Én meg amikor még szedtem és elmentünk pl. nyaralni, akkor volt, hogy egyszerűen elfelejtettem bevenni a szokásos adagot, olyan is volt, hogy egész napig. Annyira lekötöttek az élmények. És érdekes, nem voltam szarul.
Ezért írtam közben rád, hogy az embernek el kell engedni a gondolatot, le kell foglalja magát, és könnyebb az elviselés.
Valamelyik nap volt egy számítógépes írásbeli munkám, kb. 4-5 órán keresztül kellet fokozottan figyelni a pontos fogalmazás miatt és akkor sem jutott eszembe elvonási tüneteket észlelni magamon.
Az orvosoknak semmi nem nagy mennyiség....pont ezt a mondatot kaptam nyáron, szedjen 2x1mg Loranxilt, az nem nagy mennyiség. Hát...A szomnológushoz meg akkor menjek vissza ha már nem hat az altató. Szóval nekik azért semmi se drága!
Valamelyik délután kint voltam az udvaron és szedtem össze a szerszámokat, amik nem kellenek télire, meg metszettem a vadszőlő hajtásokat vissza, és 4-5 órán keresztül eszembe se jutott elvonási tünetet érezni. Mígha a szobában punnyadatam volna lehet kétszer is elkapott volna pár percre.
A napi 3X0.5mg egy átlag terápiás dózis. Valóban 4-5mg fölé nem ajánlott menni, főleg hosszútávon.
Én nem vitatkozom senkivel, csak azt mondom, hogy biztosan nem segít az, ha valaki ennyire beleássa magát, el kell engedni és inkább élni. És máris jobb lesz.
Jelenleg ha én úgy érzem, hogy parázok egy kicsit az esetleges semmittevés miatt (tehát maga az elvonási tünet miatt) ami mint említettem néha csak pár percig tart naponta, akkor mindig keresek magamnak valami "sürgős" tennivalót amit meg kell csinálnom. Pl. kisúrolom a fürdőben a mosdókagylót ciffel.
Ha nem látod értelmét, az baj, mert azt jelenti, hogy nem fogadsz el semmilyen más véleményt a sajátodon kívül. Nem mondtam meg, hogy mi történik veled vagy mi nem, azt mondtam, hogy így sosem fogsz megszabadulni a problémától. Ha élsz, akkor igen!
Csakhogy én meg nem hiszem, hogy Ashtonnál van a bölcsek köve, és tévedhetetlen.
Napi 0.25 alprazolam nagyon kicsi mennyiség. Igen, fájni fog az elhagyás, lehet, hogy nagyon. De valamennyire mindenképpen fáj, akárhogy is haladsz. Ez már egyéni érzékenység. Ki kell bírni, amiben biztosan nem segít az, ha az ember még rákattan a témára, és 24 órában erről olvas.
Ki kell mozdulni, sportolni, kirándulni, playstation-özni, akármit.
Én sem sok értelmét látom... Leírtam mi történt velem, és van egy ilyen veszélye a hosszú használatnak és helytelen elhagyásnak. Igen, kevéssé ismert probléma. Azt én nem tűröm könnyen, ha más engem nem ismerve közli : "Nem, nem az történik veled, én megmondom látatlanban, mi a bajod". Főleg úgy, hogy felajánlottam forrásokat hozzá. Engem ez továbbra is zavar...
