Sziasztok Aranyosok!
Kedves Pepper, örömmel látom, hogy a kiváló bulid után néhány nappal rátaláltál a topicra, s azóta az Főnixmadárként újra életre kelt! Rettenetes lehetett a pedagógia-pszichológia szemináriumokon rádöbbenni, hogy hány nevelésfilozófiai hiba áldozata lettél. Én ezeken az előadásokon soha nem figyeltem, ezért aztán nem is zavar az Aranyban eltöltött négy év, Csopaki és a többiek. Az viszont biztos, hogy ha megütné - majdani - gyermekemet, szétverném magam is a fejét.
Peppers, nagyon tetszik, amit a rejtett tantervi elemekről írsz. Megpróbáltam én is elgondolkodni valami hasonlón a saját tapasztalataim alapján, de megmondom őszintén, hogy én nem emlékszem a hamutartó technikai óra projektre sem (persze én két évvel alattad jártam), és momentán egyéb rejtett tantervi elem nem jut az eszembe. De azért majd még filózom rajta.
Egyébként milyen mostanság a hangulat az Aranyban? 91-ben, amikor érettségiztem már Baráné volt az igazgató, állítólag valóságos horror volt az ő vezetése. Én egyébként Luxnét nagyon kedveltem (az év elején láttam a metrón egy csomó kisgyerek társaságában - gondolom az unokái lehettek), mert olyan iskolát szervezett, ahol alapvetően azért mindenki megtalálta a helyét. Aki csak azért járt oda, hogy leérettségizzen nem szembesült különösebb nehézségekkel, és aki egyetemre akart menni, annak is (legalábbis az osztályomból) sikerült még a legmenőbb egyetemekre is bejutnia. És ami a legfontosabb nem lelki terrorben telt a 14-18 éves korunk szemben sok "versenyistálló" jellegű gimnáziummal, ahonnan ugyan tuti, hogy felveszik az embert, de a gimnáziumi 4 év azért alapvetően kiesik az életéből.
Ami a tanárokat illeti szerencsésnek mondhatom magamat, mert tényleg nagyformátumú (mind szakmailag, mind emberileg) tanárok (pedagógusok) tanítottak, köztük Szanda, Csurka, Csata, Gergely Fecó, Gál Éva, Antall Erzsi, Bagyula,Patkó,stb. Persze lehet személyükről és oktatási módszereikről vitatkozni, de én azt gondolom, hogy olyan tanárok, akik tényleg hivatásból oktatnak. Csak az a kár, hogy közülük már nem sokat tanítanak az Aranyban.
Mikor törjük rá Csilla nénire a csarnok ajtaját, hogy újra a régi falak közt pattogtassunk egyet?
Na ja, Santorinira bárki eljuthat, de Szigibe - az kiváltság volt!!! Ez volt a jutalom, hogy megint eltöltöttél egy évet a Sárgaházban! :)
Egyébként tavasszal arra jártam, és örömmel konstatáltam, hogy még áll a tábor, igaz, a rozzant retyókat és csónakházat rendberakták. Csak néztem, néztem azt a 20x40 méteres földdarabot (sátrak nélkül, így még sose láttam), és egészen hihetetlennek tűnt, hogy mi minden érzelem és izgalom zsúfolódott be oda az alatt az egy hét alatt, amíg ott nyaralt az ember.
Az a legviccesebb az egészben, hogy hirtelen eszembe jutott, amikor 84 nyara táján bejött a tábor kapuján egy pasi, aki 72-ben nyaralt Szigiben. A tanárokkal beszélgetett és egészen elérzékenyülve írogatott valamit a tábori naplóba... most már tudom, mit érezhetett.
Csopaki lelki terrorjáról nekem is van egy kedves történetem.
Akinek nem volt frissen mosott és vasalt sárga pólója, azt, ugyebár Csopesz szertartásosan lepofozta az óra elején. Namármost (ha nem tekintjük, hogy ez önmagában túlment a józan ész határain) - voltak határesetek, tisztaság és vasaltság tekintetében. Egy alkalommal heves vita kerekedett az egyik osztálytársam és Csopaki között, hogy a srác trikója pofonra érdemes-e, vagy sem. (Vicc még leírni is, dehát ez volt.) Csopaki erre sorba állította az egész osztályt, és mindenkinek nyilatkozni kellett, koszos-e a Zityó trikója. Aki nemet mondott, annak pofon volt a jutalma. Úgyhogy a tanár úr szép sorban, módszeresen, egyesével lepofozta az osztály felét. Vegül is korrekt volt, és szakmailag is alapos munkát végzett - ezek után történelemórán nem nagyon kellett magyarázni, mi is az a koncepciós per.
