Hát lehet. :) Legalább tudhatnám, hogy az nem akarok lenni. Csak az vonz a takarításban, hogy békén hagynak. minimális interakció... legalábbis úgy tűnik. Viszont, hogy így félelmen alapszik ez a választás, az sem valami jó.
Csak érdekel a csillagászat és a kozmológia (+még néhány ezer dolog), sci-fiket gyerekkorom óta szeretem. És egyszer olvastam azt a szöveget, ami az adatlapomon van, megtetszett, gondoltam jó lesz nicknek. Horoszkópügyileg echte skorpió vagyok, annak minden jó és rossz tulajdonságával.
Emlékezni jó, abból van a tapasztalat. Azt viszont egyáltalán nem értem, hogy ebből hogy következik, hogy őrült lennél. Miért? Egy újságíró is ilyesmin elmélkedik takarítás közben, gondolom. Egy költő meg aztán pláne.
Az már rég leíródott. De tulajdonképpen... most miért ezekre emlékezem tényleg? Miért jó nekem ezt gyűjteni? Hogy elmondhassam, hogy igen, tényleg egy őrült vagyok, és ezzel megmenekülhetnék, de úgysem lehet megmenekülni.
Örülök, hogy itt vagytok. :) csak néha ilyen vicces kérdések felmerülnek bennem. Legyen önirónia.
Azt még nem sikerült megfejteni, hogy miért jobb ez a nyavalygás. Egy ideig olvasom a bölcsességeket, azt hiszem, valahol bent dolgozik bennem... Kívülről nézve egy elkényeztetett hülyegyerek, aki nem tudja, hogy mások hogy' igyekeznének akár egy takarítói állás megszerzéséért, és biztos meg lehetne szokni azt, hogy észrevegyem a kis koszt, vagy gyorsabb legyek... közben általában annyira lefoglal az emberek elemzése, néha annyira, mintha lecsavarodna a hangerő, és a hogy' néz ki, hogyan gesztikulál lesz az érdekes, aztán jön egy másik ember, hogyan viszonyul az elsőhöz, de még mindig hang nélkül. Közben akarnak tőlem valamit, egyre jobban akarják, szemöldökök rándulnak össze, értetlen arcok, aztán még jönnek emberek. Az egész egy nagy katyvasszá változik. Ha egy db van, arra lehet rendesen odafigyelni. Vagy legyenek sokan, oké, csak nézhessem kívülről. Nyilván, mert ez tűnik kényelmesnek.
Én a fajdalos magány topikba írkáltam egy darabig, korábban meg több helyre, de most se nem vagyok magányos, se nem fáj semmi. Olvasgatlak egy ideje, igényesen írsz, érdekesen gondolkozol (bár van benne naivság bőven, de majd kinövöd). El nem tudnálak képzelni takarítónak. A másik hely lesz a jó, ne add fel.
Jó reggelt!
Mindenki elsősorban a maga bölcse.
Maga szűri mit tart helytállónak,közösségi megosztásokból,posztokból,avagy a nagy világ információiból,továbbá minden olyan személyes ingerből,mely nap ,mint nap éri...
Saját bölcsességünk,kinek csekély,kinek hatalmas,megmondja nemcsak sugalja...
Mi értékes,és mi nem...
De miként nem vagyunk egyformák,de lehetünk hasonlók,eltér értékrendűnk bölcselete,de olykor ,mint itt tapasztalható lehet hasonmása,másban.
Ezt másképp látjuk. A jó bölcsesség segít az életeted jól élni. Gondolkodni tanulni, ebben az elvont értelemben nem lehet, az adott. IQ + kulturális hatások + tapasztalat. IQ-n pedig csak rombolni lehet, például a millió fb bölcsesség szűretlen beengedésével, úgy ám. :) És olyan tömegben vannak ilyenek, hogy bármilyen élethelyzet, döntés igazolására találni belőlük milliót utólag, ebből következően annak az esélye, hogy egy bölcsesség jófelé terel pontosan 50%.
Nem jók ezek így. Egy bölcsnél járva (pszichológus, sámán, akárki) az történik, hogy elmondod a konkrét bajodad, és akkor ő megszűri a millió bölcsességek tárházát, és úgy adja át, ahogy az neked akkor éppen kell. És ő se konkrét megoldást ad általában, csak rávezet.
Telhetetlen vagy, kéhrlek! Az a jó bölcsesség, ami nem ad megoldást, így megtanít önállóan gondolkozni. :P Viszont valahol ezek igazságot tartalmaznak. Ezek a titkok, amit a háztetőről is ki lehet kiabálni, akkor is titok marad. Mert mindenkinek máskor, másra van szüksége rájuk. Meg más mennyiségben. Most tényleg, már mindenütt olvasni lehet "bölcsességeket"... ki és mennyit fog fel belőlük? Nincs időd feldolgozni. Amikor a face-en boldog, boldogtalan tucatjával osztja meg percenként, rózsaszín szívecskék társaságában...
Hát ez az! :) A zárójelesek egyébként már a teljes abszurd, természetesen bölcsnek érdemes lenni, csak ugye ezek a szövegek arról semmit nem mondanak, hogy azt honnan tudni, hogy az melyik.