Emberek! Figyelem ezt a kissé parttalan vitát, aminek semmi értelme nincs. Számora az jön le belőle, hogy minden emberi egyed másképpen tűri az elvonást, és ami az egyiknek sok az a másiknak kevés. Több orvos (mindegy, hogy nem pszichiáter) is engem azzal nyugtatott meg, vagy erősített, hogy az általam szedett napi 3x0,5 nem minősül nagy mennyiségnek. Vagy legalábbis nem olyan nagy mennyiségnek amiről fokozatosan (10% ebben mindenki egyet értett) ne lehetne lejönni. Van aki szerint a nagyobb dózis az minimum napi 4 mg.-nál kezdődik. Az ugye napi 8X0,5 szem. Akkor az én napi 3x0,5-öm miért sok. Egy hónapja vettünk le a napi 4x0,5-ből 0,5-öt egyszerre. Kissé érzékenyen érintett, de itt vagyok és nem kaparom a falat, nem akarok senkit megverni, autót vezetek és normálisan dolgozok rendesen. Most nem a magam igazát akarom erősíteni, de nálam ez a helyzet. Kinek mi a sok és kinek mi a kevés, ezt egzakt módon nem lehet megfogalmazni. Bárcsak már ott tartanék, hogy csak az lenne a dolgom, hogy hogy tegyem le az utolsó 0,25-öt. Elfaragom én azt akár még négyfelé is. Bár magamat ismerve lehet egy ugrással megcsinálnálnám ha bele döglenék is. Ha a cigit 50 év után egy nyomással le tudtam tenni, ez is menne. Nagyképűség? Beképzeltség? Lehet, de most minden esetre betartom a 10%-ot.
A fenébe is ne veszetek már össze, mert így senki nem halad előre. Kicsit nagyobb toleranciát a másik álláspontja felé. Mindkettőtöknek igaza van és nincs is igaza. Na ezt oldjátok fel.
Az a különbség, hogy amikor elkezdtem szedni, akkor 0-24 órában szorongtam, most pedig már csak bizonyos élethelyzetekben, amiket be is tudok azonosítani, így "kezelni" is gyógyszer nélkül.
Sajnos ez az módszer nagyon sok embernél nem működik, de ezt már részleteztem, többször leírtam. Pontosan ezért javasoltam, hogy tájékozódj a kérdeskörben. Sokaknak ez gyáltalán nem működő csökkentési terv, főleg nagyon hosszú használat után, és a felépülés hosszú hónapokba kerülhet. Épp ez a mondanivalóm lényege...
Ashton és Horowitz & Taylor mind 0.5-1mg diazepam ekvivalensig csökkentenek, ami 0.025-0.05 mg alprazolam. Nagyon nyomós okuk volt erre. (itt ismételten hosszú használatrol, és olyanokról van szó, akik problémákba ütköznek).
De való igaz, hogy nem vagyunk egyformák, van aki simán kibírja a komolyabb elvonási tüneteket is a cél érdekében, és van aki a legkisebbet sem. Az meg csak bonyolítja a helyzetet, hogy azért mindenki elkezdni szedni valamiért, ha komoly szorongásra, ami a háttérben megmarad a gyógyszerszedés közben, akkor ahogyan hagyja el a cuccot, úgy tér vissza az ok is, amiért elkezdte szedni. Na, az durva lehet.
Én valahogy egyszercsak azt éreztem, hogy jól leszek már gyógyszer nélkül is, és így is lett, és így leszokás is könnyebben ment. Sokszor szorongok most is, pl. időjárás változásra mindig, de már elfogadtam, és nem parázok rajta, ilyen típus vagyok, mindig elmúlik magától.
Ha eljutsz oda, hogy hetekig elvagy egy 0.25-el, akkor már be lehet vállalni a negyedelést, felezést. Az nagyon kis mennyiség, legfeljebb vissza kell szedni (de emelni rajta már nem!), ha nem sikerül. Ez még nem tragédia. El nem tudom képzelni, hogy ettől valakinek baja legyen (de mondom, itt arról beszélünk, hogy már hetekig ennyit szed, és elvan vele, ez nagyon fontos!)
És persze ez az utolsó 0.25 ne estére maradjon, és lehetőleg ne is reggelre, hanem napközbenre. Akkor ott nem lesz semmi gond.
Sajnos ez az, amiről beszélek :( van, akinek ez működik, ez kétségtelen, de van, akinek pont ezen dózisoknál nagyon lassan kell haladnia, mert súlyos elvonási tünetei leszne, amik nagyon sokáig tarthatnak.
Pontosan ezt a metódust követtem, és teszik ezt sajnos mások is, amit Te emlitesz: emiatt kötöttem ki ebben az állapotban, amiben vagyok. Éppen el kell kerülni a súlyos megvonási tüneteket, mert azok adott esetben csak nagyon lassan tudnak javulni.
