Festőkről és művészetekről még...
A most kijött kötetben (18.) van egy esszéje Brueghelről. Ha pedig az őskori és ókori művészetekről is szeretnél tőle olvasni, akkor ajánlom az Arkhai (7.) c. esszékötetét, itt érdekes, persze tipikusan hamvasi dolgokat olvashatsz pl. az aphaiai templomról, Stonehenge-ről, a willendorfi Vénuszról vagy Macchu Picchuról.
Nem tudok tanácsot adni. A Hamvas életműben annyira minden mindennel összefügg, hogy szerintem bármelyikkel kezdheted. Nekem a Silentium - Titkos jegyzőkönyv - Unicornis került először a kezembe, még a Vigilia kiadásában. Mégis azt hiszem az egész életmű csúcsa a Patmosz és a Scientia Sacra III. és persze a Karnevál.
Jó olvasást!
Fernandó Pessoát már ajánlották nekem, úgy tűnik, be fog érni, szép lassan. Jövő héten megyek könyvesboltba, s minden bizonnyal beszerzem a Szareptát, szóval hatásotokra engedek egy kicsit antiintellektualizmusomból. Spontán.
Nereusznak:
Igazán jólesik figyelmed, de most csak két kérdés jut eszembe: mit jelent, ha jelent valamit a neved? És mi az a heszed?????????
Kívánok mindnyájatoknak a hétvégére sok napsütést!
BBk.
Fernandó Pessoa-t már ajánlották nekem, lassan be fog érni. A jövő héten pedig megyek könyvesboltba, s minden bizonnyal beszerzem a Szareptát. Hatásotokra engedek egy kicsit az antiintellektualizmusomból, remélem jól teszem.
nereusznak:
Igen jól esik törődésed, teljesen őszintén mondom.
Most csak két kérdésem lenne, (az üdvözletemmel a hétvégére): Mit jelent ez a név? (Már ha jelent valamit?) És mi az a heszed?
BBk.
A József Attila versről nekem egy másik költő jutott eszembe, Fernando Pessoának vannak ilyen sajátos fényű „egzisztencialista” (most hirtelen nem jut eszmbe jobb szó) versei. Ide írom az egyiket, a "Repousa sobre o trigo" kezdetű magyar fordítását:
Nyugszik a hullámzó búzán
A nap, mely megállt az égen.
Elhinném magam, ha tudnám.
Élek örök tévedésben.
Ha tehettem volna róla,
Ne jussak saját eszembe,
Azt is elfeledtem volna,
Hogy így el vagyok feledve.
Ring a búza, sárga sóhaj,
Idegen fény szülte élet.
Mind a sok rosszal és jóval
Milyen szűkös is a lélek!
Tetszett az Attila-idézet, (hadd szólítsam így, olyan jól esett), tényleg ide illett. Valahogy így vagyok vele én is, + igyekszem nem foglalkozni a dologgal, jó nem származik belőle, de érzem, hogy ez nem jó megoldás, ezért is hoztam most fel.
Mindazonáltal nem gondolom, hogy ez a feloldozásosdi okvetlen kiterjedhetne példának okáért rám. Már ha jól értettem.
De mostmár megyek ki a fák közé, elegem van az ülésből.
Üdvözöl: BBk.
"Én Istent nem hiszek, s ha van // ne kínlódjon velem // majd feloldozom én magam // ki él, segít nekem. "
Ismered ezt a verset. Az, akit nem hisz, méltóztassék nem beleártani magát J. A. ügyeibe. Ugyanakkor tudomása van egy csúf dologról, ami az istennél újabb keletű ugyan, J. A.-t terheli, tehát nem ártana, ha valaki segítene nem megtörténtté tenni.
Ennek a feloldozás dolognak semmi érvénye/értelme nincs igazság (beismerése) nélkül. [Tehát be kell, a feloldozásért cserébe, látnom, hogy van, akinél a feloldozás van.]
A fogalomalkotás. Ha igaz, hogy fogalmat képük nélkül is lehet alkotni - "nem hülye vagyok" írod például(nos én még nem láttam hülyét, továbbá senki eszét nem volt alkalmam megpillantani), akkor ez az istenke/nem istenke dolog teljesen hit kérdés. Azaz: teljesen az igazság kérdése, azaz teljesen fogalmi kérdés.
