A Beszélő fejek II-ről írtakat mindenképpen ki kell egészítenem azzal, hogy ahányszor láttam az előadást, mindig telt ház volt. A május 22-i utolsón sem lehetett egy gombostűt leejteni, és a későn érkezőknek azt ajánlották, hogy lehet a lépcsőre is ülni... bár lehetne...
„Nyíregyháza. Az első napok után azt hittem, hogy az idei fesztiválon elmarad a VIDORgás. A kedd esti nagyszínházi bemutató rácáfolt a pesszimizmusomra. A Thália Színház produkciója, a Romantikus komédia (Bálint András rendezésében) nem akart mást, mint a nevettetés segítségével felhívni a figyelmet életünk néhány suta vonására.
Szervét Tibor,Tóth Ildikó és a többiek nem tettek mást, mint tisztelték a közönséget, aki a színházban a kikapcsolódást keresi. Tóth Ildikó itt eleven, vidám, pajkos, okos, szexis, vonzó fiatalasszonyt alakított, akiért - az egyébként önzésre, lustaságra hajlamos Jason ( Szervét Tibor ) is képes volt mozgósítani férfias energiáit. Kettejük játéka tökéletes harmóniába fonódott össze."
2011. május 22-én játszották utoljára, :( eléggé el nem ítélhető módon levették a műsorról, szerintem szimpla gazdasági megfontolásból (nyilván nehezebben fogynak a 3.500 forintos jegyek a kényelmetlen, fapados minőségű kamarateremben.) Pedig… a színészek önálló est jellegű produkciói különleges élményt adtak: a színpadon egyedül eljátszották a novellájuk összes szerepét.
Olyankor, ha én Szervét Tibor hangoskönyveinek számos megelevenedő szereplőjét, - fiatal és idős, mindenféle nációjú nőket és férfiakat – hallgattam, mindig szerettem volna látni őt, amint a hangjával együtt változik az arca, a mozdulata.
Nos, a Beszélő fejek II-ben ez fantasztikusan megvalósult. Ott helyben lényegült át mondatról mondatra, és a tekintete is mindig az aktuális illetőé volt… ebbe a varázslatba bele lehetett szédülni...
... és most akkor megyek, végighallgatom újra A csendes amerikait is...
mivel a kritikák sem szentírások, nem érdemes mindet komolyan venni, az autopszia, a saját tapasztalat a döntő. Én már láttam, úgyhogy ajánlom, nézd meg nyugodtan. A darabban a legérdekesebb, legjobb színészek adnak elő egy jól megírt történetet hitelesen, emberien, izgalmasan, az igényes színháznézők számára is nagyon szórakoztatóan.
Találtam egy tucatnyi kritikát a Romantikus komédiáról, közöttük egy negatívnak mondhatót is, gondolom ezt olvashattad: Szabó Helga: Szerelem takaréklángon = Olvassbele.hu
Eleddig ismeretlen kritikusunk az írása elején a romantikus komédia műfajáról pikírten megjegyzi, hogy „Hollywoodban az álomgyárosok futószalagjairól sorra gördülnek le az álmok édeskés fajtái”. Azonban az írása végén még pikírtebben éppenezt hiányolja az előadásból: „Az a szerelem, amit itt nekünk ígértek, az nem olyan eleven, az nem olyan igazi, mint amit mi reméltünk.”
Akkor hogyan is, mitől is lehetne jobb a Thália Színház előadása?
Kritikusunk SzT-ről ezt írja: „…nem igazán sikerül elhitetni a belső vívódást, ahogy a házastársi hűség és saját elnyomott érzései között őrlődik.”
