Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2006.09.23 0 0 180

Számomra is dilemma, hogy az emberi viszonyok jogi megoldásokkal történő rendezése során a részes felek saját perüket, ami róluk szól, sok esetben nem értik, sőt a döntést sem teljesen mindig. De mióta a rómaiak kitalálák a jogot, tulajdonképpen azóta így van ez. Természetesen sok mindentől függ az, hogy egy pl. ítéletet mennyire érzünk igazságosnak, mennyire értjük meg a szempontokat, ezt mennyire tudjuk elfogadni. Ez egy hosszabb monológ lenne.:)

Más az igazságérzetünk és más a jog.

Azt is megjegyzem a demokratizmus nem feltétlen egyenlő azzal, hiogy minden jogszabály ismeretét, az államgépezet magyarázatát jelenti. Igaz azt sem tudnám megfogalmazni, hogy mi is a demokratizmus...:)

Meg kell jegyzeni, hogy olyan, mint, hogy igazság nincsen.

 

Erre azt a feloldást találtam, hogy: a jog a kultúra reflexiója, és nem annak alkotója, csak egy eszközrendszer. A fűtést sem magunk javítjuk, ha nem értünk hozzá. Kicsit fura, de mégis, ha ügyeinket nem tudjuk más úton megoldani, és pereskedni kényszerülünk a jog eszközvilágába kell lépjünk, amit kevésbé ismerünk, hiszen naponta nem használjuk. A jogászok sem ismernek minden szabályt, sőt.

 

A jog sem ad mindenre  válasz (általában a meglévő sok-sok egyéni problémát általánosítja és ad rá általános megoldást, amit aztán egyéni ügyekre kell alkalmazni), a jogász abban különbözik, hogy elviekben ismeri  a jogelveket, és azokat a technikákat, amelyek sok-sok élethelyzetre megoldási lehetőséget kínál. Pl.  sok-sok élethelyzetet ismer az ügyvéd.

 

Természetesen ha nincs peres ügyünk, ekkor is kerülhetünk a joggal nap, mint nap pacsolatba (pl. TV vásárlás a boltban=fogyasztói szerződés). Hiszen vannak szabályok amelyeket be kell tartanunk, azok ráánk néze is kötelező erejüek, nem vonhatjuk ki magunkat egykönnyen a társadalom e tipusú rendszere (normái) alól.

Általában az ember magatartása megfelel ezen jogi normáknak, pedig észre sem vesszük, hány meg hány jogügylet részesei vagyunk, normál esetben a jogszabályok ismerete nélkül is cselekedeteink jogszerűek, anélkül, hogy tételesen ismernénk a jogszabályokat.

 

A idézett részt én már máshol elolvastam, így kezemet felteszem:) Perzse a 80%-ra nem emlékszem...

Előzmény: Jon Bon Robi (179)
Jon Bon Robi Creative Commons License 2006.09.23 0 0 179

Egy valódi demokráciában az ember elvárná hogy informálják a dolgok menetéről

 

Igazad lehet, hogy ez nem valódi demokrácia. Engem sem informáltak még arról, hogy ne öljek embert, és azt se mondták el részletesen, hogy milyen büntetésre számíthatok, ha mégis. Még szerencse, hogy eddig nem jutott eszembe megtenni, különben ágálhatnék a megfelelő szakfórumon... De mégsem ölök embert, inkább belátom magam, hogy az hülyeség.

Előzmény: eMM (172)
Jon Bon Robi Creative Commons License 2006.09.23 0 0 178
Biztos hasznos volt minden leírt betű, de tegye fel a jobbik eszét, aki mindet végigolvasta... :)
Előzmény: Szeleburdi Csalán (175)
Szeleburdi Csalán Creative Commons License 2006.09.21 0 0 177

a link helyesen:

 

http://www.minipolice.hu/kiserlet/panel/ittas.htm

 

tényleg jó és érthetőbb, mint a könyv :)

Törölt nick Creative Commons License 2006.09.21 0 0 176

Én csak azt mondtam, hogy az Eu véralkohol tolreranciával kapcsolatben a nevezett műben is találsz egy röpke táblázatot, hogy itt milyen mértékű túllépések, milyen arányban vannak.

 

Nem azt mondtam, hogy tanuld meg a büntetőjogot. :)

Előzmény: eMM (172)
Szeleburdi Csalán Creative Commons License 2006.09.21 0 0 175

ha használsz internetet, itt mindent megtalálhatsz:

 

www.minipolice.hu

 

 

 

 

 

De egyébként miért kéne ismerned neked a tananyagot, mikor a vezetőre csak annyi vonatkozik, hogy ne vezessen úgy, ha előtte ivott.....

 

 

 

 

A tankönyv a szabálysértéssel nem is foglalkozik, ha tényleg érdekel, íme:

 

 

 

 

Ilyen egyszerű ez a bűncselekmény:

 

 

5. Járművezetés ittas vagy bódult állapotban

5.1. A bűncselekmény védett jogi tárgya

A Btk. 188. § szerinti bűncselekményének különös védett jogi tárgya - a többi közlekedési bűncselekménnyel egyezően - a közlekedés biztonsága, és az élet és a testi épség. Az elsődleges jogi tárgy védelme a biztonságos közlekedés szabályait meghatározó normarendszer büntetőjogi védelmén keresztül valósul meg. A közlekedéssel járó általános rizikószintet csökkenteni kívánó szabályrendszer rendelkezéseinek megtartását kívánja szavatolni a Btk. 185. § szerinti vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetése, a Btk. 186. § szerinti közúti veszélyeztetés, valamint a Btk. 187. § szerinti közúti baleset okozásának a bűncselekménye is. Ezek a cselekmények azonban közlekedési ágazatra vonatkoztatottan, az ott hatályos valamennyi rendelkezés érvényesülésének büntetőjogi támogatásán keresztül érvényesítik funkciójukat. Védelemtechnikai szempontból a járművezetés ittas vagy bódult állapotban bűncselekménye ezekhez képest speciális. A cselekmény egyetlen, de valamennyi közlekedési ágazatban érvényben lévő közlekedési norma betartását biztosítja.

Az eddig tárgyalt közlekedési bűncselekményekkel azonos módon, a büntetőjogi védelem érvényesüléséhez a konkrét közlekedési norma megszegésén túlmenően feltétel többlet büntetőjogi tényállási elem megvalósulása is. Szükséges egyrészről, hogy pusztán a normaszegésben megnyilvánuló rizikónövelésnél a közlekedés biztonsága nagyobb mérvű veszélyeztetésnek legyen kitéve, illetve - a veszélyeztető jellegű alapesetre épülve - a súlyosabb megítélés alá tartozó esetekben a testi épség vagy az élet sérelme bekövetkezzen.

Valamennyi ágazatban a közlekedésben való részvétel egyik személyi feltétele, hogy meghatározott járművek vezetőinek a szervezetében vezetés közben ne legyen szeszes ital, illetve más, a vezetési képességet hátrányosan befolyásoló szer. Olyan szerek szervezetben létéről van szó, melyek hatásukat a központi idegrendszerre fejtik ki, és amelyekről általánosságban kijelenthetjük, hogy összességükben hátrányosan befolyásolják azokat a képességeket és készségeket, amelyekre a járművek vezetése során szükség van, valamint mind aktuálisan, mind hosszú távon hátrányosan befolyásolják a személyiséget, ami pedig a közlekedési helyzetekhez kapcsolódó döntési folyamatoknak szempontjából meghatározó.

5.2. A bűncselekmény alanya és az elkövetési magatartás 5.2.1. Az alanyi kört meghatározó körülmények

A két tényállási elem közös tárgyalását azok szoros logikai kapcsolata teszi indokolttá. E cselekménynél az alanyt specializáló feltétel az elkövetési magtartáson keresztül került megfogalmazásra. Elkövetője az, aki a törvényi tényállásban meghatározott módon, meghatározott járművet vezet, vagyis a járművezető. A két fogalom megállapíthatósága egymást feltételezi, csak az elkövetési magatartás tényleges tanúsítója lehet az alany, és amíg az elkövetési magatartás nem kezdődik meg, a speciális alannyá válás feltételei nem adottak. Az alanyi kör megismerésének gondolati útja tehát a törvényi tényállásban meghatározott járműkör meghatározása, és az elkövetési magatartás értelmezése.

Az érintett járműkört nagy energiákat mozgató járművek alkotják. Ilyenek a vasúti és légi járművek, a vízi járművek közül a gépi meghajtásúak, valamint az úszó munkagépek, továbbá a közúton közlekedő gépi meghajtású járművek. Az egyes ágazatokban közlekedő járművek körét két tényező korlátozhatja. A jármű gépi meghajtottságának kívánalma a vízi és a közúti közlekedés körében, valamint a jármű közlekedésének helye a szárazföldi úton történő közlekedés körében. A korlátozás a cselekmény alapesetére vonatkozik. A minősítést megalapozó eredmények bekövetkezése esetén a vízi és közúti járművek gépi meghajtású volta irrelevánssá válik, a minősített eseteket nem gépi meghajtású jármű vezetője is - azonos minősítés és fenyegetettség mellett - megvalósíthatja. A Btk. 191. § értelmében a közúton elkövetett bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem közúton okoz sérülést vagy halált. A rendelkezés bármilyen mértékű sérülés esetén hatályosul, nem kell, hogy az elérje a minősített esetekben meghatározott sérülési mértéket. Nem közúton

Könnyű sérülés bekövetkezése esetén az ittas vagy bódult állapotban elkövetett járművezetés alapesete kerülhet megállapításra.

A Büntetőjogi Kommentárban foglaltak szerint valamennyi közlekedési ágazatban "gépi meghajtásúnak azokat a járműveket kell tekinteni, amelyeket beépített erőgép hajt". A közúti járművek viszonylatában rögzíti, hogy ez "a meghatározás nem azonos a KRESZ 1. számú Függelékének II. fejezetében írt gépjármű fogalommal, a Btk. 188. § (1) bekezdésében megjelölt gépi meghajtású jármű tágabb járműkategóriát ölel fel", így a jelzett helyen a gépjármű fogalma alól kivont mezőgazdasági vontató, a lassú jármű, a segédmotoros kerékpár és a villamos is a gépi meghajtású jármű fogalmi körébe vonható.

5.2.2. A vezetés, a gépi meghajtású jármű vezetése

Az elkövetési magatartás a vezetés, a jármű mozgásba hozatala és műszaki berendezéseinek a haladás érdekében történő működtetése. A fogalom-meghatározáshoz fűzött értelmező rendelkezés szerint az vezet, aki: "közúti szállító vagy vontató eszközt szerkezetének kezelésével haladásra késztet vagy irányít". A definíció alapvetően a helyváltoztatáshoz kötődik, amely gépi meghajtású járművek esetén a hajtóerőt biztosító gépezet egyidejű üzembe helyezését is jelenti. E két körülmény együttes megállapítása esetén válik az elkövetési magatartás befejezetté.

A két mozzanat általában a cél és eszköz viszonylatában áll egymással. A beépített erőgép üzembe helyezése a haladás érdekében történik. Egyes járművek műszaki adottságaira tekintettel a jármű mozgásba hozatala történhet az erőgép üzembe helyezése érdekében. A kettős feltétel szükségessége esetén pusztán az egyiknek a megléte akkor szolgálhat alapul a cselekmény kísérletének a megállapításához, ha az a másik feltétel megvalósításának az érdekében történik. Ilyenkor kijelenthetjük azt, hogy az elkövetési magatartás kifejtése megkezdődött, de még nem fejeződött be. Utalnunk kell arra, hogy az ittas vagy bódult állapotban elkövetett járművezetés bűncselekményének a kísérleti stádiuma - a cselekmény dinamikus életbeli megvalósulása miatt - az elkövetési magatartás mellett más tényállási elemek viszonyában is értelmezhető. Ezzel a II. 5.5. cím keretében foglalkozunk részletesen.

A Legfelsőbb Bíróság eseti döntései ezt a szemléletet tükrözik, noha a közzétett határozatok csak megállapításokat tesznek a cselekmény stádiumára vagy elkövetési magatartására nézve, a végkövetkeztetéseket megalapozó elv rögzítése nélkül. A jelzett cél - eszköz viszony egy olyan szempont, melyen keresztül véleményünk szerint a kérdés egységesen kezelhető. A bíróság az elkövetési magatartás megkezdését állapította meg jármű helyzetváltoztatása nélkül is a motornak vezetési szándékkal történő beindítása esetén. (BH 1995.382.) A bíróság ugyancsak megkezdettnek tekintette az elkövetési magatartást a motor beindulása nélkül, de a járműnek a beindítás érdekében történő tolásakor. (BH 1984.340.), (BH 1980.159.)

Az elmozdulásnak a minimálist meghaladónak és olyannak kell lennie, amit a vezetés érdekében való működtetés hozott létre. Annál a jogesetnél, amikor a gépkocsi minimális elmozdulására a hajtóműrendszerhez rendellenesen összekapcsolt villamos indítómotor pillanatnyi üzemelése miatt került sor, és megállapítható volt, hogy a terhelt az első indítási kísérlet során - állapotával összefüggésben - nem került abba a helyzetbe, hogy akár a legcsekélyebb távolságon át is a járművét vezesse, az elkövetési magatartás hiányát látta a Legfelsőbb Bíróság megállapíthatónak. A motor beindításának és a szándékolt vezetésnek a cél - eszköz viszonyára tekintettel került sor a kísérlet megállapításra. (BH 1988.130.)

A cél eszköz viszony, valamint minősítő eredmény elmaradása esetén tényállási elem hiányában nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése, akkor, ha a motor működtetése nem az előrehaladás, hanem például a gépjármű fűtésének az üzemeltetését célozza, vagy a jármű mozgatásának célja pusztán annak más helyre juttatása, és nem a motor beindítása.

Az alaptényállás körében a vízi és közúti közlekedési ágazatban megkívánt gépi meghajtottság az erőgép által biztosítható mozgási energia nagyságának veszélyes voltával áll összefüggésben. Ha ugyanilyen energiák más fizikai helyzet, például a jármű lejtőn történő gurulása folytán keletkeznek, a gyakorlati iránymutatás szerint indokolt a kiterjesztő értelmezés. (BH 1977.90.)

