Sziasztok! Utazással kapcsolatos információra lenne szükségem: Belgrádból Sutomore-ba kb. milyen áron tudok utazni, illetve Szerbiában mik a szokások a menetjegy megvásárlással kapcsolatban (pl. lehet-e elővételbe, szükség van-e helyjegyre, stb.)-értem mindezt a nyári szezonra. Mindenféleképpen nappal szeretnék utazni. Köszönöm az információkat!
OK. - Idén is zárva a gyönyörű kis strand, Guvance. - A Morsko Dobro Montenegro-szerte munkaakciókat szervett a kisiskolásaknak, így sok helyen megtisztultak a strandok 22-én. - Ingyenes volt 22-én a belépő a nemzeti parkokba... van még pár ilyen nap, amikor ingyen be lehet jutni, alacsony költségvetés esetén érdemes erre is odafigyelni, mert senki nem ellensége a saját pénztárcájának. - A statisztika szerint a netto átlagbér 484 euró volt márciusban.
- Aki a mobiltelefon-kártyacsere miatt aggódik: Nem sikerült lecserélni a régi igazolványokat és útleveleket időre Montnegróban sem. :) 2 héttel a szigorú határidő lejárta előtt bejelentették, hogy stipi-stopi, nem érvényes a határidő... Hogy hol itt az összefüggés? Szerbiában és Montenegróban az efféle határidőket általában nem kell komolyan venni, mert egyrészt irreálisan optimisták, miközben a technikai körülményeket soha nem biztosítja az állam, másrészt túl lazák az emberek, ezért a legtöbb esetben felesleges aggódni a határidők miatt. Szinte soha nem jön össze :) (Csak egy példa a sok küzül: Nyilván könnyedén lecserélik Szerbiában is azt a közel 2 millió régi igazolványt, melyek július végén járnak le :-) Vannak városok, ahol már most augusztusra adják az időpontokat az adatfelvételre... Az adatfelvétel 20 percig tart és pl. egy 30.000-es községben ketten dolgoznak az ügyön... Természetesen az ő feladatuk az útlevelekhez szükséges adatfelvétel is és még egy pár dolog... :D Na ez az igazi Mission Impossible)
Szóra sem érdemes. Ez az oldal valóban nem soviniszta ideologiák gyüjteménye. Én kiváncsi volnék, hogy akkor miről áradozól alább, mert azért vannak akik a sorok között is olvasnak. A Pikecben valóban halpaprikást kinálnak, de a bajai sem megvetendő--ezen a téren nincs mit és kit megvédened. Maradjunk abban---- midketten soviniszták vagyunk, nem látom én sem értelmét, hogy ezt itt megvitassuk. Én nem Neked irtam, ezt amit Te ott a másik oldalon Husvét óta figyelsz árgus szemekkel, hanem azoknak a Magyar társaimnak akik hasonló képpen vélekednek, mint mondjuk én. Csak idő kérdése és itt is megjelentél volna. De könyörgöm---ez az utazók oldala ne untassuk őket. Láthattad, hogy az akkor aktuális témákhoz szóltam hozzá, hiszen hozzátartozik , az utazóknak is van világnézete, hagyjuk ezt meg nekik. Te képes voltál még az Adriát is burkoltan lefitymálni egy megjegyzésedben. Lelked rajta.
Úgy gondolom, te elvétetted a házszámot, ez nem a horvát háborús bűnösök istenítése céljából létező topik, azaz ez a tömény zagyvaság, amit itt előadsz, egyértelműen OFF jellegű.
Következésszerűen nem kívánok csapongásaidra tételesen reagálni, szerintem szemellenzős sovinizmusodat hirdesd inkább ott, ahol Húsvét óta jegyezted a mintegy tíz ezt megelőző magvasságodat.
Egy kivételt teszek: a leghatározottabban visszautasítom, hogy Bajáról bárki is "azt mondaná" egy halászlét fogyasztani szándékozónak, hogy máshova menjen, márcsak azért is, mivel a legfinomabb halászlét mi főzzük, bajaiak. Amit össze sem lehet hasonlítani a vendéglátóipar által kínáltakkal. (Nem mellesleg a Pikecben pl. halpaprikást főznek és nem halászlét.)