Ezzel kapcsolatban idézem a többi kritikus észrevételeit:
„Szervét Tibor alakítását külön ki kell emelni. Annak ellenére, hogy a mandzsetta begombolása is a darabhoz tartozik, minden mozdulatáról elhiszem, hogy véletlen és esetleges. Ez az, ami egyedülállóvá teszi ezt a darabot.” Török Ágoston: Thália színház nyári ajánlat = Espresso.hu
„Szervét Tibornak és Tóth Ildikónak ez jutalomjáték kritikusi klisé és egy Slade-darab címe, amelyet láthatóan élveznek, és mivel komolyan veszik a bulvár szakmai szabályait, a minimális emberi hitelességet, a kommerszért nem rajongó, de lazítani képes nézőt is élvezetben részesítik. Szervét Jasonje férfiasnak akar látszani, de inkább bizonytalan, döntésképtelen és gyerekesen hiú, ami egészséges színészi öniróniával jelenik meg az alakításban.” Koltai Tamás: Bárkivel, bárhol, bármikor = Medical Tribune
„Eljátszik egy olyan férfit, aki hol nagyon elbizonytalanodott, hol igencsak kicsúszik lába alól a talaj, kötődne is valakihez meg nem is, monomániásan őrizni igyekszik a függetlenségét, akkor is, amikor felesége van, de közben eszelősen kiéhezett a szeretetre.” Bóta Gábor. Elegáns romantika szarkasztikus éllel = Népszava
„Szervét Tibor Jasonként megtalálja a középutat: egyszerre esendő, sebezhető ember, aki mindezen tulajdonságait egocentrizmusával, fellengzős stílusával próbálja leplezni épp az egészséges komikum határait megtartva.” Antal Nikolett: Átjátszott évek = Prae.hu
„Arrogancia, sérülékenység, önsajnáltató férfiklimax és rutinban pácolt spleen elegyedik Szervét formátumos alakításában, s a színész egész fizikumát, kondícióját a játékba dobja: kopaszodása csakúgy az ábrázolás ügyesen alkalmazott, hatásos eszközévé válik, mint masszírozásra vetkeztetett teste. Vonzó színészi karcosságával egyenrangú játszótársa April…” László Ferenc: Szerző, társ = Revizor
„Szervét Tibor is harmóniában van a szerepével. A nőket megbabonázó, kicsit nagyképű sármőr mögött ott lapul a bizonytalan, érzelmeit még maga elől is elrejtő férfi, akit szintén pillanatok alatt meg lehet szeretni.” Makrai Sonja: Elegáns lektűrromantika. Kiegyenlített ív = Magyar Nemzet
sziasztok! szeptemberben megnézem én is a Romantikus komédiát! ám most meghökkenve olvastam egy kritikát, amiben nem túl kedvezően ítéli meg a szerző SZT Jason alakítását ..., ez hogy lehet? :(
Én is szívesen visszapörgetném az időt Szervét Tibor jónéhány szerepéhez. Hej, ha még egyszer láthatnám, hallhatnám:
- Cyrano lendületes erejét és szívszakító bánatát;
- A dzsungel lázító tigrisének elsöprő dinamizmusát;
- Ivanov belülről égő feszültségét;
- a hódító, táncos-énekes Baracs mérnököt a Mágnás Miskában;
- a természetesen őszinte és különösen izgalmas Asztrovot, a nők kedvencét a Ványa bácsiban;
- az Anconai szerelmesek Tomaojának magával ragadó, vérbő vígságát;
- a Régi idők mozijának plakátról lelépő, a megtévesztésig azonos figuráját;
- a léha-de-csupaszív-nagy-színész, Szomorov ’alaphangját’ az Erdőben;
- a fiatal ügyész, Kopjáss küzdelmét a helyi hatalmasságokkal;
- a jóindulatú Philip tétova, társkereső igyekezetét;
- a Máli néni Alfonzának kacagtatóra karikírozott figuráját;
- az eltévelyedett Martin Gray őszinte megbánását a Szilvia a K-ban;
- a Tóték Postásának teljesen újszerű, minden ízében tökéletes karakterét;
- IV. Henrik nagyon emberi, őszinte, elgondolkoztató és tanulságos magára ébredését;
- a Rítusból Hans-ot, aki a művészcsoportját hihetetlen önfegyelemmel tartja össze;
- vagy akár az egy lendülettel előadott Graham Whittakert, +annak mamáját, +a mama udvarlóját; +az udvarló lányát és +a csoport tagjait a Beszélő fejek II-ben,
Kedves blill, gratulálok a hatezer bejegyzés hősies visszaolvasásához :)
Ami az autogramot illeti, erről a színházi emberek (pl. közönségszervezők) azt tartják, hogy a művészek örülnek a megkeresésnek és szívesen adnak. Lehet kérni a nyilvános beszélgetések után, (pl. Alexandra, POSZT - én így kaptam), de a művészbejáróknál nyilván gyakrabban van lehetőség. A Thália bejárata a Hajós utcában, az Operánál van, a Madách-é is a színház mögötti utcában. Szerintem annak nincs jelentősége, hogy vannak-e ott, és hányan.
