Sajnálom, igyekeztem perceken belül korrigálni, de akkor túl késő volt.
Nem fogjuk elmondani, majd ha végeztél a könyvvel, és esetleg visszaolvasod a beszélgetéseinket, rá fogsz jönni, hogy az "írópáros" ezt is megváltoztatta (ahogy OPi is írja), holott Frank Herbert egyértelműen elmondja, kik ők, egyértelművé teszi az utolsó kötetében (és nagyképűség nélkül, de ha sejtetéseket értelmezi az ember, akkor -nem mondom meg hol- egy fejezet konkrétan, párbeszéd formájában egyértelművé teszi.
@OPi
Frank Herbert felfedi, erről beszéltünk is lentebb (konkrétan le is írjuk, kik ők) (SPOILERA Káptalanházban Idaho és Dortulja is "felfedezi", hogy a Sokarcú Ellenség az újfajta Arctáncoltatók lehetnek. Az utolsó fejezet pedig konkrétan egy önvallomás Daniel és Marty részéről.), az nem számít, hogy nem lett megírva a folytatás és a konkrét céljaik nem derülnek ki, sem a konfliktus lefutása és megoldása, mert a Mester nem élhette meg ennek elmondását.
Sajna már elolvastam az első hozzászólásod, csak utána láttam a spoiler figyelmeztetésed, de semmi baj. Sejtettem, hogy Omnius lesz, mivel elolvastam a Dűne Homokférgei ajánlóját, és ott írnak a gondolkodó gépekről, és mivel a Dűne Vadászaiban a 200. oldal környékén járok, és ott Khrone már elkezdi bevezetni az Ixieken keresztül a gondolkodó gépek technológiáját. De azt nem gondoltam volna, hogy Erasmus is benne lesz. Eddig még nem olvastam a Dűne Legendái Trilógia befejező részét, a Corrini csatát, mert nem lehetett kapni, de most már újranyomták, és ha befejeztem a Dűne Vadászait, utána elolvasom azt, és végül a Dűne Homokférgeit, és ezzel lezárom a Dűne sorozatot részemről. Azt gondoltam a Corrini csatában elpusztítják Erasmust, de a hozzászólásod elolvasása után úgy tűnik mégsem. Egyébként a Corrini csatával szerettem volna folytatni ha lehet kapni, még a vaterán is rákerestem, de az egyetlen eladó nem általlott 10ezer Ft-ot kérni érte, annyit pedig nem ért meg, akkor inkább közbe iktattam a Dűne Vadászait. Omniusra utaló jel volt az is, hogy a Butleri Dzsihad kötetben Omnius fellövi saját maga másolatait a mélyűrbe, sejtettem, hogy ez több kötetre előre mutat, és hogy máshol is kifejlődnek a gondolkodó gépek.
Azt nem sejtettem, hogy a Tisztelet Matrónái kiszabadított tleilaxi nők. Ez érdekes! Jól lelőtted nekem a poént. :)
Azt semmiképpen ne mondjátok el ki az öregúr és hölgy aki a tachionhálót szövi a nem hajó köré. Bár már sejtem, de hagyjátok meg a jótékony homályt.
A legelső hozzászólásom itt valamikor 2007 elején ejtettem meg és pont a Dűne vadászairól írtam le az érzéseimet, amik nagyon negatívak (finoman fogalmaztam, szerintem konkrétan egy hulladék, pl. beleírnak egy "fordulatot" (sicc!), ami soha nem volt benne még utalás és elgondolás szintjén sem a Mester műveiben, és ennek történetét írják le a Paul of Dune-en, pfej), ez a 2604-es hozzászólás. Nálam ez az irodalom legalja.
