Az analógiák mindig sántítanak, de ez most különösen rossz. A helyesírási szabályzat nem része a nyelvnek. A helyesírásról emberek döntenek: egyik időpillanatig még ez volt a szabály, attól a pillanattól emez. A nyelv viszont folyamatosan változik, jellemzően nem tudatosan változtatják a használói.
De azért reagálok a felvetésedre is: - az egyszerű eccerü írásmódját támogatnám, mert már meglehetősen elhomályosult a tagok jelentése (egy+szerű), és akkor minek feltüntetni azokat a tagokat? - a sokszor viszont egyelőre ne legyen hivatalosan soxor, mert ott a szóelemek jelentéséből remekül kitalálható a szó jelentése (de korcsosulásnak nem érezném a soxor formát sem!)
Lehet, hogy a korcsosul számodra túl durvának hat, de hadd mondjak egy analógiát.
Itt ugye arról van szó, hogy a latin szavakban voltak bizonyos mássalhangzó-kapcsolatok: pt, gl, nst stb. Ezek az "olaszosodás" során kettőzött mássalhangzókra cserélődtek vagy egyszerűen elvesztek "útközben": tt, ll, st lett belőlük. Erre te durvának érzed a korcsosul kifejezést.
Kérdésem: ha mostantól fogva arra tartana a magyar helyesírás, hogy az eccerü, soxor stb. lenne az akadémiailag elfogadott helyes írásmód, azt Te minek éreznéd?
Mondjuk a fogorvoshoz menés gondolata biztos beborítja a hangulatomat, de önmagában az odonto-tól nem kellett volna tartanom, ugyanis a keresztrejtvények cca. 8-10%-ában szerepel, hogy ez egy fogászati jelentésű előtag! :))
Én most keveredtem levelezésbe egy mai magyar íróval (5 évvel fiatalabb nálam, 39 éves), hogy neki mennyire természetes a "látszódik", "hallatszódik", "zajlódik" alak, hogy észre sem veszi, hogy végig ezt a formát használja a regényében (a szerintem "irodalmibb" látszik, hallatszik, zajlik helyett). Na, nekem pl. ez a "sajnos".
Csínján kell(ene) bánni azokkal a 'változik' jelentésű igékkel (s a belőlük képzett szavakkal), melyek egyben a változást értékelik is - gondolok most az általad használt "torzulás" szóra. Ha igaz lenne, hogy az olasz (vagy annak bármelyik jelensége) a latin "torzulása", akkor igaznak kellene lenni annak is pl., hogy Arany János nyelve tkp. erősen eltorzult ősuráli.
Természetesen nem az ilyen torzulásokra gondoltam, lehet, hogy a "lexikai" megjelölés nem is volt a legtalálóbb. Arra gondolok pl., hogy az olaszok ma is mondják, hogy salve, lustro (=lustrum), asta (hasta), mintha csak az ókorban élnénk.
Ne foglalkozz légy szíves, az idegeimmel, és ne emlegesd az ingerlékenységemet. Egyrészt azért, mertt off-topic, másrészt azért, mert ugyanannak az eléggé unintelligens támadásnak a folytatása, amelyet egyszer már voltam szíves visszautasítani. Nagyon komolyan mondom, ha még egyszer megengeded magadnak, hogy személyeskedj, soha többé nem foglak észrevenni.
"az Általad felsorolt nyelvek közül lexikailag talán az olasz a legműveltebb (értsd: a latin tradíciót a legjobban őrző) nyelv"
Wow... Szerintem meg pont az olasz korcsosult a legjobban azáltal, hogy a dallamosság érdekében feláldozták a mássalhangzó-torlódásokat. Emléxem pl., amikor egyszer Firenzében álldogáltam egy buszmegállóban, és azon méláztam, hogy a szemben lévő OTTICA bolt mi a fene lehet. Sokára esett le, hogy itten látszerész tanyázik... Hasonlóan lett Vittorio a Victorból stb.
Egyébként meg legyen elég perdöntő, hogy a Műszaki helyesírási szótárban a sztereofotogrammetria alak szerepel. Részemről punktum. Leírtam, amit tudtam a témában.
Nem módosítottuk. Az OH.-nak – tudtommal – semelyik verziójában nem szerepel az aerofotogrammetria se egyben, se kötőjellel. A Gábor szótáráról nem tudok nyilatkozni, ahhoz amúgy is neked van több közöd.
