Kedves Bordó!
József Attiláról csak néhány említést tesz; ha jól emlékszem sajnálkozik az analizáltságán és a marxizálásán. Természetesen az öngyilkosságán is.
A Szareptában találkozhatni egy igen szép Gulyás Pál-tanulmánnyal.
Adyt Rimbaud-val veti össze és nem Baudelaire-rel. Ez utóbbi józan, autentikus elme. Ady megrészegült a tehetségétől, akár Rimbaud. Szabó Dezsőt nemzeti sámánnak tartja.
Cs. Szabóról ír, de azt még a 60-as években is megemlegette az író.
Gulácsy, Velacquez, Turner - itt most becsöngettek.
Szeretettel: n.
Köszönöm kedves N.
Közben persze eszembe jutott még a Bor filozófiája, (elég ciki, hogy elfelejtettem) meg A száz könyv, amiket olvastam.
Amikor irásokat kerestem, akkor nam feltétlenül csak rájuk gondoltam, hanem úgy általában azokra a kortársaira, akiket lehet valamire tartani. Tudom, hogy milyen viszonyban volt a korával, de az Eszméletet csak olvasta, s nem hiszem, hogy ne gondolna róla semmit.
( Én például az Eszmélet miatt hagytam fel az irással, mondván verset ennél csak rosszabbat lehet irni, akkor meg nem akarok középszerűt alkotni. Azzal sok minden betetőzöt. Pontosabban most nem tudom elmondani.)
Amire még szükségem lenne, azok a festőkről irt dolgai, Cézanne-t és Van Gogh-ot találtam, de hátha...
Kedves Bordó!
Most csak én: a Forradalom a művészetben (ezt Kemény Katalinnal írták) bizonyára találsz Csontváryra vonatkozó részeket. Biztosan kisegítenek a barátaink, de én nem tudok olyan részt, amely Babitscsal, József Attilával foglalkozott volna. Olyan értelemben, hogy az ne a sajnálkozás lett volna. De nereusz nem is ismer mindent Hamvastól.
Szeretettel: n.
Köszönöm fiuk, jó társaságba kerültem.
Neurusznak, Hamvas-béli műveltségem foltos, de a Babérligetkönyet, az Öt géniuszt, az Unicornist, a Titkos jegyzőkönyet, a kedvencemet, a Karnevált sokszor olvastam.
Amiért roppant hálás lennék, az az, ha tudnátok ajánlani olyan esszéit, amiket a kortársairól irt, pl Babits, Jozsef Attila, vagy Csontváryról, a szecesszióról, stb.
Hamar befogadtátok az új lányt, igazán jól esik.
Ja, az olvasnivalót köszönöm, ráéreztél, me jön jól.
Köszönet a kincsért, Andry.
Ebből is látszik, hogy nincsenek használható alapelvek. Az enyém ugyanis az, hogy nem azért tanítottak meg nézni, hogy tévét nézzek, nem azért tanítottak meg olvasni, hogy újságot olvassak. Kivételt kell tennünk lépten-nyomon.
winemaster, HoD, nereusz! A hozzászólásaitokban [206-211] felmerült Czakó Gábor neve, aki - mint ahogy írtátok - tényleg végzett jogász és a Dunán vezeti a Beavatás c. műsort, valamint szvsz is Hamvas legjobb tanítványa. Ha érdekel benneteket nézzetek be ide.
Ha az eletmusorozatban meg nem jelent korabbi muvekrol tudtok valami infot vagy hogy hol lehet hozzajutni ezekhez oromel vennem ha jeleznetek itt a topicban.
Verseskönyv. Pepita borítós.
Sötétfehér. Nem tudom megszerezni. Három madár van rajt. A cím a Sötétfehér. megígértem valakinek, és szétszednek érte. Megnéznéd, hogy van-e? A Széphalomnál jelent meg. Nem t'om a költőt. Megnéznéd majd? A három madár közül az egyik egy Alküon (jégmadár). Atthisz névre hallgat.
