Arzénka: SZVSZ egy fizetős suliban a diáknak semmivel, de semmivel sem szabad többet engedni, mint egy "normál" suliban. Ez nem így megy. ez olyan, mintha a fizetős beteg megmondhatná, hogy most inkább vakbéllel operáljon, és az operációt így, meg úgy csinálja, mert ő a "vendég"... Baromság. SZVSZ ebben az iskolában az igazgatót kellett volna kirúgni, de páros lábbal. Nézétek meg: vannak ezek a "manager-szemléletű" igazgatók, az isten mentden meg tőlük minden iskolát! Jekllemző, hogy pölö a gyerekeket mindig "tanuló" néven említik, esetleg "fő", vagyis darabszámra megy a dolog. "A létszám idén 12 fővel csökkent, a tanulók három új tantermet kaptak...stb" Persze, kell a pénz a sulinak, de akkor is...
Borzimorzi:
sajna, ki kell ábrándítsalak... több példát is ismerek, akiket a szülő szó szerint átnyomott egy - nem is gagyi - gimnáziumon, majd egy egyetemen a pénzével. a gyerek fasz, bunkó, pökhendi és hülye, de van érettségije, van diplomája, és, persze van állása a papa cégénél. "Lefizetés" sosem volt, tehát minden szabályosan ment, de a pénz mindig talál utat, ugyebár...
Vuru:
Persze, nekem is van olyan tanulóm, aki tehetséges, nagyon is, ezért lusta. Próbáld meg azt beláttatni vele, hogy a suliban nem csak azt kell megtanulni, hogy mennyi 2*2, meg, hogy ki volt Napóleon, meg, hogy hogyan kell könyvtárat nyitni Win alatt, hanem azt is, hogy hogyan kell tanulni. Ha most nem tanulja meg, sose fogja. Arra meg nincs semmiféle garancia, hogy valamikor - talán nem is sokára- nem kell tanulnia valamit, nagyon is keményen!
Igen, kedves Borzimorzi, elég durva volt, de megtörtént. Ez a suli már érettségi utáni képzésre szakosodott, már több, mint 3 éve végeztem, de akkoriban sajna ilyen szelek fújtak arrafelé. Induló iskolaként, kezdő igazgatóval, aki egyben tulaj is volt... hát elég érdekes próbálkozásokat láttam én ott.
Kb. 10 évvel ezelőtt, amikor a tesóm ösztöndíjas volt egy magángimiben, akkor volt egy osztálytársa, akit a város összes általános iskolájából kitiltottak, mert kezdve onnan, hogy beszólt a tanárnak, azon át, hogy padtársa orrát beverte, majd végül kivágott egy széket az ablakon elég sok mindent megcsinált, de a magángimi keblére ölelte, mert apuka kifizette előre a 6 év tandíját és "mellesleg" felszerelt egy komplett számítástechnikai termet. Na ez volt az a pont, amikor anyukámék kisosztálylétszám ide, ösztöndíj oda, kivették a tesómat a suliból és visszavitték egy állami iskolába.
Hát ilyen is van. Lehet, hogy csak azért, mert ezek mind induló iskolák voltak és még nem forrott ki a dolog, de megtörtént. Bár az is lehet, hogy minden az észak-keleti országrész sajátsága, ahol mint tudjuk nem a legjobbak a lehetőségek, és a magániskolákba sem úgy működik a dolog, hogy ma elment egy diák, de már másik három toporog, hogy idejárhasson, mert ott kevesebben tudják megfizetni ezt a fajta szolgáltatást.
Uhh, ez durvicsek volt, kedves Arzénka! Szóval, ha fizet, akkor nyugodtan zavarhatja a többi kölyköt és bunkóskodhat, rontva ezzel a többiek munakmorálját? Hát, ennek nem szabad megtörténnie semmiféle suliban. Azt azért fizetés ide vagy oda, mindenkinek éreznie kell, hogy egy tanár nem azért van az állásában, mert benyomták, hanem azért, mert a jelentkezők közül ő kapta meg a diri bizalmát. Szvsz nagy hiba egy-két panasz miatt egyből ejteni egy tanárt, pláne kirúgni!