Ej, Dragi moj Mijo.....folytathatnám igy tovább, de mivelhogy ez az oldal nyilvános, igy hát magyarul irok, annál is inkább, mert saját oldalaidon " nem vagyok jogosult" véleményt nyilvánitani mindazokról, amit publikálsz. Mivelhogy ezt nagyon sok Magyar olvassa, szeretném hogy Ők is értsék, miről van szó. Befogadtak, mit vársz még tőlük? Ellentétben Veled én nem érzem magam elnyomva e hazában. A Bunyevác, de a Szerb is egy büszke nép, fel kell rájuk nézni, számtalan Magyar barátom valja ezt. Mi végre ez a féktelen düh, szándékosan nem irtam gyülöletet , a Horvát nemzettel szemben? Bombázták Bácskát?...vagy a Vajdaságot? Engem az öreganyám aki Bunyevác származásu volt, mindig arra tanitott gyerek koromban, hogy meg kell tartani, nemcsak a katolikus, de a pravoszláv karácsonyt is. Részben igazad van, mert baj van ebben az országban, főként ha belegondolok, miszerint a patinás Baja városában azt mondják, ha jó halászlét akarsz enni, menj le Bezdánba a Pikec csárdába. De vissza a lényeghez.....megsértettél azzal, hogy pl Gotovinát közönséges horvát csirkefogónak nézed. Vajh ha a Horvátok annyira elnyomják a Bunyevacokat akkor mivel magyarazod, miert oly nepszer'u ott Zvonko Bogdan, vagy Janika Balaz, stb;
Már elnézést, de "itt és most" te Montenegróról és Szerbiáról beszéltél azonos módon: "Csak a fenti bekezdést helyesbíteném: Montenegróban soha nem volt háború (ahogy Szerbiában sem)."
A hozzászóló első olvasatra alaposnak tűnő élménybeszámolójában ez nekem is szemet szúrt, de észrevételeddel megelőztél, igaz, meglepetést okozva zárójeles megjegyzéseddel.
Egyébként egy dolog Montenegró tengerparti népét szeretni turisztikai szemmel (én nevezetesen etnikai testvéreimnek tekintem őket), és más dolog az onnan származókhoz viszonyulni, mondjuk megint csak Szerbiában, ahol kis túlzással szinte minden jelentős tisztséget crna gorai származású szerbek töltenek be (Jugoszlávia öröksége).
Most például nagy divat a magyarországi magyarok részéről a gyökereiben szintén montenegrói származású szabadkai polgármestert alaptalanul olyan "falurombolással" vádolni, amit az egykori romániaihoz hasonlítanak, szintén jellemző módon megfeledkezve arról, valójában mi folyik idehaza.
Mindezektől függetlenül - változatlanul turisztikai szempontból - Montenegró a nimbuszát fokozatosan vesztő divatos Horvátországgal szemben mindig is hátrányt szenvedett, úgyhogy éppen ideje már, hogy minden előítéletet lerázva az utóbbi évek során egyre nagyobb népszerűségre tesz szert (köszönhetően ennek a topiknak is), miként Szerbia is, melyre nem is oly régen a tranzitutat latolgatók úgy tekintettek, mintha mondjuk a mai Líbián át kellene utazniuk.
Ugye nem azt akarod mondani, hogy a hírhedt Kalasnyikovos magyar állam által jellemző módon tagadott, ugyanakkor a határ menti településeken naponta észlelt repülők nem is úgy jártak át bombázni Szerbiába (valójában magyar földről az ott élő magyarokat is), hogy ezek a polgári lakosságot megkímélték?
Itt és most hangsúlyozottan Montenegróról volt szó.
1999-re Djukanovic már régen Milosevic ellen fordult, ezért a NATO különösen kesztyűs kézzel bánt Montenegróval. Összesen három alkalommal támadták az országot, április 6-án, 15-én és 30-án, mindhárom alkalommal a koszovói műveletekben részt vevő szerb egységeket támadtak, illetve 15-én a Podgorica melletti katonai repülőteret is szétbombázták.
Montenegróban nem volt civil áldozata a NATO-bombázásnak.
Az viszont tény, hogy a kilencvenes évek jugoszláv háborúinak következményei megviselték Montenegrót. Elsősorban a Jugoszlávia elleni gazdasági embargó, másrészt előbb a boszniai, majd a koszovói menekültek áradata. 1999-ben rövid időre kb 80-100 ezer koszovói menekültet látott el Montenegro.
A gazdasági embargó hosszú távú következménye a szervezett bűnözés hallatlan megerősödése, a mai Montenegró súlyos politikai terhe.
