Igazából nem mondhatnám a haláltól való félelemnek. Mert nem az. Viszont lehet hogy igazad van. Félek, hogy mivan, ha tévedek és tényleg a nagy semmi vár rám/ ránk az élet után, és félek, hogy minden amit itt ezek a világon véghez viszek talán semmit nem ér, hiszen nem élvezhetem annak gyümölcsét majd, így semmi értelme nincs az egésznek. Márpedig a világon mindennek célja van, legyen az a fizikai síkon, vagy azon túl, így nem lehetséges, hogy ne létezne valami "odaát". Viszont várom a bizonyítékot, amit magamban, magamon keresztül kell megtalálnom...
A fene egye meg, hiszen pont emiatt érdekel annyira az AP és a tudatos álom is. Viszont tennem kéne valamit, hogy közelebbről megismerjem ezeket a "furcsa" dolgokat, de valahogy nem sikerül egyiket se megismernem közelebbről. Lehet, hogy azért, amit most fentebb írtam? Hogy félek, hogy mivan, ha tévedek? Lehetséges, hogy ez olyan gátlást hoz bennem létre, ami megakadályozza, hogy tovább tudjak lépni ennél a nyavajás materialista szemléletnél? Ha erről van szó, akkor nehezebb lesz, mint gondoltam, mivel úgy kéne bizonyítékokat szereznem, hogy nem engedem magam bizonyítékot szerezni. Viszont ezzel a gondolatmenettel meg az a baj, hogy jópárszor éltem már át alvásparalízist, és egyértelműen nem fizikai dologról van szó abban az esetben.
Konzekvencia: csak egyhelyben forgolódom, nem bírok kiszakadni a saját korlátaim közül, és nem is tudom hogyan tudnék :(
Bocsánat ezért a totálisan összevissza, OFF hozzászólásért.
Ha Istenhívő vagy, akkor ez egy nagy büdös: ERROR... Értelmetlenség, önellentmondás, meghasonulás...
Ha valóban hiszel Istenben, akkor nem félhetsz a semmitől, sem a megszűnéstől vagy bármi rossztól a halál után...
Azonban ha ilyen félelmeid vannak, akkor vélhetőleg nem vagy valódi hívő. Ezesetben javaslom gondolj bele, a semmi az semmilyen, nincs tehát félnivaló tőle, mert mivel semmilyen hát rossz sem lehet... Vágod? ;)
Mellesleg, ezen minden értelmesebb ember szokott gondolkodni és parázni, ne aggódj! Szóval jó jel; azt jelzi, hogy gondolkodó ember vagy és nem agyhalott zombi...
Ez a hozzászólásom most nem a TÁ-ról fog szólni, viszont :
Na, ez most igencsak érdekes amit írtál. Mármint a halálról. Hogy mi benne a különös számomra? Az, hogy úgy fél éve nagyjából -nem tudom, hogyan- elképzeltem a halál utáni "létet" (de nem csak úgy egyszerűen, hanem teljesen áthatott az érzés, a félelem, az üresség). Mindmáig nem bírom feldolgozni, és furcsa módon úgy 1-2 naponta jön elő esténként az érzés, hogy "mi is a halál". Azért írtam idézőjelbe, mert ami ilyenkor beugrik az agyamba, az csupán a nagy semmi! Ne úgy képzeld el, hogy feketeség, meg csend. Még az sincs. Ez mindíg éber állapotban történik, és onnantól elalvásig olyan érzésem van, mintha ezernyi kard szúródna át a mellkasomon. A figyelmemet nem bírom róla elterelni, így kizárólag az alvás az egyetlen kiút ezekből a "kényszerképzetekből", mivel másnap már semmi hatása nincs rám az érzésnek, amíg (miután lemegy a nap, és sötét lesz) újra elő nem jön az egész. Borzalmas. Nem mellékesen "Isten" hívő vagyok, viszont a saját nézőpontom szerint, többek között a halál utáni létben is hiszek, és "tudom" is hogy van, nem véletlenül érdekelnek az AP, TÁ és társai, de egyébiránt teljesen nyitott vagyok mindenkinek a véleményére, nem vagyok betokosodva egy szemlélet miatt.
Kicsit elkanyarodtam a gondolatmenetemtől: Szóval nem tudom, hogy győzzem le ezt az elképesztő félelmet amit ilyenkor érzek. Ami fura, hogy most, amikor írom ezeket a sorokat, sincs meg az a rossz érzésem. Plusz azt se tudom, hogy igazából hogy sikerült eljutnom erre a "szintre".