A Romantikus komédiát még egyszer meg szeretném nézni, és nagyon várom már a Furcsa pár című darabot is...
Közben végére értem a hozzászólásoknak: sok-sok régi emlék idéződött fel, és csupa jó emlék. :)
És rájöttem, hogy nekem nincs még autogramom SzT-től. És arra is, hogy nagyon szeretnék egyet. :) Fogalmam sincs, hogy lássak hozzá... (zenésszekkel nincs bajom, azoknál olyan egyértelmű...). A színészeket is meg lehet várni előadás után? Hol? A művészbejáróknál? Gondolom... De azok hol vannak? A Radnótiét tudom, a Tháliáé, vagy a Madáché? És ugye többen is szoktak aláírásokra vadászni? Egyedül tuti megfutamodnék... :) Adj(atok) légyszíves nekem tanácsot, hogy én is büszke autogram tulajdonos lehessek...
itt van, megvan! :)) köszi. És kinyitom az első fájlt és mit hallok? :D :
„… aztán az első tulajdonképpen megbízható szeretőm, - ha szabad ezt a hasonlatot tovább használni -, az a Budapesti Kamaraszínház lett, ahol Valló Péter rendezett egy Hampton darabot, az Emberbarátot, és csodálatos élmény volt azt játszani. Most vettük le, kétszázvalahány volt, tizenegy év után, nagyon-nagyon sokáig.”
óó, akkor a mél sincs beállítva ezen a rémes új felületemen:(, elnézést, köszi, hogy megkísérelted. Megtennéd, hogy megpróbálod A honlap;) végén található címre küldeni?
Nekem megvan, bár nem teljes verzió, az első pár perc lemaradt, és az egyik 20 perc nálam, a másik a férjem telójában...elküldöm, ha még így is szeretnéd.
(Bármennyire is szerettem volna nyugalomban leülni az interjú mellé, nem sikerült. A kölykök esti fürdetése elcsúszott, így bevittem a telefonomat magammal, hogy majd azon hallgatom közben kedvencünk imádott hangját, de a fürdőszoba túl árnyékolt, csak sistergés volt. Káromkodtam magamban párat, aztán rájöttem, hogy lehet rádió felvételt gyártani a telefonnal...ezért maradt le az első pár perc. Aztán 20 perc után megtelt a teló memóriája, így a másik telefonnal folytattam a rögzítést...és mire vége lett a műsornak a lányok is ágyban voltak.)
Még mindig Emberbarát-nosztalgia: a második sor fal melletti helyéről lehetett (viszonylag) elegánsan megszerezni a levelet, ;D azonban én legtöbbször a negyedik sorban ültem. Hej, ha még egyszer… Egyébként a lapra SzT mindig egy Hamlet-idézetet írt angolul, ha ilyen szorgosan visszaolvasol, meg fogod találni a pontos szöveget is. :)
„A színhely Vietnam az 1950-es évek első felében, még az amerikaiak vietnami háborúját megelőző első indokínai háború idején.
Graham Greene tudósítóként dolgozott Saigonban, így részleteiben is hiteles képet fest a nem mindennapi történet köré. Lehet-e „nem belekeveredni”? Lehet-e egy népnek kívülről „jót” tenni? Ezekhez hasonló, ma is kiáltóan fontos és aktuális kérdéseket vet fel a mindvégig izgalmas regény, melynek háborús, bűnügyi és szerelmi szálai szétválaszthatatlanul összefonódnak.
Szervét Tibor remekül árnyalt előadásában előtérbe kerülnek a főhős kifelé cinizmus mögé rejtett érzékeny lelki reakciói.”
Valami Amerikában Alex Brubeck