Az általam említett könyv épp ennek a hátterét tisztázza többek között, és ezt a kérdéskört említi az Ashton kézikönyv is.
Igen, másfelől, ha az ember eljut odáig, hogy napi 0.5 vagy 0.25 marad (ez már alacsony), akkor érdemes összeszorított fogakkal negyedelni, akár felezni is. A legtöbb orvos így ajánlja, és nekem is bejött. Az tény, hogy volt pár álmatlan éjszakám, de kibírtam, és most azt mondom, hogy felesleges lett volna elhúzni.
Csupán azért szerettem volna anyagot küldeni vagy megosztani, hogy megértsd a helyzetemet, és jobban megismerd a problémát. Sajnálom, ha nem szeretnél tájékozódni, és igen, ez egy érzékeny pont nálam, mert rendszeresen találkozom ezzel a jelenséggel.
(A csökkentési tervedről: a végén pont óvatosabban kell haladni és adott esetben még lassabban csökkentetteni, de ez már részletkérdés, így jártam).
Még annyit, hogy mielőtt kikérnéd magadnak az utolsó mondatot, tisztázzuk:
Én pl. pontosan a hozzád hasonló vészmadárak miatt nem mertem beszedni évekig semmilyen gyógyszert, helyette inkább szenvedtem. Szerencsére a feleségem megunta és végül lenyomta a torkomon (szó szerint). Fél óra múlva mintha kicseréltek volna, ismét volt életem.
Úgyhogy tényleg vékony jég ez, és nagy felelősség!
Nem mintha számadással tartoznék, de a topic évek óta be van kedvencelve, látom, ha pörög, akkor beleolvasgatok, ha esetleg tudok, akkor segítek a tapasztalataimmal. Nem paráztatok, hanem próbálok segíteni.
Nem értem miért kellene mindenféle anyagokat küldözgetned nekem, mint mondtam, egy normális ember nem ezzel tölti az idejét, csak nálad akadt be a lemez, de legalább nagyon.
Igen, a lassú csökkentés a kulcsa mindennek, azért ez nem atomfizika. Azt pedig az általad félistennek tartott Ashton is hangsúlyozza, hogy az ideális a 10%. És nem kell érettségi, de még 8 általános sem ahhoz, hogy valaki egyszerre 10%-ot csökkentsen a gyógyszeren, azt szedje egy darabig, aztán megint 10% és így tovább. Ezt még a 11 éves fiam is megértené, egy felnőtt embernek miért lenne probléma? A 0.5-ös és 0.25-ös tablettát is lehet sok darabra törni, reszelni stb. Tudom, mert nekem is sikerült, és ha nekem sikerült, akkor másnak is fog.
Az már megint más kérdés, hogy ha az ember már csak napi 0.5-nél vagy 0.25-nél tart, akkor ott már lehet gyorsabban is haladni.
De látom, hogy kezdesz ideges lenni, úgyhogy én befejeztem. Elmondtam mindent, amit akartam, aki akarta, az értette, te meg úgysem fogod. További jó ámokfutást! Azt őszintén remélem, hogy egyetlen olyan szenvedő sem lesz, aki miattad nem meri majd szedni, és aztán végül majd a fürdőszobába sem mer kimenni (én tudom, hogy van ilyen, baromi rossz), esetleg kap egy agyvérzést a folytonos szorongástól...
Én sosem mondtam, hogy ezeknek a gyógyszereknek nincs helye. A gyártó 2-4 hétben javasolja a használatot. Én az évek óta tartó használat esetén történő nagyon óvatos csökkentés mellett vagyok, mindig erről beszéltem. Felesleges kiforgatni azt, amit mondani szeretnék.
Ha rég elhagytad, és nem akarod ezzel az idődet tölteni, akkor kérdezem, minek vagy itt egyáltalán? Kettőnk között ki marad az adott kérdéskörnél? Javasoltam, hogy tájékozódj, és szívesen küldök neked infókat, beszéljünk róla. Neked erre a válaszod : Minek? Ez egyébként döbbenetes..