A vezetés elkövetési magatartás megállapíthatóságához elegendő egyes, a vezetés körében értelmezhető résztevékenységek végrehajtása is. Nem szükséges, hogy az alany a teljes, vezetés fogalmi körébe vonható tevékenységet maga végezze. Bizonyos fajta járművek esetén a teljes körű vezetési tevékenység elvégzése nem is lehetséges. A vezetési tevékenység részleges átengedése megvalósulhat a közúti közlekedés körében abban az esetben, amikor egyazon járműben osztják meg a vezetési tevékenységet, az egyik személy az irányítást a másik az egyéb berendezések működtetését végzi. (BH 1982.365.) Logikailag hasonló az eset a vontatott járművek vezetőinél akkor, ha a vontatott jármű irányítását a jármű szerkezetének működtetésével érdemben képesek befolyásolni. Vezetésnek minősült a légi közlekedés ágazatában annak az alanynak a tevékenysége, aki a pilótaülésben olyan tevékenységet végzett, amely kihatott a jármű mozgására. (BH 1984.220.) "A gépi meghajtású vízi járművek esetében a ,gépjárművezetés’ fogalmi körébe tartozó feladatok határozottan elkülönülhetnek egymástól. A hajó irányítása, kormányzása, a gépek kezelése és a biztonságos közlekedés előfeltételeinek megfigyelése, illetve más módon történő biztosítása okszerűen több személy olyan egybehangolt tevékenységét igényli, amelyek egymás viszonylatában is - bizonyos minőségbeli különbözőségek ellenére - tartalmilag mind a ’vezetés’ fogalmi körébe tartoznak. A vízi jármű műszaki értelemben vett ,üzemeltetése, irányítása’ (kormányzás, gépkezelés) tehát csak egyes hajótípusok esetében alkotják a hajóvezető személyes tevékenységi körét. A hajóvezetés fogalmilag szélesebb irányítási kört (részben adminisztratív, sőt gazdasági jellegű funkciókat) is felölel." (BH 1984.211.)

5.2.3. A járművezető

A járművezető fogalma - a vezetői minőségen keresztül - alapvetően a vezetéshez, mint tevékenységhez kapcsolódik. Független e tevékenységet végző személy korától, képességeitől, ismereteitől, a vezetésre való jogosítottságától. A Kommentár szerint: "Nem feltétele a járművezetői minősítés megállapításának, hogy a jármű vezetője rendelkezzék gépjárművezetői engedéllyel (igazolvánnyal) járművezetői jártassággal, gyakorlattal." Az alanyi minőségnek a végzett tevékenységhez történő kapcsolása is jelzi a közlekedési bűncselekmények és a foglalkozás körében elkövetett bűncselekmények genetikus kapcsolatát. Az utóbbiak esetében is azt látjuk, hogy a tevékenység, a foglalkozás gyakorlása önmagában megalapozza az alannyá válást, nem szükséges, hogy az elkövető az adott, foglalkozási szabályrendszerrel védett tevékenységet "foglalkozás szerűen" gyakorolja, arra képesítése legyen, vagy, hogy ténylegesen ismerje a tevékenységre vonatkozó normarendszert.

A tényállás szerinti alanynak járművezetőnek - illetve meghatározott esetekben - gépi meghajtású járművezetőjének kell lennie. Közútra vonatkoztatottan - a KRESZ értelmező rendelkezése szerint - jármű: "a közúti szállító vagy vontatóeszköz, ideértve az önjáró vagy vontatott munkagépet is. A mozgáskorlátozottak közlekedésére szolgáló, emberi erővel tolt vagy hajtott kerekes szék és a gépi meghajtású kerekes szék - ha sík úton önerejéből 6 km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képes - továbbá a gyermekkocsi és a talicska azonban nem minősül járműnek. A járművek kategóriájába a gépi meghajtású járművek és a beépített erőforrás nélküli járművek tartoznak. A gépi meghajtású járművek kategóriájába a gépjárművek és a gépjárműnek nem minősülő motoros járművek tartoznak. Gépjármű a motorkerékpár, amely lehet kétkerekű, oldalkocsis vagy motoros tricikli; a gépkocsi, amely lehet személygépkocsi, autóbusz, trolibusz, vontató, nyerges vontató vagy tehergépkocsi. A tényállás szempontjából releváns gépi meghajtású járműnek minősülnek a mezőgazdasági vontató, a lassú jármű, a segédmotoros kerékpár, valamint a kerekes szék - a fenti sebességhatárhoz rendelt megkötés szerint. Minősített esetet megvalósító eredmény bekövetkezése esetén további releváns járművek még a pótkocsi, a kerékpár, az állati erővel vont jármű valamint a kézikocsi. A függelék kiemeli a járművek fogalmi köréből a gyerekkocsit, a korábbiak szerint meghatározott kerekes széket, a talicskát, az emberi erővel húzott szánt, a gördeszkát és a rollert. A sporteszközök fejlődése, valamint a velük elérhető sebességhatárok miatt forgalombiztonsági szempontból indokolt lenne a görkorcsolyák, rollerek, gördeszkák járművek fogalmi körébe vonása.

A KRESZ 1. számú Függelékének fogalmi meghatározása szerint nem tekinthető vezetőnek a segédmotoros kerékpárt valamint a kerékpárt toló személyt. Az értelmezés szerint a rendeletnek a vezetőre vonatkozó részét kiterjesztően kell értelmezni, nem kell vezetőnek tekinteni a motorkerékpárt vagy esetleg a gépkocsit toló személyt sem.

5.3. Elkövetési mód, a befolyásoltság 5.3.1. A tényállás módosítása

Az elkövetési magatartás, a vezetés megvalósulásának a módja, a befolyásolt állapot. Ez az a tényállási többletelem, amelynek megvalósulása szükséges a védelmet élvező konkrét, és a tényállásba beemelt közlekedési szabályszegésen túlmenően a büntetőjogi tényállás megvalósulásához. E közlekedési bűncselekmény tényállását az 1998. évi LXXXVII tv. módosította. A módosítás abban áll, hogy az eredeti normaszöveg változatlanul hagyása mellett az kiegészült "a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt" fordulattal, amely a bódult állapotban történő járművezetés bűncselekményét fogalmazza meg.

A tényállás módosítás technikailag a konkrét közlekedési normaszöveg betű szerinti beillesztésével történt. A megvalósítás módja korrekten kifejezésre juttatja azt a jogalkotói igényt, amely szerint jelen tényállás keretében egy konkrét, valamennyi ágazatot érintő közlekedési norma megsértése von maga után büntetőjogi következményeket. A törekvés közlekedési jogi, szabálysértési jogi valamint büntetőjogi jogharmonizációs szempontoknak is érvényt szerez. A szeszes ital hatására létrejött, valamint a vezetési képességre hátrányosan ható szer hatására létrejött büntetőjogilag értékelt állapot formailag eltérő megfogalmazása azonban a jogszabály módosítást követően a jogalkalmazók körében egy ideig kétségessé tette a kétfajta állapot egységes értelmezhetőségének a lehetőségét.

Figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a közlekedési bűncselekmények körében az elmúlt tíz évben a tényállás módosítás mindössze csak ennél az egy cselekménynél és csak olyan körben történt, amely az egyén vezetési képességét hátrányosan befolyásoló szerek büntetőjogi értékelésével áll összefüggésben. Szankciót érintő módosítás - az élet elleni cselekményekkel összehangoltan - történt a közlekedési bűncselekmények sorában. A vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatti vezetés tilalma 1976. január 1. - a KRESZ eredeti hatálybalépése - óta része a közúti közlekedés szabályainak. E konkrét foglalkozási szabály, a jelzett tényállás módosításig csak a közúti közlekedés egész normarendszerét védő, enyhébb büntetőjogi következményeket maga után vonó, közúti baleset okozásának a keretei között nyerhetett értékelést. A pszichotróp anyagokkal kapcsolatos társadalmi jelenségek elszaporodása, és ezek beismertté válása vonta maga után az ilyen anyagokkal, de különösen a kábítószerrel kapcsolatos magatartások fokozott büntetőjogi üldözését. Ezek a társadalmi realitások és jogpolitikai elhatározások eredményezték e bűncselekmény tényállásának a módosítását. A jogalkalmazás hosszabb ideje hangot ad annak a véleményének is, amely szerint indokolt lenne az ittas járművezetés törvényi tényállásának - a gyakorlattal összhangba kerülő - módosítása is. Ennek jogalkotói fórum elé kerülése azonban mind a mai napig várat magára.

5.3.2. A befolyásoltság egységes értelmezése

A jogelmélet és a joggyakorlat az ittas járművezetés bűncselekménye vonatkozásában soha nem tette kétségessé azt, hogy e bűncselekmény megállapításához a konkrét közlekedési norma megszegésén túl büntetőjogi többletelem is szükséges. A szeszes ital fogyasztásával kapcsolatos konkrét közlekedési norma azt a tilalmat fogalmazza meg, hogy nem vezethet járművet az, akinek a szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van. A büntetőjogi többletelem, az italfogyasztás tilalmának a megszegésén túlmenően megkívánja az annak hatására létrejött, alkoholtól befolyásolt állapotot is. A büntetőjogi normaszegéshez, a befolyásolt állapot kialakulásához bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztása szükséges, ami mindenképpen lényegesen meghaladja a közlekedési normaszegéshez elegendő "zéró tolerancia" szintet. Az alkoholtól befolyásolt állapot időtartamában és megvalósulási idejében is eltér attól az állapottól, amikor a vezető szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van. A szeszes italtól befolyásolt állapot a konkrét közlekedési normaszegés következtében a törvényi tényállásban megjelenő eredmény jellegű mozzanat, amelyet a jogalkotó elkövetési módként fogalmazott meg.

A járművezetés bódult állapotban bűncselekménynél a "vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt" állás némiképp eltérő nyelvi megfogalmazása - különösen az e vonatkozásban jelentkező bizonyítási nehézségek miatt - okot szolgáltatott arra a felvetésre, hogy a bűncselekmény megállapításához az ilyen szerek fogyasztása esetén nem szükséges a vezetési képesség szempontjából a hátrányos befolyásoltság kialakulása. A módosítás hatálybalépését követő két év elteltével - a joggyakorlati viták eredményeként - egységesnek tekinthetjük azt a felfogást, hogy a vezetési képességre hátrányosan ható szerek esetében is szükséges büntetőjogi többletelem, az e szerek hatására kialakult befolyásolt állapot fennállása.

A befolyásoltság tartalmi azonossága mellett figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy az alkohol is a vezetési képességre hátrányosan ható szerek közé tartozik. Külön történt nevesítését lényegi tartalmi szempontok nem indokolhatják, pusztán csak a tényállás fejlődéstörténetének a plasztikussá tétele, vagy az alkoholjelenség külön tartható statisztikai értékelése.

5.3.3. A befolyásoltság megállapíthatósága

A befolyásoltság - mindkét fordulat esetén - azt jelenti, hogy a releváns szer hatására a vezetés során mozgósított pszichés és fiziológiás készségek és képességek romlanak az egyén viszonylatában, és alulmaradnak az e területen általában meglévő emberi teljesítéshez képest is. Az egyéni és az általános teljesítési szinthez való viszonyítás együttes kívánalmát azért szükséges megfogalmazni, mert a közlekedés műszaki, technikai és normatív feltételrendszerét úgy alakították ki és hangolták össze, hogy feltételezték, hogy abban a nagy átlag szerinti - tehát átlagos - képességekkel rendelkező alanyok vesznek részt. Nyilvánvaló, hogy a vezetésre való alkalmasság elbírálása során az elvárttól mindkét irányba - az alulteljesítés, valamint a felülteljesítés irányába is - jelentős eltérések vannak. Nem véletlen, hogy néhányan a közlekedés biztonságának a növelését éppen a toleranciahatárok szűkítésével látják megvalósíthatónak. Másrészről nehéz megállapítani, hogy a szűkítés mikor éri el az alanyi jogcsorbítás vagy a diszkriminalizáció mértékét, ezért az alulteljesítés inkább az egyéni büntetőjogi felelősségre vonatkozó kockázatvállalás szférájába tolódott át, ezzel ugyanakkor átlépi a tőle elvárhatóság, mint bűnösségi minimummérték határait, továbbá nem szolgálja megfelelően a társadalom tényleges érdekeit sem.

A befolyásoltság törvényi tényállásbeli megjelenése logikusan indokolt, hiszen ez az "eredmény" fejezi ki hitelesen a releváns pszichoaktív anyagok közlekedésben való használatának bűncselekményi szintet elérő társadalomra veszélyességét. Ugyanakkor a befolyásoltság normaszövegbe iktatásával a gyakorlati jogalkalmazás nehéz helyzetbe került. A befolyásoltságra a jogalkalmazónak a történeti tényállásban megállapítást kell tenni. Ilyen szempontból a befolyásoltságot ténykérdésnek tekinthetjük. A befolyásoltság megállapítása ugyanakkor normatív - a jogalkalmazó értékelésétől függő - mozzanatot is tartalmaz. A jogalkalmazónak kell minden konkrét ügyben állást foglalni abban a kérdésben, hogy az elkövetőnél a közlekedés biztonságára veszélyt jelentő befolyásoltság kialakult-e.

A befolyásoltság tényének megállapítására csak következtetéssel juthat a jogalkalmazó. A következtetés főbb ténybeli alapja egyrészt a szervezetben a vezetés - tehát az elkövetés idején - megvolt releváns pszichoaktív anyag minősége és mennyisége, másrészt az orvosi vizsgálatokon alapuló és alapvetően orvosi szempontokat tükröző klinikai tünet együttes, harmadrészt a befolyásoltság köznapi értelemben felfogott jelei, melyek megnyilvánulhatnak a közlekedési magatartásban vagy ettől független más jelenségben. A magyar büntetőeljárási jogban érvényes szabad bizonyítás elvének megfelelően természetesen más bizonyíték felhasználása is lehetséges, a jelzett bizonyítékkör azonban a gyakorlatban kizárólagosnak tekinthető.

A következtetés alapjául szolgáló két orvosi kompetenciájú bizonyítékkörrel - annak kiemelkedő jelentősége miatt is - az igazságügyi orvos szakértés az elmúlt években igen részletesen foglalkozott. Ennek során részben a minden tudományos igényű megközelítés természetes velejárójaként, részben ismeretanyagának bővülése folytán a kérdések mind komplexebb látása miatt rendre felhívta a figyelmet azokra a problémákra, melyek e két bizonyítékkör orvosi értékelése során felvetődnek. Foglalkoztak az e tényállás szempontjából releváns anyagok kimutathatóságával, mérhetőségével, valamint a szervezetből kimutatható anyagok orvos szakértői szempontú értékelésének a lehetőségeivel. Az orvos szakértői kutatások eredményei - melyek ha nem is teljes színességükben, de megjelennek a konkrét ügyekben adott szakértői véleményekben is - több esetben támasztanak kétséget a jogalkalmazók körében a befolyásoltság megállapíthatósága vonatkozásában. A téma fontossága folytán mi is részletesen foglalkozunk ezzel a kérdéssel az orvos szakértői témát érintő fejezetek keretében.