Az ELTE-n jártam Havas Péterhez pszichológiaórákra. Rendkívüli muksó volt, az egyik legjobb meglátása a "rejtett tanterv" hipotézise. Ezek szerint egy iskolában nem csak a kidolgozott, lefektetett bölcs tantervek szerint tanítják a gyerekeket, hanem akarva-akaratlanul átadják nekik mindazt, ami a tanterv "hozaléka", amire a tanárok esetleg nem is gondolnak, de ami mégis ott van az iskolában - az órákon és azokon túl.
Mondok egy példát: osztályfőnöki- meg biológiaórán folyton azt hallottuk, hogy a dohányzás milyen baromi káros. Öl, butít és nyomorba dönt, aki rászokik, halál fia!!! Aztán vége lett az órának, lementünk a technika műhelybe, és mit készítettünk óriási ügybuzgalommal egész évben? Hamutartót. Az egyik héten aluminiumból, a másik héten rézből, a harmadik héten kerámiából... Hát ez volt a rejtett tanterv. Drága jó Ilus néni, ha tudta volna!
Kiváncsi vagyok, ti milyen rejtett tantervi elemeket fedeztetek fel az Aranyban!
Elnézéseteket kérem, hogy két hétig nem szóltam hozzá de jól megérdemelt szabadságomat töltöttem Santorini és Kréta szigetén. (Nem volt olyan jó mint Szigetszentmárton)
Örömmel üdvözlöm Peppers barátomat és még egyszer gratulálok neki. Egyben kifejezem tökéletes egyetértésemet Csopakival kapcsolatban. A pedagógia teljes csődje az az ember, és ezt az sem enyhíti, hogy 'magánemberként' rendes volt. Egszer egy bordásfal 5-6 cm átmérőjű és 70-80 centis rúdjával akart fejbe verni de azt már nem hagytam. Akkor fejtettem ki neki a véleményem (elég keresettlen szavakkal) az ő általa képviselt pedagógiai módszerről, és valami csoda folytán ettől kezdve nem bántott. De nem csak fizikailag terrorizálta a diákokat!!! A mi osztályunknak együtt volt a testnevelés órája a magyar tagozatos osztállyal ahol nem tudom miért de feltűnően sok volt a rettenetesen vékony gyerek, plusz volt két nagyon kövér. Ezzel szemben a mi osztályunkban túlnyomórészt jó fizikumú srácok voltak. Csopaki amikor csak tehette úgy alakított két csapatot (akár foci akár kidobós, véletlenül sem kosárlabda) , hogy voltak az úgynevezett 'kőtörők' (gyengék, kicsik, kövérek) és volt egy normális csapat. Utána leült a padra és élvezettel nézte ahogy szerencsétlen Kőtörőket borzalmasan megalázza, kidobós esetében fizikailag is tönkre teszi a másik csapat. Peppershez hasonlóan én is pedagógus lettem és csak két év tanítás után hagytam el a pályát, de azt hiszem ehez nem kell tanári végzettség, hogy valaki tudja ilyesmit egy európai iskolában nem lehet megtenni.
Peppers!
Ha már megemlítetted az ELTE kiváló tanárát Kállay Gézát akkor említsük meg az én kedvenc tanáromat is az angol szakról aki szintén az Aranyba járt. Nem más Ő mint a kiváló angol költészet tanár Szalay Krisztina.
További hírességek nem jutnak eszembe csak néhány kiváló egykori MAFCos kosaras akik az ELTE csapatában is igazán nagyot alkottak. Róluk most bővebben nem írok mert szerénységem tiltja.
Hihi, a mi osztályunkban pedig ezekben az években folyamatosan ki volt húzva a falból a rádió, olyannyira rajongtunk a műsorért...! (Bocs, azért éljen a stúdió, mint intézmény! :)
Csak néha dugtuk vissza, például azon az emlékezetes április negyedikén (vagy március 21 volt?), amikor Bandi bácsi memoárjaiból közvetített a stúdió... Nahát az tényleg emlékezetes volt.
