Winston S. Churchill - March 5, 1946 Westminster College Fulton Missouri USA
“ From Stettin in the Baltic to Trieste in the Adriatic an iron curtain has descended across the Continent. Behind that line lie all the capitals of the ancient states of Central and Eastern Europe. Warsaw, Berlin, Prague, Vienna, Budapest, Belgrade, Bucharest and Sofia; all these famous cities and the populations around them lie in what I must call the Soviet sphere, and all are subject, in one form or another, not only to Soviet influence but to a very high and in some cases increasing measure of control from Moscow. “
“ A balti Szczecintől az adriai Triestig egy vasfüggöny szállt le a kontinensen keresztül. A vonal mögött fekszenek az összes ősi Közép és Kelet-Európai államok fővárosai, Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia, mind ezek a híres városok és lakosságuk benn fekszik amit szovjet szférának kell hogy nevezzek és mind tárgya valamilyen formában nem csak a szovjet behatásnak hanem nagyon magas és némelyik esetben egyre növekvő méretű ellenőrzésnek Moszkvától. “
Az osztrák-magyar határon fekvő vasfüggöny mindenkinek jelentett valamit Magyarországon:
az inkább 25 elvesztett év, ha onnan nézed, hogy mi pénzbe és erőforrásba került azt a falat és a rendszert fenntartani, lkeibeteggé téve egy (fél)országot. a stasira mindig volt pénz. elvesztegetett életek egy őrült, működésképtelen ideológiáért. Az NDK nagyságrendekkel szörnyűbb hely volt a benne lakók számára, mint Mo, Németország még sokáig fogja nyögni azt a soksok elvesztegetett évet.
(mondjuk ezért egy sorozott határőrlegény pont annyira nem hibáztatható, mint egy sorozott magyar suhanc, akire amd-t aggattak és kizavarták védeni a határt, éppezért értelmetlen és kicsit aljas is utólag beléjük rugdalni, ott mindenért komoly retorziók voltak, egészen az utólsó pillanatokig, míg Mo-n folyamatosan enyhült a helyzet)
Volt egy kurva szigorúan őrzött határ, amin senki sem akart átszökni.
Beszart, rettegő járőrökre lehet itt minden második hsz-ből következtetni, akik "szívük utolsó dobbanásáig védték a hazát" (elnézést, ha nem szó szerint idéztem ezt a giccset), akikre önmagukon kívűl semmiféle veszély nem leselkedett.
Ennek tükrében az egész egy nagy bohóckodás volt. Megértem, hogy ez szarul esik az itt posztolgató Gipsz Jakab nyugdíjas határőr ezredesnek, hogy amire az egész életét feltette, amiért "szíve dobbant" (hánynom kell), amiben vakon hitt, az egy nagy valag szar volt, de hogy egy szögesdrót látványa, meg a hozzátartozó bohóckodás emléke ennyi buzgóságot váltson még 20 év távlatából is emberekból, az már ijesztő.
Valami itt a jelek szerint nem tiszta az olvtársaknak. Amíg vannak különbségek, amig tehát deklarált egy áramlás iránya valahonnan valahova, addig mindig kellenek kerítések, kapuk, amik ezt szabályozzák. Sajnos nem a kerítés lett szükségtelen, nem a különbségek enyésztek el, hanem a valamikori "vasfüggöny"-nek csúfolt kerítés vált anakronizmussá a világ technikai-társadalmi fejlődésével, ahogy anno azzá vált a várárok, a Kínai Nagy Fal, vagy a Várhegy alatti alagútra szerelt böszme vaskapu... a mai, "korszerű vasfüggöny" tiltások és korlátozások rendszere.
csak a saját állampolgaikat próbálták attól védeni, hogy egy begőzölt (fejű / politikai rendszerben zombisított) magyar határőr "véletlenül" agyonlője őket.
Ez érdekes teória lenne - ha tudnál legalább egyetlen kicsi példácskát, amikor magyar határőr lelőtt egy osztrák parasztot vagy turistát a határ túloldalán...
Miért csak 70-töl érdekel, elötte az smafu , az nem emberélet?
Érdekelhetne a tatárjárástól is, csak az éppúgy nem sokban magyarázza egy, mondjuk 1989-ben ott szolgáló magyar határőr idegállapotát, mintha az 50-es éveket vennénk alapul.
