"Ha meg kéne határozni a szeretetet, az egyetlen szó, amely méltóképpen kifejezné mindazt, ami benne foglaltatik, - az élet lenne. A szeretet maga az élet a maga teljességében. Ha elmulasztod a szeretetet, elmulasztod az életet. Ne tedd!"
Jó, hogy véget ért a régi, s elkezdődött az új év Az utakon tiszta, puha, frissen hullott hópihék Nevetve száll jégvirág az ablakomra, s megigéz Ugyanúgy, mint augusztusi liliom, ha napra néz Átvirrasztott téli éjben didereg a magas ég Rója a Tejutat a Hold, míg síkosra fagy a jég
Január-január! Mindenkire csoda vár! Az új évtől, csodát várunk. De sok szépet megfogadunk. Hosszú éjjel, rövid nappal. Benn a meleg, kinn a hideg. Van időd és reménykedhetsz.
Rossz időket élünk, hogy fessem ki jónak? Ki hisz ma Százéves Jövendőmondónak? Mikor maga sem hisz, öreg csont, magának, Húzván gond gyümölcse vén ágát nyakának? Mégis, hivatalból, ő lévén az ember, Kinél a naptáros jobb időket rendel, Varázsló-süvegét most is félrecsapva, Üti a jövendő kongó űrét csapra: Csorduljon sok jóval a sok jövő hónap, Rossz nap elmaradjon, több legyen a jó nap, A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hivatja, - Ez legyen az új év legszebbik divatja!
Köd ereszkedik a tájra tépett rongyként szél cibálja sűrűn szövött lenge leple kopár ágak hegyét lepve január vállára simul völgyek ölén gyáván lapul erdő fái közt rejtezik fojtja csillagok fényeit.
*
Hó-bál
Pilinkáló pihék szálltak, sűrűn hulló gyémánttüskék. Opálos fénnyel, csillagok nélkül borult fölénk a sötétlő ég. Nehéz-selyem ruhájáról horgolt csipkéje földre hullt, beborítva január vállát, ki szombat esti hó-bálba indult. Hófehér ruhája bársonyán sziporkáztak hócsillagok, hóból szövött uszályán elcsúszott volna a Hold. Gyémántfényű éjszakában keringőzött vele a szél, s reggelre mindent betakart fehér subájával a tél.
Megérte ezt az évet is. Megérte a magyar haza: A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk. De azért még elbírja fegyverünk, S amerre vág, Ott hagyja fájó vérnyomát.
Ott hagyja fájó vérnyomát, Haramja csorda, képeden! Hogy majd az ítéletnapon E bélyeg vádlód legyen, Vádolód az Isten színe előtt, És gyújtsa rettentő haragra őt, Te ellened, Ki ránk veszett fogad fened!
De mit az ítélet nekünk? Ha lesz is az, sokára lesz! És ami több, és ami fő: Az Isten könyörületes. Még majd kegyelmet adna nékik Ő... Ne várakozzunk: e vérengző Kutyák felett Tartsunk magunk ítéletet!
Tartsunk oly vérítéletet, Hogy elborzongjon a világ: Mind addig szórjuk rájok a Szörnyű halálos nyavalyát, Amíg hírmondónak marad csak egy, Ki majd otthon reszketve mondja meg, Hogy jaj neki, Ki a magyart nem tiszteli!
Nekünk most az isten kevés, Mert ő nem eléggé kemény: Hozzád imádkozom pokol, Az új esztendő reggelén: "Öntsd szíveinkbe minden dühödet, Hogy ne ismerjünk könyörületet, Míg e gazok Közül a földön egy mozog!"
Szűz-fehér derengés szitál, a múltba tűnt idő tél-lelkű szánja ölén dermedt gyöngyfüzér suttog.
Jégvirágos messzeségben, fázó ködök fátyolából szőtt, ódon mesékre emlékezik. Északi szelek zimankó-sípján fogant, csipke-virággal csókolt zúzmara világunkra szenderül. Távoli tájakon, angyali meghittségben január-csengettyűk hangversenye hallik. Hajdani, smaragdzöld ligetek álomképe –mint télszimfónia -; didergő akkordjaikon kísért, s várják, hogy ismét pompázzon az ezerszín palettájú kikelet.
