Szóval H. írásaival könnyen falnak megyek, ha nem gondolok arra, hogy a legköltőibb írásai is egy összefüggő, legalábbis egymás felé tartó, egymás hatáskörében mozgásban (és úton) levő sodrás, szervezet, életlátás jegyében keletkeztek.
A mondat egyik része lemaradt. Nem kár, de a pluralis alany és a singuláris, meg semmilyen, állítmány ... bocs.
Nereusz próbaéretts.
Most jelen.
Azon töröm a fejem, hogy minden kérdésemre választ kaptam-e Bordó Bársonykesztyütől.
Vissza a péntekhez.
Azt hiszem, hogy Hamvas szövegeivel - hú, ez borzalmas. Az ízlés jelenkori terrorlegényeitől olvasgattam, rogvest meglátszik. Szóval H. írásaival könnyen falnak megyek, ha nem gondolok arra, hogy a legköltőibb írásai is egy összefüggő, legalábbis egymás felé tartó, egymás hatáskörében mozgásban (és úton) levő sodrás, szervezet, életlátás.
Ráadásul - több ideje is volt - megvalósítja, amit Nietzsche csak elméletben tudott, jelesen: mindig volt gondja rá, hogy amit mond, ír, tesz: ne merevüljön rendszerré. Vagy a világnak volt mindig gondja, hogy
a filozófiai/exisztenciális koherenciákat az életében újra és újra felkavarja, szétzilálja: kezdhet mindent előlről, vagyis azon a ponton, ahol eddig is állt. Amely azért a világnak mégis kivételes helye lehetett, hiszen a sebzettséget folyton begyógyította rajta. Az ami költői, az ilyen begyógyulások "éneke" lehet: Fák, Gyümölcsórán stb.
Nem?
A száz könyv tényleg nagyon jó. (Persze mi nem az Hamvastól?) Különösen a bevezető szöveg olyan utánozhatatlan, jellegzetesen szellemes: Száz könzvet meg kell menteni, "s most mindegy hogy egy ostromlott városról, vagy az ostromlott világról van-e szó"... Imádom azt az embert. Nem költő, de benne van minden sorába a költő.
Kazi, rendes embör vagy. (Már hogy ilyen reklámot csinálsz.)
Nem volt rólad semmiféle rajz, festmény, stb, őszintén szólva méltatlanul keveset írtak, a családodról pár szót, három sor összesen.
A korszakalkotó alatt azt értettem, hogy olyan dolog, ami a szellem örömén/játékán kívül hasznunkra válna. Na ez most megint csacsiság, de ismerve eddigi dolgaimat ki lehet találni: már megint azt a kicsinyes aprópénzreválthatóságot hiányolom.
A mai festőkről túl sokat nem tudok neked mondani, vannak szimpatikus emberek, de nagy tévelygés van, s tudod, halottakról jót vagy semmit, s ebbe én is beletartozom, maradt a semmi.
Egyébként legyünk őszinték, minimális az érdeklődésem a többiek iránt. S ez azért is van így, mert nem ismerek Van gogh-ot. De mondom, nem tartom magam kivételnek.
Szervusz.... BBk.
A múlt héten jártam pár könyvesboltban, és jelentem a 18 kötetes Hamvas életműkiadás sok helyen kapható (konkrétabban: Kálvin téri aluljáró, Libri könyvesbolt, bár hiányosak voltak), ami a Medio kiadó gondozásában jelent meg. Minden egyes kötet ára külön-külön 1800 Ft. Két kis füzetecskét is láttam még Hamvas-tól: 1. Eksztázis 2. A száz könyv. Kis füzetecskék, ötven egynéhány oldallal, áruk 300-400 Ft körüli áron. Utóbbit megvettem és nagyon tetszik. Majd idézgetek belőle.
Ezen kívűl sok minden egyebet lehet még mostanában kapni, amit Hamvas is ajánl, mint pl az "Upanisadok". Érdekes, hogy ezek mind 1998 vagy ez utáni kiadás, tehát elég frissek.