Csak megjegyzem, hogy pl. egy rendes angolszász suliban valami főbenjárót kell elkövetnie a tanárnak ahhoz, hogy év közben kirúgják. Általában az az elv, hogy aki 1x bizalmat kapott, azt hagyni kell kibontakozni, aztán ha lejárt a szerződése, majd meglátjuk, hogy alkalmazzuk-e tovább is. Hiába povedál Lord Ezmegaz Eton igazgatójának, hogy az ő fiacskájának pedig joga van a katedrára ürítkezni, mert az ő családjában 300 éve mindenki ebbe a suliba járt, és előbb szokták előjegyeztetni a kölkeiket a suliban, mint megkeresztelni. Azért mégis kihajítják a kölköt szvsz, vagy ami még jobb /a papájának is/ megnevelik, mégpedig keményen. Szvsz nagyon fontos, hogy ne lehessen a tanárt megkerülve a dirihez nyomulni minden aprósággal (ugyanígy ne lehessen a szakedzőt megkerülve a klubelnökhöz futkosni á la Albert Flóri stb.). Persze, ehhez az kell, hogy a tanaraknak megfelelő egzisztenciája legyen, s ez nemcsak azt jelenti, hogy legalább ne éhezzen, bár Mo.-n még ezt is el kéne érni, hanem azt is, hogy legyen pénze szakmailag fejlődni, kulturálódni, s legfőképpen a tanár és igazgató között szakmai alapú együttműködés legyen! Összetartás is, igen, hogy a bunkó újgazdag papi ne kényszeríthesse rá nevelhetetlen kölykét a többi gyerekre, de ne is lehessen mindjárt reménytelennek ítélni egy problémás gyereket! Hát igen, ehhez évtizedek kellenek, mire egy szervezet így kialakul. Akkorra meg mifelénk úgyis történik valami a politikában, oszt' jól szétverik az egészet. Hiába, a gyep, az a szép zöld gyep, ugye...
Így, ahogy nálatok megy, csak azt érik el, hogy a kölkök átveszik az uralmat a suliban és megfélemlítik a tanárokat, akik aztán majd kivételeznek néhányukkal. A pénzes apuka meg majd csak érettségi után döbben, hogy a sok pénzért a kölkét 1xűen csak átengedték (akár jó jegyekkel is) mindenből, de tudás, az nincs. Így nem fogják felvenni egyetemre, vagy ha pénzzel benyomják is a szülők, azért végestelen végig nem lehet a papa hátán lovagolni. Max. addig juthat el, hogy valakivel írat egy jó szakdolit, lediplomázik, papa benyomja egy jó állásba. De mi lesz, ha a tulajdonos rájön, mekkora idiótát vett fel? Pláne, ha a papa a cég tulaja? Hamar megtudja, hogy imádott csemetéje milyen jól el tudja baltázni a bótot! Épp csak nem ő az egyetlen, aki szív miatta, hanem az összes többi Mberke, aki megpróbált addig a suliban és a munkahelyen az imádott csemete jelenléte ellenére is jól teljesíteni és esetleg még élvezni is a munkát...
Nálunk is van ilyen gond, egy-két tehetséges diákon alapul néhány tanár munkájának sikere, szakdolgozata, pályázatának, szakmai munkájának sikere (segít gépre vinni, letölt szakmai programokat, infókat, segédprogramokat ír neki, stb.) Egyikük egyszerűen többet tud a számítástechnikáról, mint bárki az isiben, de nem tanul semmit és lóg, a másikuk meg nem tanul más tárgyakat, leszólja a tanárokat, de iszonyú tehetséges matek, kémia, művészetek terén. Az osztályfőnöke oldotta meg a problémát, mindenkit megkért, hogy egy ideig senki semmi szívességet ne kérjen tőle. Így az összes kibúvó megszűnik, hogy másik tanárra hivatkozva nem teljesít az egyiknél.
