Anyum 74 éves. Apám halála óta nálunk él. Ha egyedül van, akkor nem eszik. Nem tudja, hogy mikor milyen gyógyszert kell bevennie. (Megjegyzem az MMS tesztje csak enyhe demenciát diagnosztizált, de szavaival élve kényelmesebb, ha mi kiszolgáljuk.) Pénzzel nem tud bánni. Egy nap alatt, mikor egyedül volt - betüvel írom - kettő és fél kiló virslit vett a boltban, egy hét alatt egyszázhúszezer forintot költött el.
Sem én, sem a férjem nem tud otthon maradni vele (zárójelentése 24 órás felügyelet ír elő, de azt hogy hogyan valósítsuk meg azt nem). Hitelünk van. Lett volna helye vagy egy napköziben, vagy bentlakásos otthonban kedvező feltételekkel, de nem hajlandó elmenni, mert ott csak "őrültek" vannak.
Jó, akkor az egyik félszoba az ővé. Hogy képzelem nem költözik be egy lyukba. Most jelenleg hárman - gyerekkel - élünk 20 négyzetméteren, anyu meg 30 négyzetméteres nagyszobába - ami a mi lakásunk. De ebből a szobából már kidobálta a ruháinkat, a könyveinket.
Másik felállás szerint - anyu - a fiúnk hagyja abba az gimnáziumot. (Jó tanuló, népzenész és -táncos) Nem kell neki diploma - megjegyzem történész, politológusnak készül.
Na csak ennyi.
Próbálom humorral oldani, de mikor a fiamról van már szó, akkor nem. Olvastam, hogy kell a családi segítség. Na ez a férjem rokonaitól megvan, de anyukám testvéreitől (kilenc) valahogy elmarad. Kértük őket, hogy most nyárra, míg megpróbálunk nyaralni valaki vállalja a felügyeletet - HÁT NEM. Válasz: oldd meg.
Erre csak azt tudom mondani - humorral - KÖCIKE.
Kilencből egysem. Fasza. (bocsánat)
Ja és még töltsél be egy igen felelős állást, teljesíts minden nap. De azt, hogy mire mész haza azt nem tudod. Arra, hogy fogajunk mellé egy segítőt nem futja a fizetésünkből. Arra nincs pénzünk, hogy a fiunknak vegyünk egy új táncbakancsot - a régi már két számmal kisebb, szétszakadt és szigetelőszalaggal van megragasztva.
Tudom, hogy sokan vannak így, de ezt nem lehetne valahogy megoldani. Vagy ez már magánügy?
Ami a legnagyobb probléma, az az, hogy amikor eljön az idő, akkor hogyan tegyem be egy intézetbe? Mi már beszélgettünk, róla de mivel nincs semmi baja így meggyőzni se lehet. Debrecenben van egy demens napközi, oda se hajlandó elmenni, mert hülye öregek vannak. Anyum 81 éves lesz!! :)) Akkor én tudnék nyugodtan melózni....... de neeeeeemmmm :(
Bocsi az iróniáért, de még ez megmaradt Nekem, hálistennek :) Anyukám is ugyanilyen mint a Te anyud. Nem hiszem, hogy szelektív lenne a röv.memoja. Én azt vettem észre anyumnál, hogy később előjön, de hogy mitől azt passzolom.
Édesanyámnál nem régen diagnosztizáltak kevert típusú Alzheimer-kórt. Jelenleg nem ismeri el, hogy beteg, illetve azt állítja, hogy meghamisítottuk a kórházi zárójelentését vagy lefizettük az orvost, hogy ezt diagnosztizálja.
Kérdésem az, hogy a rövidtávú memória zavara lehet "szelektív" - gondolok arra, hogy a jó dolgokra, vagy amit ő úgy ítél meg, hogy mi bántottuk arra nagyon is jól emlékszik, viszont ami neki kínos, vagy kellemetlen, arra egyszerűen nem. Ha elmondjuk, akkor mi hazudunk neki és ki akarjuk csinálni agyilag.