5.3.4. A befolyásoltságra tett gyakorlati megállapítások 5.3.4.1. A gyakorlat elvi értékű megállapításai

A gyakorlat, az orvos szakértőkkel együttműködve a befolyásoltság megállapíthatóságával kapcsolatban megfogalmazott kétkedésével együtt - különösen az alkoholos befolyásoltság vonatkozásában - kialakított bizonyos alaptételeket, melyek ma is irányadóak a jogalkalmazásban.

Az alkoholfogyasztás ténye önmagában nem azonos az alkoholos befolyásoltsággal. (BH 1981.136.)

Az egyéb tények, a klinikai tünetek és a szervezetben az elkövetéskor lévő alkoholmennyiség alapján állapítható meg az alkoholos befolyásoltság. A befolyásoltság mértékének a megállapításánál elsődleges a szervezetben az elkövetéskor lévő alkoholmennyiség.

A bíróságok ítélkezési gyakorlatában az alkoholos befolyásoltság fokát alapvetően a vérből meghatározott alkohol-koncentráció nagyságrendje mutatja (BH 1983.481.)

A cselekmény elkövetésekor a szervezetben lévő alkoholmennyiség meghatározása történhet a vizeletből valamint a kilélegzett levegőből történő méréssel is. (BH 1998.468.)

Az ittas vezetést elkövető terhelt nagyobb alkoholtűrő képességének nincs jelentősége a bűnösség és a büntetés megállapításánál. (BH 1983.101.)

Az ítélkezési gyakorlat kizárólag a 0,8 ezrelék véralkohol-koncentrációt el nem érő alkoholos befolyásoltság esetében tulajdonít a klinikai tüneteknek meghatározó jelentőséget.

Véralkohol-vizsgálat hiányában a klinikai tünetek, az elkövető által tanúsított magatartás és az ittasság külső - szemmel látható - megnyilvánulási formái alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a gépjárművet szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette-e. (BH 1984.302.)

Az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint az alkoholkoncentráció 0,8 ezrelék értékszintjét meghaladó mennyisége esetén az emberi cselekvőképesség bizonyos mértékű korlátozottsága már törvényszerűen jelentkezik, az alkoholos befolyásoltság orvos szakértői szempontból megállapítható. Ezzel azonos megítélés alá esik, ha az alkoholbontás túlsúlyba kerülésének szakaszában a kilélegzett levegő alkoholtartalma eléri a 0,5 milligramm/liter értéket. Ezekhez az értékekhez igazodik a joggyakorlat a befolyásoltság tényének a megállapítása kérdésében.

Az orvos szakértői szempontból igen enyhe fokúnak tekinthető alkoholos befolyásoltság ellenére is megállapítható az ittas járművezetés, ha az alkoholos befolyásoltság tényét akár a vezetés során tanúsított elkövetői magatartás, akár a klinikai tünetek tükrözik (BH 1985.91.)

A posztalkoholos állapot nem minősíthető alkoholos befolyásoltságnak. Az orvostudomány álláspontján alapuló töretlen ítélkezési gyakorlat szerint a posztalkoholos állapot nem azonos a szeszes italtól befolyásoltsággal. A posztalkoholosságon a szervezetből kiürült alkohol utáni szituációban keletkező, a közérzetben nyomot hagyó szubjektív tünetekkel járó állapot értendő. Annak tünetei - pl. fejfájással, különféle rosszulléti tünetekkel járó másnaposság - a járművezetésre való képességet kedvezőtlen irányban befolyásolhatják. Ilyen esetben tehát nem olyan állapotról van szó, amely a biztonságos gépjárművezetést a szeszes italtól való befolyásoltság miatt korlátozná vagy kizárná. (BH 1998.344.), (BH 1982.134.)

5.3.4.2. Lehetséges következtetések a befolyásoltság körében

Az alaptételekből - véleményünk szerint - levonhatók további következtetések. E körülmények jogi megítélése azonban nem valamennyi kérdésben feltétlenül egyértelmű.

Véleményünk szerint a posztalkoholos állapotban való vezetés - az ezzel járó fizikai állapot minőségének a függvényében - sértheti a KRESZ 4. § (1) bekezdésének b) pontjában előírt biztonságos vezetésre képes állapot követelményét. Ezért a posztalkoholos állapotban és azzal releváns jogi összefüggésben okozott baleset - egyéb tényállási feltételek megvalósulása esetén - a közúti baleset okozása bűncselekmény keretei között értékelhető.

A posztalkoholos állapottal azonos megítélésűnek lehet tekinteni a pszichoaktív anyagoktól függő viszonyba került személyeknél az "elvonással" összefüggésben kialakult tünetegyüttest. Az elvonás igen kedvezőtlen fizikai és pszichés tünetei kétségtelenül rontják a vezetési képességet. Itt - véleményünk szerint - azonban már nem a befolyásoltságot megteremtő aktív szerhatásról van szó, hanem adott esetben a vezetési képesség egyéb korlátozottságáról. Az elvonási tünetekkel járó állapotokban történt vezetés így önmagában nem bűncselekmény, az ilyen állapotokkal összefüggésben okozott - tényállásszerű - baleset a Btk. 187. § keretében értékelhető.

Maga az idült alkoholizmus állapota, valamint a kábítószer-függőség, mint állapot az előbbiek szerint csak a biztonságos vezetésre képes állapotot érinti, aktív hatóanyag hiányában alkoholtól illetve vezetési képességre hátrányosan ható szertől befolyásolt állapotnak nem tekinthető. Ez a felfogás összhangban áll a Btk. 24. § és 25. § rendelkezéseihez fűzött értelmezéssel, amely ezeket az állapotokat - aktív hatóanyag hiányában - annak markáns kialakulása esetén olyan betegségként kezeli, melyek kimeríthetik a kóros elmeállapot feltételeit. Ezek a betegségek és állapotok a vezetésre való alkalmatlanságot az általános rendelkezés keretein belül alapozzák meg.

5.3.5. A befolyásoltság szempontjából releváns anyagok

Az ittas és a bódult állapotban történő járművezetés bűncselekmények szempontjából releváns anyagok az etilalkohol, a kábítószernek minősülő anyagok, a pszichotrop anyagok, valamint egyes gyógyszerek, mint legális drogok. Szeszes italnak az etilalkohol tartalmú italokat tekintjük. A különböző mérőműszerek erre az alkoholfajtára speciálisak. A kábítószer az 1965. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett, "a New Yorkban 1961. március 3o-án kelt Egységes kábítószer-egyezmény" alapján nemzetközileg kábítószernek minősített, valamint a Magyar Köztársaságban kábítószernek minősített anyagok és készítmények, valamint azok bármilyen töménységű folyékony vagy szilárd hígításai. Az ilyen anyagok felsorolását az 1/1968. (V. 12.) BM-EüM együttes rendelet 1-3. melléklete határozza meg. Pszichotrop anyag az 1979. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a pszichotrop anyagokról szóló, Bécsben 1971. február 21. napján aláírt egyezmény alapján nemzetközileg pszichotrop anyagnak minősített anyagok, valamint a Magyar Köztársaságban annak minősített anyagok, valamint ezeknek bármilyen töménységű hígításai. Az ilyen anyagok felsorolását a 4/1980. (VI. 24.) EüM-BM együttes rendelet melléklete tartalmazza.

5.4. Bűnösség

A járművezetés ittas vagy bódult állapotban szándékos bűnösségű cselekmény. Az alapeseti cselekmény teljes egészében szándékos formában jelenik meg. E szándékosságot a jogirodalom általában úgy jellemzi, hogy az elkövető tudattartama átfogja a tényállás szempontjából releváns körülményeket, valamint az ezek közötti okozati összefüggést, vagyis tudattartama átfogja magatartása lehetséges következményeit. Releváns ténynek és okozati összefüggésnek tekintik ebből a szempontból azt, hogy az elkövető tisztában van azzal, hogy etilalkoholt vagy a vezetésre egyébként hátrányosan ható szert juttatott be a szervezetébe. Ismeri az alkohol hatását, illetve ismeri az egyéb szer lehetséges hatását, tehát tisztában van azzal, hogy attól befolyásolt állapotba kerülhet. A magatartás következményeire kiterjedő tudattartam a szándékos bűnösség megállapításának csak az egyik szükséges feltétele, a következmények előrelátása más bűnösségi formákat is jellemez. A meghatározást tehát ki kell egészíteni azzal az érzelmi mozzanattal, hogy az elkövető a magatartása következményeit kívánja, vagy legalább abba belenyugszik.

Jelen esetben legalább kettő, ilyen értelmi és érzelmi mozzanat párról van szó. Az értelmi és érzelmi mozzanatnak egyrészt fenn kell állni a fogyasztott szer ismeretén alapulva, annak hatása vagy lehetséges hatása vonatkozásában. Az elkövető tudja, hogy veszélyes pszichoaktív anyagot fogyaszt, amely nála olyan állapotot okozhat, amely rontja azokat a képességeit, amelyeket járművezetés során mozgósítania kell. Ennek az okozati mozzanatnak a bűnösségszempontú elemzése során a Btk. 24. § és 25. § értelmezésénél használtak az irányadóak. Az elkövető lehet tévedésben az elfogyasztott anyag mibenlétére nézve, vagyis nem tudja, hogy etilalkohol tartalmú dolgot vagy releváns pszichoaktív szert tartalmazó anyagot fogyasztott. Az elkövető etilalkohol fogyasztása esetén lehet tévedésben a várható hatás vonatkozásában. Így a pathológiás részegség és az abortív pathológiás részegség jogi megítélésének elvei az alkoholhatás előrelátása vonatkozásában alkalmazhatók. Az egyéb szerek, kábítószerek és pszichotrop anyagok esetében - a büntetőjog jelenlegi állása szerint - nincs relevanciája a rendellenes vagy kiszámíthatatlan szerhatásnak. Így a várttól eltérő szerhatás vonatkozásában büntethetőséget kizáró ok nem alkalmazható. A jogi megfontolás ezen pszichoaktív anyagok illegális forgalmával áll összefüggésben, amely önmagában és alapvetően a szerhatás kiszámíthatatlanságát okozza. Ebből fakadóan - véleményünk szerint - a legális drogként kezelt, de vezetési képességre hátrányosan ható gyógyszerek esetén, mivel a fogyasztó hivatalos tájékoztatást kap a szerhatásról, az attól eltérő hatás kialakulása esetén a fogyasztó lehet tévedésben az eredményt illetően.

A rendkívüli szerhatásnak, mint jogi problémának a specialitását az adja, hogy az ittas vagy bódult állapotban elkövetett más bűncselekmények esetében - a büntetőjogi beszámítási képesség értékelése során - azok, mint büntethetőséget kizáró vagy korlátozó körülmények vehetők számításba. Jelen esetben a szerhatás a bűncselekmény törvényi tényállásának a mögöttes eleme, hiszen a megvalósulása feltételezi a szerfogyasztás adott helyzetre - a vezetésre - vonatkoztatott tilalmát, és azzal összefüggésben a bizonyos fokú szerhatás kialakulását. E cselekmény esetén - véleményünk szerint - a rendkívüli szerhatások nem a kóros elmeállapot körében, hanem egy másik beszámítást érintő büntethetőségi akadály, a tévedés körében is értékelést nyerhetnek.

A másik értelmi és érzelmi mozzanat pár annak a felismerése és elfogadása, hogy a szerhatásra kialakult állapotban való vezetés veszélyes a közlekedés biztonságára. Ez magában foglalja a befolyásoltságot eredményező szerhatás felismerését is. Az, hogy a releváns szerek jó részének - az alkoholnak, kábítószereknek, pszichotróp anyagoknak - központi idegrendszert is érintő hatása van, és ezáltal veszélyesek a közlekedés biztonságára, köztudottnak tekinthető. Efelől a konkrét közlekedési norma sem hagy kétséget. Az orvos szakértés kialakult álláspontja szerint az enyhe fokot elérő alkoholos befolyásoltságok már és még az abban lévő személyek számára felismerhetők, érzékelhetők.

Elfogadásra ajánlottuk azt a nézetet, amely lehetővé teszi a szerfogyasztásban való tévedés büntetőjogi relevanciáját. Ugyanakkor ez csak bizonyos időbeli korlátok között lehet igaz, hiszen a szerhatás folytán kialakult állapot már felismerhető. Ebben az esetben amennyiben az elkövető tudata - az állapotból való visszakövetkeztetéssel - átfogja a hatást okozó szer szervezetbe kerülésének tényét, a Btk. 188. § szerinti járművezetés ittas vagy bódult állapotban tényállása megállapítható. Ha az ok nem, csak annak hatásaként a vezetésre való alkalmatlan állapot ismerhető fel, és az elkövető a vezetésre egyébként nem képes állapota folytán legalább súlyos eredménnyel járó balesetet okoz, magatartása a 187. § szerint közúti baleset gondatlan okozásának minősülhet.

A minősített esetek megvalósulása esetén a bűnösség továbbra is szándékos, azonban az kizárólag a szándékosság vegyes bűnösségű - preaterintencionális - formája lehet. Az elkövető bűnössége a bekövetkezett életet vagy testi épséget sértő eredmény vonatkozásában csak a gondatlanság körébe tartozhat. A könnyű testi sértés, mint eredmény csak a tisztán szándékosként jellemzett alapeseti tényállás keretei között értékelhető. A közlekedési bűncselekmények genetikus történetéből adódóan az alapeseti tényállás keretei között értékelhető testi sértéses eredményre - tehát a könnyű testi sértésre is - a bűnösség csak gondatlan lehet.

5.5. A bűncselekmény stádiumai

A bűncselekmény szándékos természete miatt lehetséges a jogilag értékelt kísérleti szak megjelenése. Az előkészület nem büntetendő. Valamely bűncselekmények kísérleti szakban maradása általában úgy valósul meg, hogy az elkövetési magatartás teljes kifejtése nem történik meg, vagy a tényállásban megkívánt eredmény nem áll elő. A bűncselekmény elkövetési magatartása a vezetés, amely - fogalmi tartalmára tekintettel - rövid idő alatt megvalósul. A szűken vett elkövetési magatartásnak a megkezdett, de be nem fejezett megvalósítása nem gyakorlati. A cselekmény alapeseti tényállása kifejezett eredményt nem tartalmaz, az formailag immateriális bűncselekmény. Az ittas vagy bódult állapotban elkövetett járművezetés bűncselekményét azonban az is jellemzi, hogy az elkövetési magatartáshoz több szituációs ismérv - sajátos eszköz, sajátos hely, valamint egy eredmény jellegű elkövetési mód - is társul. A bűncselekmény megvalósulási feltételei miatt a kísérlet megállapítása - elméletileg - akkor is lehetséges, ha az elkövetési magatartás megvalósulása mellett ezeknek a szituációs ismérveknek a kialakulása folyamatban van.