Luxanyó homályos tudatállapotú jelenései szerintem is élményszámba mentek. Egyszer egy tajtékzó biológiatanár felrángatta a bioszterembe, hogy rendet tegyen, mire ő a csontváz kezével kezdett integetni az osztályunknak, miközben angyali illuminált mosoly játszadozott az ajkain.
Azt hiszem, leginkább ő is Szigiben volt az elemében. Naponta körbeúszta a kis szigetet (mennyi lehetett az a táv, talán két és fél km?), és közben közelharcot vívott a vízirendőrökkel, akik vissza akarták terelgetni a partra. Sosem hagyta magát!
Peppers
Peppers:
Idáig nem dicsekedtem vele, de én is "intézmény" voltam, '84-től '87-ig stúdiós voltam, tehát a fontos dolgok csak az én közreműködésemmel történhettek... :-)
Pl. a tornacsarnok átadási ünnepségén Luxanyóval halálra zabáltuk magunkat, a rövidekről nem is beszélve...
Szegény - ő az én meglátásom szerint tényleg szánalomra méltó ember volt, valóságos emberi roncs. Elképesztő rohamai voltak - az Aranyban eltöltött 11 évem alatt rendszeresen évi 1-2 alkalommal láttam "tombolni", de úgy, hogy az valóban rémisztő volt, főleg gyerekként. Teljesen ártatlan dolgokon tudott kiborulni, olyankor lila fejjel ordított azzal, akit meglátott. Kényszeresen ismételgette (ordítva) hogy "Mi az apád???!!! Mi az apád???!!!", közben rángatta szerencsétlen kölyköt. Ezek a rohamok 2-3 percig tartottak, azután általában egy megjelenő tanár csillapította le és vonszolta el szerencsétlen öreget.
Nahát, erre írtam azt, hogy nem lett volna szabad gyerekek közé engedni. Egyébként még boldogult gimis korunkban beszélgettünk is erről tanárokkal, mert természetesen nekik is feltűnt Lajos bácsi viselkedése. Általában olyasmit válaszoltak, hogy "Lajos bácsi egy talicskán hordta el a fél Sas-hegyet a tornacsarnok építéséhez, nem csoda, hogy zaklatott szegény." No comment.
Lajos bácsinak volt egy fia is, párhuzamos osztályba járt. Néha beszélgettünk. Ő szenvedett a legtöbbet a fatertól, meg attól, hogy mit művel a munkahelyén.
Alfred, mindezek ellenére el tudom képzelni, hogy jó viszonyod volt vele. Mindig volt egy pár gyerek, akiket az öreg "a szárnya alá vett", valamiféle baráti viszonyt ápolt velük. És hát neki is voltak olyan pillanatai, amikor esendő emberként viselkedett. Mindent latba vetett például, hogy a fia tablója (meg a mi osztályunké) a főbejárattal szemben, az Arany mellszobor két oldalán legyen kirakva. Ott is voltak pár évig, aztán egy átalakításnál elkerültek. Amúgy a mi tablónk (IV. b. 1985-89) szerintem a legrandábbra sikerült az iskola fennállása óta... :)
Lajos bácsi és a testnevelők esete egyébként szerintem jól példázza az Arany, mint intézmény egész működését. De erről majd később, talán.
> Érdekes, én a Geszti tablóját sosem láttam. Csak arra emlékszem, hogy
> porbafingó gyerek korunkban rendszeresen körbekergettük az udvaron,
> "Bors örs, Bors örs!" rikoltásokkall. Mikor érettségizett?
Most le van szedve a tabló a szokásos festés miatt, de ha felrakták megválaszolom.
Logic és popic, azt én is tudom, hogy Csopaki mindig megosztotta a jónépet, volt aki kedvelte. És számomra éppen ez volt a legsiralmasabb az egészben. Mert nem mondom, hogy nem voltak megvilágosult pillanatai, például személyesen melletem is kiállt néha (volt néhány bottttrányos ügyem a suliban), és én is ismertem "magánemberként", a mi osztályunk is bulizott a kertjében. De!!!! Ezek a dolgok egyszerűen nem kompenzálhatják Csopaki tanári csődjét. Csopez ugyanis
1. Gyakorlatilag nem tartott órákat, ehelyett az egész munkaidejében különféle bizniszeit intézte. Jobb esetben ezeknek legalább valami távoli közük volt az iskolai testneveléshez (privát tenisztanfolyamok és sítúrák szervezése stb.), de általában olyan lábszagú ügyei voltak, mint házinyúl-tenyésztés, gombatermesztés, építőanyag-szállítás stb. Ezt nevezem tanári csődnek - és meglepődnék, ha ez csak az én időmben lett volna így.
