Ezt értem, de az a kérdés, hogy forgalomba lehet-e hozni olyan bort amit a gazda a pincéjében tölt és dugóz le kisipari módszerekkel úgy, hogy neki konkrétan semmilyen palackozója nincsen.
A "palackos forgalomba hozatali engedély"-t(hogy pontosak legyünk) akkor is megkapod, ha a bor nincs letöltve, csak később töltöd le, már az OBI engedély birtokában Persze megcsinálhatod azt is, hogy először letöltöd a bort és aztán kéred ki az OBI engedélyt
Na most ezt nem értem. Tudtommal a palackozott bor forgalomba hozatalához kell egy olyan OBI engedély amelyet csak akkor kap meg a bor ha az a törvényi feltételeknek mgefellő palackozóban volt letöltve. Vagy nem?
Pontosítsunk Az OBI engedélyt kiadják akár bármelyik őstermelőnek is, akkor is ha még hordóban van a bor és nincs palackozója, így is megkapja a palackos forgalomba hozatali engedélyt és UTÁNA kell az engedélyezett palackozó. A forgalomba hozatali engedélynek NEM feltétele az engedélyezett palackozó(a pallackozásnak igen) Nem kevered az OBI által kiadott működési negedéllyel? (ami csak borelőállításra vonatkozik). A borpalackozó üzem engedélyeztetése kissé bonyolultabb és nem is az OBI intézi, csak tudomásul veszi
Elvileg a jövő héten már a piacon lesz, de amúgy készen van :) 1440 palack lett. 15vv%, 10g/l sav, 7g/l cukor, 42g/l cukormentes extract. Összeségében én meg vagyok elégedve vele. Ennél többet juhfarkból az elmúlt 8 év alatt nem tudtunk kihozni. Kezdem tényleg elhinni, hogy a juhfark az leginkább a termőhely bemutatására hivatott fajta.
Hát jó, a vörös azért más, ott a cserek miatt amúgy is stabilabb, no meg a nem is látszik annyira egy fehérjezavarosodás mint egy fehérben. Azt viszont erősen kétlem, hogy ki lehet kóstolni egy fehérjére stabil/nem stabil bort, pláne a kicsapódás előtt ;). A szűrést sztem is meg lehet úszni, van 5-6 éves borom ami 5 éve palackban és "csak" derítve volt, szűrve nem és semmi stabilitási probléma nincs. Van benne persze minimális lebegő részecske, amit már a derítő sem vitt ki, de ezt egy rosszabb szemű észre sem veszi már. Ez sztem elég kompromisszum a zamatok megőrzése érdekében. A derítést viszont bizonyos talajadottságok, fajták, évjárati sajátságok tekintetében NEM lehet elkerülni (itt a Mecsekalján a magas nitrogéntartalom miatt szinte lehetetlen fehérjestabil bort palackba tenni derítés nélkül); főleg fehérbornál gondolom ezt.
A másik kérdés a kénhidrogén témában; nem akartam beleszólni - sztem minden gyakorló borász belefut előbb utóbb- inkább döntsön mindenki a saját tapasztalat alapján. Levegőztetés, részszulfát, kupfát és társai mind jók lehetnek, de Ferig kolléga utolsó mondatában van a lényeg: "Mellesleg ha a szellőztetés hatására a kénhidrogén már átalakult a borban /dimetil-szulfiddá/ a rézszulfátos kezelés nem lesz hatásos." sőt kiegészítem, hogy ilyenkor a levegőztetés lehet kimondottan káros is, mert stabilabb kötésbe viszi az illékony kénhidrogént és jó kis merkaptán, bakszag lesz. Szóval mindenki kísérletezzen a kénhidrogén elűzésével, mielőtt rájön, hogy a megfelelő tápanyag biztosítása az erjedéskor a legkíméletesebb megoldás a dologra :). És hogy milyen ősi módszerei vannak még a kénhidrogén elűzésének pl. Hosszúhetényben; arról itt olvashattok: <a href="http://www.mno.hu/portal/590340?searchtext=" target="_blank">link</a>
Szerintem a szűrést amúgy is utálja mindenki, mert azért az vesz ki a borból. Nekünk a juhfarkunk például egyértelműen töményebb volt szűrés előtt mint utánna, de bevállaltuk ezt a veszteséget, mert így is elég vastag anyag került a palackba.
Hmm..egy barátom (Szecskő Tamás) most töltött le egy turánt, 15 fölötti alkohollal. Se derítve, se szűrve (bocs de az egyik legjobb barátom, neki hiszek), az OBI-n legalábbis csont nélkül átment, de a bort kóstolva kizártnak tartok bármilyen hibaesélyt.
