Én is a Ron Hermione változatra tippelek, a haramadik részben egyébként először kezd Harry érdeklődni egy bizonyos boszorkánynövendék iránt -aki nem Hermione.
Miért szurkolsz Hermionénak? Ha egyszer neki Ron a társa, akkor boldog lesz vele. Nem hiszem, hogy Harryre hajtana. Ginny annál inkább. Harry meg majd rájön. Ahogy mindenki. ;-)
Még mindig nem olvastam a harmadik részt (majd a hétvégén), de hallom, mekkorákat veszekszik benne Ron és Hermione. Kezdődik...
És akkor, ha senkinek nincs tippje: Harry születésnapja. Az első kötet 134. oldalán áll a Reggeli Prófécia cikke: "Folytatódik a nyomozás a július 31-én, a Gringottsban történt betörés tettesei után." Néhány sorral lejjebb: "Hagrid! - szólt izgatottan Harry. - A betörés épp a születésnapomon történt!" A 45. oldalon pedig: "Mégpedig nem is akármilyen kedd: az ő tizenegyedik születésnapja."
Namost, 1990-ben esett július 31. keddre. Öt-hat évvel későbbi dátum nem játszik, mert akkor éppen úgy jöttek ki a szökőévek, hogy 1995-ben július 31-e hétfőre esett, 1996-ban pedig már szerdára. Szóba jöhet még 1984, de Dudley ajándékaiból kiindulva (26. oldal: kamera, komputeres játékok, videomagnó) ez nem valószínű. Ezek szerint Harry Potter 1979. július 31-én született, 1990-ben kezdte tanulmányait Roxfortban, 1997-ben végzett, most pedig 21 éves - már amennyiben túlélte Valdemort és Malfoyék összes mesterkedését; amit azt hiszem, mindannyian szívből remélünk.
Nadeviszont: a második kötet 127. oldalán olvasható Félig Fejnélküli Nick 500. kimúlásnapi tortájának felirata: "meghalt 1492. október 31-én". Azaz a kimúlásnapi parti 1992. októberében volt. Harry ekkor 12 éves, vagyis eszerint 1980-ban kellett volna születnie. Tehát vagy 1491-nek kellene állnia a tortán 1492 helyett, vagy Harry 1980-ban született, de július 30-án, vagy Rowling néni elszámolta magát.
Én Hermionének szurkolok!!! Ha ma lennék tini, ő lenne életem nagy szerelme!!! Ginny mellé valahogy inkább Neville-t tudom elképzelni. Bár bennem is felmerült, hogy hátha Ron és Hermione... Az biztos, hogy lesznek még ebből konfliktusok.
Érdekes, milyen keveset lehet tudni Rowling istenasszonyról azon az erőst marketingízű történeten kívül, hogy segélyen élve, kávézóban stb stb... Vajon hogy él most? Valahogy úgy képzelem, hogy teljesen bele van pistulva a saját maga által kreált világba, reggeltől estig abban él... Nem úgy képzelem el, mint egy üzletasszonyt. No de én egy nagy marha balek vagyok, akinek mindent be lehet adni...
(A magyar nyelv szerencséjére) én nem vagyok fordító, de meredek dolognak tűnik a Goblet of fire 636 oldalát karácsonyig nyomdakészre fordítani. Persze biztos meg lehet oldani valamilyen bűbájjal...
Mondjuk az sem semmi teljesítmény, évente megírni egy-egy történetet! Vajon mit fog J.K.R. érezni, amikor a 7. rész végére kiteszi a pontot???
Nem, majd pénteken az egészet. Már megírtam, csak be kéne kopiznom. De tényleg, hátha más is megtalálja addig.
Harry és Hermione? Nem inkább Ron és Hermione? Harrynek Ginny van kiosztva, legalábbis számomra ez már az első részben sejthető volt, a másodikból meg egészen nyilvánvaló - akárcsak Ron és Hermione több mint baráti vonzalma egymáshoz. Persze a kamaszszívek rejtelmei... Majd kiderül.