*
Utazás
Csend ül a tájon, csak a lélek neszez, dér-tollas hattyú siklik az alkony taván, jégruhája rideg, óvja a valót, rejtve előlünk egy fagy-szemcséibe zárt világ.
Választott útját egymagában rója, bú-nedves sálát diadém ékíti, ismeretlen tavaszt hoz szíve borúja, gyöngyház Hold fénye hűlt arcát hevíti.
Csók-tiszta hegeit üveg-lényén hordja, elrejtett fájdalmát meg nem fejti senki, illó tükörképét az éj tűje horgolja, galaxisok bársonya köd-burkában őrzi…
Hogy már egyszer valahára Neked is végbúcsút mondunk! Elmehetsz Isten hírével, Nincs egymással semmi dolgunk! Sok csínyt tettél, szökve mégy el, Meg sem várva a viradtát, Csak condráid hagyva rajtunk: Emléked, - s az ócska naptárt.
A tavasz szép volt te benned: Felszökkent a bunda ára; A rózsának ajka éjjel Ráfagyott a violára; Annyi volt a sánta gólya, Ki elhullt a sima jégen! A sírásó - meg a papnak Nem volt annyi pénze régen.
Nyárban, a harmat hiányát Dérrel pótlá Árva, Zólyom; Mózes nélkül, száraz lábbal Jártunk tengeren, folyókon; Kiment az eső divatból, S fútt a szél két hétig néha, Igaz, nem lett búza s áldás: De lett üszög és - poéta.
A gyümölcs-szedés bajától, Őszre megmentett a hernyó; A regényes cserebogár Ette azt is, ami nem jó; Vig szüret volt, kádra szürtük. Annyi volt a drága lőre, - Hej csak téged, aki adtad, Tarthatnálak jól belőle!
S az év végre megbolondult, Vénségére lett szerelmes: Hó s fagy kellett volna, s a tél Vala nyájas engedelmes. Az elkínzott földnek akkor Hozott nyíló szép virágot; - Rámosolyoghatsz az emberre, Ha elébb jól pofon vágod!
És a bölcsre rossz idő járt, Ott veszett a könyv a polcon, Ritkán jött egy jámbor lélek, Kinek egyet oda sózzon; Folt hátán folt a kabátja, De ő azért elél holtig; Hírrel gyújt be a kályhába, S dicsőséggel takaródzik.
A bolondot a szerencse Elfogadta gyámfiának; Szemérmesnek szeme koppant, A henyének szakja támadt. S hány szegénynek a fejét nem Törte bé a szent igazság! Megengedvén, hogy ha tetszik, Tűröm - fűvel borogassák.
S mint a gyermek süvegével Üldöz és fog tarka lepkét: Sok embernél, a reményre Történt a vadászat ekképp, - S a fogottat elbocsátá, Más után mohón szaladva... S annyi haszna van belőle: Hogy rongyos lett a kalapja.
No de semmi! itt az új év, Jobb lesz tán ez? Majd megválik! Nincs mit válogatni bennük, Egyik olyan, mint a másik: Új nevével hoz fejünkre Régi küzdést, régi gondot; S kiknek mindig, minden jól van: Azok a bölcsek s bolondok!
van még hátra egy dekád rácsos ajkával cuppant a kád gőzöl a fürdővíz áztat s kiöntenek mint részeg bábaaszony kisdedet évvégi bálba két deka remény felverve habbal kemény két záptojásból a tyúk alól éjfélkor minden náció mást dalol
de hagyjuk ez érzelem dekadens hiába fényezem a félsz világvége hangulat paplan alatt mulat e késő római kor mint akkor amikor az aggkor pihe ciha alól ágaskodik hiba
s hiába minden arrogancia politikai fényes potencia ez év véget ér s szilveszteri diák mint petőfi hőse veri a széles tenyerű fejenagy szemérmetes erzsókot s hol nem fészkel agy kókadtan bókol
így dekázom szóval tele a fa aranydióval de hajlik le s hull az ágról az ágrólszakadt szaloncukor csomagoló papír szakad a magoló kisdiák restell lapátolgatni a havat ilyen cingár testtel
ujjunk alatt a futamok gyáván futamod- nak zárlatos zenemű egynemű ágynemű a dekadens divat mely év végén ivar- zik lódít a melódia
hófoltokban lélegzik a táj. január. az idő ellopta a telet. gyermeki mosolyomat. arcomra ráncok fészkelik be magukat. felszínre öklendezik a kóbor miérteket. így ötven felett szirupos a víz. átlagos kiszerelésben. nincs jele az ébredésnek. kelni kell. morfiumként szívni a levegőt. levegőt! élni sohasem elég.