Ugyan nem tisztem általam ismeretlen Ilonka néniket védeni, de mintha te magad is éreznéd, hogy te voltál lúdas abban, hogy 3 hét elteltével nem erősítetted meg utazási szándékodat. A többi vele kapcsolatos észrevételed így csak egy fél évvel későbbi, alaptalanul leminősítő fikció marad.
(Bocs, nem szorosan Montenegró, de itt olvasom, itt reagálok.)
"... néhány katonai célpontot megbombázott a NATO, ..."
Ugye nem azt akarod mondani, hogy a hírhedt Kalasnyikovos magyar állam által jellemző módon tagadott, ugyanakkor a határ menti településeken naponta észlelt repülők nem is úgy jártak át bombázni Szerbiába (valójában magyar földről az ott élő magyarokat is), hogy ezek a polgári lakosságot megkímélték? Köszönöm én az e fajta "nem háborús" viszonyokat.
nem olyan rég itt háború volt, ami sorsokat tört ketté, életeket fordított meg
Remek, irodalmi értékű leírás, nagyon tetszett :-)
Csak a fenti bekezdést helyesbíteném: Montenegróban soha nem volt háború (ahogy Szerbiában sem). 1999 áprilisában néhány katonai célpontot megbombázott a NATO, de ezt leszámítva lövés sem dördült.
Az más kérdés, hogy Djukanovic megnyitotta a határt a bosnyák és a koszovói menekültek előtt is, illetve Milosevic szerbiai ellenzékét is befogadta.
Tavaly én is beleszerettem ebbe az országba. Már akkor bizsergést érez az ember, amikor a többi lelkes utazó élménybeszámolóját olvassa, végigböngészi pl. ezt a fórumot. Aztán az első látogatáskor megfogja az embert a hangulat, a sokszínűség, a barátságos, segítőkész emberek, a klíma, a táj, mindinkább ezek együtt. Idén is Montenegró lesz az úti cél, ennek kapcsán jöttek elő emlékek a tavalyi, első utamról. Szubjektív benyomások, élmények:
2010 szeptemberében voltam Montenegróban. Szervezkedő nevű fórumozó segítőkész volt és ajánlott itt a fórumon sutomorei szállást, ismeretlenül is - akkor még másik nickkel szerepeltem -, még egyszer köszönet érte. Egy bizonyos Ilonka néni számát adta meg, felhívtam, megbeszéltünk mindent, 7 euró/éj lett volna nekem egy hétre, előleget nem kért, pedig kétszer is felajánlottam. A vasútállomáson várt volna, vörös hajú öregasszonyt keressek -- de aztán csak nem találtam. Persze utazás előtt felhívhattam volna még egyszer Magyarországról, két-három héttel előtte beszéltük le a szállást. Az állomásról már nem akartam neki telefonálni, ha nem jött el, nyilván azért, mert befutott egy nagyobb vendégcsoport vagy akár két fő az utazási irodán keresztül, a pénz beszél. Persze nem fakadtam sírva, legalább odafelé nyugodtan vonatoztam a biztos szállás tudatában. :) Az idő is szorított: a csomagokkal nem akartam nyakamba venni az ismeretlen települést, így telefonálgatás és várakozás helyett, mielőtt szélnek eredne a sok szálláskínáló, engedtem az egyik néni unszolásának.
5 euró/éj volt nekem egy személyre. (Az ár emlegetése nem filléreskedés, csak egyedül történő utazáskor nem oszlanak meg a költségek, ezt kompenzálandó választottam vonattal a relatíve olcsó Montenegrót, azon belül is Sutomorét.) Az állomásról rövid séta vezetett felfelé a Google Maps által sem jegyzett utcácskákon egy kb. 40 éves, helyi, tengerparti stílusú, kétemeletes házhoz. A földszinten két vendégszoba volt kialakítva, közös, finoman fogalmazva khmm puritán kis balkáni fürdőszobával, de szerencsére én voltam az egyedüli vendég. Ami negatívum még, hogy ezeknek a régi épületeknek van egy szokatlan, jellegzetes szaguk, nem is dohos, inkább talán a só reakciója az építőanyaggal. Kivi- és szőlőlugas a déli oldalon, kedvező fekvés, nyáron sem lehet hőség az épületben. Házi teknősök az udvaron, konyhai berendezés a szabadban a lugas alatt. Szállásadóm idős, fekete hajú, vékony özvegyasszony, törökös vezetéknévvel, a klíma és a tengeri levegő fiatalosan tartja. Annak idején Belgrádból költöztek ide. Nyelveket sajnos nem beszél. A vendégkönyv alapján főleg belgrádiaknak adta ki a szobákat. Élvezem, hogy nem egy steril apartmanos vagy hoteles nyaraláson vagyok, a helyiek életébe kóstolhatok bele. A házak szorosan egymás mellett, ill. alatt a hegyoldalban. Olaszos balkán, mindenki Ciao-val köszön, velencei örökség. Vasárnap reggel a derék szomszéd a lapos tetőt kalapálja :) , szerencsére a héten többször már nincs hozzá kedve.