A diákok kritizálják csak nyugodtan a tanárokat - megfelelő hangnemben -, de először a tanárral közöljék, illetve ennek külső megítélésénél csak a tényeknek szabad hinni. Egy osztály nagyon durván meg tud szívatni egy tanárt, ha összebeszél - én szerencsére csak hallomásból tudok ilyen esetet.
Alább szóbakerültek a magániskolában tanító tanárok. Én mint magániskolai diák tapasztaltam a tanarakról egy-két dolgot, amit az állami oktatásban nem fedeztem fel bennük. Volt jó tapasztalat is és természetesen rossz is.
Jó volt, hogy sokkal felszabadultabban tanítottak, hiszen jobb anyagi körülmények között élhettek, kipróbálhattak számos új módszert, volt energiájuk rendesen felkészülni az órára, mert nem kellett másodállást vállalniuk. Jutott pénz és idő a szakmai újdonságok megismerésére, szóval ez jó volt.
Néha azonban sajnáltam egyes tanárokat, mert a legnagyobb jóindulatuk ellenére sem tudtak megszabadulni attól a gondolattól, hogy a diák az bármikor mehet panaszra az igazgatóhoz és akkor kirakják az állásából. Sajnos elő is fordult nem egy nagyon jó tanárral, hogy nem tetszett a diáknak a stílusa, vagy egyszerűen nem volt neki szimpatikus és lement panaszra az igazgatóhoz. Az igazgató meg sajnos úgy volt vele, hogy a diák - vagyis a szülő - fizet, tehát neki van igaza (lásd a vevőnek mindig igaza van). Pedig szerintem az igazgatónak meg kellett volna védenie a tanárt az ilyen típusú támadásoktól, esetleg egy más csoportba helyezéssel, vagy bármi más megoldással. A diákra viszont ritkán lehetett panaszkodnia a tanárnak, mert ugye ő a "vevő". Én néha szégyelltem magamat egyes társak helyett is.
Ti mit gondoltok, hol húzódik az a határ, amíg a pénzes diák mindent megtehet és mindent elnéznek neki a pénzéért?
A másik, amit elég nehezen viseltem, akár az állami oktatásban is, ha volt egy olyan gyerek, aki valamiben marha tehetséges volt, viszont a magatartása az kiborított tanárt és diákot egyaránt, de a géniusznak mindent elnéztek, merthát szegény művészlélek, tőle nem lehet elvárni, hogy normálisan, emberi módon viselkedjen. Volt olyan osztálytársam, aki azzal szórakozott egész órán, hogy ralizott az előtte ülő székével, ezt pedig elnézte neki a tanár, mert tehetséges.
Jók ezek a példák, egyetértek, az evés-rágózás nálam sem lehetséges az angol miatt, az ivással meg állandóan az a gond, hogy felboritják az üvegeiket, és akkor külön élvezik a disznóólat, meg annak látszólagos eltakaritását. :)(Föleg a kicsik: 8 osztályos gimiben tanitok)
A mobilokkal meg az a bajom, hogy elvileg tényleg elhallgattatják öket, ha látják, hogy nem húzom fel magam rajta, de néha nem, és akkor nem tudom, mit csináljak, mert fogalmam sincs, kié csörög. Tul sok idöt viszont nem akarok ilyenekkel eltölteni.
Pár csoportnak nálam lehet enni órán, de én matekos vagyok. Viszont egy csoportnak ki kell ezt érdemelni, csakúgy, mint azt, hogy óra elején nem kell felállni.
Mobiltelefonról nem akarok tudni, ha van rejtse el és kapcsolja ki, szerintem van valami kivagyiság a mobil kitevésében is. PLáne, ha megcsörren!!!! Brrrrrrrrrr!
