Keresés

Részletes keresés

Vang So Creative Commons License 1999.07.28 0 0 59
Végre megtaláltam az ígért cikket: BUKSZ/1989 Perczel István: Hagyomány, kereszténység, gnószticizmus (Hamvas Béla istenfogalmának forrásai) 69-77 old. A cikkben jó kis bibliográfiát lehet találni még egyéb Hamvassal fogalkozó írásokról is. Tanulságos olvasmány mind Hamvas-hívőknek, mind Hamvas kritikusoknak. Ki-ki ítéljen kedve szerint.
Vang So Creative Commons License 1999.07.23 0 0 58
HoD

Mint írtam is főként hangsúlyok egyéni célok szerinti eltolásáról van szó, például az Aranykor szemlélet általános kiterjesztése, az önkényes és alá nem támasztott kultúrtörténeti párhuzamok és fokozatok erőltetése esetében. Konkrét, tényszerű tévedéseivel kapcsolatban jó gyűjtemény az általam már említett BUKSZ szám, sajnos még mindig nem találtam meg a pontos bibliográfiáját, de előásom.
Pontosan az a probléma egyébként, amit te is írsz: Hamvas a közvetítők közvetítője. Ha túlságosan megnövekszik a távolság az eredeti szövegtől, ill. túl sok közvetítő szűrőn megy keresztül egy gondolat, végül az anyja sem ismer rá (lásd még az arab vagy kínai költészet magyarországi fordítástörténetét). Így történt példul az indiai misztika "én" ill. "Én" és "Semmi" fogalmával, Hamvasnál pontosan megfordulnak ezek eredeti jelentései.
A másik problémám Hamvassal kapcsolatban, hogy saját következtetéseit Tényként jelenti ki, holott nemegyszer a bizonyíték csupán saját kijelentése. Nem azt mondja, hogy így is lehet, hanem azt, hogy ÍGY VAN. Ezzel aztán el is söpör minden kérdést.
A Tabula smaragdinával kapcsolatos kijelentései jó példák a gyönyörű költői futamokra való hajlamára. Szép, de hogy igaz-e? Akár...
Szerintem Hamvas izgalmas, jó szerző, de aki belenéz, vállalja a kockázatot, hogy sok esetben tükör által homályosan fog látni. Ne szégyeljünk elővenni más misztikusokat is, megvilágosult prófétából hálaisten van elég.

HoD Creative Commons License 1999.07.21 0 0 57
Kedves Vang So,
Nyilván Hamvas is téved itt-ott, de fundamentális tévedést nem sikerült felfedeznem. Ha tudsz ilyet, kérlek írd le. Apróságok persze előfordulhatnak, mint pl. amire legutóbb fény derült számomra, a Scientia Sacrában a medve-vadkan szimbólumoknál a jelentések felcserelése. Nomost ez engem nem igazán tud felizgatni. Akit a téma mélyebben érdekel, úgyis utánaolvas a Hamvas által is hivatkozott szerzőknél, Guénonnál, Evolánál stb.
Vang So Creative Commons License 1999.07.21 0 0 56
Kedves Migazzi!

Úgy gondolom éppen a szaktudorok azok, akik egyedül nem félnek a Hamvassal való vitatkozástól, éppen amiatt, hogy van rálátásuk a témára. A mezei szürke halandó, (amilyen én is és a legtöbben vagyunk) természetesen eltátja nagyra a száját, és elfogadja amit igen meggyőzően és hatalmas nyelvi erővel rázúdítanak. Emiatt mondom azt, hogy érdemes hamvas mellett az általa hivatkozott forrásokat is olvasni (szerencsére a legtöbb már megtalálható magyarul) hogy ne Hamvas nézőpontja legyen az egyetlen, amit ismerünk.
Szerintem éppen az teszi izgalmassá Hamvas olvasását, ha olykor látjuk, hogy a kultúrtörténetből mit és hogyan változtat, alakít át saját céljai érdekében. Talán így még többet lehet megtudni róla. Természetesen nem mindent változtat meg, egyszerűen csak a saját gondolatmenetéhez igazítja az egyes elemeket, amik mindeközben persze deformálódnak.
Más: én még nem olvastam támadhatatlan szerzőt. Nem is értem, milyen az. A könyvek éppen az örök változás, oda-vissza játék miatt érdekesek, különben nem lenne irodalom, ill. egyetlen könyv maradna (lásd még: az alexandriai könyvtár elégetésének és a Koránnak a történetét).
Hamvas számomra attól jó, hogy mozgásban tartja ezeket a témákat, és vitára serkent velük kapcsolatban, de ettől még nem kell mindent elfogadni, amit leír.
Tudomásom szerint Hamvas kinyilatkoztató, prófétai attitűdje attól a korszakától származtatható, amikor igen alaposan kibabráltak vele, háttérbe szorították, segédmunkásként dolgozott stb. Erre a hatókör hiányra, visszhangtalanságra és meg nem értettségre volt reakció a prófétai attitűd. Élete végéig az volt például az álma, hogy lehessen négy tanítványa.
Hamvas számomra inspiráció és nagyszerű olvasmányélmény, de nem a végső igazság.
Egyetértek pre-vel, be kell építenünk személyes tapasztalataink közé a vele való találkozás élményét, és mindenki eldöntheti, mit jelent számára HB, kifelé meg vitatkozhatunk, hogy kinek hogy esett le a dolog. Mondom, ettől jó az irodalom. Az más kérdés, hogy próféták és vakhitűek általában nem vitatkoznak.