Ha érdekel ez, onnantól felfelé mindent és mindenkiét javaslom olvasd el, miért tekintjük, mi hard-core rajongók blaszfémiának Brian és a haverja ámokfutását. Kifejtjük, hogy mik azok a szellemi horizontok, amik jellemezték az eredeti hat regényt [röviden: mellőznek midennemű mélyebb tartalmat és filozófiát, egy valószínűleg mondvacsinált "vázlat" címén.] Szerintem remek, sokrétű és tartalmas beszélgetéseket folytattunk, írtunk le, én legalábbis rengeteg magvas gondotatot találtam itt, talán ideje is lenne visszaolvasni. :)
Ezzel nem a nézőpontom akarom rád erőszakolni, csak ha már kérdezted, hogy és mint, ha elolvastad a két utozmányt, vissza tudod olvasni a különféle véleményeket, én pedig megadtam a pontot, hogy hol ejtettük ezt meg (a korábbi dolgokat is érdems elolvasni, csak itt jelent meg a DV). :) A tüöbbiek már persze sokkal előbb elkezdték a többi, korábban megjelent kötetek hiábáit és ellentmondásait felsorolni, tehát a 2604-es alatt is érdemes olvasgatni, sőt! Ne úgy tűnjön, mintha az első kommentem lett volna fordulópont.
Ráadásul ha már szóba került az első mozi, a Lynch-féle szintén "szenny" (bocsánat), pontosan úgy "értelmezik" a báró karakterét, ahogy a rendező: egy mészárló, perverz idióta baromnak. Ezzel szemben a Mester báró karaktere egy logikus, precíz, megfontolt elme, aki "mellékesen" perverz, de nem az domináns a tettei formálásában a politika színterén.
Tavaly év végén a Locus magazin ezekben a kategóriákban tartott szavazást (itt vannak a listák):
- 20th Century Novella
- 20th Century Novelette
- 20th Century Short Story
- 21st Century Novella
- 21st Century Novelette
- 21st Century Short Story
- 20th Century SF Novel
- 20th Century Fantasy Novel
- 21st Century SF Novel
- 21st Century Fantasy Novel
És bár nem reprezentatív, de sokan hallottak már a Locus-díjról, és az ő szavazásukon a XX. szád legjobb sci-fi regénye a Dűne, és igen magas értékkel, megelőzve a második kedvencemet, ami Card 'Ender's Game'-e.
És a "szerzőpáros" az alsókategóriás ponyváival a világba nincsenek (sőt a haver egyéb írásai sem).
Remélem nem vetted támadónak a hangnemet, de nincs kedvem még egyszer lepötyögni a saját, abszolút negatív nézőpontomat és érveimet, de ha kíváncsi vagy ezekre (és másokéra is), szerintem érdemes visszakeresni. 500 hozzászólás per oldal esetében, ha jól emlékszem a harmadik oldal.
Sajnos azonban éppen az ilyen lektűr népszerűsége és Star Wars tucatregények miatt nem tudja a kiadó megjelenteni aDestination:Void/pnaodra Chronicle-s Frank Herbert-Bill Ransom által írt négy kötetes regényfolyamat, mert ötlettelen regényekre még mindig van igény (pontosabban egyes klasszikusok kevésbé fogynak, éppen a tartalmi értékük okán), pedig rengeteg pozitív ellenpélda van kiadk terén: Ad Astra, Agave, Alexandra, Galaktika.
Sajnos a Szukits Kiadó elég sokat küzd ezekkel a problémákkal, lásd régebben a DragonLance klasszikus trilógiájának elakadása.
Az térhajlítós űrutazás nem új:) Az eredeti Dűnében a később megjelent nem-hajók közlekedtek így, amiknek ugye nem lett volna sok értelme, ha ezt a fűszer is tudta volna több ezer évvel korábban. A Fűszert a hagyományos űrhajók útvonaltervezéséhez használták, mert akkora sebességnél előre kellett ismerni a biztonságos röppályát, hogy ne menjenek neki semminek. Ez az egész dűne-univerzum egyik alapja, már ha a történetet vesszük.
El tudom fogadni amit írtok, az igaz, hogy a 6+3 kötetet 4-5 év alatt sikerült elolvasnom, és mindent csak egyszer, nyilván nekem fel sem tűnik sok minden. Mellette sok mást is olvastam, meg el voltam foglalva a munkámmal és a családommal is.
Mellesleg nekem tetszik az új térhajlítós űrutazás ötlete (is).
