Kertész Imre is matematikus, döbbentem rá, miközben a könyveit olvasom. Talán nem meglepő a kijelentésem, zenei-matematikai szerkezeteket vélek felfedezni a műveiben. De ő alkalmazza ezt a zenei-matematikát. Különösen A kudarc-ban.
A kudarc első része kifejezetten fúga-szerkezetű a vissza-visszatérő motívumokkal. A regény első mondata körül kereng. Az írónak írnia kellene valamit. Aztán az író írni kezd valamit, és abban felbukkan egy író, aki megírt valamit, és azt az író, akinek írnia kell valamit, bőven beidézi - már ez csak három narrációs kiterjedés.
Hát ez az. Miért nem pampog a média Bolyaiékról? Vagy ha már a hőhalál-elméletről beszélsz, akkor Madách zsenialitásáról, aki drámájának egyik jelenetét kifejezetten termodinamikai szemszögből írta meg?
Miféle recepció-hiányok ezek? Zsenik éltek a XIX. században, akik előrevetítették a XX. század tudományos felfedezéseit és civilizációs rémségeit.
Mikor ír Esterházy (ex-matematikus) egyszer egy káoszelméleti regényt?
Igen, most volt a Bólyai-év is, szvsz a médiák mondhattak volna többet is róla globalice a magyaroknak, hogy érezhessék, nem a puszta linearitás a szemszöge/értelme az emberi létnek.
/Mindenesetre még a termodinamikai hőhalál-elmélet, az még erősen áll./ Ha áttesszük a matematikai-természettudományos szerkesztett hipotézis-szemléletét a társadalomelméleti,és a filozófia-létfejlődés-elméleti síkra /amely áttételezés a gondolkodás legelejétől egy szokásosan bevett eljárás/, akkor az újkori modernség originális esszenciáját kaphatjuk meg belőle, beleértve a relativitás-elméletet is. Már felvetődött nála is, hogy talán a fizikai tér/univerzum is ezen axióma-rendszert 'tartalmazza', nem az euklideszit...Azt a nevezetes 'k' tényezőt, ami a görbületet karakterizálná, még mindig nem tudták elcsípni/kimutatni/kielégítően tételezni...
Illyés Évforduló
Ó, magyarok esetében euklidészi geometriáról beszélni, hogy is mondjam, indokolt, miközben volt nekünk Bolyaink, a térgörbület látnoka, a nem-euklidészi geometria atyamestere. Amikor a 180 fok nem 180 fok, úgyszólván.
...azért ahoz is kell tehetség, hogy az ember teljesen 'üresen' éljen át olyan dolgokat, amiket átélt, és megőrizze ítélőképességét, ne bolonduljon meg, vagy ne legyen utána öngyilkos...Bocsi nem bírtam kihagyni a legNépsz-erűbbet magamból.
Az a svéd aki anno bejelentette, hogy ki az idei irodalmi, az utalt rá, hogy nem az itthon elismert kétségtelenül legeslegnagyobb magyar író kapta a N.díjat, de európának, a svédeknek ő a legméltóbb 2002-ben. Meg hogy csak M.o.-ról kaptak bírálatot a döntésükért...
Valszeg a világ/Eu értékrendszere-értékhierarchiája-értékerővonalai-értékgeometriája nem a magyarral azonos/párhuzamos/követő, hanem önálló/sajátszerű.
az a baj, hogy némely magyar csak az euklidészi geometriát ismeri, azaz 'Extra hungariam non est vita..", ha van is, akkor nem olyan...
Görbületi Tényező
Igen, ez roppant érdekes probléma. Könyveiből az olvasható ki, hogy volt egy pillanat, amikor rádöbbent: írnia kell, nevezetesen regényt kell írnia.
A Sorstalanságból talán kitetszik, hogy KI egy nagyon egyszerű fiú volt, akivel csakúgy megtörtént az, hogy majdnem meghalt, bekerült egy precíz, úgyszólván figyelemreméltóan pontos szabályrendszer és, khm, "munkakultúra" által működtetett halálgépezetbe, amely elvette a sorsát, amely megfosztotta attól, hogy dönthessen, hogy döntéseit értelmezhesse, és ezáltal írhassa meg azt, amit nem írt volna meg: egy nagyléptékű, nagylátszögű, történelmi nagyregényt a holokausztról.
Szerintem ezért zseniális az egész: a hatvanas évek elején, közepén valaki elkezdi írni élményeit, tíz éven át, nem hagyva befolyásolni magát attól, ami irodalmi közmegegyezés, trend, uralkodó stílus és narrációs alaphelyzet:
megírja lineárisan a történetet, amelyben még a legalapvetőbb irodalmi követelmények egyike sem, a gondosan megmagyarázott okság sem értelmezhető, illetve nem teljesül.