Szerinted akkor a sok nagypresztízsű, százéves tradíciókkal bíró francia pincészet mind hazudik?
Abban látok csak problémát amikor egy pince az adott bornál fő marketingeszközzé teszi a bor szűretlenderítetlenségét. De az igazán jók nem hencegni szoktak ezzel...
Én azt mondom, hogy kereskedelmi forgalomba hozni csak OBI engedéllyel lehet, azt pedig csak akkor kapsz ha olyan palackozóban lett letöltve a bor amely megfelel a hatósági előírásoknak. Az, hogy abban a palackozóban szűrnek avagy sem az a kutyát sem érdekli.
Amúgy hidd el, a szűretlen bor is simán át tud menni az OBI vizsgálaton. Meglepően stabil tud lenni egy 14-15vv%-os és 10g/l savval megtámasztott ~40g/l cukormentes extrakttal bíró jó ideig békén hagyott bor.
Bocs! 5 miligramm/liter és 10 miligramm/l persze, ha egyáltalán ki tudsz ennyit mérni. Mindenesetre mielőtt a hordóval kezdenéd csinálj egy-két(-három) próbát. Ha nem használ, nem bízol benne, legfeljebb kibodob a mintákat.
Mellesleg ha a szellőztetés hatására a kénhidrogén már átalakult a borban /dimetil-szulfiddá/ a rézszulfátos kezelés nem lesz hatásos.
Azt javaslom, vegyél ki a hordóból többször 1 liter bort, átlátszó edényekbe/üvegekbe öntve. Azokon próbáld ki, először 0,5 miligramm/liter adaggal, majd ha ez nem elég akkor max 1 miligramm/liter agadig növelve. A hordóval csak ezek tapasztalata ismeretében próbálkozz, de csak akkor, ha sikeres lesz az üveges kísérleted.
Az OBI nem foglalkozik azzal, hogy te szűretlen bor akarsz palackozni. A készítési technológiáddal se. Az engedélyhez az alapvizsgálatokon túl úgynevezett palackállósági próbákat csinálnak: hidegpróba melegpróba levegőpróba rázópróba Ha ezeknek megfelel a bor, kiadják az engedélyt, de biztos vagyok benne, hogy egy "szűretlen" (ami szvsz kamu) bor ezeken a próbákon elcsúszik. Nem hiszem el, hogy a minimális stabilizáló eljárások nélkül (derítés, szűrés) készített bor palackálló legyen. Még a többéves érlelés után se
A réz-szulfátos kezelés előtt egy laboratóriumi póbát javaslok. Nagy meggondolatlanságnak tartom, ha valaki a szakirodalom által javasolt tól-ig mennyiségből találomra adagol. Ugyanez vonatkozik a derítésre is. Laboratóriumi próbaderítés ajánlott!
Köszönöm mindenkinek a tanácsot. Pénteken felmegyek a hegyre, ha nem javult semmit, akkor egy hordón kipróbálom a réz-szulfátot és megnézem mi lesz az eredmény. Csak remélni tudom hogy segíteni fog. Azért majd referálok.
Az OBI nem foglalkozik a palackozás technológiájával ameddig a palackozó az hiteles és engedélyezett hely. Szóval ha a hatósági előírásoknak megfelelő palackozó helyen töltöd le a bort és az átmegy az OBI tesztjein akkor sima liba az ügy.
Nem túl intezív kén-hidrogénes illat szellőztetéssel elvileg megszüntethető, ha az oxigénnel való érintkezés/reakció során keletkező illatanyagok szinje az érzékelési küszöbértékünk alá csökken.
Erősebb kén-hidrogénes illatnál a reakcióanyagok szintje az érzékelési küszöb fölött marad a borban, tehát az illat nem tünik el, de némileg átalakul. Miután nálad szellőztetésre a kén-hidrogénes/merkaptános illat nem tünt el, nagy valószínűséggel a második esettel van dolgod.
Az a baj, hogy ez esetben már a réz-szulfátos kezelés sem hatékony. Marad az aktív szenes derítés, amivel meg az a gond, hogy kiveszi a bor színét, meg az értékes illatanyagait is. Ezt csak akkor használd, ha a szellőztetett, kénnek kezelt borodat nem tudod meginni. Mielőtt az egész hordót aktív szénnel kezelnéd, ellőtte mindenképpen próbáld ki 1 liter boron, látva/kóstolva így a várható végeredményt.