A szűkebb értelemben vett elkövetési magatartás a járművezetés, amely a jármű elmozdítását és szerkezeti elemeinek a mozgás érdekében történő működtetését jelenti. Az elkövetési magatartás e műveletek bármelyikének megkezdésével megkezdett - a cselekmény legalább kísérleti szakig jutott - és azok együttes megvalósulásával befejezett. A szűkebb értelemben vett elkövetési magatartás az elkövetés eszközével - a vezetett gépi meghajtású járművel - sajátos cél és eszköz viszonyban van. Ez a viszony az elkövetési magatartás fogalmát kitágítja, amely lehetővé teszi időben elhúzódó megvalósítását, és az elkövetési magatartás megkezdett, de be nem fejezett voltának a megállapítását. A tágabb értelemben vett elkövetési magatartás a gépi meghajtású jármű vezetése, amely az alapeseti tényállás megvalósulásához szükséges. Ez az elkövetési magatartás feltételezi a jármű gépi meghajtásúvá tételét is. A gépi meghajtásúvá tétel is a jármű berendezéseinek a működtetésével történik, a működtetés ilyenkor konkrét irányultságú. A berendezések működtetése, valamint a haladás a cél és eszköz viszonyában áll egymással. A cél és eszköz viszony megállapíthatósága esetében az elkövetési magatartás egyik mozzanatának a megvalósulása is megkezdetté teszi a bűncselekményt. A gépi meghajtású járművek vezetésének teljes vagy részleges megvalósulásának lehetséges eseteivel a II. 5.2.2. cím alatt részletesen foglakoztunk.

Az elkövetés módja a befolyásoltság, amely - véleményünk szerint - eredmény jellegű tényállási elem. Ennek bekövetkezése, illetve elmaradása szintén alakítja az ezáltal materiális jellegűvé váló bűncselekmény megvalósulási szakaszait. Az elkövetés módja akkor valósul meg, ha a szervezetbe bejutott szer hatására a közlekedés biztonsága szempontjából veszélyes befolyásoltság kialakul. A befolyásoltság kialakulásához - a bevitt anyag és a bevitel módjának függvényében - időre van szükség. A befolyásoltsági állapot kialakulását időben megközelítve - egyéb feltételek fennállása esetén - a cselekmény kísérletének a megállapítása elméletileg nem kizárt. Az ilyen típusú kísérletek megállapításának elmaradását a gyakorlatban az indokolja, hogy a bűncselekmény megállapítására alkalmas befolyásoltságot megközelítő állapot szabálysértés, ami lehetővé teszi más, de a büntetőjogihoz hasonló keretek között a cselekmény tárgyi súly szerinti értékelését.

A bűncselekmény szituációs ismérvei között - a közúti közlekedésben való megvalósulása esetén - az elkövetés helyének kötöttsége ugyancsak elméleti lehetőséget ad a kísérlet megállapítására. Az úton történő közlekedés esetén - amennyiben a cselekményt nem kíséri sérülés - az csak közúton valósítható meg. Alkoholtól befolyásolt állapotban magánútról a közútra történő kihajtást megelőzően - amennyiben a kihajtás reális lehetősége fennáll, és azt valamilyen külső körülmény akadályozza meg - a cselekmény kísérlete megállapítható. Ebben az esetben azonban a kísérleti stádium szűk körben valósulhat meg, a magánúton történő vezetés a közútra való későbbi kihaladás szándéka esetén is - amennyiben a közútra történő kihajtás lehetősége nem rögtönös - a cselekmény nem büntetett előkészületét valósítja meg. (BH 1998.157.)

 

V. A közlekedési bűncselekmények bizonyításának orvos szakértői kérdései

1. Alkohol

1.1. Az alkoholos befolyásoltság igazságügyi orvos szakértői véleményezése

 

Az etilalkohol (CH3-CH2-OH) színtelen, kellemes szagú, égető ízű, könnyen gyúlékony, a központi idegrendszerre ható folyadék, forráspontja 78,3 oC, fajsúlya 0,79. Cukortartalmú növényi és állati eredetű anyagok, élesztőgombák okozta erjedésekből keletkezik. A központi idegrendszerre kifejtett izgató, illetve narkotikus hatása miatt az emberiség évezredek óta használja.

Alkoholos erjedés után keletkezett bódító hatású folyadékok fogyasztása már az ősközösségi társadalmakban szokásos volt, elsősorban rituális célból. Legkorábban az angolszász államokban ismert cider típusú, sörszerű folyadék fogyasztásával kezdődött. Írásos feljegyzések vannak arról, hogy a babiloni kocsmákban rendszeresen több típusú ilyen ital hozzáférhető volt. A sör fogyasztásnak az ókori Egyiptomban népélelmezési jelentősége volt. A szőlő termelése a Földközi-tenger keleti medencéjében indult meg. A lepárlással nyerhető tömény szeszes italok készítésének technológiája az arab világból származik és térhódításukkal párhuzamosan Krisztus után 1000 körül jelent meg Európában. Az alkoholtartalmú szeszes italok fogyasztása világszerte elterjedt, azt - a fundamentalista muzulmán közösségek kivételével - a társadalom mindenütt elfogadja.

A hazai statisztikák szerint a magyar népesség alkoholfogyasztása nemzetközi viszonylatban is számottevő és bár az egy főre jutó évenkénti szeszesital fogyasztás az utóbbi időben csökkent, még mindig a világ élmezőnyébe tartozunk. Az idült alkoholisták számát a különböző becslések 6-800 ezer közé teszik. Köztudott, hogy az alkohol okozta központi idegrendszeri károsodások a különböző bűncselekmények elkövetését elősegítik és jelentős szerepet játszanak a közlekedési balesetek kialakulásában is. Az országos statisztikák szerint a balesetek 11-12%-ában az elkövető vagy a sértett alkoholos befolyásoltsága kimutatható, és az esetek nagy részében ezen alkoholos befolyásoltság a baleset bekövetkeztében oki szerepet is játszik. A baleseti statisztika ugyanakkor nem ad reális képet arra nézve, hogy milyen gyakorisággal fordul elő ténylegesen alkoholos állapot a közlekedésben. Külföldi példák alapján Csongrád megyében 1999. évben végzett felmérés azt mutatta, a vizsgált populáció 1,08%-a vezette úgy járművét, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt, a 0,8 ezrelékes szintet a járművezetők 0,3%-a, az 1,5 ezrelékes szintet 0,06%-a haladta meg. Ez az érték nemzetközi összehasonlításban igen kedvező, egyedül a skandináv államokban észleltek ennél alacsonyabb gyakoriságot. Nyugat-Európa államaiban és az Amerikai Egyesült Államokban a gépjárművezetők 6-15%-a szeszesital fogyasztás után vezet gépjárművet, de hétvégeken az éjszakai órákban egyes vizsgálatok 50%-os gyakoriságról is beszámoltak.

1.2. Ittas járművezetés és gyakorisága

 

 

Nem ilyen kedvező a helyzet akkor, ha azt vizsgáljuk, hogy a baleset következtében halálosan sérült személyek alkoholos befolyásoltsága milyen mértékű. Nemzetközi statisztikák szerint a gépjárművezetők 19-36%-a, a gyalogosok 30-50%-a áll alkohol hatása alatt egy halálos közúti baleset idején. A Szegedi Tudományegyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének Csongrád megyére vonatkozó felmérése szerint évek óta a baleset helyszínen elhalt gépjárművezetők 50%-ánál, a gyalogosok 80%-ánál lehet átlagosan közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotát kimutatni. Ez azt jelenti, hogy a tiltó rendelkezések és az alkoholos állapotban történő gépjárművezetés alacsony gyakorisága ellenére a legsúlyosabb eredménnyel járó közlekedési balesetek okai között hazánkban az alkoholos befolyásoltság még mindig kiemelkedő szerepet játszik.

Közlekedési balesetek relatív kockázata különböző mértékű véralkohol koncentrációknál

Az alkoholtartalmú italokat cukortartalmú növényi anyagok és állati nedvek, vagy keményítő tartalmú magok erjesztése, tömény szesz esetében ezen erjesztett anyag lepárlása útján állítják elő. A sörök általában 2,8-4 súlyszázalék, a borok 8-10 súlyszázalék, a tömény szeszes italok 28-32 súlyszázalék alkoholt tartalmaznak (az etilalkohol 0,79 fajsúlya miatt a számításokhoz felhasznált súlyszázalék és az általánosan használt térfogatszázalék nem azonos). A természetes eredetű italok az etilalkohol mellett mindig tartalmaznak rövidebb, illetve hosszabb szénláncú alkoholokat is. A metilalkohol a növényi magvakban jelen lévő pektin metabolizmusa során keletkezik, és általában egy nagyságrenddel, a hosszabb szénláncú alkoholok az aminósavak metabolizmusának eredményei, és általában két nagyságrenddel alacsonyabb koncentrációban vannak jelen az italokban, mint az etilalkohol.

1.3. Az alkohol felszívódása

Az etilalkohol kémiai természetéből adódóan vízben és zsírokban is jól oldódik, a biológiai membránokon könnyen átjut. Felszívódása passzív folyamat, a koncentráció gradiensnek megfelelően diffúzió útján történik. A fogyasztott szeszes ital mintegy 5-15%-a már a szájüregből felszívódik. Ennek jelentősége, hogy az anatómiai viszonyok miatt kikerülve a májat közvetlenül a nagyvérkörbe jut, így ezen alkoholmennyiség tekintetében a gyomor bélrendszer és a máj elsődleges méregtelenítő hatásával nem lehet számolni. A fogyasztott szeszes ital maradványa a szájüregben 8-15 percig mutatható ki, amelyet a kilégzett levegő alkoholtartalmának meghatározása alkalmával minden esetben figyelembe kell venni.

A gyomorból való felszívódás lassú, és a felszívódás sebessége számos tényezőtől, így a gyomornyálkahártya állapotától, vérbőségétől, a gyomor aktuális motilitásától, teltségétől, stb. függ. Szénsav tartalmú szeszes italok a gyomornyálkahártya vérbőségét fokozva gyorsítják az alkohol felszívódását. A fenti tényezőkből adódó bizonytalansági faktorok azonos mennyiségű szeszes ital fogyasztása esetén is olyan nagyságrendű inter- és intraperszonális különbségeket okoznak, hogy a tényleges felszívódási sebesség még egy esetlegesen megismételt terheléses vizsgálat segítségével sem rekonstruálható.

A vékonybelekből történő felszívódás gyors. Amennyiben az italfogyasztással egy időben nagyobb mennyiségű zsírtartalmú anyag is került a szervezetbe, az alkohol a zsírsavakkal a vékonybélben észtereket képez, amelyek már nem szívódnak fel és természetes úton kiürülnek. Ez a jelenség eredményezi az ún. felszívódási veszteséget, amely üres gyomor esetén elhanyagolható ugyan, de az irodalmi adatok szerint kivételes esetben akár 56%-ig terjedhet. Általában 10%-os felszívódási veszteséget veszünk figyelembe.

Egyszeri rövid idő alatt történt alkoholfogyasztás esetén a felszívódás mintegy 90-120 percig tart. A véralkohol görbe csúcsát azonban hamarabb eléri, mintegy 60 perc után már a lebontó folyamatok kerülnek túlsúlyba. Telt gyomor esetén a felszívódási idő ennek többszöröse is lehet.

A véralkohol görbe lefutása üres gyomorra történő fogyasztás után

A felszívódást követően az alkohol először az extracellularis vízterekbe kerül, majd a sejtmembránokon átdiffundálva rövid idő alatt egyenletesen oszlik meg a szervezet víztereiben. Ez a diffúzió a véralkohol görbe csúcsán egy rövid ideig tartó gyors csökkenést eredményez. Az egyes testfolyadékokban egyenletesen oszlik ugyan meg, koncentrációja azonban az illető folyadék ion- és fehérjetartalmának függvénye is, így a vér-, vizelet- agyfolyadék, epe, stb. alkoholkoncentrációja ugyanazon időpontban szükségszerűen eltér egymástól, a koncentráció közti különbség részben az illető testfolyadék összetételétől, részben azonban attól is függ, hogy az adott időpontban felszívódási vagy lebomlási szakasz állott fenn.

1.4. Az alkohol lebomlása

A felszívódott alkohol 5-10%-a változatlan formában a légzéssel, izzadtsággal, vizelettel, széklettel kiürül. A többi enzimatikus folyamatok eredményeként széndioxidra és vízre bomlik le, miközben grammonként 7,1 kalória keletkezik. A lebontás túlnyomó részét (mintegy 80%-át) a gyomor-bélhuzam nyálkahártyájában és a májban lévő alkohol dehidrogenaze (ADH) enzim végzi. A lebontás eredményeként acetaldehid keletkezik, melyet az aldehid-dehidrogenáze (ALDH) bont tovább. Mindkét enzimnek számos genetikailag determinált variációja (ún. izoenzimek) ismeretes, melyek alkoholbontó sebessége nem azonos. Ezen izoenzimek felelősek többek között azért, hogy a keleti populáció jelentős része nem bírja az alkohol fogyasztását. Az enzim működése az általános biológiai törvényszerűségeknek megfelel, és a bontás sebessége bizonyos véralkohol koncentrációig a szubsztrát mennyiségétől, tehát a szervezet etilalkohol koncentrációjától függ. Igen alacsony tartományban - 0,2-0,4 ezrelék körül - a szervezetben rendelkezésre álló teljes enzim mennyiség telítődik etilalkohollal, ezért magasabb koncentrációknál a bontás lineáris lesz. A gyakorlat szempontjából jelentős az ADH azon tulajdonsága, hogy bár legnagyobb affinitással az etilalkoholhoz kötődik hozzá, ezen enzim felelős a metilalkohol és a hosszabb szénláncú alkoholok bontásáért is. Amennyiben szubsztrát túlkínálat van jelen, tehát valamely személy véralkohol koncentrációja a már jelzett 0,2-0,4 ezreléknél magasabb, az enzim csaknem kizárólag az etilalkoholt bontja, így a szervezetben egyébként alacsony koncentrációban jelen lévő metilalkohol és hosszabb szénláncú alkoholok felszaporodhatnak, melynek egyrészt az idült alkoholizmus laboratóriumi diagnosztikájában, másrészt az ún. posztalkoholos állapot kialakulásában van szerepe.

