Keresés

Részletes keresés

ZorróAszter Creative Commons License 2012.06.03 0 0 134

Igen. Azt az eszközt azt hiszem, úgy hívják: óra.

 

:o)

Előzmény: Törölt nick (133)
7fő Creative Commons License 2012.06.03 0 0 132

Köszi a helyesbítést.

Előzmény: őszszakál (131)
őszszakál Creative Commons License 2012.06.03 0 0 131

Üdv! 7fő

Az Univerzum tágulása gömbszimmetrikus. A poháralakot az adja a diagrammnak, hogy a vízszintes időtengelyen minden időponthoz egy kétdimenziós térmetszet tarozik. Ami a semmit illeti, egy filozófiai fogalom a valami (anyag) , definiálása érdekében.

Előzmény: 7fő (130)
7fő Creative Commons License 2012.06.03 0 0 130

A 128 hsz-be tettem egy képet az Univerzum tágulásáról, de itt van egy link is:
http://en.wikipedia.org/wiki/File:CMB_Timeline300_no_WMAP.jpg

 

Azt hiszem rosszul fogalmaztam, ha úgy is értelmezhető, hogy az Univerzumon kívül csak a tér van. mert a tér maga is része az Univerzumnak.

 

Szerintem az Univerzumban a

 

- kitöltött tér a véges anyag (tömeg és energia),
- üres tér pedig a végtelen semmi

 

Az, hogy a Big Bang nem gömbszimmetrikus talán abból következik, hogy az azt követő tágulás tölcsér alakú. 

De ha a robbanás gömbszimmetrikus volt is, abból hogyan, milyen erők hatására alakulhatott ki tölcsér-alakú tágulás?

Előzmény: ZorróAszter (129)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.06.02 0 0 129

Szerintem nem magától értetődő, hogy az univerzumunkon kívül van tér.

 

Az, hogy tágulunk, részben ezt sugalja, de lehet, hogy a tágulás csat látszat.

 

Lehet, hogy a taágulással maunk teremtjük a teret, amit a tágulással elfoglalunk.

 

Lehet, hogy teret csak az érintkezési ponton tudunk teremteni, de például nem tudnánk mondjuk 100 milliárd fényévre transzportálni valamit, mert ott tér nincs.

 

 

"Mivel magyarázható, hogy a Big Bang nem gömbközéppontszerűen ment végbe?"

Miből gondolod, vagy hol olvastad, hogy nem gömbszimmetrikus?

 

Hallottam feltételezéseket, hogy nem az, hanem pl. fánk alakú, de azt hiszem, az általános vélekedés az, hogy gömbszimmetrikus.

Előzmény: 7fő (128)
7fő Creative Commons License 2012.06.02 0 0 128

A teret valóban lehet kétféle képen értelmezni.

 

1.) Ahol van valami
2.) Ahol lehet valami

 

-Ahol van valami az nem a semminek, hanem a valaminek a tere, vagyis kitöltött tér.
-Ahol csak lehet valami, de nincs csak a semmi, na az az igazi, az üres a semmit nem tartalmazó, illetve a semmit tartalmazó tér.

 

Kérdezed, hogy az Univerzumon kívül van-e valami?


A fentiek szerint a válaszom az, hogy az Univerzumon kívül nincs semmi, pontosabban fogalmazva a Semmi van, az amelyet tiszta térnek nevezhetünk. Ez az, ami végtelen.

Az un. Big Bang talán csak egyike lehet a távolságban és időben végtelen-térben lezajló kisebb-nagyobb nagy robbanásoknak. Egy a felrobbanó hatalmas feketelyukak közül.

 

Egyébként nem értem miért így ábrázolják a Big Bang utáni Univerzum tágulásást?

 

 

Mivel magyarázható, hogy a Big Bang nem gömbközéppontszerűen ment végbe?

Előzmény: ZorróAszter (127)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.06.02 0 0 127

Számonra a tér az, ahol van vagy lehet valami. Az üres tér az, ahol nincs semmi, de lehetne valami.

 

A kérdés, hogy az univerzumunkon kívül létezik-e a tér?

 

 

 

Átfogalmazva: az univerzumunkon kívül lehet-e valami?

 

 

 

Nyilván részben van, mert beletágulunk. És akkor legalábbis a tágulás erejéig volt és van.