Nem kiakadni:
- ha nem köszön a folyosón (pláne,ha látom, hogy másnak se)
- ha kendőzetlenül megmondja a véleményét
- ha csúnyán beszél (persze szólok neki, de az ihgazság az, hogy a magánéletben biza én is beszélek csúnyán (előttük, soha, legfeljebb egy-kéccer kicsúszik, de nemigen), nem érzem hitelesnek, mikor kikelek a csúnya beszéd ellen - persze van határ)
- ha nem ér be az órára pontosan
- ha iszik órán
kiakadni:
- Ha sportot csinál a szabályfelrúgásból
- Ha rágózik órán (saját hákli - angolon beszélni kell, azt meg nem lehet jól rágózva)
- Ha eszik órán (saját hákli - angolon beszélni kell, azt meg nem lehet jól tele szájjal)
- Ha a szék ülőlapjára teszi a cipője talpát
- Ha be van kapcsolbva a mobilja (saját hákli)
- Ha sportot csinál a nembejárásból
- Ha első órán gyakorlatilag alszik (saját hákli: felnőttek, intézzék úgy ,hogy érdemben is ott legyenek az órán, ne csak testben!)
- HA NEM LÁTSZIK RAJTA (A TELJESÍTMÉNYÉN) AZ AKARÁS.
Nem kell kiakadni:
-véletlenül letegez
-összetör valamit az osztályban
-elfelejt valamit megtenni, amit már ötször kértek rajtad számon
-hógolyózik az osztályban
-focizik az osztályban
-nem mondják meg, ki tette a cikit
-nem íratja alá a beírást
stb. effélék...ezeket kedélyesen is lehet kezelni...
Az már igaz, hogy fel kellett adnom régi elvemet, a mindig jókedvű, sose kiabáló tanár eszméjét.
De azért a tanítás 90 százalékában is meg lehet valósítani, ha ügyes az ember. Nem kell mindenen kiakadni egy tanárnak szvsz.
Gro:
A szigor akkor megfelelő, ha tudod alkalmazni és időnként engedékeny is vagy.
Volt egy töritanárnőnk, aki fantasztikusan bánt vele. Ha látta, hogy romjainkban vagyunk, akkor a tananyaggal kapcsolatos érdekességeket mesélt, vagy a nagy kedvencéről, Olaszországról. Volt, hogy még énekelt is olasz dalokat. Viszont, ha vissza akartunk élni ezzel, akkor olyan hangerővel rakott rendet, hogy mindenkinek lobogott a haja a szélben és fél percen belül a légyfingást is meg lehetett hallani. 20 év elteltével is minden volt sulitársam szerint a legjobbak közt volt a tanárok között.
Az tárgytól függ meg csoporttól. Sokszor elég csak kis dolgokat úgy mondani, mintha szörnyűségek lennének, pl. egy így adott mínuszpont nagyobb hatású, mint egy kedélyesen beírt egyes.
Vagy konkrétan mire gondolsz?
vu
Jó, jó, de mi tök örültünk, hogy azalatt nem tanultunk, nem feleltünk, csak a dohányzó tanár hátát láttuk az ablaknál. Tényleg, mi lett volna, ha valaki odakintről meglátja? Ja persze, nem lett volna ciki, ő volt az iskolai párttitkár...:)
vu
Na ne már! Órán rágyújtott? És volt olyan gyerek, szülő aki ezt eltűrte? Nincs fenntartó, önkormányzati képviselő?
Persze gondolom ez még "anno" történhetett...
vurugya:
Gondolom, hogy a tanárod nem gyújtott rá óra alatt! Az pedig, mint nevelőnek kötelessége, hogy a dohányzást, mint káros tevékenységet mutatja be.
Én is nehéz eset voltam az isimben fiatalkoromban, tán ezért rokonszenvezek a nehéz esetekkel... Az új iskola, ofő körülnyomozása OK, de mi van, ha nem tetszik?