Sajna a HVG-cikk on-line változata nem tartalmazza a képet Jo Rowlingról. Amúgy a Nők Lapjában is találkoztam már két (színes) képpel róla. A cikkek elég vacakok voltak, a képek annál jobbak. De ezt már írtam, nagyon tetszik nekem Rowling néni. (Mindig is bírtam a jó boszikat.)
A betiltásról volt szó az áprilisi
HVG-cikkben is. A keresztény egyház, khm, nem igazán szíveli a boszorkányokat, a mágiát és a hasonló huncutságokat. Lelkük rajta... Azt meg igazán nem várhatjuk el egy buzgó keresztény iskolaszéktől, hogy egy picit is a felszín alá nézzen, pláne, hogy elolvassák a könyvet, mielőtt eltiltanák tőle a diákjaikat... A tiltásnak meg is lett az eredménye, mint az a cikkből is kiderül. ;-)
Akkor ez nem nyert :O(
Esetleg ha elárulnál valamit könnyítésképp... Persze ha úgy túl egyszerű, akkor inkább kivárom, amíg feltárul a titkok kamrája.
Tegnap az m2 éjszakai beszélgetős műsorában tök komoly beszélgetést folytattak ifjú kedvencünkről. Harry világa és a mi mögötte van :O)
BTW azt mesélték, hogy Amerikában és Angliában néhány iskolában betiltották, mert a Bibliával össze nem egyeztethető dolgokat tanít, és rossz példát mutat pl. a szülők tiszteletével kapcsolatban... Hogy ezeket honnan szedik?!
Nem jó. Ennél sokkal konkrétabban kiderül az időpont, már az első részből, napra pontosan. A második részben van egy plusz információ, ami csak megerősítené az évszámot - ha nem lenne az az egy évnyi különbség. Még várok egy kicsit, hátha más is felfedezi, aztán elárulom. Amúgy ezek alapján a Nimbusz 2000-es nevében nem a kibocsátás évét jelenti a 2000.
Még nem mertem elkezdeni az Azkabant (nem vagyok annyira merész) - majd a hétvégén.
Kiötöltem-hatoltam egy elméletet Harry koráról...
Szóval: ha feltételezzük, hogy a Nimbusz 2000-es, 2001-es nevében a szám a piacra dobás dátumát jelzi, akkor a Bölcsek köve 2000-ben játszódik, a Titkok kamrája 2001-ben, vagyis Harry 1989-ben született, tehát jövő tavasszal küzd meg Mógus professzorral, 2002 tavaszán Tom Denemmel, és így tovább...
Elképzelhető?
Tegnap megvettem, mára elolvastam... Tényleg nem lehet letenni, pedig közben én is bemutattam egy félkezes mosogatást :O)
És most várhatunk újabb három és fél hónapot, amíg a Tűz serlege megjelenik magyarul... :O(((
Tényleg, arról nem tudtok, mikor jelenik meg az ötödik rész és mi lesz a címe?
Az azkabani fogolyra visszatérve: a fordító szerencsére továbbra is Tóth Tamás Boldizsár. Ismét zseniális dolgokat művelt, főleg ami a "fordíthatatlan" dolgokat illeti. Kíváncsi vagyok, mi alapján dönti el, mit hagy meg eredetiben (pl. dementorok)és mit magyarít, de ehhez is remek érzése van. Ez az érzék bőven kárpótol a néha előforduló stílusbeli döccenésekért.
Jól értem, évre, hónapra, napra kikövetkeztethető, mikor született Harry??? Ha ez valóban benne van a könyvekben, világraszóló felfedezés! Én szégyenszemre bevallom, nem tudom... De ráállok az ügyre :O)
Tényleg lehet már kapni a könyvet több boltban, a Libri boltjaiban biztosan. Itt is van nálam, jó nyomdaszaga van. Az Azkaban foglya címváltozat nekem is jobban tetszett, Az azkabani fogoly melléfogás.
Beleolvasni még nem mertem, tudom, hogy képtelen lennék letenni. "Bathben egy vén boszorkánynak volt egy olyan könyve, amit nem lehetett letenni! Aki beleolvasott, annak utána a könyvvel az orra alatt kellett járkálnia, és fél kézzel kellett csinálnia mindent." (A Titkok Kamrája, 218. oldal.) Na ja, mikor ezt olvastam, éppen fél kézzel mosogattam - vagy legalábbis próbáltam.
