Remélem vannak itt olyanok, akik szeretik a horrort is!?! Azt is remélem mások is elolvasnák a regényt magyarul. Az érdeklődést elősegítendőleg: magyarra fordítottam a második fejezet elejéig a regényt (a teljes regény 14 fejezetes).
A Holt-tenger főhőse, mint említettem, Lamar Reed. Azt tudni kell, hogy Keene egy sajátos karaktert választott vele, ugyanis egy meleg afroamerikai, egy a baltimorei gettóban felnőtt feka, mindazonáltal egy mégis szerethető karakter (akár Lansdale sorozatkaraktere: Leonard Pine). Ez persze vonatkozik a regény cseppet sem visszafogott nyelvezetére, amit nem is akartam lágyítani, mert elvette volna az élét az egésznek...
Egyetértek mindennel, amit írtál. Nem hiszem, hogy ez lenne a legfontosabb regénye, a The Lost például Bram Stoker-díjra is jelölve volt. Mindenesetre nagyon fogok szurkolni, hogy mást is kiadjanak tőle.
A Dead Sea valóban zseniálisnak tűnik. Vajon hány ilyen lehet még? Szerintem csak szerzőből lehet kb. 30-40, aki már írt hasonló, kiemelkedő horrorregényt. Olyanok, akiktől magyarul még egy regény sem jelent meg. Horrorból a legnagyobb a lemaradásunk, és évről évre csak nő.
Hamelin's Revenge ("Hamelin Bosszúja"), ez utalás a 13. századi Rat-Catcher of Hamelin-re, a "Hamelini patkányfogó"-ra, akit mi inkább Hamelni patkányfogóként ismerünk.
Amúgy régebben sokat társalogtunk a magyarul megjelent krimikben felhalmozott hiányokról, de asszem megegyeztünk abban is, hogy a horrorban sokkal nagyobb hiányok keletkeztek. Számos igen rangos szerzőtől gyakorlatilag 1-2 novella vagy semmi nem jelent meg! Több ilyen szerzőt szedtünk elő régebben itt. Pld. Brian Keene-t: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=134310368&t=9002341
Neki is csak két novellája jelent meg magyarul: Üres fészek, A Király a Sárgában, és van még kettő Szabolcstól: Panaszlevél egy felháborodott öregúr tollából, karácsony viliáján és a Betsy temetése.
Keene ha nem is mindig eredeti, mint Laymon, de szinte már eléri a mester, azaz Laymon gátlástalanságát, szennyfolyamát, mocskosságát, kiütésszerű hatását. Mind a négy történetet olvastam, s mind kiváló élmény volt! Keene gyakorlatilag már az első mondatával vagy bekezdésével ledermeszt, odaragaszt a fotelbe (A Király a Sárgában: "A sarkon egy rothadó férfi állt." )
Keene azonban regényeket is ír, mint a The Rising, Terminal, Ghoul, The Damned Highway és még csomó más! Írt egy zombis regényt is, ami bár a témája szerint nem is eredeti, de irgalmatlanul pörög, olyan mint a mókuskerék, nem tudsz belőle kiszállni. Ez a Dead Sea, a "Holt-tenger", ami 2007-ben jelent meg. Keene történeteiben gyakorlatilag minden besötétül, elkomorodik, lemegy a Nap és a végén leszakad az ég is.
A Holt-tenger c. regénye egy zombi-apokalipszis, de még milyen! A Hamelin's Revenge-nek keresztelt betegség feléleszti a halottakat, akik agyatlan, lassan mozgó lényekké válnak, akik az élőkből zabálnak. A regény főhőse Lamar Reed, aki néhány társával egy öreg hajón keres menedéket, azt hívén, hogy itt megmenekülnek, de éppen ez lesz a csapdájuk...
A regény eleje eszembe juttatta James Herbert horror-klasszikusát, az 1974-es Patkányokat, de csak éppen, éppen csak átsuhant a gondolat, mert a történet rögtön másfelé is kanyarodik...
A hatás kedvéért csináltam egy fordítást az elejéből:
HOLT-TENGER
Első fejezet
Nem lőttem le a ribancot, amíg el nem kezdte megenni Alan arcát. Mielőtt ez az egész elkezdődött, még soha életemben nem lőttem le senkit. Egyszer sem. Soha nem fogtam fegyvert, egészen néhány héttel a Hamelin Bosszúja kezdete előtt. A pokolba is, még csak nem is neveztem a nőket ribancoknak. De ő az volt. És a kezemben volt a pisztoly.
