Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
...valamint mindannyian ismerjük a Svéd Rádió '63 október huszonnegyedikei felvételét,ami annyira jól sikerült,hogy a 7 rögzített számból 5 az Anthology 1-en is rajta van.Úgy látszik,volt még bennük egy kevéske(?) a hamburgi naponkénti sokórás praktizálás legjobb értelemben vett rutinjából,mert ez egy próba nélküli közönség előtt felvett performance volt.
A Drop In 30-án volt,köv. nap irány haza.
Second class(!) repültek,érkezéskor meg azt hitték,a királynő miatt vannak húszezren a reptéren.
Lehet, hogy inkább az 1962. decemberi, utolsó hamburgi kiruccanás az első külföldi turné. Már Ringóval léptek fel, már megjelent az első kislemez és préselték a másodikat.
Az első hír a magyar sajtóban éppenséggel pont '63 novemberében jelent meg, a Népszavában egy rövid cikk arról, hogy bajban vannak az angol rendőrök, mert Angliában a tinédzserek között új hisztéria van egy Beatles nevű jazz-együttes miatt. (Jazz alatt a korabeli magyar szóhasználatban könnyűzenét értettek.) De a Szabad Európa és a Radio Luxembourg ekkor már játszott Beatles-t, a Megáll az idő végén is fölcsendül így rádióból a Love Me Do.
Nekem picit furcsa volt hogy az 1963. novemberétől játszódó történetben szinte kizárólag az 50-es rock and roll zenéjére lázadnak a gimnazisták. Csomó Elvis, Little Richard stb...
A Beatles még csak megemlítve sincs, holott ekkor már javában tombolt Angliában a beatlemánia.
És valszeg a követői ugyanígy vannak a Beatles-szel.
A lényeg viszont ott kezdődik, hogy Carey kisasszony mekkora újítást és hatást gyakorol nem csak a világra (sajna ott biztos), hanem a zenészkollégáira...
Erre jó példa Mariah Carey, akinek csak kettővel van kevesebb listavezető dala az USA-ban, mint a Beatles-nek, de nagy bajban lennék ha hirtelen csak párat is meg kellene neveznem belőlük.
Egy időben az a hír járta, hogy meg is venné az Evertont, A She loves you-t viszont az Anfield-en énekelte a tömeg.
A Hillsborough-i tragédia áldozatainak megsegítésére kiadott Ferry cross the Mersey c. segélydalban is közreműködött Paul McCartney más liverpooli énekesekkel egyetemben.
Igaz, hogy a Stock-Aitken-Waterman slágergyár produkciója volt, de nekem nagyon tetszik, hogy néha milyen szenvedéllyel teszi oda magát Paul.
Ahogy a dal vége felé a "This land's the place I'love..." kezdetű részt énekli, az nálam mindig libabőr...
Azért van kapcsolódási pont a magyar válogatott fényes sikere és a Beatles között.
A meccset az Everton goodison parki pályáján játszották,és ez az a liverpooli csapat,amelynek mérkőzéseit Paul és édesapja nagy néha látogatták.Érdekes,hogy idejártak,nem a nagyobbik testvér Liverpool FC-hez.
Az együtt éneklésről eszembe jut,ahogy egy focitribünnyi embertömeg a She Loves You-t énekli az Eight Days A Week-ben.DVD1,esetleg 2.
Most nem azért, de a YS-t "éltetitek", de az Isten véledet, meg a Pókhálót leszóljátok:D nanemár. Értem én, hogy ez a B(eatles)-közép, de ha megpróbálunk némileg objektívak lenni....:D
Epsteinhez: vmennyire érthető, ugyanakkor az elkurvulás nálam eléggé szinten aluli. Főleg a hamburgi mivolthoz képest.
De mindegy, mert a "cuki korszakukban" is a zene placcán a csúcsok csúcsát döntögették.. Egyébként nagyon bírom mikor bizonyos időközönként megjelennek cikkek noname előadokról, h "XY megközelítette/megismételte a Bealtes vmelyik rekordját eladás terén..." csak vhogy a dalok szintjét nem sikerült..
