Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2013.11.09 0 0 345

nem semmi történet, nagyon szoros lehetett a kapcsolatotok.

nálunk is sokszor voltak telepatikus megérzéseink anyuval.

köszi az utolsó mondatodat :)

Előzmény: solemare (344)
solemare Creative Commons License 2013.11.09 0 0 344

Igen, értem.

Elmesélek valamit.

Amikor a kisebbik lányom született, a férjem vitt be a kórházba, anyu otthon maradt a nagyobbal. Este 7 óra lehetett, mobilunk még nem volt abban az időben.

Éjjel 11.10-kor megszületett a kicsi, a férjem később hívta anyut. Amikor mondta a hírt, anyu csak ennyit kérdezett: Ugye 11.10-kor?

A férjem lemerevedett.

Később elmesélte, hogy este fél 10 körül elkezdett görcsölni a hasa. Lefeküdt a díványra és várt.

11.10-kor mintha elvágták volna a görcsöket. Akkor döbbent rá, hogy megszületett a kisebbik unokája.

Hát ilyen volt az én anyukám, ilyen volt a mi kapcsolatunk, ezért is hiányzik olyan nagyon.

Ja, igen.

Biztos vagyok benne, hogy amikor a találkozási pontotoknál jársz, ő mindig ott vár rád.

 

Előzmény: Törölt nick (343)
Törölt nick Creative Commons License 2013.11.08 0 0 343

és én is úgy vagyok, mint fenyvesic a másik topikból, hogy mindig azt várom,

hátha egyszer felbukkan valahol az utcán, ahogy régen sokszor összefutottunk,

és nevettünk, hogy szinte mindig ugyanott.

anyukám el is nevezte azt a helyet a találkozási pontunknak:)

de most annyira fáj ha arra járok, hogy többet már nem botlunk egymásba:(

olyan is volt, hogy én autóval voltam, ő meg ment át a zebrán:)...ááá ezek olyan jó,

és olyan szomorú emlékek is egyben.

a környék minden szegletéről ő jut az eszembe.

Törölt nick Creative Commons License 2013.11.08 0 0 342

elég szörnyű lehet ilyesmit álmodni.

én szerencsére csak olyan valóságosnak tűnőt álmodtam anyuról eddig,

hogy áll előttem és beszélgetünk, vagy csak a hangját hallom álmomban.

Előzmény: Törölt nick (339)
Törölt nick Creative Commons License 2013.11.08 0 0 341

én is belőled-belőletek merítek erőt itt a topikból, mert a környezetemben nincs senki, aki hasonlóan érezne.

Előzmény: solemare (340)
solemare Creative Commons License 2013.11.08 0 0 340

Jó érzés tudni, hogy nem vagyok egyedül, köszönöm.

Vannak kutyák, akik a gazdájuk halála után kiéheztetik magukat, vagy ráfekszenek a sírjukra és ott halnak meg.

Nem csodálkozunk rajtuk.

Akkor az ember miért ne érezhetne ugyanilyen mélységeket?

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy válasszuk a halált -hívő lennék, vagy mi -, csak azt, hogy fogadjuk el a fájdalmunkat és abból próbáljunk építkezni.

 

 

Előzmény: Törölt nick (338)
Törölt nick Creative Commons License 2013.11.07 0 0 339

tudjátok, valahogy az idővel nálam is nehezebb a fájdalom. az elején volt a sokk a halál miatt, a megkönnyebbülés, hogy már nem szenved, aztán a kijózanodás, utána hogy reggel nyolc óra, és nem hív???, aztán a rádöbbenés, hogy basszus, nem csak elutazott egy időre, majd ez a keserű fájdalom, hogy mennyire kicseszettül hiányzik, hogy annyira fáj, hogy többet ne szól hozzám, holott hallom a hangját, és hogy mikor megyek a temetőbe, mintha kínoznának, majd pedig három napig utána  arémálmok :§ mindenszentek után azt álmodtam, hogy ismét élt, és arról beszélgettünk, hogy kiástuk őt a sírból, mert rájöttünk, hogy nem is halt meg, és téves volt az egész. majd mivel akkor is beteg volt álmomban, el akart menni orvoshoz, mire én figyelmeztettem, hogy nehogy elmenjen, mert emlékezzen rá, hogy miért ástuk ki, és hogy ha akkor nem megy el orvoshoz, nem is tudtuk volna mai napig, milyen beteg.... iszonyú volt. a férjemnek meséltem másnap, azt mondta, egész éjjel nyahogtam, kihagyott a lélegzetem, figyelte, mi van velem :-(((

