hol költheti el a pénzét. Végül egy alkoholboltban hagytuk ott majd' a teljes vagyonunk, bevásároltunk az összes elérhető dobozos sörből, illetve egy speciális lengyel vodkát is beújítottunk. Még 1 élelmiszerboltban is jártunk, sőt, vásároltunk mindenféle lengyel újságot. Nagy örömünkre rengeteg kép és cikk foglalkozott a vasárnapi kézimeccsel, szinte mindegyik újságban volt kép a Fradi lányokról is. Negyed 12-kor aztán elindultunk hazafelé. Picit féltem, hogy a hazaút nagyon unalmas lesz, szerencsére végül elég gyorsan elrepült. Ismét a szlovákiai olcsó benzint szem előtt tartva azt találtuk ki, hogy takarékosan, 90-es tempóval haladunk, amit sikerült is betartani, a már ismert benzinkútnál ismét teletankoltunk, ezúttal egyszerre, ugyanis végig egymás mögött haladtunk. A lengyel-szlovák határon még kinézett egy kis várakozás, ám végül kb. 20-30 perc alatt átmentünk, és ez az idő sem telt unalmasan, hiszen Ildy és Balaggio csodálatos kétszólamú dalokat énekelt nekünk, nem is akárhogy, Balaggio volt a szoprán, Ildy meg az alt. ((((-; A határőrök ismét okoztak meglepetést, ezúttal a kocsi forgalmiját kérték el pluszban... A szlovák-magyar határ eseménytelenül múlt el, csak az okozott nem kis ijedtséget, hogy majdnem elütöttünk egy kamionost, aki sehova sem nézve lépett ki elénk a kamionja mellől... o-:
A határon átérve a már szokásos benzinkutunknál álltunk meg, abban a reményben, hogy még kapunk nemzeti sportot, illetve autópálya matricát, ám sajnos egyik sem volt... o-: A következő megállóhelyünkön azonban mindkettőt sikerült venni, a sport cikkeit nagy örömömre Ildy menet közben fel is olvasta. (-; Lassan elértük az autópályát, amin villámgyorsan végigszáguldva már haza is értünk.