Itt többen vagyunk, akik az eredeti sorozat rajongóiként adtunk pár könyvnyi esélyt az utódoknak (jómagam 3-at is elolvastam, mielött véleményt formáltam). Sajnos messze nem egy követendő sznvonal, sajnos még az átlag sci-fi irodalomnál is gyengébbekre sikerültek.
Azt maga Frank Herbert is elismerte hogy hiányos a sorozat, a Képtalanház utáni befejezésnek (?) vázlataival el is készült, de sajnos regény már nem lett belőlük. Nagyrészt ezeket a vázlatokat övező legendára épít az utódsorozat, mondván mi csak apuci vázlatait követjük, és az ő művét fejezzük be. Ez azonban több helyen sántít, elsőként is valahogy eddig a vázlatokat senkinek nem sikerült nyilvánosságra hoznia.
Őszintén szólva a pofám leszakadt, mikor annak idején az új kiadások előszavában oldalakon keresztül csak arról nyekeregtek, hogy az eredeti Dűne „tele van letisztázatlan pontokkal”, ezért eccerűen muszáj gyártani hozzá az új könyveket valagszámra, mert különben befejezetlenek maradnak. A Dűnét igen nehéz követni, és nem is mindenki képes/hajlandó rá, de ha sikerül, akkor kerek egész (az utódoknak nem nagyon sikerült, részben ezért is következetlenek az új könyvek a Dűnével, de ezt szintén nem mindenki veszi észre). Azt a bizonyos összefoglalót a kiadó egyik embere írta, neki pedig az a dolga, hogy az új könyveket is megvetesse az olvasóval. Nem hülye a kiadó, látta, hogy az új könyvek igényelnek némi támogatást létjogosultság-ügyben.
Nem bűn a Dűnét kizárólag történetként élvezni, és nem bűn olyan folytatást szeretni sem, aminek csak történetként van értéke. Nem is ezzel van a nagy gond, meg nem is azzal, hogy „vannak eltérések az eredetihez képest”, hanem hogy az új könyvek egész univerzuma egy batár nagy eltérés; eseményestül, technológiástul, szereplőstül (már ahol a klasszikus szereplők is felbukkannak). Ha úgy olvasod, hogy közben nem felejted el a felét, akkor észreveszed Te is. Mennyire jó egy folytatás, ami nem azt próbálja folytatni, aminek állítólag a folytatása próbál lenni? Szerinted egy folytatásnál ez nem volna alapdolog? Ez a minimum, amit egy előzmény-utózmány szerzője megtehet: hogy ami már adott, azt nem buzerálja.
Ha simán csak az volna a gond, hogy a Dűnéhez képest gyengék ezek a könyvek, meg hogy szellemiségben hozzá se tudnak szagolni az eredetihez, akkor nem szóltam volna semmit. És sajnos többhöz volt szerencsém 3-4 oldalnál.
Értem, hogy vannak eltérések az eredetihez képest, de azt ne felejtsük el, hogy Frank Herbert eredeti munkájában is voltak lyukak és letisztázatlan pontok, olvastam is róla az egyik újabb kiadású de még Frank Herbert által írt Dűne kötet összefoglaló fejezetében.
Én elhiszem és elismerem, hogy az eredeti 6 kötet jobb, mint Brian Herbert Dűnéje, azonban én nem látom ennyire negatívan a helyzetet, én legalább adok esélyt az újnak, és nem tartom jelentősen rosszabbnak az újat az eredetinél, szerintem a téma is közös.
Ne ítélj 3-4 oldal elolvasása után.
Sajnálom, hogy nem értünk egyet ebben a témában, csak én tényleg ezt gondolom, mint olvasó és rajongó.
Az előzmények is ellentmondanak az eredetinek, sőt, én csak az előzmények ellentmondásairól tudok. Már olyan alapdolgon is elhasalt a szerzőpáros, hogy átírta a Fűszer és az űrutazás kapcsolatát arra a térgörbítős verzióra, ami Lynch 1984-es filmjében jelent meg (egyebeket is átvett a filmből, ami nem éppen a könyvhűségéről volt híres).
