Keresés

Részletes keresés

acidangel Creative Commons License 2001.03.22 0 0 182
Ha már a mélyfilozófia bugyrai felé tartunk,mi a véleményetek Agrippáról??(Von Nettesheim)aa.
nereusz Creative Commons License 2001.03.12 0 0 181
Kedves Kopancsi!

Szerző: Tatár György (1947)
Cím: Az öröklét gyűrűje
Szerzőség: Tatár György
Impr. Bp. Gondolat
RaktariJ.: 100 T 34

Egyébként Nietzschéről szól.
Ő fordította a Történelem hasznáról és káráról című N.-könyvet is.

Előzmény: Törölt nick (180)
Törölt nick Creative Commons License 2001.03.12 0 0 180
Köszönöm szépen a segítségeket. Te néreusz én úgy tudom, hogy Tatár Gy. a szerzője az Öröklét gyűrűje - Nietzsche és az örök visszatérés gondolatáról szóló könyvnek is. Legalábbis ha jól emlékszem az adatokra és ez is valamikor ebben az időben ('90) táján jelent meg.
Előzmény: nereusz (179)
nereusz Creative Commons License 2001.03.12 0 0 179
Kedves HoD!
Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Megjelent.

Kedves Kopancsi!
Szerző: Rosenzweig, Franz (1886-1929)
Cím: Nem hang és füst
Szerzőség: Franz Rosenzweig ; [ford., vál. és utószót írta Tatár György]
Impr. Bp., 1990. Holnap
RaktariJ. 290 R 86

Előzmény: HoD (178)
HoD Creative Commons License 2001.03.12 0 0 178
Kedves Kopáncsi,
A "Nem hang és füst" már biza' évekkel ezelőtt megjelent. Szerintem egy jobb könyvtárban megtalálod.
HoD
Előzmény: Törölt nick (176)
nereusz Creative Commons License 2001.03.08 0 0 177
Kedves Kopancsi!
(Nem helytálló) értesüléseim szerint nincs ilyen Rosenzweig könyv a láthatáron.
A Megváltás csillagát is - így tudom - most fordítják.
Na ugye. Jól is esett az a rizling. Egyébként csak lementem nézelődni a partra.
Azután visszaállottam a többi fa közé.
Előzmény: Törölt nick (176)
Törölt nick Creative Commons License 2001.03.08 0 0 176
Ó csak arra gondoltam, hogy milyen nagy volt a szerelem egy időben, ráadásul időtálló, hogy még most is itt.
Rosenzweignek van egy könyve Nem hang és nem füst, ez hozzáférhető-e már? Vagy nincs is ilyen könyv? De mintha éppen Hamvasnál olvastam volna erről a könyvről, vadászgatok rá de nem, vagy elkerülte a figyelmem?
A fa egyébként a Balaton-partján van, még él, nyáron megnéztem, elég satnyácska. No loccsantottam azért neki egy kis csopaki rizlinget.
Előzmény: nereusz (175)
nereusz Creative Commons License 2001.03.08 0 0 175
De az is lehet, h. az Esszépanoráma 3. kötete, 1978-ban jelent meg és Kenyeres Zoltán szerkesztette. (Hamvastól: Fák, Kierkegaard Szicíliában)
Miért tetszik itt tíz Úgytízévemárennekezni itten. Aki akkor született, most filoszka az Eltén, harmadéves és Rosenzweig a kedvence. :-)))
Persze járt Füreden Hamvas, de az hogy ott fát ültetnek a Tagore-sétányon neki, egy különösen kedves ünnepség keretében, na, ehhez megnéztem volna az arcát.
De szép élőlény a fa, mindenesetre nemesebb dolog, mintha utca kap nevet róla.
Előzmény: Törölt nick (173)
Törölt nick Creative Commons License 2001.03.08 0 0 174
Magány? Nem tudom, de nem ártana egyszer megbeszélni, hogy mi is ez valójában? Milyen magányokat ismerünk? Szvsz egyrészt életkori sajátosság ez, másrészt az intelligencia egyik gyakori megnyilvánulása, harmadrészt pedig titok, amivel kevesen vannak tisztában.
De mondom, a magány titok. Az igazi magány titok.
Egyedüllét? Társtalanság? stb. Ez is tán. De több ennél.
Előzmény: nereusz (172)
Törölt nick Creative Commons License 2001.03.08 0 0 173
Hát gondoltam rá, hogy bevágok egy szmájlit a Közéleti Kávéház után, de nem akartam visszariasztani egyik földimet sem, hátha megszólalnak. A bőgés amúgy helyes volt, nem volt malíciózus.
Én ezt a topicot inkább olvasni szeretem, nem szívesen szólnék bele, mert kintről élvezetesebb, mint bentről kedves nereusz.
Platón kapcsán meg amúgy is gyakran beleakadunk amottan Hamvas gondolataiba is.