coold Creative Commons License 1999.07.20 0 0 55
üdvözlet mindenkinek
csak annyit szeretnék, nekem úgy tűnik aki messze lát/látott valaha is, az vagy prédikál vagy csendben van teljesen
és ettől persze nem függetlenül: tények?, inkább tapasztalatok, az tudom micsoda, a tényektől tartok, ott mindig kell egy megegyezés, hogy igen ,ok EZ most AZ, szóval fogózkodók, amiket úgyis el kell engedni szépen sorban
a karnevált olvasom mostanában
béke
remix
Vang So Creative Commons License 1999.07.23 0 0 54
HoD

Mint írtam is főként hangsúlyok egyéni célok szerinti eltolásáról van szó, például az Aranykor szemlélet általános kiterjesztése, az önkényes és alá nem támasztott kultúrtörténeti párhuzamok és fokozatok erőltetése esetében. Konkrét, tényszerű tévedéseivel kapcsolatban jó gyűjtemény az általam már említett BUKSZ szám, sajnos még mindig nem találtam meg a pontos bibliográfiáját, de előásom.
Pontosan az a probléma egyébként, amit te is írsz: Hamvas a közvetítők közvetítője. Ha túlságosan megnövekszik a távolság az eredeti szövegtől, ill. túl sok közvetítő szűrőn megy keresztül egy gondolat, végül az anyja sem ismer rá (lásd még az arab vagy kínai költészet magyarországi fordítástörténetét). Így történt példul az indiai misztika "én" ill. "Én" és "Semmi" fogalmával, Hamvasnál pontosan megfordulnak ezek eredeti jelentései.
A másik problémám Hamvassal kapcsolatban, hogy saját következtetéseit Tényként jelenti ki, holott nemegyszer a bizonyíték csupán saját kijelentése. Nem azt mondja, hogy így is lehet, hanem azt, hogy ÍGY VAN. Ezzel aztán el is söpör minden kérdést.
A Tabula smaragdinával kapcsolatos kijelentései jó példák a gyönyörű költői futamokra való hajlamára. Szép, de hogy igaz-e? Akár...
Szerintem Hamvas izgalmas, jó szerző, de aki belenéz, vállalja a kockázatot, hogy sok esetben tükör által homályosan fog látni. Ne szégyeljünk elővenni más misztikusokat is, megvilágosult prófétából hálaisten van elég.

HoD Creative Commons License 1999.07.21 0 0 53
Kedves Vang So,
Nyilván Hamvas is téved itt-ott, de fundamentális tévedést nem sikerült felfedeznem. Ha tudsz ilyet, kérlek írd le. Apróságok persze előfordulhatnak, mint pl. amire legutóbb fény derült számomra, a Scientia Sacrában a medve-vadkan szimbólumoknál a jelentések felcserelése. Nomost ez engem nem igazán tud felizgatni. Akit a téma mélyebben érdekel, úgyis utánaolvas a Hamvas által is hivatkozott szerzőknél, Guénonnál, Evolánál stb.
Vang So Creative Commons License 1999.07.21 0 0 52
Kedves Migazzi!