Nem lehet feltámasztani halott embert, és nem is kell. Ha a „folyatatás” sem szellemiségében, sem mondanivalójában, sem stílusában sőt, egyáltalán semmilyen szempontból nem tartozik egy kategóriába az eredetivel (azon kívül, hogy sci-fi), és ráadásul még ellent is mond az eredetinek (vagyis nem kiegészíti a történetet, hanem eltorzítja), akkor az csak lejáratja a Dűnét. Mármint nem mintha úgy érezném, hogy kiegészítenivaló van rajta (legfeljebb nem hepiendes szájbarágós mindent elmagyarázunk stílusban zárta le F.H.), de egyébként lehetett volna értelmes előzmény-utózmányt is írni, aminek mondjuk köze is van a Dűnéhez. Az elfogultságom meg szerencsére a tényeken azért nem változtat. Épp ezért hoztam fel csak a konkrét ellentmondásokat a két széria közt.
Ahogy alább is írtam, eddig csak az előzményeket olvastam az utódoktól, és ott nem volt mit összekeverni, hiszen a Dűne Legendái Trilógia a Dűne előtt játszódik.
Nekem jó kis űr háborús könyveknek tűntek gondolkodó gépekkel, bár még csak az első két kötetet olvastam a háromból. Aztán ahogy most olvasom a Dűne Vadászait az már kevésbé tetszik, de nem tartom olvashatatlannak. Azért gondoltam, hogy elolvasom a Dűne Legendáit, és a Dűne Vadászait és Homokférgeit, hogy legyen eleje és vége a történetnek.
A Dűne Harkonnen ház, a Dűne szelei és stb.. könyvek már nekem is pénzhajhászásnak tűnnek.
De szerintem az is belejátszik a véleményedbe, hogy elfogult is vagy, de halott embert feltámasztani már nem lehet, hogy írjon folytatást, így legalább kerek egész lesz. Az se volt jobb, hogy nem volt vége.
Az ízlés és a ponyva megítélése egy dolog, de úgy írni „folytatásokat”, hogy kismillió helyen átírjuk (jobban mondva leszarjuk) az eredeti történetet, az már botrány. A régebbi hozzászólásokban több tucat ilyet összegyűjtöttünk. Ha nem tetszik a szerzőknek a Dűne, akkor minek folytatják?
ez az első hozzászólásom ezen a fórumon. Nekem tetszik a Dűne univerzum.
Eddig elolvastam (sorrendben):
- A Dűne
- A Dűne Messiása
- A Dűne Gyermekei
- A Dűne Istencsászára
- A Dűne Eretnekei
- A Dűne Káptalanház
- A Dűne Legendái: A Butleri Dzsihad
- A Dűne Legendái: A Gépirtó hadjárat
Most olvasom: - A Dűne Vadászait, majd terveim szerint a - A Dűne Legendái: A Corrini Csata következik, végül - A Dűne Homokférgei.
Nem olvastam végig a fórumot, csupán az első néhány hozzászólást a 90-es évek végéről, nehogy elmondjatok valamit ami lelövi a lényeget! Kösz előre is!
Nekem a következő sorrendben tetszettek a kötetek:
- Legjobban tetszett a A Dűne Istencsászára
- Utána a A Dűne Legendái: A Butleri Dzsihad
- Legkevésbé eddig az tetszik, amit most olvasok, a Dűne Vadászai, ezért lassan is haladok vele.
Amúgy az utódok munkája sem rossz szerintem, ízlések és pofonok különböznek.
Természetsen tudunk. A Szukits először a Gáspár András-féle forddítást adta ki a 2000-es években, tehá a Valhallás fordításon ásta át magát. Ennek a borítóján a Dűne sivatagos látképe látható. A későbbi újranyomás már viszont már egy újrafordítás, Galamb Zoltáné.