Ha tudtok, mondjatok valami megoldást, vagy véleményt, mert félek, hogy teljesen maga alá gyűr az érzés.
"..testem előtt lévő kötélen mászó embert látok.."
Én pl hinta technikánál vettem ezt észre magamon. Gondolom gyakorlás és koncentrálás kérdése, hogy bele tudjuk élni magunkat. Egy idő után szerintem hozzá lehet szokni és külön figyelni sem kell majd rá.
Hmm találtam egy nagyon jó módszert TÁ-hoz, de lehet, hogy csak kamu, ezzel nem rabolom most az időtöket, viszont szükségem van arra, hogy elalvás előtt/közben lássam magam a hipnagóg képekben. Ezzel nem lenne semmi gond, minden ok vele, csakhogy én LÁTOM azt ahogy magam előtt ezt-és-azt csinálom, és nekem az kéne, hogy én magam csináljam (Ice, lehet, hogy a kötéltechnikát is ezért rontom el, mert NEM TUDOM beleélni magam, csak egy, a testem előtt lévő kötélen mászó embert látok, és egyáltalán nem én vagyok). Valamit ezzel lehetne kezdeni szerintetek? :/
Eddig csinálom, de leginkább eredmény nélkül. A transzt még el-el tudom érni, de mikor transzban vagyok, akkor... A, nem akarok kötelezni, csak élvezni a transzt, vagy B, nem tudok már 100 %-os koncentrációt mutatni a kötélmászásra, ezért aztán szépen abbamarad a projekció.
Amikor gyakorolsz akkor az egész folyamatot megcsinálod? Csakrák nyitása stb?
Ha jól veszem ki a kötélmászás önmagában egy nem valósidejű AP-t eredményez, a teljes folyamat pedig egy valós idejű OBE-t.
Furcsa de nekem azthiszem még soha nem jött össze a transz mert nem hallottam magam körül furcsán a hangokat, viszont liftezésnél(létra) mindíg úgy elzsibbadnak a végtagjaim, hogy nem érzek velük gyakorlatilag semmit.
Betegállományban vagyok :) Szóval most van időm gyakorolgatni. A könyv azt írta, ha valaki beteg, akkor könnyebben jön létre TKÉ és TÁ, mint annál, aki egészséges, mert az asztráltestünk alapból kint van a testünkön kívül, hogy energiát gyűjtsön (a gyógyuláshoz), amit amúgy egészséges állapotban csak a transzban lehet tapasztalni. És amiért a fizikai testeden kívül van, ezért érezhető az a szédülő érzés, amit szintén transzban lehet érezni.
Most leültem, meditáltam egyet, és 5 perc múlva felálltam, sétálgattam. Némi önszuggeszció után lefeküdtem az ágyra, és magamat "(szinte) hipnotizáltam", szuggeráltam, hogy "ellazulok, 10-1-ig számolok, 1-hez érve minden izmom ellazul, minden kilégzéssel egyre jobban ellazulok stb...".
Ez működött is, és ennek örülök :) 4-5 perc alatt eljutottam abba a fizikai érzésvilágba, amit félálomban szoktam érzékelni. Most valamiért nem éreztem a ruháimat, úgy tűnt, meztelenül fekszek az ágyon, pedig elég vastagon be voltam öltözve melegítőbe, mert fáztam. Ez lehet amiatt, mert a kötéllel próbálkoztam, eredménytelenül, és lehet, hogy minimálisan mégis ott lebegtem magam előtt, pár milliméterre, a ruha anyagán viszont kívül.
10-15 perc után még mindig nem sikerült előidéznem a zuhanás-érzést, ami múltkor 2 perc alatt sikerült, és mivel egyik technika sem jött össze TKÉ-hez, így úgy gondoltam, felesleges erőltetni, de ha már itt vagyok, ellazulva, lenyugodva... belevágok a TÁ-ba, hisz mit veszthetek? :)
Megjegyzés: Nagyon rég nem gyakoroltam, ezért majd fel kell elevenítenem a TÁ technikáit. :) Azt hiszem, egyenlőre ehhez visszatérek, ha jártas vagyok a TÁ-ban, biztos a TKÉ is könnyebben fog menni.