Úgy gondolom éppen a szaktudorok azok, akik egyedül nem félnek a Hamvassal való vitatkozástól, éppen amiatt, hogy van rálátásuk a témára. A mezei szürke halandó, (amilyen én is és a legtöbben vagyunk) természetesen eltátja nagyra a száját, és elfogadja amit igen meggyőzően és hatalmas nyelvi erővel rázúdítanak. Emiatt mondom azt, hogy érdemes hamvas mellett az általa hivatkozott forrásokat is olvasni (szerencsére a legtöbb már megtalálható magyarul) hogy ne Hamvas nézőpontja legyen az egyetlen, amit ismerünk.
Szerintem éppen az teszi izgalmassá Hamvas olvasását, ha olykor látjuk, hogy a kultúrtörténetből mit és hogyan változtat, alakít át saját céljai érdekében. Talán így még többet lehet megtudni róla. Természetesen nem mindent változtat meg, egyszerűen csak a saját gondolatmenetéhez igazítja az egyes elemeket, amik mindeközben persze deformálódnak.
Más: én még nem olvastam támadhatatlan szerzőt. Nem is értem, milyen az. A könyvek éppen az örök változás, oda-vissza játék miatt érdekesek, különben nem lenne irodalom, ill. egyetlen könyv maradna (lásd még: az alexandriai könyvtár elégetésének és a Koránnak a történetét).
Hamvas számomra attól jó, hogy mozgásban tartja ezeket a témákat, és vitára serkent velük kapcsolatban, de ettől még nem kell mindent elfogadni, amit leír.
Tudomásom szerint Hamvas kinyilatkoztató, prófétai attitűdje attól a korszakától származtatható, amikor igen alaposan kibabráltak vele, háttérbe szorították, segédmunkásként dolgozott stb. Erre a hatókör hiányra, visszhangtalanságra és meg nem értettségre volt reakció a prófétai attitűd. Élete végéig az volt például az álma, hogy lehessen négy tanítványa.
Hamvas számomra inspiráció és nagyszerű olvasmányélmény, de nem a végső igazság.
Egyetértek pre-vel, be kell építenünk személyes tapasztalataink közé a vele való találkozás élményét, és mindenki eldöntheti, mit jelent számára HB, kifelé meg vitatkozhatunk, hogy kinek hogy esett le a dolog. Mondom, ettől jó az irodalom. Az más kérdés, hogy próféták és vakhitűek általában nem vitatkoznak.

coold Creative Commons License 1999.07.20 0 0 51
üdvözlet mindenkinek
csak annyit szeretnék, nekem úgy tűnik aki messze lát/látott valaha is, az vagy prédikál vagy csendben van teljesen
és ettől persze nem függetlenül: tények?, inkább tapasztalatok, az tudom micsoda, a tényektől tartok, ott mindig kell egy megegyezés, hogy igen ,ok EZ most AZ, szóval fogózkodók, amiket úgyis el kell engedni szépen sorban
a karnevált olvasom mostanában
béke
remix
pre Creative Commons License 1999.07.19 0 0 50
Kedves Vang So!