Ha valaki a határra akart kirándulni, akkor (úgy írják), ajánlatos volt a körzeti csendőrségen bejelenteni a csoportot, neveket, időpontot, hogy a sógor határőrök tudjanak róluk. Néha még kíséretet is adtak a turistáknak, és asszem arra is felhívták a figyelmet, hogy a határvonalat, amit a magyar előterepen helyenként egy sekély árok is szegélyezett, semmiképp ne lépjék át, a magyar határőröket ne közelítsék meg, szóval viselkedjenek
Ez is arra a legtökéletesebb példa, hogy az osztrák hatóságok ezzel csak a saját állampolgaikat próbálták attól védeni, hogy egy begőzölt (fejű / politikai rendszerben zombisított) magyar határőr "véletlenül" agyonlője őket.
Nézd, végülis... 1 évig az épaítés teremt munkahelyet, aztán egy évig a bontás, aztán egy évig az ujraépítés, aztán az ujrabontás, aztán az ujra-ujraépítés... stb... :)))
Annyi a különbség, hogy a mai USA, EU határok a befele irányuló mozgást akarják akadályozni, tehát tényleg védik az országot, az egykori Vasfüggöny pedig a kifelé igyekvőket tartotta vissza, tehát kb annyira védett, mint a lágert "védte" a kerítése, semennyire. Nem védelmi rendszer volt, hanem zár.
Ezzel nem értek egyet, az is az országot védte, csak más formában. Gondolom ismered a berlini fal építésének történetét:
1961 nyarán az NDK népességvesztése már havi 30 000[3] fő fölé ugrott. Az NDK kormányán növekedett a nyomás, hogy az állam demográfiai összeomlását a berlini belnémet határ lezárásával akadályozza meg. Walter Ulbricht 1961. június 15-én egy nyugatnémet újságírónő kérdésére tagadólag válaszolva („Niemand hat die Absicht, eine Mauer zu errichten”, azaz „Senkinek sincs szándékában falat építeni”) [4] először használta a „fal” kifejezést. A műszaki határzár építéséhez Ulbrichtnak azonban szüksége volt Hruscsov szovjet pártfőtitkár beleegyezésére. Az engedélyt Ulbricht a Varsói Szerződés tagállamainak augusztus 3. és 5. közötti moszkvai konferenciáján próbálta meg megszerezni.[5] Augusztus 12-én a keletnémet pártvezetők értekezletén Ulbricht közölte, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő menekültáradat miatt szükségessé vált – egy nem pontosan meghatározott napon, de 14 napon belül – a berlini belnémet határ lezárása....
....Az NDK-t a hatvanas években a konszolidáció, a hetvenes években a stabilitás jellemezte. Az 1980-as években azonban az állam helyzete az egyre mélyülő pénzügyi-gazdasági válság miatt kritikusra fordult. A konzervatív kommunista államvezetés elszigetelődött a reformok irányába mozduló szocialista országoktól és az ország lakosságától is. A szabadság hiánya és a romló életkörülmények a nyolcvanas évek második felében országos tömegdemonstrációkhoz vezettek, amelyeket a hatalom erőszakkal sem tudott elfojtani. Újból nőni kezdett az államot elhagyók száma, a külföldre kijutók közül egyre többen tagadták meg az NDK-ba való hazatérést.
Magyarán az NDK, az ország még utólag nézve is vagy 25 évet nyert azzal, hogy felhúzta a falat, anélkül a 60-as évek közepére gazdaságilag összeomlott volna. A fallal viszont stabilizálni tudta a gazdaságát egy hosszabb időre. Mi ez, ha nem az ország védelme?
Nekünk (Ro.-ba) ráadásul a leszerelés után még 15 évig un. nyitott dossziénk volt. Ez azt jelentette, hogy ezidő alatt, ha visszamenőleg is kiderűlt például hogy valaki éppen az én szolgálati időmben/helyemen "siklott át" a határon akkor elővehettek. Örültem amikor letelt az a 15 év. Nem kicsit...
Értem én a felsorolásodat, csak arra nem látok semmiféle bizonyítékot, hogy bárki is komolyan be lett volna sz*rva azért, mert a nyugati végeken határőrködött... szóval szerintem ha ennek az okát keresed, akkor egy csak benned létező fantomot üldözöl.