BTW, tudjátok-e, mikor született Harry? Megkérdeztem már néhány rajongótól, de senki nem tudott válaszolni. Úgy látszik, nem olvasták figyelmesen a könyveket, merthogy az első kötetből kiderül, mikor van a születésnapja, sőt, egy kis számolással és némi logikával az is, melyik évben születhetett. A második kötetből pedig egyértelműen kiderül Harry születési éve. Csakhogy a két időpont között egy év difi van. Nem tudom, ennek mi lehet az oka: Joan Rowling elszámolta volna magát, esetleg egyszerű nyomdahiba, talán csak a magyar kiadásban? (Az angol eredeti még nem volt a kezemben.) Szóval szerintetek mikor született Harry Potter? Még mindig Roxfortba jár, vagy talán már elvégezte?
Anélkül, hogy a poént lelőném: a 3. vége tényleg nem annyira egyértelmű, mint a korábbiak, de szerintem ez is abszol-út tudatos, mert már sejtelmesn előkészíti a 4. részt. A Goblet of fire sokkal közvetlenebb folytatása az előzőnek, mint a Titkok kamrája a Bölcsek kövének, vagy az Azkabani fogoly a Titkok kamrájának.
(Tényleg csak kekeckedés, de nekem az Azkaban foglya cím jobban tetszett...)
Egyébként szvsz a Goblet of fire a legeslegeslegjobb, kicsit lassabban indulnak be az izgalmak, de bőven kárpótol helyette az, ahogy a kamaszodó Ron és Harry bénáznak. És a vége... Totál brutál!!!
Én nemrégiben fejeztem be a harmadik részt és várhatóan hamarosan megkapom a negyediket is.
Az Azkaban foglyáról azt mondhatom, hogy a könyv stílusa ugyanolyan jó, az eemények folyása hasonlóan érdekfeszítő és szellemes mint azt az előzőekben megszokhattuk. Viszont a konfliktus megoldásával kapcsolatban hiányérzetem van, szerintem túl bonyolultra sikeredett, túl sok effektust használt fel hozzá az író. Az első kettő megoldása tisztább, áttekinthetőbb - s a történet keretei között - hitelesebb volt.
Viszont ugyanúgy, mint az előzőekben, itt is számos tanulsággal lehetnek gazdagabbak a gyerekek, pl. hogy a bürokráciával szemben még a legnagyobb varázslók is tehetetlenek...
Na, én is jó későn kapcsolódok be, pedig május-június környékén már erősen fontolgattam, hogy nyitok egy Harry Potter-topicot, csak aztán hónapokra súlyosan off-line lettem. Talán jobb is, így megkímélt a sors némi bosszankodástól (Kaputykin és Babaloo hozzászólásai). Jó látni, hogy aztán szépen a helyükre kerültek a dolgok.
Info a kiadótól: hétfőn hozzák el a nyomdából Az Azkaban foglyát, elvileg kedden már lehet is kapni. Egy barátnőm nemrég olvasta el angolul, azt mondja, az első két rész kismiska, ebben olyan feszültség van, akkor fordulatok, csavarok... Hm, nehéz elképzelni, de majd meglátjuk. Igaz, az első után se hittem volna, hogy a második jobb lesz, még jobb lehet, aztán tessék... Ennyit arról, hogy tudja-e tartani Rowling néni a színvonalat. Én bizony igen sokra tartom Joan Rowlingot, ahogy elnéztem a fényképeit, ez a nő nagyon tudja, mit csinál. (Amúgy süt róla, hogy boszorkány, méghozzá a legjobb fajtából. Fogadjunk, jobbról balra keveri a teáját...)
Az eredetit ugyan nem olvastam, de a fordítás is tetszik, szellemes, vibráló, élő. Azért nem ártott volna még egy átolvasás, kisebb hibák benne maradtak (például valahol a második részben Hóborc neve angol változatában maradt meg), és talán az (amúgy is magas) színvonalon is emelt volna még egyet. Nem tudom, a fordító, Tóth Tamás Boldizsár azonos-e a Baljós árnyakat (mármint a filmet) fordító Tóth Tamással.
