Jel 11.3-4
"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot.
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll."
Zak 4.14
"Erre ő: Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön."
Szűzanyánk, a Napba öltözött Asszony üzenetei.
Azt gondolnám, képes vagyok, hogy magamtól is képes vagyok, és súlytalannak érzem a gondolatot, nem érzem a súlyosságát, holott az az ok
Nem a bűnnel kezdődik a bűnöm, mert az a folytatás
Szemedben az elszakadásommal kezdődik a mélységem, ami valódi sötétség
Azt gondolnám, tudja a gondolatom az igazat
Holott a tetteim viszik az igazat
Hogy kimondom az igazat, és a kényelmem mondom, tudom azt, az nem világosság
Jól tudom az igazat, amikor az nekem kényelmes
Ha keresem az igazat, megadod az alkalmat alkalmatlan időre, megadod az alkalmat a sikertelenségre, a kudarcra, és a fájdalmakra, hogy Veled egyesülve meglehessen a siker, és a győzelem Benned, tudva, nem tőlem való a győzelem
Hogy már a szememből előkívánkozzanak a könnyek, annyiszor, és annyira nem sikerül
Hogy a nagyságom megsemmisülhessen bennem, aki azt szajkózza, tudom egyedül
Az egyedül, az a süllyedésem, a ketten, az emelkedésem
És minél kisebbé válok a kettőben, annál nagyobb leszek az egyesülésben, megragadva a küzdelmet, és az alázatot
A nagyságod lesz a képes a kicsinységemben, ha megtalálod bennem a kicsinységet, odaajándékozod magadat
Az a nagy változásom, amikor megszentelsz a Tüzeddel, Szeretetlángoddal
Ha belegondolok a gyermekkoromba, és a szüleimbe, ha belegondolok a gyermekeinkbe, és magunkba, akkor a legtermészetesebb dolog a viszonyunkban, a kérés
Amelyik családban szeret a béke, ott szeret a kérés
Az könnyen lehet, hogy először megrökönyödök, hogy kérjek
De ha belegondolok, akkor a megrökönyödésem a természetellenes
A gyermek kér, és magam is, mint a gyermek, ha kérek, felnőtt korba lépek
A kérésben minden a helyére kerül, és megtörik az átok
"Gyermekeim, édesanyai szeretettel hívlak benneteket, hogy nyissátok meg a szíveteket a béke előtt, nyissátok meg a szíveteket Fiam előtt, hogy szívetekben a Fiam iránti szeretet fakadjon dalra, hiszen csakis e szeretetből születik meg a lélekben a béke.
Gyermekeim, tudom, hogy van bennetek jóság, tudom, hogy van bennetek szeretet - irgalmas szeretet -, mégis gyermekeim közül sokan még mindig zárva tartják szívüket. Ők azt hiszik, hogy meg tudnak lenni anélkül, hogy gondolataikat a megvilágító Mennyei Atya felé irányítsák, Fiam felé, aki mindig veletek van újra és újra az Eucharisztiában, s aki meg akar hallgatni titeket. Gyermekeim, miért nem beszéltek Hozzá? Mindegyikőtök élete fontos és értékes, hiszen örök ajándék a Mennyei Atyától. Ezért hát sose feledjétek szüntelen hálát adni Neki: beszéljetek Hozzá. tudom, gyermekeim, hogy ami ezután jön számotokra ismeretlen, viszont minden választ megkaptok, amikor a ti ezutánotok eljön. Édesanyai szeretem azt kívánja, hogy legyetek felkészülve. Gyermekeim, életetek által helyezzetek jó érzéseket azoknak az embereknek a szívébe, akikkel találkoztok: békét, jóságot, szeretetet és megbocsátást. Az imádság által halljátok meg Fiam Igéjét, s cselekedjetek aszerint. Ismét hívlak benneteket, imádkozzatok pásztoraitokért, akiket Fiam hívott. Emlékezzetek, nekik is szükségük van imákra és szeretetre. Köszönöm nektek."