iszonyú volt az ébredés, hogy mégse ástuk ki, és nincs itt . jaj de nagyon fáj. mindenszentekkor a kislányom az apja ölébe bújva zokogott, hogy mennyire hiányzik neki a papesz :-( nem is nagyon tudom vigasztalni, mert amennyire nekem hiányzik, arra nem elég a szó 

de ahogy valamelyik nap a facebookon olvastam: " egy valamit megtanultam az életről: -megy tovább" . hát valahogy így van....

Törölt nick Creative Commons License 2013.11.07 0 0 338

tökéletesen megfogalmaztad, ugyanígy érzem én is.

anyukám halála óta minden este mécsest gyújtok otthon, ide valahogy eszemben sem jutott ilyesmit tenni.

mostanában nem volt kedvem írni, nem is tudtam volna mit, üres és szomorú vagyok belül én is.

nagyon szépen írtad, hogy színek halványabbak lettek.

Előzmény: solemare (337)
solemare Creative Commons License 2013.11.07 0 0 337

Örültem amikor létrejött ez a topik, jó volt olvasgatni, néha írni is.

A gyász egy nagyon szubjektív folyamat, nincs szabálya. Van akinél pár hónapig, másoknál évekig - sőt egy életen át is -, eltarthat.

Nem vagy sem rosszabb, sem jobb a másiknál, ha huszonvalahány évesen ilyen hosszú idő után is vágyik a lelked anyud után.

Én egyre kevesebbet sírok. Talán belenyugodtam a megváltozhatatlanba, nem tudom. De azt tudom, hogy a lelkem semmivel nem lett könnyebb.

Olyan mérhetetlen a magány bennem és tudom, ez már így marad mindörökre.

És ha sírdogálós vagyok ezen sorok miatt, hát legyen.

Valami elment anyuval mindörökre. Élem a napjaimat, szeretem a gyerekeimet, a munkámat, sok jó ember vesz körül, de a színek halványabbak lettek, a nevetésemben mindig van egy sóhaj.

Azt nagyon sajnálom, hogy halottak napján nem égett itt sok mécses a szeretteinkért.

 

 

 

 

Andris8 Creative Commons License 2013.11.07 0 0 336

Szia, szerintem is teljesen jó így, hogy van ez a topic. Egész stabil hetem volt, sok mindenen eltöprengtem és úgy látom, hogy pszichiáter nélkül is ki tudok mászni a gödörből, csak nekem sokkal több idő kell. Általános iskolába elején is fél órával többiek előtt elkezdtem a tábláról másolni a mondatokat, mert le voltam lassulva, ugyanis az óvodában átszoktattak balkézről jobbkézre. Majd nemsokára írok egy hosszabb monológot, de azt nem tudom, hogy mikor. Addig is a legjobbakat!

Előzmény: AliceCsodaországban01 (335)
AliceCsodaországban01 Creative Commons License 2013.11.07 0 0 335

Mondjuk pl amiatt irok ide, mert  kifejezetten érdekel Andris sorsa, hogy mikor lesz képes kikeveredni eből a pszichés katyvaszból ami miatt gyakorlatilag nem tud rendesen élni, megfogadja e valaha is bárki tanácsát, ilyesmi.