Ez a kettő akasztott ki eredetileg:
"Van ideje a cselekvésnek, és van ideje a mozdulatlanságnak is. Néha a legnagyobb bátorságot, türelmet és bölcsességet akkor tanúsítod, ha nyugton maradsz - még akkor is, ha a kényszerítő vágyak és késztetések cselekvésre ösztönöznek."
Néha... :)) na de könyörgöm, az mikor van?
"Mi, emberek, tudod, olyanok vagyunk, mint a dióhéj: ha nem a megfelelő időben akarod erőszakkal felnyitni, olyankor ez majdnem lehetetlen, de amikor már megérett, csak jó helyen kell meglegyintened és könnyen kinyílik."
Erre meg első gondolat: anyád a dióhéj. :) A dión elég nyilvánvalóan látszik, hogy mikor érett meg, nem? Zöld? Y/N Leesik a fáról? Y/N Vagy az a szilva? Mindegy, látszik. Ehhez képest az emberek, meg pláne az emberi kapcsolatok végtelenül bonyolultak, és mindegyik másmilyen, alig van némi szabályszerűség. Meg egy ember se ugyanolyan mindig, az se aki nyitni próbál, mindenkinek van jobb meg rosszabb kedve. Szóval marhára nem ilyen Y/N ez a téma. A "megfelelő idő amikor már megérett" eltalálása gyakorlatilag próba szerencse elven működik, aztán utólag lehet ilyen okosakat írni.
Na és bölcsnek vagy bátornak érdemesebb lenni, szerinted? Ha a saját életedet nézed.
Én azt hiszem, hogy sajnos előbb bátornak kell lennem, hogy bölcs lehessek. Honnan tudnám, mi a helyes út, ha nem tapasztalom meg az élet többi oldalát? Honnan tudjam, hogy jó az, amit mások mondanak akár?
Szóval Dan Miller megihletett. Azt gondolom, ez egy új szint, ide már nem elég az Instant Coelho. Ennyire logikusnak tűnő, mégis teljeséggel használhatatlan okoskodásokat írni különleges tehetséget igényel, ami nekem történetesen meg is adatott. :)) Úgyhogy tessék, true original, tőlem nektek sok szeretettel, egyben boldog új évet kívánva minden gondolkodónak és teljesen eszementnek! :)
Az élet felmerülő nehéz kérdéseire néha nemet kell mondani, néha igent. A bölcs ember mindig a helyes választ adja! (A bátor mindig az ellenkezőjét.)
A szív és az ész időnként ellentétes döntést hozna. Sokszor az eszünkre kell hallgatnunk, de a bölcs ember tudja, hogy mikor hallgasson a szívére!
Szerencsejáték az élet, de néha akkor nyerünk a legtöbbet, ha nem kockáztatunk semmit. Az igazi bölcsesség a helyes tétekben mutatkozik meg!
Mindig az a lépés a leginkább megfelelő, ami a *JÓ* irányban vezet az úton. A bölcs ember arra tart, amerre néz! (A bátor másfelé.)
Az életben minden változik és körforgásban van. Minden lépéssel éppen az a lábad lesz elöl, amelyik korábban hátul volt!
Az kényszer, ha éhesen pénztárcát lopsz. Az nem, ha csak kíváncsiságból kipróbálod.
Igen, én is oda jutottam, hogy priusz.
A híd alatt alvás egy üveg borral pedig nem lehet rossz... és reggel látni a Dunán, ahogy felkel a Nap. Gyáva vagyok, ha azt mondom, egyedül egy kicsit húzós? :) Pedig...!
Nem látom, hol írtam kényszerről. Kibic vagy. Máséval vernéd a csalánt, aztán várod a beszámolót, mennyire csípett. :) Ebből a fajta rombolásból semmi nem születne néhány sitten kívül, szerintem.
Más az indíték. Amiről írsz, az kényszer, és nem az a rosszalkodás, hogy "most valami mást csinálok, mint eddig, és nem érdekel az emberek véleménye". Egoyoyo szerintem inkább az utóbbi.
Nekem mondjuk a nemzeti jelképek taposgatása és a lopás eléggé tabu. De érdekes felvetés amúgy, hogy rombolnunk kell ahhoz, hogy építhessünk, csak kérdés, meddig mehetünk el.
Másold ki azt a részt, ahol azt írtam, hogy ronda legyen és ápolatlan! Várom.
Nem a pénzről beszéltem, hanem arról, hogy sokkal több energiát fogyaszt kurvának lenni. Vagy csak engem zavar? Végülis úgy tűnik, sokaknak nem jelent gondot. Az, hogy egy olyan „szentélyben” engednek garázdálkodni másokat, ahol áhitatnak kéne lennie. És ezért fizetnek sokat, mert tudják, hogy ez garázdaság. Nem konkrétan a pinára gondolok, de arra is. Akkor megteheted, hogy a szentélyt beljebb viszed, mélyebbre a lelkedben, és akkor csak egy előszobába fognak behatolni.
Elhasználódik, nemcsak a test, hanem a lélek is… ne mondd, hogy nem. Újra szeretned kell magad, rendet tenni, lemosni az oltárodról az odaszáradt ondót… és nem azon gondolkodni, hogy a szenteltvíztartóba dobott gumi használható-e még.