Derengek?
Ne haragudj, de ezt én nem értettem.
Biztos vagyok benne, hogy (szinte) mindent meg lehet vitatni ennél egy fokkal egyszerűbben is, akkor meg nekem az a szimpatikusabb.
Tennél még egy próbát a kedvemért, talán érdemes, hiszen nem hülye vagyok, csak ettől megfájdul a fejem.:)
A bölcs könyvekről amit írsz, az úgy lehet. Én most abban a későbbi, könyv nélküli időben vagyok, amikor mindent elfelejtenek. A bölcs könyveket is, még azt is, hogy van-e mit felejteni vagy nincs. Ez nem panasz, de korántsem az a békés, bearanyozott, kolonnoszi állapot, amilyennek ezt akár Sophokles, akár Hamvas leírja, ábrázolja, körülrajongja.
Bocsánat a sok fecsegésért.
Heszed: nereusz.
Tehát hagyd kicsit a logikát, Kedves BBk!
Tudsz Isten nélkül tételezni istent?
Vagy nem sikerül, ez a valószínűbb; vagy sikerül, de arra én mondom, hogy á, á, ez egy dimenzióval kevsebb.
Valami jellemszerűt gondolsz Istenről, amikor azt mondod, hogy rossz, vagy azt mondod, hogy jó.
(Egyébként Hamvasnak is van egy írása Isten neveiről.)Jellemszerűt ember tud belevetíteni a lényekbe. Jó a Piroska, rossz a farkas.
Isten tán egyik sem. Ő Az, aki átadja magát hitünknek - ha ez így megfelelőbb.
Szeretettel: nereusz.
Nos.
Nem tudom, volt-e erről már itt szó, az előző három köteget elolvastam az alapján úgy döntöttem, felvetem. Íme.
Gyanítom, hogy minden egyes ember teljesen külön világban él. Értem ez alatt azt, hogy minden ilyen világban más-más törvények vonatkoznak a benne élőre. Míg az egyik nyugodtan nyitva hagyhatja az ablakát, a másik autóját akkor is föltörik, ha benne alszik, s míg az egyik bármi ürügyén megbetegszik, addig a másik "vasból van". (Itt egyáltalán nem a szerencsére gondolok!) Ez olyasmi mint a sors, csak több. És ugyanígy, van világ, amelyben van Isten, és van olyan, amiben nincs. (Miért ne?) Azt már megtanultam, hogy mások életéből, sorsából magamra következtetést le nem vonhatok. (Ez azt is jelenti, hogy a "bölcs" könyvek jelentős része is használhatatlan, már bocsánat a pimaszul gyakorlatias, de mégis pontos kifejezésért...)
Mert amikor úgy gondoltam, hogy van Isten, akkor Teljesen egyértelmű volt, hogy van, hiszen láttam (látni véltem) mindenben: a fában, a főtt sonkában, a gyerekek arcában, stb. annak rendje és módja szerint. Aztán olvastam egy hittéritős szórólapon, hogy minden emberben van egy Isten alaku űr, s innentől olyan volt, mint amikor egy üvegtábla hirtelen összetörik, végigfutott a repedések hálója, s lezuhant világképem minden darabja: amikor én azt hittem, hogy Istent látom, a hiányát láttam, mindenhol, mindenhol, mindenhol...
Ugyanakkor teljes értékűnek el lehet fogadni mások tanulságtételeit, Hiszen más világában miért ne lehetne Isten, meg én is voltam így, csak ez nem vonatkozik feltétlenül mindenkire. (Kicsit zavaros? Vagy nagyon? Pedig igyekszem.) És fordítva, amilyen igaztalan az én világomban Isten léte, ugyanolyan ökörség például a barátnőmébe az, hogy volt, csak már meghalt. Mert volt, az biztos, hiszen van teremtés, csak már nincs. Vagy van, csak nem foglalkozik velünk, ez viszont olyan gonoszság, a világ jelenlegi helyzetét nézve (meg időtől függetlenül, az Istenre szomjazók szenvedését nézve), hogy ha így van, akkor részemrről hatalmasat csalódtam, s ez inkább illik egy teremtő Sátánra, mint az első variációra. Tehát jóindulatom jeléül nyilvánítom inkább halottnak. (Pedig majd belepusztulok, mort egészen komolyan.)