És nekem Chris Columbusszal sincs bajom - talán mert csak egyetlen filmjét láttam, A kétszáz éves embert, az viszont igencsak hatott rám. Persze ebben nem vagyok kompetens - a mozi sajnos alapvetően kimarad az életemből, úgyhogy engem könnyű elvarázsolni. Mindenesetre neki ezzel a filmmel sikerült. Még tavasszal olvastam a HVG-ben, kik kerültek szóba rendezőként, és örültem, hogy Chris Columbus kapta a megbízást. A kétszáz éves ember alapján ez pont neki való feladat.
Ez ilyen csupa rózsaszín hozzászólás lett, de hát ez van bennem Harry Potterrel kapcsolatban.
Vajda Zsuzsanna (Pélyi Nóra fotója)
Azt a tényt, hogy a gyerekek nem olvasnak, nemcsak pedagógiai tapasztalatok, hanem könyvkiadási adatok is megerősítik: míg húsz évvel ezelőtt tizenhétmillió példányban jelent meg gyermek és ifjúsági irodalom Magyarországon, addig ez a szám az utóbbi években alig több mint négymillióra csökkent. A kiadók gyakran azzal magyarázzák a mesekönyvek silányságát, hogy nincs kereslet, ám ezt a tényt Joanne Kathlen Rowlingnak sikerült megcáfolnia Harry Potter kalandjaival. Vajda Zsuzsanna pszichológust arról kérdeztük, vajon mi a titka Rowling fantáziavilágának, és annak, hogy még az olvasást hanyagoló gyerekek sem tudják letenni Harry Potter történetét.
- Várható volt, hogy előbb-utóbb egy ifjúsági regény ilyen felfokozott érdeklődést vált ki?
- A siker titka egész egyszerűen az, hogy a maga műfajában a Harry Potter tényleg nagyon jó könyv, és tulajdonképpen sok tekintetben követi a legjobb gyermek- és ifjúsági regények hagyományait. A mai világban ugyan nehéz megválaszolni azt a kérdést, mit is nevezünk sikernek, hiszen tapasztalhatjuk, hogy a legsilányabb dolgok is divatba hozhatók. Ugyanakkor azt gondolom, hogy e könyv sikeréhez hozzájárul a reklámokkal kapcsolatos csömör is, mert a hirdetések gyakran tényszerűen is valótlan (a mosópor nem mos patyolattisztára) és leegyszerűsített igazságokat sulykoló világával kezdenek telítetté válni az emberek, s megnövekedett azoknak a dolgoknak a hitele, amik szájról szájra terjednek. Harry Potter érdekessége éppen abban rejlik, hogy írója a teljes ismeretlenségből bukkant fel, és a megérdemelt sikerhez nem volt szüksége reklámra. Az első kötet kapcsán kirobbant felhajtás után a második könyvben - ami azért továbbra is színvonalas és izgalmas - azonban már felbukkannak olyan részletek, amelyekről nyilvánvaló, hogy nem szerzői szándékból, hanem a kiadó kívánsága miatt születtek, mint például az első kötet eseményeinek képregényszerű összefoglalása. Az első részben még nem találunk ilyesmit.
- Melyek azok a jellegzetességek, amelyek a Harry Potterben ugyanúgy jelen vannak, mint a klasszikus gyerekirodalom remekműveiben?
- Természetesen nem elhanyagolható tény, hogy a Harry Potter Angliában született, ott, ahol szép számmal találkozhattunk értékes ifjúsági irodalommal. Ide tartozik Ransome: Fecskék és fruskák sorozata, Dickens regényei, és a - bár amerikai - Tom Sawyer, csak hogy néhányat említsek a híresebbek közül. Az egyik párhuzam, ami a klasszikusok és Rowling regénye között felfedezhető, hogy a történet egy viszonylag nagy időintervallumot ölel fel, amin színes leírások segítségével vezeti végig az olvasót. A másik hasonlóság pedig, hogy csapatban, iskolában, gyerekek között játszódik a történet, egy olyan közegben, amely az összes gyermek életében meghatározó szerepet tölt be.