Fák. Szerette őket, olvastam egy esszét tőle, XX. század eleji elbeszélők, Világirodalmi könyvtár (??), hát igen feldúrtam érte könyvtárat, amikor még nem volt ilyen sok könyv tőle kapható. Úgy 10 éve már ennek.

Előzmény: nereusz (172)
nereusz Creative Commons License 2001.03.08 0 0 172
Kedves Kopancsi!
Ez érdekes. Hamvas elment közéletet élni Szegedre.
Egy kávéházba.
Majdnem olyan, mint Hamvas fája Füreden.
Én meg azt álmodtam, hogy Inotán a munkásszállón író_olvasó-találkozót tartott - kínai munkásoknak.
És Te nem értél rá elmenni, hogy ecseteld: miről volt szó?
Na, Kopancsi, most nagyon malíciózus voltam, örülök ám Neked.
Csak azt nem tudom, mit szólsz a tegnapi levi2000-féle húzáshoz.
?
n.
Előzmény: Törölt nick (171)
Törölt nick Creative Commons License 2001.03.08 0 0 171
Nem tudom szegedi olvassa-e ezt az érdekes topicot. Tegnap este nálunk volt egy beszélgetés a Közéleti Kávéházban HB-ról, netán volt ott valaki innen?
nereusz Creative Commons License 2001.03.08 0 0 170
Kedves VangSo!
Megéritett az élményed, ezért kérdeztem. Mondjam úgy, hogy élményt okozott az a néhány mondat? Meg talán van valami közös alap, amelyen - in illo tempore - , de eltérő módon védtelenek lettünk egy éneklő ember hallatán-láttán.
Nem sok. Megyek a boxhoz.
Szeretettel: n.
Előzmény: VangSo (169)
VangSo Creative Commons License 2001.03.08 0 0 169
Nereusz, alapvetően és elsősorban személyes élményekről van szó, másodsorban pedig egy sajátos kultúrtörténeti helyzet ma is eleven megnyilvánulásáról. De ebbe itt a topikban nem akarok túl mélyen belemenni, mert eléggé messzire vinne a topik témájától, inkább elküldöm neked mailben, amit röviden erről gondolok, nézd meg a postaládád!
Ja, és hogy miért kellene egy csupa ígéret vallásnak egy semmit sem ígérőtől tanulnia? Mert a derűs élet bizonyíték, nem ígéret :))
Előzmény: nereusz (168)
nereusz Creative Commons License 2001.03.07 0 0 168
Köszönöm, kedves VangSo, de hát ezt Te
honnan veszed?
Belülről tudod?
Az újságokból?
Vajh miért kellene egy olyan vallásnak, amely ígér, csupa ígéret, tanulni egy olyantól, amely nem tud/nem akar mit ígérni?
n.
Előzmény: VangSo (167)
VangSo Creative Commons License 2001.03.07 0 0 167
Természetesen az egyházi képviselőkre, hívők ugyanis létezhetnek és léteznek az egyházon kívül, lévén ez utóbbi egy hierarchikus szervezet, amely maximum a kereteket adhatja meg, de nem magát a hitet. A tanulást pedig a türelem és tolerancia szintjén gondoltam, lévén a keresztény egyház(ak)nak jórészt sajnos a mai napig nem sikerült levetkőznie az egyéb vallásokkal szembeni gyanuját és elutasítását (saját felekezetei között sem). Tévelygés, hamis tanok stb. De ez talán már egy másik történet.
nereusz Creative Commons License 2001.03.07 0 0 166
Úgy érzem, a keresztény egyház képviselői szégyen nélkül tanulhatnának tőle, ahogy ő is tanul tőlük.