"A második világháború utáni, de még a Fal felhúzása előtti időben a Friedrichstraße/Zimmerstraße átkelő átlagos átkelőpontnak számított, ahol bárki átmehetett. A Checkpoint Charlie-t képező fabódéban ülő szövetséges katonai rendészek kizárólag a szektorok között átmenő katonai forgalmat ellenőrizték és regisztrálták (de azt kötelezően), a civileknek eseti tanácsadást, útba igazítást nyújtottak, de nem ellenőrizték őket."
aztán meg
"A Fal létrejötte után az NDK hatóságai a Zimmerstraße keresztezéstől északra eső NDK területen, a korábbi egyszerű NDK szektorhatár-átkelőhely kibővítésével a Friedrichstraße két oldalán fekvő, romos, elhanyagolt telkek és háztömbök átépítésével új határátkelő állomást (Grenzübergangstelle Friedrich/Zimmerstraße) építettek ki gépjármű- és gyalogosforgalom számára. Az új átkelőhelyet délről a Zimmerstraße, északról a Leipziger Straße, keletről a Charlottenstraße, nyugatról pedig a sors furcsa fintoraként a már régóta így nevezett Mauerstraße (Fal utca) határolta. Ezt az új átkelőhelyet csak világútlevéllel rendelkező külföldi állampolgárok (az NSZK állampolgárait kivéve), az NDK-funkcionáriusok, és az NSZK berlini megbízottjának munkatársai használhatták."
Ezek szerint mi átmehettünk volna a 80-as években, ha van nszk vizumunk
arról nem is beszélve, hogy a kommunista rezsimben a fegyveres szolgálat mindig is cinkes volt (még kicsit a bokorugró sorozottaknak is) elképesztő felelősséggel járt, és nem csak arról volt szó, hogy megüthetted a bokád, hanem arról is, hogy néhol, ha nem voltál elég lelkes, annak a családod ihatta meg a levét. akinek a rezsim fegyvert adott, abban se nagyon bízott.
mostani fejjel könnyű okosnak lenni, hogy a sógorok úgyis csak röhögtek rajtunk, de az egyszeri bakának, akit kizavartak járőrözni, egy rajta átjutó, de bent elkapott határsértő jelenthetett pár év futkosót, ahogy egy direkt kiszökést megpróbáló állambiztonságis is, aki csak tesztelgette az állományt. (nem tudom, hogy volt-e ilyen, de számomra nem elképzelhetetlen). Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a fegyveres testületeknél un. esküt tesznek a felszerelők, az meg komoly dolog. 30 évvel az eskütétel után, kényelmes fotelból internetezgetve nem kunszt bátor ellenállónak lenni.
Miből gondolod, hogy a magyar határőr az osztrák magyar határon beszrási állapotban volt?
Megnyugtatlak nem volt.
Az osztrák meg max azon bosszankodott, ha az osztrák földművelésből élő polgártás kiszántotta a határkövet. :)
Összvissz másfél év alatt kettő azaz kettő alkalommal láttam osztrák határőrt, lóháton szépen végigballagtak a határ mentén, és megnézték megvannak-e még a határkövek.
Egyébiránt meg a határ őrizete minden államnak joga és kötelessége, már csak azért is, hogy tudja kifiaborja jön megy az országban. Ez igaz mai is, és igaz volt 1989 előtt is. Bármit próbálsz belemagyarázni.
Sajnos voltak szomorú események. Voltak időszakok, amikor tényleg veszélyesre fordulhattak a dolgok. Ezt részben a politika generálta, részben néhány nemnormális.
Ilyen eset volt a Sopronkőhidáról megpattant sittesek esete, akik egy vadászházba betörtek, ott felfegyverkeztek, (még talán valami emberölés is rémlik) oszt irány Kőszeg, és a határ.
Talán egy hétig tartott a vircsaft. Ez alatt az idő alatt tényleg jóval nagyobb odafigyelés volt minden szinten, de mosodának semennyivel nem lett több dolga.
"és ugyanaz a határ miért tartozott egy laza piknikező helynek egy osztrák határőr szempontjából."
Nem biztos, hogy piknikhelynek számított.
Az (tudtommal) igaz, hogy az ausztriai lakosságot nem akadályozták meg abban, hogy akár a határjelölőkig is elmenjenek, a gazdáknak se kellett határsáv engedély, hogy szántsanak a határmenti földjeiken. De Ha valaki a határra akart kirándulni, akkor (úgy írják), ajánlatos volt a körzeti csendőrségen bejelenteni a csoportot, neveket, időpontot, hogy a sógor határőrök tudjanak róluk. Néha még kíséretet is adtak a turistáknak, és asszem arra is felhívták a figyelmet, hogy a határvonalat, amit a magyar előterepen helyenként egy sekély árok is szegélyezett, semmiképp ne lépjék át, a magyar határőröket ne közelítsék meg, szóval viselkedjenek (hogy ezt odaát mennyire tartották be, arról majd az itten olvtársak beszámolnak talán).