2. Rendszeresen _verte a gyerekeket_. Kollégák, ezen esetleg el lehet anekdotázgatni, de ép ésszel átgondolva ebben NINCSEN PARDON. Nem érdekes, hogy "maradandó nyomot hagyott-e". Ez a tény önmagában, minden magyarázat és körülírás nélkül egyszerűen felháborító, gyalázatos. És az egész iskola gyalázata, hogy egy ilyen tanbetyárt megtartott, a működése felett szemet húnyt.
(Lásd még: Csicseri Lajos bácsi. Őt aztán végképp nem lett volna szabad gyerekek közé engedni.)
Sajnos - ma már tanárként is - tisztában vagyok azzal, hogy a diákok egy része _akármilyen_ tanári modellt képes elfogadni, természetesnek, sőt, akár "jó fejnek" tartani. És ez az a pont, ahol bezárul a kör - Csopaki gyalázatos teljesítménye "szép emlékként" él tovább a fejekben. Aztán majd amikor a mi gyermekeinket pofozzák tanítás helyett az iskolában, mosolyogva vállat vonunk: "ez már így természetes".
NEM AZ!!!
ÉBRESZTŐ!!!!!
Annak pláne, aki ebben a topicban szembesül ezzel először!
Az általatok emlegetett tanárok közül sok "megvolt". Joli néni, Kolosné, Szekeresné tanítottak. Szegények rettenetesek voltak. Hadd ne meséljek.
Mégis, az eddig leírtak ellenére, a tanárokról nekem alapvetően jó emlékeim vannak. Ez számomra azt jelenti, hogy több tanárunk volt, akiket szerettem, akiket mai fejjel is nagyra tartok. Kőhegyin, Bandi bácsin, Nyírin kívül ide tartozik Rusznyák tanár úr (történelem), Dénes Sára néni (angol), Danku Andrásné (bakfitty, a keresztnevére már nem is emlékszem, ő alsó tagozatos ofőm volt egy fél évig.) És a többiek, akikkel kapcsolatban voltak ugyan kellemetlenségek is, de szerintem alapvetően mégis "jól járt" velük a suli: Gergely tanár úr (történelem), Bagyula tanár úr (földrajz), Illyés Ili néni (orosz), Csurkáné (magyar és gimis osztályfőnök) stb. Számomra ők tették az Aranyt Arannyá, nem a mindenkori seggfej igazgatók.
Ronaldu, Gaál Éva engem is tanított matekra, még hetedikben, egy rövid ideig. Iskolán kívülről jobban ismerem: németre jártam hozzá vagy négy évig, láttam, hol, hogyan él. Nekem a leginkább ellentmondásos, legnehezebben megfejthető tanár maradt az egész suliból. Ma úgy látom, nem volt őszinte személyt, egy rettentő modoros tanárszerepet játszott a gyerekek előtt. De valami furcsa módon az ő nehéz sorsának a súlya még a szerep mögül is érezhető volt, és igazából ez tette olyan karizmatikussá. A legtöbben féltek tőle. Kár.
Hogy az Arany nihil volt-e vagy sem? Ez szubjektív élmény. Nem akarom elvitatni senkinek a "felhőtlen gyermekkorát", amit a sárga házban töltött. Az enyém sok szempontból "szabálytan" volt, egy kicsit sem voltam átlagos nebuló, többször ütköztem bele mindenféle falakba. De arra azért figyelmeztetnélek benneteket, hogy az idő sok mindent megszépít, és az ember haljamos több adag cukormázat kenni az emlékeire. Mint írtam, a suli ma már nekem is nosztalgia. Csak éppen nem felejtettem el, mennyiszer csináltam volna valami teljesen mást, ahelyett, hogy a Szabadidőközpontban instruáltatom magam.