 

 

De ez biztos?

 

 

 

Azelőtt is volt, hogy beletágultunk volna?

 

 

 

Innen százezer milliárd fényévre létezik, ha sosem fogunk odáiig tágulni, mert mondjuk a Nagy Reccs minden eddigi tágulást visszaszippant?

Előzmény: 7fő (126)
7fő Creative Commons License 2012.06.02 0 0 126

Szerénységem az "üres" teret tekinti végtelennek.

 

A "semmi"-nek ugyanis azért nincs kiterjedése, mert ami nincs annak kezdete és vége sem lehet.

Creativus Creative Commons License 2012.06.01 0 0 125

"A pillanatnyi tudományos álláspont szerint az Univerzum térben végtelen"

 

Azt mondják: messziről jött ember azt mond amit akar...

 

A fizikusok nem matematikusok. Utóbbiak nem engedhetnek meg maguknak pongyolaságot a közérthetőség kedvéért sem, ezért "Népszerű Tudományos Ismeretterjesztő" munkásságuk általában érdektelenségbe fullad.

 

Az ismeretterjesztő fórumokon, előadásokon a fizikus előadó - legyen az bárki, akár Dr is - kénytelen a szemléletesség kedvéért apró csúsztatásokra vetemedni, s gyakran nem részletezni, hogy mit ért a mondottak alatt.

 

A végtelent - a hétköznapi hibás értelmezéssel ellentétben - a matematika nem tekinti számnak, és külön módszereket vezet be a kezelésére (pl. határérték).

 

A fizikusok előzetes teóriáikban szívesen mondják valamire, hogy végtelen, ám ők is jól tudják, hogy ahol a végtelen fölbukkan, ott valami nincs rendben. Az utóbbi 100 év fizikáját nagyrészt csaknem az újra és újra felbukkanó végtelen kiküszöbölése vitte folytonosan előre.

 

Még ma is számos területen egy-egy dologra kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy végtelennek tekinthető. Ezek mind a kutatás nyitott kérdései. 

 

Az, hogy mit kell érteni "térben végtelen" alatt, egyébként is kérdéses. Hány dimenziós térben és az időt is beleveszzük-e, és akkor azt hány dimenziósan?

 

Vagy továbbra is az antropocentrikus elképzelésű, 3 dimenziós, időt is belegondoló térben tudunk csak gondolkodni?

 


 

Előzmény: Törölt nick (124)
Creativus Creative Commons License 2012.05.30 0 0 123

A térről a tudomány mai állása szerintitől eltérő elképzelésed van. A tér valóban határtalan, de nem végtelen. A tér a világegyetemmel együtt tágul. Nem olyan, hogy egy hatalmas - 3 dimenziós - üres terület, melyben valahol meghúzódik az egész univerzum! Maga az egész univerzum alkotja csak a teret, ami az ősrobbanás "idejében" még sokkal kisebb volt.

Előzmény: ZorróAszter (121)
Creativus Creative Commons License 2012.05.30 0 0 122

"ahol egy közös dolog van a dolgok átszámítási, terjedési sebessége"

 

Úgy gondolom, valamire ráéreztél...

 

Előzmény: Látó 25 (120)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.05.29 0 0 121

Azt hiszem, hogy a Hold létezésének/nem létezésének a kérdése más típusú, mint az Idő létezés/nem létezés kérdése.

 

A Holddal olyan tipusú problémák lehetnek, hogy létezik-e a Holdnak olyan lényege, ami annak ellenére állandó, hogy a Hold nem azonos egy perccel, egy évvel, egymillió évvel ezelőtti önmagával. Nyilván a tízmilliárd évvel ezelőtti önmagával már semmi esetre sem lehet azonos.

 

Az Idővel kapcsolatos kérdés szerintem más típusú ismeretelméleti kérdéseket vet fel:

A térnek, az anyagnak vannak-e a lényegéhez közelebbi és távolabbi tulajdonságai? Lehetséges-e a tulajdonságokat így rangsorolni, vagy ez minden esetben az emberi gondolkodás szubjektív része, és ezért nem lehet.

 

Mert ha az anyagnak a térben elfoglalt helye és mozgása a lényeghez eléggé közeli tulajdonsága, akkor lehet, hogy azok a tulajdonságok, amikből az időt származtatjuk, az elsődlegesek, az idő pedig csak származtatott.