A kollégák gyakran nem smúzolnak, hanem egyszerűen csak elfeledkeznek egymásról.
GZ: a gyerek azt tanulja a suliban, hogy "publikusan" ztövig rághatod a körmöd -ezt nem TANULJA. Volt tanárom, aki dohányos volt, s beszélt róla, milyen szörnyű, hogy nem tud leszokni. Tehát láttuk, hogy csinálja, de nem ezt tanultuk belőle. Lehessenek a tanároknak emberi hibái, és ne nyaggassák őket azzal a hülyeséggel, hogy alkalmatlanok a pályára.
Az ajánlott levél jó, még a héten kipróbálom, ha úgy fordulnak az események...
Hát ez nekem nem menne. Először is nincs hozzá gyomrom, másodszor meg olyan fárasztó dolog alakoskodni, nem? Folyton számon kell tartani, kinek mit mondtál/hazudtál/intrikáltál stb. Őszintének és természetesnek lenni sokkal egyszerűbb és pihentetőbb. :-)
Igyekszem mihamarabb beletanulni az új szerepkörömbe, hogy mindig a szolgálatodra tudjak állni, ha szükséged van a házi tündéredre! Amúgy lehetek simán VP is, csak az a nick már foglalt volt, és mikor próbálkoztam párat, nem tudtam, hogy a nickkel vagy az emilcimmel van baja, aztan begurultam, es nekifekudtem a billentyuknek, igy lett ilyen hosszú.
No, már megint ezek a fránya ékezetek...
Már át is szerveztek 1 másik szervezeti egységbe, de ki (még) nem rúgtak szerencsére. Persze, senki se tudja, ki lesz a következő.
Smúzolni az én szótáramban annyit tesz, mint édeskésen kedveskedni, de csak érdekből. A smúzolós kolléga 1ből levegőnek néz, mihelyt kiderül rólad, hogy elsejével menned kell, pedig azelőtt ő érdeklődött legbehatóbban gyermekeid hasfájásáról.
Püff, a fele elszállt. Szóval az új ofőnek esetleg érdemes elmondani, hogy a srác már tanulta a 7. oszt. anyagot és amiben jó, abból esetleg tarthat kiselőadást vagy korrepetálhat másokat. Ez jól tud jönni, akkor is, ha kamaszként berzenkedik a szereplés ellen. A kiselőadástól megtanulja, hogyan ne feszengjen tömeg előtt, a nála ügyetlenebbek korrepetálása pedig felelőssé teszi másokért. Szvsz jobb, mint 1 kutya...
b
Kedves hc, alighanem ez lesz az! Szvsz a jelenlegi suliban bőven ráértek csak a legvégén szólni, hogy ősztől a gyermek máshova jár, nehogy emiatt is baja legyen. Bár egy rendes suliban nem szabadna, hogy legyen...