Ajánlanám a postai utánvétes könyvrendelést (az ország egész területére), aki mindenáron hozzá akar jutni Hamvas műveihez. Spec én a Libri-ről tudom, hogy náluk ez működik, de szerintem érdemes megnézni egyéb helyeken is. A Libri tehát:
Szerintem szerencsétlen lenne egy olyan megközelítés, hogy Hamvas mely művei "érvényesek" és melyek nem. Ezek ugyanis nem törvény- vagy szabálykönyvek, hanem szellemi állásfoglalások, újrarendezések, víziók stb., amihez jó esetben az olvasók is hozzáteszik a véleményüket, állásfoglalásukat. Példaként: József Attila korai vagy későbbi művei az érvényesek? Hamvas sokkal inkább számított alanyi alkotónak, mint tudósnak, művei befogadására is inkább ez jellemző. Az igazi olvasó szerintem nem riad meg, hanem olvas, és magában elrendezi a dolgokat.
Korabban emlitettekek Hamvas B.megjegyzeset miszerint a Scientia Sacra-rol mar mint egy sajat maga altal meghaladott muverol beszel.Mi van akkor ha ez sokakat elriaszt ill.csak a kesoi muveket olvassak el mondvan a S.C.nem ervenyes.
Ez egy érdekes kérdés. Természetesen nem mozgójárdáról van szó :)). Persze elér valahová. Hová? Nem tudom, hogy pl. a kereszt volt-é Jézus célja. Ez jött, vagyis el kellett érnie, ha azt élte, ami önmaga. Magára vette, elfogadta. De azt hiszem nem tűzte maga elé, mint végcélt. Úgyhogy igen, az út elér valahová, de nem a templomba, bevásárlóközpontba vagy az erdőszéli házikóba, s persze átvitt értelemben nem valamilyen filozófiába, vallásba vagy világnézetbe vezet.
megértem az álláspontod, de azért nem árt vigyázni az általánosító megfogalmazásokkal. Azt írod: „Szvsz minden szenvedés alapvetően jó irányba visz minket.” Hát ez enyhén szólva is kérdéses. Nem tesz ugyanis semmiféle különbséget „tárgyában”. Nem érvényteleníti pl. Dosztojevszkij kínzó kérdésfelvetését a gyerekek szenvedésével kapcsolatban, és átugorja a szenvedés csökkentése iránti felelősséget (ennek ugye nem lenne értelme, ha úgyis jó irányba visz). Persze, tudom, hogy nem erre gondoltál, de azért nem árt vigyázni.
Szerintem a szenvedés nem egy általános, egynemű valami, sokkal inkább (hasonlóan az örömhöz) egy lombos fára, vagy barlangra hasonlít, ezerarcú és összetett, tele ágakkal bogakkal, szétágazó mellékjáratokkal. A tibeti mandalák pl egyfajta kísérlet ennek megértésére, szétszálazására: legkülönbözőbb megnyilvánulásait hihetetlenül összetett, amolyan filozófiai geometriában ábrázolják, bízva benne, hogy behatóan megismerve legyőzhetik negatív megnyilvánulásait.
Szenvedni természetesen nem jó, az ember nem tehet mást, mint igyekszik azt modulálni, elviselhetővétenni a maga számára, tapasztalattá transzformálni. (Ezzel együtt a legtöbb vallási rendszer igyekszik csökkenteni a világban lévő szenvedés mértékét, s ez, úgy gondolom, minden ember kötelessége).
A szenvedés hatalmas potenciállal rendelkező erő, egyesek energiaforrásként is használják (lásd pl. az önsanyargató felekezeteket, vagy Freud tépelődéseit Eroszról és Thanatoszról), a világ megkerülhetetlen alkotóeleme, olykor kikerülhetetlen sorscsapás, olykor tanítómester, olykor az emberi gonoszság brutális kézjegye (ez utóbbi pl. biztosan semmilyen jóra nem vezet). Nagyon is fontos, hogy különbséget tudjunk tenni, éppen melyik arcával találkozunk, hogy tudjunk tűrés, okulás, tiltatkozás stb. közül választani.