Első felfedező utam. Még a síneken innen van mini bolt, pékség, étterem. Alagút vezet a sínek alatt, kiérek a főútra. Jobbra a Voli szupermarket felé, balra a buszmegálló. A szállásomtól összesen 10 perc („pet minuta”) a strand. Útba esik a pijaca, mediterrán finomságokkal, de már előtte érett gyümölcsökbe botlok: mintha egy Fellini-filmből - de minimum olasz Coca-Cola reklámból - lépett volna ki a 30-40 közötti, jó alakú, gyönyörű nő, kellemesen dekoltált, nyáriasan elegáns rövid ruhában, napszemüvegben. Talán a postán, patikában járt vagy éppen ott dolgozott a szombat délelőtti műszakban. Még utószezonban is lehet ismerkedni, harmincon innen lévő fiatalemberként a késő tizenéves, kora huszonéves célkorosztályból akad egy-egy példány, napközben a strandon, utcán vagy este a sétányon, nem sok, de legalább a konkurencia sem jelentős. Nagyobb turistacélpontoknál több lehetőség van, Stari Barban pl. a romokat bóklásztam egyedül, amikor hozzám csapódott Lena, a bájos moszkvai turistacsaj. Nem beszélve az ilyenkor is forgalmas Budváról.
Összességében pozitív a benyomás a strandról, egyes strandszakaszok ilyenkor is tele vannak, de helyet a legzsúfoltabb időszakban is találok. A part néhol sajnos szemetes, a nyugati végén a városon keresztülfolyó ér hömpölyög bele a tengerbe, ami ettől fékezetten habzik. De hát arrébb kell menni. Ez nem a Balaton, hogy mindennap ugyanazt a bungaló és a tó közötti legrövidebb utat tegyük meg a gumimatraccal a hónunk alatt.
Utószezoni 5 eurós áron elvittek egy egész napos hajókirándulásra: Sutomore-Canj-Petrovac-Sveti Stefan-Budva, visszafelé fürdőzés a Királyné Strandján. Utóbbin lélegzetelállító környezet, kristálytiszta víz, makulátlan part fogadott. A lábamat meg tudtam mártani a csodás tengervízben még Sveti Stefanban is, ahol a parti fenyőfák és a mediterrán park látványa mellett bónuszként a luxusszálloda vókitókis biztonsági személyzete is vigyázott ránk. A sutomorei strandon megkapó a látvány, ahogy egy idősödő házaspár kávéfőzőjében rotyog a kafa, ott helyben a parton! :)
A Duka Tours barátságos áron elvitt egy egynapos körútra: fel azon a bizonyos monarchiabeli szerpentinen, ahol a szembetalálkozó járművek egyike kénytelen visszatolatni, a beláthatatlan kanyarok előtt meg dudálni kell. Szóval a szerpentinen a Lovcen hegységbe és nemzeti parkba, a régi főváros Cetinjébe, Njegus faluba, majd Kotorba és Budvára. Útközben több panorámás megállóhelyen volt fényképezési lehetőség. Cetinjében a 19. századi nagykövetségeket kitáblázták, büszkén mutogatják. A Monarchiáét nem találtam, egy múzeumban azt mondták, valahol arrébb van több kilométerre a városban, a buszhoz nem értem volna onnan vissza.
