Irod:
" Meggyődőzésem, hogy a nők legalább úgy élvezik a szexet, mint a férfiak.
Velem legalább is biztosan, mert azt azért pár év tapasztalat után felismeri az ember, ha meg akarják téveszteni."
Valaszom:
Igazad van. Egy pillanatig ne rendulj meg ebben a hitben, mert akkor esetleg problemak lehetnek (:-).
lehet hogy felreertheto voltam. En nem rendelem teljesseggel a kapcsolatom ala sajatmagam. Termeszetesen, legvegsosoron en dontok. (Annal is inkabb, mert mar elkovettem egyszer azt a hulyeseget, hogy lemondtam valamirol, csak azert mert egyszer valaki-most mar latom, hogy mekkora onzesbol- maskent akarta.)
Igen, vannak helyzetek, amikor "kipakolni" folosleges lenne, csak nem latom ertelmet.Nem hiszem, hogy azzal, hogy valaki bevallja a felrelepest, minden esetben csak azert teszi,hogy a sajat lelkiismereten konnyitsen. Azert nem, mert attol fogva szembe kell neznie azzal a lehetoseggel is, hogy emiatt a partnere elhagyja ot.
De hat vegulis annyifele ut van, es annyifele modja a dolgok megelesenek, hogy talan nem is lenne ertelme annak, ha megprobalnank meggyozni a masikat valamirol. Ez nekem pusztan a szemelyes velemenyem, es en eppenseggel igy tudom elni az eletem.
Tetszik az elméleted, főleg, hogy erőteljes kutatómunka van a háttérben, de van egy problémám. Mi van azokkal a férfiakkal, akiknek tele a hócipőjük az általad említett mesterséges női egyenjogúsággal szex-ügyben, és ettől elvesztik kezdeményezőkészségüket, fedezékbe vonulnak? Azok már femininek, vagy már azok sem, mert a femininek férfiasabbak náluk? Vagy most mi van? Meglátásom szerint sok nő (eddig az összes, akit ismertem) saját magának bonyolítja agyon a kérdést, és ebből kifolyólag nehézzé válik a férfi dolga, hiszen mit kezdhetünk egy olyan nemmel, aki kedden tudja, hogy pénteken nem lesz kedve szeretkezni?
Dear Mr Spock,
nyertél, valóban kénytelen vagyok (férfi létemre) ellenvéleménnyel előállni. Meggyődőzésem, hogy a nők legalább úgy élvezik a szexet, mint a férfiak.
Velem legalább is biztosan, mert azt azért pár év tapasztalat után felismeri az ember, ha meg akarják téveszteni.
Radikalis uj tenyezot szeretnek ebbe a temaba bemutatni. Szulesz-nogyogyasz orvoskent tengetem eletem imaron 19 eve. Tobbtizezer novel beszelgettem, tobbszazzal errol is. Nem, nem husegesek a nok, de a buvos kerdes az az, hogy MIERT. Most vigyazzatok, tudom hogy a pokol fog elszabadulni a kovetkezo kijelentesemtol: mert sem nem kivanjak, sem nem elvezik a szexet annyira mint a ferfiak. Atlagban persze, akarmilyen egyen lehet atlag alatt, vagy atlag felett. Evezredeken keresztul ez egy nagyjabol termeszetesen elfogadott tenykent volt kezelve: a ferfi kergette a not, a no neha megengedte, neha nem. Nagyon hasonloan ahogy ez a termeszetben a legtobb allat kozott van. A him kerget, a nosteny enged. A kergeteshez tobb osztokeles kell mint a megengedeshez, ennyire egyszeru az egesz. A tobb osztokeles a termeszetben nemi vagykent ismert. Es az ember is egy emlos allat. Ez a magyarazata annak, hogy a ferfiak jobban kivanjak. Na de.....