Nekiláttam, elkezdtem nézni a hipnagóg képeket, és hamar eljutottam egy különös állapotba. Egy bevásárlóközpont pénztáránál álltam (meztelenül, hisz ugye nem éreztem a ruháimat), és odajött hozzám egy ember. Nagyon de nagyon gyenge volt a kép, mint mikor a TV-adás hangyás, ezért nem láttam az arcát, még a sajátomat sem ( saját magam mögött álltam, onnan néztem, hogy hogyan beszélget a képzelt testem az emberrel). Valamit motyogott, én annyit mondtam: " Ez az egész az agyamban van? Nagyon részletesre sikerült, ahhoz képest, hogy pár perce nézem csak a hipnagóg képeket!" Itt valamiért elvesztettem a fonalat, és csak fél12-kor ébredtem fel. Ebéd után visszamegyek, próbálkozok még :)
Megjegyzés: Úgy gondolom, hogy ez a kis utazás a bevásárlóközpontban egy gondolatbeli-utazás volt, amit a könyv 4. fejezete ír le. Nem hasonlított a megszokott gyenge hipnagóg képeimhez, inkább egy erőteljes, elmosódott filmjelenethez hasonlítható, viszont végig egy helyben állt minden és mindenki, amikor beszélt az ember, nem tátogott (legalábbis annyira el volt mosódva, hogy nem láttam, hogy tátog-e), és a szemszög sem mozdult semerre. Érdekelt volna, mi jött ezután, sajnos itt kiesett az emlékezetem, pedig nagyon éber voltam. Nem tudom, lehet, hogy egy 10 perces álom, esetleg egy mini TKÉ. Bármelyik is volt, mostmár nem derül ki...
Nos, egy transzállapotot sikerült elérnem a létrán való lemászással és a zuhanásérzet előidézésével, és különös volt, mindent hangosabban és torzultan hallottam. Utána a kötél módszerrel nagyon erősen a cél felé közeledtem, amikor berontott (este 10-kor) a testvérem a szobába én meg őrülten felriadtam. Azóta nem sikerült ugyanezt elérnem.
Nekem egyik napmajdnem összejött, de bepánikoltam; a légzésem iszonyatosan felgyorsult és veszettül vert a szivem, úgyhogy Inkább leállítottam, mert nagyon féltem. Utána még egy darabig reszkettem is az ijedtségtől. Mindezek ellenére próbálkozom tovább, de nem sikerült egyenlőre hasonló állapotba jutnom mint akkor néhány napja.
Akkor néhány napja a testem megfeszült + zuhanás érzése és egészen furcsak mentális állapot. Közel járhattam, de nagyon ilyesztő volt. Remélem, hogyha mégegyszer összejön képes leszek nyugodt maradni.
A ma hajnali félálomban bóbiskolás és tucatnyi hamis ébredés között végre sikerült egy kb félperces gyenge tudatos álom. A szobámban "ébredtem", az tűnt föl, hogy nyitva az ajtó, pedig zárva kéne lennie. Hát fogtam magam, és két szobával odébbúsztam a levegőben, majd ki az ablakon. Éjszaka volt, szép kivilágított épületeket láttam, de csak részben valóságosakat. Volt úgy, hogy csak egyetlen épületet láttam, sötét háttér előtt.
És végre megvolt az első alvási bénulásom is, legalábbis azt hiszem, de lehet, hogy csak közvetlenül ébredés előtt álmodtam az egészet. A jobb kezemet próbáltam fölemelni, de csak úgy 15 másodperc múlva sikerült. Addig viszont mintha gyenge, többszörös szellemképeken láttam volna a kezem fölemelkedését. Ezt azonban "lopta" az agyam: ugyanilyen többszörös szellemképeket láttam egy tegnap megnézett, tá-ról szóló youtube-videón.
Az előző napi élmények egyébként nagyon erősen hathatnak az álmokra: múlt héten egy tíz másodperces hamis ébredést úgy lepleztem le, hogy az ágyam melletti digitálisóra caak a két pontot mutatta, számokat nem. Aznap néztem meg a Waking Life-ot, amiben állandóan az óra volt a jel.
Ezzel a technikával (elalvás előtti, tá-val kapcsolatos információszerzés közben látott elemek) akár új alkalmi álomjeleket is be lehetne "programozni" magunknak.
