Általában igen, a vikingek igazából alapvetően fosztogatók voltak, a csatákat különösebben nem keresték. Igyekeztek váratlanul lecsapni a védtelen területekre, és odább állni még az előtt a zsákmánnyal, hogy a helyi grófok és apátok mozgósíthatták a helyi erőket. Az egyszerű népfölkelőkkel szemben ugyan fölényben voltak a gyakorlottabb és jobban fölszerelt vikingek, de a velük való harc sem volt teljesen veszélyek nélküli. A profi frankokkal meg kerülni igyekeztek a harcot. Nem volt kifizetődő velük küzdeni. :)
Ez tényleg sajnálatos volt és számos hasonló pusztítás követte a történelemben, a mi korunkhoz közel a francia forradalmárok, az angolszász bombázók, a szovjet csapatok és kommunisták 1945-ben és napjainkban az Iszlám állam.
A szokásos viking taktika a frank elitkatonasággal szemben.
Arnulf nagy győzelme jelentősen emelte tekintélyét a nemesei körében, amire nagy szüksége is volt, hisz a korábbi király, Vastag Károly lemondatásának egyik fő oka éppen az volt, hogy katonailag nem volt képes kezelni a helyzetet, sem a vikingekkel szemben nyugaton, sem a birodalom más tájain. Arnulf ezt a győzelmét arra használta aztán, hogy még ugyanezen a télen Brazlav sziszeki fejedelemmel terveket szőjön Szvatopluk ellen, aki túlságosan önállósodott időközben, és ebben a nagy támadásban, ahol három keleti frank sereg mellé egy majdani honfoglaló kontingens is csatlakozott az Al-Duna felől, jelentős pusztítást is vittek végbe a morvák területein, de megtörni nem sikerült őket.
Nagy Károly birodalmában sok angolszász szerzetes és tudós tevékenykedett, Alcuin (Alcwin) volt a leghíresebb.
Egyébként, mint már korábban is írtad, az angolszász hittérítők nagyon fontos szerepet játszottak a frankok, szászok, frízek és más germán népek keresztény hitre térítésében.
A radikális reformátorok bujtogatására Európában sok helyen, többek között Németország több városában is, a templomokból kihordták és összetörték, megsemmisítették a vallásos tárgyú képeket és szobrokat.
Luther és irányzata mérsékeltebb volt, korlátozott számban megtűrték a templomokban a képeket és a szobrokat is.
Jellemzően minimum egy festmény az oltár fölött megtalálható az evangélikus templomok többségében, sőt a német evangélikus barokk a 17-18. században értékes festményekkel járult hozzá az egyetemes művelődéstörténethez.
Mind a képrombolás, mind a reformáció korszakában sok értékes művészeti alkotás pusztulhatott el, kár értük.
A korabeli Bizáncban III. Leó és V. Konstantin császárok megtiltották a képek tiszteletét és intenzív képpusztításba kezdtek, mivel szerintük az ábrázolások ellentétesek a keresztény vallással. A niceai zsinat viszont 781-ben támogatta a képek tiszteletét.
A Karoling álláspontot Theodulf vizigót származású teológus dolgozta ki Libri Carolini művében 792-ben. E szerint a képek nem szent tárgyak, hanem útmutatók a szent események felidézésére, a Biblia üzenete közvetítésére. Tehát elutasította a képtiszteletet és a képrombolást is.
Nagy Károly megreformáltatta az egyházjogot is, mert birodalma területén különböző, egymásnak ellentmondó jogszabályok voltak. Ezért I. Adorján pápától kért segítséget, aki 774-ben elküldte neki Dionysius Exiguus ( 475 - 544 ) jogtudós kánonjog gyűjteményét, ez lett a Karoling egyházjog alapja az egész birodalomban.
Akkor a Karoling művészeti reneszánsz, csak mert szeretem művészeteket :) elkezdem ma
A Karoling korban jött létre a középkori kultúra, az antik, keresztény és germán kultúra keveréke.