 

De te nem találod furcsának, hogy mondjuk van egy topic a rákról a betegek számára, mondjuk, hogy megosszák a tapasztalataikat, hogyan lehet csökkenteni a mellékhatásokat ki hol tart a kezeléseknél, mennyit javult, mennyit romlott, aztán egyszer csak azon kapja magát, hogy nem tud semmit írni, mert oldalakon keresztül részvétnyilvánitások vannak, ráadásul alig van szintén rákos kolléga, főleg a rákosok hozzátartozói számolnak be a szenvedéseikről?   Na éppen emiatt jó volt kettéválasztai a témát , szerintem teljesen logikus volt, és ezen nem kell senkinek megsértődni.  Mind a két helyen mindenki szivesen látott résztvevő, csak lehetőleg arról beszéljen ami a topic címe.

Előzmény: Vén Nyanya Csúfság (333)
zsákbacickom Creative Commons License 2013.11.07 0 0 334

Én úgy gondolom, hogy aki beteg, az valóban nem mindig van olyan hangulatban, hogy a gyászoló hozzátartozók gondolatait, problémáit olvasgassa. Ezért is volt jó ötlet ez a külön oldal – de ezt már az elején megbeszéltük. Gyerekek, nem látom okát, hogy miért ne jöhetne ide is a beteg, hiszen nyilván érdekli a többiek sorsa is, és esetleg jól is eshet neki, hogy „szót válthat” a többiekkel – egyik sincs elzárva a másik elől, ez így kerek! A gyászolók is nyilván visszaolvasgatnak, ami nagyon jó, hiszen a tapasztalataik alapján tudnak segíteni, ha olyan esettel találkoznak.

 

Ja, és régi róka vagyok én is: a lánynevem F.Á.S. volt, de valamiért azzal sokat vacakol a fórum, illetve most már nem is engedett be, ezért változtattam!

Vén Nyanya Csúfság Creative Commons License 2013.11.07 0 0 333

Az az érthetetlen a kérdező számára, hogy a másik topicban pont te voltál a leghangosabb, hogy ne legyen siránkozás, mert rossz hatással van rád ( ami érthető) és nem szereted olvasni. Ezzel szemben olvasod és írsz  ebbe a topicba, itt érez ellentmondást a kedves kérdező.

Szerintem is jobb lett, hogy szét lett választva a fórum. Bár érezhetően megsértődtek páran, mert ide már nem írnak.

Előzmény: AliceCsodaországban01 (332)
AliceCsodaországban01 Creative Commons License 2013.11.07 0 0 332

Mi van ezen érthetetlen? Ha kifejezetten a rákról tudsz valami okosat mondani (vagy butát, mindegy), akkor te is ugyaúgy írhatsz az eredeti rákos topiicba, ez a topic meg a  sirdogálásra alakult, meg a lelki feldolgozására.

Előzmény: Törölt nick (330)
Shock. Creative Commons License 2013.11.07 0 0 331

Ja, ha te logikat keresel a topiclakok beirasi szokasairol, akkor magadra vess. -)

Előzmény: Törölt nick (330)
Törölt nick Creative Commons License 2013.11.06 0 0 330

azt nem értem, hogy a másik topicban nem szabad gyászolásról, rossz híreről írni, azért alakult ez a csoport. viszont akkor aki ott nem bírja olvasni, az miért jön ide? mi ebben a logika?

solemare Creative Commons License 2013.11.02 0 0 329

 

 

 

 

 

Reményik Sándor: Halottak napja


Halottak napja van. Az elsõ,
Mióta döngve hullott Rá a hant.
A Sír tövében egy-egy fénybogár
Csillog. Különben sötét a határ,
S hosszú az éj alant.
Szívek, tilos a nagy világítás,
S virág sincs annyi már,
Elpazaroltuk régi ünnepen;
Egy-egy szálat visz némán, könnyesen,
Ki ma este a temetõbe' jár.
Hiába, virág sincsen annyi már.
De egy-egy szálat letenni szabad.
S hallatni tompán, fojtottan szavunk,
És aztán: kezet fogni halkan, loppal,
Egyik halott a másik halottal:
Ó, hisz' mi itt mind halottak vagyunk.

 

 

 

 

Andris8 Creative Commons License 2013.10.31 0 0 328

A másik topicban olvasott jó hírek eléggé feldobták a hangulatomat, emiatt is sikerült az egyik legjobb időmet megfutnom. Szép napot mindenkinek.

kisidi Creative Commons License 2013.10.30 0 0 327

A kettő nem zárja ki egymást! Együtt futni a kedveseddel?

