Neked biztos rengeteg barátod lehet. Ez jó. Miért nem lófrálsz inkább velük, ahelyett, hogy itt próbálkozol ilyen gyenge szöveggel? Ők jobban megértenek, mint mi begyepesedett gondolkozású és atavisztikus egyedek. Tiéd a jövő! Ha végre megkapod a személyi igazolványodat, senki nem áll majd utadba. :)
nem tudom, mit kell parázni a sok válás miatt.. na és? mondjuk szerintem a házasság is baromság. ha valaki komolyan vkivel akar költözzön össze aztán csokolom, ha meg komolytalan felelőtlen emberek, azzal nincs baj, amit használnak ovszert.. másfelől ennek mi köze a topik ciméhez? mer nem tudtam _annyira visszaolvasni, hogy megtaláljam a témát :)
Így van, ahogy mondod. Nagyon-nagyon meggondolni. A válásokért legtöbbször a tolerancia, az alkalmazkodóképesség hiánya, és a feneketlen önzés a felelős. Addig vagyok a másikkal, míg könnyű és kellemes vele lenni, ha problémákon kell átverekednünk együtt magunkat, vagy jön egy mélypont a kapcsolatban, a kisebbik ellenállás felé törekszem, kilépek a kapcsolatból, ahelyett, hogy megpróbálnám megoldani. Ez a mentalitás vezet legtöbbször váláshoz. Szomorú.
Majdnem minden kapcsolatot rendbe lehetne hozni, ha mindkét fél akarja, de ha már az egyik teljesen elzárkózik, nem megmenthető a kapcsolat. Sajnos.
Együttélés nélkül is kiderül, ha valami nagyon nem stimmel. Nemcsak a másik szép szeméről kell áradozni egymásnak, meg buliba járni, hanem nagyon komolyan megbeszélni, ki miről mit gondol. Nem elhanyagolható eredményeket produkál, ha megfigyeljük, hogyan viselkedik a másik a saját családjával szemben. Velünk is úgy fog 10 év múlva.
Megéri: soha nem kellett tartanom attól, hogy akit szeretek, "csak azt akarja". Nem kellett tartanom attól sem, hogy másnap a fél világ tudja, hogy "megvoltam" a másiknak. Nem kellett tartanom egy nemkívánt terhességtől sem, továbbá a férjemben is teljesen biztos vagyok, mert bírt a jegyességünk alatt magával, így kivívta a bizalmamat, és ő sem féltékeny, mert kivívtam a bizalmát. A házasságon kívüli nemi élet kerülése sokkal kevesebb veszélyt rejt, mint a nem kerülése.
Célszerű? Célszerűbb lenne jobban meggondolni, kit vesz el (kihez megy hozzá) az ember, nem? Meg amúgy is: A válások legtöbbjéért mindig a másik fél a hibás. :(
Sartre & Beauvoire ... háááát, azért te is "jó" példaképekkel hozakodsz elő a jó megoldás indoklására. Mit ír erről a Saint Genet?
Bármilyen? Igen, az engedékenység jósága szemmel látható.
Nem a méltatlan módon való együttélésről beszélek, hanem az alapos meggondolásról. Az együttélés csak pótszer az önálló és felelős döntéshozatal elkerüléséhez.
1 erdekes cikk: A pozitív diszkrimináció is negatív diszkrimináció http://index.hu/gazdasag/vilag/efta0128/
"Hosszú ideig nemi alapú kvótákat írtak elő az új oktatók alkalmazáskor, ám így sem sikerült kellő arányban női professzorokat szerződtetni"
Szal ezer is tartom hujesegnek es csusztatasnak az olyan osszehasonlitast, hogy mely teruleteken mekkora a nok aranya, meg hogy milyenek a jovedelemaranyok stb.
"Miért kell elválni?"
- Nem kell, de ha nem működik, célszerű.
"Ha az együttélés a megismerést szolgálja, akkor nem biztos, hogy annyira bölcs, ha válás is lehet a vége."
- Házasság különéléssel? Mire gondolsz? Sartre - Beauvoire? Társnak lenni különéléssel - jó megoldás!!! :o)
Ha meg személytől függő a dolog, akkor más megoldás miért nem lehet "bölcs" tett?
- Bármilyen megoldás lehetséges!
"...lakva ismerszik..." kontra "...megnyomorítani..."
- Te provokálsz engem, nem hiszem, hogy nem éreted! Nézz körül, hányan élnek együtt méltatlan módon!
A 16 évesem nyilván arra a bölcsességre utalt, hogy "lakva ismerszik meg igazán az ember".
Tulajdonképpen igaz. Ha nem működik és még nincs gyerek, még mindig szerencsésebb akkor elválni, mint később a gyerek miatt együttmaradni és esetleg megnyomorítani egymás életét.
De ez sem fekete, vagy fehér. Ahányan vagyunk, annyi variáció.
Arról nem is beszélve, a maga történetét mindenki igen jól meg tudja ideológizálni, márcsak az életben maradás (vagy életünk elviselhetősége) miatt is...
:o)))
"...egy évig.." Na neee! Hát hová gondolsz!? Az legalább 5-6 "teljes értékű szerelemre" elegendő idő a mostani elfoglaltan globalizálódó és modernizálódó világban. Plusz még pár nem teljes értékű is becsúszhat eközben. :(
Egy évi együttjárás után. Együttélés? Nem jó. Sokszor olyan erős kötelék alakul ki az együttélés alatt, akkor is, ha az együttélés nem sikeres, hogy összeházasodnak miatta, és ugyanott tartanak, mintha nem éltek volna együtt, csak sikertelenül házasodnak. Az viszont igaz, hogy együtt kell járni legalább egy évig, tisztázni a fontos dolgokat, és minél jobban megismerni egymást.
Majd belehúznék...
Ott ülök a harmadik evezőnél, ezen az oldalon, ugye...
A gálya másik oldaláról harsány "gályaszeretet", meg ütemes Vik-tor Vik-tor hallatszik, - az evezőkkel meg összevissza hadonásznak, - némelyiket már előkészítették hazavitelre. Lassan körözünk, - messze még a part...
:O))))
No, akkor te szerencsés lehettél, ha az állam a munkádnak megfeléelő bért folyósította anno...
A kisgyermeked pedig nagyon értelmes, - pontosan tuggya ezexerint, hogy mi az az utópia, - nekem erről eddig mindíg a kijózanodás reggelén legurított feles jutott eszembe...
:O)))))
A fiam nemrégiben az utópiáról írt munkájában ezt írta:
A gyerek 6 éves koráig az anyjával él és nem bölcsödébe vagy óvodába jár. Az anya munkájának megfelelő bért az állam fizeti.
:o))) Hiába, ha a gyerek ingergazdag környezetben él (és nem szimbiózisban, ahogyan mondottad volt), ha a korának megfelelő dús programokkal fűszerezettek a napjai... :o)))
De, hogy látsd egészséges a gyerek:
A házasodás, elkerülendő a téves házasságokat, csak egy évnyi eggyüttélés után következhet be.
:o)))