*
Újévi (nem)fogadalom
azon gondolkodom, hogy újévi fogadalomként nem fogadok meg semmit, de azt nagyon. górcső alá veszem a napokat. voltak jók és kevésbé azok. el- szálltak. akár a gondolat. be- folyásolhatnék néhány pillanatot. nem teszem meg. ellenem szegülnének szinte véletlen.
Újév – fogadkozás, s ígéret “hazája”. Én is pont ezt teszem, s más is ezt csinálja. Egy új célt kitűzni most is kell és szabad. Álmod elérheted, ha betartod szavad.
Szilveszter éjjele múltunkat lezárja. Éjfél lesz a múltunk, s a jövőnk határa. Egyetlen röpke perc mindig csak a jelen, s újabb perc születik és jön el szüntelen.
Élvezzünk hát mi is, mától minden percet! Mondd mostantól bátran, igenis meg merted, szívből megálmodni eljövő holnapod. Higgy csak önmagadban és biztos megkapod.
Perceid órákká lassan összeállnak, Fogadalom, vágyak – mind valóra válnak. Valósággá válik, mind, ami ma éltet! Ehhez kívánok én egy boldog újévet!
A régi lemezjátszón tovagördül a Rolling, hangos tussal csobog be a fürdőből a reggel. Mezítlábak csattogó hangjára álmosan ring a hintaszék, ölében szusszan egy szürke szvetter.
Karcos hideg didereg be a kitárt ablakon, a párkányon rút madárként gubbaszt a január. Jókedvem télire tett magjait szórom elé, úgy csap le rá, mint ki régóta csak erre vár.
Odakint rügybe zártan toporog a kikelet, míg szürke ködbe burkolva jajdulnak az ágak. Ablakot csukok, belémsajog a Lady Jane, s a szombat nehézkesen nekiindul a mának.
*
Óceán ég alatt
A januári ég ma óceán, s tajtékot vetnek rajta a szelek. Vihar készül a habok taraján - ne vigyen el, magamba rejtelek.
Gerincem ívén száz villám cikáz, szemedből rám tekint a horizont. Csak nézed, ahogy elsodor a láz, s fénylő prizmaként színeimre bont.
Homlokod ködös-szép tengerén a hullámverés lassan szelídül. Míg örvénylik bennünk a "te meg én", messze fut a széllel az "egyedül".
Kormosan, de tiszta szívvel, A füst barna fiai Beköszönünk ma hozzátok, Házak boldog urai. És kivánunk, és ohajtunk Ujnál újabb esztendőt, Szerencsével rakodottat, Nem is egyet, sem kettőt, Hanem igen, igen sokat, Annyit, mint a kis világ, Mennyi csillag van az égen, Régi fákon mennyi ág. De talán az sok is volna; Semmiből sem jó a sok; Éljetek míg kedvetek tart, Éljen úri házatok, Míg a szép leány kapós lesz, S kedves a bor, és kenyér, Míg szomszédba a magyarnak Nem kell futni ezekért, Míg szivetek, mint a gyertya Oly vídámon égdegel, Szemetekben az örömtűz, És az erő nem hal el; - Majd ha egykor kürtőtökben A pók szövi hálóját, S vendég hagyta házatokból Füst nem ontja fel magát, Majd ha nem lesz mit vakarni Sem odafenn, sem alúl, S a korommal a vígság is Mindörökre elvonúl, Akkor még ki kérdi többé, Hány meg hány hét a világ? Jobb fekügyék a gödörbe, És takarja el magát. De az Isten ójon attól! - Éljen a szent vígaság, Ezt ohajtja a Földvári Tűzkármentő Társaság.
A január a leghidegebb téli hónap. A táj talán mégis ilyenkor a legszebb, hiszen csillogó, fehér hó borít erdőt, mezőt. A puha hó betakarja a növényeket, a földet, így megóvja a magvakat a kemény fagyoktól. A tiszta hideg időben gyönyörűen ragyognak a sötét januári égbolton a csillagok.