És kik a keresztény egyház képviselői, VangSo?
Egyházi méltóságokra gondolsz?
Vagy csak pusztán Krisztus hívő követőire?
n.
Előzmény: VangSo (165)
VangSo Creative Commons License 2001.03.07 0 0 165
Jómagam is botrányosan rossz buddhista lennék, mert mi tagadás, pragmatikusan én egy darab szerény élettel számolok, és igyekszem ebbe belesűríteni, amit csak lehet. (Azt hiszem, csapnivaló hívő lennék bármelyik más vallásban is – beleértve a nyugati tudomány-vallást is –, lévén [egyenlőre?] nem igazán válaszokat, mint inkább inspiráló, jó kérdéseket keresek.)
Tanulni azonban senkitől nem szégyen, D. Suzuki erre azt mondja: „Olykor kutyáktól és macskáktól tanulunk”.
Nem tagadom viszont, hogy a buddhizmus nagyon szimpatikus számomra, mégpedig amiatt az optimizmus miatt, amit képviselői sugároznak. (Mindez elég paradox, hiszen épp a buddhizmus mondaná azt, hogy az élet szenvedés stb. de mivel hitük szerint ez legyőzhető, ezért érthető az optimizmus és mosoly). Nem több, talán ha egy tucat buddhista szerzetest láttam eddig szemtől szembe életemben (indiaiakat, tibetieket, ja és két lengyelt:)), de meg kell mondjam, nagyon erős élmény volt. Pedig nem csináltak semmi különöset, csak beszéltek, beszélgettek, zenéltek (pl. Karma Dorje az ELTE tibeti szakának lektora olyan jang-éneklés vágott le, hogy az ereimben meghűlt a vér), de olyannyira „elevenek” voltak (a szó minden értelmében), hogy én csak lestem, hogy ilyen is van. Egyszerűen jelen voltak, sugároztak. Életem legnagyobb élményei voltak ezek az emberek, úgy éreztem, nirvána ide vagy oda, élni jó! (Úgy tűnik, mégiscsak van valami különleges az emberben, amit a fókuszált élet felerősít.)
Jut eszembe, nemrég járt Pesten a dalai láma, ha valaki esetleg elment meghallgatni, olvasta a könyveit, tudja, hogy milyen nyitott és vidám ember (ahhoz képest, miken ment át! – vagy épp azért), és hogy miről is beszélek. Úgy érzem, a keresztény egyház képviselői szégyen nélkül tanulhatnának tőle, ahogy ő is tanul tőlük.
acidangel Creative Commons License 2001.03.06 0 0 164
Megvallom,néha vaisjának érzem magam közöttetek,olyan szintet tartotok,ami nekem is nehéz.VangSo:Egyetértek a Buddhizmus ezen pontjaival,de számomra a Nibbána elérése nem jelenti azt,hogy már életemben elérjem.Számomra eme nemes folyamatok gyakorlása talán egy kiövetkező kammában lesznek megvalósíthatóak.(A kamma számomra egyébként is a bölcsesség,egyfajta bráhmin-i tudás és nagy megéltség adta bölécsességet jelent.Ezért sem lennék jó Buddhista:)Ehhez én túlzottan is hedonista vagyok.:) )Sokkal inkább rokonszenvezek az Upanisád filozófiával,annak is a szó eredeti "ülj ide" megfelelőjével,de te is mondtad,ez a tapasztalatszerző időszak.Én szeretném,ha ez számomra idős koromig kitartana,hogy én lehessek sok ember Upanisádja.aa.
nereusz Creative Commons License 2001.03.06 0 0 163
Levi!