És lelőttem.
Jimi Hendrix „Hey Joe"-ját játszotta.
Ez a dolog… ez a járvány; megváltoztatta az embereket. Nem csak a halottakat. Mindenkit megváltoztatott. Megváltoztatott engem. Más ember lettem. Figyelj… soha nem tudhatod, mit fogsz tenni, amíg nem kerülsz lehetetlen helyzetbe, szóval soha ne mondd, hogy soha. A túlélési ösztön egy igazi anyaszomorító, és amikor háttal állsz a falnak, minden megváltozik. Minden. Tudom, tudom. Nekem is így volt. Nekem minden megváltozott.
A nevem Lamar Reed, és így ért véget a világ.
A patkányokkal kezdődött. Egy hónapja rajzottak ki a csatornából. Nos, talán nem ez a jó szó. A raj gyorsaságot jelent, és a patkányok minden voltak, csak nem gyorsak. Az első támadás New Yorkban történt az esti csúcsforgalomban. Képzeljék el. A járdákon nyüzsgés, a metróra, vonatra és buszra igyekvő emberek tömegei, a dugóban álló utcák, a taxik a forgalomban, a dudaszó, a csatornafedelek csörömpölése, ahogy a teherautók áthajtanak rajtuk. És akkor, e káosz közepette, a harmincegyedik utca egyik csatornarácsából lassan kimásztak a patkányok, és megtámadták az embereket – felmásztak a lábukon, éles kis karmaikkal a gyomrukba kapartak, megsárgult metszőfogaikat arcba, combba és nyakba mélyesztették; bárhová, ahol puha falatot találtak. A patkányok táplálkoztak.
És a patkányok elpusztultak. Ezt meg kell említenem. Nem volt elég furcsa, hogy a patkányok tömegesen támadtak az utasokra. Ezek döglött patkányok voltak – kilógó belek, leeső végtagok és farkak, és nagy, fekélyes sebek az oldalukon, tele kukacokkal. Rothadó hús menekülés közben.
És ezek sora gyorsan duzzadt. Először a patkányok. Aztán az emberek. A második héten a betegség átterjedt a kutyákra és macskákra. Más állatokra is. A televízióban azt mondták, hogy egy tehén megtámadott egy amish farmert a pennsylvaniai Lancasterben. Ez elég viccesen hangzik, amíg nem gondolkodunk rajta túl sokáig. Aztán csak egy agyrém lesz belőle. Zombi marha… ezúttal a hamburger eszik meg téged – Lou Diamond Phillips és Mr. T főszereplésével. Úgy hangzott, mint egy nagyon rossz sci-fi film.
Máshol egy falka döglött prérifarkas tépett darabokra egy anyát és csecsemőjét a hollywoodi hegyekben. Borzalmas baromság. Egy zombi kecskecsorda zabálta fel a farmereket Montanában. Egy élőhalott medve káoszt okozott az ohiói autópályán. Legalább a betegség nem terjedt át a madarakra. Ha átterjedt volna, nos… évekig aggódtunk a madárinfluenza miatt. A gondolat, hogy a madarak terjeszthetik Hamelin Bosszúját, félelmetes volt, mert a madarak mindenhol ott vannak. Bárhová mész, mindenhol vannak madarak. Nincs olyan hely, ahová futhatnál, ahol egy madár ne találná meg a segged. A madarak nem kapták el, legalábbis mi nem láttuk, de sok más állat igen. Nem mindegyik, de elég sok. A birkák elkapták, de a disznók nem. A lovak immunisak voltak, de a szarvasmarhák nem. A majom-halál egyenlő volt a zombival…
Olyan felemás lett ez az ajánló. Kicsit zsarolás jellege is van...
A sikeres fogadtatás, nyilván azonos, hogy mennyin veszik meg. Ha valaki Jack Ketchum rajongója lett A szomszéd lány elolvasása után, ajánlatos megvennie az új kiadást is! Másrészt, ha A szomszéd lány Ketchum "legfontosabb" könyve, úgy a többi ennél csak gyengébb lehet... Nem?!?