Muszáj neked igazat adnom, kérdés, hogy mentség lehet-e ilyen esetben is a költészet. Általában, amikor költői szabadságról beszélünk, csak bizonyos keretek között engedhetjük meg. Nagyon nagy bátorságról (és magabiztosságról) árulkodik, ha valaki a tényeket is elferdíti a maga szája íze szerint. Az ilyenekkel valóban csínján kell bánni. Mert miért teheti ezt meg (az a valaki), és miért nincs benne egyfajta természetes gátlás a tényeket illetően? Mert annyira kívülállónak, annyira valóságfelettinek gondolja és hiszi magát, hogy még a tények sem zavarják őt, vagy ha zavarják is, csak kevéssé. Hamvas is valami ilyen. Kinyilatkoztat: ez a helyes kifejezés a stílusára. Ugyanis kétféle esszéista van: az egyik körbejárja a témát, kerülgeti, leírja messziről, aztán közelebbről, majd alulról és ködhomályban, de nem ragadja meg. Ez is sokat elárul az adott tárgyról, de még többet az íróról. Lehet, hogy hülyeséget mondok most, de nekem ebbe a csoportba tartozik Huizinga. Nem vagyok benne biztos, mert csak a Homo Ludenssel kacérkodtam, de annyira idegesített a fent említett stílus, hogy muszáj volt letennem. Mást aztán nem is olvastam tőle, messze elkerültem, így aztán megengedem magamnak a téves diagnózist. Ez lehetne akár off topic is, de amiért nem az, az az a párhuzam, amit az én szememben Hamvassal képvisel. Hamvas ugyanis nem cifrázza, megragadja az értekezés tárgyát, és bumm, bele a közepébe. Más véleményt nem is enged, csak azt, ami az övé. Benne meg ez idegesít. Mert nem muszáj vele mindenben egyet érteni, de ha ilyen tévedhetetlennek állítja be magát, az ember akaratlanul is szégyenkezik, és kapásból deprimált lesz, pedig nem biztos, hogy ostoba és értetlen, csak lehet, hogy a szemlélete más. Én így vagyok ezzel, és amikor Hamvas a műveinek két harmadában csak kinyilatkoztat, az számomra az elfogadhatatlan és rossz mű, amiket megfontolni nem, csak gyönyörködni akarok bennük. Sokkal érdekesebb azonban, amikor nem hozzám beszél, nem közvetlenül, hanem valaki máshoz, és én megmaradok kívülállónak. Akkor már nem érzem magam hülyének, ha mégsem tudnék azonosulni egy-egy gondolatával, hanem mondhatom, hogy ez igaz, ez nem igaz, ez lehet így is, úgy is. Ez kiválóan lejön a Titkos Jegyzőkönyv (Vigília, Bp. 1987) két írásán. Az Apokalyptikus monológ számomra olvasható, mert megmarad a szubjektív értékelésen belül, és nem is akarja objektívvé tenni, azaz rám erőltetni az abban leírtakat. Az utána következő Arlequin már a nagyképű kinyilatkoztatások írása, hát számomra idegesítő és elfogadhatatlan. Egyetlen nap alatt olvastam el a kettőt, még csak nem is különböző hangulatban, és az egyik számomra izgalmas és élvezetes volt, a másik pedig olvashatatlan. Pedig a legtöbb ember szerint az Arlequin jobb, mint a Monológ. Ezeket csak azért írtam le ilyen hosszan és körülményesen, hogy itt rácsatlakozhassak majd a Karneválra, miszerint az első néhány oldal megengedi nekem, hogy ne fogadjam el minden eljövendő szavát, és annak ellenére, hogy bevon engem is a játékba (Négyszeresen Bolond Olvasó) meghagy olvasónak, hallgatónak, és nem is akar az esmények részesévé tenni. S én ettől valahogy szabadabb és fogékonyabb leszek mindjárt. (Megismétlem, hogy a Karneválhoz való vonzódásom nem ezoterikus alapú!) A Karneválban nem nekem mesél, valaki másnak, és meghagyja számomra a szelektálás, rácsodálkozás, gyönyörködés, de emellett az elutasítás és kritika lehetőségét is.

Lehet, hogy nem kellett volna ebben a Hamvas-topicban ennyire magamról is írni, de szerintem jobbá és bennsőségesbbé válna az egész fórum, ha a belőlünk fakadó ösztönök szerint ragadnánk meg a topic névadóját. Nem hozsannázni kellene, nem körbeünnepelni, hanem emberi módon, magunk felől közelíteni meg és így egymásról is sokkal többet megtudhatnánk. Hiszen szerintem ez a fontos. Hamvas is a megismerést (egymás megismerését is, legyen az fizikai vagy spirituális) tartotta a legtöbbre. Bocs, ha hosszú: pre

Migazzi Creative Commons License 1999.07.19 0 0 49
Milyen jo, hogy valakik egyaltalan olvasnak meg magyar irodalmat!

Felre a trefaval en vagy 5 eve nem olvastam egy sort se tole, de ujra elo kene venni. Tamadhatatlan szerzo, termeszetes, hogy az iteszek es szaktudorok nem szeretik es felnek tole. Legkedvesebb darabom a Bor filozofiaja. Nehany napja, szolot kapalva Udvari-Oreghegyen...