Sajnos nagymamám már nincs köztünk, ő Alzhezmer beteg volt. Az orvos a kezelésére Ebixa-t irt fel, amiből maradt 6db 56szemes doboz. Mivel a nagymamám Erdélyben élt a gyógyszer dobozó román nyelvű, de teljesen megegyezik a magyarországon forgalmazottal. Lejárat: 3 db 2012 02 és 3db 2012 07. Kérem aki tudná hasznosítani jelezzen, féláron átadnánk.
Nekem az édesanyámról állapították meg, hogy demens beteg és depis. Nehéz erről könnyek nélkül beszélni, főleg ha tudod, hogy nincs megoldás..........
Az anyukám orvosa Dr. Lengyel András egy tünemény, de tényleg. Jaj bocsi elfelejtettem, hogy mi Debreceniek vagyunk. :) Segített nekem egy listával ahol debrecenben fogadnak demens beteget, sőt adott egy pár szakember nevet aki Nekem segít ezt az egészet átvészelni. Tudjátok sztem ebbe még az a legrosszabb amikor tagadják a betegség tényét. Nekem anyukám ilyen. Szte az orvos a hülye, ő nem. Sőt ami a legnagyobb szégyen, hogy már én is kiabálok, holott nem kellene....mert beteg. De nekem ő mindíg egy jókedvű, jó humorú anya marad. Hiányoznak a beszélgetések...... de ha leülünk és megpróbálok beszélgetni és valamire harmadjára visszakérdez akkor felállok és kimegyek.
Tele vok haraggal, mert eszembe jut, hogy magának csinálta. Amikor Apukám meghalt onnantól valami összetört benne. Az se érdekelte, hogy velem mi van, amikor megszületett az unokája utána egy kicsit jobb lett. Aztán a lányom elkezdett oviba járni onnantól megint nem találta magát. És itt kezdődtek a problémák. Szerencse, hogy együtt lakunk és tudok rá figyelni. Palixidet, Citalopramot, E-vitamint szed. És nem romlott olyan rohamosan, mint ahogy azt az orvos várta volna. 1 év után látta és csinálta meg a tesztet újra. Tehát valamelyest lelassítottuk ezt a folyamatot. :))
Ha valakinek tudok segíteni az intézmények listájával akkor nyugodtan szóljatok, írjatok.
Undorító az egész betegség, undorító amilyen érzéseket kelt-bennem legalábbis, és undorító hogy semmilyen segítséget nem adnak (pl. ápolási díj, tanácsok az orvosoktól, vagy valami...)
Ha ne adja az isten, ebbe a betegségbe esnék, vagy csak a sima demenciába, remélem lesz annyi esze a gyerekemnek, hogy ne tegye miattam tönkre a saját életét.
Közegészségügyi és szociális vészhelyzet fenyegeti az idősödő társadalmakat: 2050-re a szellemi hanyatlásban szenvedők száma eléri a 100 milliót, az esetek kétharmadáért az Alzheimer-betegség a felelős - mondta az InfoRádiónak a Semmelweis Egyetem Demencia Központjának szakmai vezetője.
1Az idős emberek száma egyre nő, márpedig a XXI. század első számú népegészségügyi problémájának tartott Alzheimer-kór legnagyobb kockázati tényezője az életkor előrehaladása, a betegség megelőzése és kezelése pedig nem megoldott - mondta az InfoRádiónak a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinikája Demencia Központjának szakmai vezetője.
Az orvostudomány egyelőre a kór kialakulásának pontos okát sem ismeri, a legkorszerűbb készítmények pedig csak lassítani tudják a betegség progresszióját, teljes gyógyulást nem kínálnak - tette hozzá Rajna Péter.
Vannak bizonyos tényezők, amelyekről ma már tudják, hogy összefüggésben vannak az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatával, a magasabban képzett embereknél például ritkábban jelenik meg ez a betegség - magyarázta a professzor.