Jack Ketchum: A szomszéd lány megjelenés: június (Könyvhét?)
Az utolsó júniusi bejelentésünk egy megkerülhetetlen horrorklasszikus: A szomszéd lány Jack Ketchum legfontosabb könyve. Az 1989-ben megjelent regény semmit nem öregedett az elmúlt bő harminc évben, ezért most kiadjuk felújított kiadásban, és amennyiben sikeres fogadtatása lesz, akkor az életmű más kötetei is megjelenhetnek a jövőben.
De ha más olyat találsz még, akinek szintén megvan mind a "hat", úgy ezzel a kettővel nem sokra mész. Így javaslom, próbálj beszerezni más szerzőktől is ilyen magánkiadásút, vagy gyűjtők által kiadottakat (ezek mind mikropéldányszámúak: 10-20 db, esetleg több). Jó pár krimiszerzőtől készültek ilyenek, mert ha megvan mind a 6 Gardner neki, mit csináljon a kettőddel? Általában ezek olyan gyűjtők, hogy a hivatalosan kiadott Gardnerek, a háború előttiek is, mind megvannak nekik, újat ilyen téren nehéz mutatni előttük.
Egyébként azok a fordítások nem a 60-as években keletkeztek
Ebben igazad lehet. Én a katherines-bookstore.blogspot.com-on lévő info alapján:
Azazel szíves közlése: Gardnernek a gyűjtőknél még a szoci alatt keletkezett két gépiratos fordítása is:
a szoci meg a gépírás alapján tettem a 60-as évekre.
Azt én sem gondoltam, hogy ezek a "kereskedelmi forgalomba nem került" fordítások könnyen beszerezhetők. A 45-előtti könyvek sem "könnyen beszerezhetők", de azért kb. két év alatt sikerült az összes 45-előtti Gardnerből (beleértve a ritkaságokat is) jó állapotú példányt szerezni.
Ezekre viszont még ígéretet sem kaptam. Ez azért "valamivel több" a nehezen beszerezhetőnél.
Lehet, nem mondott igazat Gardnerrel kapcsolatban (bár most hogy elvitte a rák, már tökmindegy).
Az, hogy "forgalomba nem került" az annyit tesz akkor, nagyon ritka, nehéz megszerezni (s nem azt, hogy bárki, könnyen beszerezheti). V.leg majd betölti valaki más annak a ponyvakereskedőnek a szerepét.
(Egyébként azok a fordítások nem a 60-as években keletkeztek.)
Én is vettem Sándor46-tól sokmindent. "Utángyártott" Palladis Pengőst is. (Igaz, elég rosszul olvasható volt, ezért később mástól beszereztem egy eredetit) Gardnertől viszont csak 45-előtti könyvei voltak. A két 60-as évek beli kalózfordításra még rá is kérdeztem. Nem is hallott róla.
Szerintem mind beszerezhető volt, vagy innen letölthető volt (a nem "hivatalosokból"). Tudtommal azok megvehetők voltak pld. a Vaterán "Sándor46" ponyvakereskedőtől, mert ő házilag sokszorosította azokat. Azért írtam hogy "volt", mert ő nemrég meghalt (készletét kiárulják májusban). Tudtommal árveréseken is felszoktak bukkanni a házilag sokszorosított Gardnerek, melyeknek nincs hivatalos kiadása. (Én nem gyűjtök papírváltozatban már könyveket, de több barátom van, akiknek ezek mind megvannak.)
Egyébként hivatalos kiadásban Gardner regényei nem fognak már szaporodni, hiszen egyszerűen az a pár száz ember aki megvenné, csak arra jó, hogy minuszban legyen a kiadó (még McBain sem éri meg, úgy Gardner még uccse!).
Azért ne feledjük el, hogy ezek jó része "forgalomba nem került", és még azok sem tudják beszerezni, akik szinte bármilyen háború előtti (u.n. gyűjtői kiadványt - Nova, Palladis, Pesti Hírlap, ...) - igaz nem kis pénzért - be tudnak szerezni.
"2016-ban megjelent a sorozat harmadik regénye is Surrender, New York címmel (Kreizler 3). Ez még nem jelent meg magyarul, de mivel a filmsorozatnak lesz harmadik évada, úgy ennek a megjelenése is várható magyarul."
