Lehet, hogy volt nagyotmondás a dologban :) De nekem nem tűnt annyira elrugaszkodott dolognak.
Amúgy, igen, komoly verseny van ott és megdolgoznak a borászatok annak a hétmilliós piacnak a kegyeiért. De az fix, hogy péntek délután ott megindul a tömeg a borvidék felé és nagyon megy a biznisz.
Ehhez képest még arányaiban is harmatgyengék vagyunk itthon.
Egyszer volt nálunk egy kaliforniai sommelier aki otthon tolta a mi borainkkal. Mondta, hogy ő egy 500 ülőhelyes étteremben dolgozik, folyamatos teltházzal. Röpke fejszámolással ez azt jelenti, hogy egy jó hétvégén úgy háromezer vendéget etetnek, itatnak meg. Ha a vendégek fele iszik bort és csak két adaggal (2.4 deci összesen) akkor is ezer palackot eltolnak egy hétvége alatt. Ez éves szinten 50 ezer palackos tempó... csak hétvégén. Onnan jött elő a téma vele, hogy mondtam, hogy a juhfark, furmint meg hársból van nakünk nagyobb mennyiségünk 1500-2000 palacknyi. A srác hangosan felderült, hogy néhány hétvége alatt alapjáraton is ki tudná mérni ezt a volument.
Szóval egy hatvenezer palackos birtoknak akinek van egy két fehér és két vörösbora szerintem egyáltalán nem ufó, hogy két ilyesmi vendáglátó cégnek adjon el évente 20-20 ezer palackot.
De én is úgy tudom ezt reálisan elképzelni, hogy az étteremben egyben vinotéka is üzemel és az étterem vállal évente pár tucat többszáz fős lagzi vagy más nagyobb rendezvény cateringjét ahol sok bort elitatnak.
A Bay Area-nak ami a Napa völgyétől 80km penge autópályányira van van 7 milliós népessége az egy főre eső magyar GDP-nek négyszeresével. Én azt is elhinném, hogy helyben eladják az utolsó palackig. Nekem nem tűnik irreálisnak.
Persze, Praga, es Csehorszag messze van tolunk. Egy szoval nem vitattam ezt. Eredetilag csak azt irtam, hogy Budapesten azert eleg sok vendeglatohely van es ezek kozul a jobbak (nem feltetlenul jok mind) altalaban dugig tele is vannak.
Béla, a 2.pont: egy nagyvárosban ahol a tömegközlekedéssel v taxival eljutsz gyorsan bárhonnan bárhová. a felvetett probléma inkébb a vidéki éttermeket érinti, ahová valóban autóval mennek a vendégek.
A fogyasztókra tolni a felelősséget amiatt, hogy olcsó tömeglét tart egy vendéglős az olyan mint amikor a Vargabor mondja, hogy ők azért csinálnak pancsolt lőrét mert hát erre van igénye a fogyasztóknak.
Ez nem így van. Egyrészt szakmai büszkeségből egy menő éttermes ne vegyen kenyeret a teszkóból, ne szolgáljon fel konzervkaját... és amikor 9000 forintos bélszínt tart az étlapon és 3000 forintos előételeket kínál akkor ne a BT alapkínálatát rakja a borlapjára és ne csapolt borsodi legyen a ház söre.
Másrészt mindenki tudja, hogy egy jobb étteremben a vendégnek arra van igénye amit a pincér akar. Ha a pincér úgy akarja akkor naponta többszáz liter uborkalét is ki tudna mérni italként. Ha akarna tudna kis tételes egyedi somlói borokat is poharaztatni és tudna vagány helyi craft-söröket csapolni.
Marhaság, hogy azért nem csinálják mert jaj az drága lenne. Mondom, az a vendég amelyik a kajára kész 8-10 ezer forintot kifizetni annak nem lesz probléma 3 ezret az italért adni. Egyszerűen nem. De azt elhiszem, hogy a nép prosztó és igénytelen. Igen, én is látom, hogy sok gyökérnek van 50 milliója egy frankó autóra, de egy rendes szabóra vagy cipészre már nem költ... de nem azért mert sajnálja a pénzt, hanem azért mert nem tudja, hogy erre lehet is költeni.
Egy jómódú veszprémi polgárhoz aki kirendeli a négyfős családjának a cirka 40 rugós ebédet nyugodtan odamehet a vendéglős, hogy Bélám... hagyjad a szarba azt a Borsodit, azt igya az ebédmenüs irodista, egy hozzád hasonló úr igyon ebből a helyi craft söből. Vagy mondja neki egyszer el, hogy cimbi, azt a vékony csopakit az esti bridzspartihoz ajánlom... egy ilyen ebédhez igyál inkább egy frankó juhfark hordóválogatást amit én választottam ki és csak nekem palackoznak el belőle 600 palackot... és látod én egyet most kibontok a kedvedért.