Nézd csak meg a mail-boxodat. És ne légy csandala, légy olyan bátyám.
Abból elég van amúgy is.

Előzmény: Törölt nick (162)
Törölt nick Creative Commons License 2001.03.05 0 0 162
Már nincs időm visszaolvasni a topicban
Kedves nereusz és mindenki más.Rövid ideig voltam itt de ugy érzem hogy el kell mennem
Magányomon már senki sem segithet........
Előzmény: nereusz (160)
nereusz Creative Commons License 2001.03.05 0 0 161
Idézőjelek helye: 2-10. sor. Bocsánat.
Előzmény: nereusz (160)
nereusz Creative Commons License 2001.03.05 0 0 160

Szóval az érzékelésről azért általában ez áll:

Az emberi lény ritmikusan fordul ki és be és a centrum felé, a világosba, a sötétbe és a középre. Egy jang, egy jin, egy jen. A dolgot egyébként sem az dönti el, hogy az ember merre fordul, hanem az, hogy sóvár életéhség uralkodik-e rajta, vagy ő uralkodik az életéhségen. Mint minden esetben, a modern szcientifikus gondolkodás nem tud mást, mint egymást kizáró ellentét-típusokat szerkeszteni, legfeljebb még a szélsőségek között valamely kiegyenlítő lehetőséget teremteni. A hagyományban a dzsíva, az életéhségben nyugtalanul szétszóródó ember nem más lény, mint az atman, az éber és tükörsima kedély. A kettő egymást nem zárja ki. A dzsíva és az atman között fokozati különbség van. Dzsíva az az ember, aki a világ sokszínű ragyogásában elveszve nem tud mást, mint fogadni mindazt, amit sorsa eléje hajít, a káprázó világ gomolygásában tévelyeg és azt vakon élvezi, szellemi javait eltékozolja, mialatt lénye a nem-létezőben elpárolog. Atman az az ember, aki az életéhséget megfékezi, aki sóvárgását, a középponti vonzatot (pathé, káma, jin) kikapcsolja, és mit számít, hogy a káprázat világának varázsa elveszett, ha az ember a lét magasabb fokozatai számára alkalmassá válik. A hindu metafizika azt mondja, hogy az ember a világ szabadesésében nyugtalanul szétszóródva alvajáróvá vált (avidja), de felébredt (vidja).

Tehát: uralkodik, megfékez, kikapcsol, alkalmassá válik.
A magány pedig érzékelés ügye.
Nereusz pl. hiába megy szöcskén-vadmézen tengődni a pusztaságba, de böjtölnie is fölösleges. Legfeljebb gyakorolja azt az Európában őshonos "tigrisaszkézist", amelyet Hamvas is, Nietzschei is szent borzalommal emleget, mivel vagy öncél - vagy pedig ressentiment.

Talán nem is a pusztába ment Jézus, csupán zenét hallgatni különítette el magát negyven napig.

Nem komolytalan, VAngSo, ez a dolog. (És nem is könnyű.)

Meg aztán: A hang hatása és a kép hatása más-más. Az időbeliség az első (negyven nap), a tér a második, s szinte mindegy, hol oltja ki a képeket az ember (Fia).
Mai fogalmakkal nem merek gondolkodni erről a dologról, mivel könnyen arra jutok, hogy ezen interpretáció alapján Jézusnak kezdett, mondjuk, tömegiszonya lenni.
A világ kezdte zavarni? Mindaz, amit örömhírként hirdetett? Avagy mégis csak összezavarták az Evangéliumot? S az elrendeződés (felébredés) csakis egy összes kultuszt magába gyüjtő "ébredési energianyaláb" révén valósul meg?

Szeretettel: n.

Bocs, de előbb összekutyultam valamit.
Vagy most?

nereusz Creative Commons License 2001.03.05 0 0 159

Szóval az érzékelésről azért általában ez áll:

Az emberi lény ritmikusan fordul ki és be és a centrum felé, a világosba, a sötétbe és a középre. Egy jang, egy jin, egy jen. A dolgot egyébként sem az dönti el, hogy az ember merre fordul, hanem az, hogy sóvár életéhség uralkodik-e rajta, vagy ő uralkodik az életéhségen. Mint minden esetben, a modern szcientifikus gondolkodás nem tud mást, mint egymást kizáró ellentét-típusokat szerkeszteni, legfeljebb még a szélsőségek között valamely kiegyenlít? lehetőséget teremteni. A hagyományban a dzsíva, az életéhségben nyugtalanul szétszóródó ember nem más lény, mint az atman, az éber és tükörsima kedély. A kettő egymást nem zárja ki. A dzsíva és az atman között fokozati különbség van. Dzsíva az az ember, aki a világ sokszínű ragyogásában elveszve nem tud mást, mint fogadni mindazt, amit sorsa eléje hajít, a káprázó világ gomolygásában tévelyeg és azt vakon élvezi, szellemi javait eltékozolja, mialatt lénye a nem-létezőben elpárolog. Atman az az ember, aki az életéhséget megfékezi, aki sóvárgását, a középponti vonzatot (pathé, káma, jin) kikapcsolja, és mit számít, hogy a káprázat világának varázsa elveszett, ha az ember a lét magasabb fokozatai számára alkalmassá válik. A hindu metafizika azt mondja, hogy az ember a világ szabadesésében nyugtalanul szétszóródva alvajáróvá vált (avidja), de felébredt (vidja).
A magány pedig érzékelés ügye. Nereusz pl. hiába megy szöcskén-vadmézen tengődni a pusztaságba, de böjtölnie is fölösleges. Legfeljebb gyakorolja azt az Európában őshonos "tigrisaszkézist", amelyet Hamvas is, Nietzschei is szent borzalommal emleget, mivel vagy öncél - vagy pedig ressentiment.