 

 

Azért gondolom, hogy ez így leget, mert az anyag teljesen energiamentes állapotba hozható, és ekkor számára megszűnik az idő. Időtlenül be van zárva a felületébe, amig valamilyen módon energiát közlünk vele.

 

Bár az abszolút nulla K-t csak nagyon nagy pontossággal, de csak megközelíteni sikerült, az energia kvantumossága miatt nem lehetelen az abszolút nulla elérése.

 

 

 

A MOST fogalmával kapcsolatosan előkerült időkvantum, a Planck-idő is rekurzívan, a Plank-hosszból és a fénysebességből adódik.

 

--------------------------------------------------------------

>"Mondjuk 100 milliárd fényévre innen nem. Ott - ha van tér - a tér abszolút üres"

>

>Ez a gondolat honnan ered? Mert ha igaz, akkor forradalmasítja a fizikát és a kozmológiát!

 

Ilyen formában nem olvastam sehol, de ha EGY ősrobbanást feltételezünk térben és időben, akkor fel kell tételeznünk, hogyha a tér 100 milliárd fényévre innen még létezik (nem zárt, nem határos, stb.) akkor oda el fog majd érni az ősrobbanás első fény és részecskehulláma valamikor 80 egynéhány milliárd év múlva, de jelenleg abszolút üres.

 

 

 

 

Látó 25 Creative Commons License 2012.05.29 0 0 120

Nem értek hozzá csak gondolkodom.

Ha feltesszük, hogy van egy elméleti ideális belül tükrözött felületű fém dobozunk. Ebbe egyetlen fénysebességgel pattogó fotont "helyezünk".

 

Ez a foton ott szépen pattog. Ha ezt a dobozt elkezdjük mozgatni gyorsan valamely irányba, akkor a benti foton falhoz való pattogási sebessége lassul. Mivel a fénysebesség állandó. Ha több dobozt mozgatunk össze-vissza benne a fotonok különféle időközönként pattognak a falhoz. Ha a beköltözünk a dobozba akkor mi a fotonok ütközési számában nem látunk semmi változást, mivel minden jelenség lassul, a mi életünk sebessége is. 

 

Az egész elképzelhető, mintha egy mátrixban lenne minden, ahol egy közös dolog van a dolgok átszámítási, terjedési sebessége. Nem lehet egy bizonyos sebességnél gyorsabban semmit átszámítani, mozogni. Ha ezt a mátrixot kivülről nézzük, mint egy isten, akkor van értelme időről beszélni. 

 

 

7fő Creative Commons License 2012.05.29 0 0 119

„.... most azonban arra a szerepre fogok helyezkedni, hogy a realista materialistát játszam. Remélem nem fogok nagyon zavarni.... :D”

 

Éppen hogy materialista alapon fontos azt eldönteni, hogy ami a fejünkben az van-e rajta kívül is. Ezen az állásponton van az objektív idealizmus is azzal a különbséggel, hogy mindent Istennek tulajdonít.

 

Az ugye nem tagadható, hogy az objektíve létező dolgok kölcsönhatásban determinálják egymást. A determináció sokoldalú. Lehet

- törvényszerű,

- ok-okozati,

- szükségszerű-véletlen,

- mennyiségi-minőségi,

- tartalom-forma szerinti,

- lényeg-jelenség szintű,

- ellentétes tendenciák,

- lehetőség-valóság stb. alapján meghatározott.

 

Ha kimutatod, azt, hogy a kölcsönhatásban nem a változások, hanem az idő determinálja a fentiek valamelyike szerint a dolgokat, jelenségeket, elfogadom, hogy az idő objektíve, a tudatunktól függetlenül is létezik.

Előzmény: MageGuild (113)
Nautilus_ Creative Commons License 2012.05.29 0 0 118

"Számomra elgondolkodtató az, hogy az idő irányához semmiképpen sem tudunk kikerülhetetlen tényszerűséget rendelni."

 

MageGuild, 95-96-os hozzászólásaid a topik (szerintem) egyedül értelmesnek mondható, valóban releváns gondolatai. A termodinamika II. főtételének statisztikai értelmezése, a valószínűség fogalmának bevonása sokak, először Reichenbach (The Direction of Time, 1956) szerint azért mégis visz irreverzibilitást a világ fejlődésébe, és alkalmas az idő irányának definíciójára, de azért az érveid fontosak.

