A győzelem következményekkel jár, a legyőzött nyomorúságban él. Ám aki békés és szenvedélyektől mentes, az boldogan él, felhagyott a győzelemmel és a vereséggel.
8. De aki nem a gyönyörökért él, kinek lelke összhangra talált, aki mértéket tart mind az evésben, mind a böjtben, aki erényes, és hite is erős, azt nem érheti kísértés, ahogy a sziklát sem rendítheti meg a szél.
7. Aki a gyönyörökért él, kinek lelke nem ismeri az összhangot, s még étkezésére sem fordít gondot, aki állhatatlan, és nincs erényekkel felvértezve, azt Mára és az önző szeszélyek hajtják, mint ahogy a gyenge fát tépázza a szél.
Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz, holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye. Ha az ember tisztátalan elmével szól vagy cselekszik, a szenvedés úgy követi, mint a kocsiba fogott igásállatot a kerék.
2.
Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz, holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye. Ha az ember tiszta elmével szól vagy cselekszik, az öröm úgy követi, mint saját árnyéka.
Ki követheti nyomon annak az embernek a láthatatlan útját, aki a felszabadulás égboltján szárnyal, akinek szenvedélye a békesség, és akin a gyönyörnek nincs hatalma? Az ő útját éppoly nehéz nyomon követni, mint a madarakét az levegőben.
Nobushige, a katona azt kérdezte Hakuintól, a híres Zen Mestertől: - Valóban van Paradicsom és Pokol? - Te ki vagy? - érdeklődött Hakuin. - Szamuráj vagyok. - válaszolt Nobushige. - Te! Szamuráj! Miféle uraságnál szolgálsz te? Úgy nézel ki mint egy koldus! Nobushige felbőszülten rántotta elő kardját. - Úgy! Szóval kardod is van! Talán untatlak, hogy le akarod vágni a fejem? Nobushige felemelte a kardját. - Csak tessék. Nyitva a Pokol kapuja. - jegyezte meg Hakuin. Ekkor a szamuráj leengedte a kardot és mélyen meghajolt. - Csak tessék. Nyitva a Paradicsom kapuja. - mondta a Mester.
Zen
Szabó János kommentárja: Mennyország és Pokol; a mindennapjainkban vannak