Nagy Károly a birodalmát a Római birodalomra visszautalva Szent Római birodalomnak nevezte, az antik Róma volt a követendő példa számára. Az ő udvarában jött létre ez az új kultúra. A nagy apátságok mellett iskolákat alapított, az antik művészeteket itt gyakorolták. A korabeli Bizánc volt minta számára. Az udvarába hívta Európa vezető tudósait:
- Alcuint Angliából, ő vezette az aacheni palotaiskolát. Károly közeli barátja volt, ő vezette az oktatási reformokat és a művészeti megújulást
- a frank Einhard lett az uralkodó életrajz írója
- a langobard Paulus Diakonus a langobard királyság történetének megírója
- az ír Johannes Scotus Erigena filozófus, megalkotta a középkor első filozófiai rendszerét
Az udvari iskolában a papok mellett a nemesek fiait is tanították, hogy jól képzett állami vezetők legyenek.
IV. Lajos ( 893 - 911 ) más néven Gyermek Lajos, keleti frank király ( 900 - 911 ). Arnulf fia volt, az utolsó keleti frank Karoling király. Az uralkodása a magyarok elleni harccal telt. Ekkor alakultak ki Németországban a nagy törzsi hercegségek.
900-ban az apja halála után lett király. Ebben az évben Lotaringia nemesei megdöntötték testvére Zwentibold hatalmát és elismerték Lajos királyuknak, Lajos halála után 911-ben a nyugati frank államhoz csatlakoztak.
Hatto mainzi érsek és Salamon konstanzi püspök voltak a gyámjai és vezették ténylegesen az országot. Ebben az időszakban a törzsi hercegek jelentősen önállósodtak.
Folyamatos volt a harc a magyarok ellen. 900-ban Bajorországot, 901-ben Karintiát támadták, ekkor Laibachnál győztek a magyarok ellen, ennek hatására a magyarokkal szövetséges morvák békét kötöttek a frankokkal, de nemsokára Morvaországot elfoglalták a magyarok.
903-ban megint Bajorországot támadták a magyarok.
906-ban már Szászországot támadták a magyarok a szláv dalaminc törzzsel szövetségben.
907-ben nagy sereget küldött Lajos a magyarok ellen, Luitpold bajor őrgróf és Theotmár salzburgi érsek vezette, a pozsonyi csatában vereséget szenvedtek, ezután az Enns folyó lett a magyarok új határa.
908-ban Szászországot és Türingiát támadták a magyarok.
909-ben Svábföldet támadták a magyarok.
909-ben már négy német hercegséget, köztük már Frankföldet is. IV. Lajos személyesen vezette a sereget a magyarok ellen, de Augsburgnál vereséget szenvedett a német sereg. Majd tíz nap múlva Konrád frank herceg seregét is legyőzték a magyarok. Ezután békét kötöttek a magyarokkal, el kellett fogadni hogy az Enns folyó a magyar - frank határ és éves adót fizetni.
911-ben a magyarok a Rajnán túli területekre is betörtek már. Ebben az évben meghalt Lajos, az utolsó keleti frank Karoling király. Az ő uralkodása idején kezdték a keleti frank királyság megnevezésére használni a Németország nevet - Alemannia, Germania.
Arnulf törvénytelen fia volt, amikor apjának törvényes örököse született 893-ban, Lajos, kárpótlásul apja 895-ben kinevezte Lotaringia királyának. A helyi nemesek ezt ellenezték, de Arnulf Hermann kölni és Ratbod trieri érsek támogatásával letörte az ellenállást. Zwentibold beleavatkozott a nyugati frank állam ügyeibe, ahol Odó Párizs grófja és a Karoling III. Károly harcolt a trónért, azonban amikor Zwentibold akarta magának a királyságot, összefogtak ellene.
Zwentibold ellen volt a helyi nemesség, több felkelés volt ellene, ezért a közemberekre támaszkodott. Amikor apja meghalt 899-ben, testvére Gyermek Lajos lett a keleti frank király. Ekkor Zwentibold megpróbált egy független királyságot létrehozni. A nemesek ekkor fellázadtak és követeket küldtek Lajoshoz. 900-ban Hainaut grófja I. Reginar seregével Susteren mellett legyőzte Zwentibold seregét, Zwentibold meghalt a csatában. Ezután Lotaringia a keleti frank királyság része maradt. 904-ben Lotaringiát Gerhart gróf kapta, aki később herceg lett.
