Szervusztok!:-) Kedves AnnKa, szép napot kívánok!:-)
Remélem, más is kedvet kap majd "Kedvesch"-t hozni!:)
*******
Juhász Ferenc
Himnusztöredék
Emeld fel fejedet büszke nép, Viselted a világ szégyenét Emelkedj magasba, kis haza Te, az elnyomatás iszonya Emeld föl szívedet, nemzetem, Lángoljon a világegyetem!
Itt volna hát a szent, a várt Szélvész, Tespedt tavat mely fenékig zavar? Alázását ki oly bűnösen tűrte, Lázad hát már az Élet alágyűrtje, A tanitó, a legrababb magyar?
Gyújtatott lelkek víg mécsesének, Ott, hol Sötét ül várost és falut S hol eped fényért cellák milliója, Magyar sivatag magyar tanitója Rabok között rabként senyvedt, aludt.
Bús ébredők! a naphoz az arccal, Pusztul ez ország s az idő repül S kik hivattatok vezérül a népnek, Ne maradjatok gyáva csőcseléknek: Úri gazságok jobbágy őreül.
Ha itt a Szélvész, szivet elébe, Ha itt az óra, verjen hangosan: Szélvész verte, szép, nagy szivekre vár itt Egy sötét ország, melynek páriáit Nem mentheti már, csak szélvész-roham.
S ha itt van már a szent, a várt Szélvész, Köszöntjük ezt a zárka-nyitót. Lelkünknek fényét ezer éve orzák, Kapja meg végtén szegény Magyarország A szabaditó magyar tanitót.
Méhedben hány tavasz rügyei élnek! Hány letört gally és tépett virágok! Mások, ha halálodról beszélnek, Vidámak. Én veled gyászolok.
Tartottad koronád annyi éven át... Otthonomat óvtad az esőtől, széltől. Kibírtad a téli uzsorát, Hisz magad mesélsz a letűnt időkről.
Hány reggel láttalak harmatos szemekkel, Csodáltam langyos könnyeidet, S hány reggel láttalak hervadt levelekkel, Csodálnálak, de már nem lehet.
Hány délben adott enyhet hűs árnyékod, ha megfáradva alattad jöttem el. Hány délben játszottam új és új játékot a félve hulló, sárguló, tarka levelekkel.
S hány este álltam itt meg! Szeretni bátorságot sötét árnyad adott. Elhervadt egy. Más jött helyébe. Szeretek megint, de veled gyászolok.
Csak álltál ablakodban némán mozdulatlan Az őszi fák lenn esőcseppet sírtak Hideg kék szemeid, tudom, visszahívtak De már elbúcsúztál tőlem gondolatban
És éreztem, hogy már nem engem nézel Csak a gondolatomat kereste szemed Búcsút integetni nehezebb lett kezed A benne maradt néhány öleléssel
Át sem gondoltam még mi lesz most a sorsom Mennyi öleléssel maradtál adósom Törleszthetnél simogató kézzel
Te csak állsz ott némán, mozdulatlan Rég elbúcsúztál tőlem gondolatban Már nem rám, csupán utánam nézel.
Ő is fordította, de nem ez a fordítás volt fölrakva, hanem egy teljesen más.
William Henry Davies :Nincs időnkTaposómalom életünk:Egy percet nem pihenhetünk.Nem érünk rá, mint rét ölénMélázó bárány és tehén.Dióval mókus hempereg -Nem pazarlunk rá perceket.Tavon szikrázó napsugár -Nem nézzük meg régóta már...Tánc közben egy nő ránk nevet,Lábát se láttuk -, ellebeg.Hiába gyúl ki mosolya,Időnk - csodára - nincs soha.Éljük a hajszás éveket -S elszalasztjuk az életet.
Szép napot, sikeres hetet, jó egészséget kívánok Mindenkinek!:-)
Ady Endre
A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el, Itt a fehér csönd, a fehér lepel. Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán, Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk, Állunk és várunk, csüggedt a kezünk A csókok és könnyek alkonyatán. Sikoltva, marva bukjék rám fejed S én tépem durván bársony-testedet. Nagyon is síma, illatos hajad, Zilálva, tépve verje arcomat. Fehér nyakad most nagyon is fehér, Vas-ujjaim közt fesse kékre vér. Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed: Megállt az élet, nincsen több sora, Nincs kínja, csókja, könnye, mámora, Jaj, mindjárt minden, minden elveszett. Fehér ördög-lepel hullott miránk, Fehér és csöndes lesz már a világ, Átkozlak, téplek, marlak szilajon, Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom. Megöl a csend, ez a fehér lepel: Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.
Tűz te gyönyörű, dobogó, csillag-erejű te fűtsd be a mozdonyt halálra, hajszold, hogy fekete magánya ne legyen néki teher, tűz te gyönyörű, ihlet, mindenség-gyökerű, virágozz a vérző madárban, égesd hogy a sorsot kimondja, nem a hamuvá izzó csontja, virrasztó igéje kell, tűz te gyönyörű, jegeken győztes-örömű, ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra lélekben szakállasodva, hűlve latoló józanságban, ahol áru és árulás van, öltöztess tündér-pirosba, röptess az örök tilosba, jéghegyek fölé piros bálba, ifjúság királya, tűz!