 

http://plato.stanford.edu/entries/reichenbach/#DirTim195

 

Előzmény: MageGuild (96)
Creativus Creative Commons License 2012.05.28 0 0 117

"Hacsak valakik nem akarják ezzel a bonyolultsággal azt a képzetet kelteni, hogy a káprázat valóság."

 

És ha mégis erről lenne szó? Vannak ilyen - szélesebb körben is ismert - elméletek.

 

"Vannak műszereink is és kisérletezhetünk is"

 

Igen, amelyek nem mások mint az érzékszerveink, és tapasztalásaink kiterjesztései.

Az embercentrikus gondolkodásról, és annak abszolútnak vélt eredményeiről nem kívánok vitát nyitni. Talán a matematika az ami kivétel, ami minél inkább érthetetlenné, felfoghatatlanná válik számunkra, annál inkább a valóságot tükrözi.

 

1. 2. 3. 4.:

 

Sokszor az amit az 1-be sorolunk, idővel a 3-ba kerül, míg nem ritka a 3-ból 1-be átmenet se. Közben lassan szivárog a 4  és a 2 a 3-ba és az 1-be, ahogy az ismereteink tágulnak.

 

De mindezek csak a mi szemszögünkből érvényesek, mert valójában csak a 3 és a 4 létezik.

 

 

Előzmény: ZorróAszter (115)
Creativus Creative Commons License 2012.05.28 0 0 116

Az emberközpontúságot nem mint hibát, hanem mint alapvető tényt igyekszem bemutatni, és megértetni, hogy mindenféle magyarázat ezen alapul. Ez se nem rossz, se nem jó, ám soha nem a valóságról szól, hanem arról, hogy mi emberek hogyan fogjuk fel a valóságot.

 

A valóság soha nem osztályoz, a dolgok maguban vannak úgy ahogy a hold és a belecsapódó meteorit, melyet legfeljebb mi tartjuk a hold részének, az osztályozási kényszerünk miatt.

 

Az idő is úgy létezik mint a hold. Valamire, a fizika törvényeinek felállítása során mi azt mondjuk, hogy idő. Ahogy a sok tapasztalatunk azt sugallja, hogy érdemes egy állandóan felbukkanó jelenséget időnek nevezni, ugyanúgy az állandóan febukkanó égitestet is elnevezzük holdnak. Ezekkel a fogalmakkal/nevekkel könnyen kommunikálunk mások felé.

 

A flogisztont és az étert csak azért hoztam fel, mer nem ritka, hogy egy jelenséget hibásan magyarázunk, majd helyesebb utat választva azt a magyarázatot elvetjük, míg később - más szemszögből nézve valahogy kiderül, hogy eredetileg igazunk volt. Mert rájöhetünk, hogy a magnézium elégetésével nem távozik el belőle a flgiszton, hanem kémiailag vegyületet alkot az oxigénnel, és az a közelébe kötödik. De az oxidáció kiterjesztett kémiai jelentése szerint a magnézium oxidálódik úgy hogy elektront ad le, míg az oxigén elektronfelvétellel redukálódik. Azaz a magnézium atom szempontjából távozik belőle valami, azaz elektron, bár ezt ma már nem nevezzük el újra flogisztonnak.

 

Az éterfogalmunk is ilyen a pár évtizede még üresnek gondolt vákum alapján, melyben az elektromágneses hullámnak nincs szüksége hordozó közegre. De ahol van tér, ott vannak virtuális részecskék, bármilyen távol is legyen az.

 

"Mondjuk 100 milliárd fényévre innen nem. Ott - ha van tér - a tér abszolút üres"

 

Ez a gondolat honnan ered? Mert ha igaz, akkor forradalmasítja a fizikát és a kozmológiát!

 

ZorróAszter Creative Commons License 2012.05.28 0 0 115

Azt hiszem, a világ túl bonyolult ahhoz, hogy csak káprázat legyen. Ha az lenne, akkor az valószínűleg sokkal egyszerűbb valami lenne.

 

Hacsak valakik nem akarják ezzel a bonyolultsággal azt a képzetet kelteni, hogy a káprázat valóság.