Az egészséges öregedés egy kissé véd a kórtól: az optimális vérnyomás, az ideális testsúly megtartása csökkenti a kockázatot, ám a betegség kóreredetéről ma sem tud többet az orvostudomány, mint húsz évvel ezelőtt - mondta Rajna Péter, aki a 77 ország betegszervezeteit tömörítő Nemzetközi Alzheimer Társaság által létrehozott Globális Alzheimer Charta aláírása előtt nyilatkozott.
Remélem, nem haragusztok, amiért egy másik betegség kapcsán írok ide, de ez a topic tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy feltegyem a kérdésemet. Édesapám 80 éves, 18 éve állapították meg nála a Parkinson-kórt, és mostanra jutott el abba az állapotba, hogy hacsak valami csoda nem történik, nem fogjuk tudni otthon ápolni tovább. Az utóbbi hónapokban rohamosan romlik a szellemi állapota, főleg az óta, hogy eltörte a lábát, majd a kezét is. A kezelőorvosa szerint (aki egyébként elismert szakember, és valóban foglalkozik vele), valószínűleg lélekben adta fel a küzdelmet. Állandó felügyeletet igényel, és ezt édesanyám már nem tudja ellátni mellette, egyszerűen tűl megerőltető a számára. A kérdésem tehát az, hogy tudnátok-e ajánlani a XII. kerületben vagy onnan nem messze (illetve onnan könnyen megközelíthetően) valamilyen ápolási otthont vagy hasonló helyet, ahol lelkiismeretesen foglalkoznának vele, vagy tudtok-e olyan szolgáltatásról, amelyik ugyanezt a munkát édesanyámék otthonában látná el (bár ez nem biztos, hogy jó megoldás, mivel elég kicsi a lakás). Segítségeteket előre is köszönöm.
A zeller nemcsak a fogyókúrában segít, de a mentális egészség megőrzésében is kulcsfontosságú szerepe lehet a zöldségfélének - állapították meg tudósok.
1Kutatások szerint a zeller összetevői az Alzheimer-kór és más degeneratív betegségek leküzdésében is segíthetnek. Két flavonoid, a luteolin és a diozmin ugyanis megakadályozza annak a gyulladásnak a kialakulását, amely az agysejtek sorvadásához és elhalásához vezet.
Los Angeles-i kutatók állatkísérletekkel igazolták, hogy a zellerben lévő anyagok révén csökkenthető a béta-amiloid nevű fehérje szintje, ami az Alzheimer-kórral hozható kapcsolatba.
A zeller lelassíthatja az agyi betegségek lezajlásának folyamatát, így pedig egyre több bizonyíték van arra, hogy "szuperzöldségnek számít" a zöld paprika és a kamilla mellett, amelyek szintén tartalmazzák az említett anyagokat.
Terrence Town, a kutatás egyik vezetője kiemelte: a vizsgálatok még kezdeti fázisban vannak, és csak állati kísérletekre alapulnak
Nekem az édesanyám beteg, körülbelül 8 éve. Vegyes demencia a diagnózis. Nagyon sokszor volt agyi infarktusa, 2001-től 2007 áprilisáig én ápoltam őt. Az előttem szólók leírták min mentek keresztül, én nem akarom ismételni őket. Mivel nem fogadta el az innivalót, kiszáradt, így került kórházba, majd onnan ápolási otthonba. Ott teljesen leesett a lábáról a sok altatással (nyárcsurgató, butító mérgekkel) teljesen tönkretették, és közölték velünk, hogy nem vállalnak érte felelősséget, vigyük el kórházba, ott majd beállítják a gyógyszerezését. A kórházban amikor a doktornő megvizsgálta, közölte, a nénivel nincs mit tenni. Féltünk, hogy újból kiszárad, mivel az altatás miatt etetni, itatni újból nem tudtuk. Infúziót