A csöbörből vödörbe kerülést elkerülendő azért hasznosnak találnám a jövendő ofőt jól megismerni, pl. elbeszélgetni vele, beülni szülőijére (úgysem tűnik fel +/- 1 szülő), hogy lásd, hogyan viszonyul a felvetett problémákhoz, aztán kifelé menet értelmesebb szülőtársakkal elbeszélgetni stb. Bár lehet, hogy valaki ezt úgy értékeli, mintha a háta mögött csinálnál valami helytelent, de szerintem ez csak sima infógyűjtés. Ja, és meggyőződésem, hogy a Te Kisfiad esete jól példázza azt a régi mániámat, hogy nagyon sok csemetét túl korán küldenek suliba. Ez nemcsak abból látszik meg, hogy aztán párnak, aki még túl játékos a 45 perces órák elviseléséhez, vissza kell mennie még egy évre az oviba vagy újra kell járnia az 1. ill. a 2. osztályt, hanem abból is, hogy a kifejezetten intelligens gyerekekel később fegyemezési problémák lesznek. Ugyanis csak 1 rosszabbat tudok elképzelni annál, amikor vki nem érti az anyagot: azt, ha már réges-régen érti és be is gyakorolta, csak a többség lassúsága miatt még mindig ezzel nyúzzák. Ilyenkor a tanárnak plusz feladatot kéne adnia, de nem biztos, hogy készült plusz feladattal. Elvégre egy nehéz anyagból nem számított rá, hogy Pistike 1ből penge lesz, nem? Ált. isk. 3-4. osztályában én voltam ez a Pistike. Állatira untam a lassítást, ezért rendetlenkedtem, ami belefért. Pedig csak hagyniuk kellett volna, hogy hátramenjek az osztály végébe a könyvespolchoz, lehasaljak és olvassak a magam kedvére. Ez volt minden vágyam. Hála a jó Istennek, ötödikben végre lett egy olyan ofőm, akivel meg tudtam állapodni abban, hogy mindaddig, amíg színjeles vagyok, azt olvashatok, amit csak akarok, csak csendben kell lennem. Érdekes módon pont az ő órái töbségén nem vettem igénybe a kedvezményt... Tartok tőle, hogy enélkül előbb-utóbb kirúgtak volna. (Ja, és egyetlen félévben nem voltam színjeles 8. oszt. végéig, de fene akar dicsekedni, az olyan gyerekes.:))
Csóticsót:
b
Saját tanáraimtól tanultam, hogy ha nincs ellenőrző a kritikus pillanatban, akkor az jelenthet helybol egy fokozattal sulyosabbat. Ettől is elő szokott kerülni időnként mégiscsak. :-)
Az intot erdemes a naploba is beirni, mert azt nem "vesziti el" a gyerek.
Volt ket gyerek, aki sorozatban nem volt kepes odaadni az ellenorzojet. Utolso figyelmezteteskent megmondtam, hogy ajanlott levelben megy ki a szuloknek az into, aztan ha a papa allhat sorban a postán, akkor duplán dühös lesz. Mikor ez se segített, tényleg elküldtem ajánlva.
Bocs az ékezetekért, sokat emilezek. :-)
vuru:
sajna én sem értek veled teljesen egyet: ha valaki kiáll egy falka gyerek elé, az igenis, bizonyos mértékig kontrollálja magát, hiszen ő nemcsak ismereteket ad át, hanem - bármennyire is utálja a gyerek - egyfajta modell is. Ha a gyerek azt tanulja a suliban, hogy "publikusan" ztövig rághatod a körmöd, abból szívás lehet.
Persze, a határ "fölött" nyugodtan maradhat az ember természetes. Én pölö mindig leb*szom magam, ha hibázok, nem próbálok meg úgy tennji, mintha nem is lett volna semmi hiba. De pölö csúnyán nem beszélek, legalábbis amennyire tudom magam fegyelmezni, hál istennek igen jól megy (a fegyelmezés :))), Ha krétás lesz a seggem (MINDENEMET képes vagyok összekrétázni), én is velük röhögök, és örülök neki, hogy nálam mernek röhögni - ez is egy jel, nem?
Igazán az olyan dolgoknak örülök, mikor az egyxik osztály (összetartó csapat) bulizni hív szilveszterre, egy gyerek elkéri a Sportomat olvasni, hátulról rámköszönnek az utcán (tehát, mikor nem derülne ki, ha le se szarna), viccelődnek velem a folyosón, tehát olyan dolgokat csinálnak, amiket nem szoktak olyanokkal, akiket nemm komálnak igazán. Ezek az igazi visszajelzések, nem?