A növényzetnek még pihenőre van szüksége, a napsütéses, langyos idő káros mind a fáknak, mind a kibújt gabonának. Januárban az őszi vetés alig kikelt gyenge hajtása a hóréteg fagytól védő takaróját igényli. A gyümölcsfák ágait is felmelegíti a napsütés, és ennek hatására a pórusok kitágulnak, majd a hajnali fagyban újra összehúzódnak, és ez a finom háncsréteg szemmel nem látható roncsolódásával jár. Az erdélyi néphit szerint, amelyik gyümölcsfát újév napján kora reggel a gazda felköszönti, abban az évben bő terméssel fog visszaköszönni. Ennek a hiedelemnek az az alapja, hogy a felköszöntéskor közel kell a fához lépni, meg kell simogatni, és így észre lehet venni a hernyófészkeket és egyéb rendellenességeket. Ezeket aztán a gazda idejében orvosolhatja.
Gyógy- és fűszernövények.
A gyógynövények nem csak az egészséget védik, hanem a zöldséges- és virágos kertekben is segítői a növényeknek, virágoknak. A fűszernövényekkel jól „elbolondíthatjuk” ételeinket.
Zöldségtermesztés.
Ebben a téli hónapban megtervezhetjük, mit hová fogunk ültetni a kertünkben. Ügyelve a vetésforgóra – ez a legjobb gyomirtó. Ha enyhe az idő, elvethetjük a zöldborsót, sárgarépát, petrezselymet, dughagymát, salátát.
A télire eltett zöldséget, gyümölcsöt rendszeresen át kell válogatni, a rosszakat kiszedni.
Palántakészítéshez biotermesztésben nem használhatunk csávázott vetőmagot. A csávázást mi is elvégezhetjük kamillateával, 20 perces áztatás után vászonzacskóban megszárítjuk a magot, majd 0,5 cm mélyen vetőládába elvetjük.
Szőlő-gyümölcs.
Fagymentes időben drótkefével és kaparóvassal tisztogassuk meg a fák törzsét, vastag ágait. Amit lekapartunk, égessük el, hiszen ez a kaparék tele van a kártevők lárváival, tojásaival.
- januári meleg isten csapása - gyenge január, forró nyár, hűvös tavasz - ha nem lenne fagy január hónapban, úgy biztosan meg fogja azt hozni március vagy április hónapja - nedves január mellett a pincében üres marad a hordó - téli mennydörgés jó termést, de még eljövendő csikorgó telet jelent - januári kövér veréb, hosszú tél - ha a mókusok ősszel sok diót és mogyorót gyűjtenek, akkor kemény januárra és általában hosszú télre lehet számítani - a ködös január nedves tavasszal jár
*
Népi mondóka
Pálnak fordulása Fél tél elmúlása Piroska napján a fagy Negyven napig el nem hagy. Ha fénylik a Vince, Megtelik a pince. A ködös január Nedves tavasszal jár.
*
Mit jövendöl a 100 éves naptár?
Szép és állandó idő szokott faggyal következni, ha a délnyugati szél északnyugatira változik, ha a keleti széllel apró hó esik, ha nyugat felől sűrű köd keletkezik. Rossz, általában langy idő következik, ha a keleti, északi szél változik, ha a gödrök bűzösek.
*
Jeles napok januárban
Január 1. - Újév napja.
A jókívánságok kíséretében e napot a vidámság, valamint az evés-ivás jellemzi. Faluhelyen főként gyermekek járták köszöntő versikékkel a házakat. A népi időjárásjóslás szerint úgy tartják, ha januárban elkerül a fagy, akkor majd márciusban és áprilisban meglátogat.
*
Január 6. - Boldizsár és Vízkereszt napja,
a karácsonyi ünnepek zárónapja, valamint a farsang kezdete. Már a XV. században jellemző volt a papság vízkereszt napi alamizsna gyűjtése. Az év ezen napján, illetve hetében történt a házszentelés is. A pap meghinti a lakásokat, házakat és az ajtó szemöldökfájára felírja az adott évet és a Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit.
Örülhetünk, ha vízkeresztkor hull a hó és fúj a szél. Az előbbinek a rövid telet, utóbbinak a jó termést köszönhetjük.