 

"Addig is azonban az érzékszervi tapasztalatainkra és a tapasztalatok alapján felépített képzeteinkre kényszerülünk hagyatkozni. "

Nemcsak az érzékszerveinkre kell hagyatkoznunk. Vannak műszereink is és kisérletezhetünk is.
Ezeken kívül meg még gondolkodatunk is.

 

De ettől még kérdés, hogyan viszonyulnak a képzeteink a valósághoz.

24.-nél ezeket próbáltam összeszedni:

1. Létezik, és képzetünk is van róla: pl. anyag, tér, energia...

 

2. Létezik, de nincs képzetünk róla:

Nehéz példát mondani, de például proton vagy galaxisok száz évvel ezelőtt is léteztek, de csak száz éve van képzetünk róluk.

 

3. Nem létezik, de van képzetünk róla:

Még nehezebb példát mondani. De például természetes módon létrejött lila és zörd csíkos macska nincs, de elképzelhetjük, mintha lenne, és mondjuk rajzfilmet is csinálhatunk róla.

 

4. Nem létezik, és képzetünk sincs róla.

Hát erre tényleg nagyon nehéz. De mondjuk e bejegyzés előtt természetes lila és zörd csíkos macska nem volt, senkinek a fejében még nem merült fel, és így se ilyn macska, sem a képzete nem volt.

 

A nagy kérdés, hogy az idő melyik?

Nyilván nem 2. és nem 4.

Előzmény: MageGuild (113)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.05.28 0 0 114

"Gyakorlatilag minden hozzászóláson átsüt az emberközpontú (antropocentrikus) értelmezés!"

 

Igen, de hiába kértem a földönkívüli barátaimat, hogy szóljanak hozzá legalább egy komment erejéig, azt mondták, nem akarják felfedni az inkognitójukat.

 

"Ha azt mondjuk, hogy a Hold létezik, akkor azt is kell, hogy mondjuk, hogy az idő is létezik.
Noha - abszolút szemszögből - ez nem igaz."

Ha azt mondjuk, hogy a Hold nem létezik, azt miért tesszük?

- Nem tudjuk meghatározni pontosan a határait (például állandóan záporoznak a meteorok, fény, csillagpor rá, és állandóan távoznak róla anyagok (Kilöködött kavicsok, párolgó vízjég, stb)

- Nem ismerjük végtelen részletességgel

- A természet szerves, elválaszthatatlan része, ezért megkülönböztetése önkényes

 

Az idő úgy nincs, ahogy a Hold nincs, vagy ahogyan a példámban a természetes (nem festett, nem GMO) lla-zöld csíkos macska?

 

"A flogiszton is létezik, ha az égést oxidációnak tekintjük, és az oxidáció kiterjesztett fogalma szerint az nem más mint elektronleadás."
Flogiszton nincs. Amikor kimutatták, hogy égéskor a tömeg növekszik, és nem csökken, ezzel a flogiszton elmélet megdőlt.

 

"A - nemrég még megtagadott - éter is létezik, ha tudjuk, hogy az "üres tér" virtuális részecskék sokaságával van tele."

Mondjuk 100 milliárd fényévre innen nem. Ott - ha van tér - a tér abszolút üres.

Előzmény: Creativus (105)
MageGuild Creative Commons License 2012.05.28 0 0 113

Ez egy 7fő hozzászólására is válasz:

 

Ja értem már. :)

 

Nos, elvileg azt sem tudod tételesen kizárni, hogy az Univerzum mindössze 3 másodperce létezik, és a véletlen műveként az atomok éppen úgy álltak össze, hogy abba te is létrejöttél, a környezeteddel, és a multadat illető emlékekkel az elmédben.

Elvileg az sem kizárható, hogy születésed óta komában fekszel, és az egész Világod csak egy képzelgés. Valójában meglehet, hogy egy polipszerű lény vagy egy 28 tér és 62 idődimmenziós Univerzumban....

 

A Világ végéig lehet ilyen teóriákat kitalálni. Néhányuk alapján fasza SciFi regényt is írni lehet, amelyek egy kis hányada talán a mozivászonig is elverekedné magát. Hajrá!