Eredetileg avar uralom alatt álltak, majd miután a frankok legyőzték az avarokat frank fennhatóság alá kerültek. 822-ben vettek először részt morva küldöttek a frankfurti birodalmi gyűlésen.
Az első ismert morva fejedelem I. Mojmir volt, ő 833-ban elfoglalta a szomszédos Nyitrai fejedelemséget, elűzte uralkodóját Pribinát és unokaöccsét Rasztiszlávot nevezte ki fejedelemnek.
Azonban Mojmir függetlenedni akart a frankoktól, ezért 846-ban Német Lajos keleti frank király megdöntötte hatalmát és Rasztiszláv lett az új morva fejedelem.
Azonban Rasztiszláv is független akart lenni, eleinte sikeresen védekezett, de 858-ban kénytelen volt elismerni a frank uralmat. Ekkor egy saját szláv egyházat akart létrehozni, I. Miklós pápától kért támogatást, aki először elutasította. 863-ban kihasználva Karlmann lázadását Német Lajos ellen III. Mihály bizánci császártól kért térítőket, aki Cirillt és Metódot küldte, ehhez sikerült megkapni pápa támogatását is, aki hozzájárult a frankoktól független szláv egyház megteremtéséhez.
870-ben Karlmann király megdöntötte Rasztiszláv hatalmát, megvakították és kolostorba küldték, az új fejedelem Szvatopluk lett. Szvatopluk időnként független volt, vereségei után pedig elismerte a frank uralmat, de a morva állam végig fennmaradt.
894-ben halt meg Szvatopluk. A magyarok 907-ben megdöntötték a morva fejedelemséget.
894-ben Arnulf személyesen vezette seregét Itáliába, el is foglalta egész északi felét, megkoronázták Páviában Arnulfot Itália királyának, Vid király közben meghalt. Azonban Arnulf nem tudott Rómába vonulni, hogy pápa császárrá koronázza, mert járvány tört ki a seregében és haza kellett vonulnia, de egy morva hadjáratot még levezetett, közben a morva fejedelem Szvatopluk is meghalt. A két fia elismerte Arnulfot hűbérurának, a csehek is elismerték és a szorbok is 895-ben uralmát.
895-ben Arnulf törvénytelen fiát Zwentiboldot megkoronáztatta Lotaringia királyának. Szintén ebben az az évben újra Itáliába vonult Formosus pápa kérésére és legyőzte friauli Berengár és spoletói Lambert császár seregeit, felmentette az általuk ostromolt Rómát. A pápa hálából 896-ban megkoronázta császárnak Arnulfot.
Még 895-ben polgárháború tört ki Morvaországban az Arnulf hatalmát elismerő II. Szvatopluk és testvére II. Mojmir közt. II. Mojmir nyert a polgárháborúban. Ebben az évben foglalhatták el a magyarok az Alföldet.
896-ban Arnulf miközben el akarta foglalni Spoletot gutaütést kapott és haza kellett vonulnia.
A morvák elleni háborút 898-899-ben Luitpold bajor őrgrófra bízta, nem volt sikeres a beavatkozás. Az alulmaradt II. Szvatopluk Karintiában kapott birtokokat.
Arnulf 899-es halála után a magyarok elfoglalták Pannoniát, mert halálával érvényét vesztette a szövetség a magyarokkal.
Arnulfnak volt egy törvénytelen fia Zwentibold ( 871 - 900 ) , aki 895-től Lotaringia királya volt.
Volt egy törvényes fia is, IV. Gyermek Lajos ( 893 - 911 ) az utolsó keleti frank Karoling uralkodó.
Arnulf ( 850 - 899 ) keleti frank király és császár.
Karlmann király törvénytelen fiaként született, ezért apja halála után nem ő lett az utódja. 876-tól Karintia és Pannonia őrgrófja. 887-ben sikeresen elfoglalta Kövér Károlytól a keleti frank királyság területét. Kövér Károly 888-as halálával végleg felbomlott a frank birodalom egysége. Gyakorlatilag Arnulf uralkodásától számítható Németország létrejötte. A nyugati frank királyság új királya Párizs grófja Odó lett, a Capeting dinasztia első uralkodója. Felső- Burgundia is elszakadt, a királya Welf Rudolf lett. Itália is elszakadt, először friauli Berengár őrgróf 888-ban, majd spoletói Vid koronáztatta meg magát királynak.