*
Január 17. – Antal napja (Remete) Szent Antal szerzetes volt, akit a háziállatok védszentjeként tiszteltek. A szerzeteshez kapcsolódó hiedelmek a hitújítás korában lehanyatlottak s Páduai Szent Antal alakjához kapcsolódva éledtek újjá. Szent Antal tüzének nevezik az orbáncot, amelyet imádságokkal, ráolvasással próbálták gyógyítani. Sokan hittek abban, hogy az orbáncos betegről le lehet venni a tüzet, ha három, Antal nevű ember megáll a beteg ágya mellett, ott elszív egy pipa dohányt, és a betegre fújja a füstöt. A pipát tűzkővel és taplóval kellett meggyújtani, hétszeri csiholással.
*
Január 18. – Piroska napja Ehhez a naphoz időjárási regula fűződik: Ha Piroska napján fagy, 40 napig el nem hagy! Házasságjósló hiedelem is fűződik e naphoz: Azt tartották, hogy az a lány, aki ezen a napon piros kendőt köt a nyakába, még abban az esztendőben férjhez megy.
*
Január 21. – Ágnes napja Ezen a napon a várandós asszonyok sós vízben mosdottak, hogy a gyermekeik egészségesek legyenek. Ehhez a naphoz is fűződik időjárási népszokás: „Ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince.”
*
Január 22. – Vince napja E naphoz főleg időjárásjósló népszokások tartoznak. A szőlőtermelők e napon megfigyelték az időjárást. Szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben rossz bortermésre jósoltak. Máshol vincevesszőt vágtak, amit a szobában vízbe állítottak s a kihajtott vesszőkből jósolták meg a következő év termését.
*
Január 25. – Pál napja E napot Pálfordulónak vagy Pálfordulásnak is nevezik, arra a bibliai történetre utalva, miszerint a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg és lett belőle Pál apostol. A néphit szerint e nap az időjárás-, termés- és haláljóslás napja. Időjárással kapcsolatos néphit: „Ha kisüt a nap és előjön a medve, még negyven napig lesz hideg.” Terméssel kapcsolatos néphit: „Ha tiszta idő van, akkor jó szénatermés lesz, ha szél fúj, akkor kevés lesz a széna.” Betegséggel és halállal kapcsolatos néphit: Ismeretes e napon az ún. pálpogácsával való a haláljóslás. Ilyenkor minden családtag számára pogácsát készítenek, melybe libatollat tűznek, s akinek a tolla megperzselődik sütés közben, arra betegség, akié megég, arra halál vár a következő esztendőben. Az Alföldön ez a pogácsa lucapogácsa néven ismeretes.
Január – Boldogasszony hava – Télhó - Fergeteg hava – Medvetor hava
Ianus
Hónapneveink latin eredetűek. Római hagyomány szerint a hónapoknak – márciustól decemberig – a városalapító Romulus király adott volna első ízben nevet. Ez az első római naptár valójában empirikus parasztkalendárium lehetett, amely csak a mezei munkák szempontjából számba vehető 10 hónapot vette figyelembe. A fennmaradó téli holt időt – a földművelés planetáris urának, Szaturnusznak a hatalma alá eső Bak és Vízöntő havát – az i.e. 700 körüli naptárreform idején iktatták be az új 12 hónapos holdnaptárba Ianuarius és Februarius néven. Ianuarius hónap névadója Ianus, a kezdet és a vég istene volt, neki tulajdonítható, hogy a korábbi márciusi, majd szeptemberi évkezdés helyett a rómaiak utóbb január 1-jén kezdték az évet.
Az év első hónapját a csillagászati év megfelelő hónapneve után régente Vízöntő havának is nevezték. A csillagászati hónapok a napév fordulópontjaihoz igazodva a naptári hónapok utolsó dekádjában kezdődnek: a tulajdonképpeni Vízöntő hava január 21-én vagy 22-én. A régi időszámítás természetesen az évkezdetet is csillagászati fordulóponthoz, esetünkben a téli napfordulóhoz igazította.
E hónapban a Nap a Vízöntő jegyébe lép.
A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek a január hónapba:
Bak (december 22. – január 20.) és
Vízöntő (január 21. – február 19.).
Január folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Nyilas csillagképből a Bak csillagképbe lép.
Szabályos években a január a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év októbere.
Szökőévekben a január a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az április és a július.