Vagyis: KI egy Nobel-díjas dilettáns. Műkedvelő. Nem szeret írni, de ez az élete. Nincsenek ötletei, ezért csak egy dolgot tud megírni, mindig ugyanazt. Egy fantázianélküli zseni.
Érdekes hogy K., általa negatívnak mondott társadalmi erőtérben _is_ meg tudta fogalmazni/alkotni/őrizni a saját szellemi függetlenségét, alkotóerejét./Ny-Európában-ban mást írt volna, Ő mondta./ Ehhez hallatlan elszántságra, önbizalomra, erős hitre volt szüksége.
/Lehet, hogy már egész korán kialakultak/rögződtek a magatartásának/szemléletének ős-erővonalai; magja, amire ráépült a gyümölcs?/
Amikor azt mondta, hogy neki az _utolsó_ menedéke volt az írás, anélkül elveszett volna a lelke, akkor valamilyen mély igazságot fogalmazott/világított meg.
Ezt se én találtam ki elsőnek, biztos..
Emlékeim szerint azért jó sokat lehetett hallani róluk is. A "felhajtás" lélektani motívuma szvsz az lehet, hogy KI Magyarországon is él, illetve olyan művéért kapott Nobelt, amit Magyarországon alkotott, és persze az is fontos körülmény, irodalmi díjat magyar még nem kapott, pedig voltak jelöltek, mint például Weöres, Illyés.
Lénárd Fülöp (Philipp E. A. von Lenard) 1905, fizikai
Bárány Róbert (Robert Bárány) 1914, fiziológiai
Zsigmondy Richárd (Richard A. Zsigmondy) 1925, kémiai
Szent-Györgyi Albert (Albert von Szent-Györgyi) 1937, fiziológiai
Hevesy György (George de Hevesy) 1943, kémiai
Békésy György (Georg von Békésy) 1961, fiziológiai
Wigner Jeno (Eugene P. Wigner) 1963, fizikai
Gábor Dénes (Dennis Gabor) 1971, fizikai
Polányi János (John C. Polanyi) 1986, kémiai
Oláh György (George A. Olah) 1994, kémiai
Harsányi János (John C. Harsanyi) 1994, közgazdasági
Kertész Imre 2002, irodalmi
LÉNÁRD FÜLÖP - Philipp E. A. von Lenard
(1862. június 7., Pozsony - 1947. május 20., Messelhausen)
1905-ben fizikai Nobel-díjat kapott "a katódsugaras vizsgálatokra
alapozott atommodelljéért (dinamida)". Németországban élt, nem
tartotta magát magyarnak.
BÁRÁNY RÓBERT - Robert Bárány
(1876. április 22., Bécs - 1936. április 8., Uppsala)
A fiziológiai vagy orvostudományi, 1914. évi Nobel-díjat 1915-ben
kapta "a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és
kórtanával kapcsolatos munkáiért". Svédországban élt.
ZSIGMONDY RICHÁRD - Richard A. Zsigmondy
(1865. április 1., Bécs - 1929. szeptember 23., Göttingen)
Az 1925. évi kémiai Nobel-díjat 1926-ban kapta "a kolloid oldatok
heterogén természetének magyarázatáért, és a kutatásai közben
alkalmazott módszerekért, amelyek a modern kolloidkémiában
alapveto jelentoséguek". Németországban élt.
SZENT-GYÖRGYI ALBERT - Albert von Szent-Györgyi
(1893. szeptember 16., Budapest - 1986. október 22., Woods Hole)
1937-ben orvosi Nobel-díjat kapott "a biológiai égésfolyamatok
terén tett felfedezéséért, különösen a C-vitamin, valamint a
fumársav-katalízis vonatkozásában". 1928-1945 között a szegedi
tudományegyetem professzora volt, 1947-tol az Egyesült
Államokban élt.
HEVESY GYÖRGY - George de Hevesy
(1885. augusztus 1., Budapest - 1966. július 05., Freiburg im
Breisgau)
Az 1943. évi kémiai Nobel-díjat 1944-ban kapta "a kémiai
folyamatok kutatása során az izotópok indikátorként való
alkalmazásáért". Németországban, Dániában és Svédországban
élt.
BÉKÉSY GYÖRGY - Georg von Békésy
(1899. június 3., Budapest - 1972. június 13., Honolulu)
1961-ben fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjat kapott "a fül
csigájában létrejövo ingerületek fizikai mechanizmusának
felfedezéséért". Az Egyesült Államokban élt.
WIGNER JENO - Eugene P. Wigner
(1902. november 17., Budapest - 1995. január 1., Princeton)
A fizikai Nobel-díjat 1963-ban kapta "az atommagok és az elemi
részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapveto
szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért". Az Egyesült
Államokban élt.
GÁBOR DÉNES - Dennis Gabor
(1900. június 5., Budapest - 1979. február 9., London
1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott "a holográfiai módszer
felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért".
Nagy-Britanniában élt.