Az osztrák határőrök pedig éppenséggel elég éberen figyelték a határt, mint ahogy az amerikaiak se vették viccesre a bajor-NDK határ ellenőrzését. Nyugaton volt azért egy para, hogy a Vasfüggöny mögüli fenyegető ismeretlenből egy napon előkúszik az ellenség. Nem is alaptalanul: akit érdekel, olvasson utána a Fulda-szoros (Fulda-gap) tervnek. (Az NDK-sok is fostak egy esetleges nyugati támadástól, és ők is okkal: lásd "DECO-II" terv.)
A nyugati határőrök a Vasfüggöny teljes vonalán figyelték a menekülőket is, hiszen nem lehetett tudni, hogy mikor küzdi át magát nyugati területre golyózáporban egy megtépázott menekülő, aki éppúgy lehetett igazi is, meg kamu lövöldözés közepette átdobott ügynök is.
Plusz még ott voltak a jó szándékú őrültek is, akik nyugatról, idealista vagy önfeláldozó módon igyekeztek a kommunista rémuralmat megtestesítő Vasfüggönyt megrongálni, vagy bizonyítékokat szerezni annak embertelenségére. Említsük meg http://de.wikipedia.org/wiki/Michael_Gartenschl%C3%A4ger
Michael Gartenschlaeger nevét, akinek sikerült a srapnelvetőkből többet leszerelnie és bemutatnia a nyugati sajtóban, így az NDK már nem tagadhatta tovább ezeknek az embertelen eszközöknek a használatát.
Szóval mindent összevéve, nem, nem volt piknikező hely a Vasfüggöny másik oldala sem.
Annyi a különbség, hogy a mai USA, EU határok a befele irányuló mozgást akarják akadályozni, tehát tényleg védik az országot, az egykori Vasfüggöny pedig a kifelé igyekvőket tartotta vissza, tehát kb annyira védett, mint a lágert "védte" a kerítése, semennyire. Nem védelmi rendszer volt, hanem zár.
Egyébként épp ebben volt a nagy hazugság, amit a keleti propaganda terjesztett. Aki ismerte a Vasfüggöny keresztmetszetét, annak nyilvánvaló volt, milyen irányú mozgást akadályoznak az egyes műszaki megoldások. Nyugatról befelé mozgás akadályozásához egészen másféle kiépítés kellett volna. Az más kérdés, hogy a keleti országok lakossága a Vasfüggöny szerkezetéről szinte semmit se tudott, a döbbenetes valóság csak a rendszerváltás után lett közismert.
1. a Pakisztáni-India határ is államhatár, vagy pl. Dél-és-Észak Korea között még csak nem is az van (jogilag)
ezek jellemzője, hogy egyformán fosnak a határ két oldalán
2.ketegória. pl. a mai Magyar-Horvát határ is államhatár (egyik oldalon sincsenek beszarva egymástól)
3. kategória pl. USA-Mexikó (a USA határőrök be vanak szarva, a mexikóiak - ha vannak egyáltalán - meg vígan tequiláznak)
van azért némi különbség a csoportok között, nem ? pl. járőrözni (beszarásilag nézve) A kérdésem az volt, hogy a 70-80-as években az Osztrák-Magyar határ miért tartozott az 3-es kategóriába: egy magyar határőr szempontjából félelmetes volt ott szolgálni (az itt leírt élménybeszámolók alapján), és ugyanaz a határ miért tartozott egy laza piknikező helynek egy osztrák határőr szempontjából.
Mi volt ennek az oka, csak 'a politikai nevelés' (megtévesztés) vagy tényleg több félnivalója (beszarásra oka) volt egy magyar határőrnek ?
nem tudom, miért fajult ez a vita idáig, én csupán a lélektani okát szerettem volna megérteni (talán a legautentikusabb helyen, főleg így 20 év távlatából), hogy mivel tudták elhitetni a sokezer ott szolgáló magyar határőrrel, hogy veszélyben az életük, amikor az ugyanott szolgáló osztrák társaikan semmiféle ilyen rettegés-szindrómát nem láttam. de úgy látszik az agymosás máig hat, és nem tudtok ezen indulatoktól mentesen elgondolkodni.