"Mit csináltok, tanárok, amikor a két fél (egy kollégátok és egy diákotok, esetleg diák és szülő) kétféleképp adja elő ugyanazt az esetet? "
Hát, ezt a helyzet dönti el, illetve a két fél. van olyan tanár, akinek nem biztos, hogy inkább hinnék, mint némelyik diáéknak, és persze ez fordítva is így van. De ez nagyobb kérdés: én megvitattam már a gyerekekkel, hogy nem érdemes a tanárt kikészíteni, bár nem is nehéz, hiszen ha egy oisztály ki akar csinálni egy tanárt, nincs nehéz dolga: kiprovokál egy jó gyerek egy intőt, mondjuk, aztán az egész osztály lemegy az igazgatóhoz, hogy a tanár úr minden ok nélkül adott neki egy intőt. Vgay: lemennek, és azt mondják, hogy a tanár úr a földre vágta a gyerek mobilját. Nem igaz, de azt mondják. Képzeld el: másik tanú nincs, és a tanár szava van mondjuk 25 gyerek ellenében... Igazából csak abban bízhatsz, hogy mindig akad egy beszari, stréber, rendes, vagy csak egyszerűen becsületes gyerek, aki nem lesz rá hajlandó... szal én ilyenkor nem is próbálnám bizonygatni, hogy ez nem igaz, értelmetlen lenne, megmondanám, hogy nem igaz, de nem tudom bizonyítani, igazgató úr (nálunk asszony), döntse el, kinek hisz!
vvvpppp:
"1. A félévenkénti osztályzatok minimális számát meg szokták határozni házirendben, íszmsz-ben, tanári mk. leírásban, ilyesmi. Ha nincs ilyen, akkor az iskolaszék szülői oldala kezdeményezze, hogy a tantestület határozzon a kérdésben. "
Igen, ez félévenként min. 3 jegy - ez általában lehet 1 "normál" jegy + 1 támazáró. Estiben elég 2 jegy.
borzimorzi:
"Ami pedig a jegyek átlagolását illeti, volt már olyan is, hogy némely kölkök csak a papi számára is OK jegyeket írták bele az ellenőrzőbe. Sőt, nekem ált. isk. hetedikben - Légy erős! - két ellenőrzőm volt... Remélem, (vagy sajnos:)) azóta elévült az okirathamisítás, vagy mi is ez... "
Nálunk azt csinálják, hogy az ofő minden hónap végén kifénymásolja a napló osztályzó-oldalait, és azokat küldeti haza a gyerekekkel aláíratni. Ez is egy móccer :)
Többen említettétek már azt az egész országban dívó móccert, hogy ha elkérem a gyerek ellenőrzőjét, akkor pont nincsen nála. Nos, az én móccerem iklyenkor az, hogy megmondom neki: ez esetben, mivel nekem kötelességem tájékoztatni a szülőt, sajna fel kell hívnom telefonon, a szám úgyis benne van a naplóban. Megvallom, legelőször ezt végső kétségbeesésemben mondtam, rögtön érezve, mijjen szánalmas is volt, de legnagyobb megdöbbenésemre a gyerek rögtön megtalálta az ellenőrzőjét a táskájában :)))És ez azüóta is szinte mindig bejön, bármilyen hihetetlen is!!!
rohanok, csak annyit, hogy borzi: bocs, persze hogy Hc-nek írtam, Hc-nek: hát persze, hogy az önkontrollálást fontosnak tartom, csak azt hangsúlyoztam, hogy sok gyerek undorodik a tanárától (rokonoktól, bizonyos felnőttektől) okkal-ok nélkül. (Én is undorodtam egy magánnémettanáromtól, mert a nyelvén volt egy vágás...), és hogy a gyerek undorodása ne legyen ennyire mérvadó a pályaalkalmasság elbírálásában.
Hc, megkérdezted, hogy miért nem kapott az a négy büntetést?
A válasz lehet az, hogy ők ketten voltak a főkolomposok... Igaz ez?
Mit csináltok, tanárok, amikor a két fél (egy kollégátok és egy diákotok, esetleg diák és szülő) kétféleképp adja elő ugyanazt az esetet?
