Na ilyenek miatt akartam én új, garanciális TRI pántot venni. Tartottam is kicsit ettől csavaros elem cserétől.
Végül ajándékba kaptam meg a pántot, így bízom benne nem kell az ismerőst garanciális ügyintézéssel zaklatnom. Ráadásul Angliába kéne visszaküldeni hozzá a pántot...
Mondjuk az RS800 pénzérmés elemfedél nyitása sem túl strapabíró. Már kettőt kukáztam. Szerencsére tudtam Kanadából rendelni 1 db-ot O gyűrűvel, sem előtte sem azóta nincs az Ebay-en sem belőle.
Tényleg jó volna archiválni az egészet, mielőtt lelövik. Én simán vissza tudok lépni a legelső hsz-hoz, és onnan szépen sorban időben előrefelé látok mindent. Nem lehet több félórai munkánál egy wget szkriptet legenerálni, ami lement mindent, talán még a beszúrt képeket is egyből. Este megpróbálkozom vele.
Ha ez megvan, és ha tényleg megszüntetik az egész fórumot, akkor viszont kéne valami helyette. A Facebook rendszere teljesen más, azt én nem szeretem, oda nem szívesen mennék át. Ott szinte lehetetlen végigolvasni mindent. A posztok és azok alatti hierarchikus hozzászólások biztos nagyon logikusak, de egy ponton túl követhetetlenné teszik az egészet, pláne hogy nem is időrendben, hanem Cukkerberger kénye-kedve szerint rendezve dobja eléd a tartalmat.
Szóval jó lenne átmenni egy másik hasonló lineáris fórumra. Vagy egy meglévőre, vagy csinálni sajátot, akár saját doménnel (futobolondok.hu szabad?). A legszebb persze az lenne, ha oda egy az egyben átmigrálnánk az előzményeket, bár annak a technikai nehézségek mellett lehetnek jogi buktatói is. Ennek utána kéne nézni. Akinek a hsz licencbeállítása Public Domain (CC), azzal talán nincs is gond, de a legtöbbeteké (c) Indexes.
Én valami jó kúszó képességű finom olajjal cseppel vagy csavar lazítóval megpróbálkoznék. Hátha bekúszik annyi a meneten, hogy még az elnyalt fejjel is meg lehet mozdítani a csavart.
Ha van állványos fúród akkor esetleg a csavarfej óvatos lefúrása is segíthet a bontásban, de ötletem sincs hogy mekkora csonk maradhat a csavarból és azt majd hogyan szedheted ki.
Szerintem ez gyártási hiba, mert még a vízben történő öblítést is bírnia kéne, hiszen azt heti rendszerességgel javasolják.
Egyébként vízálló és még elem csere esetén sem áthatna be, ha nem sérült az O gyűrű és megfelelően összeraktad. Tehát ha még elem csere sem volt, akkor tiszta lelkiismerettel kezdheted a garanciális ügyintézést, bár nem találtam erre a Garmin mennyi garanciát ad. Ha itthon vetted akkor 1 év a kötelező:
Ha volt már elemcsere és az O gyűrű nem sérült, akkor is érdemes garanciális igényt leadni.
Ha az elem csere után ellenőrizni kéne a vízzárást akkor szervizben kéne a cserét előírni.
Nekem TRI pántom van, de kicsit ideges lettem, mert ugyan ezt az 5 ATM vízállóságot írják arra is. Bár még nem áztam el benne nagyon és nem is úsztam, de párszor már áztattam 5-10 percig a mosdókagylóban.
Én is gratulálok itt is, Spenót! A pulzusgörbéd irigylésre méltó! Én biztos nem tudnám nem hogy emelni a végén, de ilyen fegyelmezetten tartani sem. Legkésőbb a maratonnál biztos lassulnék és hagynám beesni a pulzust. Fejben nem vagyok még elég erős az ilyenhez.
