...ahelyett, hogy a seggünkön maradtunk volna, és megnézhettük volna, ahogy lehajrázzuk a Szexárdot!!!
Húú, mekkora BEAC maccs volt! A félidőben 13 pontos hátrány! A harmadik negyedet csak 5-tel hozzuk... ...ez nem lehet igaz, most nyerni KELL... ...és beindultak!!! Végre a szerencse is elpártolt a szexárdiaktól, ott se mehet minden be! És még a negyvenedik percben is csak 3 pont volt a difi... ...aztán okosan, taktikusan meglett...
Húúúú, de büszke vagyok rájuk...
Ahogy elnézem a BSE-Foton meccs alakulását, az se lehetett gyenge... 60-65 (17-19, 16-14, 15-15, 12-17)
Az ember leutazik 800 km-t ordít, mint a sakál és összesen két pontot hozunk el két meccsről Sopronból... ...kár érte, nagyon görcsösen játszottak a csajok, érződött rajtuk a nyerési kényszer és sajnos nem tudtak mit kezdeni ezzel...
Szurkolni... ...hm... ...jó móka. Régóta érlelődött, hogy valahová menni kellene szurkolni... ...de mivel labdarúgás Magyarországon nincs, a focit meg nem szeretem, így maradtak az egyéb sportok... ...no és épp jókor találkozott az igény a lehetőséggel. Hívtak is minket. Úgyhogy hajrááá BEAC!!!
Így utólag elég hülyén jött ki, hogy Pesten pont egyidőben volt 2 ilyen meccs. Hisz vagy egy izgalmas meccset néz meg az ember, vagy pedig az aktuális bajnokot a mesteredzővel:)
Az utóbbi időben minden hazai BSE meccsen kinn voltam, csak tegnap maradt ki valahogy. Egyszer láthattam volna Andó Ivettet sziporkázni, és tessék.
HAjrá BSE
A szolnokiak gyozelmerol, nagyon tetszett ez a nyilatkozat:
"Tapodi Péter: – Idényünk legrosszabb játékával nyertünk. Ha ennek a mérkőzésnek a videofelvételét levetítenénk a kosárlabdabarátoknak, valószínűleg tömeges öngyilkosságot követnének el."
Az Orsi zakója várható volt. Őszintén: ha egy BEAC tud hozni rajtuk egy negyedet, és a második félidőben csak -írd és mondd- 7 pontot tudnak hozni... ...és tényleg: mindezt a "kis" budapesti csapat a védekezésének köszönhette... ...vagy a "nagy" soproni csapat támadóképtelenségének...
Döbbenettel fogadtam a minap egy tudósítás első sorait, ami eredetileg az egyik EL-meccsünk beszámolója néven futott. Habár első olvasatra mint a dologban érintett megvolt a véleményem a leírtakról, egyúttal az aláírást is látva egy korábbi ismeretség okán nem emeltem szót a cikk tartalma miatt semmilyen fórumon, sőt egyáltalán. Meg azt is vallom, hogy csak kellő alappal a birtokunkban minősítsünk, ne dobálózzunk csupán azért, mert lehet és megtehetjük. Ez a szitu azonban szerintem nem kíván halasztást, ezt az ügyet szvsz mihamarabb tisztázni kellene ahelyett, hogy a későbbiekben csak ez folyjon a csapból, éppen a kellő alap hiánya okán. Ergo neki sem lehet érdeke, hogy amúgy ötszázötven hibátlanul leadott beszámoló és kétszázharminc elismert kommentár után valakik amiatt fúrják, mert anno egy ízben esetleg félreértették a valós mondanivalóját.
A szerzőt, sőt, magát az újságot sem nevesíteném /aki akar, úgyis rátalál/. Forrást adok, akinek kell, először próbáljuk meg enélkül.
Tehát. Mindenféle hozzáfűzött gondolatot nélkülözve hozom fel a kényes témát. Egy bármilyen publicista - legyen Béla, a helyi lap tudósítója - joggal kritizál-e szurkolókat a számára adott terjedelem első részében amiatt, mert esetleg azok nem Pavarotti leszármazottjai, kezdheti-e a meccsbeszámolóját a magyar csapatok nemzetközi fellépéseit megelőzően valamirevaló közönségnél jó ideje elénekelt, a lelátóról felhangzó Himnusz dallamának minőségi, nyílt kifogásolásával? Gyorsan hozzátéve ugyanitt, hogy ő természetesen nem énekli a szent sorokat; egy, a csarnokot megtöltő közönséghez mérten sajnos valóban kis rétegről ír megjegyzést, és ezáltal esetleg szól bántólag ezen keresztül, akik ezt ténylegesen felvállalják. Őszintén szólva eddig nem arra figyeltem/ünk, hogy nevezett négyezredmagával felállt-e a székéből a dallam hallatán - hisz mégiscsak meghallotta -, ám most nem is ez számít. A lényeg esetünkben annak megválaszolása, hogy etikus-e a megfogalmazott kritika úgy, ahogy őt azt tette, illetve akármilyen úton? A jobbítás szándéka vezérelte-e őt vagy sem?
Itt sok kényes témán túlestünk már. Ebben a dologban többekkel a valódi választ keresem - ami megerősít vagy esetleg elbizonytalanít - egy, és talán bátran fogalmazhatunk így: nemzeti ügyben, valamint hogy máskor ne fordulhasson elő ilyesmi, legalább házon belül ne.
November 30-án legfeljebb két veretlen csapat maradhat... Rá két hétre pedig legfeljebb egy... És közben a nemzetközi kupákban se állunk rosszul ;-) _Dokumentálhatóan_ erre várunk már évek óta :-)))
Rajtunk, "Női kosárlabda szurkolók"-on. Bízvást állíthatom, mindenfajta vagánykodás nélkül, hogy uraltuk a csarnokot...
Egyébkéntaz azért elgondolkoztató, hogy a legtöbb kosarat Nagy Viki dobta a meccsen. ...ejj, ha mondjuk épp itthon, a Pécs ellen, egyszercsak a sok kiemelkedő teljesítmény egyszerre lenne meg... ...te jó ég! És sajnos az is lehet, hogy épp mindenki hullámvölgyben lesz... ...és akkor lesznek egyszámjegyű negyedek....
...de miért is ne lehetne őket egy kicsit megijeszteni? Mondjuk hozni két negyedet. Az mekkora fegyvertény lenne...
