Nem tudom, mi jár a fejedben, amikor ilyen bombasztikus mondatokat publikálsz:
A specrel dinamikai egyenletét nem lehet összehozni a kvantummmechanikai egyenletekkel elemi algebrai úton!
Dirac mátrixegyütthatókkal matematikai megoldást talált ugye, ami már túlmegy az algebrán.
Milyen kvantummechanikai egyenletekre gondolsz, mi az, hogy összehozni, és mit értesz elemi algebrán? A második mondatodból talán arra tudok következtetni, hogy elemi az az algebra, amelyben nem szerepelnek mátrixok? Jó lenne, ha már egyszer kezedbe vennél egy algebra tankönyvet.
A Dirac egyenletet te hoztad elő, most meg kijelented, hogy nem is érdekel. A Nagy K. könyvben szereplő 9.9. egyenlettel kapcsolatos múltkori kérdésed engem arról győzött meg, hogy nem sokat értesz az egészhez, ennek fényében lehetnél visszafogottabb is. Úgy látszik, van valami alapja annak, hogy astronom már régóta allergiás rád. Úgy látom, összeolvasol mindenfélét, a felét sem érted meg, de utána fennen hirdeted a fentihez hasonló nagyképű kijelentések formájában, hogy te milyen nagy szakértő vagy. Sajnálom, ez a véleményem.
Így van. Dehát minden egyenlettel így vagyunk, még a matematikával is.
Egyszer olvastam, hogy a matematika nagy sz...ban lenne, ha tényleg át kellene állnia kvantumokra olyan értelemben, hogy pl. a számegyenesen szakaszok lennének, és nem létezne a pont, meg egyáltalán nem létezne pontszerű objektum.
A természetben nincsenek egyenletek. Erők vannak, ezen erők pillanatnyi (statisztikus) összegeződése mozgatja a világot. A természet nem foglalkozik azzal, hogy az emberek feltalálták-e már az egyenleteket vagy sem, a természet nem az egyenletek által megszabott módon működik.
Az egyenletekkel megpróbáljuk közelítően leírni a természet folyamatait, idealizált állapotokat tételezve fel, de a természet csak nagyon ritkán ideális.
Ezért A Dirac-egyenlet Dirac alkotása, és nem a természeté !
Talán jobb, ha leveszem a polcról Nagy Károly könyvét, mert benne van a legrészletesebben kifejtve a Dirac-egyenlet.
A Dirac-egyenleteben az a szép, hogy a specrel dinamikai egyenletéből indul ki. Ez az érdeklődésemet felkeltette. A specrel dinamikai egyenletét nem lehet összehozni a kvantummmechanikai egyenletekkel elemi algebrai úton! Ezt jelzi Nagy Károly könyvében a 9.8 és 9.9 egyenlet.
Dirac mátrixegyütthatókkal matematikai megoldást talált ugye, ami már túlmegy az algebrán. Negyedrendű mátrixegyütthatók már "megoldásra" vezetnek, és további n-edrendű mátrixokat már nem is kell vizsgálni. Biztosan nem kell vizsgálni? Maga Dirac figyelmeztetett, hogy nagy hibára vezethet. Pl. máshol renormálás során a másodrendű deriváltak elhanyagolása tisztázatlan matematikai körülményekhez vezet.
Nem akarom feltalálni a spanyolviszt, csak a specrel dinamikai egyenlete érdekel az egészből, és ehhez kapcsolódóan találkoztam a Dirac-egyenlettel.
A Dirac-egyenlet Dirac alkotása, és nem a természeté. Más talán másképp találta volna ki
Nem tudom, hogy jól értem-e, amit mondasz. A Dirac egyenlet által kifejezett törvényszerűség éppen úgy természeti törvény, mint pl. a Maxwell egyenletek által leírt törvény. A Maxwell egyenleteket másképp, sokkal egyszerűbben is le lehet írni négyes formalizmusban, mint a közismert vektoranalitikai forma. Attól az még Maxwell egyenlet marad, mert az általa feltárt természeti törvényt Maxwell ismerte fel először. Ilyen módon a Dirac egyenlet sem Dirac alkotása, hanem a természeté, csak Dirac volt az első, aki a természeti törvény fizikai tartalmát felismerte és le tudta matematikailag írni. Más formában is fel lehet írni, de az nem más törvény.