Így már megtaláltam a hivatalos oldalukat is. Kár hogy nincs szintrajz az útvonalról. Kassa még éppen elérhető távolság lenne, egy napos kiruccanáshoz, de csak az összes szintet nézve én jó ha 5 óra alá kerülnék.
Mivel oda-vissza útvonal így a táv felén emelkedik az összes szint. Nehezen tudok olyan szint eloszlást elképzelni ahol 5,2 km majdnem 300 m szinttel nékem ennél gyorsabb lenne. Szóval az emelkedők átlag meredeksége nem kevés.
Itthon 20-21km-en 550m körüli szintet tartalmazó köröm van. Az edzéseken ha már van pár 10.000,- m szintű futás a lábamban a szezonban és nyomom is, akkor 2:15-2:20 alatt sikerül, de még egy kört nem tudnék futni ilyen gyorsan.
Eszembe jutott a Várahármas (varaharmas.hu, jelenleg nem működik minden az oldalon), be is neveztem.
Biztosan tetszene neked is! Kevés résztvevős, családias maraton, itt Budapesten futunk fel szinte minden hegyre 1700 vagy 2200m szintemelkedéssel. Főleg budai utcákon, de a távban vannak terepes részek is.
Kassán. Furcsa (szlovákul Furča) a lakótelep neve, ahol ez a verseny van. Mindig július végén szombaton szokott lenni. Ugyanitt szoktak áprilisban is maratont rendezni (idén a vírus végett elmaradt), azon nem pont ugyanez az útvonal (6x7 km vagy 7x6 km az áprilisi). Itt vannak képek a versenyről: https://furcianskymaraton.rajce.idnes.cz/17.rosnik_eXtrem_maraton_objektivom_Jozefa_Kotlara/
Én szombaton lefutottam életem második teljes maratonját. Extrém maraton volt a verseny a neve, összesen volt 1199 méter szintemelkedés, de egyáltalán nem volt olyan ijesztő, mint amilyennek hangzik. 4x kellett lefutni a 10,5 km-res távot. Egy nagy emelkedő volt az útvonalon, de azzal így 4x szembesül az ember a verseny alatt. S így 4x összeadva jön ki az 1199 m. Számomra a harmadik körben tűnt először nehéznek az emelkedő, s az utolsó/negyedik körnél meg kínlódásnak (a negyedik körnél az emelkedőnél csak sétáltam már). 3 óra 52 perc 35 másodperc alatt teljesítettem az extrém maratont. Annak ellenére dobott fel engem az atmoszféra, körítés, hogy alig volt néző (nem annyira elterjedt, felkapott ez a verseny) és csak 59 futó volt (mindenki célba ért, 20. lettem), viszont erdőben futunk végig aszfalton, mindkét oldalt végig fák, el se lehet mondani milyen kellemes volt a levegő és gyönyörű a környezet. Meg jó volt az is, hogy kellemes volt az időjárás. Nem volt kánikula. Érdekes, hogy volt a futók közt egy 60 év feletti nő, akinek ez volt élete első teljes maratonja. Másnap (tegnap) szintén részt vettem egy futóversenyen. 3,2 km-res táv volt egy nagyon nehéz terepen. Az összes ismerősöm meglepődött ott, hogy én tegnap extrém maratonon is voltam és 4 órán belül célbaértem, s eljövök erre a versenyre is.
A fő problémám a jelenlegi edzéspulzusommal az élvezkedés hiányán kívül az, hogy pont az ilyen hosszú futások pulzusát nem gyakorlom.
Látszik, hogy 130-140 között már egészen sokáig elkaristolok, de az alsó részét a tartománynak csak hetente egyszer edzem kb. 10-12 km-en. A hétvégi hosszú is ennél magasabb pulzuson szokott menni.
Nem akarom csökenteni a magas pulzussal futott edzések arányát, csak az az érzésem, hogy ráerőltettem Gabira az alsó tartomány hanyagolását. Szerintem ez most kissé hiányzik, de majd kiderül a laborban, hogy mi a helyzet.