Vang So Creative Commons License 1999.07.19 0 0 48
Én is nagyon szeretem Hamvast, de alapvetően prózában író költőnek tartom, és mindenkit óvatosságra szólítok fel tárgyi kijelentéseivel kapcsolatban! Hamvas ugyanis a kultúrtörténetet nemcsak felidézi, hanem alaposan át is írja. Egy költőnél természetes, hogy a saját képére formálja a tényeket (ezért szeretem a Karnevált, ahol a főhős ezt szabadon megteheti). De! Hamvas megjegyzései, prófétai erejű és biztonságú kijelentései nagyon sok tárgyi tévedést hordoznak. Ennek oka, hogy valóban rengeteg könyvet olvasott el (egy időben a Szabó Ervin könyvtár könyvtárosa is volt) főként azonban közvetítő nyelveken keresztül tájékozódott (főként német és francia fordításokból). Emiatt és költői lendülete miatt sok mindent összemos és átértelmez. A tudományos kritika próbáját emiatt sokszor nem állja ki (egy régebbi Buksz számban volt például egy nagyon jó, részletes elemzés a keleti vallásokkal, főként a jógával és buddhista szövegekkel kapcsolatos félreértéseiről). Emiatt az olyan művek, mint pl. a Scientia Sacra SZVSZ nagy óvatossággal kezelendő. Az én problémám az, hogy sokan nem közvetítőként, hanem forrásként kezelik a könyveit.
Szóval, nagyszerű költő, zseniális nyelvtehetségű író, de inkább inspirációs forrásként hasznos, mint adatbázisként.
(Mindezt persze nem saját kútfőm alapján állítom, hanem HB hitelességével kapcsolatban végigkérdeztem az érintett területeket szakértőit.)
pre Creative Commons License 1999.07.18 0 0 47
Kedves Mindenki!

Nem akarok ünneprontó lenni, de Hamvas hatalmas műveltsége (20000 könyvet olvasott el állítólag) ellenére a Karneválban egy súlyos történelmi hibát vétett. Ursinus ellenpápát és I. Damázt (Damasust) ill. ezek viszályát a VII. szd közepére teszi, pedig mindez 300 évvel korábban történt, a IV. szd közepén. Persze, ő ezt is megengedheti magának.

Én nem vagyok egyébként elvakult Hamvas-rajongó, mint már korábban írtam, néhány esszéje és a Karnevál az, ami tiszteletet ébreszt bennem. Azt kérdezném Tőletek, hogy ti azért kedvelitek-e, mert egyébként is hisztek a misztikában, ezoterikában, mágiában, és nála láttok igazolást, vagy pedig más ragadott meg benne. Érdekes lenne itt a topicban olyanokkal beszélni, akik a Karneválnak nem a "beavatási" vonalát preferálják (szép szó), hanem egyszerűen csak bizonyos ösztönösséggel vonzódnak hozzá. pre

HoD Creative Commons License 1999.07.18 0 0 46
Kedves lemy,
Itt van egy kitűnő tanulmány a Karneválról. Ez az egyébként, amiből idéztem.
HoD
Előzmény: Törölt nick (40)
Afterix Creative Commons License 1999.07.18 0 0 45
Szóval Hamvas Béla, nagyon szép és jó dolog, de engem az izgatna, hogy most miért nem vannak hasonló volumenű írók. Én a magam részéről az élők közűl Ungvári Tamást becsülöm hasonló kaliberű tollforgatónak, már ami az általános műveltségét illeti. Persze ez lehet hogy csak az én bénaságom, pedig igyekszem eléggé körülnézni naponta úgy a nyomtatott mint az elektronikus sajtóban egyaránt. Szóval negyon hiányzik egy hozzá hasonló kaliberű író.

Anderson, engem legfőképp az izgatna, hogy abban tudna-e valaki segíteni, hogy a bibliográfiában megjelent cikkek közűl hogyan lehetne hozzáférni a 82-157, 158 szám alatt jelzettekhez. A többi ugyanis majd mind megvan, de ezek sajnos nagyon hiányoznak. Ha ebben valaki tudna segíteni, nagyon hálás lennék érte.

Izgi lenne például most itt az Index-en megjelentetni az 1925-ben írt Budapest a koldusok városa című művét! ?

Anderson Creative Commons License 1999.07.17 0 0 44
Kedves Afterix!

Valóban rosszul írtam, a Közös életrend tényleg 1000 példányban jelent meg. Kéne már egy új szemüveg... :-)
A könyv megvan nekem, és ha valakinek valamilyen adatra van szüksége belőle, szivesen segítek. Sajnos elég hosszu dolog lenne ide begépelni kb.60 oldal bibliográfiát.

Üdv: Anderson

devnull Creative Commons License 1999.07.17 0 0 43
Kedves Afterix

nagyon köszönöm a sok információt!
Gondolom a topic minden olvasója örül annak, hogy lassan-lassan elôkerül az egész eddig kiadott életmű.

(Meg az antikváriusom örül még...)

