Azt hittem Zsivány, te dadogó vagy! A félelem és szorongás elméleteid nem a dadogásról, a kommunikációdban megnyilvánuló szorongásokról szóltak? Most akkor mi van?
én sem dadogok, de egy barátom igen, akinek nagyon szeretnék segiteni valahogyan. Úgy emlékszem, veled kapcsolatban, hogy volt egy film, amit te ajánlottál itt többeknek. Hogyan lehet ahoz hozzájutni? Megirnád mailben? (nem túl gyakran jövök ide...) Előre is köszönöm.
Benzinkútnál jobban szeretek saját magam tankolni, mert nem kell kutasnak mondani hogy milyen üzemanyag kell és mennyi pénzért, csak ha fizetek elég a kút számát mondani. :)
Korábban felmerült hogy több balkezes is van itt. Én is az vagyok, lehet mégis van abban valami hogy balkezesek között több dadogó van.
Nekem egyébként ált. iskola felsőbb évfolyamaiban kezdett rosszabodni a beszédem. Mikor még alsós voltam annyira jó volt a helyzet hogy 4-kes koromban én játszottam Jézust egy templomi műsorban és alig ismételtem 1-2 szótagot. Ezután kezdett rosszabodni a helyzet. Főleg mikor gimnáziumba kerültem. Ott nem fogadtak be az osztálytársak és csúfoltak is. Na ez szerintem hátrányosan befojásolta a személyiségem fejlődését. Lehet ezért, de tartok az emberektől, azt hiszem hogy ellenem vannak. Sajnos nem is tudok kapcsolatot kialakítani senkivel sem.
Ez érdekes. Nálam fordított a helyzet. Ha kérdezgetnek akkor kicsit vagy egyáltalán nem dadogok, de ha kérdezés nélkül akarok valamit mondani a másiknak akkor sokkal rosszabb a helyzet.
Nálam néha olyan súlyos a dadogás, hogy minden szótagot 3-4-szer elismétlek mire a mondandóm végére érek. Erre mit javasolnátok hogy egyhíthetnék ezen. Mert ha megállok közben az se segít. Másik, van olyan hogy valamit elsőre mondok és simán megy, de nem értették. Ezért megismétlem akkor már viszont dadogok. De ennek az ellenkezője is előfordúl néha.
Dr. Seuss: "Légy az, aki vagy, és ami a szíveden, legyen a szádon, mert azok, akik kifogásolják ezt, nem számítanak, akik pedig számítanak, azok nem fogják kifogásolni."
Szerintem ne érdekeljen az emberek többsége! Mindenkinek úgysem lehet megfelelni!
a tv müsoros dolog nekem is eszembe jutatot valamit van a cool tv az dadogos srác aki nem imeri a supernem énekese .és müsorvezetöként is szerepel és a müsor amiben szerepel fóumokon elolvastam az embereknek mi a vélemémye a müsorol de leginkább azt az irták szó szerint ja az a müsor amiben a csávo még beszélni se tud meg hasonlok szóval az emberek többségének ez a véleménye a dadogos emberekröl .
A magunkat kigúnyoljuk, de mástól nem tűrjük a Cirano effektus, nem? Egyébként gondolom az egész Szinonima szótár a fejetekben van, ezért jó a paródia, mert valahol igaz is, így nem annyira gúnyos.
Pár éve mikor a Kontroll c film ment akkor többen is sértödésnek adtak hangot tudniillik a filmben van egy rész amikor egy dadogós embertől kérik a jegyet , és nem tudja kinyögni hogy mi a helyzet , ja és a felesége meg ott áll mellette némán. Bevallom én is mentem össze a székben amikor ez a jelenet ment mert rosszul esett , az ábrázolás. Nem is beszélve arról hogy a dadogósokat állandóan esetlen , béna és sajnálni való figuraként mutatják be.
No ezt azért irtam le mert voltam mult héten a Bagi-Nacsa show n a mikr.szinpadon és ott előadtak egy dadogós számot a néhai Boncz Géza tollából. De ezen én is csak nevettem mert tényleg humoros volt , ez a szóhelyettesítő beszéd : mondtam a fififififififi lányomnak hogy menjem le a kökökökökökökökö boltba.