Mit ad a Szentlelked szépsége az emberiség számára? - békét, szeretetet, gyengédséget, kedvességet, türelmet, igazmondást, nagylelkűséget, önuralmat és irgalmasságot ad, ami az örök életre vezet
És megpróbálhatod? – megpróbálhatod
Mert ha segítségül hívod a Szent Nevét, ha háromszor segítségül hívod Szent Nevét, megállsz, és imádkozol a sötétségbe burkolózó testvéredét, akkor meglátod, hogyan működik
És amilyen a türelmed, és amilyen a bizalmad, és amennyire elmerülsz a csendben, az imában, annyit tud tenni, annyit fog tenni
Cselekedve, megállva a világosságban, megbocsátva, bocsánatot kérve
“Drága gyermekek! Isten meghívott engem, hogy Hozzá vezesselek benneteket, mert Ő a ti erőtök. Ezért arra hívlak titeket, imádkozzatok Hozzá és bízzatok Benne, mert Ő a menedéketek minden rossztól, amely leselkedik és eltávolítja a lelkeket a kegyelemtől és az örömtől, amelyre mindnyájan meg vagytok hívva.
Gyermekeim, éljétek meg a mennyországot itt a földön, hogy jó legyen nektek és Isten parancsolatai legyenek világosság az utatokon. Veletek vagyok, és édesanyai szeretetemmel szeretlek mindnyájatokat. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”
Ha mint gyermek, szeretem a szüleimet, mert megszerettem őket a nekem adott, önmagukat feláldozó szeretetükben, akkor az jó nekem, és nem akarok abból a szeretetből kiszakadni, inkább adok abból nekik
És amit adtak, abban növekedtem, és amit adok, abban növekedek
És az jó nekünk
És ha nem így van, hogy kaptam, de felvállalom, hogy adok, akkor is megszeretem őket, és abban, most már valóban megszeretnek engem
És abból majd nem akarnak kiszakadni, hanem benne maradni, mert az jó nekik
És Te vágyódsz a szeretetünkre, arra, ami feladja önmagát a másikért
Mert abban születik meg, hogy jó nekünk
Abban próbálok növekedni, hogy csak kapok, de csak oda jutok ki, hiányzik, hogy jó legyen
Pedig, ha legyőzöm a kényelmemet, és a magamért, akkor kitudódik, hol jó nekem
Célom van, igazából az a célom az eredményben, hogy ott legyek, ahol jó nekem
Alakulok, különösen a Tanításaidban van elrejtve, és a napvilágra hozva, hogy hol jó nekem
Keresem a testem kényeztetésében, de csak azt találom, nem találom
Mert ott jó nekem, ahol szeret a Szeretet
Ha szeretetet adok, az önmagát feláldozóból, akkor bennem szeretsz
Nehezem akarom elfogadni, mert abban kezdődik, hogy kényelmetlen, és fárasztó
Mégis amikor találkozok a bensőmben a hellyel, ahol jó nekem, eltűnik a kényelmetlenség a fáradtság
Testem kényelméért sok kényelmetlenséget és fáradtságot felvállalok, sokszor aránytalanul
És amikor megérint, jó nekem, akkor belátom, nem volt túlzás, és nem volt túl sok az áldozat a megtalált találkozásért
Akinek a lelke tiszta, annak elég a lábát megmosni
Aki még nem fürdött meg önként a Kegyelemben, annál annak még nincs értelme
Annyi a távolság bennem a Kegyelemtől, amennyi a félelem bennem
Annyi a félelmem, amennyi bűn nyomasztja a lelkemet
A világ attól fél, hogy elveszíti a világot, de annak nincs köze a félelemhez, illetve a félelmei miatt van benne ez a félelem, a halál félelme
Az élet félelme a bűn, és ezért távol tartja magát a bűntől
Ha megérint a testem halála, akkor jön elő az a félelmem, aminek az alapja a bűneim