Ha túl komolyan venném, amit írogatok, akkor valóban jó nagy marha lennék. Kicsit játszom a gondolatokkal, de nem azért, hogy borzoljam az olvtársak idegeit, hanem pl. azért, hogy felhívjam a figyelmet arra, amit az emberek, magasan képzett értelmiségiek, is oly szívesen figyelmen kívül hagynak manapság, hogy nevezetesen az európai kultúrát (még a matematikai képleteket is) hihetetlenül mélyen áthatja a görög—latin tradíció, és ez akkor is így van, ha valaki erről nem tud. Leibniz pl. tisztában volt e tradícióval és annak jelentőségével , jól ismerte a görög és latin nyelvet és irodalmat, művei nagy részét latinul írta. Amúgy meg kitalálta a differenciál- és integrálszámítást stb. stb. Ritoók Zsigmond egyszer megállapította, hogy a magyar értelmiség sohasem volt teljesen tisztában az ógörög nyelvismeret jelentőségével. Ezt a mondatot én sokatmondónak tartom, pláne, hogy Ritoók mondta (írta). Megjegyzem még, hogy Cicero maga a nevét valszeg [kikeró]-nak ejtette, nos tisztában vagyok azzal, hogy amikor visszasírom a latin nyelvet, akkor ezt a kiejtést például nem sírom vissza.
Hogy a kérdésedre válaszoljak: az Általad felsorolt nyelvek közül lexikailag talán az olasz a legműveltebb (értsd: a latin tradíciót a legjobban őrző) nyelv, helyesírásilag a francia (bár sok extravaganciája van), a latin ragozás pedig a legjobban a spanyolban él tovább. A rétoromán és a portugál az én ízlésem szerint túlságosan eltávolodott a latintól, a románt pedig a XIX. század óta igyekeztek (vissza?)terelgetni a latin-francia-olasz lexika és ortográfiai normák felé (még a Ceausescu-érában is voltak e törekvésnek bizonyos jelei, és azóta is). Én végülis az olaszt szeretem (és ismerem) a legjobban.
Ne haragudj már érte, de egetverő marhaságnak gondolom, hogy a nyelvek egyfajta értékmérőjének veszed, hogy mennyire távolodtak el egy régebbi állapotuktól. Ilyen alapon az lenne a legértékesebb, ha valahol még mindig Cicero nyelvén beszélnének, az U helyett is V-t írnának, kizárólag római számokat használnának...
De tényleg, válassz: szerinted a francia, a spanyol, a portugál, az olasz, a román vagy a rétoromán a frankó? :))
A "sajnos"-sal egyetértek. Sajnos erodálódnak minden vonalon a klasszikus tradíciók. Kis Ádám is pedzegette, hogy az eredeti görög alak a gramma volt, amely mint önálló szó egyébként görögül betűt jelent. Most hadd legyek egy kicsit "klassziko-rasszista" (miközben magam sem gondolom azért teljesen komolyan a dolgot). A "művelt nyelvekben", pl. a latinban és az olaszban, valamint hagyományosan a magyar nyelvben is a görög gramma "egy-az-egyben" átjön, erre példa az anagramma és a parallelogramma mellett az epigramma is. A praktikum felé hajló angolban már jelentkezik az a kettősség, hogy a klasszikus programme (kb. 153 millió találat a guglin az angol oldalakon) mellett elterjedt a modernebb rövidített alak, a program (egy nagyságrenddel több, kb. 1 md találat a guglin az angol oldalakon) Ezen újabb módi (vö. a short és a miniszoknya térhódításával) kerül előtérbe a klasszikus tradíció rovására a mi nyelvünkben is akkor, amikor pl. diagramot és a hologramot mondunk diagramma ill. hologramma helyett. Bezzeg az olasz weboldalakon triumfál a diagramma (428.000 találat), míg a számottevően kevesebb (133.000) diagram idegenszerűnek, anglicizmusnak számít az olasz nyelvhasználatban. A német kompromisszumos megoldást követ, de mégis inkább a klasszikus tradícióhoz húz, amennyiben a magánhangzó végződést ugyan rendszerszerűen elhagyja, de a két m-hez (és a neutrumhoz) ragaszkodik: das Programm.
1. Kepes, mint a kereső művész jellegzetes típusa a fotogramok líraian ... Itt születtek Kepes viszonylag nagy méretben készült (40x50 cm) fotogramjai is. ...
2. Ezután leoltjuk a villanyt, és két nagyítógép segítségével fotogramokat készítünk kis növényekből, más tárgyakból.
3. Ha semmi mást nem alkotott volna, csak fotogramokat és a Fény-tér-modulátort, ... Egy fotogram-önarckép. Fotogram. Három felvétel a fény-tér-modulátorról: ...
Rumcit kell megkérdeznem, hogy vajon e tekintetben miért módosították az OH-t. Nekem ugyanis az első lenyomat van meg, abban pedig a szócikk így kezdődik:
A grammetria szóösszetétel valóban nem használatos, mert van rá egy analóg kifejezés, a pantográfia. De miért jelentené ez azt, hogy az egyébként remekül felismerhető két tagból nem értelmezhető a szóösszetétel?