Talán nevetni magunkon , vagy nevetni azon ha parodizálnak persze a normál határok között, talán segíthet egy kicsit....
Attól félünk, amit nem ismerünk, nem tudjuk az eredetét, lefolyását, végkifejletét, ez olyan beilleszkedési zavar féle is. Pszichésen kreáljuk magunkban, ha valami számunkra megmagyarázhatatlannal találkozunk. (De különben is, mért kell mindent megmagyarázni?)
Arról, hogy a hitbe kapaszkodjon-e az, aki fél, szerintem semmivel sem különb hárító mechanizmus, mint az alkohol, vagy a kajálás, csak ettől nem a tested megy tönkre, hanem az agyadat fogják befolyásolni. Én elvakultan semmiben sem szeretek hinni, az érett személyiség szerintem nézzen körül minden irányzatban, aztán vonjon le következtetéseket, és alakítson ki magának egy számára legmegfelelőbb középutat. Ha nem voltál eleve vallálosan nevelve, akkor felnőttként ebbe kapaszkodni megint csak egy menekülés, valakiktől, valamitől való függés. Nekem az egészséges út az egyéniség megőrzése lenne, az autonóm személyiség kialakítása, persze ez a legnehezebb, hogy egyedül is meg tudjunk állni.
Jogos, hogy magadnak ártasz vele a legtöbbet, bár a pesszimizmust mindenki elszenvedi, aki kicsit is szeret, gondolom..... Az optimistákkal meg tényleg kellemesebb a 'szeretem' dolgokról beszélgetni....
az hogy miért választottam ilyen pályát, jó kérdés, ez érdekelt, mindig is jó tanuló voltam, és úgy gondoltam, hogy ebben elég sok lehetőség van. tehát nem feltételnül kell ügyvédnek, ügyésznek bírónak lenned, elmehetsz hivatalba is dolgozni, és ott talán nincs akkora hangsúly a beszéden. a telefonálás, az jó kérdés. persze ha haverokkal beszélek akkor csacsogok fél órákat. most alkalmam nyílt több hivatalos beszédet lebolyolítanom, több kevesebb sikerrel. a lényeg az hogy elmondom amit akarok, de nem mondom,hogy nincs bennem görcs, és pánik, és talán, ha ezt legyőzném akkor lennék igazán győztes. és milyen érdekes, mos telefonáltam egy dokinak, előtte elmondtam magamak, hogy mit is akarok mondani, szinte hiba nélkül, aztán amikor telefonáltam, a szó úgy bennem ragadt, hogy az csak na. és persze ettől totál magam alatt vagyok, gondolom a lényeg a személetváltás, hogy tulajdonképpen meg tudtam csinálni amit akartam, az már lényegtelen hogy hogyan ment a kivitelezés:) na mindegy, ezt majd néha elolvasom, amit ide írtam, hogy az én agyamban is tudatosuljon:), vagy plakátot csinálok otthon üdv
ebből az utolsó a legjobb, már számtalanszor tapasztaltam, ha mindenáron ki akarsz mondani egy szót, nem fog menni, inkább hagyni kell, hogy ismételd meg az elejét egy párszor, nem lesz annyira feltűnő, mintha az ember lecövekel és várja a jószerencsét hátha ki tudja mondani, aztán meg mégse. én már fel sem veszem, olyan mintha nyelvbotlás lenne.
Én is tudok két tanácsot, nem tudom mennyire hatásos:
- Az egyik az, hogy énekelj, ahányszor csak alkalmad nyílik rá, akár a zuhany alatt is. (A népdalok tökéletesen erre a célra, de bármi megteszi, még a boci-boci tarka is.)
- A másik pedig az, hogy egyes időszakokban "akarj" dadogni, próbáld meg tudatosan előidézni a helyzetet, egyrészt hogy ne félj tőle, másrészt pedig hogyha tudatosan idézed elő, akkor nagyobb kontrollt nyersz. Pl. határozd el, hogy "ebben az órában (ma, ezen a héten, stb.) csak dadogva fogok beszélni" és figyeld mi történik.