Életem legboldogabb része volt, amikor a matemikai eljárásokat megpróbáltam ráruházni a fizkára. Diffúziós folyamatokkal foglalkoztam akkor. Komoly betekintést kaptam az alkalmazott matematikára. Nemzetközi konferánciákon lesték, hogy mit találtam ki. Most utólag azt mondom, hogy másképp és lehetett volna, sőt merőben másképp, ha valaki más nem úgy áll neki, ahogy én. Akkor pedig teljesen más matematikával találták volna szembe magukat. Az alkalmazott matematikában az a különösen szép, hogy valakihez fűződik, és ha más találja ki, akkor esetleg teljesen más megoldással találkozunk, ami viszont az ő nevéhez fűződik.
A Dirac-egyenlet Dirac alkotása, és nem a természeté. Más talán másképp találta volna ki. Ezt nézem, lehetett volna-e másképp ugyanaz?
Kedves Ciprián, szerintem is taktikusabb lenne itteni szereplésed kedvezőbb fogadtatása szempontjából, ha az évek óta előráncigált Lorentz elvet egy időre már hanyagolnád :-). Sokakat irritál, engem is...
...azon gondolkozom, hogy szabad-e matematikával ennyire megerőszakolni a fizikát, ahogy Dirac tette.
Nagyon rosszul állsz hozzá, ha a matematikai gondolatokat a fizikától idegennek ítéled. Meggyőződésem, hogy a matematika is éppen úgy a valóságot reperezentálja, mint a fizika, csak sokkal elvontabb formában. A mikrovilágban (és ma már ugyanúgy a galaxisméretű makrovilágban) nincsenek hétköznapi tapasztalataink, ezért kénytelenek vagyunk annak érdekében, hogy a mérésekkel egyező eredményeket kapjunk olyan matematatikai leírásokat alkalmazni, amelyekhez nem mindig tudunk szemléletes fizikai képet rendelni. Ezért ne reméld, hogy a Dirac mátrixokhoz közvetlen fizikai jelentést találsz, de később, ha már mélyebben előrehaladtál a relativisztikus kvantummechanika és méginkább a kvantumtérelméletek megimerésében, akkor rá fogsz döbbenni, hogy a legtöbb eddigi részecskefizikai ismeretünk néhány általános elvből levezethető. De ennek matematikája nagyon bonyolult, de egyáltalán nem biztos, hogy a mai formájánál a jövöben nem fedeznek fel még heurisztikusabb formalizmusokat. Egy adott eredményhez többféleképpen is el lehet jutni. Pl. az általad említett Dirac eljárás, amely azt célozta, hogy csupa elsőrendű deriváltat tartalmazó egyenletet kapjon (mert látta, hogy Lorentz invarianciát csak így kaphat), az egyik legegyszerűbb módszer a híres egyenlet levezetéséhez, ezért a legtöbb könyvben ehez hasonló található. De én már végigolvastam (nem állítom, hogy teljesen meg is értettem) néhány más, általánosabb megközelítést is, ahol direkt módon kiadódott ugyanaz az egyenlet.
A relativitáselmélet az abszolút időt és utat alkalmazza, de ezt csak kevesen értik meg, hogyan.
Einstein az éterelméletben tett egy módosítást, egyébként a specrel azonos az éterelmélettel. Ez csak a Lorentz-elv felől érthető meg, hiszen a Lorentz-elvet, mint éterelméletet fejelte meg Einstein, az étert meg nem tagadva.