Az etilalkohol kisebb részét más enzimek (kataláz, és MEOS) végzik. A bontás a gyomor-bélhuzam nyálkahártyájában és a májban már a felszívódás idején megindul, így az ún. first pass effect útján minden esetben egy valódi felszívódási veszteség is kialakul. Itt arról van szó, hogy az alkohol ugyan felszívódik, de a gyomor-bélhuzam nyálkahártyájában és a májban jelen lévő enzimek egy elenyésző részét még azelőtt lebontják, hogy az a nagy vérkörbe kerülve központi idegrendszeri hatását ki tudná fejteni.

1.5. A véralkohol görbék lefutása

A felszívódási és a lebomlási folyamatok eredményeként alakul ki a vér illetve az egyes testfolyadékok alkoholkoncentrációjának időbeli lefutását mutató vér-, vizelet stb. alkohol görbe.

Üres gyomorra történő egyszeri fogyasztás esetén kapjuk az ideális alkohol görbét. A felszívódási szakasz átlagosan 60 percen keresztül tart és a korábban leírtaknak megfelelően nagy egyéni változatosságot mutat. Kis mennyiségű alkohol gyorsabban, akár 30 perc alatt is felszívódhat. Irodalmi adatok szerint óránként általában 1,2-1,3 ezrelék véralkohol koncentrációt eredményező szeszes ital szívódik fel, de ennek többszöröse is előfordulhat a gyakorlatban. Az alkohol görbe csúcsa után egy rövid gyors csökkenés következik, majd az enzimatikus bontás jellegzetességei miatt egy lineáris lebomlási szakasz jelenik meg. Ebben a stádiumban óránként 0,1-0,2 ezrelék (átlagosan 0,15 ezrelék) csökkenés észlelhető. Magasabb, 2,0 ezrelék fölötti véralkohol koncentrációk esetén a passzív kiürülés miatt 0,1-0,3 ezrelék óránkénti bomlással lehet számolni. Alacsony véralkohol koncentrációk esetén (0,2-0,4 ezrelék alatt) a bontás exponenciális lesz, és az igen alacsony véralkohol koncentrációk, különösen keringészavar esetén viszonylag hosszú ideig fennmaradhatnak.

Bár a lebomlási szak egyenletes, rövid időszakonként végzett mérések kimutatták, hogy görbe fűrészfogszerű lefutású, melynek pontos biológiai alapja még nem ismeretes. A véralkohol görbe ezen tulajdonsága, valamint a minden mérésnél szükségszerűen előforduló hiba lehetősége miatt nem megalapozott, ha két mérés eredménye alapján az illető személy egyedi alkoholbontási sebességére következtetünk. Ez csak kísérletes körülmények között, sorozatban végzett mérések segítségével határozható meg.

Telt gyomorra történő italfogyasztás esetén a görbe laposabb és alacsonyabb, amelyet egyrészt a felszívódási veszteség, másrészt az elhúzódó felszívódás indokol. Ilyenkor az italfogyasztás és a véralkohol görbe csúcsa között 60 percnél lényegesen hosszabb idő is eltelhet. Elhúzódó italfogyasztás esetén ún. platóképződés alakul ki, melyet az eredményez, hogy a felszívódási és lebontási folyamatok viszonylag hosszú időn keresztül egyensúlyban vannak. Ilyenkor szabályos csúcs képződéséről nem is beszélhetünk, és a véralkohol görbe maximális értékét az italfogyasztás végén, vagy azt követően 15-20 perccel, de mindenképpen félórán belül eléri.

A véralkohol görbék lefutása ugyanazon alkoholmennyiség különböző módon való elfogyasztása után (üres gyomor, telt gyomor, frakcionált ivás)

A gyakorlatban jelentősége van az ún. ráivásnak, tehát amikor olyan esetben történik újabb italfogyasztás, amikor a véralkohol görbe még nem csökkent le nullára. Kis mennyiségű alkoholfogyasztás esetén a felszívódási szak rövidebb, és a görbe csúcsa 30 percen belül általában kialakul.

Az egyes testfolyadékok közül legnagyobb gyakorlati jelentősége a vizelet alkoholtartalmának van. Részben a vér és a vizelet között fennálló ozmotikus különbség, részben a vizeletelválasztás jellegzetességei miatt a vizeletalkohol görbe eltérő lefutású. Kezdetben, tehát a felszívódási szak alatt, illetve a véralkohol görbe csúcsának megfelelően a vizeletalkohol koncentráció alacsonyabb, a lebontási szakaszban azonban minden esetben magasabb a véralkohol koncentrációnál. A két különböző testfolyadék párhuzamos vizsgálata tehát módot ad arra, hogy a mintavétel időpontjára nézve véleményezzük az adott személy a felszívódás vagy lebomlás szakaszában van-e.

Vér- és vizeletalkohol görbe lefutása

Mint minden biológiai membránon, a tüdő léghólyagcsák falán keresztül is megtörténik az alkohol diffúziója. Mivel ilyenkor a tüdő kapillárisokban lévő vér alkoholkoncentrációja magasabb, mint a tüdőléghólyagcsákban lévő levegő koncentrációja, a diffúzió az utóbbi felé irányul. A megoszlási hányados 1:2100-2300, ami ezt jelenti, hogy 2001-2300 ml levegőben van annyi alkohol, mint egy ml vérben. Mivel a diffúzió hőmérsékletfüggő, az függ az érintett személy testhőmérsékletétől. A testhőmérséklet 1 oC-al történő megváltozása 6,7%-os differenciát idéz elő. Amennyiben valamely módszerrel mérni tudjuk a tüdőléghólyagcsákban lévő levegő alkoholkoncentrációját, felrajzolhatjuk a kilégzett levegő alkoholkoncentrációjának görbéjét. Ez - bár általános jellemzőiben a véralkohol görbéhez hasonló - a korábban ismertetettektől eltérő lefutású. Az alkohol felszívódásának szakaszában a kilégzett levegő alkoholkoncentrációja mindig magasabb, mint a véralkohol koncentráció, a görbe csúcsát hamarabb éri el, és az a véralkohol koncentrációt meghaladja, lebomlási szakaszban a véralkohol koncentráció alatt marad. Ennek oka az, hogy a véralkohol koncentrációt a könyökvénából, tehát a nagyvérkör visszeres részéről nyert vérből határozzuk meg, míg a kilégzett levegő alkoholkoncentrációja a kisvérköri kapillárisok véralkohol koncentrációjával arányos.

Vér- és levegőalkohol görbe lefutása (vér-, levegő)

A fentiek gyakorlati következménye az, hogy bár a vér és a kilégzett levegő alkohol koncentrációja egymással arányos, azok közvetlenül nem számíthatók át egymásba, vagy az átszámítás szükségszerűen és pontosan nem kalkulálható mértékben hibát eredményez. Csaknem 500 személy párhuzamos vér és kilégzett levegő alkohol koncentrációjának vizsgálata alkalmával azt találtuk, hogy a két érték között szignifikáns összefüggés áll ugyan fenn, a 95 illetve 99%-os konfidencia intervallum meglehetősen széles. Ez eredményezi azt, hogy bár elméletileg 0,38 mg/liter levegőalkohol koncentráció felel meg 0,8 ezrelék véralkohol koncentrációnak, biztonsággal csak akkor mondhatjuk ki, hogy valamely személy véralkohol koncentrációja a 0,8 ezreléket meghaladja, ha egyrészt az a lebomlás stádiumában van, másrészt levegőalkohol koncentrációja magasabb, mint 0,5 mg/liter.

Vér- és levegőalkohol összefüggése az alkohol lebomlás idején

1.6. Alkohol-meghatározási módszerek

A véralkohol meghatározására az elmúlt évszázad folyamán számos metodikát dolgoztak ki, az analitikai technológia fejlődésével azok egyre inkább specifikussá váltak, illetve mód nyílt az automatizálásra is.

Elsőként 1930 körül Widmark dolgozta ki a nevével jelzett és jodometriás titráláson alapuló módszerét, amely évtizedeken keresztül világszerte a vezető metodikává vált. A meghatározás az alkohol redukáló tulajdonságán alapul és nem magát az etilalkoholt, hanem a vér (vizelet, egyéb testnedvek) redukáló anyag tartalmát mutatja ki. Mivel ez az etilalkohol koncentrációval arányos, súlyos anyagcserebántalmak (pl. cukorbajos coma) kivételével megfelelő információt ad a véralkohol koncentrációjára. Maga a módszer ugyanakkor nem specifikus, a hibalehetőségek miatt 0,5 ezrelék alatti koncentrációk esetén nem bizonyítja az alkoholos befolyásoltságot, és a kimutathatóságot a rothadásos folyamatok alkalmával keletkező bomlástermékek is jelentősen befolyásolják, így halottak esetében alkalmazhatósága korlátozott. Mindezek miatt napjainkban legfeljebb második módszerként használatos és önmagában az alkoholos befolyásoltság bizonyítására nem alkalmas.

Az állatok (ló, szarvasmarha) májából kivont alkohol dehidrogenáz (ADH) enzim a korábban leírtaknak megfelelően alkoholok bontására specifikus, és mivel a szervezetben legnagyobb töménységben etilalkohol van jelen, a segítségével végzett in vitro meghatározás felvilágosítást nyújt a vizsgált testfolyadék etilalkohol koncentrációjáról. A reakció alkoholokra specifikus ugyan, de nem teszi lehetővé az etilalkohol elválasztását a metilalkoholtól és a hosszabb szénláncú alkoholoktól. Emiatt 1,03 átszámítási faktorral lehet csak az etilalkohol koncentrációjára következtetni.

Nemzetközileg legelterjedtebb a gázkromatográfiás gőztér analízis alkalmazása, és ezt használják a hazai laboratóriumokban is. A módszer lényege, hogy egy specifikus töltettel rendelkező több méter hosszú hordozón állandó áramlási sebesség mellett a vivő gázba juttatott anyagok a molekulasúly függvényében válnak el egymástól. A mérési helyen ennek megfelelően a különböző molekulasúlyú anyagok időben egymástól elválva jelentkeznek, tehát az ún. retentios idő a vizsgálandó anyag kémiai természetére jellemző, míg az így detektált anyag mennyisége az eredeti koncentrációval arányos. A retentios idő alapján tehát a molekula kémiai struktúrája, a szignál csúcsmagassága vagy a görbe alatti terület alapján annak koncentrációja határozható meg. Az analitikai jellegzetességek miatt ez a módszer egyrészt etilalkoholra specifikus, másrészt lehetőséget ad a mennyiségi meghatározásra is. A metodika könnyen automatizálható, egy-egy műszer naponta akár több száz vagy ezer vizsgálat lefolytatására is alkalmas lehet.

A folyadék kromatográfián illetve tömegspektrográfián alapuló módszerek elméletileg ugyan alkalmasak az etilalkohol kimutatására, költségigényük miatt azonban nem terjedtek el, és az általuk szolgáltatott információk nem haladják meg a gázkromatográfiás meghatározásét.

Több mint egy évszázada folynak kísérletek a kilégzett levegő alkoholkoncentrációjának meghatározására. Az elmúlt évtizedekben elterjedt módszerek lényegében a Widmark-féle véralkohol meghatározás módszerén alapulnak, tehát színreakcióval a kilégzett levegő redukáló anyag tartalmát jelzik. Ennek megfelelően az ilyen elven alapuló szondák nem specifikusak, negatív esetben kizárják az alkoholos befolyásoltság fennálltát, a pozitív eredmény azonban csak annak gyanúját támasztja alá, bizonyításához specifikus véralkohol meghatározás, vagy a kilégzett levegő alkoholkoncentrációjának vizsgálata szükséges.

Az ún. fuel-cell típusú elektromos alkoholszondák működésének elvi alapját az képzi, hogy elektrolittal elválasztott melegített platina lemezek esetében a két vezető közötti áram erősségét az elektróddal érintkező etilalkohol molekulák koncentrációja befolyásolja. A módszer teljesen nem specifikus ugyan, - mivel más etilalkoholhoz hasonló kémiai struktúrájú anyagok is elektronáramlást indukálnak - de jól jelzi az etilalkohol jelenlétét, illetve az elektronáramlás időbeni lefolyása még a molekula nagyságra is felvilágosítást nyújthat. A módszer csaknem kizárólag az etilalkoholt jelzi, ezért egyes államokban önmagában is bizonyító erejűnek elfogadott (pl. Kalifornia), másutt a specifikus módszerek mellett második metodikaként alkalmazzák (pl. Németország). Hazánkban a közlekedésrendészetnél rendszeresített LION típusú alkoholszondák működnek ezen az elven. A működési elv alapján a mérés önmagában specifikusnak nem fogadható el, de ha mellette más specifikus vér, vagy a kilégzett levegő alkoholtartalmának meghatározásán alapuló módszerrel megerősítő vizsgálat történik, a kapott érték az alkohol metabolizmus aktuális szintjének jelzésére alkalmas. Emiatt második módszerként hazánkban is alkalmazható.

Elektromos alkoholszonda működési vázlata

Az etilalkohol - más anyagokhoz hasonlóan - specifikus infravörös spektrográfiás elnyelési görbét ad, ennek alapján mind a vegyület jelenléte, mind annak koncentrációja meghatározható. A gyakorlatban az automatizálás érdekében meghatározott fix elnyelési hullámhosszokon végzik a mérést, amely így lehetőséget teremt az etilalkohol kimutatása mellett a mennyiség véleményezésére is. Amennyiben a meghatározás egy kiválasztott hullámhosszon történik - ilyen elven működik a hazánkban rendszeresített SERES típusú készülék - a más hasonló kémiai struktúrájú anyagok zavaró hatása egyértelműen nem zárható ki. Két vagy három különböző hullámhosszon történő mérés esetén azonban az abszorpciók aránya a vizsgált anyagra jellegzetes, így az specifikus mérési módszerként is alkalmazható.