Viszont fontosnak éreztem, hogy tudatosítsam azt, hogy fekszem illetve valamilyen szinten elképzeljem az álomkörnyezetemet, hogy így kerüljek be az álomba ahogy elképzelem magam. Most ahogy visszagondolok, a múltkor amikor a szemmozgás közben azt képzeltem, hogy forgok, akkor a levegőben lebegve találtam magam, szerintem nem véletlenül. Egyrészt ezek a vizualizációs technikák a szemmozgással együtt használva segíthetik a TÁ-ba merülést, ráadásul úgy tűnik hatással vannak arra, hogy hogyan kerülsz a TÁ-ba.
Nekem most másodszorra jött be ez a technika és mindkétszer valamilyen vizualizációs módszert is használtam.
Ma a szemmozgatós módszert próbáltam félálomban. Miközben csináltam, azt képzeltem, hogy háton fekszem egy ágyon és a szemem a plafonon jártatom. Ettől azt vártam, hogy majd egy szobában találom magam, háton fekve az ágyon.
Pár másodperc múlva meg is történt; a volt vidéki házunk ágyán feküdtem, sötét volt, de aztán hirtelen kivilágosodott. Megpróbáltam könyvek címeit elolvasni, de zagyvaságok voltak odaírva, pedig már előfordult, hogy álmomban olvasható, értelmes szavakat láttam.
Kimentem az utcára, külön figyeltem rá, hogy ne fixáljam a tekintetem, de ez az álom is kb csak 1 perces volt. Nem foghatom arra, hogy nem szoktam meg eléggé az álomkörnyezetem, hiszen egy percig mászkáltam, vizsgálódtam.
Az utóbbi négy napban, minden nap volt TÁ-m kb egy percesek mind..
És milyen igaz... azt hiszem, most két évnyi gondolat-folyamot, amit felgyűjtöttem, sikerült most rendszereznem... :/ Ez hasznos volt, 1001 :) Jó, hogy belinkelted, én személy szerint köszönöm :)
Tegnap kipróbáltam Webster könyvében lévő hitna módszert. Bár sikert nem értem el, de azért beszámolnék a tapasztalataimról.
A hintázás közben elég gyorsan kezdett lezsibbadni a testem, amikor a hinta tetejére értem és kirepültem, akkor teljesen lezsibbadtak a végtagjaim és megrándultak a combizmaim, de a várt hatás sajnos elmaradt. A 6. fejezetben leírt módszerrel ellentétben ennél a módszernél úgy éreztem közel járhattam a sikerhez.
Mivel eddig gyakorlatilag életem minden napján ettem húst, ezért most eléggé ledöbbentett az amit ezzel kapcsolatban tapasztaltam. Az elmúl két napon nem ettem húst és lefekvés előtt hat órával már semmit sem.
- A meditációim minden esetben mélyek voltak, sőt mélyebbek mint valaha.
- Amiről olvastam is; az alvásigényem lecsökkent. Kb 7-7,5 óra alvás elég volt, pedig eddig ha tehettem legalább 9 órát aludtam.
- Esténként nagyon könnyen el tudtam aludni.
- Mindkét éjszaka volt spontán TÁ-m ráadásul úgy, hogy egyik éjszaka sem keltettem fel magam. Ez pedig így felkelés nélkül eddig szinte sosem történt meg.
Ez egy látványos dimenzió! Hang-folyamok, a szivárvány színeiben pulzáló fényekkel körülölelve. A gondolatok fények és hangok kaleidoszkópjaként jelennek meg. Az inspiráció kristályosan csillogó ege alatt mész az ötletek mezején. Ha belépünk ebbe a világba, ne is próbáljuk racionalizálni és elfogadni, különben megőrülünk, mert ez az emberi megértés határain túl van. Csak fogadjuk el, hagyjuk sodorni magunkat, és élvezzük!
Ez lehet az a dimenzió, úgy hiszem, amit a vikingek az Asgardi "Szivárvány Híd"-nak neveztek. Komolyan olyan érzés, mintha egy szivárványon sétálnánk felfelé egy csodálatos szép világba, ahol bizonyára az istenek laknak. Létezzünk itt a csodálatos szépségben. Hagyjuk elszabadulni a gyermeket magunkban, hogy játsszon ebben a csodaországban. Minden valósnak és szilárdnak tűnik. Az idő még jobban eltorzul itt, mint az asztráldimenzióban, a valóság pedig kaleidoszkopikus."