Afterix Creative Commons License 1999.07.17 0 0 42
devnull bocs, látom már kapkodtam. Viszont most jutott eszembe, van még itt 1987-ből egy titokzatos kiadó a Szabadgondolat-kör Győr kiadásában megjelentetett Hamvas füzetek 1. Az Androgynos, 2. Öt meg nem tartott előadás című kiadvány. Többről sajnos nincs tudomásom. Ezek amolyan írógéppel szerkesztett samizdat kiadványok voltak. A második füzetben van ugyan egy utalás, hogy megjelentetik a Tabula Smaragdina című művet két füzetben.

Herakleitos Múzsái Bp. 1936. Stemma

Hamvas Béla vallomása olvasmányairól 1937.

Herakleitos 131 fennmaradt mondata Bp. 1947. Index. Röpirat és vitairat könyvtár 17/18

Herbert Read: Szürrealizmus. Fordította H.B. Bp. 1947. Index. Röpirat és vitairat könyvtár 9.

Muraszaki: Gendzsi regénye. Fordította H.B. 1963. Európa, A világirodalom klasszikusai 1-3. kötet

Afterix Creative Commons License 1999.07.16 0 0 41
devnull-nak

az általad felsoroltakon kívűl van még a Forradalom a művészetben, aztán Az öt géniusz is megjelent már 1985-ben az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bern) kiadásában, benne egy másik igencsak híres művének a Száz Könyv teljes szövegével együtt.

A közös életrend nem 100, hanem 1000 példányban jelent meg, és rendkívűl klassz lenne, ha az abban felsorolt karcolatok és egyéb cikkek is megjelennének. Sajnos ezek közűl jó néhány hiányzik nekem.

Nagyon klassz lenne továbbá, ha az Ő fordításában is megjelenne már végre a Tao Te King, amelynek állítólag a teljes fordítását megcsinálta.

Törölt nick Creative Commons License 1999.07.16 0 0 40
Hűha, ez egy izgalmas topic! A KArnevál úgy látom elég sok embert foglalkoztat. Kár, hogy Kulcsár Szabó Ernő kategorikusan kizárja "A magyar irodalom története 1945-91" c. könyvében. Meg máshol is, mások. Azért örülök, hogy pl. a Földényi F. nem szégyelli HB-t többször is mottóul használni pl az "Egy fénykép Belrinből" c. munkájában.
Olvasott vki tanulmányt a Karneválról? Pontos forrásoknak örülnék. Tudom, hogy Balassa P. és Thomka Beáta foglalkozott vele anno, olvastam is, de elhánytam a címeket. A Thomka-szövegnek még megvan a fénymásolata.
Más: ki emléxik rá? Babits mondta-e, hogy HB 'a roncs zseni'?

A Karneválba egyébként mostanában újra beleolvasva számomra izgi jutott eszembe. (Bocs, ez lehet, hogy uncsi lesz és amatőr)
Azt írja az elbeszélője vhol az első kötetben, hogy nem sikerült még egy írónak sem a valóságot leírni, mert az írás vmi másba fordul át, valóságérzékét elveszti stb. Valóság - "elnézést az obszcén kifejezésért" - mondja Petri György.
Na, szóval csak azt akartam kihozni, mintha itt is a metafizika leküzdésére irányuló teljesíthetetlen vágy munkálna, mint a filozófiában. Utóbb tán Heidegger próbálkozott vele.

Előzmény: Polyxena (21)
heki Creative Commons License 1999.07.16 0 0 39
Épp Hamvas ír az író-fajtákról valahol dichotómikusan, (szokása szerint, mert kedvenc gondolkodási sémája volt), ahol feddőleg említé az örvény-írót, akinek mondataiba bele lehet szédülni, akinek olyan írásai vannak, hogy az ember csak kapkod levegő után, nem tudja letenni a kezéből a könyvet, stb.

Épp az a baj, hogy ő is ilyen. Nem csoda, hogy sokan belezuhannak. Pl. nem tudom megfigyeltétek-é érzékeny. következetes és mégis szárnyaló esszéiben az ilyen mondatokat "aki ezt nem veszi észre, az vak (vagy be van csapva, elkárhozott, hazudik stb.)" "Nincs mit tenni" stb.
Ilyenkor az ember óhatatlanul elszégyelli magát.