Híres emberek:
Horn Gyula?!?!?! Nahát!!! Ez tényleg igaz??? Részleteket követelek, egy ország nevében!!!! :)
Érdekes, én a Geszti tablóját sosem láttam. Csak arra emlékszem, hogy porbafingó gyerek korunkban rendszeresen körbekergettük az udvaron, "Bors örs, Bors örs!" rikoltásokkall. Mikor érettségizett?
A többiek is érdekesek. Én is találtam valakit: Ungár Klára, a SZDSZ jótündére. Általánosba is járt, 1976-ban érettségizett.
clumsy,
Joli nénit már szinte el is felejtettem. De most, hogy mondod; szerintem a zord külső érző belsőt takar. Olga nénit sajnos nem ismerem. Kémia tanárok közül csak Kolosnéhezl, Csilla "nénihez" és Szekeresnéhez volt szerencsém.
Titeket tanított Gál Éva? Kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Üdv: r.
Hát kedveskéim, de jó, hogy így összegyűltünk. Én 89-ben vettem az érettségi akadályát, mint Pepper, akinek gratulálok, hogy belépett a feleségeket gyűjtő klubba.
A tanárokról soha ne legyenek rosszabb élményeitek, mert ez egy igazán kibírható suli volt. Persze, akinek az ofője mindig rosszban sántikált az igazi kiképzést kapott.
Logic! Igazad van a Csopesz azon kívül, hogy rettenetesen nagyot todott ütni (nekünk mindig a legrosszabb helyre) fantasztikus pali volt. Privátban senki nem szerette így a gyerekeket, mint ő. A szerenád alkalmával szuper bulit csinált a kertjében.
A Bandi Bácsiról nem mondhat senki egy rossz szót sem.
Mi voltunk a 202-es első gimis lakói, saját újságja volt az osztálynak, 202.-es címmel.
Harmadik előtt augusztusban Lajosbácsi beengedett a suliba, és négy doboz piros neoluxszal átfényeztem a padomat, már úgy untam a világoszöldet...
Sajnálom, hogy egy Aranyossal kell vitába szállnom, de:
a)Nekem az AJG nem a nihil volt és sosem nyomasztott, pláne nem éreztem magamat különösképpen kiszolgáltatott helyzetűnek. (Bár lehet, hogy a korkülönbség miatt ez Neked máshogy látszott...)
b) Én és azok, akikkel módom volt együtt lenni a számunkra oly "Aranyos" évek alatt (mcnab, Manu Chao)biztosan nem menekülnénk sikoltva az ablakon át. (Nálunk a 201-esben nem is volt rács...)
Ha tehetném/tehetnénk, akármikor, akármennyi időre, de visszaülnénk azokba az ergonómikusan megtervezett padokba...de sajnos nem lehet...
c) Nem hiszem, hogy bármelyikünkben rossz, pszichésen mély nyomot hagyott volna, hogy valaha le kellett mosni a Lovassy Skodáját egy tornaóra helyett...ez nekem inkább poén volt akkor is és méginkább az ma is.
d)Csopaki tényleg jó fej volt. Látszik, hogy életedben nem beszéltél (még) vele magánemberként...Lovassy pedig egy szánalomraméltó "Csopaki-reinkarnáció" szerepében próbált feltünni (több-kevesebb sikerrel), de hidd el, ő is egy nagyon pozitív (csak kissé szerencsétlen) ember volt...
e) Örömmel tölt el, hogy Mandics Bandit Te is a legjobbak közé sorolod. Nekem alkalmam volt vele is jobban megismerkednem: az évfolyamunkból csak ketten, egy osztálytársam és én érettségiztünk technikából!!! Ő egy igazi, vérbeli, nagytudású tanárember volt, akivel csúnyán elbánt az élet...sokkal többre lett volna hivatott. Úgy tudom, hogy miután az Aranyból elment, valami magániskolában(?) lett tanár. De ez már egy régi infó.
f) A kosárlabdához nem nagyon tudok hozzászolni. De ne feledjük, hogy annak idején volt egy BP bajnokság második focicsapat illetve egy (Gergely Feri bá' által trenírozott) ping-pong csapat, ami szintén szép sikereket ért el. Ja, és volt valami jó szertorna-verseny is, amin jól szerepelt a suli, de ez nem igazán az én asztalom.
g) Egyetértek: tényleg genyóság, hogy nem hívják meg az öregfiúkat az Arany-kupákra...