2009-ben így írtam erről a 3187-es kommentemben:
"A könyvtárból kikölcsönöztem a Dűne Messiása új fordítását, hát, lehet, hogy elfogultság, de valahogy jobb az előző, (mert a legtöbb helyen jobban megragadta a könyv hangulati világát) annak ellenére, hogy egy-két helyen sokkal pontosabban fordít, és így a lényeges dolgok nem maradnak ki, pl.:
"Do you divert me with Zensunni prattle?" Paul asked. "Zensunni has other avenues to explore, Sire, than diversion and display."
Gáspár András:
"- Zenszuni szócsépeléssel akarsz elandalítani? - A zenszuni út, Sire - mondta Hayt - nem erre való."
Galamb Zoltán:
"- Zenszuni szószaporítással akarod elterelni a figyelmemet?- kérdezte Paul. - A Zenszunik a figyelemeltereléstől és a figyelemfelkeltéstől eltérő utakat is bejárhatnak, felség." "
Azonban a lentebb általam idézett, beszélgetés fordítása Paul és Duncan * között a Gáspár-féle változatban szerintem sokkal jobb, mert jobban tükrözi, milyen érzelmi állapotban volt Paul. "
* Itt látja a lehulló holdat, illetve itt beszélgetnek Paul hatalmáról és az ezzel járó teherről. A 3169-es kommentben idézem is.
A háromrészes Dűne gyermekei sorozat valóban elég olcsó film volt. Ez mindenek előtt az effekteken látszik meg, ami sajnos kritikán aluli. Viszont tetszenek a női ruhák, a díszletek, és a sivatagi képek is szépek. Megjegyezném még a fiatal Leto-t alakító James McAvoy-t, aki szerintem nagyon karizmatikus figura, sok lelket öntött a karakterébe.
Lenne egy kérdésem (bárkihez, aki esetleg válaszolna): A Dűne kötetek közül nekem a 2000 utáni kiadások vannak meg. Ugyanakkor mostanában volt szerencsém beleolvasni a Dűne messiása egy régi kiadásába, és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a szöveg nagyon különbözik. A fordítás nem csak egyszerűen a szóhasználatában, de mondatszerkezetében, sőt néha mintha a mondanivalójában is más lenne... Azóta nem egészen tudom, hogy mihez tartsam magam, mármint hogy melyik kiadás áll közelebb az eredetihez... Tud erről valaki mondani valami irányadót?
Velem is hasonlóképpen zajlott a Dűne-univerzum imádata. Én is először a Dune2 számítógépes játékot ismertem meg, még egészen kiskoromban. Azelőtt azt sem tudtam, hogy miféle dolog ez a Dűne-univerzum, ám a játékot azonnal megszerettem és a mai napig, felnőtt fejjel is korszakalkotó etalonnak tartom. Aztán jött a Dune2000, ami számomra ugyancsak nagy kedvenc volt. A könyvolvasás viszont fiatalkoromban nem vonzott, így öt-hat év telt el, mire emberileg beértem a regényhez. A mai napig nem vagyok nagy könyvolvasó, de a Dűne kötetek akkor is életem nagy élményei közé tartoztak és tartoznak most is. A filmek közül az 1984-es válozatot nem igazán szerettem, viszont minden hibája ellenére hálás vagyok, hogy képileg is megalkották Herbert nagy álomvilágát. A Dűne gyermekei sorozat viszont nagyon tetszett, igaz a stílusa kicsit más, mint a Lynch féle mozi... akárhogy is, számomra a Dűne-univerzum az egyik lenagyszerűbb szórakozás... játékban, könyvben, filmben... mindenhogy falom... :)
Én a játék előtt már olvastam a könyvet, és ennek ellenére tetszett a játék is, noha tisztában voltam azzal, hogy a játék és a könyv között nem sok kapcsolat van, kivéve, hogy mindkettőben vannak mentátok, Harkonnenek, Atreideszek, stb.
Nekem egy osztálytársam mondta, hogy ez a játék egy könyv alapján készült, és hogy volt ilyen film is. Addig nem is hallottam róla. Aztán hamar beszereztem a könyvet és a filmet is, majd jött az első rész, aztán a Dune2000, és szép lassan a többi könyv.