hosszas könyörgésünkre adtak neki. Az eltelt 1 év alatt kb. 4x búcsúztunk el tőle, de olyan élni akarás van benne, hogy mindig összeszedi magát. Szeretne hazajönni. Teljesen magatehetetlen, beszélni csak elvétve tud egy-egy szót, hiába van otthonba, mindennap a nap nagy részét vele töltjük, mert nem látják el rendesen. Gyógyszert nem kap semmilyet sem, mert a legkisebb dózistól is mélyen alszik. Ha nagyon-nagyon ingerült már, akkor kap ¼ szem laeponexet, még úgy-ahogy ettől kicsit megnyugszik. Tegnap már ez sem segített. A betegsége az összes megtakarított pénzt szinte felemésztette, nyugdíja sajnos csak 30.000Ft, ezt kell 110.000Ft-ra pótolni havonta. Naponta 2 órát utazom, szinte rendszeresen a reggelijéről és a vacsorájáról is mi gondoskodunk, mert előfordult, hogy kisujjnyi szalonna darabokat adtak neki, pedig nem tudja használni már a protézisét sem. Mivel én vidéken lakom, kénytelen vagyok a húgomnál tartózkodni és onnan látogatni anyukámat, ez nagyon megerőltető, ezért szeretném hazahozni. 56 éves vagyok, 2001óta özvegy, és azóta rokkant nyugdíjas (daganatos betegség). Ezért tudtam én ápolni édesanyámat, betegsége előtt a húgommal élt, ő még dolgozik. Ha egy kicsit megnyugodna, nyugodtabb lenne, akkor inkább hazahoznám. Tudom ez a betegség nem gyógyítható. Nem tudjátok, az egyetlen gyógymód csak az altatás? Akkor nincs vele gond? Mivel lehetne megnyugtatni? Andaxin, frontin ezek nem jók. Ha valaki tud segíteni, ötletet adni, azt szívesen venném.
Először csak néha valamit elfelejtett. Aztán 2000-ben egyszer egy (nem nagy) ág a fáról a fejére esett. Akkor kezdődött el (lehet hogy csak véletlenül akkor). Egyre gyakrabban veszett össze a testvérével (akivel együtt lakott), és egész napi eseményeket is kezdett elfelejteni. 2003-ra már nagyon rossz állapotban volt. Gyakran tett föl olyan jellegű kérdéseket, hogy ki kinek a gyereke, és minden kérdést 10 percenként megismételt. Nagyon el is hanyagolta magát, a haja hosszú és koszos volt, és a szobája is piszkos volt. Volt, hogy a mamáját kereste, aki akkor már 20 éve halott volt. 2004 elejétől már elkezdett verekedni is. A testvérének egyszer elrepesztette a bordáját! Nyár elején már az is fő téma lett, hogy a testvérének tízpercenként bement a szobájába, hogy menjen haza! Aztán nyáron egyszer hanyatt esett, eltörte a kezét, és a lába is elkezdett fájni. Akkortól egész nap csak ücsörgött. Nem tudott kimenni a WC-re se, és a szoba-WC-t se volt hajlandó használni. Megmaradt nekem, ahogy bemegyek a szobájába, és azt látom, hogy pucéran áll az ajtónál (ami kb 5 méterre volt a székétől!). Sajnos a testvérének meg még a nyáron (szegénynek pont a szülinapja környékén) combnyaktörése lett. Akkor a nagymamát is kórházba kellett vinni, mert egyedül nem tudott mit csinálni. Ott egy hónap után meghalt.
Kiskovácsi Pest megyében, Pomázon van. DE nem csak illletékes betegeket fogadnak. Megkérdeztem. Van lehetőség az ország más részéről is bekerülni. Bujdosó doktortól kell beszélgetésre időpontot kérni a 06/26/525/620-as telefonszámon. Az első hónap csak vizitdíjas, a továbbiak a nyugdíj összegétől függnek. Nem szálloda, pszichiátria... DE kedvesek a nővérek, odafigyelnek. Sok sikert!