Hát Eta mamára emlékszik e valaki? Nagyon kedvesen és kétségbeesetten ült mindig a terem közepén, míg a gyerekek (kicsiket tanított) azt csináltak amit akartak.
Kolosné engem felső általánosba tanított. Én szerettem, de mostanra állítólag már gáz van vele.
Benét nem ismeri senki közületek? Én igen ellentmondásos személyiséget ismertem meg benne. Nem is tudom hogy most szeretem e vagy sem.
Aki viszont a legpozitívabb tag volt a tanárok között az a Csata. Nagyon élveztem az óráit. Egyszer hétvégén elmentünk vele csak úgy gödröt ásni az erdőbe.
Monthy
Helló Aranyoskáim!
Bár én gimiben már nem koptattam e jeles intézmény padjait, nagy örömömre szolgált e topic fellelése. Érdekes, hogy Seltsam később ennyire közutálatnak örvendett, az én időmben az egyik legkedveltebb tanerő volt (79-87). sőt az a bizonyos leányzó akit elvett, az osztálytársam volt..
Csopaki...na igen 4 ütemű fekvőtámasz, stb.
Emlékszik valaki Olga nénire (kémia)? Fergeteges nőszemély volt. Az alsó tagozatban is voltak gyöngyszemek pl. Joli néni nevének hallatán szerintem még ma is megfagy a vér hajdani tanítványainak ereiben...
Azt mondjátok meg nekem, hogy ki volt az az egykori aranyos deják, aki a legtöbbre vitte később?
Nekem az a sejtelmem, hogy ebből az iskolából - legalábis a gimiből - senki sem lett igazán "híres". De azért van egy pár figura, akiket legalábbis én ismerek:
1. Kállay Géza - ismert irodalmász, egyebek között sokat publikáló Shakespeare-kutató és jelenség az ELTE Bölcsészkaron. Vizsgáztam is nála, véletlenül kiderült az egybeesés, és fél órát anekdotáztunk. Egyébént még tanított is az Aranyban (nem engem). Kőhegyi vitte oda - ez is egy jó húzás volt tőle.
2. Zilahy Péter - ennyivel tartozom neki, ha már mellette ültem évekig. Önjelölt zseni, több könyve jelent meg, ezek közül Az utolsó Ablakzsiráf c. opusz eléggé befutott. Emléket állít benne a Johnny Golden High Schoolnak is. (Tudomásom szerint ez az egyetlen irodalmi mű, amelyben szerepel az intézmény.) Van egy Link Budapest (www.c3.hu/linkbudapest) c. internetes folyóirat is, amit szerkesztget.
3. Geszti Péter - popppos műfajban ő futotta be a legnagyobb ívű karriert, de azt hiszem, csak az általánosba járt. Vagy tévednék?
Budakeszin lakom, láttam kiplakátozva: augusztus huszonikszedikén fellép a Vakapád együttes. Ilyen az Aranyban is volt, az ősidőkben (értsd: 1980-as évek legeleje.) Csak nem?
Végre!
Beépített emberünk is van Qszi személyében!
Bővebben, bővebben, bővebben!!!
Peppers
u.i. Akkor én is elárulom, hogy bizony pedagoigosz lettem. Lehet megrémülni, kedves személyes ismerőseim, anno. De nyugalom: pálya-el-sem kezdő vagyok.
Sziasztok!
Örömmel vettem észre ezt a topicot, mivel én is ide jártam, és most meg már itt is dolgozom.......
Nehezen lehet szabadulni ettől az iskolától....
:))))
Hát virtuálisan kell találkoznunk?!
A hír igaz, családi állapotom feleségezettre változott. Kérem komolyan venni és velem együtt lelkendezni!!! Tényleg, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a dolgot! Házasodjatok...! Házasodjatok...!
Az Arany ma már nekem is nosztalgikus élmény, rettenetes mennyiségű komédiázás fűződik hozzá. De azért arra is emlékszem ám, hogy az iskolaév 250 napjából 240-en mennyire nyomasztó volt a nihil, és milyen kiszolgáltatott volt a helyzetünk. Azt hiszem, ha ma kellene beülnünk egy napra, tíz perc múlva sikoltva menekülnénk a (rácsos) ablakon át. Nem tudom nektek feltűnt-e például, hogy ebben az iskolában a gyermekmunka bevett intézmény volt. 150 évvel Twist Olivér után az Aranyban minden kulimelót a testnevelésből felmentett vagy egyéb tanítási órákról odavezényelt fiatalkorúak végeztek.