Vleg rosszul fogalmaztam, en azt akartam megfogalmazni, hogy ugyan van szenvedes, de ahhoz nem kell azt a kepet tarsitani, amit mindig, hogy az rossz. Eppen emiatt nem tudom belatni a vilag dualis voltat, hogy vannak jok es rosszak. Szvsz minden szenvedes alapvetoen jo iranyba visz minket.
Udv,
Hecse
"Megnéztelek a mitologiai lexikonban."
Hol néztél meg, kedves Bordó?
És hogy nézek ki?
Rajzolni tudnak a mai festők?
Nereusz kap rajzot nereuszról?
Mivel rajzolnak a mai festők?
Nem a tengerben vagyok ez idő tájt?
Mi az, hogy korszakalkotó?
Miért kell azt mondani?
Ugye válaszolsz még ma?
Kedves nereusz!
Megnéztelek a mitologiai lexikonban.
Amikről itt beszélünk (legyünk őszinték, csak találgatunk egy közös tűz körül ülve), nos az teljesen mindegy. Ki megy be a házba, kinn marad e közben, s mi van ezalatt a kezébe, ecset, kilincs, a sorsa vagy a billentyűzet, hát komolyan, lehet itt bármi korszakalkotót mondani?
Ugyan. Ülünk a tűz körül, s jó társaságban telik az idő.
(Először nem akartam neked most válaszolni, csak hétfőn, nehogy a nyomomba érj, tudod, öreg alakváltogató, de aztán a szimpátiám rávett, hogy vállaljam a kockázatot. De ha valamit megsejtesz, Zeuszra kérlek, légy diszkrét. Üdv.)
Úton lenni. Ennyi. Mindent megnézni, mindent magadra venni, mindent elképzelhetőnek tartani. A különbség az utca és az út között. Amiről Te írsz az utca elvisz az erdőszéli házhoz - és eltűnsz. Az út valahova elvisz - de cél NINCS!
Hisz Isten lép, mindig. Szerintem az emberek nagy többsége összetéveszti az irgalmat a kegyelemmel. Irgalom NINCS! Isten kegyelme azonban minden pillanatban aktuális. Hamvas: "Isten szocialitása a tapintat, oly gyengéden érint, hogy észre sem veszed."
Kedves Bordó!
Nereusz már a tengerre gondol, bóbiskol és hülyeségeket ír.
Be kéne tiltatni az isteneket az Indexen. Kivéve Henoch barátunkat.
"Nem arról van szó, hogy festesz egy tájképet, elindulsz a tájkép ösvényén, odaérsz egy erdőszéli házhoz, belépsz, eltűnsz a szemem elől?"
Erre meg én mondok net-neti-t, mert ez nem Te vagy, hiszen Te ez alatt az idő alatt a házacskában odalépsz az állványhoz és alapozni kezded az új vásznat. Ez az alapozás számomra viszont azt jelenti, hogy az előbbi tájkép átfestve az alapozásig.
:-))
Henochnak igazi van a dualizmus elutasításában, de ez az elhárítás is csak annyi, hogy a kettő között nem én választok, hanem a sok (vagy a semmi) választ engem - ha jó napja van.
Kedves Bordó!
Nereusz már a tengerre gondol, bóbiskol és hülyeségeket ír.
Be kéne tiltatni az isteneket az Indexen. Kivéve Henoch barátunkat.
"Nem arról van szó, hogy festesz egy tájképet, elindulsz a tájkép ösvényén, odaérsz egy erdőszéli házhoz, belépsz, eltűnsz a szemem elől?"