Njegusban „kötelező” (és méregdrága) a sonkakóstolás sajttal és kenyérrel, opcionálisan sörrel leöblítve. Hát kétségtelenül finom a hegyi levegőn érlelt és ugyanott elfogyasztott híres njegusi sonka, de szerintem nem világszenzáció, bár nem vagyok nagy gourmand. Az egy hét alatt egyedül itt akartak becsapni, a sonkával kiszolgáló hegyi suttyó srác nem akart visszaadni a nagyobb címletből, de amint szólásra nyitottam a számat, már elő is rántotta a kikészített visszajárót. Nem, nem borravalónak gondolta, szándékosan át akart verni, mert bizonytalan (és persze külföldi) voltam, azt hitte, nem figyeltem, milyen címletet adtam a kezébe, hát bepróbálkozott. Kár érte, mert egy-egy ilyen eset megkeseríthet egy egész nyaralást, de ez a világ minden táján megtörténhet. Amúgy felesleges volt trükközni a bankókkal, mert amúgy is aranyáron mérték a helyi sonkát, és ebben valószínűleg az utazási iroda százaléka is benne volt, cserébe hogy pont oda vitt bennünket.
Az útitársaim természetesen oroszok voltak, ill. a visegrádi országokat képviselték, egyedül voltam magyar. Az idegenvezetés oroszul és erős szerb akcentussal szlovákul zajlott. Utóbbit Nikola prezentálta, akivel gyerekként a szülei Pozsonyba menekültek a háború elől, ott járt iskolába. A nyarat Montenegróban tölti, idegenvezet és kiadja a házát egy utazási irodán keresztül, abban az évben pont szinte csak magyaroknak. Sokat időzik Szlovákiában, útközben a városomon is keresztülautózik. Kicsi a világ. A lényeget mindenhol elmondta nekem külön angolul is, nem is baj, hogy sallangmentesen csak az esszenciális infókat kaptam meg. Legyünk őszinték, egy egész napos idegenvezetésből ugyan mennyi tényleges tudás marad meg bárkiben mondjuk egy hét múlva?
Nikola élettörténete alázatra int, nem olyan rég itt háború volt, ami sorsokat tört ketté, életeket fordított meg. Az iskolai tanítás is akadozott, erre gondoljunk, amikor azon bosszankodunk, hogy a nagy nyelveken nem tudjuk megértetni magunkat. Legfeljebb oroszul, már aki tud, bár a tengerparton a legfontosabb idegen nyelvvé nőtte ki magát. A nagyobb turistacentrumokban és a tanultabb fiatal korosztálynál viszont elboldogulunk az angollal is.
Szervezett túrával, kirándulóhajóval, buszjárattal, iránytaxival bejártam a tengerpart legfontosabb településeit: Herceg Novi, Kotor, Budva, Petrovac, Sveti Stefan, Bar/Stari Bar, Ulcinj. Éles a kontraszt a leginkább velencei hatású Kotor és mondjuk az albán-muszlim Ulcinj között. A sokáig Ausztriához tartozó Herceg Novi pedig megmutatja, milyen lenne egy osztrák tengerparti város. Mind egyedi hangulatot áraszt, ez különleges egyazon országon belül, ehhez képest a nagy szomszéd horvátok partja homogénnek tűnik. Ehhez jönnek még a karnyújtásnyira lévő magashegységi kirándulási lehetőségek. Rendkívüli, ahogy a tengerhez legközelebbi Lovcen-en egymástól pár száz méterre virít a havasi gyopár és a fügefa. Az eltérő éghajlati hatások ugyanúgy megférnek egymás mellett, mint a különböző népek, nyelvek, hitek. A kora délutáni napsütésben Stari Bar romjaiból gyönyörködik az ember a tájban, miközben a szél az imám hangját, az ortodox templom harangkongását és a harsogó délszláv népzene foszlányait egyetlen közös hanghullámmá gyúrja össze.
Sutomoréban esténként kisebb tömeg volt a tengerparti sétányon de az éjszakai élet már nem pörgött, a diszkóban csak lézengtek, én amúgy sem vagyok egy partiarc.