On
Annyi baj. Minden globalizáció ide lyukad ki és innen indul:
" HIDEG-HEGY. A Bakonyban áll, szikár és csupasz, rideg és terméketlen, állandóan fú a szél, mintha a Bakony minden vihara itt gyülekezne. Ide az inotai, a Hideg-hegy alatti erőmű-építkezésre 1951-ben érkezett Hamvas Béla. A szentendrei gyümölcsfák kertésze csak itt talált minimális megélhetést nyújtó munkát. A kor kollektív őrületében, a
politikai gyanakvás légkörében korábbi egzisztenciájában nem
rejtőzhetett tovább, be kellett lépnie a földi pokolba, az
erőműépítés barakk-világába. A hangszóró reggel hattól este
tízig bömbölt, és négyezer ötszáz ember napi tizenkét órán át
taposta a sarat, túrta, cipelte a földet, szerelte a vasbetont.
Barátjának erről a helyről egy levélben írta: ">>A középpont a
korcsma és a népbolt. Itt benne vagyok a templomtalan
tömegben. Gyűjtöm azokat a szavakat, amelyeket itt a
legtöbbször használnak, persze trágárságok, és a katonaság
ehhez képest igen finom hely volt... Azt hiszem, kevés ember
ússza meg ezt belső károk nélkül. Az őrültség, a nevetségesség
és az erkölcsi sötétség teljesen egyforma. Mindez eszeveszett
iramban, hogy fel se lehessen eszmélni.<<"
Kedves Kazi!
Kicsit hosszú lett a dolog. So x or hosszú.
Hamvas szerette Nietzschét - is, de felismerte benne a rejtőzködő keresztényt, a tagadásban lehet legjobban elrejtőzni, és azután már azt mondta, hogy N. megvilágosodásából nem következett semmi, Buddháéból igen.
"... Ha arról lenne szó, hogy a szellemi kasztnak, abban a népben kell megalakulnia, amely a legutóbbi századok alatt a legtöbbet szenvedett, a népnek kétségtelenül valahol itt Kelet-Európában kellene lennie, semmi esetre se Nyugaton, ahol a téveszmék seregének uralma miatt az ember még saját szenvedéséhez sem jutott, csak kivételes alakjaiban. De ha valaki számba veszi, hogy az ember itt szenvedéseibôl milyen következtetéseket vont le, be kell látnia, hogy Kelet-Európában a válságnak egyáltalában nem is ébredtek tudatára. Így támadt az a helyzet, hogy a civilizált népeknél éppen a civilizáció volt az, amely a szellemi kaszt kialakulását megakadályozta, a provinciális keleten pedig egynéhány embert kivéve Nyugatot mindenki vagy fenntartás nélkül elfogadta, vagy ugyanolyan fenntartás nélkül gyűlölte, de azt sem tudta miért.
Ugyanekkor Keleten is, Nyugaton is egyfajta szellemi parazitizmus alakult ki, amelyet szerettek elitnek nevezni. (...) Az elit mindenütt, ahol kifejlôdött, hagyománytalan volt, kaszttalan csôcselék (csandala~, csak a társadalomban nem lefelé csapódott ki, hanem fölfelé, és így alakult meg a legutóbbi százötven év alatt az Európára jellegzetes Übermensch-csandala, amely életstílusával befolyásolta nemcsak a pénzembereket és a diplomáciát és a nagykereskedelmet és a nagyipart, hanem az egyházat és a művészetet és a tudományt is. Életstílus, nem hatalmi prakszis. Az a korrupt elvilágiasodás, amely nem csak gondolatokban és életrendben nyilatkozik meg, hanem már öltözködésben és modorban is, és nem pénzével uralkodik, hanem prepotens hitetlenségével, és példát nyújt arra, hogy az ember a minimális életelônyökért miképpen követheti el a legnagyobb árulást és becstelenséget. Bertrand Russell azt mondja, hogy az emberiség a világgtörténet alatt még soha ennyit, mint a legutóbbi száz év alatt nem szenvedett, de ez csak azért történhetett, mert soha még az, akinek kezében a szellemi erô volt, az emberiséget soha ennyire nem hagyta cserben, hozzá lehet tenni, ilyen elképzelhetetlenül olcsón.
Az univerzális állam azzal kezdôdik, hogy az ember a kettôs bestialitásnak határt fog tudni szabni, az elaljasodott mobot és az Übermensch-csandalát, és a lefelé és fölfelé kitaszítottakat a közösségbe vissza fogja tudni építeni. A társadalomhoz való kivándorlás és ezzel az átokká vált magány megszűnik. Ez nem történhet meg anélkül, hogy az ember ne ismerje fel az életnél fontosabb értékeket. Vissza kell adni az ember örök életét. Ha pedig ez megtörtént, az ember vissza fog tudni térni az élet valódi szépségéhez és a szekundér gyönyöröktôl elfordul. Abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy a hatalom, a vagyon és a hír a valódi élet szurrogátuma és a becsvágy elsô oka a kétségbeesett rettegés, hogy az életet elveszítheti, lehetôség nyílik hogy az ember személyes sorsát teljesítse. Ez ebben a percben emberiségkérdés."