Tarsadalmunk, kulonosen a 20. szazadban elkezdte ennek az ellenkezojet hirdetni, ez is be lett suvasztva a noi egyenjogusag tema ala. A hatvanas evekben jelentek meg az elso idevonatkozo kijelentesek: a nok is pontosan annyira elvezik es kivanjak. Nem tudom ezt hogy mertek le, de mondtak. Es el tudom kepzelni, hogy itt indult meg egy folyamat. Sokmillio no hallotta, de nem erezte. Lattak a szex utan lihego ferfiakat, es nem ertettek. "Miert nem lihegek en is? Miert nem kivanom en is annyira? Talan a parom a hibas?" Es kiprobaltak valaki mast. Es innen indult a dolog. Enszerintem a mai kor noi hutlensegenek ez a gyokere.
Erdekes adalekkent:
Sok paciensem az evek folyaman panaszkodott a parjarol:"az az aljas strici, aki fuvel faval megcsal". Es akkor en rakerdezek:"Te sohasem csaltad ot meg?" Tudvan az orvosi titoktartasrol, a legtobbje "vallott":
"Igen, de csak egyszer." Es arra a kerdesre, hogy mi volt elobb, a tyuk vagy a tojas, vagyis, mikor volt az az "egyszer", az esetek tobbsegeben a no "egyszeri" megcsalasa volt az elso, a par rajott, es onnan "aljas strici"-ve valt.
Affrancba... hosszú választ írtam, erre eltűnt, na jisoráz:
Magam sem tartom korrektnek az olyan típusú félrelépést, ahol mindenki más tud róla, csaka "feleség" nem. IMHO vagy dicsekvésnek szánja, vagy kerülőútra indított üzenetnek, hogy valami nem OK.
De miért is kell bevallani, minek kell esélyt adni? Miért kell megbeszélni? Azért, hogy fájjon, annak, akit szeretek?! Így mosom tisztára a lelkiismeretem: "megcsaltam, de legalább be is vallom." Ez számomra a tisztesség furcsa értelmezése. Bántani akarom a társam?
Tudod, cecilem, sok éve élek jó házasságban, körülöttem is van számos működő kapcsolat, szóval öreg krokodil lévén láttam ezt, azt. Abban igazad van, hogy egy kapcsolatban a _mi_ nagyon fontos, de szerintem nem jó, ha egy ember teljesen feloldódik a mi-tudatban, mert ez hosszú távon önfeladáshoz vezethet. Tehát _mi_ vagyunk, de csak egy bizonyos pontig. Arról persze lehet polemizálni, hogy hol a határ, hol kezdődik az én, a mi és hol végződik. Ki mit tolerál, kinek milyen privát szférára van szüksége?
Nyilvánvaló, hogy nem vagyunk 1formák: nekem a házasságon belül is nagyon-nagyon fontos a függetlenségem, a magánéletem. Pölö, ha kapok egy új munkaajánlatot, meghallgatom a zuram véleményét, megbeszélem, de dönteni én döntök! És fordítva. vagy: a barátaimmal való kapcsolattartást is nélküle intézem, vannak persze közös barátaink is, de van úgy, hogy gyerekkori barátommal úgy találkozom, hogy a zuram nincs ott.
Lényeg a lényeg: a kapcsolaton belül (mellett?) van magánéletem, mert azért mert összekötötem vele az életem, attól még én én maradok.
Lehet, hogy zavarosra sikeredtem? :-)
Affrancba... hosszú választ írtam, erre eltűnt, na jisoráz:
Magam sem tartom korrektnek az olyan típusú félrelépést, ahol mindenki más tud róla, csaka "feleség" nem. IMHO vagy dicsekvésnek szánja, vagy kerülőútra indított üzenetnek, hogy valami nem OK.
De miért is kell bevallani, minek kell esélyt adni? Miért kell megbeszélni? Azért, hogy fájjon, annak, akit szeretek?! Így mosom tisztára a lelkiismeretem: "megcsaltam, de legalább be is vallom." Ez számomra a tisztesség furcsa értelmezése. Bántani akarom a társam?