A környezetemben sok tipikus kérdést kaptam az országról. Ezek itt a fórumon már többször felmerültek, sőt állítólag készül egy FAQ is. Anélkül hogy egy teljes hét montenegrói tartózkodással a hátam mögött osztani akarnám az észt, a tapasztalataim:
1. Közbiztonság – nem fogok-e félni lent, merek-e majd az utcán sétálni?
Azoknál, akik még nem voltak lent, nagyon rossz Montenegró híre ilyen szempontból, Albániához hasonlítják. Szerintem Horvátországnál nem rosszabb a tengerparton a közbiztonság. Herceg Noviban az óváros főterén volt kint egy kopott tábla, ami a zsebtolvajokra figyelmeztetett, de azok mindenhol vannak a világon. Szerintem épp annyira kell elővigyázatosnak lennie az utazónak, mint bárhol a világon, elemi szabályokat be kell tartani, észnél kell járni, de a magyar közhiedelemmel szemben nem a Balkán sötét, veszélyes bugyra a hely, legalábbis a tengerpart. Ja, Budvában találkoztam roma kéregető kisgyerekes anyukával. Esetleg lehettek társai, akik kifigyelik, honnan veszi elő az ember a pénzt, ha ad neki, nem tudom. Ha így is volt, ez nem montenegrói sajátosság.
2. Árak?
Ezt is jobban tudják nálam mások, Horvátországnál olcsóbb, a magyarnál picit magasabb az árszínvonal. A tengerpart északi része és Budva drágább, délebbre olcsóbb. Sutomore a csóró, hátizsákos, vasúton érkező turisták paradicsoma, ill. nagyon jó kiindulópont felfedezni az országot, ahogy szervezkedő szokta mantrázni :) .
3. Homokos tengerpart?
Sutomoréban éppen van ilyen is, Ulcinjban 12 km homokos strand van, de egyáltalán nem ez a jellemző.
4. Mennyire vadak, erőszakosak a szerb (montenegrói) emberek, nem tartok-e tőlük?
No komment.
5. Magyar vonatkozások?
Az, hogy valaki magyar, se nem hátrány, se nem előny. Ha egy kereskedő, zöldséges, taxis eleve barátságos, jó kedélyű ember, örülni fog, akár magyarnak, akár norvégnak mondod magad. Ellenkező esetben meg tökmindegy. Kicsit sokra tartjuk magunkat, lent nem sokat mond, ha magyarországi vagy. Magyarországi turistákkal Sutomoréban és másutt is találkoztam utószezonban is, gondolom, főszezonban mindenhol előfordulnak ma már. Vajdasági magyarokkal lehet találkozni, élnek is lent többen, itt-ott lehet nem turista magyar szót is hallani. Érdekes, hogy lent is használják a sargarepa szót, nem csak a Vajdaságban, mint hittem. A nálunk magyarosnak nevezett csípős pizza feltét meg itt piroska néven fut, érdekes, hogy két országgal arrébb megyünk és ilyen „magyarságokba” botlunk. Nyilván nagyságrendekkel több a szláv nyelvekből általunk átvett szó, illetve harmadik nyelvből mindkettőnk által adoptált szó. A pékáru, mészáros (hentes), kifli, szoba, stb. stb. szavakat hasonlóan mondják. A mai Montenegró egyes részei hosszabb-rövidebb ideig a Monarchiához tartoztak (Sutomore is), persze az osztrák korona részeként. Így félig-meddig „otthon” is érezhetjük magunkat. Sutomoréban egy darab olyan hirdetőtáblát láttam, ami magyarul is tartalmazta a szöveget. Hogy legalább a nagyobb városokban vannak-e magyar étlapok, nem tudom, étteremben nem voltam. Sutomoréban utószezonban egy kicsit izolálva éreztem magam, hogy szinte senkivel sem tudok rendesen kommunikálni, hiába tanultam nyelveket. A buszmegállónál a turistairoda úgy emlékszem zárva volt szeptemberben, de ebben nem vagyok biztos.