Talán nem is a pusztába ment Jézus, csupán zenét hallgatni különítette el magát negyven napig.

Nem komolytalan, VAngSo, ez a dolog.

Meg aztán: A hang hatása és a kép hatása más-más. Az időbeliség az első (negyven nap), a tér a második, s szinte mindegy, hol oltja ki a képeket az ember (Fia).
Mai fogalmakkal nem merek gondolkodni erről a dologról, mivel könnyen arra jutok, hogy ezen interpretáció alapján Jézusnak kezdett, mondjuk, tömegiszonya lenni.
A világ kezdte zavarni? Mindaz, amit örömhírként hirdetett? Avagy mégis csak összezavarták az Evangéliumot? S az elrendeződés (felébredés) csakis egy összes kultuszt magába gyüjtő ébredési energia révén valósul meg?

VangSo Creative Commons License 2001.03.05 0 0 158

A magány szerintem általában nem cél, sokkal inkább (segéd)eszköz egy bizonyos célhoz. Egyfajta zajszűrő technika, ami segíti az egyén számára fontos kérdésre, problémára való fókuszálást. Szinte minden kultúrkör ismeri valamilyen formáját a buddhizmustól a kereszténységen és iszlámon át a törzsi kultúrákig. A meditatív, koncentrált magány persze csak akkor segít, ha választott és nem kényszerű, szándékunk ellenére való, önkéntelenül csonkolt társadalmi vagy szellemi elszigeteltség, hiszen ez utóbbi nem eszköz, hanem olyan helyzet, amit szeretnénk elhagyni. Aki jól tudja használni (és nem féli) a magányt, az önazonosságot nyerhet, és a közösségben is magabiztosabban fog mozogni.
Én tehát azt gondolom, hogy a magánynak megvan a helyi értéke az emberi kultúrában (gondoljunk csak arra, hogy Jézus is elvonult a pusztába), de ugyanúgy, mint a többi hasonló dolog (indulatok, érzelmek, szexualitás stb.) csak megfelelően kontrollálva és modulálva képes pozitív módon az ember javára válni.

Kedves Acidangel (149-re).
Jól ismerem ezt a felszínesség-perfekcionizmus ellentétet, illetve a hozzá kapcsolódó attitűdöt. Jómagam is átmentem rajta (és részben még ma is benne vagyok). Azt hiszem, ez természetesen, ebben az időszakban az ember olyan, mint a szivacs, mindent fel akar szívni, ami elérhető, s mindez nyilván nem a perfekcionizmus felé mutat.
A buddhizmus ezt az időszakot, életkort a keresés, gyűjtögetés, felkészülés szakának tekinti, amely megalapozza a későbbi választást, jó döntést (Buddha fiatalsága korának különböző filozófiai iskoláinak végiglátogatásával telt, Jézusról csak sejthetjük, hogy hasonló módon cselekedett).
Értem tehát, miért ódzkodsz az úgynevezett perfekciótól (bár én úgy sejtem, amire te gondolsz, az inkább a szakbarbárság). Van azonban egy elkerülhetetlen fordulópont, ahol a döntés elhalasztása már inkább csak a széttöredezettséget, dezintegráltásgot erősíti, lévén a szintézisnek is megvan a maga időszaka. A régi görögök erre azt mondták: „aki mindig tanul, sose kezdi el a cselekvést”. Persze, mindvégig meg kell őrzni az alkalmazkodásra, tanulásra való képességet, Leonardo is élete végéig tanult, de nem felejtett el alkotni is közben, és azt hiszem, ez a döntő.
Én mostanában kezdem megszeretni a perfekcionistákat, megszállottakat stb., mert megvan bennük az a tulajdonság, amit a keleti kultúrkörben úgy neveznek: ekagrata (egyhegyűség). Ez egyfajta összpontosított, lényegretörő tudás és elszánás (pl. Kőrösi Csomát is így jellemezték az őt ismerő tibetiek). Talán van egy jó arány a széleskörű tájékozottság és a mélybefúró, tökéletesség kereső, átható tekintet között. Egyik kedves tranárom erre azt mondta (talán már írtam is): „mindenről keveset, kevésről mindent”. Igaza lehetett.