Azt mondod, nincs 18 hónapig tartó elvonás és a helyes csökkententés egyszerre 10%...
Tudod, minek a 10%-áról beszélsz egyáltalán? Tudod, hogyan tudsz 10%-ot csökkenteni, ha 0.5mg, 0.25 mg alá kerülsz? Mi a megoldás interdózis megvonás, gyógyszertolerancia esetén? Szerinted tehát a "10%" a kulcs mindenre? Az ördög, tudod a részletekben rejlik... 18 hónapig tartó megvonás pedig sajnos létezik. En is nagyon örülnék, ha nem lenne, hidd el.
És tudod, rengetegen abszolút fals útmutatást kapnak arról, hogyan kell csökkententsenek - például kórházban, vagy a pszichiáter nem irja fel többet a gyógyszert. Mert egyszerűen nem tájékozott ő sem. Ilyenkor alakulnak ki többek között a méltatlan helyzetek, amiről én beszélek.
Ja, és amúgyis vékony jég ez. Ha most xy-nak felír a pszichiátere súlyos szorongásra benzót, és feljön ide, akkor azt látja, hogy ez az ördög gyógyszere, nem veszi be, helyette inkább szenved, szétcsesződik a vérnyomása, nem tud dolgozni járni, aludni stb.
Ahelyett, hogy szedné egy ideig, visszanyerné legalább részben önmagát, aztán később el lehet hagyni.
Szóval erre sem ártana gondolnod, mielőtt meg akarod menteni a világot (de mitől is???).
Mindenkinek azt javaslom, hogy az orvosra hallgasson, ő ért hozzá, és ez még akkor is igaz, ha sok az indokolatlan felírás.
Miről kellene tájékozódnom? Régen elhagytam, nem fogom az időmet ilyenekkel tölteni. Nekem nem ebből áll az életem, és szerintem egyetlen normális embernek sem.
Én itt ezerszer leírtam, hogy a helyes csökkentés egyszerre kb.10%. Ennél relevánsabb információ nem létezik, ennél nagyobb segítség nem létezik. Ja, és ezt a "sima" háziorvosom mondta, és igaza volt. Az nem segítség, ha paráztatod az embereket.
Ha valakinek pedig annyi esze nincs, hogy ezt a 10%-ot betartsa, akkor ugyan mit kellene vele kezdeni?
Semmilyen bagatelizálás sincs, azt is ezerszer leírtam, hogy csak indokolt esetben szabad ezeket a szereket szedni (akkor viszont életet is menthetnek). Elhagyásnál meg 10%, ennél több nincs ebben a témában, csak szerinted. Mondom, felőlem töltheted ezzel az életed, de minek?
Az nagyszerű, hogy megjelenik a The Maudsley Depescribing Guidelines, de én inkább maradok a szépirodalomnál.
Én elajánlottam Neked, hogy megosztom a releváns információkat, forrásokat, de Te nem vagy hajlandó tájékozódni, ehelyett engem és a kérdéskört minősíted. Ez valójában inkább a Te problémád.
Úgy látom, Te szándékosan bagatellizálod a problémakört. Itt nem pszichológiai függesről van szó, és a helytelen csökkentés valóban súlyos, maradandó következményekkel járhat, az orvosok a legritkább esetben adnak helyes útmutatást.
Az kiváló dolog, hogy Neked sikerült könnyen elhagyni a gyógyszert, van viszont egy jelentős kisebbség, akiknek eddig nem tisztázott élettani okok miatt nagyon komoly gondjai lesznek a gyógyszerek elhagyásával, évekig kell csökkenteniük és erre külön technikákat kell használjanak.
Számtalan olyan embert ismerek, akik évekig szenvednek tehát súlyos tünetektől a helytelen csökkentés miatt : munkaképtelenek lesznek, elvesztik a lakhatásukat, stb. És bár a technika ennek megelőzésre adott, a legritkább esetben kapnak adekvát tájékoztatást az ellátástól, és sokszor allnak olyan fallal szemben, mint amit esetedben is láthatunk...