Én is pont erre gondoltam, hogy valamelyik helyi liverpooli banda nézhetett be hozzájuk, de teljesen egyetértek, a Beatles már akkor sem csak egy együttes volt a sok közül.
És hát - amit nemrég itt is kiveséztünk - a jellegzetes külsejük miatt is nehéz lett volna összetéveszteni őket bárkivel.
Persze, élből meg lehetne cáfolni, főleg az internet korában, de úgy látszik egyik újságíróban vagy riporterben nem merül fel a kétely, hogy egy picit is utánajárjon ezeknek a tök életszerűtlen sztoriknak.
Söt, még tovább is terjesztik az éter hullámain keresztül...
Még a Tényeket Tisztelők Társaságának tagja, az örök szkeptikus Vágó István is bekajálta a Mészöly Kálmán - féle sztorit.
Lehet,hogy tényleg angol banda ment be az öltözőbe,mondjuk a Searchers,vagy a Gerry And The Pacemakers,a Merseybeat képviselői,esetleg a The Swinging Blue Jeans,de ez így együtt sem tesz ki egy Beatlest.
Bár a csapatban volt egy ifjonc,aki tudta,mi az a The Beatles,ő hozott haza ajándékba Beatles lemezt a híres edző Lakat Károly fiának,Lakat T. Károlynak,akit ha máshonnan nem,a Gyárfás féle Napkeltéből ismerhetünk.
( Lakat T. Károly:Apám regénye )
A fiatal focista Varga Zoltán volt. ( Lakat T. Károly:Requiem a nagy 8-asért,a fradisták vargazolija )
Igen, én is azt valószínűsítem, hogy anno a brazilok elleni meccs után a liverpooli öltöző környékén megjelent pár fiatal újságíró, szervező, stábtag stb. mop top séróval (nem szeretem a magyarban használt gombafej szót), és a mi futballistáink, akik legföljebb magyar újságok innen-onnan átmásolt, rossz minőségű fotóin láthatták addig a Beatlest - ráadásul nem is föltétlen érdekelte őket a banda annyira, hogy meg is jegyezzék az arcvonásaikat -, bárki hasonszőrűre azt gondolhatták, hogy azok ott Lennonék.
Az pedig pszichológiai tény, hogy bizonyos esetekben a különböző okok miatt nem a valóságnak megfelelően elmesélt történetek elbeszélői később maguk is szent meggyőződéssel hinni kezdik, hogy az úgy történt, ahogyan mesélték.
Szemtanúk regéit tényekkel összezavarni. Hát milyen dolog ez?! Szimplán csak irigy vagy :-)))
Azt azért ne feledjük, a 60-as évek első felében, közepén Magyarországon a többség számára semmilyen szempontból nem igazán voltak ismertek. Ha valami kamugép sportvezető azt mondta nekik, hogy az a fellépő, vagy az öltözőben gazsulázó figurák a Beatles, el tudom képzelni, hogy többen ezt kontroll nélkül elhitték.
Pedig simán lehet cáfolni, az elsőt legalábbis, mivel '64-ben a Beatles nem járt Japánban. De '66-ban se laktak már Liverpoolban, együtt mind a négyen pedig többet nem utaztak haza, csak ottani fellépés miatt. Az pedig éppen akkor nem volt.
A Yellow Submarine-hez kis adalék, hogy egyes források szerint abban az időben volt egy sárga tabletta, amelyet klubokban forgalmaztak leginkább, pult alól, és Swinging London acidkultúrája yellow submarine néven emlegette.
A legjobb 50-50 Lennon-McCartney szerzemény.. Egyébként amikor áthúztam egyrészt azt gondoltam, hogy ez most nem vág témába szóval nem érdemes belekezdenem, de fair play, a második gondolatom a ADITL és Lucy voltak, utóbbi főleg az ismertsége miatt.
Azért ilyenkor (is) döbbenek rá, hogy McCartney kb nem ember. Évtizedeken át ilyen szinten alkotni... Amúgy már vannak pletykák arról, hogy kész az új studio album.