A szakirodalom egyébként azt ajánlja, hogy kén-hidrogénes/merkaptános illat esetén, szellőztetés nélkül, rögtön réz-szulfáttal kell kezelni a bort. Utána természetesen derítés és fejtés ajánlott.
Nekem a következő tapasztalataim vannak a kénhidrogénes borral kapcsolatban:
- Valóban olykor el lehet tüntetni ezt nyílt, levegőztető fejtéssel, kénezéssel egybekötve, de ha nem szűnik meg a probléma, akkor szerintem nem érdemes ezt többször megismételni, mert valóban vesztünk így el értékes illat és zamatanyagokat, és a végén nem is biztos hogy maradéktalanul meg tudjuk szüntetni a problémát.
- Az ajánlott kupfattól (CuSO4) én is idegenkedtem korábban, mert mégis csak egy vegyszer, ami nehézfém ionokat hagyhat a borban, ha túladagoljuk. Ugyanakkor ha ezt óvatosan, nem a "minél több - annál jobb" elvet követve adagoljuk, akkor a borunk nagyon szépen kikezelhető. Általában 1 g/hl. adagot javasolják, de ha igazán körültekintőek akarunk lenni, akkor lehet ezt több pl. 0,5 g-os adagban hozzáadni. A két vegyület reakciója viszonylag gyors, összekeverés után kb. egy órával, de max. másnap érezhető az eredmény. Egyébként a keletkezett vegyület oldhatalan csapadék formájában a hordó (tartály) alján összegyűlik, melyről lefejthető.
- A szakirodalom szerint érdemes a kikezelést viszonylag gyorsan megtenni, mert idővel a kénhidrogén képes szerves kötésbe átmenni és pl. merkaptánokat képezni, melyek nem vagy legfeljebb aktív szénnel tüntethetők el. (szerencsére ezt még nem tapasztaltam!)
Sajnos én is így jártam,hogy kénhidrogén szagú lett a borom.Én csináltam egy nagy levegőztetést úgy,hogy borszivattyúval keringettem.Szintén "locsolókanna"rózsája rá volt téve a nyomócsőre,(a bortól egy méter magasan)és így ment a szivattyú két órát.A kellemetlen szag teljesen kiment belőle.Sajnos ezzel a levegőztetéssel sok aroma is elment a borból,(remélem ahogy érik bor ez jobb lesz)de legalább van iható borom.Barátaim között más is járt így,de nem így szellőztette mint én,hanem "csak"leengedve kádba és vödörrel megszellőztetve.Már a harmadik fejtésnél tart és még mindig büdös a bora. Természetesen mikor vissza tettem a hordóba, megkénezve került bele a bor.
Az első fejtésen túlvagyok két hete. Abszolút nyíltan (locsolókanna rózsáját is használva) a kádban folyamatosan kevergetve fejtettem le a bort majd vödörrel vissza. Kéneztem utána. Én a szagán nem nagyon érzem a javulást, pedig mondom a bor önmagában rendesen fejlődik.
Mennyi időt érdemes hagyni a következő fejtésig, ha nem érzem a szag eltávozását a borból?
Szerintem az oknál kezdjük. A problémát az okozhatja, hogy az élesztőidnek nem volt elég nitrogén erjedéskor, vagy olyan vadélesztő törzs szaporodott fel nálad, ami kénhidrogént termelt.
No para, valóban jó megoldás a szellőztető fejtés. Szerintem mindenképpen két lépcsőben csináld: 1. slaggal vödörbe majd 2. vödörből hordóba.
Ami érdekes, hogy javít a dolgon, ha lekénezed a borodat az előírt mennyiséggel (vagy azzal, ami hiányzik).
Azt a rezes dolgot szerintem csak a legvégén próbáld ki - tényleg írja a sza(g)irodalom.
Mondjuk csodálkozom, hogy a vörös cefre erjesztésénél nem használsz ként, de mindenki saját sikereinek kovácsa.
Ha valóban kénhidrogénnel állsz szemben, annak a legkonzervatívabb, de egyben a leg macerásabb orvoslása a nyilt színi szellőztető fejtés, akár többször is. (kádba kifejted, akár úgy hogy egy ágseprűvel jól szétcsapatod, lényeg minél több oxigént vegyen fel és tudjon a kénhidrogén eltávozni.)
Van vegyszeres kezelési mód is, részszulfát hozzáadása a borhoz. Ehhez kapható spec. erre a célra kifejlesztett anyag, Kupfát a neve.