Tudod, cecilem, sok éve élek jó házasságban, körülöttem is van számos működő kapcsolat, szóval öreg krokodil lévén láttam ezt, azt. Abban igazad van, hogy egy kapcsolatban a _mi_ nagyon fontos, de szerintem nem jó, ha egy ember teljesen feloldódik a mi-tudatban, mert ez hosszú távon önfeladáshoz vezethet. Tehát _mi_ vagyunk, de csak egy bizonyos pontig. Arról persze lehet polemizálni, hogy hol a határ, hol kezdődik az én, a mi és hol végződik. Ki mit tolerál, kinek milyen privát szférára van szüksége?
Nyilvánvaló, hogy nem vagyunk 1formák: nekem a házasságon belül is nagyon-nagyon fontos a függetlenségem, a magánéletem. Pölö, ha kapok egy új munkaajánlatot, meghallgatom a zuram véleményét, megbeszélem, de dönteni én döntök! És fordítva. vagy: a barátaimmal való kapcsolattartást is nélküle intézem, vannak persze közös barátaink is, de van úgy, hogy gyerekkori barátommal úgy találkozom, hogy a zuram nincs ott.
Lényeg a lényeg: a kapcsolaton belül (mellett?) van magánéletem, mert azért mert összekötötem vele az életem, attól még én én maradok.
Lehet, hogy zavarosra sikeredtem? :-)
kedves banya;
nagyon sok pontban egyetertek veled,de en nem tartom messzemenokig tul ...tisztessegesnek azt, ha valaki ugy csal, hogy azt mindenkeppen titokban probalja tartani a partnere elott. Ismeros a kep mindenkinek:valakit csalnak, es azt mindenki tudja-kiveve az illetot. Az ilyesmit en nagyon megalazonak ereznem.A csalas is fajdalmas annak, akit megcsalnak, viszont ha a csalo partner mindezt titokban akarja intezni, azzal mar egy kovetkezo szintet is megsert:egyreszt elhallgat; (mivel egy kapcsolatban el),ergo hazudik.
Ha bevallja, akkor legalabb megadja annak is az eselyet, hogy ezt esetleg kozosen megbeszeljek, tisztazzak.Vagy nem.De van egy esely mindenre.
Ha valaki ugy dont, hogy az eletet osszekoti valakivel(egyutteles, hazassag,mindennapi gondok megosztasa)az attol a pillanattol nemcsak EN-ben, hanem MI-ben is kell gondolkozzon.Mar ha ezt lehet. Kulonben nem erdemes a fuggetlenseget feladni, ami pedig egy nagyon ertekes dolog.
Termeszetesen, ha a felek masban allapodnak meg a kapcsolat elejen, akkor minden lehet.Akkor viszont nincs szo megcsalasrol sem, egyszeruen csak mindenkinek megvan a maga privat szferaja a kapcsolaton belul.
Ne haragudj, ha kicsit eros szavakat hasznaltam.
Meg valamit: En es a baratom mar az elejen nagy szabadsagot szavaztunk meg egymasnak es magunknak. Azota is jo nagy a szajunk, szemrebbenes nelkul kibeszeljuk, hogy eppen kiben mi tetszett meg, nincs feltekenykedes, viszont meg egyszer se birtunk massal akar egy ejszakara is osszegabalyodni! Valahogy nem kell egyikunknek se.Es nem azert, mert mar csak a szajunkat tudjuk jartatni;-)))
banya irtad:
Áruld el azt is, hogy mivel károsít meg Téged a párod - ha tudtod nélkül - félrelép?