Igazából most lesz először értelme a laborlátogatásnak. :) (ez persze sarkítás, de most tényleg hasznosnak tartom, hogy elmenjek)
A magasabb pulzustartományban végzett edzés mennyiség növelése idei tapasztalatom szerint nem hülyeség.
A decemberben elkezdett tempó alapú Garmin edzésterv (apropó éledezik a Garmin felület, számtógépen már működik de telefonon még nem ) során sokkal többet futottam 85-90% közötti intenzitáson. Illetve kerékpározáson is többet bringázok ilyen intenzitással.
Az előző 2 évben ebben a tartományban csak a hegyi terepfutásokon ment fel a pulzusom, és bringán is csak a meredekebb emelkedőkön. Idén minden korábbi évtől gyorsabb vagyok az alacsony 70% körüli alatti, pulzus tartományban bringán és futva is. Ez csak részben köszönhető kb 2 kg fogyásnak.
De ha megnézem a 2016 végi pulzustartomány javaslataimat, éppen ez látszódik belőle.
Már akkor megmondták, hogy az extenzív erőnlét fejlesztést 80-90% közötti intenzitáson végezzem. Edzéseken el is értem ezt a tartományt csak nem síkon így a sebességem nem fejlődött.
Idén viszont a tempó alapú edzéstervvel és a bringás tempó tartó edzésekkel majdnem sík útvonalakon is edzettem ebben a tartományban és ezek már tényleg gyors edzések is voltak nem csak magas pulzusúak.
Szóval szerintem ha a hétvégi hosszút a régi módon jó alacsony pulzuson kocogod, hét közben pedig tempós edzéseket futsz 80-90% közötti intenzitást is elérve résztávokon, azzal nem lesz gond.
Én is nagyon kíváncsi vagyok mit mutatna nálam egy újabb CC labor vizsgálat, de igazából a kíváncsiságom kielégítésén kívül más haszna nem lenne így nem megyek.
Igen, azt csináltam, hogy vagy gélt ettem vagy izót ittam minden 2. km-ben. (Izóra víz). Amikor nem ment le a gél, rendesen ittam az izót és elektrolitot is. Szerintem a sima pulzus ennek is köszönhető.
Gabi segítségével jutottam el oda, hogy nem száll már el a pulzusom. Ez baromi nagy erednény. A lassulás miatt néha tényleg arra kellett figyeljek, hogy ne essen le túlságosan. Ez merőben új érzés. :)
Most az a tervem, hogy elmegyek megint laborba és kiméretem a mostani zónáimat.
Egyrészt érdekelne, hogy változtak-e. Ha nem, akkor többet nem kell laborra költenem. :)
A másik, amiért fontos lehet az, hogy én kértem Gabit, hogy ne kelljen a labor szerint megállapított alacsony pulzuson edzenem, mert meguntam.
Most viszont úgy érzem, hogy hiányzik. Több lassú futást szeretnék, amik hosszabbak, mellette persze maradnának a feladatos gyorsak, de jobban széthúznám az edzésen használt pulzuszónákat.
Persze lehet, hogy hülyeség. Gabi nem mondta rá, hogy az. Azt tanácsolta, hogy méressek és átbeszéljük.
Szóval így történt, hogy a Spenót megette a sóskát :) (haha, sóska = ropi. Pár szálat én is szoktam venni ha van, amikor már édes undorom van. A másik amit szeretek ilyenkor, az az uborka)
Gratula! (már évek óta hallgatjuk a mindenféléket, szóval ennek épp itt volt az ideje :)
Gélt a táv első felében érdemes, utána iso-t, mert az iso könnyebben szívódik fel és nehezebb hibázni vele, ha tudod a neked való helyes arányt és aszerint van keverve.