A kilélegzett levegő alkoholtartalmának meghatározása során az anyagcseréről szóló részben írtak alapján lényeges, hogy a meghatározás a tüdőléghólyagcsákban lévő levegőből történjék. Normál kilégzés esetén először a szájüregben, majd a légcsőben és a hörgőkben lévő levegő kerül a mérőhelyre, a kilégzési fázis végén lehetséges csupán a léghólyagcsákban lévő levegő kémiai analízise. A tüdőkapillárisok vérének alkoholkoncentrációjával azonban a kilégzett levegő csupán ezen része áll arányban. A gyakorlatban ezért a készülékek egyrészt regisztrálják, hogy milyen mennyiségű levegő átfújása történik meg - legalább 1,5 liter szükséges ahhoz, hogy megbízható alveoláris levegő meghatározása történjen - másrészt több mérést végeznek és azt is vizsgálják, hogy az egyes mérések alapján milyen koncentráció görbe alakul ki. Az alkoholfogyasztás után 8-15 percen belül, amikor még a szájüregben is található alkohol, a görbe kezdeti szakaszán magasabb koncentrációértékek alakulnak ki. Normál esetben ugyanakkor a kilégzett levegő alkoholkoncentrációja folyamatosan emelkedik, majd amikor az alveoláris levegő meghatározására kerül sor, egy plátóképződés regisztrálható. A görbe jellegzetességei alapján ezért a készülék jelzi, ha elégtelen mennyiségű levegő befújás történik és érzékeli az ún. szájalkohol jelenlétét is. Ez utóbbi kizárását szolgálja az a szabály is, hogy a mérést 15 perc elteltével meg kell ismételni, mivel ilyenkor már a szájüregben jelen lévő alkohollal nem kell számolni.

A gyakorlatban két vagy három párhuzamos mérés átlagát, vagy a párhuzamos mérések közül a legalacsonyabbat vesszük figyelembe, mint a vér, vizelet vagy a kilégzett levegő alkoholkoncentrációját. Az egyes párhuzamos mérések között 5%-ot el nem érő eltérés (1,0 ezrelék alatti véralkohol koncentrációk esetén 0,05 ezreléknél kisebb eltérés) a megengedett. A határértékek körüli mérési eredményeknél szükséges az ún. mérési hiba figyelembe vétele is. Azonos koncentrációjú testfolyadék vagy kilégzett levegő többszöri analízise esetén a mért értékek az ún. normál vagy Gauss-féle eloszlásnak megfelelően helyezkednek el. Megfelelő matematikai módszerrel kiszámítható, hogy a számtani vagy a mértani átlag mellett mely intervallumon belül lehet 95 vagy 99%-os biztonsággal jelezni a tényleges koncentrációt. Az így létrejövő hiba a számtani átlagtól +/- 0,03-0,05 ezreléknél nagyobb eltérést általában nem eredményez.

1.7. Az orvosi vizsgálat és a mintavétel szabályai

A testfolyadékok (vér, vizelet) biztosítását csak orvos vagy megfelelő képzettséggel rendelkező egészségügyi szakdolgozó végezheti. Szükséges ezért, hogy amennyiben a mintavétel igénye felmerül a vizsgálandó személy valamely egészségügyi szolgáltatónál jelenjen meg. A mintavétel szabványosított egységdobozba történik, amely tartalmazza a vérvételhez és a minták tárolásához szükséges eszközöket. Mivel a véralkohol vizsgálata csak folyékony vérből történhet a tárolásra szolgáló kémcsőben alvadásgátló folyadék is van. Az egységdobozhoz vérvételi jegyzőkönyvet mellékelnek, melynek első részét a vérvételt elrendelő hatóság képviselője tölti ki. Ez tartalmazza a vizsgálandó személy személyi adatait, a mintavételt szükségessé tevő cselekmény jellegét és annak időpontját.

A második rész a vizsgálandó személy bemondása alapján az alkoholfogyasztásra, étkezésre és gyógyszerszedésre vonatkozó adatokra vonatkozik. Ezt a vizsgálatot végző orvos vagy egészségügyi személyzet tölti ki, és a vizsgálandó személynek alá kell írnia.

VÉRVÉTELI JEGYZŐKÖNYV

véralkohol vizsgálat céljára

A véleményt kérő szerv megnevezése és pontos címe: ………………………………………….  ……………………………………………………………………………………………………

Az intézkedő rendőr neve: ………………………………

beosztási helye: ……………………………

A vizsgált neve (nyomtatott nagybetűvel): ……………………………………………………...

Szül. év. hely: ………………………………..

Anyja neve: ………………………………….

Foglalkozása: …………………………………

Lakcíme: …………………………………….

Szig. Száma: …………………………………..

Egyéb igazolás: ……………………………...

Ha külföldi állampolgár, állampolgársága: ………………………………………………………

Útlevél száma: ………………………………..

Anyanyelve: …………………………………

Előzmények (a vérvételt szükségessé tévő cselekmény): ……………………………………….

A (bűn)cselekmény (baleset) időpontja:  ……………… év ……….. hó ………. nap ……. óra

Alkoholszondát alkalmaztak-e? nem - igen - elszíneződött - nem színeződött el.

A dobozban lévő jelzőszámok közül  az egyiket a vérvételi jegyzőkönyvre, a másikat a vérvételi csőre szíveskedjék ragasztani!

………………………………….

aláírás

Utolsó italfogyasztás időpontja és mennyisége: ……… nap …….. óra ……. perc

bor …….. dl, sör …….. dl, tömény ……….. dl, egyéb ………… dl.

A megelőző italfogyasztás időpontja és mennyisége: ……… nap …….. óra ……. perc

……… nap ……… óra ……. perc

bor …….. dl, sör …….. dl, tömény ……….. dl, egyéb ………… dl.

Utolsó étkezés ideje: ……………………. nap ……………………. óra

Gyógyszerfogyasztás: mit? ……………………… mikor? ………………. mennyit? …………

Idült betegség: …………………………………………………………………………………..

Testsúly (kb.) : ………………………………… kg.

………………………………….

vérvételre kötelezett aláírása

KLINIKAI TÜNETEK A VÉRVÉTELKOR

A vérvétel időpontja: ………… év …………… hó ……….. nap …………. óra ………. perc

A lehelet alkoholszaga: nem - gyengén - jól érezhető

Pupillák fényre és alkalmazkodásra jól - renyhén - nem reagálnak.

Nystagmus (horizontális és vertikális): negatív - pozitív

Nehezített Romberg tünet: negatív - bizonytalan - pozitív

Ujj - orr próba, célba talál: igen - nem - bizonytalan

Ujj - ujj próba, célba talál : igen - nem - bizonytalan

Beszéd: jól tagolt - bőbeszédű - akadozó - dünnyögő

Emlékezés a cselekményre: megtartott - nem - részlegesen megtartott

Személyi adatait tudja-e közölni: igen - nem - bizonytalan

Tájékozottság: térben és időben: tájékozott - bizonytalan - tájékozatlan

Magatartás: rendezett - ingerlékeny - nyugtalan - agresszív - tompult

Egyéb tünetek: ……………………………………………………………………………………………………..

Sérülések: ………………………………………………………………………………………………………….

Orvosi beavatkozás a vérvétel előtt: ……………………………………………………………………………….

A klinikai tünetek alapján a vizsgáló orvos ittasnak tartja-e?

nem - igen

- - enyhén

- - közepesen

- - súlyosan ittas

………………………………….

vért vevő orvos aláírása, bélyegzője

BM ORFK BŰNÜGYI TECHNIKAI INTÉZET

Telefon: 337-339

Budapest Pf.: 314/4

1903

Vizsgálati sorszám:

………………/……………..

ORVOSSZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY

alkoholos befolyásoltságról

a gázkromatográfiás laboratóriumi vér (vizelet) alkohol meghatározás eredményének értéke:

………………… ezrelék

a vérvételi jegyzőkönyvön feltüntetett klinikai tünetek az ezrelékes értéknek

- - megfelelnek

- - annál enyhébbek

- - annál súlyosabbak

A laboratóriumi vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy nevezett a vérvételkor

- - nem volt ittas

- - szeszes italt kis mértékben fogyasztott, de nem volt ittas

- - igen enyhe

- - enyhe

- - közepes

- - súlyos

- - igen súlyos fokú alkoholos befolyásoltság alatt állhatott.

A cselekmény (esemény) és a vérvétel között eltelt időre (……………) figyelemmel a véralkoholérték a cselekmény időpontjában kb. ………….ezrelék ……………. ezrelék között lehetett, amely szerint nevezett a cselekmény időpontjában

- - igen enyhe

- - enyhe

- - közepes

- - súlyos

- - igen súlyos fokú alkoholos befolyásoltság alatt állhatott.

A visszaszámolás a cselekmény (esemény) időpontjára nem lehetséges, mert a véralkoholérték 0,50 ezrelék alatt van, illetőleg a vérvételi jegyzőkönyv adatai szerint

- - a cselekmény (esemény) és a vérvétel között eltelt idő ismeretlen

- - az italfogyasztás és a cselekmény között 1 óránál kevesebb idő telt el

- - a cselekmény és a vérvétel között 5 óránál több idő telt el

- - az italfogyasztás a cselekmény (esemény) és a vérvétel között történt.

Budapest, 200…. év ………………… hó ………. nap

………………………………….

igazságügyi orvosszakértő

 

 

A jegyzőkönyv harmadik része az orvosi vizsgálat adatait tartalmazza. Ennek során a lehelet alkoholszagát, a kötőhártyák belövellt voltát, a pupillák reakcióit, koordinációs zavarok fennálltát, illetve a tudati állapotot rögzítik. Ezek alapján valószínűséggel lehet nyilatkozni a vizsgálatkor fennálló alkoholos befolyásoltság mértékére. Enyhe fokú alkoholos befolyásoltság esetén a lehelet alkoholszagán kívül a kötőhártyák belövelltsége, esetleg szemtekerezgés jelentkezik, közepes fokú alkoholos befolyásoltság a koordináció zavarait (Romberg-tünet, orr-ujjhegy kísérlet bizonytalansága, stb.) idézi elő, míg súlyos fokú alkoholos befolyásoltság esetén a tudatai működés zavarai is felismerhetőek. A gyakorlat szempontjából fontos, hogy egyrészt a felszívódás stádiumában súlyosabb, a lebomlás stádiumában enyhébb tünetek regisztrálhatók, másrészt a klinikai tünetek és a tényleges alkoholos befolyásoltság mértéke nagy egyéni különbségeket mutat. Az eltérés akár 30-40%-os is lehet. Amennyiben az alkohol mellett más anyag (gyógyszer vagy kábítószer) hatása is fennáll, a klinikai vizsgálati adatok megtévesztők lehetnek. Mindezek miatt a klinikai adatok alapján az alkoholos befolyásoltság fennállta vagy annak mértéke önmagában nem bizonyítható.

A vér- és vizeletalkohol görbe korábban tárgyalt jellegzetességei alapján párhuzamos vér- és vizeletalkohol vizsgálat, illetve legalább 30 perc elteltével megismételt véralkohol vizsgálat szükséges ahhoz, hogy megnyugtató módon lehessen bizonyítani, a vizsgálat időpontjában a kérdéses személynél az alkohol görbe mely szakasza áll fenn. Egyetlen vizsgálati adat alapján nem dönthető el, hogy a kapott érték a felszívódási vagy a lebomlási szakasz egy pontját ábrázolja-e.

Mivel az orvosi vizsgálat és a mintavétel a helyszínen nem végezhető el, szükségszerűen viszonylag hosszú idő telik el a cselekmény és a mintavétel között. Hazai, de nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy átlagosan egy óra különbséggel lehet számolni. Mivel a jogi előírások megkövetelik a cselekmény idején fennálló alkoholos befolyásoltság mértékének véleményezését, ez a szükségszerűen jelentkező időintervallum indokolta többek között azt, hogy a helyszínen alkalmazható módszerek kidolgozására került sor.

A kilélegzett levegő alkoholtartalmának meghatározása akár elektromos, akár infravörös spektrográfiás módszerrel olyan módszer, amelyet orvosi beavatkozás nélkül a cselekmény helyszínén is el lehet végezni. A rendszeresített mérőeszközök közül a helyszínen a LION típusú alkoholszonda használható. Ezt két üzemmódban működik, az első csak azt jelzi, hogy a kilégzett levegőben alkohol található-e, míg a második ennek koncentrációjára is felvilágosítást nyújt mg/liter mértékegységben kifejezve. Az infravörös spektrográfián alapuló SERES típusú készülék rendőrségi szervekhez van telepítve, ez a meghatározás etilalkoholra specifikus, és az eredményt szintén mg/liter mértékegységben adja meg. Minden esetben két párhuzamos befújás végzése kötelező, melyek körül az alacsonyabb érték jelzi a vizsgált személy által kilégzett levegő alkoholkoncentrációját. Részben a szájüregből származó alkohol kizárása, részben annak bizonyítása érdekében, hogy a vizsgált személynél az alkohol görbe mely fázisa áll fenn, legalább 15 perc elteltével ismételt méréseket kell elvégezni.

1.8. A cselekménykor fennálló véralkohol koncentráció orvos szakértői véleményezése

Az orvosi vizsgálat és az analitikai eredmények alapján van mód a cselekménykor fennálló véralkohol koncentráció orvos szakértői véleményezésére. Lényeges, hogy ezt a tevékenységet csupán olyan igazságügyi orvos szakértő végezze, akinek képzettsége garantálja az alkohol anyagcserében való jártasságát. Ezt az ún. alapszakvizsgák közül csupán az igazságügyi orvostani szakképesítés biztosítja, ezért más, klinikai szakképesítéssel rendelkező igazságügyi orvos szakértő nem jogosult a véralkohol koncentráció véleményezésére.

A korábbiakban már utalás történt arra, hogy a több párhuzamos mérés eredményét milyen módon szükséges értékelni. A gyakorlatban a vizsgáló laboratóriumok csak az átlagértéket adják meg, így amennyiben a szórás, a 95%-os illetve 99%-os határértékek kiszámítása szükséges, az egyedi mérések értékeit is be kell szerezni.

A hatóság az orvosszakértőktől általában az alábbiakat kérdezi:

-      Milyen fokú alkoholos befolyásoltság állott fenn a vér-(levegő)vétel időpontjában

-      A vizsgált személy által előadott italfogyasztás eredményezhette-e a mért értéket?

-      Milyen mértékű alkoholos befolyásoltság állott fenn a cselekmény időpontjában?

-      A vizsgált személy érezhette-e, hogy a cselekmény idején alkohol hatása alatt áll?

A mintavétel időpontjában fennálló vér- illetve kilégzett levegő alkoholkoncentrációját az analitikai értékek mutatják. Mivel a klinikai tünetek ezzel nem szükségszerűen párhuzamosak, az értékelés szempontjából a mért értékek az irányt adóak. A vér alkoholkoncentrációjának mérése esetén 0,5 ezrelék (g/liter) alatti értékeknél alkoholfogyasztás utáni állapot állapítható meg, alkoholos befolyásoltság azonban nem. Igen enyhe fokú alkoholos befolyásoltságról beszélünk 0,51-0,80 ezrelék közötti, enyhe fokú alkoholos befolyásoltságról 0,81-1,50 ezrelék közötti, közepes fokú alkoholos befolyásoltságról 1,51-2,50 ezrelék közötti, súlyos fokú alkoholos befolyásoltságról 2,51 ezreléknél magasabb véralkohol koncentrációk esetén.