A Yellow Submarine györekeiben egy gyerekdal és annak meg pont tökéletes. Mint a "rockzene" kedvelője ezt objektívan te is láthatnád. Nekem sem a kedvenc dalom, de ha hallom eldúdolgatom és nyilván nem is a Helter Skelterrel fogom összehasonlítani, plusz ahhoz mérten bugyutának hívni. (Azért Madonnát meg Britneyt egy lapon említeni... Kemény :D)
Egy kis szösszenet a múltkori Epsteines témára: Szerintem nagyon el vagy tévedve Briant illetően. Nem tudom, honnan veszed, hogy számára csak egy termék lett volna a zenekar. Mivel Epstein full amatőr volt a bizniszben illetve a fiúkkal is jóban volt(!!), pont nem volt meg benne az a leszaromság és személytelenség a banda iránt, ami más menedzserekben (ld. Klein), a könyörtelen sikeréhség és dörzsöltség helyett sokkal inkább a naívság volt rá jellemző ilyen téren. Tetszik vagy nem tetszik, a sikerhez kellett a "divatszarság".. Kellett, hogy kipucolja őket. Az öltönyre, a jólfésültségre, a sajtókonferenciákra, a különböző korabeli adásokban való megjelenésre, a fejrázásra, meghajlásra stb szükség volt, ha bármit is el akartak érni, ez egyszerűen a kornak a sajátossága volt. (Legalábbis gondolom ezeket érted "divatszarság" alatt.) Mivel a srácok meg nem szenvedtek a józan ész hiányában, belátták ezt és sikeresen tudták ötvözni az új külsőt a saját személységükkel és amikor már ők diktáltak a zeneiparban, mégjobban előjött az egyébként már lényegesen fejlődöttebb, edzettebb énjük. (És ez amúgy a legtöbb előadónál így van, az elején kompromisszumokat kell kötni általában és utána van tere a kiteljesedésnek.) Ettől nem lett sem Brian, sem a banda, sem a zenéjük kevesebb. A minőségi zene mellett eladható produkciónak is kellett lenniük, a zeneipar mindig is így működött, a menedzser dolga pedig, hogy kvázi segítse őket eladni. Választhatsz, hogy akarsz-e Beatlest, vagy nem.
Hát nemtom mennyire kedves, nekem elég bugyutának hat, és mint a rockzene kedvelője ink így közelítem meg a dolgot.
A közvéleményt pont lesz...om. Ennyi erővel Britney Spearst és Madonnát is elismerhetném:)) Belegondolva az oop I jobban is tetszik, mert Britney-től mit is várhatunk? De azért a Beatles esetében...
Tegnap este a Retro Rádióban ismét sikerült megturnéztatni Mészöly Gézának ezt "a 66-os focivébén a Beatles bement a magyar csapat öltözőjébe gratulálni a liverpooli magyar-brazil után" sztorit.
A műsorvezető Abaházi Csaba még ezt is megfejelte azzal, hogy az olimpikon unokatestvére személyesen láthatta őket, amikor a tokiói olimpia megnyitóünnepsége után felléptek a versenyzők előtt.
Mondanom se kell, hogy nincs semmi, ami bármelyik állítást alátámasztaná, de azért rendszeresen etetik vele a magyar népet.
Viszont a Broad Street-en már ott volt. Szerintem ismeretség szintjén nem különösen marad el a többi, hasonló kaliberű Revolveres dalától. Tudom, legtöbbször felesleges ilyennel előhozakodni, de most tényleg csak szemléltetésképp, pl youtube-on és spotify-on is ezt mutatják a számok. Spotin konkrétan a két nagy sláger (Rigby, Submarine) után a leghallgatottab szám az albumról.
Én meglennék a szóló nélkül, de ez ízlés kérdése, amúgy brilliáns dal, nagyon jó, szokatlanul személyes szöveggel (talán ezért is késett a koncerteken való megjelenése? kitudja).
Múltkor félig viccelve, félig komolyan mondtam valakinek, hogy McCartney szinte egymaga cipelte a vállán a Revolvert.. csakúgy mint a Peppert