Egy olvasói kérdés kapcsán a következő levelezés folyt a neten (02.11-én):
K: Tisztelt Agave könyvek! Érdeklődnék, hogy folytatják-e Caleb Carr, Dr. Laszlo Kreizler sorozatát? A 3. rész a Surrender, amit 2016-ban írt. Még 2 is van ezen kívül, az egyik előzménytörténet.
V (Agave Könyvek): Szia! A Surrender, New York nem a 3. része a sorozatnak, hanem egy különálló regény, ami néha utalásokat tesz Kreizlerre. Nagyobb baj, hogy nem túl jó könyv.
K: The Alienist at Armageddon? Tudtommal a folytatása lesz, és 2021-2022 körül jelenik meg.
V: Hát, ha egyáltalán tényleg megírja. Körülbelül 3 éve ígérgeti a képviselete, hogy jön ez a könyv, egyelőre semmi nincs belőle.
Jöjjön akkor még egy könyv Erle Stanley Gardnertől:
The Bigger They Come (A nagyok többet veszítenek avagy Lam, az áldozati bárány), Morrow, 1939. január.
Ez a Donald Lam és Bertha Cool sorozat első könyve.
Az angol nyelvű sajnos csak epub-ban van meg és nagyon rossz minőségben (3 és fél oldal hiányzott belőle, amelyet egy orosz oldalról sikerült megszereznem, oroszul), ezért nem töltöm fel. Ha valaki megtalálja a neten szívesen venném, ha megosztaná velem, én sehol sem találtam, pedig sokáig kerestem.
McBain a közel 500 oldalas kötet Loose Cannons c. részében négy novellát közöl, s azok elé írta az említett előszót (amiben mind a négy novella címe fel van sorolva: Chalk, Association test, Bedbug, The merry merry Christmas). Hozzáteszem, hogy már mindegyik meg van magyarul (az utolsó nemrég fordította le zepgyuri).
Közben megszületett Ed McBain élete első novellájának a Chalknak a fordítása is, ami ugyan krétát vagy krétaport jelent, de a magyar fordítása - hosszas latolgatás után - az Arcpakolás címet kapta. McBain ezt 1945-ben írta, de csak 1953-ban jelent meg, meg először nyomtatásban a Pursuitban: "Megöltem Jeannie-t" címmel (I Killed Jeannie).
McBain 2005 januárjában kiadta a Learning to kill c. novelláskötetét, amiben az általa, különböző neveken kiadott 25 bűnügyi novellát gyűjtött össze. Ebben újraközölte a novellát, visszaadva az eredeti címét (Chalk).
McBain egy rövid előszót írt a novella elé, amit Német Zoli lefordított:
"A rendőrségnél egyáltalán nem szívesen foglalkoznak őrültekkel. Ugyanis a bolondok viselkedése, s az általuk elkövetett bűncselekmények, kiszámíthatatlanok. A krimik világában az egy, vagy több gyilkosságról szóló történet megoldásához, valamely rejtély kinyomozása révén lehet eljutni. Mivel a gyengeelméjű személyek képtelenek ilyen kihívás elé állítani az írót és olvasót, ezért mostanság már mellőzöm az efféle történeteket, és helyettük inkább úgynevezett rendőr-krimik írásával foglalkozom. Az ötvenes években ellenben számos ilyesféle novellát alkottam… Pillantsunk vissza az akkori időkre. Merthogy ezen történetek mindegyike az ötve-nes években látott először napvilágot és nyomdafestéket. Az Arcpakolás, (Chalk), 1953-ban, Evan Hunter néven, a Manhunt-nak a Pursuit nevű elődjénél; a Képzettársítási teszt (Association test) és a Poloska (Bedbug), 1954-ben, a Manhunt-nál, eleinte még Hunt Collins néven, később, 1957-ben pedig szintén a Manhunt-nál már Evan Hunter néven jelent meg a Nagyon kellemes karácsony (The Merry Merry Christmas). Na szóval… őőő… hol is tartottunk? Az arcpakolásnál (Chalk). Dacára annak, hogy ez a novella végül 1953-ban került először kiadásra, (ha hiszik, ha nem, akkoriban még Megöltem Jeannie-t címen!), igazából 1945-ben íródott, a Csendes óceán kellős közepén, egy romboló fedélzetén. Amikor pedig a történet kézről-kézre járt a tengerésztársaim között, nem csekély megrökönyödést váltott ki a soraikban. Pontosan azért, merthogy a gyengeelméjűek reakciói teljességgel kiszámíthatatlanok. Következzen tehát néhány ilyen történet, minden kronológiai sorrendtől eltekintve."