Hamvas Béla: Öt géniusz
"... Ha arról lenne szó, hogy a szellemi kasztnak, abban a népben kell megalakulnia, amely a legutóbbi századok alatt a legtöbbet szenvedett, a népnek kétségtelenül valahol itt Kelet-Európában kellene lennie, semmi esetre se Nyugaton, ahol a téveszmék seregének uralma miatt az ember még saját szenvedéséhez sem jutott, csak kivételes alakjaiban. De ha valaki számba veszi, hogy az ember itt szenvedéseibôl milyen következtetéseket vont le, be kell látnia, hogy Kelet-Európában a válságnak egyáltalában non is ébredtek tudatára. Így támadt az a helyzet, hogy a civilizált népeknél éppen a civilizáció volt az, amely a szellemi kaszt kialakulását megakadályozta, a provinciális keleten pedig egynéhány embert kivéve Nyugatot mindenki vagy fenntartás nélkül elfogadta, vagy ugyanolyan fenntartás nélkül gyűlölte, de azt sem tudta miért. Ugyanekkor Keleten is, Nyugaton is egyfajta szellemi parazitizmus alakult ki, amelyet szerettek elitnek nevezni. (...) Az elit mindenütt, ahol kifejlôdött, hagyománytalan volt, kaszttalan csôcselék (csandala~, csak a társadalomban nem lefelé csapódott ki, hanem fölfelé, és így alakult meg a legutóbbi százötven év alatt az Európára jellegzetes Übermensch-csandala, amely életstílusával befolyásolta nemcsak a pénzembereket és a diplomáciát és a nagykereskedelmet és a nagyipart, hanem az egyházat és a művészetet és a tudományt is. Életstílus, nem hatalmi prakszis. Az a korrupt elvilágiasodás, amely nem csak gondolatokban és életrendben nyilatkozik meg, hanem már öltözködésben és modorban is, és nem pénzével uralkodik, hanem prepotens hitetlenségével, és példát nyújt arra, hogy az ember a minimális életelônyökért miképpen követheti el a legnagyobb árulást és becstelenséget. Bertrand Russell azt mondja, hogy az emberiség a világgtörténet alatt még soha ennyit, mint a legutóbbi száz év alatt nem szenvedett, de ez csak azért történhetett, mert soha még az, akinek kezében a szellemi erô volt, az emberiséget soha ennyire nem hagyta cserben, hozzá lehet tenni, ilyen elképzelhetetlenül olcsón.
Az univerzális állam azzal kezdôdik, hogy az ember a kettôs bestialitásnak határt fog tudni szabni, az elaljasodott mobot és az Übermensch-csandalát, és a lefelé és fölfelé kitaszítottakat a közösségbe vissza fogja tudni építeni. A társadalomhoz való kivándorlás és ezzel az átokká vált magány megszűnik. Ez nem történhet meg anélkül, hogy az ember ne ismerje fel az életnél fontosabb értékeket. Vissza kell adni az ember örök életét. Ha pedig ez megtörtént, az ember vissza fog tudni térni az élet valódi szépségéhez és a szekundér gyönyöröktôl elfordul. Abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy a hatalom, a vagyon és a hír a valódi élet szurrogátuma és a becsvágy elsô oka a kétségbeesett rettegés, hogy az életet elveszítheti, lehetôség nyílik hogy az ember személyes sorsát teljesítse. Ez ebben a percben emberiségkérdés."