Arnulf szinte egész uralkodása alatt harcolt a morvák ellen, 890-ben még átengedte Szvatopluk fejedelemnek Csehországot. Azonban amikor a V.István pápa segítséget kért Vid király ellen, Szvatopluk felmondta a a hűbéri viszonyt, így az összegyűlt sereg Itália helyett a morvák ellen vonult, a morvák ellen a magyarokat is felbérelte Arnulf. Azonban ekkor a vikingek is támadásba lendültek, ezért a félbeszakadt a morva hadjárat és a vikingek ellen vonultak. Akiket Leuven mellett legyőztek, ezután nem volt több viking támadás német terület ellen.
Itáliában közben zajlottak az események, Vid fiát Lambertet is megkoronázta császárnak 892-ben V. István pápa. Azonban új pápa került hatalomra Formosus, aki segítséget kért Arnulftól Vid király ellen és felajánlotta cserébe, hogy megkoronázza császárnak.
Ekkor Arnulf újra a morvák ellen harcolt, elküldte fiát Zwentiboldot egy bajor sereggel a pápa támogatására 893-ban és szövetségre lépett friauli Berengárral, az egyesült sereg legyőzte Videt, de lefizették vezetőit és hazavonultak.
"Aribo osztrák őrgróf ellen fellázadt unokaöccse II. Engelschalk, ő akart az őrgróf lenni. "
Kicsit korai még abban az időben osztrákokról és osztrák őrgrófságról beszélni.
976-ban alakult meg az önálló, Bajorországtól független karintiai hercegség, míg az Österreich - Ausztria földrajzi név ófelnémet formájának, az Ostarríchi-nek az első okleveles említése 996-ból való.
Tényleg hihetetlenül mozgalmas a frank államok Nagy Károly utáni időszakának politikai története.
Én viszont szívesen olvasnék valamit ennek a korszaknak a társadalmi-gazdasági-kulturális viszonyairól, ill. technikai fejlettségéről is.
Vagy pl. a korabeli mezőgazdaság technikájáról és technológiájáról, meg hogy milyen volt egy korabeli frank, szász, sváb vagy bajuvár nemes vagy paraszt élete.
Ha van valami olvasmányos, könnyen elérhető anyag ebben a témában.
Akkor korrigálva, Karlmann 856 és 863 közt a Pannoniai őrgrófság őrgrófja volt. A neve Awarenmark volt a 9.század elején, nevezték még marchia orientalis néven is a 9.században.
880-as határok, piros - Kövér Károly területe, zöld - III. Lajos keleti frank király, sötétkék- III. Lajos nyugati frank király, világoskék - Karlmann nyugati frank király, sárga - Boso burgund királysága
884-ben meghalt Karlmann nyugati frank király, az ottani nemesek meghívták Károlyt a trónra, egyesült a frank királyság 885-ben . Egyedül Provence maradt független.
885-ben egy viking hadsereg hajózott fel a Szajnán, ostromolni kezdte Párizst és váltságdíjat követeltek. Odo gróf védte Párizst, Henrik szász grófot küldte sereggel Párizs védelmére Károly.
886-ban Károly nagy sereggel vonult Párizshoz, a vikingek elvonultak, majd Károly 700 font ezüstöt ígért a vikingeknek, ez nagy felháborodást keltett a nyugati frankok közt.
Károlynak csak egy törvénytelen fia volt Bernárd ( 882 - 891 ), őt sikertelenül próbálta elismertetni utódjának.
887-ben fellázadt ellene unokaöccse, Karintiai Arnulf, bajorokból és szlávokból álló seregével sikeresen elfoglalta a keleti frank királyságot, egyedül az alemannok tartottak ki mellette végig.
888-ban meghalt Károly. A halála után végleg kettészakadt a frank birodalom, Odó gróf lett a nyugati frank király, Arnulf a keleti frank király. A helyzetet kihasználva Felső-Burgundia is elszakadt, Rudolf herceg lett a király. Aquitaniában II. Ranulf lett a király.