Az én édesanyám is Kiskovácsiban volt, haláláig. 6 évig ápoltuk otthon úgy, hogy napközben egy nyugdíjas hölgy járt hozzá, amíg én dolgoztam. Végigéltük Vele ennek a betegségnek minden szakaszát, nehézségeit. Mikor felfekvése lett, egy otthoni ápoló szolgálat segített, naponta jártak kezelni a sebét. Szerencsém volt, hogy találtam valakit, aki megbízható, és anyukám is elfogadta. Sajnos egyre nehezebb lett az otthoni ápolás, pedig Ő szelíd, kedves természetű volt, sosem volt agresszív idődaszaka. Mikor már elkerülhetetlen lett, akkor a körzeti orvos írt beutalót a kiskovácsi kórházba. (Területileg oda tartozunk).
Nagyon rendesek, jól kezelték a felfekvését is, etették rendesen.
Hatalmas önfeláldozást igényel a családtól az ilyen beteg ápolása, egyik legnehezebb dolog eldönteni, mikor van itt az ideje, hogy rábízzuk egy kórházra. Utólag úgy látom, hogy ha már azt vesszük észre, hogy a szülőnk, nagyszülőnk nem ismer már meg, és a mi fizikai tűrőképességünk végső határán vagyunk az állandó készenlét miatt, akkor meg kell fontolni az elhelyezést. Nehéz döntés, de a saját egészségünk is veszélyeztetve lesz egy idő után a fizikai és a lelki terheléstől. A körzeti, vagy az ideggyógyász szakorvos segítségét lehet ilyenkor kérni.
Sajnos az én édesapám is alzheimer-kóros, depresszióval keverve. Ált. azt mondják ez gyakran együtt jár, nehéz szétválasztani. 66 éves, kb. 7-8 éve kezdődött. Valszeg. az édesanyám halála váltotta ki, de évekig nem tünetezett, ill. nem tudtuk, hogy ez mi lehet. Orvoshoz nem ment, ha kihívtuk az orvost nem engedte, hogy megvizsgálja. Ellátni magát annyira volt képes, hogy többszöri felszólításra megborotválkozott. Volt, hogy hónapokig nem fürdött meg. Tőlünk néhány percre lakott, vittük a kaját, tiszta ruhát, megminden. Kértem segítséget szoc. intézettől, mindenki elzárkózott, mert amíg ő nem akarja, nem vihetik el sehova. Arra is volt példa, hogy eltévedt, szerencsére egy ismerős taxiba tette és elvitték haza. Aztán egy alkalommal - mindent leszervezve - sikerült őt rábeszélni, hogy beüljön az autóba és elvigyük orvoshoz. Május óta Kiskovácsiban van, egy pszichiátriai intézetben. Öreg, vagy betegotthon számításba sem jött, mert nem fogadják sajnos ezeket az embereket. Itt 80e forintot fizetünk havonta, és visszük ami még szükséges (cigi, süti, ilyenek). Az állapota változó, hol megismer, hol nem. Ott szakemberek ellátják, ha kell lefogják - pl. fürdés, stb... Nem nagyon akar eljönni, mert már ott érzi magát biztonságban. A mozgatás biztosan nem jó, mert ott áttették egyik épületből a másikba és máris érezhető volt a zavartsága.
Az érzések - hát az egy másik témakör. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Mikor ott vagyok legszívesebben megráznám, hogy hagyja már abba ezt a hülyeséget, ne szórakozzon velem. Aztán rá kell döbbennem, hogy nem hülyül, mint régen...
24 órás felügyeletet igényel és nem hiszem, hogy elvárná tőlünk a régi apám, hogy "elviseljük" Őt így. Emberfeletti, családromboló önfeláldozás lenne. Sokáig tartott nekem is, amíg elfogadtam a kívülállók ezirányú tanácsait.
Segítsetek nekem, kérlek! Sajnos az én apukám is ebben a kegyetlen betegségben szenved, 77 éves. Egyáltalán nem lehet már felügyelet nélkül hagyni, és egyre jobban kimerülünk ebben. :-( Időnként sajnos kifejezetten agresszív.
Sajnos előbb-utóbb el kell helyeznünk valahol, de nem tudjuk, hol kezdjük a helykeresést.
Milyen intézmények jöhetnek szóba? Bármilyen megoldás érdekelne, konkrét helyek is.