Hogy miért kapta az Arcpakolás címet? Talán az hard boiled stílusú elbeszélés eleje választ is ad erre:
"A rászáradt rózsaszín arcpakolásos ábrázata úgy nézett ki, mintha krétaporral kente volna be az arcát, az iszappakolásos szemgödrei pedig olyanok, akár egy pár kis barnás zöld sártócsa. Ráadásul az iszapos sártócsa szempár nem passzolt a repedezett rózsaszín mázhoz, mivel szörnyű rusnyán nézett ki, az iszapos tócsái pedig még tovább rondítottak az összhatáson.
Kereken meg is mondtam neki: – Olyan csúfak a szemeid, akár a faluvégi iszaptócsák.
Erre ő mit csinált? Egyszerűen felkacagott. Csakhogy mivel őszintén beszéltem, nem tetszett a nevetése. Nem lett volna szabad a pofámba röhögnie, mikor ilyen komoly témáról beszél vele az emberfia.
Így aztán ököllel bemostam neki egyet a rózsaszín krétamázára, de nem szédült el tőle. Érdekelt, hogy sikerült lábon kihordania egy ekkora maflást. De a másodiktól már a sártócsáiból azért legalább kipréselődött a vasszer. Az ujjhegyemmel beleböktem az egyik iszapos tócsájába, amitől egész vörös lett. Na, így már sokkal pofásabban mutatott, pirosas uszadékkal. Letéptem a nyakából a gyöngysorát, és hozzávágtam ahhoz a meszes képéhez. Éreztem, amint a bőrömbe mélyesztette a körmeit, és ettől még inkább felment az agyvizem. Alaposan megcsavartam a karját, mire ütlegelni, meg lökdösődni kezdett, el akarva taszítani magától. Erre elkaptam és úgy istenigazából megszorongattam a karjait. Úgy elkezdett visítani, akár egy újévi szopós malac. Még a Harmadik Sugárút feletti magasvasutat is túlharsogta volna, csúcsforgalom idején. Aztán mikor kifogyott a szuszból, a változatosság kedvéért, olyan hangorgiára váltott, mint amit azok az egész éjjel sivalkodó csecsemők szoktak produkálni, akik miatt képtelenség elaludni. Jobb híján szájon kaptam, hogy kussoljon már végre, de csak hevesebb ellenhatást sikerült belőle kiváltanom. Még hangosabbra állította az óbégatóját.
Erre káromkodva letéptem a ruhája elejét, majd ráförmedtem, hogy azonnal hagyja abba a lármázást. És mivel ezután is folytatta, úgy kirúgtam alóla a lábát, hogy nyomban lepadlózott. Szánalmasnak és védtelennek tűnt a földön fekve. A rózsaszínre pingált ábrázatától eltekintve, merthogy az még mindig krétaszerűnek tűnt.
Érdekes párosítás: James Patterson és J. D. Barker: A madártollas gyilkosságok
Patterson 74 éves, de Barker se az a tacskó már: 50 éves.
Úgy látszik, a kapcsolat gyümölcsöző lett, mert idén augusztusban jön a következő közös könyvük.
Gondolom sokat segített nekik, hogy Patterson egyébként is rengeteget dolgozik társszerzőkkel, Barker pedig sokáig könyvdoktorként/szellemíróként dolgozott, így neki is van elég tapasztalata az ilyen közös munkához.
Ezért nem akartam leírni neked semmit, tudtam előre, hogy időpazarlás lesz. Triviális dolgokat sem fogadsz el, teljesen reménytelennek látom, hogy bármiről meggyőzzelek, vagy akár csak megmagyarázzak valamit. Átengedem a lehetőséget valaki másnak.
Kíváncsi vagyok, milyen lesz ez az év megjelenések szempontjából. A tavalyi év szerintem az utóbbi 20 év legjobb éve volt, annál csak kevesebbre lehet számítani. Eddig már megjelent egy Linwood Barclay, egy Philip K. Dick és egy Blake Crouch, amiknek nagyon örültem, és jönni fog egy Michael Robotham is.