Most még nem látom tisztán a félelmeimet, amikor levetem a testemet, akkor tisztán állnak előttem
Odaát a félelméről a lélek felismerhető, különösen a szexuálisan aberrált lelkek félelme szembetűnő odaát, mert keresik az elbújásra alkalmas helyeket, és kerülnek mindenkivel minden kapcsolatot
Az öngyilkos lelke pőre és csontváz, a vadállat kinézet a kegyetlenség formája
Támadásaim a Földön a félelmeimből indulnak ki
Ezért jó nekem, ha tisztába jövök magammal
Ezért jó nekem, ha foglalkozok a testemnek a halálának a gondolatával, mert kitudódnak akkor előttem a lelkem félelmei
Ha a tiszta a lelkem, nincs félelmem
Akkor az utolsó pillanataimban nem a félelmeim törnek a felszínre, hanem a szeretetem Irántad, és akkor betöltesz engem a találkozás, az újra találkozás örömével
Ha félek, akkor magamban látok, ha szabad vagyok a félelemtől, akkor az Istenben
Ha félek, a szabadságvágyam félreértelmezésében félek
Ha nem félek, szabad vagyok
Ha félek, a kötöttségtől is félek
A Rendben lélegezni az nem kötöttség, hanem szabadság
Az Isten Rendje, mentes a bűntől, ezáltal mentes a félelemtől
A Föld rendje a szabadságom a döntésekben
És az Ég Rendje a Földön, hogy a döntéseim visszatérnek hozzám az eredményeikben
Így minden félelmemmel találkoznom kell, amit a bűneimmel magamnak okoztam
Elodázhatom a Földön a találkozásomat, de ahogy lejár a testem ideje, már azt nem tehetem, megtörténik a találkozásom, ha a Kegyelemhez fordulok, akkor kegyelemben
A Kegyelem a bocsánatát adhatja, de a növekedésemet nem adhatja
A növekedésem igazi helye a Föld
A célom, a tényleges célom meg a növekedésem a Földön
Amit nem tettem meg a Földön, az már elmúlt
Akkor tudok növekedni, ha legyőzöm a félelmeimet, és belépek a szabadságba, ellene mondva a bűn csábításainak
Mint ahogyan a hasonló keresi a hasonlót, úgy a jóság, és a gonoszság is keresi a hasonlót
És az azonosságaink is keresik az azonosságot
Elénk áll valaki a Te békéddel, stafétaként nyújtja
Hogy a békéjét a békédben befogadjuk, és adjuk
Amim van, az a birtokom, abból tudok adni, ha nincs bennem a békéd, megszerzem, és attól fogva adhatom
Ellenkezést tettél a férfi, és a nő közé, hogy a békéddel legyőzzék az ellenkezést
És a családokat is összevegyíted, hogy a békéd a békéjük legyen
Ha azt mondom, a családomra gondolva, a barátaimat megválogathatom, de a családomat nem tudom megválogatni, akkor magamról mondok ítéletet, kiterítve mindenki előtt a békétlenségemet
Ha megtalálom valakiben a békédet, Téged találtalak meg
Elragadlak magammal, a magamról lemondásokban, és a jóságban
A Szavadat meg pajzsul veszem a nagyságom fellángolása ellen
Nagyságom tetszelegne magam előtt
Alázatot veszek, és a békéd legyőzi a nagyságomat
És kihúzom a méregfogakat
A békédet veszem, és marad, és tovább megy
Egymás mellé veszed, egymás mellé teszed a különbözőt, hogy felismerjék magukban a békétlenséget, és felismerjék a békédet, legyőzve a békétlenséget
Ha a gyermekem szeret mellettem, hiszen felvállaltam érte, akkor felnőtt korában is mellettem szeret
Amit adok, azt kapom
Amit ifjúként, és lányként nem tettem, amit nem adtam, majd azt a gyermekemben megkapom, hogy nem adja, mert jogos az
Megválogathatom, mit nem adok, és mit adok