Lehetne ezt bővebben, logikusabban (igen, a logikusságát világosabbá téve) kifejteni, de most ez van.
Kiváncsi vagyok a véleményedre kedves nereusz (Tényleg mit jelent ez a név? Mert tetszik.), meg persze a többiekére. A legjobb az lenne, ha meg tudnátok győzni az ellenkezőjéről, de ez még sem nekem, sem nálam okosabbaknak nem sikerült. Igaz erről inkább hallgatok, mert nem akarok senkit megbolygatni hitében, (mert abba biztos vagyok, hogy ez az én világomban igaz, de máséra már nem biztos, hogy vonatkozik), szóval attól nem lenne jó a lelkiismeretem.
Nos, ha valamelyikőtöknek van véleménye, őszintén várom. Ha még magyaráznom kell valamit, (ami elég valószínű) akkor igyekezni fogok.
Szervusztok.
BB.
Kedves n.!
Köszönöm a segitséget, lám, barátok a világhálón.
Egy darabig most elleszek azzal, amit mondottál.
Időhiány miatt most szűkszavúbb leszek, nem vagyok jól internet-képes.
Amit én javasolnék az elejére, az A bor filozófiája. Élvezetes és tartalmas.
De nem én vagyok itt e téren a legtájékozottabb.
BB.
Ja,és ez a "tiszta ember" dolog szerintem megérne egy bővebb kifejtést!
Valaki nyithatna erről egy topic-ot!
Itt ismét bejön a képbe Czakó Gábor és a Beavatás!
Szerintem megér néhány misét.(Én még nem nyithatok azért írom ezt.)
Viszlát!
Sziasztok!
A MEDIO kiadó Hamvas-sorozata hány kötetes (most láttam 18.-at)?
Hol lehetne az eddig megjelent köteteket, netán ez egész sorozatot megvenni? Esetleg közvetlenül a kiadótól?
A magyarokat illetően Krúdyról volt jó véleménye, Arany Jánosról. Bizonyos Moly Tamásról olvastam dolgozatát. A Kisfaludyról írottakat, meg a méhes-elméletet biztosan ismered. (Levelek a Magyar Hyperiónból.)
Na, Várkonyi Nándort még nem emlegettük, a szintén pécsi, de párizsi iskolázottságú Martyn Ferencet is becsülte. Tihanyit, Ámost.
Egy-két barátja, szintén neves gondolkodók: Szabó Lajos, Kerényi Károly, ők nyugatra mentek. Tábor Bála tudtommal itthon maradt.
Na, most abbahagyom.
Kedves Bordó!
József Attiláról csak néhány említést tesz; ha jól emlékszem sajnálkozik az analizáltságán és a marxizálásán. Természetesen az öngyilkosságán is.
A Szareptában találkozhatni egy igen szép Gulyás Pál-tanulmánnyal.
Adyt Rimbaud-val veti össze és nem Baudelaire-rel. Ez utóbbi józan, autentikus elme. Ady megrészegült a tehetségétől, akár Rimbaud. Szabó Dezsőt nemzeti sámánnak tartja.
Cs. Szabóról ír, de azt még a 60-as években is megemlegette az író.
Gulácsy, Velacquez, Turner - itt most becsöngettek.
Szeretettel: n.
Köszönöm kedves N.
Közben persze eszembe jutott még a Bor filozófiája, (elég ciki, hogy elfelejtettem) meg A száz könyv, amiket olvastam.
Amikor irásokat kerestem, akkor nam feltétlenül csak rájuk gondoltam, hanem úgy általában azokra a kortársaira, akiket lehet valamire tartani. Tudom, hogy milyen viszonyban volt a korával, de az Eszméletet csak olvasta, s nem hiszem, hogy ne gondolna róla semmit.
( Én például az Eszmélet miatt hagytam fel az irással, mondván verset ennél csak rosszabbat lehet irni, akkor meg nem akarok középszerűt alkotni. Azzal sok minden betetőzöt. Pontosabban most nem tudom elmondani.)
Amire még szükségem lenne, azok a festőkről irt dolgai, Cézanne-t és Van Gogh-ot találtam, de hátha...