- A mai gyermek- és ifjúsági regényeket gyakran azért támadják, mert nincs erkölcsi tanulságuk. A Harry Potter képvisel valamilyen pozitív üzenetet?
- Igen, de az, hogy a könyvnek van erkölcsi tanulsága, még nem volna elég, hogy jó regény legyen. Úgy gondolom, a legrosszabb rajzfilmeknek is van valami mondanivalója, csak nagyon silány, és nem meggyőző. Rowling regényében a főhős, Harry a régi népmesei modell szerint kezdetben kiszolgáltatott és esendő, később a helyzete egyre kedvezőbb, végül pedig ő lesz környezetének leginkább megbecsült alakja. Ám ettől még a könyv a legócskább limonádé is lehetne, de azért nem az, mert a kis mágus - bár csecsemőkorától rendelkezik rontásellenes varázserővel - nagyon is göröngyös úton jut el a célig, valódi fejlődésen megy keresztül, vívódik és töpreng, a legkülönfélébb konfliktusokban kell megfelelően döntenie. Emellett pedig ugyancsak a klasszikus hagyományokhoz híven a történetben egyértelműen elkülönülnek a jók és a rosszak, ám nem sematikusak. Sokféle jó és gonosz jellem van a könyvben: máshogy gonosz a romlott varázsló, máshogy Harry nevelőszülei, és megint egészen másként az utálatos iskolatárs. A regény tehát azért is nagyon jó, mert mélységei, rétegei vannak, intellektuális erőfeszítést igényel az olvasótól.
- A mai gyerekekre sajnos nem jellemző, hogy nem tudnak lerakni egy könyvet, nem tudják abbahagyni az olvasást. Rowling regényének esetében mégis ez történt. Az erkölcsi tanulság és a hömpölygő leírásokon kívül mi az, amitől ez a könyv letehetetlen?
- Nagyon vonzó a valóság és a fikció elegyítése, ez is gyakran használt módszer, de nem mindegy, hogyan. Ha túl sok a varázslat, akkor kevés marad a szereplők ötletességének és erejének, ha túl földöntúli, akkor "nem érezzük igaznak". De hogy mi a túl sok és a túl kevés, azt a szerző arányérzéke dönti el. Lényeges az is, hogy öncélú-e a varázslat. Harry életében a varázslatok gyakran segítenek, mégis elsősorban eszközök a kezében, nem teszik feleslegessé a fejtörést, az ötletességet, a bátorságot. A könyv egyik legfontosabb erénye ezenkívül a kidolgozottsága, amely egyrészt megnyilvánul a gondos, alapos szerkesztésben. A magyarul is megjelent kötetekben meglehetősen jók az arányok, a késleltetések, csattanók az esetek többségében a helyükön vannak. Talán a kidolgozottság a legjobb jelző arra a módra is, ahogyan Rowling Harry Potter életének színtereit számunkra megjeleníti: a gyerekek képi világhoz szokott észlelése számára különösen fontos, hogy a leírások valószerűek, és minden egyes részletet gondosan kimunkált a szerző. Magunk előtt látjuk a varázslóiskolát, a márványlépcsőt, amely a toronyba vezet, a motyogó képeket és mocorgó páncélokat. Az ötletességgel megkonstruált részletek - baglyok hozzák-viszik a leveleket, a jelszót egy képnek kell mondani, amely kinyílik, a sportversenyen a diákok seprűnyélen repülnek - filmszerűvé teszik az élményt, ám ehhez az kell, hogy minden elemre kiterjedjen a szerző figyelme, sehol se lássunk "a díszletek mögé". A történetben emellett valódi bonyodalmak, valódi logikai összefüggések vannak, s már az elején felvetődik nagyon sok olyan szál, amit csak a későbbiekben fejt ki az író, így folyamatosan ébren tartja az olvasó érdeklődését.
- Ön szerint a hétkötetesre tervezett kalandfolyam vége felé közeledve mennyire hígul majd fel a történet, felfedezhető lesz-e alapvető különbség az első és az utolsó rész között?