 

Addig is azonban az érzékszervi tapasztalatainkra és a tapasztalatok alapján felépített képzeteinkre kényszerülünk hagyatkozni. Ez persze nem azt jelenti, hogy fel kéne hagyni az ilyen topikokban folyó filozofálástól. Sőt, én magam is imádok elfilózni ilyesmikről.... most azonban arra a szerepre fogok helyezkedni, hogy a realista materialistát játszam. Remélem nem fogok nagyon zavarni.... :D

Előzmény: ZorróAszter (109)
Creativus Creative Commons License 2012.05.28 0 0 112

Talán a végletekig leegyszerűsítve:

 

Ha belegondolunk, teljesen logikus lenne az, hogy az égvilágon nincs semmi. Ez nem kívánna ok-okozatot, így időt se, sőt teret se. Csak "a semmi lenne", maga a nihil, vagy keleti fogalommal a Nirvána, tehát a nemlét. Még belegondolás se lehetne, logikusság se, égvilág se, sőt olyan se, hogy "semmi".

 

Mégis, mikor föleszmélünk, és értelmünk nyiladozni kezd, akkor azt tapasztaljuk, hogy nem így van.

 

Amit abszolút módon bizton állíthatunk az az, hogy "Valami Van".

Minden ami ennél több az már emberi megnyilatkozás.

A valóságot legpontosabban egy másik - ugyanolyan - valósággal tudjuk modellezni, erre azonban képtelenek vagyunk.

 

Marad tehát a pontatlan modellezés, vagy leírás aminek az is lehet a vége, hogy kisértetek, UFO-k, földönkívüli elrablások is vannak.

 

Léteznek helytálló Isten léte melletti érvek, és léteznek helytálló Isten léte elleni érvek.

Ilyen az Isten. Számunkra létezik is meg nem is. Nem gyanús, hogy évente ezidőtájt olyasmit ünneplünk, hogy Jézus meghalt, de feltámadt?

 

Diótörő Creative Commons License 2012.05.28 0 0 111

Nekem az tetszik, hogy az Ősrobbanást követő 1 ( egy ) másodpercet 6, azaz hat időszakra bontják.

Na most az akkori egy másodperc megfelelt egy mai mp-nek?

Az anyag változásait kutatják, az egy mp. alatt korszakok voltak, de vajon az idő ugyanaz volt, mint amit ma értünk egy mp. alatt?

sz33 Creative Commons License 2012.05.28 0 0 110

"Én a magam részéről arra hajlok, hogy a tér/anyag/energia/mozgás a valóság. Közvetlen formában.

 

Az idő pedig az energiaátalakulások és mozgások pontosságának nyomán mindenkiben automatikusan kialakuló képzet."

 

Magam részéről 100%-ig egyetértek a fenti két mondattal.

 

Talán kiegészítésül az alábbi linken található cikkem "Magunkba nézve" fejezetét ajánlanám!

 

http://file1.npage.de/001876/61/html/alf69.html

Előzmény: ZorróAszter (103)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.05.28 0 0 109

A kérdés nem az, hogy van-e az embernek idő képzete, vagy hogy a fizikában könnyen, vagy nehezen lehet kiküszöbölni az idő fogalmát. Vagy akár a mindennapi életben.

 

Az idő nyilvánvalóan képzet. És egyes képzeteinknek van a valóságban fizikai megfelelője, másoknak meg nem.

 

A kérdés, hogy ezt figyelembe véve az Idő van, vagy nincs?

 

 

Azt látom, hogy szerinted minden van, amiről képzetünk van, és amiből ellentmondásmentes rendszert alkotunk, létezik.

 

 

Ezek szerint téged nem aggasztanak az Istenérvek helytálló vagy helytelen volta, mert akkor Isten létezik, ha van róla képzetünk.

 

 

De akkor kisértetek, UFO-k, földönkívüli elrablások is vannak.

 

 

És akkor értem, miért érzed túlbonyolításnak azt, amit felvetettem.

 

Előzmény: MageGuild (104)
7fő Creative Commons License 2012.05.28 0 0 108

Amit itt levezetsz az a megismerés folyamata.

 

Amit én állítok-kérdezek az az, hogy az embertől függetlenül létezik-e a valóságban az "IDŐ".

 

Szerintem nem az idő létezik, hanem az ember által kitüntetett, kiemelt változás(ok) léteznek, amely(ek) a megismerés segédeszköze(i).

 

Az "Idő" emberi alkotás, csupán egy praktikus absztrakció.