Ennek így kellene műlködnie. A jómódú polgár meg nagyon hamar levenné, hogy a 30 milliás kocsija, a másfélmillás karórája és a 9 ezres bélszine mellé bizony egy 2 ezer forintos pohár bor dukál.
A sörhöz nem értek - minden nyáron iszom egy pohár sört, ez többnyire júliusban történik, néha meg augusztusban. :)
Lehet, hogy a vendégeiknek nincs igénye jobb/egyedibb borokra és sörökre. Ha hangosan követelnék, hogy nem csak BT-s alapválasztékot akarnak, biztos kedvükre tennének.
A Medicinek nem sikerült fellelnem a borlapját a honlapon...
Ja... egyébként mostanában annak ellenére, hogy nagyon nem vagyok sörös az alapján veszem le, hogy mennyire komoly a sommelier vagy a vendéglős elkötelezettsége, hogy milyen söröket tart. Nos... az Olivában van két kommersz csapolt sör (Borsodi, LOL) és egy Leffe dark meg egy alkoholmentes Staropramen.
Tényleg? A kézműves sörforradalom közepén ennyit tud egy vidéki nagyváros legmenőbb étterme??? Egyszerűen nincs összhangban a 9 ezer forintos érlelt marhabélszín a csapolt Borsodival és a Kreinbacher Furminttal sem.
Prága lakossága úgy 1.3 millió ameddig Budapesté 1.7. Ugyanakkor az egy főre eső éves össztermék vásárlóerő paritással Prágában 72 ezer dollár ameddig Budapesten pedig 53 ezer. Ez okosan hangzik, de leegyszerűsítve az a lényeg, hogy Prága 25%-kal kisebb mint hazánk büszkesége, székes fővárosunk Budapest, de 27%-kal gazdagabb is. Ahogy korántsem meglepő módon Prága emberi fejlettségi indexe (Human Development Index - HDI ami várható élettartam, az írástudás, az oktatás és az életszínvonal kombinált indexe) is majd 10%-kal jobb mint Budapesté.
Az én élményem az, hogy Prága irgalmatlanul frankó hely, pedig én kimondottan kerülni szoktam ott is a turista helyeket és jellemzően helybeliekkel együtt szoktam mozogni.
Hívni bárkit tudnék. Persze, elővehetek egy email címlistát meg telefonkönyvet és meghívok száz vendéglőst, eljön mondjuk húsz és abból 2-3-nak el is adnék bort. De nekem ez nem pálya és ez engem nem motivál.
Engem az érdekel amikor egy vendéglős, vinotékás magától akar megismerkedni a borainkkal. Én úgy vagyok ezzel, hogy feltételezem, hogy a megye legjobb 2-3 éttermének a tulajdonosa nyilván érdeklődik a régió alapanyagai iránt. Egy menő magyar étterem tulajdonosáról és feltételezem, hogy tudja kik a jó bortermelők a saját régiójában. Az, hogy az Oliva nem tud rólunk az azt jelenti, hogy szarok vagyunk. Engem nem zavar, hogy az ő konyha-koncepciójukba csak az olcsó alapborok férnek be, de akkor is azt hiszem, hogy mint a gasztronómiában utazó vállalkozót érdekel, hogy mi is terem a falujától egy köpésre.
Kibővítve ugyanez... én az tartom célnak, hogy Veszprém megye minden jómódú polgári családja számára természetes legyen, hogy évente egyszer kilovagolnak a nagyságosúrral és a nacsaszonnyal a közeli szőlős-hegyekbe. Nem a magyar polgárság, hanem a magyar bortermelők kudarca az, hogy erre nem tudjuk motiválni a saját elitünket.
Ráadásul Prágában minden étteremben látnak fantáziát abban, hogy 2-3 eurós áron jó minőségű kézműves csapolt söröket adjanak. Tiszta őrület :) Képesek dolgozni 600-800 forintos itallal.
Budapesten piszok sok az etterem (nemcsak turistaknak) es sok helyre hetvegenkent foglalas nelkul eleve nem is erdemes elindulni. En azt latom, hogy egyre tobben jarnak etterembe, es sok szempontbol szinvonal javulas is latszik. Egyre szinesebb a kinalat es vannak normalis helyek is. Videken nyilvan arnyaltabb a helyzet.
> 2) Én mondjuk járok vendégeimmel Bp-en, de a legtöbbször kocsival és így én magam nem iszok bort. Gondolom mások is vannak ezzel így...
igen, a sofor mo-on ne igyon alkoholt, de egy autoban tobben ulnek es az ember egyedul nemigen jar etterembe. a zero tolerancia enyhitese valoban opcio lehetne, de mo-on nem lesz az meg jo darabig az biztos.
Mi lenne, ha meghívnál vendéglősöket? Például Veszprémből az Oliva és a Villa Medici tulajdonosát, séfjét, meg a boros pincért?
