Keresés

levelek súlya

már nem neszez, csak könnyed

száraz rétegek

motoszkál a Fáj

és töpped a Hangulat

a Sátán mulat

Neszezést hallasz.

Nem jár senki mögötted,

csak az ősz motoz...

mondanivalóm

az őszutó. amikor 

konok már a szó. 

langyos mosollyal

sütött ma már nem éget

barátságos ősz

nap is ellenség.

alkonyulatodban

mosolyogni hív.

Szivárvány égen 

csodát mímelő idő 

szívörvény, igen

Neuron-tükör
felszíne megtört, fénye
örökvalóság.

lesz még indián

vagy vénasszonyok nyara

szeptemberben is

Már mocorognak

a levelek, már készül

a viharidő...

-o-

Ahogy az éjből

kibontakozik a fény,

vele kél a szél...

-o-

Utolsót pirren

a tücsök, aztán iszkol,

az odújába...

Az az 'énlek', az nagy találat...

Száraz fű, s csikkek

közt is élet rejtezik,

csak esőre vár...

Fenyőillatot

hömpölyget a szél, kalács

ízét, s gyertyafényt...

füvek száradnak

sínylődnek, alig élnek

én meg itt... énlek!

a zöld már fáradt

sárgával keveredik

közelít az ősz

őrök a Semmin

vigyázók a Nagy Nullán 

a vérük hull rám

Feltöltekeztem

eső-, szél-, tücsökhanggal, -

emberzaj ellen...

-o-

Ha nem cirpel is,

hallom. Zenéje örök.

Őserő, mély csönd...

lágy esti szél jő

hirtelen elcsöndesűl

s én... olly egyedül

Hűvös a hajnal,

kánikula lesz mégis, –

őszszagot érzek...

-o-

Úgy libabőrzik

a fűszálon a harmat,

mint te – a téltől...

valaki olvas

értőn s nem számol sz'tagot

a rossz-nyuzga tót

nyolc danos harcos

a kiszabott útjának

céljába jutott

a halál arat

Furkó Kálmán is meghalt

pedig erős volt

:-(((((

döntők, döntnökök

és aljasúl belédmar

walami állat

Mohamed vagyok.                                     

Nagy víz hozzám jövését

várom. Hegy már van. 

jajj zuzám-marom

hűs zuzmarád akarom

jöjj hát kék angyal

Emlényeimet

Keresztrefeszítette

Álomfióka

Emlék vagy hiány

- egy érem két oldala -

vigasztal, gyötör...

-o-

Hiányból, űrből

épített bástyánk vajon

megvéd - magunktól...?

Hiányainknak

fala körülvesz óvón

Örök biztonság

Köszönöm!

Nagyon szép... Biztosan Ő is értékelné (értékeli).

Akit szeretünk,

magunkban hordjuk mindig –

hiányainkban...