Mivel a tüdő kapillárisok vére és az alveoláris levegő közötti megoszlási hányados 1:2100-2300 közötti a lebomlás stádiumában a mg/liter értékben megadott kilégzett levegő alkoholkoncentráció értékeket 2,1-gyel megszorozva elvileg megkapjuk a fennálló véralkohol koncentráció mértékét. Mivel ez az érték tüdőkapillárisok véralkohol koncentrációját jelenti, ami nem azonos a vénás vér véralkohol koncentrációjával, a mechanikus átszámítás számos hibalehetőséget tartalmaz, és emiatt elméletileg nem megalapozott. Ennek segítségével legfeljebb az határozható meg, hogy a mért levegőalkohol koncentráció enyhe, közepes vagy súlyos fokú alkoholos befolyásoltságnak felel-e meg, a véralkohol ezrelékes értékének véleményezése szakszerűtlen. Az ítélkezéshez a befolyásoltság mértéke mellett a mg/literben megadott koncentráció értékeket javasolt felhasználni.

Az előadott italfogyasztás és a talált értékek összehasonlítása az alkohol metabolizmus szabályai alapján lehetséges. Mivel a fogyasztott alkohol a szervezet víztereiben oszlik meg, az alkohol mennyisége, a testsúly és a vízterek nagyságára vonatkozó hányados ismeretében a várható véralkohol koncentráció kiszámítható. A gyakorlatban az ún. Widmark képlet használatos:

A = c x p x r

Ahol:

A       =          a szervezetbe került alkohol mennyisége grammban,

c        =          a véralkohol koncentráció ezrelékben,

p        =          a test tömege kg-ban,

r         =          megoszlási vagy Widmark-faktor, amely 0,5-1,0 között változhat, átlagos értéke férfiaknál 0,7, nőknél 0,6.

A számolásnál minden esetben figyelembe kell venni az alkohol fajsúlyát, tehát a térfogatszázalékban kifejezett koncentrációt 0,79-el szorozva kapjuk meg a 100 ml italban található alkohol súlyszázalékát.

A megoszlási hányados miatt a képlettel történő számolás esetén is jelentős hibalehetőségek állnak fenn. Ezt figyelembe véve kielégítő pontosságú eredményhez juthatunk úgy is, ha a számolást átlagértékekkel végezzük, amely szerint 7-8 g alkohol elfogyasztása és felszívódása eredményez 0,15 ezrelék véralkohol koncentrációt. Extrém súlyos vagy sovány személyek esetén minden esetben indokolt a testsúlyt is figyelembe vevő képlet alkalmazása.

Az italfogyasztás és a mérés között általában hosszú idő eltelik. Üres gyomorra történő italfogyasztás esetén felszívódási veszteséggel nem kell számolni, amennyiben az italfogyasztást megelőzően vagy azzal párhuzamosan étkezés is történik, átlagosan 10%-os felszívódási veszteséget kell figyelembe venni.

A lebontási folyamatok az alkoholfogyasztással egy időben megkezdődnek, ezért az italfogyasztás kezdetétől a mintavételig eltelt teljes időt e tekintetben figyelembe kell venni. A számításokhoz az használható fel, hogy óránként a bontás (béta) 0,15 ezrelék, ami átlagosan 7 g alkoholnak felel meg. Mindezen szabályszerűségeket figyelembe véve becsülhető, hogy egy adott italfogyasztás következtében milyen véralkohol koncentráció alakulhat ki. A gyakorlatban az ellenkező irányú számolás a fontosabb, tehát egy mért érték alapján kell következtetni arra, hogy az előadott italfogyasztás azt eredményezhette-e.

A fogyasztott alkohol és a kimutatott érték viszonyán túlmenően szükséges annak meghatározása is, hogy az alkoholfogyasztás mikor történhetett. Ez a felszívódási és a lebontási viszonyok időbeli elemzése alapján lehetséges. A szabálytalan véralkohol görbe arra nem ad lehetőséget, hogy egyetlen mért érték alapján meg lehessen állapítani, hogy az a felszívódási vagy a lebontási szakasznak felel-e meg. Legalább 30 perc különbséggel végzett kétszeres vérvétel, illetve párhuzamos vizeletvétel eredménye már felvilágosítást nyújt arról, hogy a mintavétel idején a vizsgált személy az alkohol görbe melyik szakaszán volt. Problémaként jelentkezik, hogy a leggyakrabban észlelt lebomlási szak esetén csupán az véleményezhető, hogy az alkoholfogyasztás a vizsgálat előtt 1-1,5 órával vagy régebben történt. Mivel a cselekmény és a mintavétel között átlagosan legalább egy óra eltelik, a többszörös vérvétel és az esetleges párhuzamos vizeletvétel esetén sem lehet általában kizárni azt a védekezést, hogy az alkoholfogyasztásra közvetlenül vagy röviddel a cselekmény előtt került sor, és így felszívódási szak állhatott fenn, melynek bizonytalanságai miatt itt visszaszámolás nem végezhető.

A bizonytalanságok kiküszöbölésére a kilégzett levegő alkoholtartalmának meghatározása ad lehetőséget. Amennyiben a cselekmény helyszínén elektromos alkoholszondával nem csak azt határozzák meg, hogy a vizsgált személy szervezetében van-e alkohol, hanem mérik annak töménységét is, egy későbbi specifikus vér, vizelet vagy kilégzett levegő alkoholtartalmának vizsgálata mellett pontosan meghatározható a cselekmény idején fennálló alkoholos befolyásoltság és nincs mód az előadások olyan módosítására, ami kizárólag vér (vizelet) vizsgálat végzése esetén a cselekmény és a mintavétel között eltelt idő miatt lehetséges.

Nem ritkán felmerülő probléma, hogy egy-egy gyanúsított arra hivatkozik, hogy a szervezetében talált alkohol nem italfogyasztás következtében került oda, hanem alkoholgőzöket tartalmazó levegő belégzésének következménye. Az ilyen irányú védekezésnek semmilyen természettudományos alapja nincs. A levegő megengedett maximális alkoholkoncentrációja 1 g/m3, ez azt jelenti, hogy erőltetett légzés esetén is legfeljebb 2-3 g alkohol kerülhet ily módon a szervezetbe. Mivel az óránkénti bontás 7-8 g, kizárható, hogy belégzés útján analitikailag mérhető mennyiségű etilalkohol szívódjon fel.

A meghatározási módszereknél leírtak alapján belátható, hogy a jelenleg alkalmazott gázkromatográfiás vagy infravörös spektrográfiás módszerek etilalkoholra specifikusak, így más oldószer belégzése, redukáló anyag tartalmú szerek fogyasztása, gyógyszerszedés a meghatározást nem zavarja.

A cselekmény idején fennálló véralkohol koncentrációt és az alkoholos befolyásoltság mértékét a véralkohol görbe leszálló szakaszában ún. visszaszámolás útján lehet véleményezni. Ehhez azt a törvényszerűséget használjuk fel, hogy a véralkohol koncentráció óránként 0,1-0,2 ezrelékkel (átlagosan 0,15 ezrelékkel), 2,0 ezreléknél magasabb véralkohol koncentrációk esetén óránként 0,1-0,3 ezrelékkel csökken. Amennyiben tehát a cselekmény és a mintavétel között eltelt időt megszorozzuk az óránkénti bontással és azt hozzáadjuk a mért értékhez, megkapjuk a cselekménykor fennálló véralkohol koncentrációt. A hatályos jogi szabályozás a "befolyásoltság" véleményezését követeli meg. Mivel az orvosi vizsgálat a mintavétel időpontjában, tehát esetenként több órával a cselekmény után történik, az észlelt tünetek alapján nem lehet arra megalapozottan következtetni, hogy a kérdéses időpontban azok milyen súlyosságúak voltak. Emiatt a befolyásoltság fennálltát az ezrelékes szint alapján véleményezzük, tehát az enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot 0,8 ezrelék feletti véralkohol koncentrációknál lehet vélelmezni. Ez az adott esetre vonatkoztatva a nagy egyéni különbségek miatt hibalehetőséget is rejthet magában, hiszen a klinikai tünetek alacsonyabb véralkohol koncentrációnál is kifejezettek lehetnek, illetve - különösen hosszú lebomlási idő esetén - magasabb véralkohol koncentrációnál is negatív eredményt adhat a vizsgálat. Ezen bizonytalanságok elkerülésére a legtöbb állam jogrendje meghatározza azon vér-, illetve levegőalkohol koncentrációkat, amely fölötti érték mellett elkövetett cselekmény szankcionálást von maga után függetlenül az aktuális klinikai tünetektől.

Amennyiben a mérések és a számítások alapján bizonyítható vagy legalább is nem kizárható, hogy a cselekmény idején felszívódási szak állott fenn, úgy a véralkohol koncentráció ezrelékes mértékére és az esetleges alkoholos befolyásoltságra vélemény nem adható. A felszívódás stádiumában a véralkohol koncentráció egyrészt alacsonyabb, mint az elméletileg számított érték, másrészt a nagy egyéni különbségek miatt a felszívódás sebessége utólag nem véleményezhető. Az ilyen irányú védekezést a biológiai törvényszerűségek miatt a haza jogrendünk alapján kizárni nem lehet. Más államokban (pl. Egyesült Királyság, Svédország) ezt a kérdést úgy oldják meg, hogy amennyiben a mintavételre a cselekmény után egy órán belül kerül sor, a jogalkalmazó vélelmezi, hogy a cselekmény idején fennálló véralkohol koncentráció a mért értékkel azonos. Másutt (pl. Németország) annak szakértői véleményezését követelik, meg, hogy a szervezetbe került alkoholmennyiség milyen véralkohol koncentráció előidézésére alkalmas függetlenül attól, hogy az ténylegesen felszívódott-e.

Segítséget jelenthet az, ha a cselekményt röviddel megelőző kis mennyiségű italfogyasztást kizárni nem lehet, de ez az alkoholmennyiség a mért értéket nem eredményezhette. Ilyenkor vélelmezhető, hogy milyen lehetett az a legalacsonyabb véralkohol koncentráció a cselekmény idején, amely az előadott és nem kizárható mértékű italfogyasztás mellett fennállott. Hasonló számítási mód alkalmazható az ún. ráivás esetén is, tehát amikor a cselekmény után történik kis mennyiségű italfogyasztás.

Amennyiben a cselekmény és a mintavétel között egy óránál rövidebb idő telik el, visszaszámolást nem alkalmazunk. Ennek oka, hogy 10-20 perc alatt a véralkohol koncentráció csak olyan nagyságrenden belül változik a lebomlási szakaszban, amely a mérési hiba tartományába esik.

Elsősorban hosszú lebomlási idők esetén szükséges annak véleményezése, hogy adott esetben az alkoholhatás fennálltát a kérdéses személy észlelhette-e. Ebben egyrészt segítséget nyújtanak az orvosi vizsgálat során észlelt klinikai tünetek, másrészt, - az a már leírt tény - hogy a felszívódás szakaszában általában a tényleges véralkohol koncentrációnál súlyosabbak, a lebomlás szakaszában annál enyhébbek lehetnek a klinikai tünetek. A gyakorlatban az azonban kizárható, hogy 1,0 ezreléket meghaladó véralkohol koncentrációk esetén bármely hosszú lebomlási idő mellett a vizsgált személy ne érezze az alkohol hatását. Ezen jelenségnek nem csak büntetőjogi, hanem munkajogi vetülete is van. Egyes közlekedési vállalatoknál amellett, hogy a munkát nem lehet úgy felvenni, hogy a dolgozó szervezetében szeszes italból származó alkohol legyen, kikötik azt is, hogy a munkakezdés előtt 6 vagy 8 órán belül szeszes italt nem fogyaszthat. Mivel 8 óra alatt a szervezetből 1,2 ezrelék körüli véralkohol koncentráció tűnik el, amely mintegy 60 g alkoholnak felel meg, nem túl nagy mennyiségű italfogyasztás (több mint három korsó sör vagy legalább egy liter bor, stb.) után az előírt tilalmi idő betartása mellett is jelentkezhet a dolgozó munkavégzésre úgy, hogy szervezetében szeszesital fogyasztásból származó alkohol van, és ennek hatását nem is szükségszerűen érzi.

 

Előzmény: Törölt nick (170)
eMM Creative Commons License 2006.09.21 0 0 174
Te meg megtanultál e é olvasni?
Ha nem kérd vissza a malacot.
Előzmény: Modestinvs (173)
Modestinvs Creative Commons License 2006.09.21 0 0 173
Nem mondták, hogy tilos ittasan vezetni? Irány az autósiskola és kérd vissza a tanulópánzt!
Előzmény: eMM (172)
eMM Creative Commons License 2006.09.21 0 0 172
Lehet hogy neked van ilyened.Nekem spec. nincs de miért is kéne lennie ennek egy átlagos háztartásban?
Egy valódi demokráciában az ember elvárná hogy informálják a dolgok menetéről,esetleg még méltányosak is legyenek az adott helyzetben.Képzeld el van ahol ez még működik is európában.
Előzmény: Törölt nick (170)
eMM Creative Commons License 2006.09.21 0 0 171
Neked van jogsid?
A büntetőjog korántsem szerepel a vizsgatételek között.Pedig hivatásos jogsim van(még) EÜ az bezzeg van.Annyit is ért.
Amit mondassz,tán az egyetlen követhető taktika de ennyi eszem nekem is van.Én azt szeretném demontsránli hogy miért nem jutunk olyan alapinformációkhoz,ami "jog" alapján minket elítélnek?PLD miért nem tananyag? Meg ilyenek.Ez koncepción alapul mégpedig azon hogy jobb ha az állampolgár nem tudja a saját jogait,annál könnyeb befenyíteni.Nézz csak ki az utcára.
Bárki ismétlem bárki kerülhet ilyen helyzetbe.


Előzmény: Törölt nick (169)
Törölt nick Creative Commons License 2006.09.21 0 0 170
Majd ha lesz időm és beidézem neked a táblázatot a NAGY EU-ról, addig te is megkeresheted a Közlekedési büntetőjog c. könyvben.
Előzmény: eMM (167)
Törölt nick Creative Commons License 2006.09.21 0 0 169

Hogy miért büntethetnek meg azt jelen esetben tudnod kéne, mivel állítólag vizsgáztál is belöle. Ittál, papucsban vezettél, a tetejébe még demonstrálnák is, hogy fogalmad sincs a közlekedési szabályokról. Nem jó ómen.