Előzmény: MageGuild (104)
7fő Creative Commons License 2012.05.28 0 0 107

Én: "objektíve létező relatíve abszolút változás"

 

Az objektívet talán nem kell magyaráznom. A „relatíve abszolút” annyit jelentene, hogy az összes közül kiemelt olyan változás, amely nagymértékben független a környezetétől, tulajdonságaiban állandó.

 

1.) Ilyen pl. a fény terjedése vákumban.

 

2.) Vagy a fénymásodperc=299 792 458 méter.

Azaz egy másodpercnyi időnek azt tekintjük, amely alatt a fény vákumban 299 792 458 métert tesz meg.

 

3.) De relatíve abszolút (= 1 mp-nyi) az változás is, amelyik „a cézium 133 atom alapállapotában a két hiperfinom szint közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9 192 631 770 periódusa” alatt történik.

 

4.) Középkorban a lengyel parasztok azt tekintették időegységnek amekkora tartam alatt egy miatyánkot elmondtak. Amikor gyaloglás közben imádkoztak távolságot is mértek vele.

 

5.) Az 1 nap időtartamot a Föld tengely körüli forgásával mérjük, az 1 évet a Föld Nap körüli keringésével, az évszakokat a Föld és a Nap szabályosan ismétlődő viszonyával.

Források: Wikipedia.hu "Idő" szócikke.

  

Látható, hogy az idő mérése, a tartamok kifejezése többféle változásból vezethető le, származtatható.

 

Szemben a „TÉR”-el, amely a tudatunktól függetlenül objektíve is létezik, olyat, amely önmagában „IDŐ” lenne, az objektív valóságban nem találunk.

 

Előzmény: ZorróAszter (99)
Creativus Creative Commons License 2012.05.28 0 0 106

Noha ez nem lehetetlen, nem teszem meg. Nem kívánok Nobel díjra pályázni!

Valaki majd egyszer megteszi (már nagyon "időszerű"), és legalább annyira megrengeti majd a tudományt, mint a matematikát Gödel.

Az is igaz, hogy csak nagyon kevesek fogják megérteni.

 

 

Előzmény: MageGuild (104)
Creativus Creative Commons License 2012.05.28 0 0 105

Gyakorlatilag minden hozzászóláson átsüt az emberközpontú (antropocentrikus) értelmezés!
Maga a kérdés is olyan. És az én hozzászólásom sem lesz különb.

 

Ez azt jelenti, hogy minden a földön kialakult élet, az azon belüli állati lét, és az azon belül kifejlődő emberi értelem működésmódja alapján van "értelmezve" (itt azért tettem idézőjelbe, mert ez már tautológia).

 

Valójában a Hold se létezik!
Csak a tiszta - nem emberi - matematika egyes objektumainak (pl. csoportoknak) megvalósulásai, melyeket mi elemi részecskéknek (kvarkok, leptonok, neutrinók, bozonok) nevezünk, és azokból - a hozzájuk kapcsolódó megvalósult törvényekból - összeállt rendszerek hierarchiája. Maga a hierarchikus megközelítés is emberi.

A kvarkoból nukleonok (proton, neutron), azokból atommagok, a leptonok által (elektron) atomok, azokból vegyületek, melyekból nagymennyiségű anyagi tömbök képződnek, sajátságos módon viszonyulva egymáshoz.

 

Némelyek hatalmas csopotosulást alkotnak, melyeket emberi fogalmakkal mi osztályozunk, és gázszerű (napok, gátzóriások), vagy kőzetszerű (bolygók, holdak, üstökösök) objektumként ítélünk meg.

 

Ezek egymáshoz képest "mozognak", és a mozgások milyensége a "távolságoktól" függ, pontosabban ezek a távolságok - hosszú távon - kialakíthatnak egy-egy stabil "pályát". De ezek a fogalmak is emberiek csupán.

 

Az objektumok egymásra hatásai, és az objektumokon belüli "folyamatok" (napsütés, talamenti hőmérséklet, időjárás, tengerek és szárazföldek), kedveznek a nagyon ritkán létrejöhető életnek, melyből a földi, és azon belül az emberi forma mindössze egy a számos lehetőség közül.

 

Az általunk "embernek" nevezett, és általunk "értelmesnek" mondott lény aztán a működésmódja alapján "osztályozza" a dolgokat. Azért osztályozza, mert ezáltal a képessége által maradt fönt, és vált - önmaga számára fogalmazván - értelmessé.