Nem véletlenül frissítették az ajanlásokat a UK-ben és Ausztriában sem, és várhatóan fogják az USA-ban, nem véletlenül jelent meg a témában egy új könyv, a The Maudsley Depescribing Guidelines 2024-ben... És igen, ezek sokszor nagyban különböznek az eddigi klinikai gyakorlattól.
Teljesen félreértettél. Én tisztán jószándékból írtam azt, amit írtam. Szedtél egy gyógyszert, elhagytad már nagyon régen, mégsem vagy hajlandó elengedni, saját magadat kínzod.
Természetesen azt csinálsz, amit csak akarsz, felőlem 20 év múlva is kattoghatsz azon, hogy még mindig elvonási tüneteid vannak, és izgatottan várhatod az újabb videókat, olvasgathatod a rémtörténeteket. Ez a te dolgod.
Én is szedtem, elhagytam, és igen, sokszor vannak rossz napjaim, de annál értékesebbnek gondolom a saját életem, hogy Youtube videókat nézegessek a benzóról, és fórumokat bújjak, azt olvasgatva, hogy kinek milyen rossz.
Ezt a nyelvtudást meg információhiányt meg hagyjuk. Nem kell ahhoz semmilyen nyelven beszélni, hogy egy magyar benzófüggő megtaláljon olyan infókat pl, hogy egyszerre kb. 10%-al csökkentünk. Ezt egy jobb orvos is elmondja amúgy. Persze, tudjuk, itt minden rossz, máshol meg kolbászból van a kerítés. Aki meg nem így csökkent, hát azzal mit kellene kezdeni?
Nem fogod megváltani a világot, cserében viszont örökre a benzó bűvkörében maradsz így. Míg azok, akiket meg akarsz győzni a nagy igazságról, már régen elengedték, és nem is emlékeznek rá...
Bocsáss meg @Man-Erg, de ezt most rosszul látod és a hozzászólásod nagyban tükrözi a problémakört. Ami nagyon meglep engem, hogy a Hozzád hasonló emberek sosem érdeklődéssel, kivancsisággal fordulnak a történetem felé, hanem mindig kizárólag megkérdőjelezéssel és kétségekkel, azonnali elutasítással. Azt sosem kérdezi senki, hol olvashat utána, tájékozódhat, mi belőle a tanulság. Ha gondolod, nagyon szívesen megosztom Veled az ezt tárgyaló szakirodalmat, vagy weboldalakat, forrásokat (az én email címem elérhető). Számos videó is elérhető a témában online a YouTube-on is.
Eredetileg, csak, hogy válaszoljak a kérdésedre, szociális szorongásra és lámpalázra kezdtem a gyógyszert szedni. Nem volt sem fülzúgásom, sem állandó, borzalmas hányingerem, sem állandó deperszonalizációm, derealizációm, sem agoraphobiám, sem depresszióm és paranoiám sem, de neuropathias bőrjelenségeim sem, csak a helytelen elvonás után - 25 különböző tünetet számoltam össze 2023 júniusa óta. Legalapvetőbb információ itt : https://www.benzoinfo.com/bws/
Amióta én átestem ezen, több száz embernek segítettem információhoz jutni egyrészt a helyes csökkententés szabályairól, másrészt a tünetek megfejtésében, amire az ellátás nem tudott magyarázatot adni. Látom, mekkora problémáról is van szó, az egyik fórumnak 30 ezer felhasználója és napi 4-5 új tagja van, akik mind ezzel küzdenek. Végtelenül igazságtalannak tartom, hogy Magyarországon az emberek jelentős része - a nyelvtudás hiánya miatt sem jut információhoz. Ezért csinálom, amit csinálok, és erre alkalmas helyen teszem ezt (ennek a fórumnak a témája a "Frontin, Xanax").
Nézd, ezt mindenkinek magänak kell eldönteni, és az orvosával megbeszélnie. Nekem egy rakat problémám volt a gyógyszerek szedése alatt (insomnia, rosszabb memória, stb.). A tolerancia idővel egyébként mindenkinél rosszabb lehet, csak az idő múlásával. Abban valószínúleg tévednek az ismerőseid, hogy ez "nem olyan nagy" dózis - minden tisztelettel. Ha átszámolod, ez 20-30 mg Seduxennel ekvivalens. Azt inkább nem kommentálom, hogy ők is szedik (- valahol megértem...).