 

Szvsz fogadd meg a tanácsot: Ne hivatkozz semmire, mutass őszinte :-) megbánást. Szórj hamut a fejedre.

Előzmény: eMM (167)
eMM Creative Commons License 2006.09.21 0 0 168
Ilyen alapon nem is kelett volna rajtam elvégezni a vérvizsálatot.Úgyláxik ezt már rutinból végzik(végzik a francokat,visznek és a dokikat csesztetik vele akiknek meg nem is ez a dolguk dehát a szervek azok csak szervek ) a fakabátok,legalább addig is csinálnak valamit,eltelik vele az idő,megkapják érte az óradíjat.Meg nem kell addig se tömeget öszlatni.
Csókoltatom.
Előzmény: Törölt nick (166)
eMM Creative Commons License 2006.09.21 0 0 167
Csak annyi hogy M.On. 0.3 az E.U.ban ált elfogadottan 0.5 Még pld ángliában a hírhedt liberális országban 0.8 az a határérték ami alatt még csak nem is büntetnek.Olvasgassál.
Persze ez sem publikus nehogy már tudja azt a pógár hogy miért büntethetikk meg mik a jogai és mik nem.Nem utalok a zajló eseményekre mert azt itt nem szabad.

Előzmény: Modestinvs (164)
Törölt nick Creative Commons License 2006.09.21 0 0 166
A nulla tolerancia jogi értelemben él, de amiről hallgatnak, de a közlekedési szakjogászok és az orvoszakértő gyakorlat, hogy 0,2 ezrelékig nem tekintik még szabálysértésnek sem, a mérési határ és az egyéni adottságok, rothadásos-érési folymatok miatt. Ettől függetlenül de iure a KRESZ erre nincs tekintettel, de ettől még nem áll fenn a befolyásoltság. Szabálysértési tekintetben pedig a 0,2 ezrelék alatt nem tekintik bizonyíottnak.

Íme 13-as sz. OOI módszertani levélből:

0,30 alatt negatív,
0,31-0,50 között: ivott, de alkoholosan nem befolyásolt (büntető szempontból),
0,51-0,80 között: igen enyhe,
0,81-1,50 között: enyhe,
1,51-2,50 között: közepes,
2,51-3,50 között: súlyos,
3,51 felett igen súlyos fokú az alkoholos befolyásoltság, heveny alkoholmérgezés fennállása sem zárható ki

Másik forrás így elemzi:

Az egyes véralkoholszintek fontos jogkövetkezményekkel járnak.
1. 0,2 vér-alkoholezrelék alatt általában nem állapítható meg semmiféle befolyásoltság, az italfogyasztásra utaló konkrét adatok hiányában - így a beismerés hiányában - szabálysértés elkövetése sem állapítható meg.
2. 0,2-0,5 ezrelék alkoholtartalom megállapítása bizonyítottá teszi a szabálysértést.
3. 0,5-0,8 ezrelék vér-alkoholtartalom között alkoholos befolyásoltságot mutat, amit bizonyítani kell (egyértelmű tanúvallomások, orvosi vélemény, más kapcsolódó jogellenes esemény, például baleset, bűncselekmények elkövetése).
4. 0,8 ezrelék véralkoholszint felett az 0101 1994/13. módszertani levelében foglaltak szerint egyértelmű a befolyásolt állapot megléte.

A büntetőjogi tényállás megállapításához elegendő a befolyásoltság 0,5 ezrelékes alkoholszintje.

Vérvételről:

Kötelező a vizsgálatot vérvétellel (vizeletvétellel) végezni, ha a járművezető

-megtagadja az alkoholszondás ellenőrzést,
-a nyilatkozat vagy a jegyzőkönyv aláírását,
-véralkohol-vizsgálatot kér,
-8 napon túli sérüléssel vagy annál súlyosabb kimenetellel járó közlekedési balesetet okozott,
-az alkoholszonda megfújására alkalmatlan állapotban van,
-szervezetében más, az ítélő- vagy cselekvőképesség hátrányosan befolyásoló szer (pl. gyógyszer, kábítószer) jelenléte valószínűsíthető.

Az országos rendőrfőkapitány 35/1995 ORFK intézkedésének módosítása kétszeri mintavételt ír elő. A kétszeri mintavétel kizárja a közvetlen ellenőrzés előtti alkoholfogyasztásra történő hivatkozást (szájalkohol meglétét, illetőleg hiányát igazolja a mérés). A SERES készülék kétszeri értékmeghatározása, valamint az alkoholos vizsgálatról készült jegyzőkönyv csak együttesen értékelhető.
Előzmény: Modestinvs (164)
Törölt nick Creative Commons License 2006.09.21 0 0 165
Pár dologtól függ, hogy az ittas vezetéssel összefüggést fognak-e találni a baleset bekövetkeztében, vagy csak "egyszerűen" nem adtad meg az elsőbbséget. A papucsos dolog nehezen védhető, de arra nézve konkrét tilalom nincs, csak egy általános szabály. Tehát valahogy ebből ügy lesz, és felelősség lesz. ezt végig kell csinálni.
Modestinvs Creative Commons License 2006.09.20 0 0 164

1. "az EU-hoz képest eléggé alacsony határértéknél."

Nincs olyan, hogy "EU határérték".

2. Amíg az alkohol a szervezetből ki nem ürül, addig ittas vagy - akár másnap is.

3. Kifejezetten szakmai, jogi véleményt mondtunk a problémádról. Ha rajtad már nem is segít, másokon talán igen.

 

+ Ha azt se tudod, hogy meggyanúsítottak-e az ittas vezetéssel, akkor mit háborogsz előre?

 

 


 

Előzmény: eMM (163)
eMM Creative Commons License 2006.09.20 0 0 163
Na már vártam az ügyeletes okostojásokat.
Másnaposan vezettem, és lehet hogy magasabb volt a véralkoholszintem a megengedett egyébként az EU-hoz képest eléggé alacsony határértéknél.
Ezt a rend őrei persze nem közölték,én meg találgassak csak jellemző a hozzáállás.
na menjetek szépen játszani a polidilibe ott most van min tobzódni.
Előzmény: satellite five (162)
satellite five Creative Commons License 2006.09.20 0 0 162
"igen nem kell p.ben vezetni". Ne haragudj meg rám, de adok egy jó jogi tanácsot: legközelebb ne vezess piásan, akkor nem kell hasonló gond miatt aggódnod. Gondoltál arra, hogy legközelebb egy gyereket is elüthetsz ?  ( Persze a papucs miatt...) Hozzászólásod szerint nem az első eseted már.
Előzmény: eMM (160)
Modestinvs Creative Commons License 2006.09.20 0 0 161

"Valójában az ittas vezetésre fogják fogni"

Fogják fogni?! Ember, az ittas vezetésre nem kell ráfogni semmit, az önmagában is bűncselekmény.

Előzmény: eMM (160)
eMM Creative Commons License 2006.09.20 0 0 160
Ennyit én is tudok:(
Utánképzésre akkor küldenek ha 1 éven túl veszik el a jogsim, a múltkor legalábbis így volt.
Az sem kis tortúra/összeg ki van ez találva.
A régi ügy még ha hivatalosan nem is fog játszani de azért meg fog az ítéletben ebben biztos vagyok.
Nem tudom neyyi ezrelékem van ezt persze az intézkedő rendőrök nem közölték pedig szondáztattak ám.
A balesetet elismerten az én hibám valójában a papucs csúszott le a lábamról(igen nem kell p.ben vezetni) így nem tudtam rendesen fékezni tehát nem adtam meg az elsőbséget.Valójában az ittas vezetésre fogják fogni,ezt még mondani is kár, biztos kitaláltam.

Előzmény: Törölt nick (159)
Törölt nick Creative Commons License 2006.09.16 0 0 159
Nálunk is akasztják a hóhért, öcsémnél is ez a helyzet. Sajnos. A kollega jól mondja.

Azt gondolom, egy pénzbírsággal megúszod, ha szerencséd van. A régi ügy már ha minden igaz nem játszik.

Ugyanakkor elképzelhető, hogy esetleg elveszik a jogsidat, akkor utánképzésre küldenek, vsz. I., (szabályismeret, esetleg vezetés) vagy III-as csoport (ha igaz ide sorolják a személyiség formálóandókat). Ezt a pszichológus, ill. a PÁV-os emberke fogja eldönteni. Azt kifizeted, megcsinálod, és visszakapod a jogsit. De lehet,hogy az viszont kezdő vezetői engedély lesz (komolyabb jelentősége már nincs).

Tudni kellene mennyire lépted túl a szabálysértési határt (8 ezrelék) és, hogy volt-e más körülmény, ami a balesetet okozta? Miért történt a baleset?



Előzmény: eMM (156)
eMM Creative Commons License 2006.09.14 0 0 158
Aha gondoltam hogy jól kitalálja ezt a hatóság.Nem véletlenül rendőr, és nem postás kézbesíti az idézést, a rendőrnek azért kevésbé tagadja le magát az ember.
Tiszta előélet mit értesz ezen?
Nem vagyok bűnöző de ez nem szokott számítani.Sajnos '94-ben volt már egy ilyen ügyem,akkor maximálisan együtműködtem a hatóságokkal mégis példás büntetést kaptam.Erre gondoltam hogy nincs e elévülés.De szvsz ez megint csak nem fog számítani elég belenézni az aktákba.
Ez a renxer erről szól, a komoly bűnöző az hagy menjen, a kisemberen meg példát statuálnak.


Előzmény: Modestinvs (157)
Modestinvs Creative Commons License 2006.09.14 0 0 157

Az idézést - másodszori sikertelen kísérlet után öt nappal - akkor is kézbesítettnek tekintik, ha nem veszed át. Ha nem teszel eleget neki, akkor előállítanak. Nem hiszem, hogy hiányzik, hogy hajnalban csöngessen rád két morcos rendőr, és esetleg még meg is bilincseljenek. Ráadásul az egésznek a költségét te fizetnéd.

Az együttműködés sokkal célszerűbb. Az elévülésben ne reménykedj, hiszen azt minden nyomozati cselekmény - például az idézés kézbesítése is - megszakítja.

A várható büntetést pontosan megjósolni egy vázlatos esetleírás alapján nem lehet, de egy nagyobb összegű pénzbírság valószínűsíthető. Kinéz a jogosítvání bevonás is - ezt esetleg mellőzhetik, ha valóban igazolni tudod, hogy "abból élsz", és tiszta az "előéleted". És ha nem bosszantod a hatóságot fölöslegesen - például az idézés átvételének megtagadásával.

Előzmény: eMM (156)
eMM Creative Commons License 2006.09.14 0 0 156
Nos én lazán bűnelövető vok:( szíves tanácsodat kérném.Aug. elején volt egy balesetem sajnos megáll az ittas vezetés.(az egy dolog hogy aznap nem ittam,de előzönap igen, a franc se gondolta volna hogy ez így számít.) Biztos 0.8 felett lesz a véralkoholszintem. Persze ezt nem közölték a zsernyákok de azért berántottak vérvételre a fenébe.Nekem kelett visszajönnöm 30 km ről haza egy vas élkül(mert ez vidék) miután elbocsátottak a kapitányságról.
Ma akarták kézbesíteni az idézést amit én nem vettem át.Hogy járok jobban ha átveszem vagy ha nem?Megjelenek a meghalgatáson és rámverik a balhét, vagy nen foglakozom vele és elévül? meg ilyenek és még 100 kérdés.
Meg egyáltalában hogy néz ki egy ilyen eljárás?
Jogsim ugrik é, mennyi időre stb,nagyon nagyon nem lehet ezekről a dolgokról olvasni,de ez nem meglepő ebben az országban.
Egyébként a hibámat elismertem(20 éve van jogsim én vok a hülye hogy papucsban vezettem az alkohol másodlagos,bár nem kelett volna másnaposan sem vezetnem de nem gondoltam hogy ez így számít) és személyi sérülés sem történt.Az autóban esett nem túl jelentős anyagi kárt a sértetnek téríti a kötelezőm,(amit persze fizetek rendesen) én meg kidobhattam a trabim,de örülök hogy nem sérült meg senki.Csak nem szeretnék a méltányosnál nagyobb büntit kapni,főleg hogy a jogsimból élek.
Ebben az ügyben kérnén segítséged.

Törölt nick Creative Commons License 2006.09.13 0 0 155
Ok, tudom, nyilván a komoly felelősség kérdése egy esetleges baleset esetén merül fel, azért írtam így. Sima szabálysértési ügyben nem foglakoznak -általában- ezzel ilyen részletesen.
Előzmény: Törölt nick (154)
Törölt nick Creative Commons License 2006.09.13 0 0 154

Csak a pontosítás kedvéért. Baleset nem történt, csak kölcsönös anyázás. (És én nem voltam ott, az egészről maga az autós üzengetett egy újság SMS rovatában.)

 

 

Előzmény: Törölt nick (152)
Törölt nick Creative Commons License 2006.09.13 0 0 153
Pontosítás illetve haladéktalanul ...el kell hagyni, azoknak, akik már az úttesten vannak :...
Előzmény: Törölt nick (152)
Törölt nick Creative Commons License 2006.09.13 0 0 152
A felelőségmegosztást feltételesen fogalmaztam, elvikeben, hiszen bizonyítási kérdés, nem tudhatjuk mi történt ott.

Mint említettem mindkét felet terheli a felelősség, elviekben, de ezt bizonyítani kell, kinek (kiknek) a szabályszegő magatartása okozta balesetet, ill. ki lett volna képes elkerülni a balaesetet.

Valószínűleg mindkét fél:

Autós, hogy lassít (ez már szakkérdés: mekkora csoport volt, hol kellett észlelnie, mennyivel ment, fékút, stb.). Nyilván, ha látok egy rakás gyereket, akkor azért komoly felelősség terhel.

A csoport, vagy annak vezetője (pl.kiskorúak/jogképesek voltak?, tanár?, ill. gyalogosok zárt csoportjaként voltak-e értékelhetők)., hiszen a zöld villogásakor már lelépni nem lehet, igaz haladéktalanul el kell hagyni, ami nyilván időt vesz igénybe.


Egy szintén (pedagógus diplomás) szakoktató, jogászhallgató
Előzmény: Füsti-67 (150)
Törölt nick Creative Commons License 2006.09.13 0 0 151

Egyébként az egész KRESZ szelleméből az következik:

 

A zöld nem azt jelenti, hogy lehet menni, hanem azt, hogy NEM TILOS!

Előzmény: Füsti-67 (150)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!