Eme prófétai düh A bor filozófiájában, és a Karneválban a legkisebb. Az elsőben azért, mert az -mint egyik esszéje szól erről a létállapotról- maga a liget, a méhes.

A Karneválban pedig ez a prófétai düh is ki van röhögve, és a kiröhögés is ki van röhögve, sokkal "lebegőbb" ilyen értelemben. Ez a röhögés azonban a bülcs röhögése (Tao? - nem véletlen, hogy Polyxenának Karátson eszébe jutott?) Nem nihilista ez a röhej, hiszen a szent pillanatok igen intenzívek... ugye, az angyal.
Most jut eszembe:
És bár utoljára 3 éve olvastam a Karnevált, az az érzésem, hogy pl. megfilmesíteni nem magyarok, hanem (ex-)jugók tudnák... Az Underground meg a Karnevál....... hát nem?

leó Creative Commons License 1999.07.16 0 0 38
Én egy szerény képességű Hamvas Béla olvasó vagyok, így tehát a Karnevál elolvasását későbbre tartogatom Az egyetlen műve, ami igazán lekötött ezidáig az a Scientia Sacra c. műve volt, ahol végig kurva egyszerűen, minden esszéisztikus homály és sallang nélkül fejezi ki magát. Szellemi beavatásnak elöször ezt ajánlanám elolvasásra. Azután, pedig jöhetnek az elszállások - az egyéb művek.
Előzmény: Anderson (-)
devnull Creative Commons License 1999.07.16 0 0 37
Kedves Anderson !

köszönöm a szíves tájékoztatást

Kedves pre !

Ha sikerül megszerzni a Közös életrend c. kötetet, akkor felteszek belôle ide bármilyen információt.

Hamvas tanítványa volt László András, aki a "Tradicionalitás és létszemlélet" c. könyvében néhányszor ír róla, de csak keveset.

Anderson Creative Commons License 1999.07.16 0 0 36
Kedves pre, devnull!

A Közös életrend c.kötet végén a bibliográfia harmadik része csak a Hamvas Béláról szóló írásokat gyűjti össze időrendben 1935 és 1987 között.
A könyv 100 példányban jelent meg, inkább valamiféle belső kiadványnak tűnik.

Üdv: Anderson

pre Creative Commons License 1999.07.15 0 0 35
Bocs, ezt elszúrtam! Hogyan lehet italic-ból visszatérni?
pre Creative Commons License 1999.07.15 0 0 34
Kedves devnull, Anderson!

Ha már itt tartunk (mármint Hamvasnál), a róla szóló művekről mit tudtok? Ha egy kis szerencsénk van, egész tisztességes bibliográfiát össze sikerül gyűjteni. Én magam eleddig csak a Darabos-féle két kötetről tudok, valamint Kemény Katalin: Az ember, aki ismerte saját neveit, Gyémántnál keményebb (több szerző), Bódis Zoltán: Hamvas-írás. Ezen kívül Földényi F. László írt egyik könyvében egy hosszabb cikket róla. Üdv: pre

devnull Creative Commons License 1999.07.15 0 0 33
pre

A két könyvet valóban kifelejtettem. A "Forradalom a művészetben" megvan, csak a Kemény Katalin művek között. Az 1983-as "Karnevál" nincs meg.

Anderson

Nem tudtam a "Közös életrend" c . kötetrôl. Megpróbálom megszerezni.

Mindkettôtöknek köszönöm.

Anderson Creative Commons License 1999.07.14 0 0 32
Kedves pre!

Én is találtam még egyet:
Közös életrend -Szabó Ervin Ktr. 1988. Hamvas Béla valamennyi megjelent munkáját tartalmazza a kötet végén található nagyon részletes bibliográfia, nem csak a könyveket, hanem a klf. folyóiratokban elszórtan megjelent cikkeket is.

pre Creative Commons License 1999.07.14 0 0 31
Kedves devnull!
Azt hiszem, hogy kifelejtette a Kemény Katalinnal közösen írt "Forradalom a művészetben"-t, és a 1983-ban kiadott "Karnevál"-t (Magvető)
Előzmény: devnull (25)
holist Creative Commons License 1999.07.13 0 0 30
És hozzátenném még, hogy azon a napon, amikor befejeztem a Karnevált, elhatároztam, herminautikai tanulmányokba kezdek. Tudom, nem bizonyíthatom, de merem remélni, többrol van szó, mint arról, ami "pszichomentális háztartásomnak épp a legkedvezobb".

holist

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!