Hamvas Béla: Öt géniusz
"... Ha arról lenne szó, hogy a szellemi kasztnak, abban a népben kell megalakulnia, amely a legutóbbi századok alatt a legtöbbet szenvedett, a népnek kétségtelenül valahol itt Kelet-Európában kellene lennie, semmi esetre se Nyugaton, ahol a téveszmék seregének uralma miatt az ember még saját szenvedéséhez sem jutott, csak kivételes alakjaiban. De ha valaki számba veszi, hogy az ember itt szenvedéseibôl milyen következtetéseket vont le, be kell látnia, hogy Kelet-Európában a válságnak egyáltalában non is ébredtek tudatára. Így támadt az a helyzet, hogy a civilizált népeknél éppen a civilizáció volt az, amely a szellemi kaszt kialakulását megakadályozta, a provinciális keleten pedig egynéhány embert kivéve Nyugatot mindenki vagy fenntartás nélkül elfogadta, vagy ugyanolyan fenntartás nélkül gyűlölte, de azt sem tudta miért. Ugyanekkor Keleten is, Nyugaton is egyfajta szellemi parazitizmus alakult ki, amelyet szerettek elitnek nevezni. (...) Az elit mindenütt, ahol kifejlôdött, hagyománytalan volt, kaszttalan csôcselék (csandala~, csak a társadalomban nem lefelé csapódott ki, hanem fölfelé, és így alakult meg a legutóbbi százötven év alatt az Európára jellegzetes Übermensch-csandala, amely életstílusával befolyásolta nemcsak a pénzembereket és a diplomáciát és a nagykereskedelmet és a nagyipart, hanem az egyházat és a művészetet és a tudományt is. Életstílus, nem hatalmi prakszis. Az a korrupt elvilágiasodás, amely nem csak gondolatokban és életrendben nyilatkozik meg, hanem már öltözködésben és modorban is, és nem pénzével uralkodik, hanem prepotens hitetlenségével, és példát nyújt arra, hogy az ember a minimális életelônyökért miképpen követheti el a legnagyobb árulást és becstelenséget. Bertrand Russell azt mondja, hogy az emberiség a világgtörténet alatt még soha ennyit, mint a legutóbbi száz év alatt nem szenvedett, de ez csak azért történhetett, mert soha még az, akinek kezében a szellemi erô volt, az emberiséget soha ennyire nem hagyta cserben, hozzá lehet tenni, ilyen elképzelhetetlenül olcsón.
Az univerzális állam azzal kezdôdik, hogy az ember a kettôs bestialitásnak határt fog tudni szabni, az elaljasodott mobot és az Übermensch-csandalát, és a lefelé és fölfelé kitaszítottakat a közösségbe vissza fogja tudni építeni. A társadalomhoz való kivándorlás és ezzel az átokká vált magány megszűnik. Ez nem történhet meg anélkül, hogy az ember ne ismerje fel az életnél fontosabb értékeket. Vissza kell adni az ember örök életét. Ha pedig ez megtörtént, az ember vissza fog tudni térni az élet valódi szépségéhez és a szekundér gyönyöröktôl elfordul. Abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy a hatalom, a vagyon és a hír a valódi élet szurrogátuma és a becsvágy elsô oka a kétségbeesett rettegés, hogy az életet elveszítheti, lehetôség nyílik hogy az ember személyes sorsát teljesítse. Ez ebben a percben emberiségkérdés."
Hamvas Béla: Öt géniusz
Hát most megfogtál...
Egy beszélgetést olvastam valami magyar püspökkel arról a pápai enciklikáról, amiben azt mondták, hogy a darwini evolúció összeegyeztethető a katolikus hittel. Itt mondta a püspök, hogy az Isten "jó mesterember módjára" programozta az anyagba a fejlődést, mire a riporter: "akkor mondhatjuk azt, hogy a teremtés után tartós fizetés nélküli szabadságra ment?"
A püspök erre bólogatott.
Remélem érthető voltam.
Kedves Bordó!
"... azt mondta, Isten a világ teremtésével beleprogramozta az anyagba a fejlődést, értelmetlenné és fölöslegessé tette az imát ... Hol, mikor mondott ilyet II. János Pál?
Eddig ez a legszínvonalasabb topic, amit találtam.
(persze ez azzal is összefügg, hogy az istennek sem sikerült még alapítanom, pedig lenne ötletem)
Szóval elismerésem nektek.
Még nem volt időm elolvasni a régebbi dolgokat, de a tiszta emberekhez lenne véleményem:
II. János Pál, ha nem is vagyok benne biztos.
Ami mellette szól: az az, hogy véget akar vetni annak a nevetséges, szánalmas elmebajnak, ami a kereszténység megosztása. +az, hogy hiteles személyiség.
Ami ellene: azzal, hogy azt mondta, Isten a világ teremtésével beleprogramozta az anyagba a fejlődést, értelmetlenné és fölöslegessé tette az imát. Ami mondjuk engem személy szerint nem érint rosszul, de e szerint rengeteg hívő veszít el egy fontos dolgot.
Szerintem nem jó.