Ha a toronyóra elüti az éjfélt, Ha a nagymutató a kicsin átfordul, Csak a jót vidd át a következő évre, Még ha az emléktől a könnyed is csordul.
Dobd hátad mögé az elmúlt pillanatot, Csak előre nézz és bízz a szebb jövőben, Öleld a szívedhez az egész világot, Hátha jobb lesz sora az újesztendőben.
Tudj magadból adni, sok-sok szeretetet, Lásd meg más szemében a lelke bánatát, Törölj le könnyeket, hirdess jó szót, békét, Az igazság hangja szívedet járja át.
Örüljünk hát együtt, eme pillanatnak, Feledjük a bút és a múlandó időt, Zárjuk az óévet, köszöntsük az újat, S bizakodva várjuk a rákövetkezőt.
*
Séta a Duna parton
A januári nap hunyorog az égen, Házak árnyékában galambcsapat szemez. Lassan koppan léptem a macskaköveken, A város bűzös, koszos ágyából ébredez.
Szomorúan indul a lábam előre, Agyongyötört testemet vonszolja tovább. Két szemem lázasan issza az életet, Csak percre feledhetném az ittlétem okát.
A híd felől szél fúj, nézem a párokat. Tavaly ilyenkor itt, még oly boldog voltam! -Gyógyszerszagú élet, haldoklik a testem- S most kalapál a szívem, ahogy rád gondoltam.
Valami fáj bennem, nincs, ki meghallgasson! Halál szőtte álom, fedi a szememet! Csak kullogok némán, számat összezárom, Hallgatni kell, s temetni, mert mást nem tehetek.
1. Új esztendő beköszön. régi könyvben új lap új topán a küszöbön ég küszöbén új nap. Ej haj dús az év minden jót ígér, minden napja cél és minden éje kéj.
2. Vízkereszt: a világ vár csillag ég az égen, Gáspár, Menyhért, Boldizsár jönnek a tevéken. Ej haj szép az év, minden napja szép, minden éj egy álom, minden nap egy kép.
3. Gyümölcsoltó: boldogan angyal kél a szélben, a Megváltó megfogan tiszta szűz méhében. Ej haj mély az év, minden napja mély, születés a nappal, foganás az éj.
4. Kelj vasárnap Palmárum bújj elő, zöld zsenge: Krisztus urunk szamáron megy Jeruzsálembe. Ej haj nyől az év bársony barkaként: barka sima, bársony macska talpaként.
5. Nagypénteken délután szél nyög a kereszten, fenn a bús Kálvárián meghal a bús Isten. Ej jaj bús az év, minden napja bús, nappala borús és éje háborús.
6. Húsvét reggel felragyog alleluja szólal, Sírból Krisztus kilobog piros lobogóval. Ej haj, halál ellen balzsamir az év, mert a nap feltámadás és az éj csak rév.
7. Piros Pünköst mosolyával piros rózsa éled: tüzes nyelvek záporával harmatoz a lélek. Ej haj lélekév! meghal, mégis él: Az eleven napnak szelleme az éj
8. Péter és Pál; Damaskus, Fény kel az útporbul: Paulussá Saulus lováról lefordúl. Ej haj csodaév fordul és cserél: Minden éjből nap lesz, minden napból éj.
9. Szent István a vánkoson nyújtja koronáját, Magyarország köszönti régi patrónáját. Ej haj örök év, örök reménység, ahol a föld nem segít, megsegít az ég.
10. Névnap: Mária neve zengi át a tengert, kit az Isten eleve anyja gyanánt szentelt. Ej haj gyöngy a nap, Gyöngyfüzér az év: minden nap egy névnap, minden gyöngy egy név.
11. Mindenszentek: hideg ősz bolyg a szellem fázva, fázó népség temetőz sírokon gyertyázva. Jaj az év temető, mindennap egy holt, minden napra minden éj ráírja, hogy: Volt.
12. Fenyőillat: Karácsony Betlehem és jászol: fügén élsz és kalácson, de a szíved gyászol. Szép az év, szép a nap, de a szíved oly bús: volt egy gazdag kis gyerek, aki most vén kuldús.
13. Tizenkettő: tik, tak, tik ... Évet év most veszt el: Versbe tizenharmadik az öreg Szilveszter. Klepetusán - ő az év - minden gomb egy nap: gimbeli-gombolja s megin belekap.