- Érdekes lesz összehasonlítani az egyes köteteket, hiszen okkal feltételezhető, hogy az író belső állapota és motivációja változott eközben, ami más, sikeressé váló írókkal is megesett a történelem folyamán; csakhogy itt nagyon gyorsan és nagyon nagy mértékben. Az anyagi gondjai miatt gyerekkönyvet író szerző a teljes ismeretlenségből hirtelen világslágerré vált. Eközben gyorsan működésbe lépett a piacra dobás szokásos úthengere, igaz, ezúttal az események után kullogtak: ezt a könyvet a szerző ötletessége, fantáziája, tehetsége vitte sikerre. Miután sikerré vált, sajnos eredetisége egyre kisebb szerepet játszik a folyamatban. Félő, hogy ez a színvonalat sem hagyja érintetlenül. (De nehéz is elképzelni ugyanazt a színvonalat több ezer oldalon keresztül.)
- A Harry Potter sikerén felbuzdulva ön szerint nem lepik majd el a piacot hasonló meseregények?
- Előre megjósolható: a várhatóan felbukkanó Rowling-epigonok nem fogják tudni utánacsinálni, sikertelenségük egy külön tanulság lesz, mert egy ilyen történet megírásához ötletesség, kreativitás, logikai készség, kidolgozottság kell, szóval ezt nem lehet kommersz módon lekoppintani. Bár nagyon valószínű, hogy néhányan meg fognak vele próbálkozni.
- Vajon befolyásolni fogja a diszlexiás gyerekek számát, hogy Rowling regénye spontán kötelező olvasmány lett a gyerekek körében?
- Erre én is nagyon kíváncsi vagyok, mert a gyerekek körében csoportképző hatású lett a Harry Potter. A könyv alapján külön nyelvezetet kreálnak maguknak az iskolában, és egyáltalán beépítik a mindennapjaikba azt a világot, amit Rowling megrajzolt nekik. Ezért nagyon sok olvasni nem hajlandó gyerek is elő fogja venni a könyvet, és ha az olvasási készség helyrebillen, többen hozzá fognak nyúlni a klasszikusokhoz is. Egyébként nagyon örülök, hogy végre sikerült egy ilyen könyvet a piacra dobni, hiszen a gyerekek a vizuális kultúra térhódításával leginkább a tévé előtt ülnek, ha unatkoznak, vagy egy kis szórakozásra vágynak. Egészen biztos vagyok benne, hogy ma azért van sok olvasási nehézséggel küzdő gyerek, mert nem kezdenek el otthon maguktól olvasni, mint mondjuk harminc-ötven évvel ezelőtt. Nem szereznek gyakorlatot az olvasásban, s egyszer csak elmúlik az idő, amikor ez még könnyen menne.
- A Warner Bros. már megvette Rowlingtól a történet megfilmesítésének jogát. Ön szerint mennyire lesz sikeres a film, illetve vissza fog-e esni azoknak a gyerekeknek a száma, akik inkább a könyv mellett döntenek?
- A regény már így is konkurenciája a képi ábrázolásnak, és az olvasó szempontjából biztosan nem előnyös, hogy film lesz belőle. Divatcikket kreálnak belőle, és abban a pillanatban, ahogy játszani fogják a mozik, nem fogják olvasni a könyvet. Biztos vagyok benne, hogy sokan sajnos a mozit választják majd, de így van ez a klasszikus regények adaptációjával is: hiszen a moziban meg lehet tudni azokat az összefüggéseket, amelyek által demonstrálható, hogy az illető ismeri Harry Pottert. A könyv sikere azonban minden bizonnyal elgondolkodásra késztet más szerzőket és kiadókat is, és talán az epigonok mellett más tehetséges íróknak is nagyobb kedve lesz próbálkozni.
A Harry szerepére kiszemelt 11 éves Daniel Radcliffe a BBC filmjében játszotta a gyerek Copperfield Dávidot, a 10 éves Emma Watson (Hermione) és a 11 éves Rupert Grint (Ron) iskolai előadásokban szerepeltek eddig. A gyerekek megtekinthetők ezen a címen.