Csopaki és Lovassy, mint jó fej? Na ne basszunk már!!! Gyerekek, ti hozzáhülyültetek ezekhez a szánalmas ripacsokhoz? Csopakiból nekem már harmadikban annyira elegem lett, hogy egyszerűen nem mentem le testnevelés órákra. A pofozkodáson addigra már túl voltunk, egyszerűen az tett be, hogy hónapokig _semmit_ nem csináltunk órán, ami pedagógia szempontból értékelhető lett volna. És az is elég sokat mond, hogy ezt az órára nem járást se szarta le a kedves tanár úr.
Azért voltak remek tanárok is, persze. Kőhegyi, hát igen. Ő egy életre szólt. Mandics Bandi bácsi úgyszintén. Láttátok őt frizbizni az udvaron? A kosárlabdapálya teljes hosszában, tíz centivel a talaj fölött, tökvízszintesen lebegett el a szer. Az már nem is UFO, hanem kozmikus élmény volt. Az öregről nem volt köztudott, hogy ő igazából biológia és testnevelés szakos is. Mi van vele?
Sajnos az Arany, mint iskola, sosem volt jó semmilyen sportban - lásd a testnevelők pazar szakmai munkáját. Szóval az mítosz, hogy a kosárlabdacsapat valaha is jó lett volna, de volt egy időszak, amikor kultikus volt az "ügy", összejött három-négy MAFC-os figura, szünetekben az udvaron pattogtattunk (Csopakit idézve a szertárból "lopott" labdákkal, bocs), és nagy derbiket játszottunk a Táncsiccsal meg a Móriczcal. Pali bá és Hajnal Laja neve mellett hogy mehetett feledésbe az egyedülálló Wurm Attis??? Ő volt az, aki kezdő feldobás után megrohamozta saját kosarát és gyönyörű önziccert dobott. Amikor diadalmas vigyorral visszafordult, nem értette, miért áll mindenki döbbenten a középkörnél.
Nekem az a szívfájdalmam, hogy a hálátlan utódok soha meg nem hívták az örgefiúk csapatát az éves Arany kupákra. Úgyhogy innen üzenem: most már vén kriplik vagyunk, hátunk mögött legalább öt éves sportmentes múlttal, nem kéne aggódni, hogy lealázzuk a jelenlegi korosztályt! Csak jó lenne mégegyszer közösen meglátogatni a csarnokot...
Folyt köv, írjatok!
Peppers
1977-89
u.i.
Én 11 évig jártam az Aranyba, ezalatt három amerikai elnököt és négy szovjet pártfőtitkárt fogyasztottunk el. De Brezsnyev elvtárs legjobb hazai tanítványának, a meg nem erősített hírek szerint többszörös Leonyid Iljics imitátorverseny-győztes Lux Alfrédnénak ez alatt a 12 év alatt egy pillanatra sem ingott meg a trónja!!!
Azóta lezajlott az esemény, Akarattyán, meg is ünnepeltük. Bizony-bizony, Az ELTE Mastodons kiváló játékosa immár házas emberként tartott a hét végén gulyáspartyt. Hű maradt magához, s ünnepi öltözete a bulin is egy Larry Bird arcképével díszített, kissé kinőtt, de nagy becsben tartott póló volt.
Zsbödön
Erre nem számítottam! Porosz Peti évekig volt csapattársam a MAFC-ban majd az ELTE egyetemi kosárcsapatában de soha nem mutatta jelét, hogy egyszer benő a feje lágya és megnősül. Persze lehet, hogy épp azért nősül mert még mindig nem nőtt be.
GRATULÁLOK!!! Háromszoros hurrá Porosz Péternek.
A kosárcsapatról: Porosz Péter, a csapat egykori kiválósága ma, péntek délután négy órakor mondja ki a boldogító igent párjának. (Remélhetőleg...)
Zsbödön
79-ben érettségiztem, Kőhegyi volt az osztályfőnöknőm. Általánosban pedig Kőhegyi tanárnő mamája tanította a matekot. Nagyom jó tanárnő volt még Puskás Márta(magyar), sajnos már Ő sincs közöttünk.