A bizalmával. Amit ha elveszt az ember, akkor nem nagyon lehet pótolni. Nos nekem rettenetesen sok alkalmam lett volna az elmúlt 5 évben (es lenne) pl megcsalni a barátnomet úgy, hogy sohase tudja meg, és még sem tettem meg. Nem mintha nem kívánnám meg a jó alakú noket, sot. De átéltem mér ilyet szenvedo félként, és fizikailag belebetegedtem, senkinek se kívánom. Azonkívül kicsit egyetértek JT-vel. Azért az embert annak is kéne megkülönböztetni az állatvilágtól, hogy tud parancsolni a nemi szervének:)
Kedves Mechand!
Ugyanabban az Amerikában az 50-es években készítettek egy felmérést, amely eredménye annyira megdöbbentette őket, hogy sokáig nem is hozták nyilvánosságra. Eszerint, minden 10. házasságban született gyermek apja, nem a vélt apa...
Egyébként ezek az állatias ösztönök az egyed életbenmaradását szolgálják...
Élvezet, kalandvágy... valószínűleg ez is benne van. Nem is azt mondom, hogy az emberek tudatosan készülnek arra, hogy házasságon kívüli gyermekeik szülessenek. De annak idején az ősembereknek az volt a legfőbb céljük, hogy minél több utódjaik legyenek, akik minél jobb génekkel rendelkeznek (hiszen így maradhatnak minél tovább életben) A mostani változások, (pl. a nő gazdasági értelemben való függetlenedése) annyira rövid ideje kezdődtek, hogy még nincs hatása az evolúciónkra. Talán újabb 10-20ezer év múlva. Ha akkor egyáltalán még fennmaradt az ember...
Kedves JT!
Fogalmam sincs, miért indultak be. Talán mindketten Dudusch kegyeiért versengenek... :)
Csülök, drágám!
Aha, most már értem: tehát, ha el is hagyja a másikat (akár fájdalmat okozva), akkor nem megcsalás. Ha marad (fájdalom nélkül, mert ugye amiről a másik nem tud, az nincs), akkor megcsalás. Ez esetben a félrelépő van tudatában a megcsalás tényének.
Írod: "míg az egyik úgy gondolja, hogy nekik milyen baromi jó együtt, a másik fejében az jár, hogy jó, jó de a Katival (Bélával, nemkivánt törlendő) mégjobb, de marad...". Nem biztos, hogy mégjobb, de az biztos, hogy más. IMHO a megcsalások nagy részében nem az a cél, hogy mégjobb legyen, hanem esetleg az, hogy más!
mechand, virágom!
Könyörgöm miért kell a másiknak megtudni, hogy esetleg meg van csalva (ezt lyók megaszondtam)?! Mert így tisztességes? Kivel szemben?
Abban 1etértünk, hogy a kapcsolat nem csak rólunk szól, hanem a másikról is, kettőnkről. Épp ezért vagyok rá tekintettel és nem akarok fájdalmat okozni. Akkor miért kell megtudnia?
De én én vagyok, bizonyos értelemben a saját életemet kell élnem, ha úgy tetszik, kapcsolaton belül is van magánélet. Lehet, hogy önzőségnek tűnik, de nekem igazából csak magammal kell elszámolnom a tetteimről, úgy, hogy a társamra maximálisan figyelemmel legyek!
Mi a rossz az élvezetben és a kalandvágyban?
Hát szerintem egy párkapcsolatban élet nem csak rólunk szól hanem a partnerünkről is.Nem csak a saját élvezetünket kell szem elött tartani, mert ami nekünk élvezet az a másiknak kín, legalábbis biztos nem élvezi ha megcsalják.Az nem sok jóra vezet ha csak csak azt nézzük hogy nekünk mi a jó a másik érzéseit meg lesz.rjuk.
Banyám,
természetesen:
Tehát. Adva van ugye a szerelem, mint alapvetés. Ketten szeretik egymást, egy nő és egy férfi (többnyire, ugye). A dolog szerintem addig tart, amíg a vonzalom kölcsönös.