Nem, én nem Richard Webster könyvét bújom, azt kiolvastam, és most végeztem a másik könyvvel is, számomra a másik sokkal "barátságosabb", tudományos módon mutat be mindent egy csepp spiritualizmussal és ezotériával. Ott külön kezdőknek kifejlesztett gyakorlatok vannak lépésről lépésre leírva (pl. Kötél), olyanok, amikkel mindenféle előkészület nélkül 5-10 perc alatt sikerül az első AP-d, ráadásul olyan egyszerű, kézenfekvő gyakorlattal, amire kevesen gondolnak.
Én is erősítem 1001 táborát. Hidd el, veled is történnek ilyenek, de te nem akarsz velük törődni, mert nem fogadod el valóságként, csak képzeletként. Az én démonom sem úgy termett elém, hogy "Hé, szia, én vagyok a Doppelgänger-ed, mit szólnál hozzá, ha megnyomorítanám az álomvilágodat és a fizikai létedet?". Nem, én magam kutattam hosszú hónapokig, hogy hol lehet mindennek a forrása. Megtaláltam végül, de ezt a sztorit ismeritek :) Szóval ha te is keresnéd, te is találnál olyan dolgot, ami irracionális. De ezeket el kell fogadni, mert az ember agya csak azt fogadja be, aminek a megértésére képes, ezért fél pl. a Halál gondolatától- egy olyan erő, ami mindenképp elragad minket és nem ismerjük, nem TUDJUK URALNI a mögötte lévő létet. És ezért az agy fél az ismeretlentől. A démontól pl. nyilván nem félne az elméd, hanem egy álomlényként fogná fel, ezzel megmagyarázva mindazt, ami szürreális. Metálfarkas és jómagam (más fórumozók is akár, csak ők nem beszélnek róla-) fogékonyak vagyunk ezekre, ezért képesek vagyunk felismerni az ilyen dolgokat, és nem hitetjük el magunkkal (az elménkkel), hogy mindez meg sem történt, csak azért, mert ismeretlen dologról van szó.
Ez így azért nem igaz: a nemhívők is képesek ilyen tapasztalatokra, csak utána igen erősen sztornóznak.
(Pl: Eccer vkinek mutattam vmit, bár nem szándékosan. Addigra már ismertem annyira, h tudjam, tagad minden iylesmit, nem is akartam eredetileg témává tenni a dolgot, de "rajtakapott", így a kérdéseire válaszoltam. Hanyattvágta magát a döbbenettől, túl nyilvánvaló volt, h az ő kis materiális világán jócskán túlmutató vmi történt, egy picit elgondolkodott, h hátha mégse hülyeségeket beszéltem korábban, mikor hasonlókat, de nem ennyire nyilvánvalókat csináltam, aztán 1-2 hét múlva már ott tartottunk, h szte meg sem történt az az eset, amin elgondolkodott...)
Ez szerintem teljesen természetes. Mindenkivel olyan dolgok történnek álmaiban, amiket el tud képzelni, amikkel foglalkozik, amikben hisz.
Persze, a ezotéria és asztrálvilág hívői is meg tudják ezt magyarázni: én azért nem tapasztalok ilyeneket, hozzám azért nem jönnek el szellemlények, mert nem hiszek benne, nem vagyok rá fogékony, így "fölösleges lenne".
És a pusztán racionális ember is meg tudja ezt magyarázni: azok, akik ilyeneket tapasztalnak, ugyanúgy csak álmodnak, mint én, de őket ébren az ilyen dolgok foglalkoztatják, természetes hát, hogy az álmaikba is bevonulnak.
A 6. fejezetben leírtakkal? Ha bejön majd mesélj. ;)
Nekem nem jött össze, pedig nagyon jól el tudtam lazulni tegnap, húst sem ettem egész nap, éheztem órákig, szóval minden adott volt, de semmi eredmény. Ma szintén egy kb egy lakto vegetáriánus étkezési szokásaihoz tartottam magam. Talán kipróbálom a hinta módszert. Igazából a 6. fejezetben olvasottaknál eleve nem tudtam beleélni magam a módszerbe, hogy a homlokomon nyomjam ki a tudatom. A hintamódszer viszont írtó szimpatikus, régebben sokszor függőagyban hintázva képzeltem magam alvás előtt csak úgy poénból, ez is hasonlóan kellemes lehet.
Lehet, hogy TÁ-ból könnyebb lenne elérni, de én így közvetlenül szeretném, az azért úgy elég tuti lenne. A hinta módszer végén azt írja, hogyha gyakorlott vagy akkor az előtte lévő relaxációs gyakorlat ki is hagyható és azonnal jöhet a hinta.