6. Vonat?
Kibírható, de én személy szerint nem sajnálnám legközelebb azt a pár euró pluszt azért, hogy a lehető legkevesebb fekvőhelyet tartalmazó fülkébe kerüljek az egy napig tartó útra. Mondom ezt annak ellenére, hogy pont kulturált, normális emberekkel utaztam együtt és sem a fülke, sem a vagon nem volt tele. Ez nyilván erősen szubjektív. (Vagy ott van most az akciós Malév repjegy, a minimálvonatjegyhez képest +9000 Ft-ot megér a gyorsabb, kényelmesebb utazás, + nyerek majd’ két napot, bár a szálláskeresést nehezítheti, ha nem turnusváltáskor érkezek/távozok, és nem feltétlenül héttel osztható napig szállok meg, hanem amilyen ócsó jegy éppen jut.) A táj látványa gyönyörű, külön élmény odafelé a kora hajnali szerb-montenegrói határátkeléstől az ablaknál bámészkodni. Persze hideg van, a hegyekben vagyunk, de éppen ez a pláne, hogy ahogy közeledik a nappal és mi is közeledünk a tengerparthoz, egyre kellemesebb lesz az idő, főleg, ha az őszi Magyarországról indultunk el. A határon várakozás, szóviccnek is jó MonteCargo feliratú vagonok a szomszédos síneken. A határ után fent a hegyen kis bódé látszik, mellette pocakos bácsi egyenruhában szalutál a vonatunknak. Ő védi Montenegrót :) . Völgy felett haladunk át, alattunk kristálytiszta hegyi patak csörgedezik, mellette felhőpamacs, hihetetlen látvány. Ízelítőt kapunk a hegyvidékből órákon át. Leérünk a síkságra, közeledünk Podgorica felé. Hivatalosan kontinentális az éghajlat, de a természet erről nem tud, süttetjük az arcunkat, karunkat a tűző napsütésben, változik az élővilág is, fügefa nő még az árok mélyén és a felüljárók árnyékában is, mint valami gyom. A Skodra-i tó mellett is elhaladunk, majd elérjük a tengert. Katartikus pillanat annak, aki az őszből jött át a nyárba és ráadásul először van itt. Egyszóval szép a vonatozás, aludni mondjuk nem mindenki tud a 30 éves vagonok zakatolásától, zötykölődésétől. Visszafelé Szerbiában ért a nappal, de megmondom az őszintét, nem volt annyira érdekfeszítő az ottani látvány, igaz, Dél-Szerbiát oda-vissza átaludtuk.
Utolsó nap: üvöltött a szomszédban a vízipólómeccs, a magyarok játszottak talán a szerbekkel, a vonatindulás előtt még végighallgattam. Nyertünk, úgy emlékszem. Én biztos, az egész úttal.
Illetve ehhez mérten picivel többe kerül csak a repjegy!
:-)
Nyáron kétszer szeretném megtenni a távot tömegközlekedve. Még csak 87% biztonsággal tudom az időpontokat, de ha biztossá válik, valószínűleg foglalok repjegyet!
...és nem kínozom magam 20-26órás utazással illetve legalább lecsekkolom azt a bizonyos Malévos szőke macskát is a podgoricai járaton!
A Volánbusznál már lehet foglalni, de hiába a netes kedvezmény, hiába a különféle tükk, úgy tűnik a 9.990Ft-os ár oda-vissza, már csak emlék. 25ezer Ft-ért nem kínozom a fájós derekamat!
Viszont van-e szebb élmény, mint útközbeni iszogató kvaterkázás közben vonatról gyönyörködni a megkapó látnivalókban, már amikor éppen nincs sötét?
Kivételesen egyetértünk! :-)))
Én anno próbáltam többször is vonattal megközelíteni Pestről Belgrádot, de az eleve irreálisan hosszú 7 órás menetidőt egyszer sem bírta tartani a vonat, volt, hogy 5 órát késett. Azóta leszoktam róla :-(
Pedig ez nekem lett volna a kitalálva, Belgrádban amúgy sem használom az autómat (a lakásom a Strahinjica ban-án van, közel a Francuskához -- aki ismeri Belgrádot, az tudja, hogy ennél belebb belváros nemigen van), de nekem nem fér bele, hogy egy héten két komplett munkanapot is elvesztegessek... Autóval 3.5 óra alatt megjárom a távot, bár a BP-BGD útvonalnál unalmasabbat el sem tudok képzelni -- nyílegyenesen át az Alföldön...
Tudod, mindenkori sofőrként - ritkán vállalom fel az utas szerepét - egykor még élveztem is a nyaktörő utakat pl. Gyergyóig (Szerbián át), a reflexpróbáló társzekereket, magukban baktató lovakat, tehéncsordákat, bicikliseket és gyalogosokat nonstop jelenlétükkel, de ma már ez fáraszt, úgyhogy ha csak egy mód van rá, inkább választom a kényelmesebb verziókat.
Mondjuk, Montenegróba autókázni sem igazán andalító körülmény.
Viszont van-e szebb élmény, mint útközbeni iszogató kvaterkázás közben vonatról gyönyörködni a megkapó látnivalókban, már amikor éppen nincs sötét?
Hogy mik vannak ..., arrafelé dívik a csempészkedés?