POLÁNYI JÁNOS - John C. Polanyi
(1929. január 23., Berlin-
Polányi Mihály természettudós fia. 1986-ban kémiai Nobel-díjat
kapott - megosztva - "az elemi kémiai folyamatok dinamikája terén
végzett kutatásokért". Kanadában él.
OLÁH GYÖRGY - George A. Olah
(1927. május 22., Budapest -
1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott "a pozitív töltésu
szénhidrogének tanulmányozása terén elért eredményeiért". Az
Egyesült Államokban él.
HARSÁNYI JÁNOS - John C. Harsanyi
(1920. május 29., Budapest - 2000. augusztus 9., Berkeley)
1994-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott - megosztva - a
játékelmélet területén alkalmazott úttöro elemzéseiért. Társai
elméleti munkájára építve mutatta meg, hogyan lehet elemezni a
hiányos információval rendelkezo játékokat, és ezzel
megteremtette az alapokat az "információ közgazdaságtanának"
kutatásához. Az Egyesült Államokban élt.
(Forrás: MTI. Rt. Sajtóadatbank, 2001. november 5.)
Valami olyasmi, igaz, inverz módon, mint Platon Timaioszában, amikor Szokratész haldoklik, és a barátok megjegyzik, Platon nem tudott eljönni, mert beteg.
A Kudarc első harmada egészen pompás, ami azután jön, kissé, khm, véleményes (szóval nekem Kafka és Dérytől a G. A. úr X-ben ugrik be). Bár nagyon érdekes ebben a részben, amikor a Kudarc főhőse, Köves találkozik magával Kertésszel (akinek "Berg" a "nickje").
Egy rekamiényi könyv van kiterítve otthonomban, ünneplek majd olvasással...
Szeretem a svédeket, az unió is jó lesz...kibirtuk mi még a törököket is, tatárokat, oroszokat...mindenkit...
Utántölthető Griffmadárpókfonál
Ja, én is azt érzékeltem, hogy KI volt akkor a sztár.
Megkukkoltam a Dagens Nyheter online-t, címlapom nyomtak egy képet a vacsoráról, ahol KI ott röhincsél a svéd királynéval.
A laudáció is egészen remek volt, a legcsekélyebb jelét sem vettem annak, hogy a saját olvasatomhoz képest az a Lindgren nevű - másik ízirájderes muki!:) - félreértette volna KI-t.
aszonták, hogy K.-nek az udvariasnál hosszabban tapsoltak...hoppá!
Bartók ott _nagyon_karakteresnek hatott Vivaldi,Bach után...
Az a Vernon, meg kiköpött izirájder volt a kvarcórájával, meg a pléh-gyűrűivel:), meg, hogy hogy pukkedlizett, aszittem leesek a fotelból...
Biztos jár Blu klubbokba is...hadd járjon...
Meghallgattam a köszönőbeszédét, ami persze hiányzott belőle, az a német nép útvesztése, amit Goethe felvetett a Faustban:egy boldog pillanatért eladni lelkünket az ördögnek.
Intelligensebb/igaz keresztény népeknél ez szóba sem jöhetne, Goethe erről regényt írt, a történelem meg horrort...
A német nép átengedte a döntést a vezérének, lemondott anno a lelkiismeretéről, az összes keresztényi értékekről.
Ahrimán elszabadult, és még nincs teljesen legyőzve, attól tartunk...
Nem tudom én sem, de én most azt érzem, midőn olvasom könyveit (más lehetőség nem adódott, mert nem volt más lehetőségem), hogy valamiféle viszolygás fertőzi lelkemet, és, hogy immár teljes képtelenségekkel súlyosítsam a zavart, amit érezni vélik, hozzáteszem, valamiféle figyelmeztető sipolást, esetleg torzult jajongást érzékelek, mikor a textúra fölé hajlok, mintha valami nem lenne rendjén.
Bele lehet süketülni a rágalomáriákba?
Vagy gyöngyszemmé fejlődik a húsunkba rakódó koszcsepp? Vagy mégsem, és végképp magunkba záródunk?
Aludtam egy éccakát a hozzászólásod megválaszolására.
Nos. Még a látszatát is szeretném kerülni annak, hogy provokállak. Nem, nem és nem.
Ám. Aligha van itt szó babérszerzésről. Ellenben: eszmék és vélemények szabad cseréjéről. Mármint: van szó itt.
Holott. Tartottam attól, és ez off, hogy visszautasítod a "barátom" megszólítást. Ezzel kapcsolatos óhajod megtisztel, és élni is kivánok a lehetőséggel. Lassan egy éve csöppentem ebbe a világba, és viszonylagos rendszerességgel (de rendszeresen) társalgunk, és aligha állíthatnám, hogy ezek a társalgások számomra ne lettek volna gyümölcsözőek, tanulságosak, emberiek és gondolatébresztőek.