Egy Nancy Stouffer nevű amerikai irónő perelte be Rowlings-ot főként a könyveikben szereplők neveinek hasonlósága alapján. Tartalmi szempontból totálisan különböznek egymástól a művek, a Stouffer könyvében, a "The Legend of Rah and the Muggles"-ben kopasz, tojásfejű törpék élnek egy Aura nevű kontinensen, több ezer évvel egy nukleáris holocaust után. A keresetben szereplő számos "egyezőség" olyanokból áll, hogy mindkét mű gyerekeknek szól, mítikus helyen játszódik, szerepelnek bennük árva gyerekek, mugli családok, mugli városok, mindkettőben labdajátékot játszanak, van bennük kastély a sziklákon, előtte tó, titkos alagutak, márvány falak, stb. stb. ...
És persze a nevek: maga a mugli szó (muggle), Harry Potter/Larry Potter, Neville/Nevils.
Ez olyan, mintha itthon valaki kizárólagos jogot formálna a Fazekas vagy az Újlaky név és a blabla szó használatára, valamint a kastélyok és titkos alagutak szerepeltetésére. A Harry Potter rajongók lapján összegyűjtötték a mugli szó mindkét szerzőt megelőző előfordulásait, s több mint negyvenet soroltak fel a legkülönbözőbb időkből és forrásokból.
Persze jó volna risztelni a jogdíjon, de már az is megéri, ha a figyelmet magunkra irányíthatjuk...
Szerintem meg is nyeri a pert. Végül is mindkettőjüknél gyerekek szerepelnek!!! :O)
Csoda lett volna, ha egy leleményes amerikai ügyvéd nem csap le a lehetőségre. Ott már egy egyszerű orális huncutkodásért is meg lehet hurcolni egy ártatlan,kapuzárás előtt pánikoló elnököt :O)
Üdv minden rajongónak és ellenrajongónak!
Szívesen kezdeném azzal, hogy innen írok Roxfortból (Hogwarts), de egyrészt még nem kezdődött az új tanév, másrészt sajna nem én vagyok az igazi... Mostanság épp a 4. részt nyúzom, és a korábbiakban felmerült személyiséghibáimról(?) csak annyit: öregszem. Szerencsére nem lettem kilúgozott, ultrajólelkű szent, de már komolyabb morális kérdések is foglalkoztatnak, no meg a csajok...
Szóval csak annyit akartam mondani: ez a nő nagyon tudja, mit csinál.
1. Nagyon ismeri a gyerekeket és a gyermeklelkű felnőtteket. Harry mindig épp úgy gondolkodik, ahogyan abban az életkorban gondolkodnia kell egy gyerkőcnek-kiskamasznak. Vagy ahogy utólag hisszük magunkról, hogy akkoriban olyasformán gondolkodtunk.
2. Eszméletlen fantáziája és nagyon finom humora van. Egy-egy mondata már önmagában is varázslat, a legapróbb részletekben is hihetetlenül könnyed:
"Márciusban a mandragórák hajnalig tartó házibulit rendeztek a hármas számú üvegházban." Aki egy ilyen mondaton nem mosolyodik el, annak kérges a szíve.
3. A karakterek lenyűgözőek! Gilderoy Lockhart, a most megjelenő részben Lupin professzor, vagy szerelmem, az a drága Hermione!!! És még sorolhatnám az utolsó epizodistáig. Őszintén, kit nem tanított egyetlen G.L. sem?
4. A történetek dramaturgiája mesteri. Locsogóbb, fecsegősebb a hangulatfestő, konfliktus-előkészítő
részeken, feszes, fokozatosan kibomló a konfliktusokban, precízen kihegyezett a csúcspontokban, minden erőlködést nélkülöz a megoldásokban. Műfajilag persze hülyén hat itt a szó, de bizony katartikus, ahol kell. Ez persze a spielbergi kalandfilmek kaztarzisa, nem Szophoklészé. Még szerencse.
Továbbá szerintem a fordítás is mesteri. Nem egyszerűen hibátlan, de bravúros. Áldassék J.K. Rowling és Tóth Tamás Boldizsár neve!
(Amúgy nem én lennék a kiköpött célközönség, maholnap bekopog a fránya harmincas az ablakon, és mégis. Harry Potternek ott a helye a polcon.)
Bocsi a terjedelmes ömlengésért.
H.Potter