A „nem tudjuk, mi lesz” szerintem arra utal, hogy az élet redői, sarkai, élei, vagyis az élet jelenvalósága láthatatlanná válik a sima rutinban való eltompultságban. A gépies életrutin megrövidíti, előre és visszamenőleg, valamint jelen állapotában is törli az életet, eltakarja, öntudatlanná bűvöli. A zen pl. ezért figyelmeztet az életre való tudatosságra, derűs éberségre, és paradox gesztusai, szemlélete, technikái is a vakító, öneltüntető, önmegsemmisítő gondolkodás és életszemlélet gépiességét zökkentik ki. Hiszen nem is olyan egyszerű jelen lenni saját életünkben. A „nem tudni, mi lesz” egyfajta figyelmeztetés, emlékeztető arra, hogy az élet és az én kapcsolata nem lezárt, hanem változó, dinamikus viszony, friss folyóvíz.

nereusz Creative Commons License 2001.03.05 0 0 157
Kedves Acidangel!
Egyébként a diploma folyamatban.Mérnök-informatikus szakon.Nagy fordulás,mi???

:-)))

Előzmény: acidangel (152)
nereusz Creative Commons License 2001.03.05 0 0 156
Kedves Henoch!

A magány nem "tartozéka" sem teleológiailag, sem pedig teológiailag az életnek.
Nem fér a képbe.
A király, aki egyedül költi el étkét - nem eredendő kép, nem is hasonlatosság.
De létezik a király, ezt kár volna tagadni.

Az élet akkor kezdődik, amikor nem tudjuk mi lesz.
Az, hogy nem tudjuk mi lesz, nem törli el, hogy akarjuk, szándékoljuk. A következő pillanaton túl a leszt. Az életre irányuló akarat. Más kérdés, hogy a mi ellenőrzésünk alatt áll-é.
Ezt VangSonak is tudni kellene.
Szeretettel: nereusz

Előzmény: Henoch (155)
Henoch Creative Commons License 2001.03.04 0 0 155
Még egy: "abból magány lesz". Miből nem?
Előzmény: nereusz (151)
Henoch Creative Commons License 2001.03.04 0 0 154
Visszaolvastam egy kicsit a topicban.

Az öt géniusz, mint "modern-tudományos elmélet". Valóban kritizálható, bár nem tudom silányabb e, mint mondjuk Németh László mély- és híg-magyarjai. Ettől függetlenül számomra nagyon megragadó volt a az öt vár megfeleltetése az öt géniusznak. E műnél is szembesülünk azzal a kérdéssel, hogy mit is írt Hamvas - filozófiai művet?, szociológiait? egyáltalán tudományosat? vagy "egyszerűen" szépirodalmi alkotásról van-é szó? (Abban mindenesetre egyetértünk, hogy valóban a modern tudomány a kezdetleges.)

nereusz, a 111. hozzászólásodhoz. "Helyes vallás, helyes életvitel, helyes, normális lét": Tulajdonképpen Te válaszolod meg két hozzászólással feljebb (113.), ha a helyemen vagyok, akkor az a normális, a helyes (itt így), míg az említetteknél, megint valamit objektivizálunk (hiába, Bergyajev is a gyengém), s így elbújunk, pszeudoegzisztensek vagyunk. Ne tévesszük össze a két "helyes" fogalmát. "Az élet akkor kezdődik, amikor nem tudjuk, hogy mi lesz" - idézi VangSo, vagy ahogy máshol áll: "Aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt".

Vale!

Henoch

Henoch Creative Commons License 2001.03.02 0 0 153
Kedves nereusz!

A Kőszegi Lajos könyvet nem ismertem, kösz a tippet!

Azért egy lexikon nem egy évig készül. Az egyik tanárom volt Szovák Kornél, ő meg a munkatársai már vagy tíz éve készítik a középkori latinság szótárát, s azt hiszem nem is ők kezdték. Úgyhogy idő temérdek.

Vale: H.

Előzmény: nereusz (147)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!