A macskakiállításon volt jó néhány csinos nyúl, törpe és óriás is, tetszéssel nézegettem őket. Főleg az tetszik, amikor egyszerre két praclival mosakodnak. Ami meglepett, két darab gyík is volt, csak úgy kitéve az asztalra. Agámának néztem őket, de nem vagyok valami nagy hüllőszakértő. Az egyikük olyan mozdulatlan volt, hogy pár pillanatig azt hittem, műanyag öntvény. Viszont nem az volt. Lehetséges, hogy az áprilisban esedékes hüllőkiállítást reklámozták vele. Könnyen lehet, hogy azt is megnézem.
Volt néhány törpesün is, csinos kis jószágok. A tüskéjük elég puha, meg lehetett simogatni őket, sokan meg is tették. Ami azt illeti, én is.
Tegnap minden csúszott, úgy látom, ma is ez lesz, Szerencse, hogy nem kell kimozdulnom a lakásból. Múlt hét kedden sikerült jó nagyot esnem egy síkos területen, és nem ragaszkodom ahhoz, hogy ez még egyszer megtörténjen. Nem is a nagy hidegben, de ilyen nyúlós-nyálkás, kellemetlen időben jó itthonmaradni, legalábbis nekem. No meg milyen kellemes, ha cicus it dorombol mellettem.
Tegnap rájöttem, hogy a csincsillám kedveli az almát. Azt eddig is tudtam, hogy a szárított almakarikát szvesen eszi, de kiváncsiságból adtam neki egy szeletke frisset is, berántotta a ketrecbe. Azóta ha én almát eszem, ő is kap belőle, de csak keveset, nem akarom, hogy gyomorpanaszai legyenek.
Ma dél körül olyan gyönyörű, nagy pelyhekben esett a hó, amilyen tényleg csak a mesékben van. Kár, hogy amint földet (aszfaltot) ért, kellemetlen tócsává olvadt szét. Viszont az ablakból nézve csodás látvány volt.
Tegnap egy eddig még nem látott vendégem volt az itatón. Némi gondolkodás után rájöttem, hogy alighanem szajkó (alias mátyásmadár) lehetett. Nem időzött sokat, ivott pár kortyot és elment. Máskor is szívesen látom.
Sajnos, nálam nincs zúzmara, csak hideg. Ez utóbbi lesz még rosszabb is. Viszont nekem nincs különösebb okom panaszra. Az erkélyen befagyott a madarak itatója, folyton meleg vizet öntök bele, a rigók rendszeresen rájárnak. A galambok is, néha egy cinke is megjelenik, nekik mindig külön örülök.
Kissé aggódom a kaktuszaim miatt, a lépcsőházban telelnek, de ott azért még pluszok vannak. Kaktuszról jut eszembe, vagy egy hónapja vettem egy csodaszép karácsonyi kaktuszt, csupa-csupa bimbóval. Virágozni viszont nem akart, és csöppet sem örömteli meglepetéssel vettem észre tegnap, hogy majdnem szó szerint ízekre (szártagokra) hullott. Gyanítom, hogy szegénykét valahogy mesterségesen felpiszkálták. Ettől függetlenül megpróbálok egy két-darabot elültetni, hátha lesz belőle valami.
Egy nappal ezelőtt meglátogattam a közelben lakó barátnőmet. Van egy kamaszkorú és kissé szertelen németjuhásza, azzal fogadott, hogy nyájasan rámrakta a két mellső tappancsát, én pedig gratuláltam magamnak, mert a legócskább kabátomat vettem fel. Aztán a kutyus megpróbált fültövön nyalni, de ezt már túlzásnak találtam, és nem hagytam. Aztán kárpótlásul hosszan simogattam, ő pedig úgy összenyálazta a kezem, hogy alig győztem lemosni. Jár kutyaiskolába, de a jelek szerint nem eminens tanuló. Ezzel együtt igazán jót játszottunk.
Örömmel tapasztaltam, hogy virágzik a másik karácsonyi kaktuszom is. Ráadásul a vesszőkaktusz is, pedig neki ez nem is szerepel a naptárában. Annál jobban örülök neki!
Megint nagy a forgalom az itatónál, egy perce feketerigó iszogatott békésen, és egy széncinke várta a sorát, de nem éppen türelmesen! Aztán sorra került,utána egy újabb rigó érkezett, ő a faágon várakozott, méghozzá elég türelmesen.
Öt óra körül kinéztem az erkélyre, hogy nem fagyott-e be a madaraknak kitett ivóvíz. Szerencsére nem, de keserű csalódást okozhattam egy feketerigónak, mert a szemle miatt kénytelen volt elrepülni. Nagyon szomjas lehetett, mert csak akkor rebbent fel, amikor már karnyújtásnyira voltam tőle. Remélem, aztán visszatért.
Ma délután is kellemetlenség ért, de muszáj volt nevetnem rajta. Felvettem a telefont, és süket volt. Szerencsére gyorsan rájöttem, mi a baj: elszakadt a vezeték. Pontosabban elrágták! Noná, hogy a csincsi rágta el. Több eszem is lehetett volna, mint hogy hagyjam azt, hogy hozzáférjen, de most már mindegy. Holnap megpróbálok újat keríteni. Remélem, nem kell egy új telefont vennem, még a mostani dobdelvilágban sem.
Sajna, rossz hírem is van. Régebben megírtam, hogy a paradicsomhalam gyengélkedik. sajnos tegnap este elpusztult. A bérlőtársai, a két aranyhal, már nekilátott csipkedni. Gyorsan közbeléptem, elvégre mégsem engedélyezhetek ilyen kegyeletsértést!
Az enyém is rossz naptárat nézhetett, de akárhogy is, örülök neki és gyönyörködöm benne!
Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és vettem egy kálát, mert nagyon megtetszett a virágja színe. Olyan sötétlila, hogy már-már fekete. ellolvastam, mit is szeret, és az orchideákhoz társítottam, bízom benne, hogy jól érzik magukat együtt.
Ma reggel kinéztem az erkélyre, és láttam, hogy a madarak ivóvize befagyott, úgyhogy mégis igaza lett az időjósoknak. Gyorsan pótoltam, méghozzá meleggel, hogy egy darabig ne fagyjon be.
Én is csak véletlenül találtam meg, hiszen annyi nézelődnivaló volt. Annyiban szerencsés helyzetben voltam, hogy pénteken mentem, akkor még nem voltak sokan.