Ez az Oliva egyébként milyen szint, Kistücsök környéke? Az étlapról úgy tűnik. A borlapról meg úgy tűnik, hogy a te árkategóriádba tartozó fehérbor poharaztatásában egyelőre nem látnak fantáziát.
Hát ugye a 2-ra az egyetlen kézenfekvő megoldás a zéró tolerancia megszüntetése lenne. De mint azt itt a topikban is megbeszéltük erről messze nincsen társadalmi konszenzus.
Az 1-nek az okai pedig nagyon összetettek. De alapvetően kulturális és gazdasági kérdésnek érzem. Eleve elképesztő mélységben van az átlag magyar kulináris igényszint.
Amúgy pár vendéglátóstól tudom, hogy az egyik oka, hogy szeretik poharaztatni a borainkat az az, hogy nem esnek szét atomjaira akár 1-2 hét után sem.
A legtöbb vendéglős azért nem szeret poharaztatni, mert tudja, hogy ha kimér mondjuk 2.4 decit egy palackból akkor ha senkire nem tudja rátolni a maradék fél litert akkor pár nap múlva már mehet a lefolyóba a maradék. Na, ezért van az amit a Hepci ír, hogy gyakorlatilag az első pohárral megpróbálják behozni a palack beszerzési árát.
Az emberek kilencven szazaleka a tescoban meg a hozza hasonlokban veszi meg a bort, ha kevesbecigenyes es alkoholfuggo akkor az otszaz forintosat, ha meg csak heti egyszer vesz akkor az egy ketezer forintosat. Kb egy ket szazek lehet aki borszakuetben vasarol.. De persze ezekre is feltetlenul szukseg van.
Az teljesen mindegy, hogy te mit és hol veszel. A Tornai az egyértelműen a hiperek bora. Magára valamit adó vendéglős nem rak borlapra olyan borokat amik az élelmiszer-hiperek alap kínálatában ott vannak. A Kreinbacher pedig minden Bortársaság kiskereskedésben ott van. Az sem vall igazán sok fantáziára, hogy a BT alapkínálatából csinál valaki borlapot. Szóval, nem egy bizonyos igényességi szint felett egy étterem válogassa meg az alapanyagot amivel dolgozik. Gondolom azt értenéd, hogy egy jó étteremben ahol 3 ezer forintos főételek vannak mégsem teszkós, de nem is interspáros kenyeret adnak fel at étel mellé.
"szűk borbuzi körön kívül az SAP márka gyakorlatilag ismeretlen. "
Szerencsére ez amúgy nem igaz. Nagyon sok olyan fogyasztónk van aki egyáltalán nem tagja a szűk borbuzi körnek. Meglepően sok visszatérő fogyasztónk van akiknek egyszerűen bejön ez a stílus és ki tudják fizetni az árat. Az igazság inkább az, hogy a szűk borbuzi körből kiestünk szép lassan, mert a borbuziság nem feltétlenül jelenti azt, hogy rendszeresen 4-5 ezer forintos borra költ valaki. Lásd például a boros blogtérből teljesen eltűntünk évek óta.
"A Somló körül pedig 50 kilométeres körben nincs háromnál több olyan étterem, ahol egyáltalán elviselnék az 1500 forintos deciárú bor látványát a vendégek."
Nekem tökéletesen megfelelne ha ezen három közül ketten tartanának 1-1 különböző kis tételes borunkat.
Amit rém frusztráló problémaként érek meg, hogy például a közismerten menő veszprémi Oliva étterem még soha el nem jött kóstolni sem. Ha akarnék nyilván rájuk tudnék tukmálni egy kóstolót, hogy odaviszek mintát... de nem ez a cél. A cél az, hogy ők eljöjjenek. De szerintem ők nem tudnak arról, hogy van egy borvidék tőlük 45km-re.
Fogalmam sincs, mi lelhető fel a Teszkóban és a hasonló hipermarketekben... Tornait borszaküzletben veszek, Kreinbachert meg nem veszek, de azt se látom minden közértben. Pusztán az alapboraik ára miatt hoztam fel őket példának - ezeket még megengedhetné magának környékbeli, nem felső kategóriás étterem úgy, hogy megkeressék rajta a szokásos haszonkulcsot.
Tényleg nem értem egyébként pontosan, hogy mi a gondod. Örülj neki, hogy elértél egy ilyen árszintet és ezen el tudod adni a boraid itthon és külföldön, a vendéglősöket kárhoztatni pedig értelmetlen: szűk borbuzi körön kívül az SAP márka gyakorlatilag ismeretlen. A Somló körül pedig 50 kilométeres körben nincs háromnál több olyan étterem, ahol egyáltalán elviselnék az 1500 forintos deciárú bor látványát a vendégek.
Budapesten van számos ilyen, itt meg is lehet találni a boraidat néhány helyen.