Sosem hittem volna ezekről a nagyszerű népekről. :)
Június végén mennénk autóval a Dormitorból tovább Albániába, elsőként Shkodrába, úgy, hogy közben útba ejtenénk Kotort. Ha a látvány is számít, meg a menetidő is, mit javasoltok, onnan merre érdemes továbbmenni: Ulcinj és Mudigan felé, vagy inkább Virpazar és Hani-i-Hotit irányába?
Bulgária esetében nem volt szó arról, hogy hasonló lehetőséget vezetnek be a szerbek, mint amit a Szabadka-Bar közötti autós vonatozás nyújt? Tudsz erről valamit?
Sajnos nem tudok semmit.
Viszont azt gondolom, ennek nincs akkora jelentősége, mivel a bolgár határ felé szinte végig autópálya visz, abban az irányban Szerbia átszelhető 5 - 6 óra alatt (kb 520 kilométerről beszélünk).
Az meg, hogy a szerbek és a bolgárok bármiben össze tudnának dolgozni (a csempészeten kívül), azt szinte kizártnak tartom ;-)
Bulgária esetében nem volt szó arról, hogy hasonló lehetőséget vezetnek be a szerbek, mint amit a Szabadka-Bar közötti autós vonatozás nyújt? Tudsz erről valamit?
Ilyet szeptemberre tudok, 12 euró/fő. Budva körzetében, tengerre néző kilátás, terasz, 80m a tengertől, a háztól 3 strand a 500 méteres körzeten belül. Azt hiszem, július és augusztusra már tele van. 150 méteren belül gyógyszertár, két bolt, éttermek és az egyik strand és a tengerparti sétány. Aki hajlandó 200 métert gyalogolni, az felszállhat a budva strandjai közt cirkáló vizitaxira és azzal szinte az összes budvai strand elérhető, beleértve Hawaii-t (a szemközti szigeten) és Sveti Stefant is. Még sorolhatnám, mivel egy csomó program elérhető 200 méteres gyaloglással, de kétlem, hogy szeptember lenne az ideális időpont számotokra, és ki tudja, lehet, hogy a felsoroltak ellenére sokalljátok a 12 eurót is.
A városban legyen, de ne legyen zsúfolt, ne legyen messzi a tengertől, a strand ingyenes legyen+ lehessen férni is és még olcsó is legyen (10eur alatt/fő)???
Hm, szerintem is máshol kellene nézelődni. Én Montenegróba dolgozni járok, a tengerpartot ennek megfelelően nem annyira ismerem, de ahol én jártam (Budva), az meglehetősen drága helynek tűnt.
Ha tényleg ennyire ki van centizve a keret, akkor szerintem érdemesebb Bulgáriát választani, ahová nem bonyolultabb eljutni, mint Montenegróba, ugyanakkor az árak 20-30 százalékkal alacsonyabbak.
A strandok legtöbbjét úgy kell működtetni az üzemeltetőknek hogy 50% a fiztős, 50% ingyenes rész legyen. Ez partszakasztól és üzemeltetőtől függöen változik hogy mindezt hogy alakítja ki. Szerintem az ingyenes részen nem is a szeméttel van a gond, hanem azzal hogy ha pici a strand és sok a környéken nyaraló vendég, fizikailag nincs hely!!
Vannak pl. olyanok, akik korán reggel kimennek félálomban a strandra, leterítik a kis gyékényüket, majd visszamennek és szundítanak egy picit. Ezzel biztosítva hogy tuti legyen hely, a vízhez közel.
A városban legyen, de ne legyen zsúfolt, ne legyen messzi a tengertől, a strand ingyenes legyen+ lehessen férni is és még olcsó is legyen (10eur alatt/fő)???
Sziasztok! Montenegroba mennénk az idén 5 fővel Augusztus elején, mit ajánlatok merrefelé keressek apartmannt, illetve tudtok-e jó, de természetesen olcsót ebben az időszakban 10 éjszakára?
Olyan helyet keresünk, ami nem túlzsúfolt, viszont városban legyen, hogy esténként lehessen sétálgatni, ne legyen messze a ház a tengertől.
Láttam, hogy sok a fizetős strand, van olyan strand is, ami nem fizetős, de mégsem túl koszos?
Tényleg nem túl mély a tengerparty rész, viszont iszonyat hosszú! Mondjuk végig teli van rakva napernyővel meg nyugággyal így kénytelen vagy fizetni (asszem ágy 3 euro volt), viszont ez egész napra is annyi, meg félórára is :)