Az USA-ban meg fog jelenni jövő év elején az ASAM Guidelines (American Society of Addiction Medicine ajánlása) a gyógyszerek elhagyásával, elhúzódó elvonási szindrómájával kapcsolatban. Szerencsére - részben a közösség hatására - számos változtatás lesz benne (több mint 500 embertől több ezer komment érkezett). Az emberek szakkönyvrészletekkel (Maudsley Deprescribing és Ashton), cikkekkel, egyéni történettel tudtak változtatni az eddigi tartalmon, lesz benne szó a biztonságos csökkentés szabályairól is. Nagyon bízom benne, hogy ez a magyar helyzetre is idővel hatással lesz...
Szerintem nem értettél meg. Amennyire látom, a Te életed a benzó körül forog, és azzal töltöd a napjaidat, hogy különböző nyelveken, különböző fórumokon rémtörténeteket olvasgatsz, és keresed a "nagy igazságot". Ami nem létezik, ahogyan 18 hónapig tartó elvonás sincs, még egészen durva szerek esetében sem (a benzó messze van ezektől...).
Persze egy absztinens alkoholista is kínozhatja magát élete végéig azzal, hogy miért is nem ihat, csak hát ennek sok értelme nincs.
Ha nem vagy jól, annak számtalan oka lehet, pl. szorongsz (feltételezem, hogy okkal kezdtél benzót szedni, ugyebár), ezt kezelni kell. Ja, és egy teljesen egészséges embernél (aki még csak nem is hallott semmilyen szorongásoldóról) is elég gyakran előfordul, hogy nem érzi jól magát. Ilyen az élet.
Szedted, leraktad, engedd el, és inkább élj, mert így örökre benne ragadsz, de minek?
Lényegében nincsenek elvonási tüneteim! Vagy legalábbis minimális. MÉG! Abban a "szerencsés" helyzetben vagyok, hogy nagyon sok orvos ismerősöm, haverom van. Zömmel háziorvosok, (kb 8-10 fő) de van még kardiológus, urológus, ideggyógyász, fül-orr gégész, gasztroentológus, bőrgyógyász stb.
Jó néhányan tudják milyen cipőben járok, sőt kb. fele társaság szintén szedi az anyag valamelyik formáját, különböző, nem nagy dózisokban.
Az utóbbi hetekben mondtam el jó részüknek, hogy az elhagyás útjára léptem. Vegyes volt a fogadtatás. Volt aki helyeselte, volt aki azt mondta fölösleges magamat kitenni egy esetleges komolyabb elvonási és elhúzódó tüneteknek. Ez utóbbiak azt erősítgették, hogy a napi 3x0,5-ös dózis nem olyan nagy. Ha már úgy 10-12 éve szedem, kibírom még 15-20 évig (életkoromnál fogva biztos nem élek már 20 évet)
Nem azt mondom, hogy elbizonytalanítottak, csak elgondolkodtadtak, melyik a rosszabb? Esetleg szenvedni, vagy élni és szedni nyugisan tovább, ezt a dózist. Na majd hétfőn kíváncsi leszek az illetékes dokimra.
@Kismolotov 2023 júniusában 1/8-ad 0.5-ös Xanaxnál tartottam, "fokozatosan" csökkentettem - legalábbis én azt hittem... Júniusban már voltak komoly tünetei a gyors csökkentésnek ( jóval enyhébb mértékben a megelőző hónapokban is) . Egy nap, 2023 június közepén aztán elhagytam a gyógyszert. Azt hittem egyébként ezek a tünetek idővel elmúlnak - de nem, nem múltak el. Sőt, rosszabbak lettek. Kitalálni se tudtam volna őket.
Utána találtam meg a fórumokat, ahol sokan ugyanettől tünetegyüttestől szenvedtek.
@gombóc63 @Kismolotov Nagyon szorítok mindkettőtöknek a közelgő időpontokhoz, remélem elképzeléseitek szerint sikerül.