Látta a napot és a holdat, és hosszú évezredek teltek el, míg rájött, hogy ezek az övéhez hasonló objektumok. De csak azért hasonló (bár eltérő is), mert létezik ez a fajta osztályozó képessége.

 

Rájött, hogy ezek nem az égen mászkálnak, hanem körülötte keringenek. Aztán arra is rájött, hogy a nap körül valójában meg ő kering. Majd - évszázadok - alatt hasonló objektumokat talált, és a földhöz hasonló pályán keringőeket bolygóknak, a bolygók körül keringőeket meg holdaknak nevezte el. A központba pedig a napot állította.

Rájött, hogy a távoli csillagoknak nevezezz fénypontok, szintén napok, és feltételezte, hogy némelyik körül bolgók is keringhetnek.

 

Arra is rájött, hogy a csillagok is csoportosulnak, így a tejutat is meg tudta magyarázni. mint a saját galaxisát, és tudott már további galaxisok milliárdjairól is.

 

Még azt is felfedezte, hogy bármennyit is képes észlelni mindezekből, az bizony az anyagi valóságnak egy kicsiny töredéke, a többit a tágulás miatt nem láthatja.

 

De mindezeket az önnön léte miatti osztályozási képességgel hajlandó csak felfogni, mert másfajta megközelítés olyannyira nem szemléletes számára, hogy túllépne a saját értelmének a határain.

 

Ezt a túllépési lehetetlenséget azonban - veleszületet, és egyébként tagadott - gőgje miatt nem hajlandó elismerni.

 

Emígyen - emberi mértékkel - csak ezt mondhajuk: "Ecce homo", azaz "Íme az ember".

 
Utóirat:
Ha azt mondjuk, hogy a Hold létezik, akkor azt is kell, hogy mondjuk, hogy az idő is létezik.
Noha - abszolút szemszögből - ez nem igaz.

 

Utóirat utóirata:
A flogiszton is létezik, ha az égést oxidációnak tekintjük, és az oxidáció kiterjesztett fogalma szerint az nem más mint elektronleadás.
A - nemrég még megtagadott - éter is létezik, ha tudjuk, hogy az "üres tér" virtuális részecskék sokaságával van tele.

 

 

 

Előzmény: ZorróAszter (98)
MageGuild Creative Commons License 2012.05.28 0 0 104

Tessék a Természet leírására olyan modellt alkotni, amiben (1) nem szerepel az idő, (2) kevesebb előfeltevéssel él, mint a jelenlegi tudomány, (3) a jelenlegi tudománnyal azonos (vagy jobb) eredményeket produkál. A (2)-es pont azért fontos, nehogy a modellben ravaszul elrejthesd az időt, más fogalmak elemeiként alkalmazva. Hehe.... az ugyanis csalás vóóóna.... :D

 

Amint ezt prezentáltad, azon nyomban arra az álláspontra helyezkedem, hogy nincs semmiféle idő. Addig is marad a tik-tak-tik-tak.....tik-tak.... :)

Előzmény: ZorróAszter (100)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.05.27 0 0 103

"Az idő fogalma nélkül nem lehet mozgást, vagyis sebességet minősíteni!!!!"

 

Lehetséges, hogy a sebesség a mozgás elsődleges tulajdonsága.

 

Akkor is, ha közvetlenül több okból nekezen tudjuk kezelni, észlelni, összehasonlítani, mérni.

Ekkor azt mondhatnánk, hogy az időt a sebességből származtatjuk Idő = Távolság / Sebesség alapon.

 

A kérdés az, hogy ekkor az idő létezik, vagy csak képzet? Segédfogalom az ember számára?

 

Vagy maga a színtiszta valóság? Csak valami megfoghatatlan módon?

 

Én a magam részéről arra hajlok, hogy a tér/anyag/energia/mozgás a valóság. Közvetlen formában.

 

Az idő pedig az energiaátalakulások és mozgások pontosságának nyomán mindenkiben automatikusan kialakuló képzet.

 

----------------------------------------------------

 

Az időkvantum maga a nem osztható pillanat. Ha nem létezne, akkor tényleg lennénnek gondok a MOST-tal, de így nincs.

Előzmény: sz33 (102)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!