Köszi, de én irtózom a scifitől, elég bajom van a saját gondolataim megzabolázásával, borzasztó lenne, ha mások agymenéseivel is törődnöm kellene.
Egyébként köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet Gesztire. Azóta is azon gondolkozom, hogy szabad-e matematikával ennyire megerőszakolni a fizikát, ahogy Dirac tette. Más kérdés, hogy felfedezte a pozitront, de neki is az volt a véleménye, hogy a másodrendű tagok elimininálásáért még drága árat fog fizetni a fizika. Ő jól tudta ezt, hiszen a Dirac-egyenlet éppen a másodrendű tagok eliminálásán alapszik. Most azon szórakozom, hogy a Dirac-egyenlet mátrixait megpróbálom megvizsgálni, mi a fizikai tartalmuk? De ez csak egy hobbi lett nálam, semmi több. Ha tudsz ebben segíteni, örömmel venném.
Privatti nem igazán kérdez. Inkább vannak kijelentései, amik kétségbe vonnak bizonyos állításokat (főleg az idővel kapcsolatban) Ezek alapján erősen gyanítható, hogy mindenáron ragaszkodik ahhoz a nézethez, hogy van valahol egy abszolút idő. És nem akarja megválaszolni a rávezető kérdéseinket...
Lehet, hogy rossz nézni. Abból a traumából eredhet ez a felháborodás, ahogy látnunk kellett a rigó tudomány rovatát hogan árasztotta el a geny.
Gondolom ezért van ez a kis kapálódzás.
Van aki nagyon útálja azt a helyzetet, amikor a tomboló hülyeség végül is kiszorítja a még épp eszűeket. Pedig ott már szinte minden korlátozó megjegyzés nélkül oszthatnák egymásnak az észt a megvilágosodottak, de az nem elég nekik.
Belső kényszer, hogy ide (is) egye a fene őket. :o((
"t' = γ(t - vx) Mit jelent ez magyar nyelvre lefordítva? Próbáltam találgatással rájönni, de nekem nem jött össze."
úgy nem is lehet. nekem évek kellettek hozzá. igazán okos ember tíz perc alatt megérti. a lényeg: a valóságban az idő és a hely összekeverednek. hozzánk képest mozgó rendszerben felírva az idő helyenként változik. az van, hogy mozgó rendszerből nézve itt és ott az idő különbözhet. ezt akkor értettem meg, amikor a lorentz transzformátor programom eredményeit nézegettem. illusztráltam is egy seregnyi egyszerre váltó közlekedési lámpával. a másik rendszerből nézve a lámpák nem egyszerre váltanak, hanem a jobb oldaliak előbb, aztán sorra a balabbak, stb.
Netán az, amikor szomszédaink órái ugyanazt mutatják?
Az egyidejűségnek (nulla időnek) vagy általában két esemény között eltelt időnek van pontos definíciója, ezt a relativitáselmélet tankönyvekben megtalálod (illetve kiolvashatod Einstein első témabeli cikkéből). Röviden a következőről van szó.
Két egymáshoz képest álló A és B órát szinkronizáltnak nevezünk a hozzájuk rögzített X rendszerben, ha van olyan t0 szám, hogy teljesül a következő három állítás:
(1) A és B lehetséges állásai a valós számok.
(2) Ha A tetszőleges t állásakor kibocsát egy fényimpulzust B felé, akkor azt B a t+t0 állásakor kapja meg.
(3) Ha B tetszőleges t állásakor kibocsát egy fényimpulzust A felé, akkor azt A a t+t0 állásakor kapja meg.
Ezek után ha C és D tetszőleges események, akkor a köztük X-ben eltelt időt a következőképpen definiáljuk. Vannak olyan A és B szinkronizált órák X-ben, hogy C azonos az "A állása a" eseménnyel, D azonos a "B állása b" eseménnyel. A C és D között X-ben eltelt idő definíció szerint a b-a különbség.