Erre meg én mondok net-neti-t, mert ez nem Te vagy, hiszen Te ez alatt az idő alatt a házacskában odalépsz az állványhoz, megfordítod és alapozni kezded az új vásznat. Ez az alapozás számomra viszont azt jelenti, hogy az előbbi tájkép átfestve az alapozásig.
:-))
Henochnak igaza van a dualizmus elutasításában, de ez az elhárítás is csak annyi, hogy a kettő között nem én választok, hanem a sok (vagy a semmi) választ engem - ha jó napja van.
Én nem szeretek szenvedni, mert azzal is ugyanaz a helyzet. Ugyanazabb. :-))
Nos?
.
Mondom, amit tudok: "Nem arról van szó, hogy festesz egy tájképet, elindulsz a tájkép ösvényén, odaérsz egy erdőszéli házhoz, belépsz, eltűnsz a szemem elől?" -ez így van.
Hecsének: én volnék a sorsom teremtője... Ez nem csak játék a szavakkal? Mert olyan értelemben, ahogy az Isten, úgy már nem, nem tapasztaltam, hogy csodatévő lennék a magam dolgaiban. Tudom, hogy itt nem az ötöslottóról vagy a szerencsés szerelemről van szó. De ha valahogy nem sikerül a lehetséges szépből valóságot csinálni, aprópénzre váltani*, akkor nem jogos megint a gondolatom, hogy a két fél közül melyiknek kell lépni a másik felé?
*S itt nem arról van szó, hogy morgok, hogy miért nem világosodtam meg, hiszen tegnap is egész délután böjtöltem...
Miért gondolod, hogy nem jutottál máris "előre"? Hiszen a kérdéseidet már feltetted! Hamvas azt mondja (Bizonyos tekintetben), hogy a mester mindenki életében eljön. Felismered? Kérdéses. Te most keresel. De válaszokat, tanácsokat a megtalált mester sem fog adni. Recepteket ne várj senkitől, de talán hallgass meg mindenkit. A küszöböt azonban mindenkinek magának kell átlépnie.
Nincs szenvedés? Buddha azt mondja az élet szenvedés. Eckhart mester pedig azt, hogy a szenvedés a leggyorsabb paripa, amely az üdvösségre visz. S bizony félünk tőle. Hamvas: "Az félelem az utolsó előtti, az utolsó az üdv." A világ nem duális voltát nem megtagadni kell, hanem belátni. A tagadás erőszak. Másképpen a "neti, neti, neti" mellett kell látni a "tat tvam aszi"-t is.
Szvsz nem parhuzamos sinekrol van szo, vannak keresztezodesek, amik elterithetnek az eredeti iranytol, de ezek be vannak epitve a sorsba. Ettol olyan erdekes a dolog.
Megprobalok vmit megfogalmazni, amit nehez, lehet, hogy hasra is esem.
Sokszor beszelunk szenvedesrol, pedig azt hiszem, hogy a cel igazabol belatni azt, hogy nem letezik, magyarulmegtagadni a vilag dualitasat, hogy van rossz es jo.
de kérdem én, nem az okosabbnak, erősebbnek, a teremtő-csodatevőnek kellene engedni? A te sorsod es vilagod teremtoje te vagy, ezzel csodatevo is vagy, nem masban kell a megoldast keresni. Ha mar a Hamvas topicban vagyunk, tole egy idezet:
" Arra a kerdesre, hogy mi a let ertelme, a valasz: az ertelmet mindenki lenyevel egyutt hozza, egyszeri, szemelyes, helyettesithetetlen es potolhatatlan, es errol az ember tud es rajta kivul senki mas. Az ertelmet az ember magaban mint feladatot tartja nyilvan. A feladat teljesitese nem egyeb, mint a let ertelmenek realizalasa. Ez az, amit az ember eletevel eleteben eletebol eleteert cselekszik."
Nagyjabol vmi ilyesmirol lehet szo.
Udv,
Hecse