Előzmény: Andris8 (325)
Shock. Creative Commons License 2013.10.30 0 0 326

Elfogadom, de hidd el nekem, hogy az udvarlas is erosebbe tesz, ezt viszont en allithatom nagy biztonsaggal.

 

Kozben persze lehet futni, kulonosen ha a feltekeny ferj ido elott hazaer. .-)

Vilagcsucsot lehet futni 100 meteren, ezt is biztonsaggal allithatom.

 

Na, ennyit errol, gyogyulgass, fel a fejjel, vidamsag, jokedely es minden ami az elethez szukseges.

Előzmény: Andris8 (325)
Andris8 Creative Commons License 2013.10.30 0 0 325

Szép dolgok ezek, biztos eljön az idő erre is,  de a futás már lételemem. Szükség van rá és lelkileg is erősebbé tesz, ezt nagy biztonsággal állíthatom.

Előzmény: Shock. (324)
Shock. Creative Commons License 2013.10.28 0 0 324

Andris - Andris, nem hallgatsz a jo szora.

 

Most nem futunk, kulonosen nem ejszaka, hanem szepen becsajozunk, udvarolgatunk, szepeket mondunk a holgyeknek, meghoditjuk az egesz vilagot.

 

Futni raerunk utana. -)

 

Előzmény: Andris8 (323)
Andris8 Creative Commons License 2013.10.27 0 0 323

Ahhoz én még gyenge vagyok, most viszont megyek futni, ez a jó idő elég rendesen feltöltött energiával.

ny63 Creative Commons License 2013.10.26 0 0 322

Egyetértek. Az egy megfelelő terápia. :-)

Előzmény: Shock. (321)
Shock. Creative Commons License 2013.10.26 0 0 321

Be kellene csajozni. -)

Előzmény: Andris8 (319)
Andris8 Creative Commons License 2013.10.26 0 0 320

Én itt is szeretném megosztani, mert higgyétek el sokat segítetek, el se tudnám mondani, hogy hányszor adott erőt akár egy rövid mondat is. Amit le akarok írni nagy erőt kell vennem magamon, mert abban minden benne lesz, az egész folyamat.....

 

Amint ezt megteszem, az lesz az első igazi lépés a gyógyulás felé.

Előzmény: Order of Hermes (318)
Andris8 Creative Commons License 2013.10.26 0 0 319

Valóban van ebben valami, valahogy húzom, halasztom a dolgokat, félek döntést hozni, mindenféle pótcselekvést választok, inkább futok 10 kilométert, minthogy leüljek beszélni a dolgokról.

Előzmény: AliceCsodaországban01 (317)
Order of Hermes Creative Commons License 2013.10.25 0 0 318

Nem erted meg mindig. A gyogyulas elso lepcsofoka az, hogy ami benned van, azt megosztod masokkal. Es nem, nem a magunkfajta forumhuszarokkal, mert mi beszelni tudunk, de kozvetlenul segiteni nem.

Apukad viszont igen.

Előzmény: Andris8 (316)
AliceCsodaországban01 Creative Commons License 2013.10.25 0 0 317

Aha ez most a legujab, apukámat megviselné. 

Én öszeírám, hogy eddig mi mindent hoztál fel, hogy NE kelljen meggyógyulnod, elég hosszú és érdekes lista lesz.

Előzmény: Andris8 (316)
Andris8 Creative Commons License 2013.10.24 0 0 316

Ahogy ígértem nemsokára leírom a teljes történetet és érhető lesz, hogy miért rekedtem meg, az okokat tudom, hátha a megoldáshoz közelebb visztek. Utána elmegyek pszichiáterhez is. Csak az a baj, hogy a környezetem előtt is titkolom a fájdalmam, tudod apukámat nagyon megviseli, ha szenvedni lát és nem akarom őt is letargiába sodorni.

Előzmény: Order of Hermes (313)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!