Fájdalmas az, ha nem adtam szeretetet, kamatos kamattal kapom vissza, amit nem adtam
Ha nem ismertem fel időben a békédben a szeretet lényegét, akkor fájdalmas tanulásban lesz részem
Imádkozom, hogy remélhessem, hogy a békédben megenyhül rajtam az igazságosság
Kell egy királynő is. A buddha fiusan hirdet, és nincs aki azt megmagyarázza. A királynőnek az lesz a feladata hogy elmagyarázza az irást az egyház számára, hogy sokszorositsa, kibővitse, meg mindent csináljon vele, hogy több legyen. Ez a level 13 szolgálatában áll, a világ követeli, tehát ez mindig is ilyen volt, szükség van rá, ez is egy elsőrangú dolog. A királynő is képes sokszorositani magát, ugyanúgy néz ki, teljesen hasonló vele... de a legrejtettebb is, őt a legnehezebb megtalálni. Tudni lehet, hogy néz ki, de egy olyan személy aki az összeset egyesiti magában, az a királynő, szval legmagasabb, legrejtettebb, legcukibb, ugyanúgy leges csak lányba, és láthatatlan mert még nem fejlődött ki. Nem is ismerek más bodhiszattvát, de biztos vannak, bár egy bodhiszattva feljebbvaló a pratjekabuddháknál is, ő pedig a legelső (már régota). Meg elég problémás a dolog, Buddhának volt felesége (ő az alap igy igy kell tekinteni), de elhagyta, nekem egyátalán nem volt, most miért nem lehetne? Az irás ugyis bevonzza, mert van egy (kozmikus) minta ami bevonzhatja, mégha csak legjobb rezonancia alapon is, igy a király és királynő akárki lehet, ki se fejlődött még. Amugy én csak irogatni probálok, de az irást semmiképp se szabad komolyan venni. Az irásban nincs semmi rossz, ezért aki foglalkozik vele az fejlődni fog. Az irás áldott igy elvezethet Istenhez. Az irás minden akadályt eltöröl, alapot ad, mert alapból származik, elsődleges stb. értem? Tiszteld azt, aki az irással foglalkozik, ebben áll a titok! Akárhogy is, de fejlődni fog, aki az irással foglalkozik. Nekem ez az utolsóm, lesz ami lesz alapon csináltam ugyhogy jo éjszakát!
Végül is minden Jézus akarata szerint történik a Földön
A gyermekkorom is az akarata, akkor is, ha még nem tudok beszélni
Ha még nem tudok lábra állni
Ha még a szeretettel úgy vagyok, jár nekem
Mint a gyermek, hiszen az is vagyok
Ha pedig elér az értelem, serdülő korba léptem
Már elért a felelősség
Már kaphatok fájdalmakat
Nem a fájdalomért, hanem az érésemért, hogy tapasztaljak
Hogy leküzdjem a fájdalmakat, és ellene mondjak a fájdalmaknak
Azzal tudok ellene mondani, ha nem okozom
Amíg adok azokból, addig jogos, hogy kapjak
A gyermekkorom is az akaratod, és magam is részes vagyok benne, hát a lényegben, magamnak is az az akarata
Bár elkerülném őket
A testemhez ragaszkodásom elkerülné őket
Lelkem pedig az érésében legyőzi azokat
Még nem sokat értem, ha nem éltem át fájdalmakat
Attól kezdve érhetnek a fájdalmak, hogy serdülőkorba léptem
Nem a korom révén, hanem az érésem révén
A szeretet legyőzi a fájdalmakat, annyi a szeretetem, amennyire közömbössé váltam a fájdalmakra
Nem mint ami nem fogalakoztat, hanem abban ami foglalkoztat, a másikért
Nem magammal, hanem a másikért törődve
A sértődős meg a sértődöttségében fulladozik, fájdalmat okozva magának, maga által, magának okozott fájdalmában, mikor jön el már az ébredése, a serdülő korból kilépése?