Ezt a szöveget levélben kaptam angolul. Szerintem vannak benne jó meglátások, ezért csináltam egy nyersfordítást, hátha mást is érdekel. A 10-es pontot nem sikerült jól megfogalmaznom magyarul, ezért inkább hagytam eredetiben. Talán lesz itt valaki, aki megbírkózik vele.
Tippek a dadogás leküzdésére
Először is meg kell értened, hogy a dadogás leküzdésére nincsenek gyors, varázslatos kúrák, viszont a különböző módszerek nagy segítséget nyújtanak és esélyt arra, hogy leküzdjed a félelmeket és a rossz beidegződéseket, amiknek a rabja vagy.
Meg kell tanulnod elfogadnod a dadogásodat, ugyanis nem tudod megszüntetni. Minél jobban erőlködsz, annál rosszabb lesz. Próbáld meg elfogadni a tényt, hogy dadogsz és tanulj meg együtt élni ezzel. Tudatosítsd, hogy ez nem valami, ami történik veled, hanem ezt te magad csinálod. Ez erőt ad és lehetővé teszi, hogy megváltoztasd.
Ne próbáld elrejteni a dadogásodat mások elől és különösen ne magad elől. Legyél hajlandó beszélni róla. Lépj túl a szégyenen és a zavaron, amit érzel és a dadogásod csökkenni fog. Fogadd el, hogy valamennyire dadogsz, mindenki dadog egy kicsit. Senki sem tökéletes és a késztetést, hogy te az legyél, le kell győznöd. Ez csak ront a dolgokon.
Ne próbálj folyékonyan beszélni, ez egy hamis szerep számodra. Fogadd el, hogy dadogó vagy és legyél jó benne: dadogj könnyedén, mondd ki, amit akarsz, ne cserélgesd a szavakat és ne fuss neki újra és újra.
Próbálj szembenézni azokkal a szituációkkal, amiket elkerültél a múltban. Az elkerülés a legnagyobb ellenséged. Elkerülsz bizonyos szavakat, embereket, szituációkat? Nézz szembe velük egyenként.
Nem a folyékony beszéd a siker, hanem a szembenézés egy kihívással. Erősen dadogva mégis kimondani egy szót siker. Fontos, hogy ne add fel. A problémával való szembenézés az egyetlen út ahhoz, hogy jó beszélő váljon belőled.
Tarts szemkontaktust a hallgatóságoddal akkor is, és különösen akkor, ha dadogsz. Ez is egy újabb siker a javulás útján.
Figyelj meg más embereket beszéd közben. A többi ember is elakad, tétovázik és "dadog". Tűzd ki feladatul, hogy számolod mások "dadogásait" otthon vagy a TV műsorokban. Meg fogsz lepődni milyen rosszul beszélnek időnként és senkinek sem tűnik fel!
Ahelyett, hogy elkerülnéd a dadogást, próbálj meg magadtól dadogni, de ne ezzel kezdd a beszéded javítását. Ezzel a trükkel esetleg jobbnak fog tűnni a beszéded, de az, hogy "jobbnak tűnik", nem jó megoldás. Célozd meg inkább azt, hogy az egész hozzáállásodat megváltoztatod. Legyél büszke magadra, amikor beszélsz és ne hátrálj meg akkor sem, ha dadogsz. Győzd le a dadogás miatt érzett szégyent és győzd le magadban a folyékony beszéd iránti vágyat.
Pay enough attention to the things you do that interfere with your normal speech, the things that you do that you call your stuttering, to understand that they are unnecessary and to change or eliminate them.
Azzal, hogy nem küzdesz a folyékony beszédért, folyékonyabban fogsz beszélni, mint valaha. A dadogásod elfogadása nagy lépés ahhoz, hogy ne ez irányítsa az életedet. Ha felhagysz a dadogásod rejtegetésével és ehelyett híresztelni kezded, hogy dadogó vagy, újabb félelemtől szabadulsz meg. Könnyebb lesz az életed.
Ahelyett, hogy küzdenél a dadogás görcse, hulláma ellen, probálj az árral haladni. Hagyd hogy a felbukkanó dadogás megmutassa magát és folytasd, mintha mi sem történt volna. Próbálj szándékosan megfeledkezni a dadogás pillanatáról ahelyett, hogy a rosszul kimondott szavakra fókuszálsz.