Ez a program önmagában teljesen jó - viszont ugye nagyon "hardverfüggő". A futtató mobil/tablet időalapjának és mikrofonjának képességei határozzák meg, mire is jó, és a tapasztalatok szerint vannak olyan mobilok, amin többé-kevésbé semmire sem jó, és vannak, amin akár egészen komolyan vehető órás műszerként is használható. Az időalap egyébként sokszor még komolyabb modelleknél is nagy gyári szórást mutat - nem foglalkoznak a trimmerelésével és hasonlókkal, mivel úgyis az a kiindulási alap, hogy van net, és majd szinkronizál valóban pontos központi időalapokhoz. Viszont nem egy - akár közepes - órában ezt figyelembe is veszik (vagyis a mobil a saját belső időalapjának és a netes "atomóráknak" az eltéréseit folyamatosan figyelve kompenzációs tényezőként kezeli, így alapvetően pontosnak tekinthető).
Átlagos mechanikus órákhoz nekem is teljesen jól bevált - ha a mobil mikrofonja amúgy képes volt az órát érzékelni. Viszont én is tapasztaltam azt, hogy bizonyos tokozású, finomabb, eleve halkabb járású szerkezeteket semmilyen mobillal sem lehetett megfogni, sőt, még a valódi órás vibrográfok esetén is kihívás megfelelően mérni őket...
ha kézihúzós órád van és csörög, ha megrázod, élj a gyanúperrel! ;) (ennyire azért nem vagyok hülye, korábban nem tette vagy nem tűnt fel)
többször szóba került, hogy mennyire lehet hinni a mobiltelefonos vibrográf-appoknak. Nem fogom megmondani a tutit, de ma a szemem előtt állította be az órás az órát +1 s/nap-ra egy Weishi 1900-on, itthon meg ezt mértem:
Lehet, hogy én nyúltam bele valami szerencsés alkatrészbe, de szerintem mindenki ugyanarról a szencseni piacról vásárolja a kristályoszcillátorait
végigmértem az órát az összes állásban, 0 és -17 s között jár (a hőfüggést most hagyjuk), tisztes, becsületes iparosmunka ez (nem újdonság)
minden nap kakál a kutya: a kronográfnak -4 másodperces bekapcsolási hibája van, meg ugye, idő alapján ideje lenne leszervizelni (na, ezt inkább nem Stockholmban)
Nekem is gyakran a műanyag a megoldás, de most egy olyan egyedi megoldásba kellett belemennem, hogy szükséges az acél anyag, vagy legalábbis ezt tartom a legmegbízhatóbbanak a célra.
Egy elég vékony 1 mm-es körperem fog a hátlap belső felületén leszorító szerepet betölteni, itt már a műanyag könnyen deformálódna.
Ha összeáll az óra majd linkelek egy blogbejegyzést az építésről, mint a NAUTILUS-nál.
Tokgyűrűt szerencsésebb szerintem sárgarézből, akár bronzból esztergálni, ha látható és acélszínű kell, hogy legyen, duralu is szóba jöhet (csak ne legyen nagyon vékony).
Én a szélesebb-magasabb-vaskosabb (beépítéseknél van elég sok ilyen) és egyáltalán nem látható elhelyezésű tokgyűrűket danamidból (kemény, esztergálható fekete műanyag) szoktam legyártani.
Az biztos, hogy a legkorrektebb, legmasszívabb az acél - de nem biztos, hogy szükséges, és nyilván macerásabb.
Mostanában egy rozsdamentes tokban vágattam át az átmérő 31x0,5-ös menetet átmérő 34x0,5-re.
A barátom műhelyében a legrutinosabb CNC-s szaki kezdett hozzá.
A 316-os acél tolja a kést rendesen, kenődik a nyavalyás.
Végül az lett, hogy felhívott a művelet közben, én épp kocsiban ültem.
Így telefonon úgymond "lenavigáltam" mikor mit csináljon.
Ilyen finom menetnél ebben az anyagban ugyanis egy fogás után még 2-szer, 3-szor át kell tolni ugyanazzal a fogással a lapkás kést mire kiszedi rendesen az anyagot, utána lehet újabb fogást venni.
De végül is összejött, jól illeszkedik a nagyobb hátlap az új menetbe:o)
A szóban forgó kallódó csavar az oldalán fekszik - én nem vélem látni a hornyolását, de a menetét simának vélem látni. Viszont első ránézésre nekem nem tűnt fel, honnan hiányzik, takarásban meg leginkább a tokcsavarok lehettek, viszont ebben az órában normál esetben a két tokcsavarhoz tartozik még két kis tartófül is, ergo ha ez egy kilazult-elkallódott tartócsavar, akkor lehet, hogy valahol még egy tartófül is kering a szerkezetben - ami szintén random hibákat okozhat.
Nyilván át kell nézni rendesen, meg kell húzni minden csavart, aztán újra nekifutni a tesztelésnek - lehet, hogy akkor már problémamentes lesz az óra.
Elnézést kérek a megkésett válaszért -- köszönöm mindenkinek az ötleteket, APT-nek meg különösen a részletes, mértékadó tanácsait! Már majdnem vettem egy másik szerkezetet, de négy év után még egyszer rá akartam nézni előtte az órára. Ma jött el a nap, de az óra előtte még utazott velem negyed órát egy motor oldaltáskájában.
Hazaérve ez a (soha korábban nem látott) vicces látvány fogadott:
Most hajlok rá, hogy ennek az órának tulajdonképpen semmi komoly baja -- ebben az állapotában a „szegény ember vibrográfján” egészséges vonalat húz (valami öt másodperc periódusidejű kóválygása van csak talán):
Elviszem egy helyi óráshoz, aztán meglátjuk. Köszönöm még egyszer!
Elgondolkodtató, hogy ilyen előélet mellett előbb be kellene szerezni - akár egy régi, roncs állapotú - szerkezet-donort, és utána nekiállni. A tapasztalatom ugyanis tényleg az, hogy a gyártás vége felé (már egy ideje megszűnt) szakaszosan romlott a minőség, végül selejtgyártásba csapott át - vélhetően érdemi karbantartás és a maró-vágó szerszámok üzemszerű kopás miatti cseréje nélkül nyomták ameddig tudták, és ha egy szerkezetben tényleg de facto selejtes minőségű alkatrészek vannak, akkor azon azok cseréje nélkül segíteni már nagyon nehéz (vagy éppen lehetetlen).
A 3133 ugyanakkor nem igazán egyszerű és nem túl könnyen szervizelhető szerkezet, ergo szét- és összeszerelni, kipucolni egynapos munka, és ennek ára van akkor is, ha aztán az eredmény magának a szerkezetnek az önmagában már nem korrigálható hibája miatt nem kielégítő, miközben az ezzel foglalkozó órás erről nem tehet - az sem kizárt, hogy igazán nem is látszik, hogy tűrések fölé csúszott már a kerekek fogprofilja, és a teljesen tisztán, frissen kenve még azért elvánszorgó werk aztán pár hónap múlva akadozni kezd.
Szóval én a helyedben vadásznék hozzá a neten valami nagyon lepukkant kinézetű, az sem biztos, hogy feltétlenül működőképes 3133-ast, lehetőleg régit (a 70-80-as években készült szerkezetek minősége látványosan jobb), és abból valószínűleg már össze lehetne egy megnyugtató állapotút legózni.