Namostakkor. Ha az egyik fél azt mondja: én elmegyek, isten veled, az annak ellenére, hogy (estleg) fájdalmat okoz, nem csal meg senkit, csak befejez egy kapcsolatot. Gondolhat abban a pillanatban az elhagyott fél bármily csúnyát, az eljárás korrekt.
Ellenben. Ha a felek együtt hálnak (teszem azt) és míg az egyik úgy gondolja, hogy nekik milyen baromi jó együtt, a másik fejében az jár, hogy jó, jó de a Katival (Bélával, nemkivánt törlendő) mégjobb, de marad, az biza csúful cselekszik, megcsalja a másikat.
Mindazonáltal. Létezhet oly eset (nálam nem), hogy a felek egymás tudtával ölelkeznek mással, teszem aztat a gyerkőc(ök) kedvéért. Akkor se nincsen megcsalás.
Evégett. Megcsalja a másikat (szerintem) az, aki a másik tudta nélkül, azt a kölcsönös érzemény tévhitében hagyva, harmadik féllel hetyeg.
Ennyit a fjordokról.
JT, kedves!
Szerintem is igaz, hogy az egész több, mint részek összessége. Hol van itt a természetfeletti?! :-)
Tudod, nálunk is soxor van, hogy a párom még ki sem mondja, hogy mire gondol, mégis tudom. Hiába, sok-sok éve vagyunk 1ütt! Meg hát az intuíció is komoly dolog... Bár a zuram agya helyén processzor van - IMHO. Két választ ismer: igen, nem. :-)
Skorpió, drága!
Most már értlek, csak nem tudom elfogadni. Nem tudok olyan árnyaltan fogalmazni, hogy ne sarkítanád ki! Nem arról beszéltem, hogy az élvezeteket hajkurászni kell, hanem élvezze azokat a jó dolgokat, amit az élet felkínál, de _ne ész nélkül_! Szóval a racionalitásnak is helye van.
A kettős jércédet meg inkább nem mínősítem! Kicsit sem vélek kihallani belőle némi (?) hímsovinizmust. Ááááá, dehogy... ;-)
mechand, bogaram!
És mi rossz van az élvezetben vagy kalandvágyban?
A biológiai magyarázat csak az egyik ok - IMHO. A másik (több) ok pedig az egyén, hogy ne mondjam individuum pszichéjére és társadalmi voltára vezethető vissza. Így a hűtlenség okai sokkal többfélék lehetnek, mint pusztán az állatias ösztön felülkerekedése.
Csülök, csillagom!
Kifejtenéd bővebben ezt az érdekes felvetést?
"a jobb génekkel rendelkező gyermeknek is biztos forrásokat tudnak találni" -hát ez is csak biológiai szempont.Az életben ugye ez nem igy működik.Mert a nő nem azért lesz hűtlen a párjához mert a másiknak jobb génjei vannak és gyereket akar tőle is.Kéjvágy?Perverzitás?Vagy mi?
Én mindíg örülök amikor ilyet mond egy lány: "A magam részéről, amíg együtt vagyok a kedvesemmel, nem csalom meg. Valahogy fel sem merül bennem... Biztos egy elfajzott női lény lehetek... :))"
Szerintem mindenkinek ilyennek kellene lennie és nem kihagyott lehetőségekről beszélni.
A biológiai magyarázat egy kicsit sandít.
Nem azért rendelkezik az ember intelligenciával,hogy többek között felülkerekedjen állatias ösztönein?!
A hűtlenség szerintem csak élvezetről vagy kalandvágyról szól.
Komolyra fordítva: én csak a dolog biológiai okait voltam szerénytelen meghomályosítani... :) Az hogy valami természetes még nem jelenti azt, hogy társadalmilag vagy morálisan elfogadott...
A magam részéről, amíg együtt vagyok a kedvesemmel, nem csalom meg. Valahogy fel sem merül bennem... Biztos egy elfajzott női lény lehetek... :))