Az a tervem, hogy évente 2 maratont és egy hosszabbat futok, amíg csak bírom. Idén ez volt a hosszabb futás. A Suhanj6 egy jótékonysági futás, aminek éjfélkor van a rajtja és reggel 6-ig lehet futni egy 1km-es pályán oda-vissza. Elég vicces :)
Dani társaságában érkeztem a helyszínre, ahol már ott voltak a szakvezetés-Gabi és tanítványai. Kipakoltuk az asztalára a frissítésnek szánt földi jókat és pontban éjfélkor nekivágtunk a körözésnek. Adott pulzustartományban kellett futnom, az utasítás szerint, ami kényelmes tempót adott, de jött az első probléma. Meg kellett látogassam már a verseny elején a pálya melletti kék bódét... Ezek után eseménytelenül teltek a kilométerek egy darabig. Nagyon hangulatos a verseny egyébként a sok fejlámpával felszerelt futó rója a köröket és közben váltanak a csapatban indulók. Jó volt nézni a többi futót és róni a köröket. Féltávnál kiszámoltam, hogy elég jól haladok és simán sikerülhet a kitűzött 52km. (álomcél 55, de minimum 50km volt a fejemben) Sajnos itt megint el kellett menjek a bódéba, ami időveszteséggel és némi lemerevedéssel járt. Van egy sérülésem (jobb talp/sarok körül fáj kissé), ami futásban nem zavar, de itt kezdett bemerevedni a lábam. Sajnos a frissítés sem volt rendben, mert egy idő után nem bírtam lenyelni az édes gélt. Az asztalra kirakott készletből Gabi segített elvenni, amire éppen szükség volt. Szóval, kezdett fájni a lábam és azért, hogy kíméljem kissé nem úgy futottam, ahogy megszoktam. Ettől és valszeg a nem tökéletes energia pótlástól kezdtem egyre jobban lelassulni és lemerevedni. 2 óra volt hátra kb, ami akkor igen soknak tűnt. (az igen szó helyett akkor valami csúnya jutott eszembe...) Gabi mondta, hogy ne erőltessem a gélt, hanem térjek át ropira és kólára. Ez bejött éreztem, hogy ismét kapok egy kis lendületet, és a lábfájásom is alábbhagyott. Sajna azért a kitűzött célhoz képest eléggé lassultam, de tökéletesen sikerült tartani a kitűzött pulzust, amivel korábban sok problémám volt. Most álomszerűen alakult ez a része. Ahogy egyre merevebben futottam, Gabi igyekezett tanácsokkal ellátni és azt mondta, hogy van esélyem az első 30-ban végezni, de ez nem tudott lelkesíteni. Rendesen fájt az utolsó óra. A legutolsó fél óra is eljött lassan és akkor rájöttem, hogy az a sebesség, amivel éppen haladok, pont nem lesz elég az 50km-hez. Összeszedtem magam, kiléptem az addig rendesen tartott pulzuszónából és igyekeztem úgy haladni, hogy elérjem az 50km-t. Az utolsó frissítést ki is hagytam, hogy ne veszítsek vele időt és sikerült 50.2km-t futnom, de ez a rész már rendesen fájt. A szurkolók is láthatták, mert mindenkinek volt egy-két kedves szava hozzám :) Ez az 50.2km a 28. helyre lett elég a 48 indulóból. Nem szoktam ilyen "jó" helyen végezni, szóval ez nagyon rendben van. Gabi arra kért, hogy ne sétáljak verseny közben. Talán erre vagyok a legbüszkébb, hogy ez sikerült (meg a pulzus tartására). Frissítéseket és wc-t leszámítva egy pillanatra sem álltam meg és nem gyalogoltam. A közös frissítőnél néha majdnem elcsábultam, hogy alibi büfézést tartsak, de ezt is sikerült elkerülni. Amikor hazaértem, próbáltam aludni, de mindenem fáj, ezért állandóan felébredtem. Azóta eszek... :)
